Rész

 1   4|    mécsvilágnál virraszt az ősz apa haldokló leánya fejénél.~
 2   4|         özön könnyeitől.~Ősz az apa, még gyermek a halott, alig
 3   7|     mondani? – kérdé remegve az apa.~– Igen szép leány volt.
 4   7|      kétségbeesetten a lekötött apa, s arccal a földre veté
 5   7|          Gyermekem! – rebegé az apa átölelve leánya reszkető
 6   7|      lesz fegyvernek – mondá az apa.~– Jó lesz sírt ásni vele –
 7   7| Húzódjál a fal mellé – monda az apa leányának, s maga azalatt
 8   7|         kitisztult égen.~Sem az apa, sem leánya nem szóltak
 9   7|    ismét a leányt a boldogtalan apa s mene tovább.~Hat napig
10   7|    nyomor és lélekkín miatt.~Az apa érzé, hogy az ölében hordott
11   7|       gyermeket a szerencsétlen apa, s midőn rátekinte, csak
12   8|          a húszéves ifjúval.~Az apa hevesen járja végig a szobát,
13   8|    önkéntes lovagcsapatba, s az apa hevesen jár fel s alá a
14   8|         fiam! – kiálta sírva az apa, s megtörve roskadt az ifjú
15   8|   elmegyek.~– Eredj – rebegé az apa lesújtva, megtörve. – Lehet
16  10|         Azután egy hatgyermekes apa tartotta elébe tenyerét.~–