Rész

1   2|  búját katonás tréfával.~– Ne félj, jó teremtés, elhozom mátkádat
2   7|     Vágj rajtam egy sebet, ne félj semmit, kapitány.~A huszár
3   8|  hangon súgá a lyánkának: „ne félj”, s azután kihengeríté a
4   8|  mondá: „szegény kisleány, ne félj, nem bánt többé senki.”~–
5   8|      itthon nem leszek is, ne félj, e ház falai sérthetetlenek,
6  10| megkorbácsoltak az urak.~– Ne félj, boszorkány. Fogd meg a
7  10|     eleibe, addig embertől ne félj, senki meg nem győzhet!~
8  10|     eleibe, addig embertől ne félj, senki meg nem győzhet.”~