Rész
1 1| festette le senki arcodat. Most jelenj meg nekem az éjfél
2 1| felemelte. Hanem beszélni most nem lehet vele. A konferencia
3 1| s elfutott vele.~Tán még most is nevetnének, ha a szomszéd
4 1| született férfi, s hatás végett most már az asztalra lépett,
5 1| longurió la aranyakba veszt, s most bankókban akarják kifizetni,
6 1| nyájasan kért engedelmet, hogy most nincs nála pénz, hanem egy
7 1| szidott, hogy simplex vagyok, most meg azzal vegzálnak, hogy
8 1| Két százas volt itt fölül, most nincs.~– Valamikor pipára
9 1| megyünk el innét, az úr menne most ki az ablakon, veszedelem
10 1| pecséttel lepecsételve.~– Most értelek – szólt felszökve
11 1| Törődöm is én azzal, most nálam vannak, s ha holnapután
12 1| megérti őt.~Három sebhely van most is rajta, de a halál kerülni
13 1| látsz-e elfutni csak egyet is? Most odaértek. Az ágyúdörgés
14 1| menekülésről elmélkedtek, most egyébről sem akartak hallani,
15 1| lengyelhez. Ijesszen rá erősen, most tudom, hogy egy fillérje
16 1| miniszternek nem titulálta, most is ott ül és hihetőleg ott
17 1| kell. Én tudom, hogy te azt most vissza nem adhatod…~– Kérem –
18 1| lengyel becsülete tiszta. Most tegye el ön e pénzt.~– De
19 1| csengettyű felé retirálni.~– Most elfogathat ön, de tudja
20 1| hóhérlegények osztoztak, s most egy országgyűlés foga-e
21 1| is hánytak a szónokra, ki most egyenként ismét felszedé
22 1| vagy még vár valakit.~– Most kaptunk friss kecsegéket
23 1| tudom-e, hogy ő miért megy most Pestre.~– Hát Pestre tetszik?
24 1| gyűjte aranyat és ezüstöt.~Most úgy hivé, itt az idő Abrudbányára
25 1| nem tevék le a fegyvert, s most bosszúra lobbanva fogták
26 1| volna magát.~Abrudbánya most leégetett laktalan rom.~
27 2| reményekkel, tele szerelemmel.~Most két hónap múlt el egymás
28 2| nem fértek el egymástól, most összetörődve lapultak meg
29 2| eddig meg nem érkeztek, azok most búsan, csüggedten keltek
30 2| magyarázá a huszár szavait –, s most egymás ellen küzdünk.~A
31 2| egész seregben, legvígabb most különösen azért, mert a
32 2| csata előtt sem remegtem, s most úgy vagyok, mintha szeretnék
33 2| huszárság egész tömegben.~Most nézz ide, harcok Istene!~
34 2| a rendet, s a két csapat most egyetlen összezavart tömeggé
35 2| De majd káplár uram, ha most mind megisszuk, holnapra
36 2| huszártiszt – Gábor.~Mily szomorú most is, mint sajnálja azokat,
37 2| hagyatt, kinyújtott kezében most is marokra fogja kardját,
38 2| meghallgatta… Egy év múlt azóta… És most mind a hárman feketében
39 3| valamennyi derekalj alá. Már most gondolhatod hozzá a többit,
40 3| eszed! Minek adnak ezek most bált, azért tán, hogy táncoljanak?
41 3| nemzeti színt adott ki. Csak most vettem még észre, hogy ezek
42 3| bevétetlen.~S képzeld már most érzelmeimet, midőn egyszer
43 3| éreztem miatta az elébb, most bámulatot, hódolást gerjeszte
44 3| történt volna, némelyik még most törülgetett le a ruhájáról
45 4| tulajdonává vált, ki azt most legkedvesebb halottjának
46 4| ugyanazon helyen, a cipőcskék most is az ágy fejénél, a pohár,
47 4| születésemnek órájában?…~Most feküdném a földben és alunnám
48 4| a támadók alatt, míg az most kényelmes hídul szolgál
49 4| felé mutat, melynek lapját most szétzúzott jégtáblák s egymás
50 4| mennydörgésszülte golyó most a híd ellen tolakodó csoportok
51 5| halottjuk egy sem volt.~Most egy dühös rohanással támad
52 5| játszánk… Virágokkal akkor, most élettel és halállal. Ön
53 5| beszéltél már fájdalmaidról, most hagyj magamra az enyimekkel,
54 5| korongja, a nehéz gerendely még most is ott látszik, mely a kötelet
55 5| el valami csatornán, s az most elromlott, és a patak itt
56 5| lehetett belőle kilátni.~– Most Isten önnel, én tovább megyek –
57 5| hitte volna, ez az asszony most fél, remeg; pedig akkor
58 5| Egy nagy feladat vár most kegyedre, mely koronája
59 5| megölt s kinek jegygyűrűjét most is ujján viseli, s akit
60 5| akit én imádtam, imádok még most is, szerencsétlen férjem!…~
61 5| rajta, hogy megölhesselek… most itt vagy… most nem kell
62 5| megölhesselek… most itt vagy… most nem kell halálod többé…
63 6| csatát az ég kapuit védve most azok ellen, kik ellen egy
64 6| kemények, szigorúak, de még most is szépek.~Az ég egyik oldalán
65 6| szőke leánykának jegyese. Most elment a csatába. Az anya
66 6| Kimentek idegen hazákba, most is odavannak, nem is jönnek
67 6| elhajtották, az utolsót most teszik koporsóba. Az is
68 6| volt, mindenkinek halottja most, mindenkinek van benne mit
69 6| lesütnéd-e fejedet némán, mint most?~A nyomorék felemelte lángoló
70 6| halottjaitokhoz méltóknak lennetek. Most haza fogtok menni, mindenki
71 6| nem megy azontúl senki. Most menjetek, házaitokat elrendezni.
