Rész
1 1| neveit hallod említeni, kiket e nép naggyá tett, s kik e
2 1| e nép naggyá tett, s kik e népet semmivé tették.~Sírj,
3 1| egyik berekből a másikba.~És e hózivataros éjszakákon kétszázezer
4 1| éjszaktól délig lehete látni e vonuló seregeket, amint
5 1| előfordultaknál apróbb egyén lépett be e hívásra. Úgy látszik, mintha
6 1| röppent el a pecsétőr ajkairól e kincsek látásán.~Nehéz masszív
7 1| bitófával fenyegettetnek. E plakátot a rendőrminiszter
8 1| Csak egy szót tud magyarul. E szó: „előre”. S serege mindig
9 1| asszonyságot észrevéve –, e párbeszéd nem igényel tanúkat.~
10 1| tiszta. Most tegye el ön e pénzt.~– De én nem így akartam
11 1| Nekem sohasem kellett volna e pénzt megadnod, csupán elismerned,
12 1| én hazudni nem fogok. E pénzt nem az adós fizeti
13 1| nyomorú gazember!~Magát e kifejezést négyszemközt
14 1| Dembinszkinek elmondtam, mire kell e pénz.~A miniszter mérgesen
15 1| ott fel fog világosíttatni e váratlan dobraütés, melynek
16 1| volna tudtomra adni, hogy e titkot fegyveres kézzel
17 1| Találja ki, ki küldi e levelet.~– Kis Péter?~–
18 1| szerelmes. Egy hajfürtét küldi e levélben ama szép hölgynek.
19 1| itt van, még sincs semmi. E filippika csak azért volt
20 1| háromszázat. Nem tubákol ön?~E kérdés csak azért volt hozzám
21 1| krajcárért igazi pénzben.~E három krajcárért csodadolgokat
22 1| Minden elkövettetett, hogy e botrány megszüntettessék.
23 1| hogy agyonköveztetnek, de e fenyegetés nem hozathatott
24 1| mindent elkövettek, hogy e tett részeseinek ne látszassanak.~
25 1| drolatique végződött.~A miniszter e felvonás alatt tökéletesen
26 1| Látszott tagadhatatlanul, hogy e jelenés után az országgyűlés
27 1| később mondaná el valaki e tényt, azt felelnők rá,
28 1| lehetne belőlük titkolni.~E galád megrohanásra, mintha
29 1| ifjú hős – Vasvári Pál.~E rövid ellenállás után a
30 1| ellene támadt országgyűlésen, e kegyence elrontotta a tervet.~
31 1| gyöngyen megmenekült.~Volt-e e másnapi eseményeknek összeköttetése
32 2| első napja csak folytatása e szomorú képnek.~A gőzgépek
33 2| nem rejthető mosolygás.~E mosolygásról mind ráismernek.~
34 2| és menyegzőnk”.~Titokban e napra mindkét leány ünnepélyes
35 2| ágyútelepek voltak felállítva.~E védkészületek mögött volt
36 2| januárban leégették.~Ki e hidat el akarta foglalni,
37 2| egész síkságon.~A támadás e részről csaknem hihetlennek
38 2| húzzák-vonják az idomtalan kompot. E komp éppen a túlsó parton
39 2| egy vén huszár érkezett e révhez a Tiszántúlról egy
40 2| megzavart csatarendben.~E manoeuvre által a cibakházi
41 2| Szolnok felé, anélkül, hogy e mozdulatáról az ottani dandárparancsnokokat
42 2| ismét meg kell indulniok.~E jelt a Tiszán túl megdördülendő
43 2| Voltak, kik nem elégedtek meg e rendszerrel. Kik váltig
44 2| mint az utolsó rácot.”~E legelső kísérlet sikere
45 2| haragosan kereste magában e csüggeteg elbúsulás nyomát,
46 2| elhalványult és szólt:~– Bajtársak!~E percben megdördültek a Tiszán
47 2| éhen-szomjan nézi az ütközetet.~*~E percben hirtelen megdördültek
48 2| rohanva a forradalmi sereg e sáncok ellen, mint egy acélív,
49 2| a vérrel vegyült hullám.~E percben trombitaharsogás
50 2| harmadik lovat nyargalja e napon, kettőt kilőttek alóla,
51 2| Egy vén lengyel katona, ki e jelenetnek tanúja volt,
52 2| óriások, az lehetett ilyen.~E roham által a szép vértesezred
53 2| nehéz munkájára, s hogy e nehéz munka embervérontás
54 2| elhagyott kedvest illetnek e hangok. Elhordod-e azokat,
55 2| minő kar volt az, melytől e döfés származott! Másutt
56 2| oly bágyadt fényt adtak e szép ifjú arcnak.~– Róbert! –
57 3| miatt, nem bírtam kimondani e szót: szabad.~De ne képzeld,
58 3| szemébe nem néztem volna e percben.~Azután eltávozott,
59 4| Ne sírj, a könnyek nem e napra valók.~A halál órája
60 4| névfeliratát s sírjához leásva.~E dombhoz aztán sokáig kijártak
61 4| évről évre, napról napra e dombhoz a vidék legvénebb
62 4| megtakarítva, eltéve.~Volt e könyvek között egy vastag
63 4| egyszerű szóval: biblia.~E könyvből szokott az ő kedves
64 4| a jósló hangokat.~Hajh, e könyv öt év óta nem volt
65 4| öreg, szemei akaratlanul e szent könyvhöz vezeték.
