Rész
1 1| elöl és hátul, vészvihar még az égen is, s mindig előre,
2 1| szenved, küzd és meghal. Még akkor is szent ihlet zárja
3 1| rendőrminiszter úr ablakai még mind ki voltak világítva,
4 1| szorgalmatosak ezek a haza atyjai. Még éjjel sem alhatnak az ország
5 1| Nyolc órakor összeültek s még nincs vége a tanácskozásnak.
6 1| diplomatikát, előre tudja még azt is, ami történni fog.
7 1| zászlót s elfutott vele.~Tán még most is nevetnének, ha a
8 1| ragadta a figyelmet, a szcéna még inkább. Két gentleman volt
9 1| szál férfi, a másik egy még Lacinál is csekélyebb individuum,
10 1| illojalitás! – és tudta a jó ég, még mi minden iszonyúságot nem.~–
11 1| történik itt közöttetek, még én a hazáért a csatatéren …~–
12 1| a társaságába, nem hogy még itt bennünket dehonesztáljon,
13 1| elkártyázom, nem loptam én még senki fiától egy garast
14 1| A bihari oláhok ellen még nincs.~– Hisz azok senkit
15 1| olyan nagy zajt semmiért, még az a dromo levág, híre lesz
16 1| kiszólt az ajtón.~– Simon!~Egy még minden eddig előfordultaknál
17 1| miszerint az egész eseményről még a feleségének sem mert egy
18 1| Végy egy szekeret magadnak. Még ez órában Pestre fogsz indulni.
19 1| miniszternek és öccsének még ez sem volt elég. Nekik
20 1| ne. Ki hitte volna, hogy még sarat is lássunk Debrecenben.
21 1| vissza Pestre! Megvannak még ott az én embereim, kiket
22 1| mintha penitenciából tenné.~*~Még aznap este a pecsétőr felesége –
23 1| asszonyságot. A miniszter még neglizsében volt.~– Voltam
24 1| szabadságért s mennyit fog még érte küzdeni, hogy ő Debrecen
25 1| maga van-e az ember, vagy még vár valakit.~– Most kaptunk
26 1| egy órája, hogy itt van, még sincs semmi. E filippika
27 1| Mikor elvégre már fenn ült, még egyszer beizent, hogy hívják
28 1| volt az előtt semmi szent, még a miniszter úr maga sem.
29 1| miatt. Hasztalan, másnap még több sajtóhibát s még több
30 1| másnap még több sajtóhibát s még több vádat hozott a miniszter
31 1| Tulajdonképpen csak az volt még kérdés, hogy vajon akasztatni
32 1| szálláson ez eset után, s még azon éjjel gyors futár küldetett
33 1| pontjaiba beavatkozandó.~Még eddig amerre járt, a legjámborabb
34 1| származhatott soha! De emlékezetünk még nagyon élénk, s amik ezután
35 1| a békülés kimenetelét, s még nem tevék le a fegyvert,
36 1| vérengző ordítás.~A békekövet még csillapítani akarta őket,
37 1| a küzdő tömegbe rohant. Még egyszer elverte őket ágyúiról,
38 1| kegyence elrontotta a tervet.~Még egy desperátus kísérletet
39 1| saját szanszkrit nyelvén és még sajátabb sansesprit modorában
40 2| keresve eltévedt holmijét.~Még hátrább, födetlen szekereken
41 2| Meddig maradsz nálunk?~– Még tán egy óráig lelkem, egyetlenem.~–
42 2| oly nyomasztó vala.~Hát még az a jókedv, az a délceg
43 2| híd. A nagy dobogóhidat még januárban leégették.~Ki
44 2| rezonírozzon kend! kend még járatlan a hadi regulákban,
45 2| meg rá:~– „Gyere-é?” Majd még „hallja kend” is lesz.~–
46 2| Sajátságos, hogy a vén huszár, még az ősz parasztot egész lenézőleg
