Rész

 1   1|        hogy tudhassa mindenki, miként ők nem félnek a vértől.~
 2   1|   látszott rajtuk, hogy érzik, miként fejükkel játszanak, de az
 3   4| kiűzött madár…~Zúgnak a népek, miként a felforrott tenger. De
 4   7| örömmel ne szálljatok a sírba, miként én, kinek semmije sincs
 5   8|       követi. Mindkettő fehér, miként a fal.~– Be kell zárni az
 6   8|        kezdé el neki beszélni, miként egy pór hajlékába törve,
 7   9|     mit beszél, azt képzeljék, miként ő és a tábornok a legintimebb
 8  10|       életteljesek és dicsőek, miként ő!~– Éljen! – harsogott
 9  14|        lesz zöld, hanem piros, miként a vér…~Fel fog jőni a nap,
10  14|       lesz fehér, hanem piros, miként a vér…~Kiderülend az ég,
11  14|     nem lesz kék, hanem piros, miként a vér…~Megárad a folyam,
12  14|      szőke lenni, hanem piros, miként a vér…”~…Vadul hangzott
13  15| egyelőre gyaníthatóvá tesszük, miként az, kit a szerencse választottainak