Rész
1 1| idő már éjfél után járt.~– Én istenem! – sóhajta az azon
2 1| írnokká nem promoveálták.~Az én majmom végignézett rajtam,
3 1| tisztelt pávián pátosszal –, én a fejemmel vagyok felelős.~
4 1| hallgatózni.~Bírkózni kezdtünk. Én erősebb voltam, s egy ügyes
5 1| impertinens éles hangon –, az én generálisom nem is marékkal,
6 1| sollte?~– De megmentettem én azért a zászlómat.~– Igen,
7 1| a viccet.~– Mit tudhatom én, hogy mi történik itt közöttetek,
8 1| történik itt közöttetek, még én a hazáért a csatatéren …~–
9 1| mondását. – Jól tudod, hogy én két hivatalt viselek, mint
10 1| fizetésfelvevés napján felveszem az én ezüstös atillámat, tetejébe
11 1| fizetésemet, azt előmbe számlálja, én beseprem, s akkor újra meghajtom
12 1| fel végre a pecsétőr. – Én is jártam ott, és más is,
13 1| kétszáz forintért.~– De én akarom tudni, hogy engemet
14 1| engemet ki lopott meg. Az én házamnál tolvaj van. Az
15 1| házamnál tolvaj van. Az én házamnál az ország kincsei
16 1| az ország kincsei vannak. Én semmiért sem vagyok felelős.~–
17 1| szükségem van erre a lármára. Az én házamnál az országnak több
18 1| milliót érő kincsei vannak. Én akarom tudni, hogy kitől
19 1| cigánypecsenyéje van! Azért, hogy én a státus pénzét elkártyázom,
20 1| elkártyázom, nem loptam én még senki fiától egy garast
21 1| meg lehet győződve, hogy én öntől nem lopok.~– Jól van,
22 1| bántanak.~– Majd bántanak, ha én odamegyek.~– Jól van no.
23 1| s mikor hozzájuthattam, én is belekötöttem a miniszterbe.~–
24 1| éjjel-nappal?~– Tán álruhában? Én mint hentes, te mint puskaműves?~–
25 1| res nullius.~– Törődöm is én azzal, most nálam vannak,
26 1| marad. Csak terhünkre volna. Én csupán egy kis fekete bársony
27 1| ember elnevette magát, de én bizonyos vagyok róla, hogy
28 1| Pestre! Megvannak még ott az én embereim, kiket két forint
29 1| valaha ismert, tudhatja hogy én szerencsétlen vagyok, de
30 1| láttam a miniszter pénzét.~– Én elhiszem, barátom, de Laci
31 1| Nem tagadom, hogy az. Én önt sajnálom, önnek gyermekei
32 1| vegyem azt, asszonyom?~– Azt én nem tudom. Hanem arról biztosíthatom
33 1| nagy zajt ütök, hogy az én emberem megszökött és engem
34 1| nekem arról számolnom kell. Én tudom, hogy te azt most
35 1| tüzelj. Hisz nem akarlak én megenni. Elhiheted, hogy
36 1| Elhiheted, hogy iratoddal én vissza nem élek, csupán
37 1| tegye el ön e pénzt.~– De én nem így akartam ezt. Nekem
38 1| és szemei szikráztak –, én hazudni nem fogok. E pénzt
39 1| arisztokratikus institutio, és én testestül-lelkestül demokrata
40 1| meg, betiltom lapjukat.~– Én nem mernék hozzáfogni.~–
41 1| nem ismeri őket úgy, mint én.~– Mert jobban ismerem őket,
42 1| várták reggeli tíz órakor.~– Én futár vagyok! Egy futárral
43 1| futárral így bánni hazaárulás. Én önöket feljelentem, én önöket
44 1| Én önöket feljelentem, én önöket leguillotinoztatom!
45 1| lovak már itt vannak.~– Én parancsolok, ön engedelmeskedik!
