Rész
1 1| égre, hadd lássa meg az, mint néz ki egy lélek, mely holta
2 1| tébolyodott meg, ha meghallod, mint vigadnak azok, kik ennyi
3 1| vonultak el szem előtt, mint álomárnyak, s órák múlva
4 1| többi otthon volt és aludt, mint illik rendes emberekhez.~
5 1| valamivel több lehetett, mint Tom Thumb, ha mellette ülő
6 1| tudnak olyan szépen beszélni, mint ő.~Szakálla az övéig ért,
7 1| úr is úgy rázta a fejét, mint szokta országgyűléseken,
8 1| én két hivatalt viselek, mint komám, Laci is, és te, édes
9 1| magamat, s bemutatom előtte mint ez s ez őrnagy urat, ki
10 1| egy akkora kis káplárkát, mint a kisujjam abból a zászlóaljból,
11 1| bemutatott a közönségnek, mint azt az embert, aki nem egy
12 1| piac közepén, egytül egyig, mint a legyeket, s a többi s
13 1| úgy kezdé magát érzeni, mint mikor Zólyomban először
14 1| skandalum mégis több volt, mint amennyit egy táblabíróból
15 1| sebesen járt alá s fel, mint szokott, ha összeszidták. –
16 1| éjjel-nappal?~– Tán álruhában? Én mint hentes, te mint puskaműves?~–
17 1| álruhában? Én mint hentes, te mint puskaműves?~– Nem ér semmit,
18 1| solitair gyémántgomb. Akkorák mint egy mogyoró, mikből millió
19 1| lakatosnak nem volt egyéb dolga, mint a ládákat újra bezárni,
20 1| hajú, ősz szakállú embert, mint áll ott a golyózápor közepette,
21 1| a golyózápor közepette, mint ragyog arca, ha kis seregét
22 1| egyébről sem akartak hallani, mint háborúról, melynek sohasem
23 1| gyönyörűséget felülmúló látványt, mint lovagol a miniszter egy
24 1| kívánt egyszerre egyebet, mint hogy bárcsak tevén látná
25 1| hátha elébb belénk kötnének, mint odajutnánk?~– Gondoltam
26 1| crawallokat, Kovácsot elfogatom, mint titkos összeesküvőt, vele
27 1| barátom. Itt nem úgy megy, mint másutt. A minap, azaz hogy
28 1| inkább tartozván a romantika, mint a história köréhez, hallgatunk
29 1| Mert nem ismeri őket úgy, mint én.~– Mert jobban ismerem
30 1| Mert jobban ismerem őket, mint ön.~*~Másnap meglehetősen
31 1| és billegtette a fejét, mint egy gipszpagódli, s minden
32 1| nevezetes pontnak tartja, mint fogja egykor körülsáncoltatni.
33 1| öltönyeit s fejével billegett, mint egy gipszpagódli.~Az interpellans
34 1| servando non servabiles.” Mint a miniszter úr bevallá.~*~
35 1| eset oly hallatlan volt, mint csudálatos.~Hogy egy kis,
36 1| nem volt mit tenni egyéb, mint az országgyűlés elébe adni
37 1| városát. Hegy hátán hegy, mint megőszült óriások, emelkednek
38 1| inkább el vannak terjedve, mint hogy valamit el lehetne
39 1| körül a gerilla-sereget, mint egyetlen jelszóra, kürtök
40 1| csillapítani akarta őket, de azt mint árulót darabokra tépték,
41 1| szervezett gerilla-csapatnak.~Mint hajdan Napóleon, úgy akart
42 1| mindenféle oldalra billegetve, mint egy gipszpagódli, mindaddig,
43 1| mogyorót hajigálni fel, mint szokás a menazsériákban
44 1| hamis prófétái, hol vagytok, mint folynak napjaitok?~Farsang
45 2| és nem gondolni másra, mint a kemény kötelességre.~–
