Rész
1 1| holta után tébolyodott meg, ha meghallod, mint vigadnak
2 1| van csak. Nyugodt álma, ha elesik.~És nem zúgolódik
3 1| lehetett, mint Tom Thumb, ha mellette ülő tanácsosa lett
4 1| megenne egy hadsereget, ha valaki előre megsütné azt
5 1| Kettős álla volt. Orra, ha jól emlékszem rá, csak egy.~–
6 1| még most is nevetnének, ha a szomszéd asztalnál ezalatt
7 1| bennünket dehonesztáljon, mert ha itt volna a kardom, mindjárt
8 1| garast sem, hallja az úr. Ha policájminiszter úr meglopatja
9 1| ugyan ne derogáljon, mert ha azt nem nézném, hogy Debrecenben
10 1| bántanak.~– Majd bántanak, ha én odamegyek.~– Jól van
11 1| Mondd meg nekik, hogy ha eluntak állni, hát leülhetnek!~
12 1| alá s fel, mint szokott, ha összeszidták. – Igazán ellopták
13 1| kell, hanem egy bizonyos. Ha lehet, néma, de mindenesetre
14 1| azzal, most nálam vannak, s ha holnapután Törökországba
15 1| arca sötétült.~– Megjárnám, ha valaki megelőzött volna.~
16 1| közepette, mint ragyog arca, ha kis seregét éljenezni hallja
17 1| gondolatja van, a dicsőség! Ha meghal, végsóhaja a haza…~
18 1| nyugodtan aludt.~Az ember, ha honvédtiszt volt vagy miniszteriális
19 1| halálra unhatta magát.~S ha néha napfényes idő volt,
20 1| újságírót kiutasítom a városból. Ha ez sem segít, berendelem
21 1| esetre lehetne elővehető, ha valami eclatans brutaliter
22 1| De mit teendnél akkor, ha szép lassan, körülkerülgetve,
23 1| van okuk rá.~– De mégis, ha valamit kitudhatnának rád.
24 1| nem tudná őket hova tenni, ha fogságra jutna.~A lengyel
25 1| esetben ki tudnám önt menteni, ha tudniillik azt a színt adnók
26 1| biztosíthatom önt, hogy ha holnap reggelig vagy a pénzt,
27 1| fenyeget, hogy megbecstelenít, ha vissza nem adom.~– Nem,
28 1| előtt megy végbe, s azok, ha kell, olyan visum repertumot
29 1| gyűlésen letorkolom őket, ha pedig lapban támadnak meg,
30 1| és egy fél kuglihupf.~– Ha egész volna, jobb volna.~–
31 1| Pedig jobb lett volna, ha a kocsmárosra nézett volna
32 1| hanem megbolondul, kivált ha cukor és spiritusz van közé
33 1| tökéletesen, de legkivált akkor, ha az ember különben is meglehetősen
34 1| bevetem a kályhába, hogy ha elfognak, nálam ne kapják.