47 2| a kapitány. – Hát amikor még nem volt komp a világon,
48 2| leterelték Kecskemétnek.~Még azon éjjel Damjanich egész
49 2| volt a vezér, a dikcióval még késő reggelig sem.~Fölállítá
50 2| megáll s újra tüzelni kezd. Még sehol összeütközés, még
51 2| Még sehol összeütközés, még sehol sem hallatszik a „
52 2| szuronyt szegezz!”~Az egész még egy eleven harcjátékhoz
53 2| emberi jajszó nem vegyül még a zajba. A halál még éhen-szomjan
54 2| vegyül még a zajba. A halál még éhen-szomjan nézi az ütközetet.~*~
55 2| földön. – Fölemeli arcát még egyszer a honvéd, kezét
56 2| az az ellenség tüzében. Még egyszer éljent kiált halálhörgő
57 2| átlépik a holttesteket s még sebesebben rohannak. Még
58 2| még sebesebben rohannak. Még egy pillanat… Valamennyi
59 2| hullanak el telepeik előtt.~Még azután dühös tüzelés fogadja
60 2| a vitézt dönti a porba, még akkor is feltartja az kardját
61 2| kardját és kardján a zászlót, még egy másik le nem kapja azt
62 2| felbomolva rohannak azután, merre még utat látnak, üldöztetve
63 2| gazdátlan paripa nyargalt még fel s alá a csatamezőn,
64 2| egy lépést sem tett volna még ma.~Egy óra múlva minden
65 2| újonchuszár már alig áll lábán, s még folyvást itatná, az váltig
66 2| egyetlen lény volt az, amit még szeretett, együtt halt meg
67 2| örült, ha egy sebesültben még életet talált; el nem kerülte
68 2| boldog nő, Anikó az özvegy; még reggel mást hitt mind a
69 3| rettenetes! az iszonyatos! azt még regényben sem olvasád soha.~
70 3| a mama azt mondta, hogy még annál sokkal rosszabb is
71 3| hallok az előszobában, de még semmi káromkodást, sőt,
72 3| nem fogunk táncolni. Ez még jobban haragba hozta.~–
73 3| felelék én kacagva.~Erre még erősebben megmosdatott,
74 3| tudom, hogy mire kellenénk még egyébre a férfiaknak, mint
75 3| adott ki. Csak most vettem még észre, hogy ezek a színek
76 3| szeplőt ajkam alatt, amiben még eddig mindenkinek megbotlott
77 3| kivívni.~Köztünk mondva, még folyvást nem akartam letenni
78 3| elmélázott magában.~Eközben még két csárdást és egy lengyelt
79 3| ront ellenei közé.~Rózsámat még mindig kezében tartá, s
80 3| történt volna, némelyik még most törülgetett le a ruhájáról
81 3| az én táncosom nem volt még itt és az őrnagy.~Váltig
82 4| aranyoshajú Lóra leányodba.~Azután még egyszer meghalok, utánam
83 4| legény elhagyja jegyesét, még a házas férfiak is megválnak
84 4| könnyeitől.~Ősz az apa, még gyermek a halott, alig tizenhat
85 4| dombhoz aztán sokáig kijártak még évről évre a környék hajadon
86 4| aranyhajú Lóra.~Az üstökös pedig még két napig állt az égen Lóra
87 4| évek múltak, az ősz ember még őszebb lett, sohasem látták
88 4| mindenkinek róla beszélt, még akkor is, mikor már mindenki
89 4| minden jelentőség nélküli, még gyakrabban csak ráfogott
90 4| egy talpalatnyi föld volt még, melyet fegyveres had meg
91 4| kérdezte, hogy győzni fog-e, még azt sem, hogy mivel fog
92 4| majd egy óráig fénylett még az ég tüzes-vörös fényben.~
93 4| Felvincet felgyújtották, még idáig is ellátszik a tüze.
