Rész
1 1| sebesült kidűl a sorból. Ott marad. A hó ellepi, megfagy,
2 1| praesideált a miniszter, ott ferbliztek.~A miniszter
3 1| Osszatok neki is. Aztán ott a puncs.~– Köszönöm, nem
4 1| pecsétőr. – Én is jártam ott, és más is, odatetted a
5 1| ménkű!~Magam mind ekkorig ott vártam egy pamlagra dűlve
6 1| szekeresek másik éjjel is ott háltak a havon, hozzájuk
7 1| szakállú embert, mint áll ott a golyózápor közepette,
8 1| dicső volt.~Nézz amoda. Ott is egy hős esik el. Nem
9 1| a csata elveszett.~Láss ott egy hidat. Kétezer ember
10 1| ezernek csak fele marad ott, de helyéről meg nem mozdul
11 1| elhal.~Menj tovább. Láss ott, a Duna közepén egy várost.
12 1| az ember a kollégiumba, ott hallott iszonyú szép dikciókat,
13 1| ember az egyenlőségi klubba, ott halálra nevethette magát,
14 1| vissza Pestre! Megvannak még ott az én embereim, kiket két
15 1| konferencián találkozánk, s ki ott oly igénytelen szerepet
16 1| miniszternek nem titulálta, most is ott ül és hihetőleg ott fog
17 1| most is ott ül és hihetőleg ott fog ülni, míg Szemere érte
18 1| visszamegy Lengyelországba, ott legalább becsületes ellenség
19 1| mégsem tanácsolnám. Azok ott a szegletházban erősen fújják
20 1| országgyűlést, reménylve, hogy ott fel fog világosíttatni e
21 1| távozó kocsmáros után – ott künn egy nyulat láttam lógni,
22 1| haza. A kis férfiú akkor is ott ült, előtte üres tálak és
23 2| olyan, mint én. Katonának ott van helye, ahol zászlóját
24 2| Cibakházánál a Tiszán, s ott meg sem pihenve, erőtetett
25 2| Csatarendben, őrtüzek nélkül várták ott a jelt, melyre ismét meg
26 2| csákóját fejébe csapta, „ott az ellenség, utánam!” kiálta
27 2| lőtávolságnyira voltak az ágyúktól, ott megállították őket, ágyúkat
28 2| Szolnok felé sietett, s ott is bomlásba kezd jőni a
29 2| sáncainak a rendvesztett csapat, ott megtorlik, vele egyszerre
30 2| egész a Zagyva partjáig, ott a kétségbeesés elszántságával,
31 2| alattvalóját, téziseinek valóságát ott mindjárt példákkal is illusztrálva.~
32 2| csatának, keress fel a mezőn, ott rám találsz, elvihetsz –
33 3| beszélni. Én nem bánnám, ha ott volna, ahol sohasem látnák.~
34 3| magányos rózsabimbót, mely ott nyílt ki félig, s anélkül,
35 3| alá leült és nem táncolt. Ott egészen elmélázott magában.~
36 4| könyvet, és ahol felnyitja, ott olvasson belőle. Tán emlékezni
37 4| Agyagfalváról!~– Igen. Mit csinál ott a székely tábor?~– Semmit.
38 4| temetőig, elvivé sírhalmához. Ott megállt a szobor előtt,
39 4| a gallyak nem zörögtek ott künn, a szék nem nyikorgott,
40 4| folyam befagyott részére, s ott a jégre leugrálva, csoportosan
41 4| alacsonyabb részeit keresve, hogy ott ismét felkapaszkodhassanak.~
42 4| Áron után tudakozódott.~Ott találták őt ágyúja mellett.
