Rész

  1   1|   hózivataros éjszakákon kétszázezer ember nem aludt fedél alatt.~Az
  2   1|      miniszter nem volt valami magas ember, valamivel több lehetett,
  3   1|       Képéből kilátszott, hogy ez az ember maga megenne egy hadsereget,
  4   1|              hogy gyermek-e vagy vén ember, annyi silányság és aggottság
  5   1|       beterítve, megérdemli, hogy az ember jókedvű legyen utána.~Nevetett
  6   1|        generálom, és valamennyi okos ember, aki teheti. Egyfelől pecsétőr
  7   1|          fizetését jött felvenni. Az ember nem confundálódott, megcirógatta
  8   1|           azt az embert, aki nem egy ember, hanem két ember, s szépen
  9   1|             nem egy ember, hanem két ember, s szépen rajtam száradt
 10   1|      irtózatos szava, mintha tízezer ember beszélt volna egy gégéből –
 11   1|             afféle.~– Bizony simplex ember vagy te, édes öcsém, nem
 12   1|          Láss ott egy hidat. Kétezer ember áll előtte és védi, túl
 13   1|             Az mennyei élet volt.~Az ember kilenc óráig igen-igen nyugodtan
 14   1|        igen-igen nyugodtan aludt.~Az ember, ha honvédtiszt volt vagy
 15   1|      mindenüvé.~Tíz órakor elment az ember a kollégiumba, ott hallott
 16   1|      szépeivel.~Azután elmehetett az ember a nagyerdőre, járhatott
 17   1|    újságokkal.~Délután leülhetett az ember kártyázni, elveszthette
 18   1|         ismét úr volt.~Elmehetett az ember az egyenlőségi klubba, ott
 19   1|      napfényes idő volt, láthatta az ember ama minden gyönyörűséget
 20   1|             roppant tátoson, hogy az ember semmit sem kívánt egyszerre
 21   1|    Mindazokat, akik félnek tőlem. Az ember elnevette magát, de én bizonyos
 22   1|              kevés pénze. Becsületes ember volt és szegény.~Az asszonyság
 23   1|  szerencsétlen vagyok, de becsületes ember. Senki egy megalázó tettet
 24   1|            lengyelnél – mondta –, az ember sírt, megijedt nagyon. Igen
 25   1|             dadogá csalatkoztában az ember.~– Nem volna ugyan senkinek
 26   1|             hogy ilyenkor becsületes ember kardjához nyúl és megverekszik.~–
 27   1|            rajta egy rettenetes apró ember egy rettenetes nagy szál
 28   1|            nézte, hogy maga van-e az ember, vagy még vár valakit.~–
 29   1|           vinkót madeira képében?~Az ember oly impertinens volt, hogy
 30   1|              hová tetszik utazni?~Az ember felém fordítá arcát, végignézett,
 31   1|            tulajdonsága van, hogy az ember nem részegszik meg tőle,
 32   1|            de legkivált akkor, ha az ember különben is meglehetősen
 33   1|         csodadolgokat olvashatott az ember. Nem volt az előtt semmi
 34   1|      bizottmány elnöke. Alacsony ősz ember, becsületes magyar arccal,
 35   1|  gerillavezér azonban nem volt az az ember, ki szép szavakra hallgatni
 36   2|           már azon alig jött egy-két ember, az is kedvetlen, szótalan,
 37   2|          révész előjött. Vén, szürke ember volt.~– Régen híttak engemet „
 38   2|              miszerint arra, hogy az ember híres hadvezér legyen, nem
 39   2|           Azt csak olyankor teszi az ember, mikor már elfáradt. Tanuljon
 40   3|               módosak, megelőzők; az ember alig hinné, hogy ezek annyi
 41   3|             lengyelt, a csárdást, az ember szeretett volna odarohanni
 42   3|      képzeled, az több, mint amit az ember leírhat, az bódított, az
 43   3|              aki igen víg, mulattató ember.~Német neve van, magyarul
 44   3|        rendes akciója az, amivel más ember az agyonütést szokta kifejezni.~
 45   4|               mint az ő arca. Az ősz ember reggelig virrasztott a holt
 46   4|          múltak, évek múltak, az ősz ember még őszebb lett, sohasem
 47   4|              beledobták a tűzbe, sok ember elveszett, lehet tán kétezer
 48   4|            ezután születnek!~…Az ősz ember könnyes arcát a szent könyvbe
 49   4|          mely oly keskeny, hogy csak ember ember ellen küzdhet rajta.~
 50   4|             keskeny, hogy csak ember ember ellen küzdhet rajta.~Alább
 51   4|              leányom! – kiált az ősz ember, süvegét elhajítva, s égő
 52   4|             leányom! – kiálta az ősz ember, miután újra célozott; a
 53   5|         hadsereget, melynek tízannyi ember egy óráig sem bírt ellenállani.~
 54   5|              mondtad neki, hogy azon ember férjed volt?~– Semmit sem.