46 1| meglehetősen bolond.~Az én futárom is majd így járt.~
47 1| Tehát tudja meg, hogy én fontos irományokat viszek
48 1| tüzet ad ugyan ki, de az én hátamat meglehetős borsódzásoktól
49 1| inkább sürgeti a választ. Én azonban megveszek Pesten
50 1| számolta az étkek árát, én pedig azt vetettem fel magamban,
51 1| lekotródott. Ez történt ápril 12-én.~Másnap ki kellene mondatni
52 2| A huszár mosolygott.~– Én futok előle, ő pedig üldöz.~
53 2| egymás ellen harcoltok! Az én jegyesem testvérem jegyese
54 2| Róbertet, éppen olyan, mint én. Katonának ott van helye,
55 2| Hirtelen félrekapta ő lovát, én is másfelé fordultam, hogy
56 2| általa. Azért nem szeretem én a kardcsatát, kedvesebb
57 2| jajgatását hallani. Míg én sokszor a legdühösebb csatában,
58 2| menyasszony fogsz lenni, én akkor talán özvegy.~És ezután
59 2| vagy?~– Biz ötvenkilenc én.~– Tacskó! Én hatvanöt vagyok.
60 2| ötvenkilenc én.~– Tacskó! Én hatvanöt vagyok. Indulj!
61 2| akkor majd védtem volna én a kötél másik végit addig,
62 2| szóra ekképpen~„Ti kutyák!~Én elmegyek. De visszajövök.~
63 2| tábornok. – Ez volt az, amitől én úgy féltem, hogy szökhetném
64 2| volt, azt mondá felőle: „Én szolgáltam Napóleon alatt,
65 3| kétségbe vagyok esve. Ah, én sohasem fogok quadrille-t
66 3| megszidott, hogy minek fedezem én fel az ő rejtekhelyét.~Magamra
67 3| szavamra nyílt meg az ajtó.~Én azt vártam, hogy legalább
68 3| alkalmatlankodnak, mire én olyasmit hebegtem, hogy
69 3| udvarias megelőzéssel, s én látva, hogy nyugalomra van
70 3| magadat, gondolhatod, hogy én bizony nem futottam segítségére
71 3| rejtette el magát, ahová én a két jövevényt beszállásoltam,
72 3| nem rejti el többet magát, én pedig majd megmagyarázom
73 3| Alig volt azonban idejük az én vendégeimnek elszenderedhetni,
74 3| Hol alszanak? – kérdé az.~Én megmutattam neki a szobát,
75 3| belépett a szobájukba.~Én megijedtem, azt hittem,
76 3| ellenvetés nélkül! De már én nem jó volnék katonának.
77 3| nem jó volnék katonának. Én szeretném mindig előre tudni,
78 3| kevésbé örültek neki, mint én, mert azután tudni sem akartak
79 3| szalagot rá – szólt közbe az én barna tisztem –, és a divatok
80 3| kegyed viselni.~– De az én lábom fáj – mentegetőzék
81 3| veszted el magadat készakarva!~Én azt hittem, hogy szokás
82 3| idején házasodni – felelék én kacagva.~Erre még erősebben
83 3| feleségeik legyünk.~Akkor hát én nem tudom, hogy mire kellenénk
84 3| dolgom volt a készüléssel. Az én tisztem utasítása szerint
85 3| mindenkinek megbotlott a szeme, én nem tudom, mit tudnak róla
86 3| mit tudnak róla beszélni. Én nem bánnám, ha ott volna,
87 3| rakott fel magára, mint én, s ami a többi magyar tiszteket
88 3| illeti, ah, azok mellett az én két chevalier servant-om
89 3| legközelebbi quadrille-ra.~Én szerencsétlen! El voltam
90 3| közül, első tekintetre!~Én nem.~Mintha a világon a
91 3| csak azután jött a sor az én quadrille-omra.~Gondolhatod,
92 3| tudnak elfáradni, hogy az én quadrille-omra jöhetne a
93 3| rendkívül sajátságos volt, amit én beszéltem, azt ő nem hallotta,
94 3| hallotta, s amit ő beszélt, azt én nem értettem. Odahozott
95 3| tölcsért bonbonokkal töltve, én panaszkodtam, hogy milyen
96 3| Végre elkövetkezett az én quadrille-om. A zenekar
97 3| szorító kezeinken keresztül az én vérem az övébe folyna át,
98 3| étteremből jőnének.~Csak az én táncosom nem volt még itt
99 3| rajta, csak az nem, akit én vártam.~Végre belépett rajta –
100 3| előttem, s nem várva, hogy én beszéljek hozzá, monda:~–
101 3| amputáltatni…~Ah, Eleonóra, én sohasem fogok quadrille-t
102 4| órája kong. Először meghalok én, azután te, azután a haza.