35 1| kegyednek Pestre befáradni, ha depêche-eit már Szolnokon
36 1| vetettem fel magamban, hogy ha a nagy férfiú ily módon
37 1| feledését és közbocsánatot, ha ezentúl békében maradnak.~
38 1| oláhok közé lövetett vele! Ha egy századdal később mondaná
39 1| gerillákat beűzték a városba.~Ha katona lett volna, ha magyar
40 1| városba.~Ha katona lett volna, ha magyar lett volna, utolsó
41 2| ez a katona sorsa.~– És ha a csatában találkoznátok…~–
42 2| tértünk vissza mind a ketten; ha összecsapunk, egyikünk hihetőleg
43 2| szenvedélye volt az.~S ha látta a másik testvér-arcát
44 2| leány, vigadott a másik, de ha együtt voltak, visszafojtá
45 2| megostromolni, s föltéve, hogy ha ez sikerülendett neki, akkor
46 2| járatlan a hadi regulákban, ha egyszer az az ordé, hogy
47 2| menni, akkor át kell menni, ha ezer tüzes ördög volna is
48 2| felelt rá vissza.~– Látod, ha szemed van, hogy huszárok
49 2| felé.~– Azt próbáld csak, ha ki nem fordítom a bőröd!~
50 2| ahogy feleúton voltunk. Lám, ha magam megyek, tán csak átbocsátnak,
51 2| elmegyek. De visszajövök.~Ha ti azalatt meg mertek moccanni,
52 2| egyenes és görbe kardokat, s ha olykor a szél elkapja rólok
53 2| visszakézzel. Látja kend? Aztán ha baj kendnek, hogy az ellenség
54 2| rosszabb lenni a másiknál, és ha utoljára ketten maradtak
55 2| elviszlek neki.~– Majd, ha vége lesz a csatának, keress
56 2| De majd káplár uram, ha most mind megisszuk, holnapra
57 2| mikor az az ordé. Majd, ha elfogy a pénz, akkor megint
58 2| vágunk magunknak le egyet, ha az lesz az ordé…~És a cimbalom
59 2| harcmezőt, csak akkor örült, ha egy sebesültben még életet
60 3| hogy hová bújhatna el, s ha híttam, kerestem, sohasem
61 3| kerestem, sohasem felelt, sőt ha véletlenül majd az almárjomban,
62 3| legokosabbnak tartottam, ha sok mindenféle ennivalót
63 3| magyarok engemet megenni, ha más okosabb ennivalót találnak,
64 3| igen el kellett pirulnom, ha ezt észrevette, hogy azt
65 3| cselédség is holtra betegednék, ha egy éjjel kinn hálna télen.
66 3| Rablók, gyilkosok! segítség!~Ha helyzetembe képzelheted
67 3| szeretném mindig előre tudni, ha valamit parancsolnak, hogy
68 3| szokás szerint, mint máskor, ha bálba készültem, a hektikától
69 3| nagyon meg fogom nyugtatni, ha eszébe juttatom, miszerint
70 3| beszélni. Én nem bánnám, ha ott volna, ahol sohasem
71 3| rendezgetett rajtam valamit, hogy ha elrabolnak, legalább mindent
72 3| Magamat sem veszem ki.~No, ha ezek a csatatéren is ily
73 3| ígérkezve. Mint szerettem volna, ha táncosomat elküldték volna
74 3| kötődék velem tovább.~Ha hirtelen észre sem veszem
75 3| mindig magyarul beszél, ha németül szólnak is hozzá.
76 3| talpig ketté fogja hasítani – ha csak azt nem hiszem, hogy
77 3| szemei legcsillogóbbak, ha szerelmet, gyönyört éreztem
78 4| mindenki elfeledte szépen, s ha valaki tudott róla valami
79 4| tudta, hogy víni fog, és ha veszt, elvész maga is, s
80 4| nemsokára körül lesznek fogva; ha csak egy ágyújok volna,
81 4| lángolt föl szívökben, s ha valamelyik elesett, végsóhajában
82 4| jeleit feltűzték oldalára, s ha városon mentek vele által,
83 4| ki mellette küzdhetett; ha ott esett el közelében,
84 4| Szép menyasszony, ércleany, ha meghalunk, állj helyt értünk!”~
85 5| odább-odább a kis lengyel csapat; ha üldözői utol-utolérték,
86 5| letakarva házamhoz hozták, ha nincs-e megcsonkítva, tán
87 5| szegény asszony.~– Igaz. Ha erőm lett volna, tehettem
88 5| akarom, hogy meghaljon.~– Ha jó katona, az nagyhamar
89 5| férjemnek jóbarátja volt! Artúr! Ha én azt mondom, férjem kiomlott
90 5| fájdalmadat, férjed becsültem, s ha e percben tudnék szánni
91 5| keressem és üldözzem? S ha végre megtalálnám is, lehetne-e,
92 5| szerint megölethesse őt. És ha egy évig tartana is tervem,
93 5| ki marad meg közülünk?~– Ha nem leszünk, megszűnünk
94 5| mégsem juthatsz keresztül, de ha e telep háta mögé kerülhetnél,
95 5| jogaikat azonban elvesztik, ha egy más akna még náluknál
96 5| is megtörténhetik velük, ha a fölöttük levő bányák megszűnnek
97 5| szarkasztikus hidegséggel mondva: – Ha már elfoglalta ön házamat,
98 5| Ő is elszökhetett volna, ha kedve tartá. De nem tevé
99 5| kiálta az ordonnance-nak. Ha e percben altisztje jelen
100 5| annak mosolygó tekintetétől.~Ha észre tudta volna venni
101 5| van önnek reám, amiért, ha magam jószántából nem jövök,
102 5| nekem igen rosszul esnék, ha kegyedet oly állításokon
103 5| mindig igazat; jobb lesz, ha nem beszélünk erről többet.
