Rész

 1   1|       fel, és tartsd arcodat az égre, hadd lássa meg az, mint
 2   2|  testvérem jegyese ellen. Ez az égre kiált! – szólt a huszár
 3   4| szembántó vörösség emelkedik az égre, nőttön növekedő, mintha
 4   4|  fehéres füst csavargott fel az égre.~A falu vénei és asszonyai,
 5   4|         vad vörös lángot vet az égre és földre, a felhők vérben
 6   6|  világtalan szemeit fölemelé az égre:~– Én Uram, én Istenem! –
 7   6|      kiterjesztett kezeikkel az égre voltak emelve. Térden állt,
 8   6|    áhítattal imádkoznak, buzgón égre emelt szemmel. Ki hinné,
 9   7|       felemelé könnyes arcát az égre.~– Én istenem! én uram istenem! –
10   7|   mintha egyik ég nézne a másik égre, tele csillagokkal, tele
11   8|        ily éj után is feljön az égre!!!~Az oláh odavezette őket
12  11|        nyugalomban mered fel az égre.~Jobbról gondolatfárasztó
13  11|      ott, láthatlan léleknek az égre vetett fehér árnyéka a halványzöld