Rész
1 1| Hideg januári éjszaka volt. Sem holdja, sem csillaga nem
2 1| éjszaka volt. Sem holdja, sem csillaga nem volt az égnek,
3 1| a haza atyjai. Még éjjel sem alhatnak az ország gondjaitól.
4 1| városa körül.~– Szegény urak! sem éjjelük, sem nappaluk. Majd
5 1| Szegény urak! sem éjjelük, sem nappaluk. Majd szétreped
6 1| olyan szépet, hogy senki sem érti, kisujjában viseli
7 1| ajtaját ülte el. Mondanom sem kell, hogy mind a hat rettenetesen
8 1| ajtóhoz.~– Uram, egy lépést sem tovább – szólt a tisztelt
9 1| el voltak merülve, egyik sem vett észre, a másik asztalnál
10 1| kincsei vannak. Én semmiért sem vagyok felelős.~– De hát
11 1| senki fiától egy garast sem, hallja az úr. Ha policájminiszter
12 1| nincs.~– Hisz azok senkit sem bántanak.~– Majd bántanak,
13 1| háltak a havon, hozzájuk sem szólt senki. A miniszter
14 1| mindenesetre olyan, akinek senki sem hisz, és akit kevesen ismerjenek.
15 1| pecsétőr.~– Seregeinkről azt sem tudjuk, hogy hol vannak.
16 1| eseményről még a feleségének sem mert egy szót is szólni.~–
17 1| bízva, eltávoztak vagy meg sem jelentek.~A törvényjavaslat
18 1| helyéről meg nem mozdul egy sem.~Nézz végig a Tisza mentén.
19 1| elmélkedtek, most egyébről sem akartak hallani, mint háborúról,
20 1| miniszternek és öccsének még ez sem volt elég. Nekik egészen
21 1| tátoson, hogy az ember semmit sem kívánt egyszerre egyebet,
22 1| hogy éppen semmi crawallt sem lehetne vele indítani. De
23 1| kiutasítom a városból. Ha ez sem segít, berendelem Hetvenit
24 1| Ma megint elküldtem, meg sem hagytam pihenni. Ez, úgy
25 1| szólt a lengyelhez, helyet sem foglalva nála –, ön emlékezni
26 1| fel ön! – S egy tekintetre sem méltatva többet a kormányférfiút,
27 1| Megállítottam. Hallani sem akart engesztelődésről.
28 1| földhözragadtnak látszott. Semmit sem lehet velök ostoba kevélységök
29 1| mindenki kérdezett, senki sem felelt.~Várták az országgyűlést,
30 1| dobraütés, melynek okát senki sem tudja. Úgy történt.~A reggeli
31 1| szokták fogni a pallost, akkor sem az ő számára. Csizmái hónaljig
32 1| Nem az.~– Nagy Pál?~– Az sem.~– No, úgy nem találom ki,
33 1| dolgaiba tetteket senki sem, hanem a miniszter úr a
34 1| mert ő nem vár egy percig sem reá tovább, s csak miután
35 1| még a miniszter úr maga sem. Ki előtt félelmesen hajolt
36 1| midőn maga a kormánylap sem tette azt le. Mindhiába,
37 1| tiszt urak, kik világért sem elegyítik magukat a közkatonaság
38 1| ágyúszekerek, mik körül sem tüzér, sem fedezet.~Hetveni
39 1| ágyúszekerek, mik körül sem tüzér, sem fedezet.~Hetveni úr meghallá,
40 1| korcs volt a silány, s meg sem állapodva futott serege
41 1| futott serege előtt, meg sem állapodva, hátra sem nézve,
42 1| meg sem állapodva, hátra sem nézve, hanem karddal vagdalva
43 1| összeköttetése az előbbiekkel vagy sem? Miért kellett azoknak közvetlenül
44 2| uratlan jószágot, mikért senki sem volt felelős. Turkált közte