103 4| valók.~A halál órája kong. Én meghalok. Te eltemetsz.~
104 4| leányod feltámadott.~És én védeni foglak téged tengernyi
105 4| őket látni többet.~Mikor én másodszor megszűnök élni,
106 4| Elvesszen a nap, melyen én születtem. Legyen azon sötétség,
107 4| mikor koporsót látnak.~Az én lelkem választja inkább
108 4| inkább a halált, mint az én csontjaimat.~Távozzál el
109 4| sohasem lettem volna.~Az én reményem napjai elmúltak,
110 4| reményem napjai elmúltak, az én gondolatim kigyomláltattak
111 4| kigyomláltattak szívemből. Az én lelkem megromlott, napjaim
112 4| Elvesszen a nap, melyen én születtem!…~Az ősz felemelte
113 4| olvasá a mutatott helyet:~„Én vagyok az Úr, ki népemet
114 4| téjjel-mézzel folyó hazába, én vagyok az erős Isten, ki
115 4| dárdával, fegyverekkel, én teellened a seregek Urának
116 4| ujja e helyre mutatott:~„Én vagyok az Úr, ki tenéked
117 4| ellenségeidet.”~Ismét új lap:~„Én veled leszek, és ez jelensége,
118 4| leszek, és ez jelensége, hogy én küldöttelek tégedet.”~Áron
119 4| oláh a zömök férfira. – Én vagyok Balahud, ki apádat
120 4| környezőknek: „nézzétek, ez az én leányom, az én egyetlen
121 4| nézzétek, ez az én leányom, az én egyetlen leányom, aranyoshajú
122 4| halál órája kong!…~…Először én, azután te, azután Székelyország.~–
123 5| vörössipkások,~ Az én szeretőim!)~Közbe-közbe
124 5| halállal. Ön megvénült, de én még inkább. Látja, özvegy
125 5| Látja, özvegy vagyok.~– Az én nőm is az lesz nemsokára –
126 5| becsületes csatatéren, és én nagyon szerettem őt, de
127 5| legyilkolhatnám; de mindhiába, ahhoz én nem értek. És mégis akarom,
128 5| nagyhamar megeshetik rajta.~– De én nem akarom, hogy mint jó
129 5| jóbarátja volt! Artúr! Ha én azt mondom, férjem kiomlott
130 5| Hermine! Térj magadhoz. Én tisztelem fájdalmadat, férjed
131 5| gondolhattad-e azt valaha, hogy én egy egész rám bízott hadsereggel
132 5| harcmezőn megölte azt, akit én szeretek? Te teheted azt,
133 5| asszony vagy és feleség, én nem, mert én katona vagyok
134 5| és feleség, én nem, mert én katona vagyok és vezér.~–
135 5| sötét szemeit –, nem akartam én, hogy ön keresse azon embert.