43 4| kérdé, mely diadalszekér az ott, mi ott koszorúkkal és lobogókkal
44 4| diadalszekér az ott, mi ott koszorúkkal és lobogókkal
45 4| mellette küzdhetett; ha ott esett el közelében, bizonyosan
46 4| legelöl valamennyi között, ott szórja haláladó tüzét az
47 4| golyói legtávolabb visznek.~Ott áll az ősz maga, kezében
48 5| hogy szobájába jussak, ott lehettem volna, míg elalszik,
49 5| visszavertek, még szerencséd volt, ott vesztél volna, a hegyszoroson
50 5| van ágyúkkal rakva, hogy ott sereged felét elvesztheted,
51 5| ültem le egy kidűlt fenyőre, ott találtak rám azon járó hámorosok,
52 5| nehéz gerendely még most is ott látszik, mely a kötelet
53 5| hogy kimehessenek rajta, s ott egy vadonnat sötét fenyves
54 5| azt fogom felkeresni s ott pórruhát veszek magamra
55 5| főtisztet már nem találta ott.~Hadi mozdulatok miatt egy
56 5| s a házába betérő özvegy ott egy csomó közkatonán kívül
57 5| magát a kijelölt állomásig, ott kifizette a fuvarost s visszaküldé,
58 5| Egyikről sem; nincsenek már ott.~Az őrnagy visszahökkent
59 5| oly erő áll ellent, hogy ott seregének felét is elvesztheti,
60 5| teljesítettek abból, ami ott meg volt írva. Ami pedig
61 5| forradalmi fővezérnél, s ott nem ritkán leírva adta oda
62 5| kémek egyikének kezdték ott tartani.~Annak, hogy a kivitel
63 5| még semmi sincs megnyerve. Ott minden helyet összejárni,
64 5| vesztőhelyen, Hermine, ah, ott rettenetes a halál képe.~–
65 5| áldozatjára, ki még mindig ott ül mozdulatlanul, mint kit
66 5| arcodról, hogy ki vagy, ott az ablakon át, ugorj alá,
67 6| domboldalban, a temetőben, ott ültek a székely asszonyok,
68 6| a szív minden gondolatja ott jár a véres csatatéren.
69 6| távol ködeiben.~– Nem látsz ott egy alakot közelíteni? –
70 6| nem bírt rajta átmenni. Ott lerogyott az árok előtt.~–
71 6| reményét, a kis szőke leánykát.~Ott térdelt az anyja lábai előtt,
72 6| puszta erdőkbe eltévedt, ott levette kezét elszakadt
73 6| eldűlt, vére kifolyott, ott meghalt.~Sohasem tudta meg
74 6| Miért nem lehettem én ott? Miért nem veszhettem ott
75 6| ott? Miért nem veszhettem ott el?~*~Nem volt már férfi
76 6| nyolcvanéves agg koporsója körül ott sírnak az elhagyottak. Isten
77 6| Szépapád kiterítve fekszik, te ott ülsz a ravatal mellett s
78 6| a harckiáltás közepében ott állanál, vérontó angyalául
79 6| halottasházhoz visszatért.~Ott gyűltek össze Sepsiszentgyörgy
80 6| De ismerlek benneteket. Ott kell lennetek, ahol én leszek,
81 6| kivisszük a város kapujába, ott az utca végén, a kapu előtt
82 6| nézve gyűlöletnek fészke van ott. Menjetek innen. Nagy a
83 6| erőszakosan.~Fáradságos harca lett ott, a harc dicsősége nélkül,
84 7| mikor már megfojtotta.~Ott megkötözték, egy szegletbe
85 7| Az ajtót rázárták s azzal ott hagyták magára.~Nyugodtan
86 7| magára.~Nyugodtan feküdt ott a puszta földön és mozdulatlanul,
87 7| lesz majd pihenése.~Amint ott elfásultan feküdt, nem gondolva
88 7| Györgynek sok ismerőse volt ott. Azt hivé, hogy egyikhez
89 7| jövök, utósó azok közül, kik ott magyarul imádták az Istent.
90 7| legyilkolták. Ha volt ismerőstök ott, vegyetek gyászt, mert bizonyára
91 7| kivitte egy nyárfaerdőbe, ott sírt ásott neki egy fiatal
92 7| tévedt az erdőbe, az éj ott lepte – ment azután is,
93 7| miért fölkelni, ha egyszer ott feküdt. Letette fejét a
94 7| alvó gyermekének, s elaludt ott és álmodott hosszasan vérben
95 7| És ha dicsőséget lelnél ott halálod helyett… És ha jönnél
96 7| beszéltél, jöjj Félegyházára, ott a vendéglőben ül reggelenként
97 7| után, s ha gazdája alszik, ott vigyáz a feje felett, mint
98 7| kigyullandó pásztortüzek között.~– Ott van Rózsa Sándor – monda
99 7| jusson, mennyit vesztettem én ott! és hogy azon városnak el
100 7| huszárok mulatozni szoktak, ott beszédbe elegyedett velök,
101 7| egy nagy házat építettek, ott a napszámosok között egy
102 7| bajtársak, áldjon meg az Isten, ott túl a bérceken tán titeket
103 7| gyermek, hűséges feleség. Ott túl a bérceken nektek is
104 7| aranyzsinórral gazdagon ott volt a vőlegény, habzó fehér
105 7| őrült, rohant az ajtónak. Ott meglátta menyasszonyát,
106 7| már az ő bérceiből ered. Ott leszálltak lovaikat megitatni
107 7| van, őt mind a két helyen ott lehet látni, és mindenütt
108 7| lehet látni, és mindenütt ott, hol legnagyobb a tűz, és
109 7| ölve, aki menekülni tudott. Ott szemem láttára egy égő házfödél
110 7| sáncokat, és mindig hiába.~Ott veszett a szépe, a java
111 7| nemzetőröket. Azok számára ott kevés része termett a hadihírnek.