46 2| Ismerem Róbertet, éppen olyan, mint én. Katonának ott van helye,
47 2| beszélt csatában-elveszésről, mint a másik vőlegény. Hogyha
48 2| rész maradt fedezetlen, mint ahonnan erélyes támadást
49 2| támadás innen váratott, s mint a kémek kitudák, a határozott
50 2| Gyönyörű látvány volt, mint úszott másfélszáz vitéz
51 2| vitéz a kék vízszín felett, mint vándor vadludak az égen,
52 2| utoljára magamat is főbe lövöm, mint az utolsó rácot.”~E legelső
53 2| rohanva, sebesen – sebesen, mint a helyét változtató tenger,
54 2| néző nem látott egyebet, mint sakkszerűen mozgó, szabályos
55 2| ágyúk! Gyorsan, véletlenül, mint a felhőtlen égből lecsapó
56 2| forradalmi sereg e sáncok ellen, mint egy acélív, a szélnek eresztett
57 2| tőle. Már ők jól értik, mint kell az ágyúgolyónak utat
58 2| nem lőnek a levegőbe soha, mint az újonchadak.~A futósáncokat
59 2| rohannak vele szemközt. Mint két egymásba szakadó fuvatag
60 2| lelke volna.~A másik csapat, mint a szél; oly könnyű, vidám
61 2| küzdőket, s nem látni egyebet, mint a magasban a két ellenséges
62 2| azt úgy vágni a karddal, mint a buzogánnyal. Azt csak
63 2| úgyhogy eközben a két csapat, mint egy közös tengely körül,
64 2| szegzett szuronnyal, nyargalva mint a paripák, és ordítva bőszülten,
65 2| paripák, és ordítva bőszülten, mint a zaklatott leopárd.~És
66 2| csatákat egy sem vívott, mint a vörössipkás.”~Mikor Varro
67 2| Gábor.~Mily szomorú most is, mint sajnálja azokat, akiket
68 2| sajnálja azokat, akiket megölt, mint borzadoz ez, midőn ez iszonyú
69 2| mostohább apja egyik árvájának, mint a másiknak.~Miért nem lehet
70 3| elvesztette s maga vörös volt, mint akit a kemencéből vesznek
71 3| sem kevésbé örültek neki, mint én, mert azután tudni sem
72 3| hittem, hogy szokás szerint, mint máskor, ha bálba készültem,
73 3| még egyébre a férfiaknak, mint hogy feleségül vegyenek.~–
74 3| színt rakott fel magára, mint én, s ami a többi magyar
75 3| kedvesebb, egyik csinosabb volt, mint a másik, ügyesek, módosak,
76 3| azt nem képzeled, az több, mint amit az ember leírhat, az
77 3| El voltam rá ígérkezve. Mint szerettem volna, ha táncosomat
78 3| hogy úgy érzettem magamat, mint aki álmában repül.~– De
79 3| olyan dühösen táncolni, mint ezek. Pedig már harmadik
80 3| semmivel sem kevesebbet, mint hogy ő azt tarkótul talpig
81 3| biztatni s gyönyörködni benne, mint ront ellenei közé.~Rózsámat
82 4| születhettek volna másutt, mint egy fantasztikus agy hagymázos
83 4| ifjakat; nem marad itt egyéb, mint az özvegy és az árva.~A
84 4| liliomfehér a halálban, mint az életben, a hosszú aranyat
85 4| fehérebb, nem tündöklőbb, mint az ő arca. Az ősz ember
86 4| hosszú halavány lángja, mint egy égő kard, hegyével a
87 4| elveszett onnan, oly hirtelen, mint megjelent, mintha egy láthatlan
88 4| Otthon minden úgy volt, mint azt leánya évek előtt hagyta.
89 4| abból oly ihletten olvasni, mint ő, ki azt utoljára bezárta?