45 2| Legjobb ismerősök észre sem vették egymást, tulajdon
46 2| magára volt hagyva, senki sem segített egymásnak.~Benn
47 2| vitetett, ottmaradt, senkinek sem volt többé rá gondja.~Egy
48 2| paripáján, és nem látszott arcán sem a könny, sem a csók.~Újra
49 2| látszott arcán sem a könny, sem a csók.~Újra hangzott a
50 2| tartalékezreden kívül semmi haderő sem volt, a magyarok két dandárja
51 2| A révész azonban sehogy sem volt hajlandó szót fogadni,
52 2| Cibakházánál a Tiszán, s ott meg sem pihenve, erőtetett marsokban
53 2| ifjaik. Semmi más kívülök, sem a harc, sem a haza, csak
54 2| más kívülök, sem a harc, sem a haza, csak egyedül az
55 2| soha semmiféle csata előtt sem remegtem, s most úgy vagyok,
56 2| dikcióval még késő reggelig sem.~Fölállítá seregét csatarendben,
57 2| lételét pedig éppen semmi sem gyaníttatá. Azt akarták
58 2| összeütközés, még sehol sem hallatszik a „rajta magyar,
59 2| nagy harci mének közül egy sem előzi meg a másikat, oly
60 2| másik Róbert.~Egyik csapat sem akar kapitányának szégyenére
61 2| tette őket gyávákká. Egyik sem akart rosszabb lenni a másiknál,
62 2| harcaiban, de oly csatákat egy sem vívott, mint a vörössipkás.”~
63 2| az Szolnokra, annyi ideje sem maradván, hogy ágyúit megmentse
64 2| járt, mintha egy lépést sem tett volna még ma.~Egy óra
65 2| megisszuk, holnapra egy pénze sem marad majd kendnek.~– Kend
66 2| arc porral éktelen, senki sem ismer rá. Itt egy férfi
67 2| felvette a másik, de egyik sem azt, mely számára készült.~
68 3| iszonyatos! azt még regényben sem olvasád soha.~Hallhattad,
69 3| pedig az egész háznál sehol sem találtam, már azelőtti napon
70 3| és két nap óta éppen le sem feküdtek.~Szegény fiúk,
71 3| derekáig. Úgy látszott, hogy ők sem kevésbé örültek neki, mint
72 3| mint én, mert azután tudni sem akartak többet az alvásról.~
73 3| győznék rá emlékezni.~Ő sem hagyhatta szó nélkül azt
74 3| volt bolondulva.~Magamat sem veszem ki.~No, ha ezek a
75 3| tovább.~Ha hirtelen észre sem veszem magamat, majd olyasmit
76 3| növesztett bajusz sehogy sem állanak neki.~A mi mulatságunk
77 3| taglejtésből ítélve semmivel sem kevesebbet, mint hogy ő
78 3| ijédtté, remegővé egyet sem.~Engem is elhagyott táncosom.
79 3| ítélve.~Hazamenni senki sem tartá tanácsosnak, miután
80 3| nevetkőzve, mintha semmi sem történt volna, némelyik
81 3| a legjobb akarat mellett sem képes azon élvezetben részesülhetni,
82 4| eltemetsz.~De nem maradok soká sem a sírban, sem az égben.
83 4| maradok soká sem a sírban, sem az égben. Eljövök. Lesz
84 4| mikor más fának levele sem mozog, te annak lombjai
85 4| hogy győzni fog-e, még azt sem, hogy mivel fog küzdeni
86 4| felelt az dacosan, meg sem állva.~– Mi baj?~– Kolozsvárott
87 4| tán a jövő hetedik ivadék sem fogja látni.~– Jaj azoknak,
88 4| állomás. De őnekik egy ágyújok sem volt, fegyverük is kevés.