104 5| seregének felét is elvesztheti, ha ki akar törni.~– Önök kémjei
105 5| nem sejtett vád alól, mint ha azt állítja, hogy ő a kérdéses
106 5| szekerére a katonákat.~– Ha úgy volna a dolog, nem találok
107 5| hogy igaz, amit állítok.~– Ha mind a ketten állításaink
108 5| jöttem ide, az bizonyos, de ha kegyed azt állítja, hogy
109 5| tovább nem is érdekelné.~Ha vádolta volna az embert
110 5| mire észrevétetett, eltűnt. Ha gyanúba vették s üldözték,
111 5| kis resolutio azon esetre, ha az ember tetten kapatik.~–
112 5| önnek oka a tartózkodásra: ha azt hiszi, hogy én fogom
113 5| nő, felállva helyéről –, ha ezek odakünn megtudnák,
114 5| pillantva írásából.~– S ha én egyszer csak kikiáltanék:
115 6| győzelemmel térjen vissza, de ha elvesztett a nemzet az eldöntő
116 6| Keressetek más hont magatoknak, ha ezt meg nem védelmeztétek.~
117 6| és hallgatott.~– Dávid! ha te ép, erős férfi voltál,
118 6| te ép, erős férfi voltál, ha teneked e mankók helyett
119 6| meddig élhetsz?… De szólj, ha megjelenne a halál előtted
120 6| fegyver lesz a válasz, s ha Sepsiszentgyörgy férfiai
121 6| szeretett vendégeket, s ha erővel akarnak bejönni,
122 6| megtanít bennünket harcolni, s ha erőt akarna venni a gyönge
123 6| szurokkoszorúkat, azokat meggyújtod, s ha látod, hogy az ellenség
124 6| el senki, mint az életet. Ha nem tudnám, hogy székely
125 6| illik az a kis sötét bajusz. Ha dolmányt venne magára, senki
126 6| jöttünk volna ide soha!~Ha meg tudnák érteni szavainkat,
127 6| volt tíz esztendő óta, mert ha nem lett volna az, akkor
128 6| népét buzdítani tetszék, s ha olykor szűnt a nagy zaj,
129 7| az emberek, féltek, hogy ha a szenttamásiak megtudják,
130 7| rokonaimat legyilkolták. Ha volt ismerőstök ott, vegyetek
131 7| volt oka miért fölkelni, ha egyszer ott feküdt. Letette
132 7| valami jót.~– Megteszem, ha utolsó mindenem ráköltöm
133 7| is.~– Vidd el innen, majd ha esze megjön, messze földre,
134 7| pisztoly, lődd főbe magadat, ha nem tudsz egyebet tenni.~–
135 7| sóhajta fel a rabló. – Ha a csatatéren lehetne meghalnom,
136 7| becsületes halállal!…~– És ha dicsőséget lelnél ott halálod
137 7| ott halálod helyett… És ha jönnél vissza, s a nép,
138 7| nap, három éjjel, kiket, ha csatába eresztenének, hősöknek
139 7| rácok tették rajtam. Ugye, ha téged rájok eresztenének,
140 7| számodra ellenség-fejekből, ha utat csinálsz nekem a csatatérig.~–
141 7| mert hinni nem szokásom. Ha igazat beszéltél, jöjj Félegyházára,
142 7| Annyit mondhatok, hogy ha erővel akarná valaki megtudni
143 7| engemet. Arra jobbra tarts, ha az országútra ki akarsz
144 7| pányván húzva maga után, hogy ha az egyik ki talál dőlni
145 7| háromszor egymás után, s ha gazdája alszik, ott vigyáz