66 4| valami, hogy nyissa föl e könyvet, és ahol felnyitja,
67 4| népedet.”~– Ő írta, ő tette e könyvbe – susogá és megcsókolta
68 4| Testvéred?~– De annak nem jutott e nyomorú gyalázat; mikor
69 4| bibliát.~És olvasá benne e szavakat:~„Elvesszen a nap,
70 4| Ismét új lap. A szellem ujja e helyre mutatott:~„Én vagyok
71 4| emlékeznék vissza.~Látta e szobrot nehéz vastag kerekeken
72 4| erősen be szokott fagyni.~E kis folyam jobb partján
73 4| csorogtak a tajtékzó patakba.~E percben jobb oldalt a folyam
74 4| összecsapni; a hadseregek is e völgyet választák csatáik
75 5| voltak a vezér előtt.~Igen. E sötét szemek átható tekintete,
76 5| szemek átható tekintete, e homlok alabástroma, ez ajkak,
77 5| Alig néhány napja, hogy e gyűrűt megláttam egy embernek
78 5| kell-e keresnem azt, ki e bosszút teljesítse?~– Hermine!
79 5| férjed becsültem, s ha e percben tudnék szánni egyes
80 5| mikor halni megyen „nem e vétkeidért halsz meg így,
81 5| juthatsz keresztül, de ha e telep háta mögé kerülhetnél,
82 5| A nő oly komolyan mondta e szavakat, hogy a vezér arcáról
83 5| kisgyermekkoromban anyám születése helyén e magas hegyek közt gyermekbarátnéimmal
84 5| megszűnnek jövedelmezni.~– S e tunnelt, úgy hiszed, hogy
85 5| sem lehet venni. Nagyapám e fölfedezést a tudósoknál
86 5| szólt a nő súgva –, hogy e helyet ismerje valaki, még
87 5| fájdalommal nézett a vezérre, „e fekete ruhában!” – szólt
88 5| szólt felsóhajtva.~– És e fekete órában – tevé hozzá
89 5| találkozni.~A rejtélyes nő e szavak után sietve távozott
90 5| belépőtől, hogy mit akar.~– Én e ház asszonya vagyok – felele
91 5| kiálta az ordonnance-nak. Ha e percben altisztje jelen
92 5| gerjeszteni, hát még, mikor e harag tüzét a felgerjedt
93 5| ön ki?~A katona odalett e tekintet bűbájától. E kábító
94 5| odalett e tekintet bűbájától. E kábító mosoly, ez észvesztő
95 5| észre tudta volna venni e mosolygó arc homlokán azt
96 5| Akárki lépett volna be e percben, számíthatott a
97 5| tudnám, mire lett volna e kíséret, miután önakaratomból
98 5| mindkét fél részére.~Hogy e tudósításoknak mégis oly
99 5| arra a gondolatra, hogy e kisded arany ékszer nemcsak
100 5| Ez esetben nem beszélek e tárgyról többet.~– Jó, elmegyek
101 6| folyondár a sugár jegenyéhez.~E leánykát Arankának híják.