136 5| ön keresse azon embert. Én fogom őt idehozni. Én magam
137 5| embert. Én fogom őt idehozni. Én magam fogok neki okot szerezni
138 5| vétkeidért halsz meg így, én vagyok az, ki megöllek,
139 5| véreért tégedet” – az az én dolgom lenne.~– Ó, Hermine,
140 5| leszünk, megszűnünk érzeni, s én azt sem bánom. A haláltól
141 5| hagyj magamra az enyimekkel, én kevésbé szeretek azokról
142 5| ijesztgetni kezde a barlangban. Én még beljebb mentem, alacsony,
143 5| folyosó tárult előmbe, s én mindig mélyebben haladtam
144 5| borzalmassá tette azt előttem, s én futottam a sötétségben,
145 5| legbizalmasabb embereim.~– Én nem hiszek senkinek.~– De
146 5| kilátni.~– Most Isten önnel, én tovább megyek – szólt az
147 5| Ön már elfeledte, de én nem, hogy férjem házánál
148 5| belépőtől, hogy mit akar.~– Én e ház asszonya vagyok –
149 5| helyre, mit csak ő fog tudni. Én azonban észrevéve, hogy
150 5| kevésbé volna találékony, mint én?~– De tréfán kívül, valami
151 5| ittlétét ünnepelteti velem.~– Én akarom, hogy beszéljünk
152 5| előre figyelmeztettem őket. Én bizonyosan tudtam, hogy
153 5| panaszt tennék érte.~– De én parolámra mondom, hogy igaz,
154 5| fogunk bizonyosat tudni. Én egyedül jöttem ide, az bizonyos,
155 5| fogja azt állítani, hogy én az ön három granátosát az
156 5| számunkra kikémlelni.~– Ahhoz én nem értek. Oda tudományos
157 5| ismeretes. Mit tudhatom én, melyik sánc mire való.
158 5| hullott ki.~– Ebben hordom én a veszélyes jegyzeteket.
159 5| tartózkodásra: ha azt hiszi, hogy én fogom önt elárulni. Ez esetben
160 5| pillantva írásából.~– S ha én egyszer csak kikiáltanék:
161 5| is ujján viseli, s akit én imádtam, imádok még most
162 6| magában: miért nem lehetek én ottan!~Az alkonyat kétes
163 6| éltét.~– Miért nem lehetek én ottan? – nyöszörög felsóhajtva
164 6| szemeit fölemelé az égre:~– Én Uram, én Istenem! – kiálta,
165 6| fölemelé az égre:~– Én Uram, én Istenem! – kiálta, s megszűnt
166 6| magában:~– Miért nem lehettem én ott? Miért nem veszhettem
167 6| rombolás szereit kezedbe, ím, én kezedbe adom a világból
168 6| fel a nyomorék. – De mi az én hangom? Mik az én karjaim.
169 6| mi az én hangom? Mik az én karjaim. Szavam nem hallatszik
170 6| idegen kívánó tekintete. De én azon időt nem fogom gyáván
171 6| Ott kell lennetek, ahol én leszek, tennetek azt, amint
172 6| leszek, tennetek azt, amint én, halottjaitokhoz méltóknak
173 7| lekötözöttel szemben.~– Én nem vagyok az. Mi közötök
174 7| hóhér vagy, Basilisk?~– Én nemzetem választotta vagyok.~
175 7| vért fogsz sírni előttem.~– Én? sírni? Láttál engemet valaha
176 7| megvesznél is előttem.~– Én megteszem: hogy sírni fogsz.