94 4| tán el tudom hagyni, de még tán a világ végére is utánam
95 4| siess utánam Vásárhelyre, még ma, még az éjjel. Isten
96 4| utánam Vásárhelyre, még ma, még az éjjel. Isten veled és
97 4| látni.~– Jaj azoknak, kik még meg nem haltak! Jaj azoknak,
98 4| kapát hozatott velük, s még azon nap éjszakáján fölásatá
99 4| székelyt is maga után rántá, ki még holtában sem bocsátá ki
100 4| Székelyföldnek minden ifjú legényei, még maguk a házas férfiak is,
101 4| jól szívén találta őt is.~Még azután egy óráig harcoltak
102 5| sebet kaptak eleget, de még halottjuk egy sem volt.~
103 5| rohanó seregek futása látszik még, mint egy sötét felhőárnyék,
104 5| halál sápadt fagyos színe.~Még egyszer fel akar emelkedni
105 5| régen láttuk egymást. Akkor még gyermekek voltunk s virágokkal
106 5| halállal. Ön megvénült, de én még inkább. Látja, özvegy vagyok.~–
107 5| halottaim, pedig igen sokan, és még többen is lesznek.~– Nem
108 5| hogy a hídtól visszavertek, még szerencséd volt, ott vesztél
109 5| ijesztgetni kezde a barlangban. Én még beljebb mentem, alacsony,
110 5| hallottam, a visszhangzó üreg még egyszer oly borzalmassá
111 5| nem hiszem, hogy ez utat még egyszer meg mertem volna
112 5| elvesztik, ha egy más akna még náluknál is mélyebben fúratik
113 5| e helyet ismerje valaki, még biztosítva nem vagy.~– De
114 5| korongja, a nehéz gerendely még most is ott látszik, mely
115 5| éspedig sietve. Isten önnel. Még sokszor fogunk találkozni.~
116 5| távozott egyedül az erdőben, még a fáklyát is kioltá, melyet
117 5| a földalatti folyosón, s még tartott a hosszú téli éjszaka,
118 5| ahol egy-egy megfeneklett.~Még tartott a véghetetlen téli
119 5| szekérre. A nő halavány volt, még ajkai is fehérek voltak
120 5| megtorlásra gerjeszteni, hát még, mikor e harag tüzét a felgerjedt
121 5| támadást vitték hírül.~A tiszt még nem bírt bámulásából magához
122 5| tekintete ittasabbá tette, még közelebb simult – midőn
123 5| magát jobban kimenthetni a még nem sejtett vád alól, mint
124 5| a hadnagy kifakadva – ön még zúgolódott ellenem, hogy
125 5| nagyon hihető. De azzal még semmi sincs megnyerve. Ott
126 5| órát. – Ennek az órának még egy más rejteke is van.~–
127 5| akit én imádtam, imádok még most is, szerencsétlen férjem!…~
128 5| tekint vissza áldozatjára, ki még mindig ott ül mozdulatlanul,
129 6| Csak a távol égen villogott még valami láng, hallatszott
130 6| igazat. A lemenő nap melegét még érzem arcomon. Miért nem
131 6| kemények, szigorúak, de még most is szépek.~Az ég egyik
132 6| távolba mutatva.~Aranka még közelebb simul hozzá, hogy
133 6| egészen a nő vállán nyugszik. Még nem lát semmit. A kék szem
134 6| titkolni, hogy zokog.~Az ifjú még tétovázott, még várta, hogy
135 6| Az ifjú még tétovázott, még várta, hogy valaki tán marasztani
136 6| hogy senki sem szól hozzá, még menyasszonya sem, még az
137 6| hozzá, még menyasszonya sem, még az sem marasztja, az sem
138 6| aztán a vesztett csatából még többen a székely ifjak közül.