102 6| férfi voltál, ha teneked e mankók helyett kardhoz,
103 6| mind ágyúnak önték.~Most e harang kondulása jelenté,
104 6| közeledőt.~– Ne közelíts! E sír határ köztünk és köztetek.
105 6| köztetek. Nincs mit keresnetek e városban. Csak nők és gyermekek
106 6| gyámolait már megöltétek. Ím e sírba most fektetjük az
107 6| elhívta őt magához, mert e városnak nincs szüksége
108 6| maradtak. Azért áldott legyen e sír, mely e várost a világból
109 6| áldott legyen e sír, mely e várost a világból kizárja,
110 6| A nyugalom elköltözött e városból örökre. Fényes
111 6| kiálta reá az asszony. – Döfd e szívbe fegyveredet, mártsd
112 6| szépséges cirkasz nőké, mint e székely nőké itten.~És szíve
113 7| kölcsönösen.~Pár óra alatt e magyar lakosság nagy része
114 7| Te is magyar vagy, utósó e városban. A többi már meghalt;
115 7| megvetéssel arcul köpte e szóra a hozzá beszélőt.~–
116 7| György megrázkódva tekinte rá e szóra.~– Úgy tartom, hogy
117 7| alig hallhatóan pihegé e szót:~– Apám, apám…~– Lina!~
118 7| halavány gyermeket.~Nem bírta e szép fehér arcot földdel
119 7| mikor készen volt vele, e nevet látta a fára kezei
120 7| parancsolsz, s úgy légy boldog e világon, amint azoknak ártani
121 7| majd elvezet hozzám, csak e pisztolyt mutasd neki. Annyit
122 7| valaki jár nagy titokban e fájdalmakat oltogatni a
123 7| közkatonák között. Tudta, hogy e körben az árulás nem terem
124 7| feltűnőbb kezdett lenni e búsongás, ez elvadulása
125 7| hasonlít, minden vers végén e szavak „éljen a magyar!”
126 7| elenyészők.~Még most is hallani e dalokat énekelve, erdőkben,
127 7| a szerbek ellen küzdeni. E merény büntetése halál.~–
128 7| Lengyelország” indulóját.~És e percben két szeme egy-egy
129 7| a munka terhére esett. E nőnek egykor szebb palotája
130 7| Istennél a kegyelem!”~E szavakra felemelte fejét
131 7| semmije sincs többé a földön.”~E szavak után az elítélt leroskadt
132 7| hajítja a katonák lábai elé.~E percben kitörő ordítás közepette
133 7| Megeshetnék, hogy éppen midőn e szót „szeretem” kimondja,
134 7| hordó fenekére krétával e szavak voltak írva:~„Köszöntet
135 7| meg! Mit adtatok innom! E bor méreggel van tele!~S
136 7| bizonyos diadalra.~De ám e nemzetőrök nem azon boldog
137 7| mélán mondogatva magában e szavakat: „csak egy pillanatra!” –
138 8| Sírni fogtok ti is, kik e sorokat olvasandjátok, mint
139 8| fogjátok hinni, hogy mind e keserű nem megtörtént dolog,
140 8| kínzott teremtménye, és e véres, kínos alakok mind
141 8| felfuttatva…~1848 tavasz elején e kastély ebédlőtermében tizenhárman
142 8| ezüstszőke, mint az árvalányhaj. E kisleány tulajdonképpen
143 8| mert nem engedheté, hogy ki e nevet viseli, szükséget
144 8| szenvedjen. Éppen azért lett e kislány a család kegyence,
145 8| lehullatják utolsó leveleiket, e tizenhárom közül egyetlenegy
146 8| küzdött annyi becsületes ember e régi roskadozó alkotmány
147 8| Elveszthetjük magunkra nézve e hazát, de tízmillió népnek
148 8| szülötte földén.~– Ábrándok. E nép titeket nem fog megérteni,
149 8| szorgalom utáni jóllét az, mire e népnek szüksége van. Kérdezd
150 8| most idegen gondolat.~– De e szabadság százezrek éltébe
151 8| keserűen, erőszakosan. – Látod e könnyeket?~– Látom, apám.
