Rész

 1   1|  előkeresék téli kaputjaikat, s egyenként elosongatának. Legutoljára
 2   1|     hánytak a szónokra, ki most egyenként ismét felszedé leszórt öltönyeit
 3   1|      odabenn felejtve s azokért egyenként küldözve be a fogadói szolgákat.
 4   6|       az erdő és a fű. Mi pedig egyenként elhalunk, és nem akarjuk,
 5   7|  veszett menekvőket fojtogatták egyenként a vízbe.~Elhangzott az is.
 6   7|         városról városra, beült egyenként a korcsmákba, hol a huszárok
 7   7|        átkozódó arccal elhaltak egyenként, az erősebb természetűek
 8   8|     lépcsőkön megvíhatunk velök egyenként.~– Én tölteni fogom a fegyvereiteket –
 9   8|  sokaságot s végignézett rajtok egyenként.~– Mind itt vagytok?~– Egy
10   9|        megolvadva hullottak alá egyenként égő állványukról, s keresztültörték
11  10| hahotára ne fakadjon.~Odamentek egyenként a huszárhoz, megveregették
12  14|     számlálják elleneiket soha, egyenként képesek volnának nekimenni