146 7| van nagy messze földekre. Ha átkozott sorsom megtart,
147 7| ittak, elbetegeskedtek, s ha kérdék az orvosok, mi bajuk,
148 7| ég legmagasán megáll. De ha beszéltek előtte hazájáról,
149 7| beszéltek előtte hazájáról, vagy ha ő beszélt felőle, reszkettek
150 7| érzelem sötétségével arcán, ha akkor fölveté szemeit, mintha
151 7| csillagokkal, tele angyalokkal.~És ha vőlegényét látta, ha kezét
152 7| És ha vőlegényét látta, ha kezét annak kezében érzé
153 7| népektől, mit várhat istenétől, ha nagyobb népekkel eredett
154 7| tusába, s jaj a magyarnak, ha a példából nem tudott tanulni.~–
155 7| napon esett el a csatában, ha kívánod, a második a menyegzője
156 7| magadat feláldozd, sőt, ha akarnád tenni, tán visszatartanálak,
157 7| de félsz a gyalázattól, ha veszteni találunk. Azért
158 7| viszünk el erőnek erejével. Ha merényünk sikerül, legyen
159 7| legyen tied a dicsőség híre, ha elbukunk, minket vádolj,
160 7| Kedves hazám, de messze vagy,~Ha az erdőt levághatnám,~A
161 7| ennek nevét meghallottuk. Ha egy nap, egy órában két
162 7| hogy néz ki, minő alakja? Ha meglátjuk egyszer, vége
163 7| idejöjjenek háborút látni, kikre, ha visszatérnek, öröm és hosszú
164 7| volt, s mennyi nem bánná, ha nem volna, aki megmaradt.~
165 8| leírám.~Boldogok lesztek, ha azt fogjátok hinni, hogy
166 8| elfanyarodott mosolygás…~Ha ezeknek akkor valaki azt
167 8| egyetlenegy sem fog élve maradni.”~Ha ezt valaki akkor mondta
168 8| tekintek rád… eszemet vesztem, ha rád gondolok… Egyetlen fiam
169 8| mennyire szerettelek… De ha könnyeket látsz szememben,
170 8| mely nem sírt soha… Mert ha tudnám, hogy az lesz rám
171 8| áldva szent neve érette… Ha azt tudnám, hogy te és őrjöngő
172 8| áldoztunk érte, s tűrtük érte, ha kellett, még a gyalázatot
173 8| világ az, nem jó világ. De ha az isten mérte ránk, ki
174 8| Isten legyen veled utaidban, ha a kereszt alatt elmégy,
175 8| rebegé:~– Emlékezzél reám.~– Ha megszűnök rád emlékezni,
176 8| golyód páncélomat ütötte, ha vasingem rajtam nincs, most
177 8| seregét. S jaj azon városnak, ha arra kerül sor, hogy a sírok,
178 8| engem se vádoljon senki, ha azzá akarom őt tenni, ami
179 8| jövendőt. Most megkísértjük mi; ha nem sikerül, unokáink; nekünk
180 8| lobogója körül; hát még ha volnátok, mint mi. Nép,
181 8| Nyomorúsága van, egyebe nincs; ha legyőzetik, ezt nem veszi
182 8| huszár piros csákóját.~– Ha otthagylak, most fejedet
183 8| szabadíthatnám meg.~– És ha legyilkolják azon védtelen
184 8| elvárlak s megharcolok veled; ha sorsom akarja, ott megölhetsz,
185 8| pazsurát s említsd nevemet, ha kérdenek, az mit sem tesz,
186 8| tőlem, siess, el ne késsél. Ha elmaradsz, gyász lesz reád,
187 8| De nem fog megtörténni, ha bátran viseljük magunkat.
