Rész

 1   2|   róla magában, miért, hogy a sors mostohább apja egyik árvájának,
 2   2| boldog, egyenlőn megáldva?…~A sors meghallgatta… Egy év múlt
 3   6|        üldözte már akkor is a sors, – nem maradhatott régi
 4   6|   itt-amott letelepedett, – a sors viharjai onnan is kizaklatták, –
 5   7|     azért mentett meg téged a sors tizenhét éven át a folytonos
 6   7|     rettenetes példát adott a sors a lengyel nemzetben, hogy
 7   8|       az a halavány fáta, aki sors útján neki jutott.~– S az
 8  10|  tábornok urat szaván fogja a sors, inkább ma, mint holnap.
 9  10|  piros, holnap holt…~Hm. Ha a sors szaván fogná s győzelme
10  13|      A csatamezőn.~– S milyen sors vár reá ott? – kérdezé az
11  15|       mind a két speciesére a sors szeszélyének élő példát