Rész
1 1| Képéből kilátszott, hogy ez az ember maga megenne egy
2 1| szedve. – Egy arany a visi. Ez nem hazárd. Nemde, édes
3 1| Nemde, édes generálom? Ez utóbbi szavak a magas, atlétai
4 1| kiabálta csatahangon:~– Ez cudarság, ez lovagiatlanság,
5 1| csatahangon:~– Ez cudarság, ez lovagiatlanság, ez illojalitás! –
6 1| cudarság, ez lovagiatlanság, ez illojalitás! – és tudta
7 1| már az asztalra lépett, ez a longurió la aranyakba
8 1| s bemutatom előtte mint ez s ez őrnagy urat, ki a fizetését
9 1| bemutatom előtte mint ez s ez őrnagy urat, ki a fizetését
10 1| pipára gyújthattál vele. – Ez a magas, szatirikus ifjú
11 1| észrevétele volt, első és utolsó ez estén.~– De nem vicc ez,
12 1| ez estén.~– De nem vicc ez, hallja az úr, mert ez komoly
13 1| vicc ez, hallja az úr, mert ez komoly dolog!~– De ugyan,
14 1| pecsétőrével.~– Te Laci – szólítá ez meg a minisztert, ki hallgatva
15 1| nem érted. Nekem kellett ez a zaj. Mentül nagyobb híre
16 1| csak be kell tölteni.~– Ah, ez pompás, ez nagyon derék,
17 1| tölteni.~– Ah, ez pompás, ez nagyon derék, mit kellene
18 1| nem vihetjük!~– Mind semmi ez. Ez mind itt marad. Csak
19 1| vihetjük!~– Mind semmi ez. Ez mind itt marad. Csak terhünkre
20 1| néhány nagybecsű gyűrű.~– Hát ez micsoda?~– Föveny a Szaharából.
21 1| bureau-személyzetet.~– Hát ez?~– Nevezetes férfiak kézvonásai,
22 1| vesd a kandallóba.~– Hát ez a gyémántos kard?~– Ki vinne
23 1| igénytelen külsejű skatulyát.~– Ez az – szólt remegő kezeibe
24 1| véve a keresett tokot. – Ez az. Látod?!~A pecsétőr kíváncsian
25 1| Antal lakatosmajszter uram ez s ez napon az éjnek ezen
26 1| lakatosmajszter uram ez s ez napon az éjnek ezen s ezen
27 1| egy szekeret magadnak. Még ez órában Pestre fogsz indulni.
28 1| miniszternek és öccsének még ez sem volt elég. Nekik egészen
29 1| Hogy telefecskendett sárral ez a griff! Hohó ne, hohó ne.
30 1| fognak követelni?~– Kicsoda? Ez a soklábú országgyűlés?
31 1| bizonyos, hogy nagy baj. Ez a nép oly flegmatikus, oly
32 1| kiutasítom a városból. Ha ez sem segít, berendelem Hetvenit
33 1| parlamentet.~– Parbleu, ez nem ér semmit, mert meglehet,
34 1| macsakazenéző kompániát ez a tréfát nem értő publikum
35 1| publikum meg találná botozni, s ez csak azon esetre lehetne
36 1| elejthessenek. Félnek tőled, és ez rossz biztosság rád nézve.
37 1| meg sem hagytam pihenni. Ez, úgy hiszem, utolsó útja
38 1| Laci gyanakszik, és Lacinak ez elég arra, hogy önt befogassa.~–
39 1| adott neki erre hatalmat? Ez nem történik sehol.~– Hja,
40 1| ajtót félig nyitva hagyva. Ez szokás volt az udvarnál.
41 1| dühtől sápadtan.~– Mit jelent ez? – szólt a miniszter visszahökkenve.~–
42 1| miniszter visszahökkenve.~– Ez azt jelenti, hogy ilyenkor
43 1| borzasztó dölyfösek! És éppen ez? olyan földhözragadtnak
44 1| fel, felvilágosítást kérve ez ügyben a bizottmánytól.
45 1| bizottmánytól. Elmondák, hogy ez árverés törvénytelen. A
46 1| rátehetné kezét.~Elmondák, hogy ez árverés oktalan. Aranyat
47 1| kormánynak.~Elmondák, hogy ez árverés rendetlen. Ez nem
48 1| hogy ez árverés rendetlen. Ez nem tartozik a rendőrminisztérium
49 1| pénzügyminisztériuméhoz.~Elmondák, hogy ez árverés nemtelen. Máskor
50 1| tréfásan, és ivott.~– De hát ez esetben kár is kegyednek
51 1| igazítja.~– Hm. Nem csupán ez irományokkal vagyok küldve.
