Rész

 1   1|       és néhány percig meg volt halva.~Amint föleszmélt, azon
 2   4|   tizenhat éves, és már meg van halva.~Úgysem volt a földé egészen
 3   4|   meredekről, következő percben halva rogyott le a helyen, hol
 4   4|   csatatért tőlük senki sem. De halva maradt seregük virága, négyszáz
 5   5|         egy szavam, és meg vagy halva… – szól a nő, küzdő lélegzetétől
 6   5|         aki megsebesíté. Az már halva van, éktelen nehéz seb veté
 7   7| gyalázat, nem nekem.~– Rokonaid halva vannak mind.~– Jobb nekik
 8   7|     mind.~– Jobb nekik az utcán halva feküdni, mint veletek egy
 9   7|        vette észre, hogy leánya halva van. Addig azt hivé, hogy
10   8|  megszűnök rád emlékezni, akkor halva vagyok.~S ezzel megcsókolá
11   8|  szétugrottak, négyen vagy öten halva maradtak ott, halálra sújtva
12   8| gyilkostól, már akkor mindkettő halva volt. Utolsó erejével kiszorítá
13  14|        közé, s már kettő feküdt halva lábainál, és még ő sebet
14  14|       rácok is a városon belül, halva, szétszórva utcákon, udvarokban.~