188 8| itt. Én védeni fogom őket, ha egyedül maradok is.~E pillanatban
189 8| lelövöldözhetünk, s azután, ha arra kerül a dolog, a lépcsőkön
190 8| Simon – mit akartok tenni?! Ha egyet megöltök, ők mindnyájunkat
191 8| hogy valami kő ne találjon. Ha töltesz, a golyókat nagyon
192 8| hozzájok.~– Rossz gondolat. Ha könyörögsz nekik, megölnek,
193 8| könyörögsz nekik, megölnek, ha bátorságot mutatsz, megjuhászodnak;
194 8| gyermekeimet csókold helyettem. Ha megölnek bennünket, úgy
195 8| lépcsőkön, a szobában, s ha szűnt a diadalkiáltás, hallani
196 8| ajtaját nyitva hagyva, hogy ha férfitestvéreik hátrálni
197 8| legtöbbet vet, azé lesz. Ha ketten vagy tízen vagy húszan
198 8| legbátrabb közöttünk, mert ha ennyi lőpor ellobban, nemcsak
199 8| Legyen kettőnké a leány.~– Ha meguntad a várakozást, lejjebb
200 8| hogy ezt nem akarom.~– Ha nem akarod, hát szaladj
201 8| szaladj innen.~– Nem bánom, ha adsz egy marék aranyat.~–
202 8| oltár zsámolyánál ülnél. Ha itthon nem leszek is, ne
203 8| bevégezte földi életét, s ha én honn vagyok, akkor se
204 8| Ó, engedj őhozzá mennem, ha tudod, hol van!~– Azt nem
205 8| arról bizonyos vagyok, hogy, ha él, ide fog jőni, ide kell
206 8| ráriasztgattak s ígérték, hogy ha igazat mond, élni hagyják,
207 8| ráakadok. Isten veletek. Ha vissza nem térek, álljatok
208 8| mert a decurio kettéhasít, ha megtudja; a ház hátulsó
209 8| szokott kinézni. Eredj oda, ha akarsz, de én elébb elfutok
210 8| halál volna büntetésed; ha egy szót szólsz valakinek
211 8| bizonyosan meg fogom tartani, de ha jónak látandom, követni
212 8| feje felett, jobban, mint ha az édesapjáé lett volna.~
213 8| harmadikhoz.~– Nem hazudok, ha azt állítom.~– S ti mind,
214 8| fognak árulni benneteket, ha nem szóltok igazat.~– Valót
215 9| beszegve, miknek túlsó végén, ha a nyári nap aláment, aranyhálóval
216 9| egész vidék számára; télen, ha a hideg szobáikba szorítá,
217 9| népes táncvigalmakban, és ha nagy ünnep volt, a reggeli
218 9| ezüstláncos mentékben a férfiak, s ha kellett áldozni, ott sem
219 9| templomtök ég! Egy ember, ha meghal, születik helyette
220 9| várostoknak, hol fogtok imádkozni, ha ez is elpusztul? Siessetek!
221 9| bizonyos lehete felőle, hogy ha még egyet szól ellene, lelövi
222 9| jött eseten, monda:~– És ha talál, az a legszebb halál!~
223 9| idő.~Annyi bizonyos, hogy ha e beszéd alatt erősen nem
224 9| hangoztatott eközben szakadatlanul, ha egyik banda elhagyta, a
225 9| kínálták, hogy igyék egyet, ha elfáradt; amelyik a sánc
226 10| aztán eredj lovászaimhoz, ha bántanak, szidd össze.~A
227 10| esztendeje, hogy vele járok, ha füttyentek neki is, megismer.
