Rész

 1   1|          ő nem vár egy percig sem reá tovább, s csak miután esküvéssel
 2   1|          emberi léleknek.~Fátyolt reá, sűrű fátyolt. Beszélnek
 3   2|      vállaira ugrálva másznak fel reá, már pengnek az összeütköző
 4   5|       figyelve hallgatták, néztek reá, bámulták, egyre bámulták,
 5   5|           száján, csak úgy bámult reá s nézte tétlenül, ellenállás
 6   6|          a fehér kendőt! – kiálta reá az asszony. – Döfd e szívbe
 7   7|           ekkor minden oldalról a reá rohanó rácok, s egyszerre
 8   7|       haza bérchatára, epedve vár reá mind a kettő. Mögötte az
 9   8|           üdvkiáltozással rivalga reá.~A decurio rövid beszédet
10   8|          kívánni, hogy úgy jusson reá, amint én most őt rátok
11  13|   csatamezőn.~– S milyen sors vár reá ott? – kérdezé az orvos.~–
12  14|     dicsőségnek, s büszkék voltak reá!~Anisia volt a neve a leánynak.
13  14|            Ígérem.~– Esküdjél meg reá. Ti vonjátok ki handzsártokat,
14  15| Megátalkodott ember! – förmedt az reá, megértve vétke nagyszerűségét. –