Rész

 1   1|       fizetést kér a tolvaj.~A katonák rongyosak, véresek és lelkesültek…
 2   3|    elhitetni vele, hogy azok a katonák éppen nem rabolni és gyilkolni
 3   5|        Moja kohanicka!~(Ezek a katonák,~A krakkói fiúk~      A
 4   5|       az iszapos úton; maguk a katonák tolták fáradságosan tova
 5   5| egyszer csak kikiáltanék: ide, katonák! ezen ember itt kém!…~Az
 6   7| fájdalmakat oltogatni a magyar katonák szívébe, de nyomára nem
 7   7|   nyomára nem bírtak akadni.~A katonák közől egy sem árulta el,
 8   7|      Végignézett a körüle álló katonák arcain, azután feljebb az
 9   7|    termete ismét összeesett.~A katonák mereven álltak, mint a szobor.
10   7|       kettérepesztve hajítja a katonák lábai elé.~E percben kitörő
11   9|           kiálta a tábornok.~A katonák a parancsszóra veszteg maradtak,
12  12|      minél elébb pénzt, mert a katonák rongyosok.~Odafenn tehát,
13  15|    szabadság, éljenek a magyar katonák!~János mester elszörnyedve