228 10| annyira a szívén feküdt, ha mindjárt a nyakát reszelték
229 10| kíséretéhez fordulva mondá:~– Ha ezek a mi katonáink volnának!~*~
230 10| nem akar talán meghalni.~– Ha tudnám, hogy tábornok urat
231 10| inkább ma, mint holnap. Ha tudnám, hogy arcom halványsága
232 10| korbáccsal.~– Én nem bánom, de ha aztán okhets dikecsáre kokhele
233 10| csororum sophengyule gágyule,” ha jól viseled magadat, még
234 10| csinált magának belőle, ha annak azt jövendölé, miszerint
235 10| piros, holnap holt…~Hm. Ha a sors szaván fogná s győzelme
236 10| világosan elmondja az eseményt, ha tetszik, elolvashatja, tábornok
237 10| ősöm esett el. Szeretném, ha ez eseményt nem tudtam volna
238 10| helyen fogok megütközni. Ha győzök, egy másik márványemlékre
239 10| bosszút állt elesett őseért, ha pedig elveszek, csak az
240 10| zászlónkat.~– Az természetes, ha nem volt odakötve a nyele –
241 10| bennünket ijeszteni, mert ha mi nem csatázunk, ők éhen
242 10| táborkarával egyedül állott. Ha észreveszik, el vannak veszve.~
243 11| vánkosaira, s kényszeríté, hogy ha aludni nem akar is, néhány
244 11| inkább fehér, mint vörös. Ha tél volna, éjszakfénynek
245 11| idővel és a zivatarokkal, s ha éjféleken a haragos vihar
246 11| falura, ki nem alhatott, ha valakit sírni hallott.~Pedig
247 11| meg kipusztult falain.~És ha olykor a babonás pór hallgatag
248 12| tengernyi ellenségnek.~– Ha e híd elveszett, Erdély
249 12| semmit.~– Szerettem volna, ha hozott volna, mert sem rabolni,
250 13| puskaporgyártásról nem, s ha valahol zajosabb tisztújítás
251 13| Szegény város, jól járt volna, ha egy kis süllyedéssel megmenekedhetett
252 13| megjövendölé a váci somnambula. Ha most nem tudnám, hogy Görgey
253 13| ágyútelepek mind a két oldalról.~Ha Perczel önnevétől vissza
254 14| töltötte a poharakat, s ha megzendült a vad davoria,
255 14| seregek, fegyvereiket tölté, ha csatáztak, poharaikat, ha
256 14| ha csatáztak, poharaikat, ha vigadtak, s méla éjszakákon
257 14| jóváhagyó tetszéssel.~– Ha mi nem öljük meg őt, ő fog
258 14| Megölnélek e szóért, ha magam nem tudnám, hogy igazat
259 14| megfutamlott volna, még ha elesik is, nem hallod azt
260 14| torkát utána. Nekem szokásom, ha elandalodom, fütyörészni,
261 14| felvilágosítást, ezredes úr, ha még valakinek elmondja ön,
262 14| megkíván – mit morogtok? Ha gyalázat az, lesz vér, miben
263 14| miben lemoshatjátok. S ha elalszanak ölükben, szedjék
264 14| ölelés rá nézve halál lesz. S ha nem lehet élni a gyalázat
265 14| könyörülni egyen is, és ha szép volna és jó hozzád,
266 14| Esküdet el ne felejtsd; ha éjszaka lesz, én végigjárom
267 14| hangok ébren nem találnak, s ha meghallja azt, és ellensége
268 14| nekik ételt és italt, s ha a katona szeme egyebet is
269 14| onnan, de esküje megnémítá.~Ha szól, rokonait, ha hallgat,
270 14| megnémítá.~Ha szól, rokonait, ha hallgat, első szerelmesét
271 14| oly mosolygó, oly szelíd!~Ha egy vonása lett volna rajta
272 14| Anisia, – szerelmem. – …~Ha egy hangot ejtett volna
273 14| de ennek meg szerelmet.~Ha ezt megmenti, azok vesznek
274 14| megmenti, azok vesznek el, ha azok győznek, ennek kell
275 15| emberséges János mester, kiről, ha megmondjuk, hogy már Metternich
276 15| bizonyára ő lesz.~Valamint ha megmondjuk, hogy azon férfi,
277 15| most is ott volnék nála, ha a felesége meg nem vert
278 15| hogy mi itt a szokás.~– Ha inni akart ön, miért nem
279 15| talpig, s tudtára adta, hogy ha azt akarja, hogy ezentúl
280 15| amit szádon kieresztél, ha most elég kegyelmes nem
|