52 1| ezt a rózsaszínű levélkét, ez bizonyosan nem státustitok,
53 1| nem ismeri az írást? Hisz ez a miniszter úr írása.~–
54 1| szép hölgynek küldi. Hanem ez titok.~– Tudom. Bizonyosan
55 1| férfiú rettenetesen kezdett ez ötletre nevetni, jókedve
56 1| múzeumi ritkaságoknak.~– Ez is res servando non servabilis?~–
57 1| ígértek értük hatvan aranyat. Ez a gyűrű is onnan való, de
58 1| lakatost hoztam neki, hanem ez státustitok, ezt, megbocsát
59 1| konferencia a rendőri szálláson ez eset után, s még azon éjjel
60 1| rögösen a bányavárosig.~Ez úton látjuk haladni Hetveni
61 1| ágyúit és becsületét védve.~Ez ifjú hős – Vasvári Pál.~
62 1| rettenetes rossz kedve volt.~*~Ez utóbbi eset nagyon elevenig
63 1| megszégyenlette magát és lekotródott. Ez történt ápril 12-én.~Másnap
64 2| év utolsó napja nem látta ez ihlett örömöket Szolnokon,
65 2| megszökött minden korcsmáros.~És ez így tartott az esztendő
66 2| testvérem jegyese ellen. Ez az égre kiált! – szólt a
67 2| monda a másik testvér.~– Ez a katona sorsa, barátném.
68 2| tulajdon testvére ellen, ez a katona sorsa.~– És ha
69 2| hihetőleg nem tért volna vissza… Ez a katona sorsa.~– S meg
70 2| közül egynek vőlegénye.~Ez a fiú nem beszélt csatában-elveszésről,
71 2| megostromolni, s föltéve, hogy ha ez sikerülendett neki, akkor
72 2| rendes szabályai szerint ez egymást védő pontok csak
73 2| kiknek egy őrszeme tartá ez átjárást felvigyázat alatt.~
74 2| amit elöl-utól talált. Neki ez volt a szokása.~Voltak,
75 2| kiált fel a tábornok. – Ez volt az, amitől én úgy féltem,
76 2| tartani, s azt is tudta, hogy ez tőle éppen akkora áldozat,
77 2| nagy előnyt engedtek nekik.~Ez így folyt egész délig.~A
78 2| hogy váratlanul jött, az ez oldalróli sáncok nem voltak
79 2| A szegedi zászlóaljnak ez volt legelső csatája. Százaknak
80 2| csatája. Százaknak belőle ez volt legutolsó.~Szilárd,
81 2| tizenhetedik csatájuk ez már. Valamennyiben mindig
82 2| kénytelenek voltak visszavonulni ez irtózatos roham elől!~Ez
83 2| ez irtózatos roham elől!~Ez eset csak kétszer jött elő
84 2| akiket megölt, mint borzadoz ez, midőn ez iszonyú sebeket
85 2| mint borzadoz ez, midőn ez iszonyú sebeket látja. Legszörnyűbb
86 3| őrnagy hívatta őket.~Különös ez a katonanép! Hogy tud engedelmeskedni
87 3| megígértem nekik mindent. Ez volt az első táncvigalom
88 3| keringőt nem fogunk táncolni. Ez még jobban haragba hozta.~–
89 3| táncoljanak? Szépen azért, ez mind csak finesse, csak
90 4| s akkor mondjuk rá, hogy ez mind mese, mert különben
91 4| nagy fakult aranybetűkben ez egyszerű szóval: biblia.~
92 4| szólított.~– Azt jól is teszi, ez nem aludnivaló idő az Istentől.