72 6| többit mind ágyúnak önték.~Most e harang kondulása jelenté,
73 6| már megöltétek. Ím e sírba most fektetjük az utolsó székely
74 6| legyen az egész városnak, most elhívta őt magához, mert
75 6| latolgatás nélkül teljesíteni, és most nem érzett magában erőt
76 6| viharnak és temetésnek hangja. Most hirtelen egyet fordul a
77 7| bejöttél, hogy mi ünnep van ma; most tudnád, hogy ez a magyarok
78 7| lássuk, mint sír az, aki most próbálja először életében.
79 7| sem ferdült el arcán.~– Most vigyétek innen – parancsolá
80 7| hősöknek nevezne a világ, most zsiványoknak híja és üldözi.~–
81 7| Arra is megesküdtek.~– Most szólj, mit kívánsz tőlem? -
82 7| közé.~– Nevemet elhagytam. Most Szenttamásinak hívatom magamat,
83 7| félhangban elenyészők.~Még most is hallani e dalokat énekelve,
84 7| végén, néma éjszakákon, és most még jobban hasonlítanak
85 7| ítélt, az ítéletet éppen most írtam alá, az embert holnap
86 7| Varsóban, mint aminőhöz most a köveket hordta; kapuja
87 7| láttam, azóta nyolc év múlt, most már serdülő korban kell
88 7| gyermek, kinek arca még most is előttem lebeg – egy közönséges
89 7| halálhírnök, ne lépjen be most.~– Nem vagyok halálhírnök –
90 7| a szökevény elbámulva.~– Most jöttünk török Szerbiából,
91 7| ereimben. Ó, átkozott! Bár most is fagyva volnék, mint égek,
92 7| egyedül maradt meg. Ezek most mind együtt voltak, és azok,
93 7| csak egyet hagyott meg. Most ezzel az egy kézzel megy
94 7| halál kétélű kaszával vágta most a rendet, a sáncárok holttestekkel
95 7| belátszó kettős toronyra, most elégülten látták, mintha
96 8| egykor, vagy ne látnálak most oly elpusztulva.~Vagy ne
97 8| elpusztulva.~Vagy ne látnálak most oly elpusztulva, vagy tudnám
98 8| vannak benőve, mely éppen most kezdi tavaszi világoszöld
99 8| ráncolt homlokával, haja még most is sűrű és alig őszülő,
100 8| szakálla, bajusza csak most pelyhedik, fekete haja természeti
101 8| a család egyik tagja –, most tizenhárman ülünk az asztalnál.~
102 8| valaki azt mondta volna:~„Most tizenhárman ültök az asztalnál.