177 7| sírni fogsz. Tudd meg, hogy én vagyok az, ki nődet elcsábítottam,
178 7| szólhatott bele … utóbb is én állítottam hegyére a Kolumbus
179 7| hogy azt mondhatnám, ez az én napom lesz. Ma itt, holnap
180 7| nyúlj pisztolyodhoz. Nem én vagyok az, kit életedben
181 7| vagy? Tán nem próbáltam én azt eleget. Nem könyörögtem
182 7| fejemről büntető kezét, és én megszűnök gazdák pusztulása,
183 7| zsiványoknak híja és üldözi.~– Én elmegyek és könyörgeni fogok
184 7| országútra ki akarsz jutni, én másfelé megyek.~S ezzel
185 7| könnyes arcát az égre.~– Én istenem! én uram istenem! –
186 7| arcát az égre.~– Én istenem! én uram istenem! – kiálta fuldokló
187 7| jusson, mennyit vesztettem én ott! és hogy azon városnak
188 7| tudok, de ábrándozni nem. Én azoknak elveiből, kik a
189 7| lázítóval Magyarországra. És én tudom jól, bármit mondjanak
190 7| szálljatok a sírba, miként én, kinek semmije sincs többé
191 7| dallam oly kedélyes:~„Héj, én is odavaló vagyok~Ahol az
192 7| kantárodhoz nyúlnak. Akár engem, én vagyok az első, aki hozzád
193 7| még akkor is ölni jött.~„Én vagyok Szenttamási György!” –
194 7| Ott a sáncokon túl az én ősi házam! üszköt neki,
195 8| sorokat olvasandjátok, mint én sírtam, midőn azokat leírám.~
196 8| S akkor mondd neki, hogy én mégis jogtalanul bánok vele,
197 8| hogy a mozdulatnak sem én, sem a mostani ivadék nem
198 8| bírja e könnyek terhét. És én mégis elmegyek. Van okod
199 8| Áldjon meg a mindenható…~– Az én férjem is ilyen szép fiatal
200 8| lobogott utána.~– Te vagy ott, én lelkem gyönyörűsége, ki
201 8| Te szereted nemzetedet, én is szeretem az enyémet.
202 8| mostohább; annál keserűbb az én szerelmem hozzá. Téged boldogít
203 8| barátid erejét, ezt tettem én is, lehet hogy mi veszünk
204 8| világhódító légiók maradványa? Én nem vádolok senkit, hogy
205 8| akarja, ott megölhetsz, vagy én tégedet, s a harc nem lesz
206 8| meg arcán.~– Tehát fogom én védni a házat egyedül ellenök,
207 8| nekem nőtestvérem van itt. Én védeni fogom őket, ha egyedül
208 8| megvíhatunk velök egyenként.~– Én tölteni fogom a fegyvereiteket –
209 8| várjatok – rebegé Simon –, míg én beszélek velök, bizonyosan
210 8| fiam, Lupuj?~– Nem vagyok én most „fiam, Lupuj”, hanem
211 8| leány mindnyájunké lehet.~– Én azt mondtam, hogy nem lehet,
212 8| mellére ütögetett öklével: „én mondtam”.~Alig ejté ki utósó
213 8| hogy úgy jusson reá, amint én most őt rátok bízom. Akinek
214 8| ti olvasni nem tudtok, s én azt a nevet olvashatnám
215 8| ki a legbátrabb köztünk. Én öltem meg a legelső Bárdyt
216 8| testvérei szeme láttára.~– Én törtem be az ajtót, mikor
217 8| az a széles ember.~– De én voltam az, ki őt keresztülszúrtam.~–
218 8| ki őt keresztülszúrtam.~– Én kapaszkodtam fel legelöl
219 8| fel legelöl a hágcsón.~– Én víttam majd félóráig az
220 8| mindnyájatoknak együtt, az én szemem láttára, együtt énvelem;
221 8| bánom – hetvenkedék Lupuj –, én itt maradok, de vajon nem
222 8| is tiéd lesz.~– Igen, de én azt nem akarom – szólt mérges
223 8| van a leányhoz.~– Hiszen én ittmaradok, de mit nyerek
224 8| elvisz aztán az ördög. S én nem magamért, hanem teérted
225 8| Még nem mentem el.~– Még én sem vettem ki a kanócot,
226 8| büszkén erre a dákoromán. – Én a szabadságért küzdök, s
227 8| bevégezte földi életét, s ha én honn vagyok, akkor se legyen
228 8| asszony képe nem lakott az én szívemben soha. Foglald
229 8| nyögé Imre. – Ássátok meg az én síromat is!~Azután felbonták
230 8| tartsátok őt fogva, míg én túl leszek a bérceken, hogy
231 8| Eredj oda, ha akarsz, de én elébb elfutok innen, hogy
232 8| decurio nem fogadta el. – Az én kezemen családod vére van –
233 8| látta családja kimenetelét, én azzal vigasztalám, hogy
234 8| mennetek Törökországba.~– Én Magyarhonba akarok menni.~–
235 8| prófétáitok nem látják azokat, de én látom, én világosan tudom
236 8| látják azokat, de én látom, én világosan tudom azokat.