152 8| sírni. Szívem alig bírja e könnyek terhét. És én mégis
153 8| lépténél kardja megcsörrent, e hangra ismét visszatért
154 8| érzelemmel mondatott ki e név!~A lyánka érezé, hogy
155 8| tűz. Ki tudja, hová lett e népség.~Már esteledni kezdett
156 8| kettéhasadt felei volnának; e parton innen száraz vízmosási
157 8| gerendákkal.~Midőn a lovag e hídhoz ért, lova fölágaskodott
158 8| elszédülve, végigterült a földön.~E percben egy lövés esett
159 8| álmában s halkan rebegé e nevet: „Jolánka.” A napsugár
160 8| népes utcák helye! Mivé lett e nép, annyi dicsőségnek örököse,
161 8| háromnegyedét lakja. Mire kérdezné e nép, hogy jelen-e az idő,
162 8| védtelen ártatlanokat, kire fog e vér gyalázata szállni?~–
163 8| Énreám. De módot adok neked e gyalázatot elhárítani rólam.
164 8| vedd magadra, mutasd meg e pazsurát s említsd nevemet,
165 8| kérdéses rondella.~– Hallod e zajt? – kérdé belépő öccse,
166 8| ha egyedül maradok is.~E pillanatban jött Barnabás
167 8| védelmezni kőzápor ellen?~E szavakra több kő repült
168 8| és fogj fegyvert.~Az öreg e szavakat már nem hallá,
169 8| rogyott az össze és meghalt.~E percben ledőlt a kapubálvány,
170 8| forgó szemekkel rohant ki e látványra a szobából Barnabás,
171 8| fölemelték, azon embert, ki e karót kezébe fogta, lelövé,
172 8| szörnyű halált akar halni!!!~E percben rémes kiáltás hallatszott
173 8| szakította össze. Most menjünk e helyről. Amik ezután történtek,
174 8| elősejtelemmel ide rejté őt e fülkébe, melyet még a házi
175 8| Mi történik itt? – ordítá e pillanatban egy mennydörgő
176 8| nekünk közös prédát ígérnek. E leány itt nekünk zsákmányunk.
177 8| forgácsot meggyújtunk, azt e hordó közepébe leszúrjuk,
178 8| lőpor ellobban, nemcsak e házat, hanem az egész falut
179 8| és pipára gyújtott nála.~E tréfára az oláhok kétharmada
180 8| nem leszek is, ne félj, e ház falai sérthetetlenek,
181 8| Tinektek el kell menni e hely színéről, el ez országból.
182 8| benneteket utaitokban. Vegyétek e pénzt, az útleveleket. Menjetek
183 8| nem mutatta arcán, hogy e pillanatban mit érez belől.~–
184 8| előttetek. Imádkozzatok!~E szavak már a földrengés
185 9| érkezett –, mától fogva e vár parancsnoka. Mit keresnek
186 9| Mit keresnek önök itt? – E névre néhány hang a tömegből
187 9| hogy ő Kossuth Lajos, s e hitében mind e mái napig
188 9| Lajos, s e hitében mind e mái napig szilárdul megfeneklett.~
189 9| előkelőit is megtisztelé e kitüntetéssel, kik azt méltányló
190 9| ítélte, hogy bizonyosan e tárgyról gondolkozik, jónak
191 9| tartalmazhatott:~– Vajon nem lenne jó e napra fegyverszünetet kérni
192 9| állottak egymással.~Most e rondella előtt hosszú asztalok
193 9| táblabíró-őrnagy úr nem tartá e körülményt komoly aggodalmakra
194 9| Annyi bizonyos, hogy ha e beszéd alatt erősen nem
195 9| őrnagy, s elszörnyedt magában e vakmerőség lehetőségét felfogva.~–
196 9| csengő hangon a parancsnok. – E pohár a magyarok hazájaért!~–
197 9| hazájaért!~– Éljen! – harsogá e szóra minden ajak s a vendégek
198 9| poharaikat csengve összezördíték. E névre minden félelem eloszlott.
199 9| minden félelem eloszlott. E név hallatára, kik mámorosok
200 9| hűtött pezsgőpalackokból volt e batteria, melynek pukkanásai
201 9| melyben a gránát megáll.~E nyugodt pillanatban hirtelen
202 9| még most is nagyot hall.~E rövid kis bravúr után, melynek
203 9| mik a félelem nimbuszát e naptól fogva el látszottak
204 10| tábornok rettentően felkacagott e mondásra, s rögtön elmondá
205 10| ily módon köszönté el.~– E pohár fegyvereink dicsőségére!
