Rész

 1   1|      emberekről, kik a haza ily szomorú napjaiban nem átallanak
 2   2|         napja csak folytatása e szomorú képnek.~A gőzgépek újra
 3   2|     csüggedten keltek egyedül a szomorú útra. A biztossági hivatalok
 4   2| sebekkel, sóhajtalanul fekvők a szomorú ágyon.~A trombiták a takarodót
 5   2|       huszártiszt – Gábor.~Mily szomorú most is, mint sajnálja azokat,
 6   5|        Mert meglehet, hogy azon szomorú kötelesség mely kegyed távollétét
 7   6|    Megagghatunk, megőszülhetünk szomorú lakházainkban, éltünk jobb
 8   6|    voltát; a nőhang különben is szomorú, a halotti dal reszketve,
 9   6|       alatt még mindig hallik a szomorú harangkongás, csatának,
10   7|     bánt? Menyegződ napja előtt szomorú vagy.~– Semmi bajom sincs,
11  10|       énekesek, nyújtott hangon szomorú dalt énekelve a halálról
12  11|         Ágya mellett a halvány, szomorú hölgy ült, lesve minden