89 4| után rántá, ki még holtában sem bocsátá ki kezéből fegyverét.~
90 4| kiabáltak segély után, sehol sem menekülhetve a két meredek
91 4| a csatatért tőlük senki sem. De halva maradt seregük
92 5| tízannyi ember egy óráig sem bírt ellenállani.~Késő estig
93 5| eleget, de még halottjuk egy sem volt.~Most egy dühös rohanással
94 5| az útja, semmi oldalról sem volt szabadulás.~Mikor negyedszer
95 5| ember férjed volt?~– Semmit sem. A tiszt szép fiatal ember,
96 5| megszűnünk érzeni, s én azt sem bánom. A haláltól nem rettegek,
97 5| hiszed, hogy kívüled senki sem ismeri?~– A nyílást igen,
98 5| nyílást igen, de azt ki sem tudja, hogy az egész a hegy
99 5| úgy, hogy külről észre sem lehet venni. Nagyapám e
100 5| keresztül a folyosón.~– Ez sem volt akkor itt, bizonyosan
101 5| lakhelyére, s eltávoztával senki sem bizonyíthatá be, hogy a
102 5| arccal, melyen semmi nyoma sem látszék a haragnak, lépett
103 5| tekinteni.~De annak egy vonása sem változott.~– Úgy van, onnét
104 5| legerősebb védelemre?~– Egyikről sem; nincsenek már ott.~Az őrnagy
105 5| mellett találta, semmivel sem hitte magát jobban kimenthetni
106 5| három katonát azóta sehol sem találják.~A nő gúnyosan
107 5| óránál tovább egy helyen sem maradt, egy embernél többel
108 5| egy embernél többel soha sem beszélt, írást soha sem
109 5| sem beszélt, írást soha sem leltek nála. Sehogy sem
110 5| sem leltek nála. Sehogy sem lehetett rá bebizonyítani,
111 5| de csak egy gondolatot sem teljesítettek abból, ami
112 5| kegyeden kívül senkinek sem sajátja.~– Tehát jőjön velem
113 5| hogy hány az óra? és soha sem jött arra a gondolatra,
114 5| jegyzeteket. Kívülem senki sem tudja ez órát kinyitni,
115 5| viszonzá az őrnagy, fel sem pillantva írásából.~– S
116 5| gyűlölte? Talán egyiket sem, talán mind a kettőt? Nem
117 6| idejéig, kikben a lélek sem vénül meg, hanem az évekkel
118 6| mikor látta, hogy senki sem szól hozzá, még menyasszonya
119 6| hozzá, még menyasszonya sem, még az sem marasztja, az
120 6| menyasszonya sem, még az sem marasztja, az sem vigasztalja,
121 6| még az sem marasztja, az sem vigasztalja, felvánszorgott
122 6| avarnak, nem nézett egyszer sem vissza, elvadultan a puszta
123 6| koporsóban. Akit a legvénebbek sem ismertek fiatalnak. Aki
124 6| van jelen, és azt senki sem tartja férfinak.~Mindenkinek
125 6| az élet… Még a mankóért sem kellenek cserébe a szárnyak..~–
126 6| gyönge, bár a szív erősebb. Sem fegyverünk, sem erőnk ellenállani,
127 6| erősebb. Sem fegyverünk, sem erőnk ellenállani, csak
128 6| asszonyok szétoszlottak, egy sem sírt többé. Elfásultan,
129 6| sírtak-ríttak a pitvarokban, maguk sem tudták, hogy miért.~*~Predialó
130 6| dolmányt venne magára, senki sem mondaná, hogy nem magyar.~
131 6| mit elvennetek. Pihenni sem jöhettek ide. A nyugalom
132 6| porfelleg elnyelte alakjaikat. Sem a székely hölgyek, sem a
133 6| Sem a székely hölgyek, sem a cserkesz hölgyek nem látták
134 7| volt az éj. Egy csillag sem ragyogott.~Jó volt nem látni
135 7| Behunyta szemeit, egy szót sem szólt. Tűrt hallgatva minden
136 7| minden bántalmat, s egy vonás sem ferdült el arcán.~– Most
137 7| mozdulatlanul, mint kinek sem lelke, sem teste nem érez
138 7| mozdulatlanul, mint kinek sem lelke, sem teste nem érez többé.~Nemével
139 7| feküdt, nem gondolva többé sem múltra, sem jövőre, egyszer
140 7| gondolva többé sem múltra, sem jövőre, egyszer úgy tetszék
141 7| ragyogott a kitisztult égen.~Sem az apa, sem leánya nem szóltak
142 7| kitisztult égen.~Sem az apa, sem leánya nem szóltak egymáshoz.~
143 7| ijedve fogadák mindenütt. Egy sem hagyta őt ajtaján belépni.
144 7| őt ajtaján belépni. Egy sem adott neki egy falat kenyeret.