112 7| szeme a veszélyt meglátni.~– Ott a sáncokon túl az én ősi
113 7| megrontója, kardot neki, ott haljon meg! – S amint rohan
114 7| rohan a sánc felé, meglátja ott keresve keresett démonát,
115 8| Ama zömök, vállas férfi ott a ragyás arculattal testvére,
116 8| szólt szaggatott mondatokban ott álló fiához. – Ne hidd,
117 8| lobogott utána.~– Te vagy ott, én lelkem gyönyörűsége,
118 8| ugrással a kétöles hídon, s ott ismét megfordult és elkezdett
119 8| sziklatetőről.~– Ki lőtt ott? – ordítá dörgő hangon az
120 8| volna közülök.~– Nélkülem ott vesztél volna. Tíz lépéssel
121 8| helyén, micsoda város épült ott, hol egykor Decebál összetörte
122 8| most fejedet mutogatnák ott kalpagod helyett.~A tömeg
123 8| jöjj kastélyod védelmére. Ott elvárlak s megharcolok veled;
124 8| veled; ha sorsom akarja, ott megölhetsz, vagy én tégedet,
125 8| ellensége kezét.~– Siess, ott egy pórgúnya, vedd magadra,
126 8| ezalatt felrohant a padlásra. Ott több nehéz darabok hevertek
127 8| vagy öten halva maradtak ott, halálra sújtva a levetett
128 8| hágott fel a lábtón. Ezt ott találta.~Az ember elsápadt,
129 8| egy sírba fognak hányni. Ott találkozunk.~Az özvegy távozott.
130 8| vaskereszthez, arra fölfeszíték, s ott végezték ki rettentő kínok
131 8| nemes, büszke vonásait.~Ott ült nyugodtan, hallá közeledni
132 8| kényteleníttetnek, oda menekülhessenek.~Ott várták a család gyöngébb
133 8| idejőjenek.~Egy rejtekajtó volt ott, mely a falakkal egyenlőre
134 8| meglátni a martalékot.~Ott feküdt a kis ezüstszőke
135 8| sem ismert.~Ájultan feküdt ott, kezében éles kés volt,
136 8| ne fosztassanak tőle, s ott vártak tömegestül, míg a
137 8| felett? – kérdé Numa az ott várakozóktól.~– Biz igen –
138 8| elő. S amint eközben az ott fekvő leányra tekintett,
139 8| esküdtek mennyre-földre, hogy ott fognak maradni, s mentül
140 8| hátát az ágynak vetve állt ott s nyugodtan nézte az égő
141 8| fülét tenyereivel eltakarva ott feküdt, fel-felütve fejét
142 8| fekhelyemet, édesen alhatol ott, a múlt éjet Bárdy Imre
143 8| magát, kisietett a szobából, ott künn a tornácban nyitott
144 8| tűzverességre mutatva. – Ott a te házad ég.~– Talán még
145 8| fel akarták koncolni az ott talált oláhot.~– Ne bántsátok –
146 8| erővel elvitték onnan. Amit ott látott volna, attól megőrülendett.~–
147 8| elvitték őt be a hegyek közé, s ott kockát fognak rá vetni,
148 8| kerülve, benéze az ablakon.~Ott ült a kisleány egy nyírgallyakból
149 8| decurio eltávozta után is ott állt térden, összetett kézzel,
150 8| oda, rossz napok várnak az ott lakozókra. A ti prófétáitok
151 8| van számotokra, mellyel ott összehúzódva, de egymással
152 8| másikkal önmagát.~– Ti mind ott voltatok?~– És még többen
153 9| férfiak, s ha kellett áldozni, ott sem voltak ők fukarok, egy
154 9| fölülkerült volna az égen, s ott csatázna angyalokkal és
155 9| talál a jövő idegen, kik ott állnak egy tömegben s nézik
156 9| véve parancsnoka előtt –, ott oly sűrűen röpkednek a bombák,
157 9| életkockáztatás lenne.~– Katonának ott a helye, ahol a golyók hullanak!
