Rész

1  14| dicsőségnek, s büszkék voltak reá!~Anisia volt a neve a leánynak.
2  14|         térve.~– Bátyám! – sikoltá Anisia, s a megismert nyakába rohant,
3  14|       szerbek tétovázni látszának.~Anisia közéjük lépett, nagy sötét
4  14|         hozzá, s megfogta kezét.~– Anisia! a dicsőség napjai nem messze
5  14|           te is nő vagy. Esküdjél.~Anisia szikrázó szemekkel rántá
6  14|        életükben ezúttal utolszor.~Anisia laka előtt egy vörössipkás
7  14|        szoba ajtaján zörgetett be.~Anisia kinyitá előtte, a hadnagy
8  14|          mondák ki egymás nevét.~– Anisia!~– Nestor!~Az ifjú hévvel
9  14|        egyes szavakat suttogott.~– Anisia, – szerelmem. – …~Ha egy