Rész

 1   1|      ihlet zárja le szemeit, s a haldokló nem átkozza meg a földet,
 2   2|        Karcsú vértestiszt volt a haldokló. Alig pihegett már, arca
 3   2|         meg jó arámnak – nyögé a haldokló ifjú –, hogy utolsó gondolatom
 4   2|       huszár keservesen zokogott haldokló ellensége fölött.~– Ó, hogy
 5   4| mécsvilágnál virraszt az ősz apa haldokló leánya fejénél.~Az égen
 6   5|      marad el egy elesett férfi, haldokló arca az ég felé fordítva,
 7   5|        kezével kardját keresve s haldokló ajkaival Hermie-t suttogva,
 8   7|       hangra téve, mintha valami haldokló utolsó kiáltása volnának,
 9   7| keresztet, s elhajította messze, haldokló hangon hörögve: „ne hallgasson
10   8|       mit alig zavar meg egy-egy haldokló végkiáltása, vagy egy részegségéből