Rész

 1   5|   szélaknai zárcsapatnak, de a parancsnok urak jobban hittek hivatalos
 2   9|    tevő circumspectus őrnagy a parancsnok komoly arcából azt ítélte,
 3   9|        lakhatnók el a tisztelt parancsnok úr megérkezésének ünnepét?~
 4   9| szerény indítványom képes volt parancsnok úr helybenhagyását megnyerhetni.~
 5   9|       Nem arra, nem – kiálta a parancsnok. – Fel, fel a bástyatetőre.
 6   9|       erősen nem fogta volna a parancsnok a maga emberét, az – dicsőség
 7   9| szólalni, s jó közel hajolva a parancsnok füléhez, súgva mondá neki:~–
 8   9| magában az olyan mulatságot.~A parancsnok ekkor egy poharat töltetett
 9   9|     szólt erős csengő hangon a parancsnok. – E pohár a magyarok hazájaért!~–
10   9|  bennünket, uram! tábornok úr! parancsnok úr! vezér úr! itt az idő,
11   9|    úton előtalált gavallért.~A parancsnok mindezt angol flegmával
12   9|  hirtelen felszökék helyéről a parancsnok, s a gránátot felkapva,