93 4| eszébe jutott, hogy tán ez utolsó útja lesz életében,
94 4| lap:~„Én veled leszek, és ez jelensége, hogy én küldöttelek
95 4| szobor feliratára mutatott. Ez egyszerű név volt odavésve: „
96 4| csatakígyó lehetett valaha.~Ez órától fogva a kis völgyi
97 4| látszik minden hátvéd nélkül.~Ez erdős dombocskát, melyet
98 4| környezőknek: „nézzétek, ez az én leányom, az én egyetlen
99 5| tekintete, e homlok alabástroma, ez ajkak, ez arc maga, mind
100 5| homlok alabástroma, ez ajkak, ez arc maga, mind rég elmúlt
101 5| látogatsz meg engem, Hermine, ez átkozott órában?~– Beszélni
102 5| elé az embert, elmondanám: ez ember vétette ezt! vétette
103 5| értem, s nem hiszem, hogy ez utat még egyszer meg mertem
104 5| nagy diadallal mondá hogy ez lesz az a „kurucok útja”,
105 5| nekik tartoznak adni, amiért ez vizeiket leszivárogtatja;
106 5| keresztül a folyosón.~– Ez sem volt akkor itt, bizonyosan
107 5| Hová gondolsz, Hermine? ez erdőben, ily éjszakában…~–
108 5| éjszakában…~– Nem első járásom ez ily időben és utakban. Nem
109 5| fogják kísérni, asszonyom.~– Ez is parancsolatban van önnek
110 5| Az ember azt hitte volna, ez az asszony most fél, remeg;
111 5| bűbájától. E kábító mosoly, ez észvesztő ragyogvány a nagy,
112 5| Szélakna felé ment.~– De ez lehetetlen – kiálta fel
113 5| kezében levő papírba ütve –, ez azt írja, hogy Szélakna
114 5| a hegyi utakon – felelt ez ártatlanul.~– A föld alatt.
115 5| udvariassággal bánt mindenha.~– Éppen ez az ön vétke! önnek nem udvariasság
116 5| legjobban el fogja mondani.~– Ez az úr azt mondja, hogy kegyedet
117 5| összejárni, feljegyezni: ez a feladat, s az ilyesmit
118 5| engemet ért? Bizonyomra ez a mesterség nincs ínyem
119 5| Kívülem senki sem tudja ez órát kinyitni, de nem is
120 5| hogy én fogom önt elárulni. Ez esetben nem beszélek e tárgyról
121 5| egyszerű polgári köntös. Ez legkevésbé felötlő.~Fél
122 5| hosszú ezüst gombokkal.~– Ki ez a férfi?~– S nem ismerné
123 5| tekintve a tiszt szemeibe.~– Ez azon férfi! – kiálta ekkor
124 5| fel, és arca kigyulladt –, ez azon férfi, kit ön megölt
125 5| mint a fal. Megmerevedett ez irtózatos asszony megölő
126 6| maguk között találgatták: ez a mieink ágyúja… ez volt
127 6| találgatták: ez a mieink ágyúja… ez volt mostan Gábor Áron…
128 6| emez volt az ellenségé… s ez rá az ég mennydörgése…~S
129 6| mintha kőből volna faragva.~Ez Judit, a székely asszonyok
130 6| haragos lángvörösség.~– Ez ő, kedvesem – rebegi Aranka,
131 6| anya és fiú között volt. Ez nem bírt rajta átmenni.
132 6| csatamezőn. Eredj innen! Ez a temető neked helyet nem
133 6| föld alá van téve. De még ez nem legsúlyosabbika a csapásoknak,
134 6| Egyetlen harangja volt ez Sepsiszentgyörgynek, a többit
135 6| mondaná, hogy nem magyar.~De ez öltözet is, melyet visel,
136 6| szemmel. Ki hinné, hogy ez ellenség?~A vezető végzett
137 6| a városba bemenjen, mint ez meg volt neki hagyva.~–
138 6| akinek szavai oly hasonlók ez asszonyéhoz, és szép húgai
139 6| kik szintoly szépek, mint ez ifjú nők lovának lábai előtt,
140 7| van ma; most tudnád, hogy ez a magyarok kiirtásának ünnepe!