139 6| nők és gyermekek maradtak még a városban. Özvegy nők és
140 6| életben. Pedig ki tudja, még meddig élhetsz?… De szólj,
141 6| mégis szép az élet, ugye? Még a rongyok között, a gyalázat
142 6| testben is szép az élet… Még a mankóért sem kellenek
143 6| lángolni fog körüle a város, még akkor is verni fogom a tüzes
144 6| a föld alá van téve. De még ez nem legsúlyosabbika a
145 6| rokonok, boldogok-e? Imádják-e még a régi Istent? Szabadok-e
146 6| régi Istent? Szabadok-e még őspusztáikban, ősbérceik
147 6| kunyhóik küszöbére, melyeket még nemrég oly hősien védtek,
148 6| és az égő lángtető alatt még mindig hallik a szomorú
149 6| ellenséges harckiáltás hallatszik még: a vihar üvöltése és a lángok
150 7| vijjongatás, a harangszó elnémult, még akkor is lehete hallani
151 7| akarsz?~– Olyan fiatal volt még és már hat kérője volt neki …
152 7| már nem messze van.~Alatta még sokáig táncoltak a szerbek,
153 7| megölője.~És azzal, hogy még akkor sem leánya volt eszében,
154 7| Kerülj, szerencsétlen. Még nem öltem embert.~– Kell,
155 7| sejteté, merre jár.~*~Két hét még nem tölt le, midőn György
156 7| Kedvenc paripája azonban még ezeknél is szebb és jobb.
157 7| Velünk fogsz-e eljönni?~– Még nem. Még sok utam van nagy
158 7| fogsz-e eljönni?~– Még nem. Még sok utam van nagy messze
159 7| elnyújtott félhangban elenyészők.~Még most is hallani e dalokat
160 7| néma éjszakákon, és most még jobban hasonlítanak a halotti
161 7| is közel volt már, csak még egy éj volt közötte.~Ezen
162 7| huszár, napbarnított arcán még az ifjúság virított, de
163 7| verte el rajta a „nincs még oda Lengyelország” indulóját.~
164 7| szép gyermek, kinek arca még most is előttem lebeg –
165 7| gyermeket, csak hazám maradt még, azt sem menthettem meg –
166 7| menyasszony, csak egy pillanat még, s ők férj és nő leendnek.~
167 7| vőlegény nyugtalan volt, még inkább a menyasszony.~–
168 7| sarkantyúba kapta erősen. Még egyszer visszatekintett,
169 7| vágva, fél szeme hiányzott, még keze is csak egy volt. Csak
170 7| egy volt. Csak a fele él még az egész embernek.~A szerbek
171 7| rettenetes alak, csak a fele élt még, fél arca, fél szeme, fél
172 7| megmaradt szemével és karjával még akkor is ölni jött.~„Én
173 7| az erősebb természetűek még reggel is kínlódtak, átkozva
174 7| rongyos zászlóval. Arca, teste még rongyosabb, csak fél keze,
175 7| fél keze, fél szeme van még. Mindenét elvette a rác,
176 7| Mindenét elvette a rác, még kezéből is csak egyet hagyott
177 7| kell neki, úgy kell neki…~S még azután sokáig nézte gyönyörűséggel
178 8| a hallgató természetben.~Még tovább az erdő körül rongyos
179 8| semmit, keze reszket, hangja még inkább, s valami különös
180 8| ráncolt homlokával, haja még most is sűrű és alig őszülő,
181 8| család többi tagjai közt még két nő volt.~Egy özvegyasszony,
182 8| tizenharmadfelen, ezt a kicsinyt még a vasúton is csak félemberszámba
183 8| nevette a babonás hitet. Még a kis nyomorék arcán is