90 4| benne oly vigasztalók többé, mint azelőtt, míg azokat egy
91 4| betűk oly veresek voltak, mint a vér.~Az öreg azonnal ráismert
92 4| letörnek…~Olyanok lesztek, mint a futó szarvas. A ti kisgyermekeitek
93 4| leányaitok olyanok lesznek, mint a fészkéből kiűzött madár…~
94 4| maradt más a harcokból, mint véren vásárolt gyász emlékei.~
95 4| Kik a halált keresik, mint az elrejtett kincset.~Kik
96 4| választja inkább a halált, mint az én csontjaimat.~Távozzál
97 4| keresztül a bibliába tekinte, mint annyiszor szoká apja vállára
98 4| röpüléssel egymás körül kerengve, mint elszabadult bujdosó magához
99 4| kötött holdjával.~És látta, mint bomlanak a távoli fegyvertől
100 4| vize, s kemény telekben, mint volt az 1848-ki is, erősen
101 4| mégsem oly kedves sehol, mint a hazai bércek közt aranyhajú
102 4| hölgyet felőlök, látni fogod, mint megerednek utána könnyei…~
103 4| a rettenetes forgószél, mint egy táncoló oszlop, az égen
104 4| napsugárnak egyes áttörő küllői mint jeladó zászlók függnek alá
105 4| sújtott sziklavölgyben, mint egy harang, mely a toronyból
106 5| ellen lovassága; csatájuk mint a sziklát ostromló hullám
107 5| seregek futása látszik még, mint egy sötét felhőárnyék, mely
108 5| De én nem akarom, hogy mint jó katona haljon meg, nem
109 5| egyéb hivatást ne ismerjek, mint valakit, bárha legjobb barátom,
110 5| mozdulataimmal egyebet ne terveljek, mint azt az embert, ki őt megölte,
111 5| ellenség táborát jártam, majd mint markotányosnő, majd vidéki
112 5| magánytól nem féltem annyira, mint az ijesztgető fiúktól, s
113 5| jőni, a besütő külvilág mint valami ezüstköd tört magának
114 5| elmondtam, ahelyett, hogy, mint féltem, megbüntetett volna,
115 5| látszott a felfedezésen, s mint emlékszem, nagy diadallal
116 5| hóval. A nyílás alig több, mint embermagasságnyi, oldalai
117 5| embermagasságnyi, oldalai harántékosak, mint az egyiptomi épületek ajtain
118 5| meleg volt a föld gyomrában, mint a rekkenő nyári délben,
119 5| fölfelé, véghetetlen magasba, mint egy óriási kémény, föl egész
120 5| egész a hegy tetejéig, hol mint négyszögű csillag, úgy látszik
121 5| kötelet húzta fel és alá, mint bányászlegények ereszkedtek
122 5| jobbra-balra hányt árnyékok mint alaktalan gnómok tűntek
123 5| bizonyíthatá be, hogy a nő mint jött ide.~Hermine fölkereste
124 5| inkább akartam magamat önre, mint őrá bízni.~Az őrnagy dühösen
125 5| fellázadtan.~– Egyesegyedül, mint láthatja ön.~– S mi indítá
126 5| kevésbé volna találékony, mint én?~– De tréfán kívül, valami
127 5| emberek azt beszélték, hogy mint kém a magyarok táborában
128 5| megtorlanom, erősebb leendne, mint azon öröm, mely kegyed ittlétét
129 5| neki.~– S nem tudja kegyed, mint menekültek meg? – kérdé
130 5| még nem sejtett vád alól, mint ha azt állítja, hogy ő a
131 5| más alakra változva, majd mint markotányosnő, majd pórnő
132 5| többet nyomott a harcban, mint egy másik zászlóalj egészen.~
133 5| velem valaki, aki ahhoz ért. Mint a mesében a sánta és a vak,
134 5| nagyon válogatós vagyok. Mint katona, a csatatéren szeretnék
135 5| férjem!…~A tiszt fehér lett, mint a fal. Megmerevedett ez
136 5| tétlenül, ellenállás nélkül, mint közeledik a nő az ajtó felé…
137 5| mindig ott ül mozdulatlanul, mint kit a szél ütött meg.~–
138 5| nehéz lovasság jött vele.~Mint két lávafolyam közelgett
139 6| karjait, odasimulva hozzá, mint hízelgő folyondár a sugár
140 6| a fuvallat is elvihetné, mint a repülő virágmagvat.~Azon
141 6| siratni. De senkinek annyi, mint Juditnak, a büszkelelkű
142 6| lesütnéd-e fejedet némán, mint most?~A nyomorék felemelte
143 6| legdicsőbb arcával, ragyogóbban, mint a csatamezőn, s azt mondaná: „
144 6| kinek volna dicsőbb halála, mint neked! Egy csatatér felett,
145 6| halált nem veheti el senki, mint az életet. Ha nem tudnám,
146 6| hősien védtek, és oly hiába, mint távol rokonaik, kiknek feje
147 6| magába több lakost fogadni, mint egy sírral, éppen a bejövők
148 6| a halotti dal reszketve, mint az éjféli óraütés, hangzik
149 6| volt halála, nem kínlódott, mint más ember, a vesztett csata
150 6| hanem a csaták acélai, mint megölték a többit mind.
