Rész
1 1| világítva, pedig az idő már éjfél után járt.~– Én istenem! –
2 1| hogy nem harap-e meg, s már szinte visszavonulni kezdék,
3 1| felele gordon hangon. – Már a második icce aranyat vesztem.~–
4 1| férfi, s hatás végett most már az asztalra lépett, ez a
5 1| amelynek őrnagya vagyok.~De már erre méltán kerekedett fel
6 1| vesztve és vetkőzve, mikor már csak az volt hátra, hogy
7 1| a csatatéren.~Aki látott már békességesen mulató társaságot,
8 1| hogy kitől őrizkedjem.~De már ennyi skandalum mégis több
9 1| ostromló sereg. Nézz oda ismét. Már alig vannak ezeren. Ugye
10 1| csináljon egyhirtelen, bár azt már hetek óta betanulá, de a
11 1| ne legyen semmire gondod. Már el is van készítve, csak
12 1| s belenyúlt.~– Ah, vagy már el is készítetted, annál
13 1| nem elvem a párbaj, ezt már kimondtam az országgyűlésen.
14 1| tervet kell kigondolnunk.~– Már készen vagyok vele.~– Halljuk.~–
15 1| s hogy ő mennyit küzdött már a szabadságért s mennyit
16 1| emberhalált jelentő hangok nem.~Már rezignálva voltam arra a
17 1| sokáig fog tartani, s a lovak már itt vannak.~– Én parancsolok,
18 1| mintha mondta volna: láttál-e már olyan embert, aki madeirát
19 1| ilyenforma kérdéssel: láttál-e már olyan embert, aki megissza
20 1| befáradni, ha depêche-eit már Szolnokon útba igazítja.~–
21 1| levelet olvasatlanul, egyszer már le is dobatott a grádicson,
22 1| hogy miért olyan lusták, már egy órája, hogy itt van,
23 1| Igen, hat forinton vevém, már ígértek értük hatvan aranyat.
24 1| üres tálak és üres poharak. Már ekkor annyira volt, hogy
25 1| szolgákat. Mikor elvégre már fenn ült, még egyszer beizent,
26 1| beizent, hogy hívják ki már azt a részeg gazember futárt
27 1| bizottmány referálandó volt, már azt előre tudta mindenki.
28 1| voltak úri hölgyekkel, kik már reggel hat órakor beültek,
29 1| románok nagy része eközben már megadta magát, s fegyvereit
30 2| összefagyott, összeéhezett népet, a már ottlevők odatódultak a kiszállókhoz.
31 2| utósó gőzgép is megérkezett; már azon alig jött egy-két ember,
32 2| hogy eljősz. Sírhatnám volt már az egész héten. Meddig maradsz
33 2| Kicsinyben múlt, hogy már meg nem történt. Mikor Téténynél
34 2| összecsaptunk, alig voltunk már ötven lépésnyire egymástól,
35 2| könny … A következő percben már osztálya előtt ült délceg
36 2| hajtsa ezt a kompot, már ezt a parasztot a nyavalya
37 2| uramnak. Régen azt gondoltam már magam is, de nem akartam
38 2| huszárok a túlpartra kiértek, már jó tovahaladtak, igen megzavart
39 2| tábornok sok csatát vívott már, sok győzelmet szerze, sok
40 2| a sáncok ellen, s mikor már a zászlóaljak szinte lőtávolságnyira
41 2| merően haladó zászlója után. Már nem láthatja a zászlót.
42 2| tizenhetedik csatájuk ez már. Valamennyiben mindig ők
43 2| Jó ismeretséget kötöttek már a halállal, nem félnek tőle.
44 2| halállal, nem félnek tőle. Már ők jól értik, mint kell
45 2| ugrálva másznak fel reá, már pengnek az összeütköző szuronyok,
46 2| is csatába keverednek, s már hallik a csataordítás a
47 2| az óriási magyar vezér; már a harmadik lovat nyargalja
48 2| olyankor teszi az ember, mikor már elfáradt. Tanuljon kend
49 2| Tanítványa, az újonchuszár már alig áll lábán, s még folyvást
50 2| haldokló. Alig pihegett már, arca a nagy fűbe volt fektetve.~
51 3| háznál sehol sem találtam, már azelőtti napon is mind azzal
52 3| rezignációval, hogy mikor fog már a népség szaladni az utcán
53 3| magukat, mert igen fáradtak, már hat hét óta nem feküdtek
54 3| valamennyi derekalj alá. Már most gondolhatod hozzá a
55 3| vendégeimnek elszenderedhetni, már jött valami ordonánc, és
56 3| minden ellenvetés nélkül! De már én nem jó volnék katonának.
