Rész
1 1| őrültek siralma az. Hallgass, ne szólj bele. Rejtsd el arcodat.~
2 1| hogy engedjen meghalnod, és ne hozza el rád a föltámadás
3 1| Hetveni? Dugjátok be a száját, ne sikoltson olyan nagyon!
4 1| hanem egy óra múlva lesz, ne is fáradjak oda érte magam,
5 1| ugyan, Laci, legyen eszed, ne csinálj belőle skandalumot.
6 1| becsületes embereket ugyan ne derogáljon, mert ha azt
7 1| tegezni.~– Akárhanyat.~– Ne beszélj, szamár. Nekem nem
8 1| attól függne, hogy ő meg ne állapodjék, a pecsétőr pedig
9 1| mit kellene beleírni?~– Ne törd rajta a fejedet. Magam
10 1| pecsétőr, az írnokra célozva.~– Ne törődj vele. Elküldöm Pestre
11 1| enchantírozva van általad, csak ne csinálj púpos hátat.~– Brrrr!
12 1| sárral ez a griff! Hohó ne, hohó ne. Ki hitte volna,
13 1| ez a griff! Hohó ne, hohó ne. Ki hitte volna, hogy még
14 1| mindenkit szabad bántani.~– Ne tüzelj, öcsém, ne tüzelj.
15 1| bántani.~– Ne tüzelj, öcsém, ne tüzelj. Hisz nem akarlak
16 1| néhány sor elismerés, azontúl ne legyen semmire gondod. Már
17 1| után, anélkül, hogy azt oda ne csukta volna. A kardját
18 1| szétmorzsoló hangon.~– Azt ne merje ön kérdeni, tudja
19 1| Látom, vigyázzon ön, hogy el ne veszítse.~– Ó, attól nem
20 1| hogy ha elfognak, nálam ne kapják. Nem nagy tüzet ad
21 1| fejüket, hogy szemeik ki ne égjenek a szégyen miatt.~
22 1| hogy e tett részeseinek ne látszassanak.~Végre a sok
23 1| oláhok elfoglaltak ágyúit.~– Ne hagyjuk ágyúinkat, fiúk! –
24 1| rohant.~Mi történt azután? Ne kérdjétek. Azt tudni nem
25 2| búját katonás tréfával.~– Ne félj, jó teremtés, elhozom
26 2| Jól van, káplár uram.~– Ne rezonírozzon kend! kend
27 2| hallja kend” is lesz.~– Ne rezonérozz, öcsém, hanem
28 2| akár hátul. Te meg öcsém, ne bújj a lovam hasa alá, mert
29 2| biztatni erősen, hogy el ne menjenek addig, míg ő oda
30 2| huszár. – Mondtam, hogy ne menjünk egyszerre annyian!
31 2| szökhetném volt a bőrömbül, de ne féljetek, meglesz, nem marad
32 2| pályafő ágyútelepeire, hogy ne lássák azoknak emésztő tüzelését.
33 2| marad majd kendnek.~– Kend ne rezonérozzon! Kend igyék,
34 3| kimondani e szót: szabad.~De ne képzeld, hogy ezért puskaaggyal
35 3| komplimentjainál, az a je ne sais quoi nagy fekete epedő
36 4| nem hatnak fel az égbe.~Ne sírj, a könnyek nem e napra
37 4| ákászfát ablakod előtt ki ne vágasd; néha szélcsendes
38 4| lejár.~Hímzett karszékemet ne tedd el helyéről; néha csendes
39 4| rajzol számomra az égen.~Ne sírj, zokogásod hangja megakasztja
40 4| leánya vonásaira.~„Uram, ne hagyd elveszni a te népedet.”~–
41 4| a szent könyvnek.~„Uram ne hagyd elveszni a te népedet!”~– –
42 4| Legyen azon sötétség, Isten ne látogassa azt meg onnan
43 4| a felhő lakozzék rajta…~Ne számláltassék az a hónapokhoz,
44 4| Várja a világosságot és el ne jöjjön, ne legyen hajnala
45 4| világosságot és el ne jöjjön, ne legyen hajnala annak… Miért
46 4| eltakarta szemeit, hogy ne lásson, s előre szegzett
47 4| a hangos sugárágyú, ki ne hallotta volna őket emlegetni?~
48 4| kezében kanóccal és szól: „ne hagyj el, leányom, szép
49 4| leányom, aranyhajú Lóra, ne hagyj el.”~A székely fiúk
50 5| hadsereggel egyéb hivatást ne ismerjek, mint valakit,
51 5| hadi mozdulataimmal egyebet ne terveljek, mint azt az embert,
52 5| legalább az erdőből ki.~– Ne feledje ön, hogy ön húszezer
53 5| anélkül, hogy valami édeset ne gondoljon rólok, a bűvös-bájos
54 5| helytelen!~– No, hisz azért ne förmedjen rám – szólt a
55 5| keresztül a Vágon. Vigyázz, el ne fogjanak. Nem kell halálod.