237 8| Menjetek Törökországba, én útlevelet adok nektek, azzal
238 8| Lupujhoz fordulva.~– Ugyan én.~– És te, ki ama férfit
239 9| állt be katonának.~– Az én nevem Guyon Richard – felel
240 9| véleményemet akartam kifejezni.~– Én nem szoktam sokat beszélni.
241 9| szoktam sokat beszélni. Én nem szoktam katonáimnak
242 9| mint tudnak célozni.~– De én nem akarom, az én életem
243 9| De én nem akarom, az én életem nem csupán a magamé,
244 9| nem csupán a magamé, az én életem a hazáé is, nekem
245 9| Megtörténhető esetre nézve én a felelősséget magamra vállalom
246 10| természetem. Aztán volnék én most is őrmester, de nem
247 10| sodorintva felelé:~– Ott van az én regementem. Jó katona csak
248 10| az, fiam.~– Megkövetem, én neveltem azt csikó korátul
249 10| biále! soha sem mondtam én még uraknak szerencsét,
250 10| verek ezzel a korbáccsal.~– Én nem bánom, de ha aztán okhets
251 10| nem tudtam volna meg, mert én is e helyen akarok csatázni.
252 10| egyike kísérőinek.~– És én éppen azért e helyen fogok
253 10| kakaskukorékolástól. Élő embertől még én sem ijedtem meg soha, de
254 12| meg parancsnokának, hogy én tizenkétszer voltam már
255 12| amnesztiát adni.~– Nem jöttem én hadat viselni fegyvertelen
256 13| felé az fejét vakarva.~– Az én vagyok – monda a tábornok. –
257 13| várjon itt addig lesben, míg én a vadat fektéből fölverem.~–
258 13| hidegvérét és bátorságát.~– Önnek én nagy köszönettel tartozom –
259 13| tudnom, hogy kicsoda ön?~– Én – felele hidegen az ősz
260 13| hidegen az ősz ember –, én Dembinszki Henrik vagyok.~
261 13| önt illeti. Hadd legyek én ezentúl közlegény ön seregében.~
262 14| kiálták az ittas férfiak.~– Én azt mondom, hogy itt kell
263 14| számukra a szicíliai éjszakát. Én kémjök vagyok, s nem is
264 14| magatokat a templomokba. Én visszamegyek, s azt mondom
265 14| hajtott fel egy hujjában, mint én ugyanannyi lőrét, s meg
266 14| ütöttem ki egy embernek.~– Az én pofám megdagadt, hogy másnap
267 14| a ti nőitek, mint voltam én, midőn magamat közitekbe
268 14| kell csak lakni? Nézzétek, én nem kérdezem, mivé tesz
269 14| felejtsd; ha éjszaka lesz, én végigjárom az utcákat, tamburámat
270 14| megmondani: Eredj, ne csókolj, én nem vagyok a te kedvesed
271 14| többé. Eredj, ne csókolj, én nem vagyok amaz epedő, sóhajtozó
272 14| többé. Eredj, ne csókolj, én a te halálod vagyok.~Titkon
273 14| fogátok őt megölni, mert én őt szeretem.~– Nyomorult!
274 15| Uram, harminc mérföldről én sem félek attól, de már
275 15| viceporkoláb.~– Tudja Isten, én csak magamért szoktam inni.~–
276 15| remegő szegkovács –, csak az én volt gazdám, egy emberséges
277 15| poharat emelni.~– De hát én nem tudom, hogy mi itt a
278 15| uram, egy hónapig sem tudom én azt mind megtanulni.~– De
|