151 6| meghalunk emléktelenül, mint illik özvegyekhez, kiknek
152 6| hogy a városba bemenjen, mint ez meg volt neki hagyva.~–
153 6| jegyese, kik szintoly szépek, mint ez ifjú nők lovának lábai
154 6| szépséges cirkasz nőké, mint e székely nőké itten.~És
155 6| mikkel a magas torony – mint egy tömör óriás, aki maga
156 6| fennyen égve a torony teteje, mint egy óriási fáklya, és az
157 7| bánatot, örömet, egyszerre, mint egy veszett lélek leheletétől
158 7| rácok templomba gyülekeztek, mint mondák, Isten tiszteletére.
159 7| az utcán halva feküdni, mint veletek egy levegőt színi.~–
160 7| egyik derekabb fiú volt, mint a másik … Mit tehetett szegény? …
161 7| Basilisk –, hadd lássuk, mint sír az, aki most próbálja
162 7| földön és mozdulatlanul, mint kinek sem lelke, sem teste
163 7| előtti roppant térségen, több mint húszezer ember gyülekezett
164 7| karján úgy állt meg közöttük, mint egy tébolyodott.~– Honnét
165 7| hivé, hogy csak hallgat, mint hallgatott hat nap óta mindég.~–
166 7| Meghalt – fuldoklá, s mint a szélütött, hanyatt-homlok
167 7| kiáltozni. – Vesszenek el, mint testvéreink elvesztek Szenttamáson!
168 7| haraggal önnön városára, s mint a gátot tört folyam, nem
169 7| sírfájára, többet mondott, mint mennyit a legiszonyúbb átokeskü
170 7| de vonásai erőteljesek, mint szikár termetének acél izmai.~
171 7| belőled, kisfiam, ne olyan; mint apádból; jövő esztendőre
172 7| folytonos üldözéstől, hogy mint közönséges gonosztevő végezd
173 7| ott vigyáz a feje felett, mint egy hűséges eb, s jelt ad
174 7| közember elhalt honvágy miatt, mint a földéből átültetett virág.~
175 7| úgy hallatszik messziről, mint egy a sírból feljövő kiáltás.~*~
176 7| együtt a nap és hold” mint a magyar példabeszéd mondja.~
177 7| fénye volt a szemeknek, mint az éjféli holdé, mikor a
178 7| virulni, s szemei ragyogtak, mint a fölkelő nap.~Menyegzője
179 7| palotája volt Varsóban, mint aminőhöz most a köveket
180 7| szenvedélyem: jobban szeretlek, mint hazámat, jobban szeretlek,
181 7| hazámat, jobban szeretlek, mint a szabadságot, lengyel nő
182 7| szenvedélye erősebb volt, mint a tied. Menyegzőnk előestéjén
183 7| katonák mereven álltak, mint a szobor. A végrehajtó bíró
184 7| vőlegény önmagából kikelve, s mint egy őrült, rohant az ajtónak.
185 7| menyasszonyát, halaványabban, mint valaha, megtört szemeiben
186 7| kapitány a homlokzat elé ér, mint szokták, tisztelegve hajtják
187 7| hangzott a sík pusztán, mint a kísértetkiáltás.~Messziről
188 7| Bár most is fagyva volnék, mint égek, a pokol van bennem.~
189 7| hatvanon túl akármennyi.~Mint mennek neki a tűznek! Nem
190 7| közelítő ellensége előtt, mint névtársa, mely tükörbe nézett;
191 7| félkönyökére emelkedve nézte, mint öldösik le a többit. Mikor
192 8| e sorokat olvasandjátok, mint én sírtam, midőn azokat
193 8| néznek, bárkire tekint, mint szoktak, akik már nem látnak
194 8| rózsafuvallat, haja sűrű, de finom, mint a selyem s csaknem ezüstszőke,
195 8| selyem s csaknem ezüstszőke, mint az árvalányhaj. E kisleány
196 8| jobban szeretik ők hazájukat, mint mi, kik ivadékról ivadékra
197 8| egyszer szabad, legyen ember, mint más, akkor majd érteni fogja
198 8| érezé, hogy ez neki több, mint rokona, éppen azért, mert
199 8| róla álmodni tanítja, több, mint testvéri szeretet.~A szobában
200 8| sebeket osztva, gyorsan, mint a villám, szabdalt jobbra-balra,
201 8| látszol, decurio.~– Éppen, mint te. Ismerlek Kolozsvárról.