145 7| tőle, hogy mi fáj, és az sem panaszkodott neki. A hatodik
146 7| És azzal, hogy még akkor sem leánya volt eszében, hanem
147 7| hasonlók egymáshoz, sehol sem talált arra, melynek tövébe
148 7| lepte – ment azután is, maga sem tudta, hova, miért, de csak
149 7| messze földre, hol senki sem ismer, ne tudja meg soha,
150 7| fogod vétkeidet leróni. Mit sem törvény, sem oltár el nem
151 7| leróni. Mit sem törvény, sem oltár el nem fogadott, elfogadja
152 7| és jobb. Azt egy hadnagy sem bírja elérni, az nem hagy
153 7| akadni.~A katonák közől egy sem árulta el, s ő maga igen
154 7| forradalmakat képezik, egy szót sem értek, de annyit tudok,
155 7| hozzá lengyelül, egy szót sem értett többé. Kérdezém anyja
156 7| csak hazám maradt még, azt sem menthettem meg – örömmel
157 7| meg a lovat, a ló fejét sem mozdította meg.~A kapitány
158 7| legnagyobb a tűz, és egy golyó sem találja… Ah, borotok erős
159 7| egy pillanatra!” – Senki sem tudja, mit akar vele.~Csak
160 8| által a család egyik tagja sem érezheté magát mellőztetve,
161 8| tizenhárom közül egyetlenegy sem fog élve maradni.”~Ha ezt
162 8| azt, hogy a mozdulatnak sem én, sem a mostani ivadék
163 8| hogy a mozdulatnak sem én, sem a mostani ivadék nem fogja
164 8| emlegeti, pár év múlva tán egy sem fog élni, s azokat, kik
165 8| akkor is tudd meg, hogy sem halálod óráján, sem halálom
166 8| hogy sem halálod óráján, sem halálom óráján nem átkoztalak
167 8| keservesen, midőn senki sem látta, de amint legelső
168 8| emberek elbujdostak, senki sem tudta hová, a házak majd
169 8| Bárdy Imre egy lélekkel sem találkozott, amint a kis
170 8| látszik, hogy a tiéitek sem látják a jövendőt. Most
171 8| bizalmát elveszítem. Semmit sem akadályozhatok meg.~– Adj
172 8| nevemet, ha kérdenek, az mit sem tesz, hogy oláhul nem tudsz,
173 8| fegyvertelenek, és a hely sem védi őket. Itt napokig tarthatjuk
174 8| következtek a lövések. Egy sem esett hiába. Az ostromlók
175 8| ajtajára; megnyílt az, be sem volt zárva.~A nemes felkelt
176 8| kinyújtott karját.~Egy szót sem szólt. A dühnek egy hangja
177 8| szólt. A dühnek egy hangja sem jött ki ajkán. Arca hideg,
178 8| melyet még a házi cselédség sem ismert.~Ájultan feküdt ott,
179 8| decuriót, s többé egy szót sem szólt, a többi is hallgatva
180 8| házába vitték. Bántani senki sem meré, de azért valóságos
181 8| bebizonyítja, hogy semmitől sem fél, azé legyen a leány,
182 8| marék aranyat.~– Egy felet sem, maradj itt.~– Decurio,
183 8| Látom.~– Hát egy tallért sem adsz?~– Egy batkát sem.~–
184 8| tallért sem adsz?~– Egy batkát sem.~– No, hát üssön meg a hetvenhét
185 8| bedugta fejét.~– Egy húszast sem adsz? Még nem mentem el.~–
186 8| nem mentem el.~– Még én sem vettem ki a kanócot, visszajöhetsz.~
187 8| s rabszolgának még a nőt sem tartom. Oly bizton lehetsz
188 8| őket. Mind megölték! egyet sem hagytak élve. Csak egyet
189 8| hagytak élve. Csak egyet sem! ó, átkozott nap, mely ily
190 8| megölték – zokogá. – Egy sem maradt élve!…~Kevés idő
191 8| a havasok utósó csúcsát sem fogjátok láthatni többé.