57 3| állanak együtt.~A két tiszt már en pleine parade várt ránk,
58 3| vár bevétetlen.~S képzeld már most érzelmeimet, midőn
59 3| táncolni, mint ezek. Pedig már harmadik éjjel nem alusznak
60 4| alig tizenhat éves, és már meg van halva.~Úgysem volt
61 4| zárt ajkakon, mely azoknak már éltökben tulajdona volt,
62 4| beszélt, még akkor is, mikor már mindenki elfeledte szépen,
63 4| könyv öt év óta nem volt már kézben. Ki tudott volna
64 4| magyar vagy székely.~*~Folyt már mindenütt a magyar vér,
65 4| szülőfölde.~Körül égett már a határ, sápadtak az arcok,
66 4| mert minden ifjú elment már hazulról, hallgatva segíték
67 4| kénytelenek voltak visszafordulni.~Már éppen visszavonulásról kezdének
68 4| hosszú, hosszú halál.~Voltak már a székelyeknek vitéz seregeik,
69 5| Hermine, eleget beszéltél már fájdalmaidról, most hagyj
70 5| Miért oly sietve?~– Ön már elfeledte, de én nem, hogy
71 5| földomlásokat elegyengették, már jöttek utánok a nehezen
72 5| véghetetlen téli éjszaka, s már a sereg legjobbjai néhány
73 5| meg seregét a vezér, mikor már azt mindenki elveszettnek
74 5| járt, a fiatal főtisztet már nem találta ott.~Hadi mozdulatok
75 5| hidegséggel mondva: – Ha már elfoglalta ön házamat, viselje
76 5| Egyikről sem; nincsenek már ott.~Az őrnagy visszahökkent
77 5| személyes leírás köröztetett, már nem ő volt az, akit keresnek,
78 5| órában elfogták, a másikban már szabad volt.~Utóbb mind
79 5| szerint. Nyolcszor voltam már ágyútűz előtt, tudom mit
80 5| hadd lássam, mit írt már? – s azzal kezébe vette
81 5| behozzák, aki megsebesíté. Az már halva van, éktelen nehéz
82 6| ég mennydörgése…~S mikor már nem hallott semmi, fenndobogó
83 6| hallgatag férfi ül. Vénember már, nyolcvanéves, szemei világtalanok,
84 6| naptalan hold az égen, régóta már csak a lelkével lát.~Ide
85 6| veszhettem ott el?~*~Nem volt már férfi Sepsiszentgyörgyön.
86 6| unokafiai száma egész népet tett már, és mindazok, kikkel életében
87 6| mindennek, aki él, s mikor már mindenki elhanyatlott, mikor
88 6| olvasni lehete, hogy lelke már repülni készül a halál képe
89 6| húzni a harangot, s mikor már lángolni fog körüle a város,
90 6| hazát keresni, – üldözte már akkor is a sors, – nem maradhatott
91 6| város kapujához ér – a nők már akkorra megásták a nagy
92 6| lakják ezt, kiknek gyámolait már megöltétek. Ím e sírba most
93 6| kezében volt a hódítónak, már erősen hallatszott a diadalének,
94 7| megállani, hol a föld nem bírja már bevenni. Jer oda, igyál,
95 7| sokáig üldözék, s mikor már a városban elcsendesedett
96 7| akkor bocsátá el, mikor már megfojtotta.~Ott megkötözték,
97 7| utósó e városban. A többi már meghalt; minthogy te utol
98 7| Olyan fiatal volt még és már hat kérője volt neki … Nem
99 7| percét, s örült neki, hogy az már nem messze van.~Alatta még
100 7| városból.~Minden csöndes volt már, csak egy-egy hazabotorkáló
101 7| az utcák csendjét néha. Már a hajnalcsillag is fenn
102 7| oly hideg!…~Szeged tornyai már látszottak elébe a távolból.
103 7| sokat zokogva.~– Tudsz-e már imádkozni, kisfiam? – kérdé
104 7| fiúkat, kik százszor látták már a halált, és százszor legyőzték,
105 7| hazamehessen, és másnap már egészséges volt.~Tudva volt,
106 7| szép fiatal lengyel özvegy már fél év óta jegyben járt
107 7| menyegzőjük napja is közel volt már, csak még egy éj volt közötte.~
108 7| ifjúság virított, de homloka már magasan kopasz volt – „együtt
109 7| lábai alig bírták. Nem volt már fiatal, a munka terhére
110 7| azóta nyolc év múlt, most már serdülő korban kell lennie.
111 7| A menyegzői vendégek már összegyűltek, díszruhájában,
112 7| csillagai, azon ormokon túl már Magyarország fekszik, ez
113 7| Magyarország fekszik, ez a folyam már az ő bérceiből ered. Ott
114 7| keblében a két indulatóriás. Már szinte leroskadott, feje
115 7| agyon?~– Félig agyon volt már ütve. Fél pofája le volt
116 7| A fizető nap~Egy év múlt már, hogy Szenttamás kettős
117 7| haláltól; úgysem soká élnének már.~Elöl egy szörnyű ember
118 8| főkötőben. Arcán semmi nyoma már az életnek, halavány, ráncos,
119 8| tekint, mint szoktak, akik már nem látnak semmit, keze
120 8| karszékében ült, mert járni már régóta nem tudott. A kardcsörgésre
121 8| tudja, hová lett e népség.~Már esteledni kezdett az idő,
122 8| védtelenül agyonverhetik.~Már alig néhány ölnyire volt
123 8| az óriás éles tekintete már messziről kiszemelt.~– Hazudsz,
124 8| Topánfalvára!~S azután, mikor már gondolta, hogy nem láthatják
125 8| bátyja, Tamás szobájába.~Már akkor az fel volt öltözködve.