202 8| körül; hát még ha volnátok, mint mi. Nép, melynek semmije
203 8| kezében a nehéz buzogányt, mint egy nádszálat.~– Nem kell
204 8| rondellában mindezt látták.~Mint egy veszett vad, vérben
205 8| emberfeletti erővel felemelé azt, mint egy vaserejű gőzgép, s a
206 8| sújtani a támadóknak.~Sebesen, mint a szélmalom szárnyai; súlyosan,
207 8| szélmalom szárnyai; súlyosan, mint a haragos istennyila, hullottak
208 8| hangosabban, nem sebesebben, mint azelőtt. Kihúzta széles
209 8| nemes mozdulatlanul állt, mint kőszobor, míg ellenei két
210 8| Egész alakja állt merően, mint szobor, merően, mint arca
211 8| merően, mint szobor, merően, mint arca vonásai.~Mintha mondta
212 8| Ismerem törvényeinket jobban, mint te, kamasz. Közosztály minden
213 8| hordóban, éppen olyan ez, mint a mák.~Numa felelet helyett
214 8| csaknem síró hangon az oláh, s mint egy pákosztos gyermek, elkezdte
215 8| völgy. Látszott a kastély, mint meggyújtott máglya a hegyoldalban
216 8| hegyoldalban magasan lobogni. Mint halálra sebzett vad, ordíta
217 8| s remegve beszélte el, mint temették oda mind a legyilkoltakat.~
218 8| szótlanul fordult le lováról, mint kit a szél ütött meg, családja
219 8| gyökereik szárazon csüggtek alá, mint vörös kötelek a sima oldalon,
220 8| keservesen összecsókolá, és sírt, mint a gyermek.~– Megmondtam,
221 8| leütött feje felett, jobban, mint ha az édesapjáé lett volna.~
222 8| szikráztak. Kiegyenesedett, mint egy sziklai szálfa, s rettentes
223 9| főutca, a Duna-sor, több, mint ezer ház porrá, hamuvá égett;
224 9| darabjait az alanti háztetőkre.~Mint meggyulladt planéta repült
225 9| közben-közben egy-egy izzó golyó, mint haragos vörös vészcsillag,
226 9| egyet szól ellene, lelövi mint egy tököt.~– Könyörgöm –
227 9| éppen oly kegyetlenül bánt, mint a magyar ellenségeivel.~–
228 9| vezetett mártírsereghez, mint valami lakodalmas menethez,
229 9| Minő pompás kilátás! Mint nyalják a habok a bástyák
230 9| bástyák fokait; a túlparton mint idelátszanak az ostromlók
231 9| azonban nem tehete egyebet, mint hogy sóhajtva kérje a jó
232 9| csitítva a rá nem hallgatókat, mint ki egy kitörni készülő forradalmat
233 9| Egyébiránt látni akarom, hogy mint tudnak célozni.~– De én
234 9| voltak az ostromhoz, jobban mint férfiaik, vagy erősebb volt
235 9| vigalomban részt vehetni, mint a bombák iránti félelem.~
236 9| mennydörgés egyéb sem volna, mint a nászvezető vőfély pisztolypuffogtatása.~
237 9| megforgatta a tolnai lakodalmason, mint valami villi az úton előtalált
238 9| kalappal akarta lefülelni, mint valami kergetett ürgefiút.~–
239 9| sebesen pörgött egy helyben, mint egy búgócsiga, a belőle
240 10| is huszáröltönyt viselt, mint egykori huszárezredes, s
241 10| álltak, állig begombolkozva, mint a fegyelem rende hozza magával.~
242 10| hirtelen kiderült arca, mint a felhőből kinéző nap, s
243 10| engem érjen a golyóbis, mint azt.~– Jól van, elviheted.~
244 10| azok oly ellenállhatlanok, mint szép szomszédnőm szemei,
245 10| szemei, legyenek oly hódítók, mint az ő tekintete, legyen oly
246 10| legyen oly ragyogó diadaluk, mint az ő arcának rózsái, és
247 10| fogja a sors, inkább ma, mint holnap. Ha tudnám, hogy
248 10| mangyéra, úgy ne járjak, mint a minap, hogy jól megkorbácsoltak