206 10| pallér, aki építette, nem e században született.~Tornyában
207 10| galambok fészkelnek, kriptájába e környék földesurasága temetkezik
208 10| királya előtt hajtá meg fejét e percben.~Középen egy fehér
209 10| oldalára aranyszegekkel voltak e szavak kiverve:~„Élt 19
210 10| sem lenne ragyogóbb, mint e leány szemei – most!~– Fatális
211 10| piros, holnap holt!~Mindig e szavak visszhangzottak gondolatai
212 10| idegható borzadással fogadta e gondolatot mindannyiszor.
213 10| természetét bántani kezdé e gyöngeség.~Elhatározá magában,
214 10| Hagyja abba, nem akarjuk e kápolna archeológiáját ismerni,
215 10| tábornok egyik őse fekszik e kő alatt.~– Nekem egy ősapám?
216 10| Itt, ugyane helyen?~– E helyen.~– S ki ellen küzde
217 10| Annak emlékére épült e kápolna, hová a tábornokot
218 10| tartja.~– Valóban igaz. E helyen egy ősöm esett el.
219 10| tudtam volna meg, mert én is e helyen akarok csatázni.
220 10| kísérőinek.~– És én éppen azért e helyen fogok megütközni.
221 10| csatázunk, ők éhen maradnak.~E félig tréfás beszéd alatt
222 10| Megjutalmaztam volna e fickót.~– Hogyan?~– Mert
223 10| legalább megágyúztuk őket.~E pillanatban valami hideg
224 10| álltak ágyúi tüze előtt!…~*~E percben oldalt idegen ágyúk
225 10| megbántad, hogy teremtéd e népet, s akarod, hogy meghaljon
226 11| hölgyet, hogy ismertesse meg e mesével, mit igen szívesen
227 11| leány volt bele szerelmes.~E várhoz húzódott Kupának
228 11| Elképzelé, hogy mi lesz e harcnak vége. Beláthatlan
229 12| tengernyi ellenségnek.~– Ha e híd elveszett, Erdély is
230 12| rongyosok.~Odafenn tehát, hogy e kérelemnek eleget tegyenek,
231 12| hadügyminiszter segéde – lőn megbízva e kineveztetés és rendjel
232 12| történt. Látszott, hogy e nap ajándékok nyerésének
233 12| a jelenvoltak közül, de e pillanatban lehetetlen volt
234 13| mágneses gőzkörbe.~A leány arca e pillanatban nehéz, magasztos,
235 13| sejtelmes tekintetet vőn.~– Ki e férfi? – kérdé tőle az orvos
236 13| fogadott el és azt elveszté.~E csata elfogadásával és kimenetelével
237 13| németnek is neve napja!~E csatavesztés után el kelle
238 13| ismeret felfedezheti.~– Tehát e szerint ez a pozíció elfoglalhatatlan?~–
239 13| kezére bízva, kinek nem volt e névben rossz ómene, megnyerte
240 14| poharakban.~– Tölts ma bort e poharakba, szép leány! holnap
241 14| pirosabbá tenni.~Ki volt e leány? Mi volt e leány?~
242 14| Ki volt e leány? Mi volt e leány?~Emlékeztek-e azon
243 14| számára győzelem.~– Megölnélek e szóért, ha magam nem tudnám,
244 14| csatában essenek el! Itt e városban készítjük el számukra
245 14| megtudandó, hogy üres-e e hely. Ti rejtsétek el magatokat
246 14| tudnám, hogy miért jutottam e kitüntetéshez, kérdezém,
247 14| handzsártokat, tegyétek keresztbe, e keresztre esküdjél, hogy
248 14| kit álma előttem ér el, e kés gyilkolja le!~Prokóp
249 14| A világ elborult előtte e gondolatra.~– Jertek hát,
250 14| még ő sebet sem kapott.~E percben hangos éljenkiáltás
251 15| szemeit le nem vette róla.~E figyelmetes férfi senki
252 15| A viceporkoláb elborzadt e nyilatkozaton. Világos volt
253 15| elszörnyedve esett a falnak e szavakra. A falnak elsőbb,
254 15| bárányt, úgy kapta át derékon e szóra János mester a szegkovácsot,
|