103 8| fogja mindazt, mi előtte most idegen gondolat.~– De e
104 8| azok közül, kiknek neveit most a világ emlegeti, pár év
105 8| az erdők sárguló lombjait most ezüstösre festve, az ifjú
106 8| ha vasingem rajtam nincs, most hűlve vagyok.~Az ember holthalványra
107 8| ellenséged a csatában, most gazdád, ki nyughelyet ád
108 8| sas, ez elbutult nép közt most is vannak családok, kiknél
109 8| rémlő hagyományai; hogy itt most is vannak, kik meg tudják
110 8| miért tette őt azzá, ami most, de engem se vádoljon senki,
111 8| tiéitek sem látják a jövendőt. Most megkísértjük mi; ha nem
112 8| csákóját.~– Ha otthagylak, most fejedet mutogatnák ott kalpagod
113 8| bennünket ölni. Készen voltam és most is készen vagyok. Ennek
114 8| Lupuj?~– Nem vagyok én most „fiam, Lupuj”, hanem kuruc! –
115 8| oda hágcsót támasztottak s most másztak felfelé.~Barnabás
116 8| keblét szakította össze. Most menjünk e helyről. Amik
117 8| úgy jusson reá, amint én most őt rátok bízom. Akinek kedve
118 8| kardjával a tömegnek.~– Most menjetek, pusztítsatok,
119 8| de azzal, ami megtörtént, most bizonyítani nem lehet. A
120 8| ím, kezeidet csókolom, de most szabadíts meg magadtól,
121 8| Legrövidebb idő alatt. Most nyugodd ki magadat. Rokonaidról
122 8| hogy nem hagylak bántani, most vedd kezeimből ajándékban
123 8| arra gondolni, hogy azok most boldogok…~*~A hold már magasan
124 9| építetlenek, a nép elszegényült.~Most már feljöhet a szivárvány,
125 9| és életpiros arccal, mely most még pirosabb a tűz visszfényétől
126 9| lábon állottak egymással.~Most e rondella előtt hosszú
127 9| gyönyörű tiszta az idő. Ni, most egy tüzér jelenik meg a
128 9| jó, hogy az ostromlók is most ebédelnek, s nem vehetnek
129 9| lesz oly gondatlan, hogy most tósztozzék? – gondolá magában
130 9| borzalommal nézett a messzeségből, most a közelben igen mulatságos
131 9| fogva a jobbik fülére még most is nagyot hall.~E rövid
132 9| engedé a társaságot, mely most sokkal nyugodtabb tekintettel
133 10| természetem. Aztán volnék én most is őrmester, de nem tudok
134 10| a szobából, érezve, hogy most valami hallatlan ostobaságot
135 10| szólt nevetve a tábornok –, most iszkiri nekem mondj szerencsét.
136 10| de azok nem látszottak őt most észrevenni.~Midőn a menet
137 10| ragyogóbb, mint e leány szemei – most!~– Fatális gondolat – mondá
138 10| tegnapelőtti szomszédnéja most oda van temetve.~A tábornok
139 10| visszavezetve hideg fekhelyére, most elmaradna tőle és megnyugodnék.~–
140 10| nagyapák vétkeit rovod le most rajta?…~Vagy legyőzetél
141 11| milyen lehettél életedben!…~Most is áldás vagy a népen.~Csöndes
142 11| mesével, mit igen szívesen fog most hallgatni, miután két óráig
143 11| emlékekből az idő, de vára még most is áll, csonka falai még
144 11| Hadúrnak égő áldozataikat – hol most is látni a széthányt oltár
145 11| táltos a Szentlélekkő alatt most is látható csodás alakú
146 12| Szegény öregapó! mintha most is látnám…~Mikor decemberben
147 12| Szegény öregapó! mintha most is látnám…~Mikor januárban
148 12| tizenkétszer voltam már körülfogva, most vagyok tizenharmadszor.
149 12| bízvást azt hihette, hogy most magyarul beszél.~A beszédnek
150 12| hiszemmel hallgatta végig, hogy most az erőteljes visszhangos
151 12| ön pénzt a katonáknak?…~– Most az egyszer semmit.~– Szerettem
152 12| Szegény öregapó! Mintha most is látnám…~
153 13| tréfáért megharagudnék–, most jut eszembe, hogy ezt nekem
154 13| megjövendölé a váci somnambula. Ha most nem tudnám, hogy Görgey
155 13| belefordította az árokba, s most azután ordított a kára fölött.~–
156 13| tábornok megállítá lovát. De most már eszébe jutottak a somnambula
157 14| fogyott el már a zászlóalj, most újra kiegészítteték, és
158 14| gyanítják, hogy őket kémlelem. Most is előre jöttem, megtudandó,
159 14| basszus hangján –, hogy amit most fütyültél, amaz illír gúnydal,
160 14| puskáikat verve a földhöz.~– Most még egy szót. Asszonyaitoknak
161 14| a legnagyobb fény, tiéd most érte a legnagyobb áldozat.
162 14| egével, örök éj azoknak, kik most elalusznak. Már ki van vonva
163 14| mintha azon kebelben még most is a gyönyör angyalai laknának
164 14| melyből gyaníthatná, hogy most háborúval álmodik és faja
165 14| előttetek, és őrült vagyok most, midőn ellentállok tinektek.
166 15| bírta mozgatni a nyelvét.~– Most rajta! – gondolá János mester. – „
167 15| utánakiáltá az éljent.~– No, most már kend igyék valakiért –
168 15| négy esztendeig szolgáltam, most is ott volnék nála, ha a
169 15| A kövér vörös úr helyett most egy sovány fekete úr volt
170 15| hogy kétszer bezártak? még most sem tudod, hogy mit kell
171 15| fekete sovány úr helyett most ismét a kövér vörös úr vette
172 15| amit szádon kieresztél, ha most elég kegyelmes nem volnék,
173 15| annyi számtalan mást, ő most is viceporkoláb volt, mint
174 15| látszott a fogoly arcán, hogy most valami nagyon okosat akar
|