249 10| baja sem volt, piros volt, mint a rózsa, ma már halott és
250 10| fénye sem lenne ragyogóbb, mint e leány szemei – most!~–
251 10| csalhatlan sikerét, és ekkor, mint egy futó árnyék repült keresztül
252 10| felelé:~– Állják a tüzet, mint a kőszál!~A tábornok vevé
253 10| elsepertetve, a többi állt, mint a szikla.~– Azon domb háta
254 10| A kérdezett káromkodott, mint egy pogány, és esküdött
255 10| ellenségnek a fűzfákat, mint mi a fejfákat; az ugyan
256 10| nem látta a másikat elébb, mint míg fél lövés távolságra
257 10| magyarnak is egy külön istene, mint volt hajdan az Izrael népének,
258 10| keresztül, hogy el ne vesszen, mint elvesztek a többi vándor
259 11| holdsütötte távol halmon…~Mint ül ott mozdulatlanul…~Lelke
260 11| Meg-meglebbensz – meg-meglebbensz. Mint a délibábnak éjszakára ottfeledt
261 11| az? – kérdezé. – Olyan, mint valami távoli égés jele,
262 11| csakhogy inkább fehér, mint vörös. Ha tél volna, éjszakfénynek
263 11| megfehéredett a sírban, ragyogott mint az ezüst, kezei, arca, halotti
264 11| ruhája, mindene fehér volt mint a napsütötte felhő. Homlokán
265 11| fehér arccal, fehér ruhában, mint napsütötte fölleg, kápráznak
266 11| ruházata, mindene fehér volt mint a napsütötte felhő. Homlokán
267 12| szerette.~Jobban szerette, mint tulajdon nemzetét.~S azután
268 13| fiatal szűz, arca fehérebb, mint minőt valaha láttam, csaknem
269 13| senki.~Elég az, sőt több mint elég, hogy a csata elveszett.~
270 13| olyan természetes volt, mint Kolumbusz tojása, s mégsem
271 13| nemsokára lehete látni, mint vonulnak el onnan a felriasztott
272 14| nőéneket, mely tiszta volt, mint a tárogatósíp legsimább
273 14| áldozatot vittek az oltárhoz, s mint egykor a hit első proselytái,
274 14| nekimenni egy hadseregnek. Mint a rohanó szél, olyan az
275 14| vissza nem tartja őket, mint nem tartaná vissza a vihart.
276 14| csak akit a golyó lesodor. Mint kőszikla állnak ki a legnehezebb
277 14| azt szuronyaik hatalmával, mint tenger tajtékát a szirt.
278 14| hajtott fel egy hujjában, mint én ugyanannyi lőrét, s meg
279 14| fejjel magasabb voltam, mint egyébkor; de visszaadom
280 14| Drágábbak a ti nőitek, mint voltam én, midőn magamat
281 14| pirulás a ti arcotokon, mint az enyimen? S marad hely
282 14| szép volna és jó hozzád, mint egy oltári szent, nem szánnád
283 14| kényelmesebb fekhelyükre, mint minőt a röggé fagyott tarlók
284 14| csillagom!~A leány reszketett, mint a délibáb, s elfehéredve
285 14| szorítá és összecsókolta, mint szokta volt két év előtt.~
286 14| előtt.~A leány reszketett, mint a délibáb. Nem merte az
287 14| csak a szurony dolgozott. Mint ellenállhatlan vihar rohant
288 14| sebére mi adhatna más írt, mint a dicsőség! Gyógyította
289 15| férfi senki sem volt egyéb, mint az emberséges János mester,
290 15| hivatalából ki nem esett, mint ez a megbukott minisztériumok
291 15| egyszer a pincéből hallgattam, mint ágyúztak az utcán, s nem
292 15| balsors ki nem bírta ütni, mint annyi számtalan mást, ő
293 15| most is viceporkoláb volt, mint hajdan. A szerencse őt tenyerén
294 15| hogy „éljen a ribillió!”~Mint a veszett farkas a bárányt,
295 15| sovány úr ahelyett, hogy mint rendén lett volna, kerékbe
|