Rész

 1   2|   telihold, rásütött az ifjú szép halavány arcára, lezárt szemeire
 2   4|          Lóra halála után, hosszú halavány lángja, mint egy égő kard,
 3   5|           szembe a szekérre. A nő halavány volt, még ajkai is fehérek
 4   7|           tövében, s befektette a halavány gyermeket.~Nem bírta e szép
 5   7|       fáradtan, porlepte ruhában, halavány arccal, az izzadság csorgott
 6   7|        beszélj.~A jövevény fiatal halavány gyerkőc volt, nagyot ivott
 7   8|       semmi nyoma már az életnek, halavány, ráncos, beesett szemű kép,
 8   8|       fölött forgatá. Mindig azon halavány, hideg arc, azon merev,
 9   8|          Még akkor is mindig azon halavány, hideg, fájdalomtalan arc,
10   8| csodálkozva az ifjú.~– Igen, az a halavány fáta, aki sors útján neki
11   8|   imádságos könyve.~Oly szép, oly halavány volt.~– Jolánka! – rebegé
12  11|    selyemkendő födé, oly jól illő halavány, szenvedő arcához.~Mikor
13  14|           nem sejtve balsorsát, a halavány ifjút, könnyen megmozdul