126 8| fegyvert.~Az öreg e szavakat már nem hallá, lerohant a lépcsőn,
127 8| egy közülök beugrott a már tört résen, Simon ahhoz
128 8| halálosan összehajigálva feküdt már, s lehete hallani az ablakhoz
129 8| lábtó van állítva, melyen át már az oláhok az ablakon kezdenek
130 8| hagyott, s azon belopózva, már a ház belsejében voltak,
131 8| faldöntő buzgánya csapásaival.~Már szinte a lépcsők aljáig
132 8| átnyalábolt gyilkostól, már akkor mindkettő halva volt.
133 8| testvéreik közeledtét.~Azok már akkor a túlvilágon voltak.~
134 8| hogy lehet?~Lupuj ismerte már a decuriót, s többé egy
135 8| látta, hogy a forgács tüze már csak egy ujjnyira van a
136 8| kérdezősködjél, ők jó helyen vannak már, semmi bajuk sincs – többé.~
137 8| haladnak egymás nyomában, a nap már fenn van az égen.~– Elkéstünk! –
138 8| Az ifjú ismerni látszék már ez utat; mert egyenesen
139 8| szemeivel beérheté, s mikor már nem is hallhaták, még akkor
140 8| most boldogok…~*~A hold már magasan járt az égen, midőn
141 8| szorulni.~– Imádkoztatok-e már ma? – kérdezé végre egészen
142 8| Imádkozzatok!~E szavak már a földrengés zúgó hangján
143 9| freskófestményekkel, melynek tornyait már egyszer hetven év előtt
144 9| a nép elszegényült.~Most már feljöhet a szivárvány, nincs
145 9| mindent megkísértenek! – a tűz már a torony lépcsőibe kezd
146 9| megérkezék, a torony lépcsői már le voltak égve, a harangok
147 9| máskor is tartottak ott már táncvigalmakat?~– Ó, a télen
148 9| a bástyaterembe, hová ő már legjobban tudja a járást.~–
149 9| nélkül.~Ebéd derekán, mikor már mindenki arcán nyíltak a
150 9| veszélyes sáncokra, tán ők már szokva voltak az ostromhoz,
151 10| Szoboszlón öt évig szolgált nála. Már akkor öreg Miskának hítta.~–
152 10| várni.~– Ezredes uram! Hát már így szégyenszemre menjek
153 10| jövendőt a katonáknak.~Ismerte már ezt a fajt alföldön laktából,
154 10| a tábornok csapatjaival, már jól kezdte látni az oszló
155 10| tábornoknak, mintha látta volna már azokat valahol, de azok
156 10| piros volt, mint a rózsa, ma már halott és eltemetik.~– Hogy
157 10| festése is egészen fekete volt már, csak a fő körül kivehető
158 10| nekem is jó leend.~*~Másnap már korán reggel felöltözködött
159 12| álltunk meg egy helyen, már hallottuk siettető szavát.
160 12| hogy én tizenkétszer voltam már körülfogva, most vagyok
161 12| intézni, mely annak beléptekor már száján lebegett.~– Hozott-e
162 13| mágneskúrát a szenvedő leánynak, s már hatodik hete volt, hogy
163 13| előrenyargalt.~– Utánam!~Már alig voltak mintegy ezer
164 13| megállítá lovát. De most már eszébe jutottak a somnambula
165 13| kellenek, s gyalogságunk már ki van fárasztva.~– Lehet
166 13| senki.~Néhány perc múlva már hallatszott a szőlők háta
167 14| csoportnak.~*~Jobbra-balra dűltek már az ittas férfiak, a vad
168 14| Hogy innen odább megy-e? már az más kérdés.~– Nem! Mi
169 14| kétszer kilőtte fegyverét, már szuronyaik alatt ledől.
170 14| szirt. Kétszer fogyott el már a zászlóalj, most újra kiegészítteték,
171 14| azoknak, kik most elalusznak. Már ki van vonva a fegyver,
172 14| sejtve alvó arcát mereven.~Már kétszer zengett végig az
173 14| sem jut eszébe kedvese.~Már közelgett a véráldozatra
174 14| dühével ronta ellenei közé, s már kettő feküdt halva lábainál,
175 14| szobában.~Az utcákon ekkor már verték a lármadobot.~A zajra
176 15| körülbelül 1848 december derekán már meglehetősen kívánta minden
177 15| kiről, ha megmondjuk, hogy már Metternich idejében is drabantkáplár
178 15| mérföldről én sem félek attól, de már egyszer a pincéből hallgattam,
179 15| A második kancsó serre már hátravitte a feje, s alig
180 15| utánakiáltá az éljent.~– No, most már kend igyék valakiért – biztatá
181 15| jöhetett volna ijedtéből, már ismét a szűk szobában volt
182 15| előszólítá őt a börtönből.~Már messziről látszott a fogoly
|