184 8| tűrtük érte, ha kellett, még a gyalázatot is, csakhogy
185 8| szeretet.~A szobában volt még kívülök az özvegy gyászruhás
186 8| megcsókolá a lyánka homlokát, még egyszer istenhozzádot monda
187 8| átlátszó köd szállt alá. Imre még jókor hajnalra Kolozsvárott
188 8| szólt hozzá az ifjú –, még itt nincs ágyútűz, máris
189 8| nép látszott előtolakodni.~Még ekkor ideje lett volna a
190 8| harcok lobogója körül; hát még ha volnátok, mint mi. Nép,
191 8| kézimunka után, melynek még csak egy nemes városa sincs
192 8| kibocsáttatá magát az udvarra, mely még akkor nem volt elfoglalva,
193 8| vasdarabtól.~Perc múlva újra még dühösebben rohanták meg
194 8| hányva a levegőben.~– Ide még, ahányan vagytok! – ordítá
195 8| a legidősebb testvér élt még a férfiak közül, s nyugodt
196 8| Mintha mondta volna, hogy még viadalban is tíz paraszttal
197 8| saját kardjára szúrva. Még akkor is mindig azon halavány,
198 8| nők és gyermekek maradtak még a családból.~Ezeket azon
199 8| kiálta örömmel az özvegy, még mindig kezében tartva a
200 8| holt családja közé.~A sírás még órákig hallatszott a föld
201 8| hallatszott a föld alól.~– Még egy hiányzik – mondának,
202 8| Csak tizenegyen vannak itt, még egynek valahol élve kell
203 8| rejté őt e fülkébe, melyet még a házi cselédség sem ismert.~
204 8| oláhok, arcaikon a vérszomj még iszonyúbb eszmék pokoli
205 8| decurio térdeit.~– Állítja még valaki, hogy lehet? – kérdé
206 8| Akinek kedve találna jönni a még senkinek nem ítélt prédát
207 8| kacagó társai előtt.~Ez még inkább dühbe hozta az oláhot.~–
208 8| ugrott.~Mikor kinn volt, még egyszer bedugta fejét.~–
209 8| Egy húszast sem adsz? Még nem mentem el.~– Még én
210 8| adsz? Még nem mentem el.~– Még én sem vettem ki a kanócot,
211 8| szabadságért küzdök, s rabszolgának még a nőt sem tartom. Oly bizton
212 8| Ott a te házad ég.~– Talán még nem – felelt emez, s még
213 8| még nem – felelt emez, s még gyorsabb haladásra sarkantyúzta
214 8| társaitól, egy tekintetet vetett még a tizenegy új sírhalomra
215 8| ámulatából visszatérni, és még a decurio eltávozta után
216 8| mikor már nem is hallhaták, még akkor is utánok kiáltá:~–
217 8| kis ezüstszőke leány, s még azelőttin ifjú kedvese aludt.
218 8| voltál, a fátáért eljött, s még pénzeidet is ellopta azzal
219 8| mind ott voltatok?~– És még többen is.~– Menjetek vissza.
220 8| megváltozott hangon.~– Nem még, vezér, minek az? – felelé
221 9| kóroda és a piac egészen.~Ami még megmaradt, azt a golyók
222 9| tetejére, mely a nagy tűztől még épen maradt, a szikraözön
223 9| Egyetlen szent háza az még várostoknak, hol fogtok
224 9| életpiros arccal, mely most még pirosabb a tűz visszfényétől
225 9| bizonyos lehete felőle, hogy ha még egyet szól ellene, lelövi
226 9| ércfedele aranyos gombjával még maig is fenn áll.~Így mutatta
227 9| elférnénk.~– Valóban?~– Sőt még tán egy zenebanda is beférne
228 9| hatnak be a bombák?~– Ó, még a százhatvanfontosak sem.