56 6| eldöntő ütközetben, hírmondó ne jőjön belőle.~A kápolna
57 6| elrejteni, hogy senki meg ne lássa. Mindenki ráismert
58 6| Vesztél volna te is ottan, ne maradtál volna meg a gyalázat
59 6| belőle, hogy mikor meghalsz, ne maradjon itt utánad semmi,
60 6| cserébe a szárnyak..~– Ó, ne mondd. Hányszor adtam volna
61 6| vezérének lenni.~Inte, hogy ne sírjanak. Mindenki elhallgatott.~
62 6| nincsen egy ház, mely valakire ne várna, valakire, aki vissza
63 6| sírunk, sokat vérzünk, bár ne jöttünk volna ide soha!~
64 6| visszautasítja a közeledőt.~– Ne közelíts! E sír határ köztünk
65 6| fejét, hogy az asszonyok ne lássák a szeméből hulló
66 7| népök félreismerésből fel ne prédálja egymás háza népét
67 7| meg szomszédjaidat, vagy ne restellted volna megkérdeni,
68 7| legyen belőled, kisfiam, ne olyan; mint apádból; jövő
69 7| földre, hol senki sem ismer, ne tudja meg soha, hogy apja
70 7| valahol a föld alatt.~– Ugyan ne beszéljen kend olyanokat,
71 7| ölt kend embert soha.~– Ne szépítsd biz azt, édes szolgám.
72 7| cselédjeim, legyetek békességben, ne szóljatok senkinek, hogy
73 7| szenttamási menekültet.~– Ne tarts tőlem, Rózsa. Ne nyúlj
74 7| Ne tarts tőlem, Rózsa. Ne nyúlj pisztolyodhoz. Nem
75 7| gyermek rád ismerhet.~– Ne beszélj arról! Rongyos vagy,
76 7| az az áldozat, amit meg ne adtam volna törvénynek,
77 7| vérében a szennyet nevedről.~– Ne kísérts! – sóhajta fel a
78 7| bajnokot”…~– Hagyd abba, ne bolondíts… Ó, mennyit tudnék
79 7| vágni, mégsem mondaná ki. Ne haragudj érte, hogy őrizkedem.
80 7| Van-e közöttetek egy, ki meg ne bánta volna eddigi életét,
81 7| bánta volna eddigi életét, s ne örülne annak, hogy azt becsülettel
82 7| legmagasztosabb nemét, a honszerelmet ne tudd érezni.~– Szeretni
83 7| dicsőség és örökös bánat.~– Ne mondd örökös bánatnak, örökös
84 7| óráján ti is ily örömmel ne szálljatok a sírba, miként
85 7| vőlegény. – Ön halálhírnök, ne lépjen be most.~– Nem vagyok
86 7| Vágj rajtam egy sebet, ne félj semmit, kapitány.~A
87 7| fejemben valami ég. Szomjazom, ne adjatok több bort, vizet
88 7| volt közöttük, ki valakit ne gyászolna, némelyik egész
89 7| haldokló hangon hörögve: „ne hallgasson rád az isten.”~
90 8| lettél! Mi lett belőled!~Vagy ne láttalak volna oly gyönyörűnek
91 8| gyönyörűnek egykor, vagy ne látnálak most oly elpusztulva.~
92 8| most oly elpusztulva.~Vagy ne látnálak most oly elpusztulva,
93 8| léttelen ideáljai.~Vajha ne láttam volna a helyeket,
94 8| mikről szólni fogok, vajha ne ismertem volna azoknak lakóit
95 8| soha.~Bár mondhatnám azt: ne higgyétek, ne borzadjatok
96 8| mondhatnám azt: ne higgyétek, ne borzadjatok tőle vissza,
97 8| szobában.~– Eredj… minél elébb… ne lássalak – szólt szaggatott
98 8| mondatokban ott álló fiához. – Ne hidd, hogy harag szól belőlem…
99 8| könnyeket látsz szememben, ne hidd, hogy azok érted jelentek
100 8| kereszt alatt elmégy, el ne mulaszd felfohászkodni az
101 8| elkényszeredett hangon kéré, hogy ne legyen oda sokáig, mert
102 8| letakarta az ifjút, hogy ne lássák, mit visz, s ahogy
103 8| visszaszerezheted tőlem, siess, el ne késsél. Ha elmaradsz, gyász
104 8| hogy valami erőszakosságot ne tegyenek.~– Bátran viseljétek
105 8| mindnyájunkat felkoncolnak. Ne tegyétek azt. Szóljatok
106 8| ablak közé, hogy valami kő ne találjon. Ha töltesz, a
107 8| töltesz, a golyókat nagyon le ne verd, hogy biztos lehessen
108 8| szemüggyel tarták, hogy meg ne fosztassanak tőle, s ott
109 8| hangon súgá a lyánkának: „ne félj”, s azután kihengeríté
110 8| felugorva. – Ketten maradtunk, ne bolondozzunk egymással,
111 8| lejjebb nyomhatom a kanócot.~– Ne bolondulj, Numa! Csak nem
112 8| maradj itt.~– Decurio, ne bolondulj! A tűz mindjárt
113 8| mondá: „szegény kisleány, ne félj, nem bánt többé senki.”~–
114 8| magadtól, ölj meg.~– Tőlem ne tarts – felelt büszkén erre
115 8| Ha itthon nem leszek is, ne félj, e ház falai sérthetetlenek,
116 8| ki magadat. Rokonaidról ne kérdezősködjél, ők jó helyen
117 8| és könyörgött neki, hogy ne bántsa, nem ő ölte meg az
118 8| az ott talált oláhot.~– Ne bántsátok – szólt az ifjú. –
119 8| jöttömről társait előre ne értesíthesse.~Ezzel búcsút
120 8| elfutok innen, hogy velem ne találjanak. Az ifjú a ház
121 8| Magyarhonba akarok menni.~– Ne tedd azt! higgy nekem és
122 8| tedd azt! higgy nekem és ne menj oda, rossz napok várnak
123 8| egymással boldogan, elélhettek. Ne átalljátok azt elfogadni,
124 8| láthatni többé. Menjetek. Ne búcsúzzatok. Egy szót se.
