Rész

 1   1|          szervusz! – kiálta rám Laci, amint megsejtett. – Te
 2   1|  garmadában.~– Ó, nem – felelte Laci, mind a két lábát maga alá
 3   1|   hivatalt viselek, mint komám, Laci is, és te, édes generálom,
 4   1|       komoly dolog!~– De ugyan, Laci, legyen eszed, ne csinálj
 5   1|         az ő pecsétőrével.~– Te Laci – szólítá ez meg a minisztert,
 6   1|        fog azon estélyre, mikor Laci véletlenül fölfedezte, hogy
 7   1|     pengő volt.~– Úgy mondta.~– Laci azt hiszi, hogy ezt a pénzt
 8   1|        Én elhiszem, barátom, de Laci gyanakszik, és Lacinak ez
 9   1|     azelőtt mintegy hat héttel, Laci Szemerének egy biztosát
10   1| bizalomból vette el azt a pénzt Laci fiókjából, s később visszaadná.~–
11   1|   adhatna magáról, hogy a pénzt Laci fiókjából elvéve, azt, mihelyt
12   1|    kezdett tenni ökleivel, hogy Laci jónak látta a csengettyű
13   1|       opál, ritka nagyságú, ezt Laci adta, mikor a lakatost hoztam