Rész

 1   2|   Odamegy ágyaikhoz. Az egyiknek alvó arcán könnyek gördülnek
 2   4|        olyankor rám, aranyoshajú alvó leányodra, ki látatlan szellő
 3   4| csendesen, csak a mellékszobában alvó menekültek beszéltek álmukban
 4   7|          rohant a fanatizált nép alvó szomszédjai házára, s mintha
 5   7|       éjszakát kívánt föld alatt alvó gyermekének, s elaludt ott
 6   8|          gyalázat és keserű átok alvó poraikba; de megjön az idő,
 7   8|    sokáig elnézte annak ártatlan alvó arcát, míg két szemébe két
 8  11|        egész hazára, soha ki nem alvó lángja a polgárháborúnak,
 9  11|         rózsából. Így jelent meg alvó apja előtt.~Nem szólt semmit,
10  14|      nézi a balsorsát nem sejtve alvó arcát mereven.~Már kétszer
11  14|        néma iszonyattal nézte az alvó arcát.~Oly nyájas volt az,
12  14|    dühödt vérszomjú nép a mélyen alvó házakra. Az ajtók nyitva.~–