158 9| tábornok maga, ki mindenütt ott volt, hol a veszély legfélelmesebbnek
159 9| legfélelmesebbnek mutatta magát. Ott járt süvöltő ágyúgolyók
160 9| kétölnyi földsáncolat. Mi ott kényünkre poharazhatnánk,
161 9| tán máskor is tartottak ott már táncvigalmakat?~– Ó,
162 9| hallani?~– Úgy? Helyesen. Ott fogunk ebédelni.~– Hehe.
163 9| bástyatetőre. Látja ön, hogy ott van számunkra terítve.~Az
164 9| lenne abból!~– Az igaz. Ott kellene szegényeknek hagyni
165 9| jött zenehangok által az ott mulatókra vonatván a figyelem,
166 9| némelyik a Dunába esett s ott pattant szét a víz fenekén,
167 10| számláltam meg, de maradt ott valaki.~– Ember vagy, Miska.
168 10| egyet sodorintva felelé:~– Ott van az én regementem. Jó
169 10| egy-egy síremlék hirdeté az ott porladozó nevét, mindenféle
170 10| előőrsökön, be a faluba, ott a tábornok főhadiszállása
171 10| szívvel. – A csata kezdődik, ott megmenekszünk a vízióktól
172 10| Tehát azok az emberek ott fából vannak?~A kérdezett
173 10| jegén várta ellenségét. Ott ütköztek meg utoljára dühös,
174 11| holdsütötte távol halmon…~Mint ül ott mozdulatlanul…~Lelke egy
175 11| ég fordul, csak te ülsz ott, láthatlan léleknek az égre
176 11| horizontra jutott, meglátta ott a halvány fehér ködöt, mely
177 11| halvány fehér ködöt, mely ott ült mozdulatlanul a szélcsendes
178 11| a fehér angyal lelke az ott, suttogja magában, s jó
179 11| jó lett volna meghalnia…~Ott feküdt beteg lázas ágyán.
180 11| ottmaradt előtte szótlanul, ott ült egész éjjel, s csak
181 12| országában.~Egy városba értünk, ott körülfogtak bennünket. Éjfél
182 13| Vácon kénytetett tölteni, s ott néhány ismerői annyira telebeszélték
183 13| S milyen sors vár reá ott? – kérdezé az orvos.~– Őrizkedjék
184 13| csak látni!~– Látni fogja, ott a szőlők háta mögött okvetlenül
185 13| ismeretlen ősz férfit keresve. Ott volt az kísérete közé vegyülve.~–
186 13| csakugyan azt hiszi ön, hogy ott a szőlők háta mögött rejtett
187 13| önnevétől vissza nem ijed, ott ismét pogányul szétverik.~
188 14| Azt, hogy ahol ők vannak, ott nincs fegyvereitek számára
189 14| marad hely a szégyen számára ott, hol a bosszúnak, az irtás
190 14| a női szív gyönge, mikor ott látja maga előtt alunni,
191 14| házához, s legyilkolja, akit ott talál.~Azután felvevé kiszárított
192 14| csigák rejtélyes búgása. Ott a férfiak voltak fegyverben.~*~
193 14| csak a csatamezőn hős, csak ott oroszlán, kedvese ölében
194 14| monda a leány, s amint ott térdepelt, védve nyújtá
195 14| szerbeken keresztül hadnagyukig, ott azt közrevették, szuronyt
196 15| beescortírozta a városházához.~Ott valami szobába bevezette,
197 15| az ember gyanús – monda ott annak a kövér vörös úrnak. –
198 15| esztendeig szolgáltam, most is ott volnék nála, ha a felesége
199 15| egy sovány fekete úr volt ott, ki, amint megérté a delikvens
|