Rész

 1   1|    Majd kitörte a széke hátát, annyira nevetett, s egy lábát feltette
 2   1|       órák, fölséges boglárok, annyira rakottak drágakövekkel,
 3   1|       hajlott oda, megtudni az annyira keresett tok tartalmát.~
 4   1|        üres poharak. Már ekkor annyira volt, hogy nem ismert rám.~
 5   2|        legelső kísérlet sikere annyira felbuzdította a tábornokot,
 6   3| gyilkolni jöttek ide; végre is annyira vittem a dolgot, hogy ő
 7   5|        és magánytól nem féltem annyira, mint az ijesztgető fiúktól,
 8   5|       fölfedezést a tudósoknál annyira sajátságos irigységből holtáig
 9   8|         legfellebb ötévesek és annyira hasonlók egymáshoz, hogy
10  10|        de ki kellett mondania, annyira a szívén feküdt, ha mindjárt
11  13|  tölteni, s ott néhány ismerői annyira telebeszélték a füleit a
12  14|       elárulja rokonait, kiket annyira szeret?~Azoknak bosszút
13  14|      rohamában. A leány, kit ő annyira szerete, aljas eszköze halálos
14  15|   újabb háromhónapi börtönnek, annyira megijedt.~– De hát mégis,
15  15|        nagy ideig tartott, míg annyira magához tudott jönni, hogy