Rész

 1   4|             mely a delíriummal rokon, rebegé az őt környezőknek: „nézzétek,
 2   5|         beszélne látatlan églakókkal, rebegé:~– Meg vagy elégedve velem?…
 3   6|            magasztos túlvilági arccal rebegé:~– Látjuk egymást nemsokára.~
 4   7|              hurkolva.~– Gyermekem! – rebegé az apa átölelve leánya reszkető
 5   8|             mégis elmegyek.~– Eredj – rebegé az apa lesújtva, megtörve. –
 6   8|            kezét unokája fejére téve, rebegé: – Áldjon meg a mindenható…~–
 7   8|            karokból, édes fájdalommal rebegé:~– Emlékezzél reám.~– Ha
 8   8|           decurio, hanem a huszárra – rebegé egy köztük reszketve, kit
 9   8| meg-megmozdult lázas álmában s halkan rebegé e nevet: „Jolánka.” A napsugár
10   8|                  Köszönöm, köszönöm – rebegé az ifjú, forrón szorítva
11   8|                 Csak addig várjatok – rebegé Simon –, míg én beszélek
12   8|           halavány volt.~– Jolánka! – rebegé az ifjú szenvedélyes hangon.~
13   8|             ajtót, belül van bezárva– rebegé magán kívül, míg az ifjú