141 7| eszközben megbotolt. Mi ez? Egy ásó. Vigyük el.~– Jó
142 7| minden rácot a városból.~Ez történt hat nappal azután,
143 7| nap, hogy azt mondhatnám, ez az én napom lesz. Ma itt,
144 7| beszéljen kend olyanokat, nézze, ez a gyerek mindjárt sírva
145 7| nem mondaná senki rólad „ez a rabló”, hanem írva olvasnád
146 7| kezdett lenni e búsongás, ez elvadulása a közkatonáknak,
147 7| már Magyarország fekszik, ez a folyam már az ő bérceiből
148 7| lehet azt elmondani, amit ez az ember mível. Nincs egy
149 7| keresett démonát, Basiliskot.~Ez összetépett, csak félig
150 7| arcának rándulásihoz.~– Ez ő! – kiált magán kívül. –
151 7| megszólító hanghoz sejte, de ez arcot nem volt ember, ki
152 8| szánalmat idézik fel láttára. Ez az agg nő árva unokája,
153 8| természeti fürtökbe gördörülve. Ez az asztalfőn ülő arisztokratikus
154 8| oldalán fényes acélkard. Ez volt a Mátyás-huszárok egyenruhája.~
155 8| azok érted jelentek meg ez arcon, mely nem sírt soha…
156 8| érti a magasabb eszméket, ez is a múlt balgaságainak
157 8| név!~A lyánka érezé, hogy ez neki több, mint rokona,
158 8| igen távolról az, s hogy ez érzelem, mi őt róla álmodni
159 8| következni. Nem jó világ ez, nem jó világ. Miért kötöttél
160 8| Szemeit lesütve közeledett ez a búcsúzó ifjúhoz; ki oly
161 8| seregeit leverte a római sas, ez elbutult nép közt most is
162 8| szunnyadókat.~– Mi lárma ez? – kiált ágyából felszökve
163 8| megmerevíté, oly iszonyú volt ez ember tekintete.~Őrült haraggal
164 8| tekintete.~Őrült haraggal rohant ez ellenére puszta kézzel,
165 8| gyönge kezei megtagadták ez iszonyú szolgálatot, kétségbeestében
166 8| vigyorgásával vegyülve.~– Ez közös préda! – ordíták többen.~–
167 8| hogy tegye le a földre.~– Ez is ellenségünk – felele
168 8| itt nekünk zsákmányunk. Ez közosztályra megy a győzelem
169 8| a hordóban, éppen olyan ez, mint a mák.~Numa felelet
170 8| pofával kacagó társai előtt.~Ez még inkább dühbe hozta az
171 8| ifjú ismerni látszék már ez utat; mert egyenesen arrafelé
172 8| menni e hely színéről, el ez országból. Ki kell mennetek
173 8| hát imádkozzatok, mert ez az utolsó reggel, mely rátok
174 9| dicsőségére a templom küszöbénél. Ez adakozásból épült a templommal
175 9| hol fogtok imádkozni, ha ez is elpusztul? Siessetek!
176 9| ígérék, hogy másképp leend ez a tábornok alatt, s távozának.~
177 9| mulattatóan tréfásnak találta ez ötletét, míg a jelenvolt
178 9| süt be valami világosság. Ez vétek volna a természet
179 10| ahol a zászlóját látja.~Ez ellen nem lehete mit mondani.~–
180 10| gondolatai messzeségében. Mindig ez arc jelent meg előtte. Pirosan,
181 10| egyik kísérőjéhez fordult: „ez az ember, úgymond, tudósoknak
182 10| pajzson családja címere.~– Mi ez? – kérdé izgatott kedéllyel
183 10| esett el. Szeretném, ha ez eseményt nem tudtam volna
184 10| szeretnek a tornyokra szállni. Ez harminc esztendő előtt is
185 10| megfagyott vonásain. Mi volt ez?~A borzadó lélekérintés
186 11| ismer. Azt hiszik, hogy ez igen jót jelent.~A vezér
187 12| a kormány tudta nélkül! Ez valóságos tyrannismus.~Aminél
188 12| ráülni, hanem eltette szépen.~Ez mind egy napon történt.
189 12| kezét és mondá:~– Valóban ez mind igen szép volt. Sajnálom
190 12| nekem németre, amit beszélt.~Ez ideig egy sem volt, ki ne
191 13| vérengzés felett pro et contra.~Ez időkben sokat beszéltek
192 13| kára fölött.~– Micsoda falu ez, földi? – kérdé a kárvallottat
193 13| felfedezheti.~– Tehát e szerint ez a pozíció elfoglalhatatlan?~–
194 13| neki a tábornoki pálcát:~– Ez önt illeti. Hadd legyek
195 14| ellenétől jő, csak azt, hogy ez ölelés rá nézve halál lesz.
196 14| kiszárított öltönyeit, s ez ónas esős éjszakában eltávozott.~
197 14| verje-e azt.~Elárulja-e ez embert, ki őt ennyire szereti,
198 15| hivatalából ki nem esett, mint ez a megbukott minisztériumok
199 15| félnek a háborútól.~– Félnek? Ez szemtelenség! Hogy mernek
200 15| talpra állítá az ártatlant.~– Ez az ember gyanús – monda
201 15| mester, vegye oltalma alá ez embert.~Az emberséges János
|