Rész

 1   6|        kőből volna faragva.~Ez Judit, a székely asszonyok ős
 2   6|     alakot közelíteni? – kérdi Judit a leánytól, kezével a távolba
 3   6| fegyvere! – kiált eliszonyodva Judit, s elfordítja arcát és szemeit
 4   6|        Mindenki ráismert benne Judit fiára, s a nők körülállták
 5   6|   közül, kemény elítélő hangon Judit.~A fiú felelni akart. Akarta
 6   6|       kedves kis fejét elrejté Judit ruhái közt és el akarta
 7   6|     inkább szikrák hullanának.~Judit félrehíja a nyomorékot a
 8   6|      Látjuk egymást nemsokára.~Judit meghagyta a nőknek, hogy
 9   6|       lélek látszott őt vinni.~Judit megcsókolta a szegény béna
10   6|     azután a távolba nézett.~*~Judit a halottasházhoz visszatért.~
11   6|   halottja volt minden háznak.~Judit megállt közöttük az udvar
12   6|      ekkor egy közülök előlép, Judit az, bátor, hideg tekintetével