229 9| táncolnának, és az ellenség még csak egy kis körmünket sem
230 9| részelteti őket, aminőt még soha életükben nem kóstoltak.~*~
231 9| Minden sáncot megnéztem, még korán reggel. Jó karban
232 9| lakodalmas menethez, kik még ma táncolni is akarnak.~
233 9| rezignációval tán nem fogtak még lakomához az apostolok utósó
234 9| kockáztatnom nem szabad. Abból még az országgyűlés is parancsol.~–
235 9| pattogott valamennyi, de még csak közel sem járt egy
236 9| aznapságtól fogva a jobbik fülére még most is nagyot hall.~E rövid
237 9| után. Szavát be is váltá – még azon éjjel kiütött egy csapattal
238 10| veterán volt. Képe fekete még a Schwechat alól elhozott
239 10| Miskának hítta.~– Ismersz-e még, öreg Miska? – kérdé a huszártól
240 10| emelve.~– Elmehetsz.~A huszár még húzódozott, orrát vakarta
241 10| van, elviheted.~A huszár még mindig látszott valamire
242 10| regementemhez, kard nélkül? Még megfarmatringolnának, azt
243 10| szalutírozott és elment.~Az ajtóban még egyszer visszafordult. Érzékeny
244 10| a tábornok ablaka előtt még egyszer annak rendi szerint
245 10| házigazdától katonás búcsút véve, még azon este a szomszéd helységbe
246 10| biále! soha sem mondtam én még uraknak szerencsét, csak
247 10| ha jól viseled magadat, még kapitány is lehet belőled.~
248 10| Egy szép szűz leány. Még tegnapelőtt élt, semmi baja
249 10| körfény aranya látszott ki még belőle.~Az ablakok szűk
250 10| kakaskukorékolástól. Élő embertől még én sem ijedtem meg soha,
251 10| magukat a fiúk? nem futnak-e még? – kérdé a tábornok.~A tűzmester
252 10| lettél?…~Dorgálod-e népedet még ki nem szenvedett bűneiért?…
253 10| halni…~Vajh! fog-e utánunk még valaki következni, kinek
254 11| Mi szép, mi vonzó vagy még holtod után is; milyen lehettél
255 11| emlékekből az idő, de vára még most is áll, csonka falai
256 11| most is áll, csonka falai még küzdenek az idővel és a
257 11| tovament, visszatekintett, s még akkor is látta háta mögött,
258 11| beteg asztalára, azután még sokáig ottmaradt előtte
259 11| ébredő szemeit fölnyitá.~Még akkor is úgy tetszék neki,
260 12| kamáslikban; egyik arcán a még friss seb csak imígy-amúgy
261 12| altábornagynak.~Ugyanakkor még kineveztek egynéhány hazafit
262 13| sem volt senkinek, hogy még az idén háborút is lásson.~
263 13| bajaitól. A bekövetkezett fátum még a jóslatot is fölültetézte
264 13| igen ritkán volt ébren, még ritkábban aludt, rendes
265 13| van a dologban. No de lesz még a németnek is neve napja!~
266 13| vonultak keresztül; Perczel még látta az utósó dragonyost
267 14| mindenik megcsókolá, s aztán még részegebb lett tőle, de
268 14| veték oda áldozatul, ők még az életnél is drágább áldozatot
269 14| reggel óta éhezem.~– Él-e még Damjanich? – kérdezék a
270 14| hogy igazat mondtál.~– Őket még hátrálni nem látta senki.
271 14| ki megfutamlott volna, még ha elesik is, nem hallod
272 14| álmukban rajtuk rohanunk, még csak azon dicsőségük se
273 14| felvilágosítást, ezredes úr, ha még valakinek elmondja ön, azt
274 14| verve a földhöz.~– Most még egy szót. Asszonyaitoknak
275 14| lopózzanak be az alvókhoz, vagy még jobb, készítsenek számukra
276 14| az őt ölelve tartót, s az még szorosabban fűzé őt keblére.~
277 14| szemrehányó szóval, hogy még nem fegyverzé le a házánál
278 14| keblére, mintha azon kebelben még most is a gyönyör angyalai
279 14| fegyverét kezéből, melyet még az előbbi percben el akart
280 14| feküdt halva lábainál, és még ő sebet sem kapott.~E percben
281 15| gondolt, leitatja az embert, még így tán valami veszélyes
282 15| maga rabját. A nyavalyás még a tömlöcajtóban elkezdé
283 15| hogy kétszer bezártak? még most sem tudod, hogy mit
284 15| éljen a revolúció!”~Az ember még egyszer elmondatta magának
|