192 8| ölte meg őket?”~– Egyikünk sem – felele az oláh. – Amint
193 8| Mind itt vagytok?~– Egy sem hiányzik.~– Mindnyájan érdemesnek
194 8| tizenhárom tagja közül egy sem élt többé.~*~Kihull kezemből
195 9| örömet, vigasztalást senki sem.~Harangszó nem hívja imádkozni
196 9| ha kellett áldozni, ott sem voltak ők fukarok, egy népszerű
197 9| nyargalt.~A téren egy férfi sem maradt, mindnyájan követték.~
198 9| még a százhatvanfontosak sem. A boltozat erős, s fölötte
199 9| még csak egy kis körmünket sem bánthatná.~– Valóban szép
200 9| hallatára, kik mámorosok sem voltak, azok is megrészegültek
201 9| a tábornok, helyéről meg sem mozdulva, és segédeinek
202 9| valamennyi, de még csak közel sem járt egy sem.~A jókedvű
203 9| csak közel sem járt egy sem.~A jókedvű nép szinte mulatta
204 9| átelleni mennydörgés egyéb sem volna, mint a nászvezető
205 9| magának venni, nem nézett sem előre, sem hátra, nem kereste,
206 9| venni, nem nézett sem előre, sem hátra, nem kereste, hol
207 9| instinctusának, egy porcikája sem sérült meg általa, de ki
208 10| valamit.~A tábornok egy kukkot sem értett a desperatus pantomímiából.~–
209 10| amiből a huszár mind egy szót sem értett, hanem csak úgy magában
210 10| bitagtále sarmangade biále! soha sem mondtam én még uraknak szerencsét,
211 10| legkisebb lelkiismeretet sem csinált magának belőle,
212 10| legközelebbi csatámban vagy sem!~S azzal odanyújtá kezét.~
213 10| a fáklyavivők, és senki sem látszott figyelni a ragyogó
214 10| tegnapelőtt élt, semmi baja sem volt, piros volt, mint a
215 10| szaván fogná s győzelme fénye sem lenne ragyogóbb, mint e
216 10| feleltek volna rá.~– Senki sem fog válaszolni?~– Bagatell
217 10| kakaskukorékolástól. Élő embertől még én sem ijedtem meg soha, de lelkekkel
218 10| akik utánanyargaltak, sehol sem akadnak nyomára. Bár megfoghatták
219 10| hogy soha semmi ivadéka sem látott olyan fejfákat, amiknek
220 10| volt, hogy tájékozásról szó sem lehete. Egyik ellenség nem
221 11| keresztülragyog.~Tiszta az éjjeli ég, sem felhő, sem madár nem repül
222 11| az éjjeli ég, sem felhő, sem madár nem repül át rajta.~
223 11| természetnek. A fákon egy levél sem mozdul. A tengeren megállnak
224 11| leány kedvese. Nevét annak sem tudja senki, de legjobbnak
225 12| magyarul nem tudok, s egy szót sem érthettem belőle; kérem
226 12| amit beszélt.~Ez ideig egy sem volt, ki ne könnyezett volna
227 12| érzékenyültében, jóltevő örömében sem felejté el a ceremónia végeztével
228 12| volna, ha hozott volna, mert sem rabolni, sem szűkölködni
229 12| volna, mert sem rabolni, sem szűkölködni nem hagyom a
230 13| 1848 januárban esze ágában sem volt senkinek, hogy még
231 14| bírta kifárasztani, egy sem bírta arcát pirosabbá tenni.~
232 14| senki. Előttük egy sánc sem magas, egy akadály sem legyőzhetlen.
233 14| sánc sem magas, egy akadály sem legyőzhetlen. Ők nem számlálják
234 14| ugyanannyi lőrét, s meg sem köhenté torkát utána. Nekem
235 14| egyebet is megkívánt, abban sem voltak fukarok. Gondolák,
236 14| csatái, de viszont a csatában sem jut eszébe kedvese.~Már
237 14| lábainál, és még ő sebet sem kapott.~E percben hangos
238 14| csoportozókkal.~Egy lövés sem esett részükről, csak a
239 14| amit később a diplomaták sem restelltek tőle eltanulni.~
240 15| amint hallottuk, egy szót sem téve hozzá.~…Úgy körülbelül
241 15| figyelmetes férfi senki sem volt egyéb, mint az emberséges
242 15| Uram, harminc mérföldről én sem félek attól, de már egyszer
243 15| kövér vörös úr.~– Senki sem az, uram – felelt a remegő
244 15| Hjaj uram, egy hónapig sem tudom én azt mind megtanulni.~–
245 15| delikvens kihágását, szóhoz sem hagyta őt jőni, hanem leszidta
246 15| kétszer bezártak? még most sem tudod, hogy mit kell mondani?
|