125 8| akkor is utánok kiáltá:~– Ne menjetek Magyarország felé!~
126 8| gyermek.~– Megmondtam, hogy ne menjetek Magyarország felé! –
127 8| az ajtót, hogy valaki be ne jöjjön – monda neki a decurio,
128 8| kiáltozák melleiket ütögetve.~– Ne hazudjatok! Nézzétek, feleségeitek
129 8| rémszörnye.~Bár mondhatnám azt: ne higgyétek, amit elbeszéltem,
130 8| higgyétek, amit elbeszéltem, ne borzadjatok tőle vissza,
131 9| asztal egyik végén ülők ne látnák a túlsó végén ülőket.~
132 9| hogy azzal legkisebb zörejt ne okozzon, s evés közben szüntelen
133 10| pincéből beszélni fel, hogy ne lássék arcom pirulása.”~
134 10| megállani, hogy hahotára ne fakadjon.~Odamentek egyenként
135 10| kokhele tuterone mangyéra, úgy ne járjak, mint a minap, hogy
136 10| megkorbácsoltak az urak.~– Ne félj, boszorkány. Fogd meg
137 10| ágyúid eleibe, addig embertől ne félj, senki meg nem győzhet!~
138 10| ágyúid eleibe, addig embertől ne félj, senki meg nem győzhet.”~
139 10| ezredéven keresztül, hogy el ne vesszen, mint elvesztek
140 10| akarod, hogy meghaljon az, és ne beszéljen róla többé senki?…~
141 11| nem akar is, néhány óráig ne hagyja el fekhelyét, s ne
142 11| ne hagyja el fekhelyét, s ne gondolkozzék haditerveiről.~
143 11| s viszont kérte, hogy ki ne nevessék, amit mondani fog,
144 12| merre vezetni fogom?~S ki ne ment volna vele, midőn őt
145 12| hangzék kiáltása, s ki ne követte volna őt, midőn
146 12| és gyermekek ellen.~S ki ne nyújtotta volna kezét halálos
147 12| Ez ideig egy sem volt, ki ne könnyezett volna a jelenvoltak
148 13| előre parancsolá, hogy el ne szalajtsa őket.~Eközben
149 13| megszólítja franciául:~– Arra ne menjen ön!~A tábornok ránéz.
150 13| a mentéjébe.~– De miért ne mennék?~– Az ellenség önt
151 14| kényeskedő asszonyszem könnye meg ne vásárolja a halálnak szánt
152 14| monda neki~– Esküdet el ne felejtsd; ha éjszaka lesz,
153 14| fukarok. Gondolák, miért ne vigadnának ezek is életükben
154 14| ifjúnak megmondani: Eredj, ne csókolj, én nem vagyok a
155 14| te kedvesed többé. Eredj, ne csókolj, én nem vagyok amaz
156 14| sóhajtozó leányka többé. Eredj, ne csókolj, én a te halálod
157 14| órája nem messze van.~*~Ne aludjatok!~Leszállt a hosszú
158 14| azon gondolkodott, hogy ne önszívébe verje-e azt.~Elárulja-e
159 14| megkondult az éjféli harangszó.~Ne aludjatok!~Egy perc alatt
160 14| handzsárok villogása látszik.~– Ne bántsátok őt – sikolt a
161 15| magamért szoktam inni.~– Ne elméckedjék kend! Hanem
162 15| hogy ezentúl rosszabbul ne legyen dolga, jövő alkalommal
|