Rész

 1   1|        kérdezé: – Mi a visi?~A pecsétőr dupla visit tett.~– Nem
 2   1|        velem történt – kezdé a pecsétőr mondását. – Jól tudod, hogy
 3   1|    ember, aki teheti. Egyfelől pecsétőr vagyok, másfelől őrnagy.
 4   1| bántott? – szólala fel végre a pecsétőr. – Én is jártam ott, és
 5   1|    hogy ő meg ne állapodjék, a pecsétőr pedig végigfeküdt a pamlagon
 6   1|         Tudom – sóhajtja fel a pecsétőr.~– Seregeinkről azt sem
 7   1|     szólt felszökve fektéből a pecsétőr – hisz ezek úgyis res nullius.~–
 8   1|  csodálat „ah”-ja röppent el a pecsétőr ajkairól e kincsek látásán.~
 9   1|      tokot. – Ez az. Látod?!~A pecsétőr kíváncsian hajlott oda,
10   1|     tegyünk – kérdé suttogva a pecsétőr, az írnokra célozva.~– Ne
11   1|        főbe lövik. Jojcakát.~A pecsétőr eltávozott.~– Simon! – szólítá
12   1|      tenné.~*~Még aznap este a pecsétőr felesége – egy kis ravasz