Rész

 1   1|    ismét ágyúk és ágyúszekerek, mik körül sem tüzér, sem fedezet.~
 2   2|       arcok, a tomboló paripák, mik közül néha egy üresen száguld
 3   4|   szellő, szedd fel a lombokat, mik le vannak tépve a zivatar
 4   5|   gnómok tűntek fel szerteszét, mik fenyegető repdeséssel tűntek
 5   5| kötelességről s azon esetekről, mik árulásnak tekintetnek.~A
 6   6| nyomorék. – De mi az én hangom? Mik az én karjaim. Szavam nem
 7   6|  legsúlyosabbika a csapásoknak, mik fejünkre mérvék. Azok helyett,
 8   7|        volt nem látni az égnek, mik történtek itt alant a földön.~
 9   8|        között viszen keresztül, mik, úgy látszik, mintha a Torda-hasadék
10   8|   fekhelyéről az éj csillagait, mik közül olykor egy-egy lefutott.~
11   9|    sziget kertekre volt osztva, mik gyümölcsöt termének az egész
12   9|      süvöltő ágyúgolyók között, mik sűrűen hullottak a tűzbe
13   9|    között kezdte találni magát, mik egészen különbözők azoktól,
14   9|   fogadá az érkező tűzgolyókat, mik a félelem nimbuszát e naptól
15  13|        és igen sovány. Szemeit, mik igen nagyok és tiszta kékek