 55   5|             sem. A tiszt szép fiatal ember, szőke, halvány arca megcsalja
 56   5|            az embert, elmondanám: ez ember vétette ezt! vétette ezt!
 57   5|         feledje ön, hogy ön húszezer ember vezére, kiket meg kell szabadítania,
 58   5|            nem hívatta volna is azon ember, ő felkereste volna. Elvitette
 59   5|           kegyed énrám haragszik?~Az ember azt hitte volna, ez az asszony
 60   5|           azonban észrevéve, hogy az ember igen különös szemekkel tekinget
 61   5|               A forradalmi vezér egy ember veszteség nélkül vonult
 62   5|            nem értek. Oda tudományos ember kell, ki a hadépítészet
 63   5|         resolutio azon esetre, ha az ember tetten kapatik.~– Csak egy
 64   5|        kegyed iránt.~– Nos? És ilyen ember nem volna a világon? – kérdé
 65   5|             honvédek.~Valami élelmes ember kocsmát rögtönzött az elpusztult
 66   5|      kikiáltanék: ide, katonák! ezen ember itt kém!…~Az őrnagy bosszúsan
 67   6|                Elszaladott pedig egy ember a harcból és ruháját megszaggatá
 68   6|               és olvasott:~„Monda az ember Élinek: a harcból jövök,
 69   6|               Egetverő sírás.~Az ősz ember a kriptaajtóban hallván
 70   6|            is sebben elhullt.~Az ősz ember ezt hallva, kezeit és világtalan
 71   6|              távol gyermekkorból. Az ember felsóhajt s úgy fáj, hogy
 72   6|              nem kínlódott, mint más ember, a vesztett csata hírére
 73   7|             ismerősei a városból.~Az ember nem tudva az előzményeket,
 74   7|             a hozzá beszélőt.~– Hah! ember – ordíta fel dühében a meggyalázott. –
 75   7|               Apám, apám…~– Lina!~Az ember feltekinte, látni akarva
 76   7|        támasztva. Siessünk, apám.~Az ember ölébe vette gyermekét, kivitte
 77   7|         térségen, több mint húszezer ember gyülekezett össze, s közepén
 78   7|              hallák feleletét. – Egy ember jött Szenttamásról. Álljon
 79   7|        ordíta föl kétségbeesetten az ember, a hanyatló tetemet kebléhez
 80   7|         elmondja, reggel, este.~– Jó ember legyen belőled, kisfiam,
 81   7|           elmondhatod: hogy egyetlen ember vagy, ki Rózsával jót tett
 82   7|             éjszakáján továbbment az ember, hidegvérrel táplált bosszújától
 83   7|             között.~Valami rejtélyes ember járt városról városra, beült
 84   7|             lenni azonnal. Az idegen ember hazájukban történt dolgokat
 85   7|              jött holnaputánra?~– Az ember tán gonosztevő?~– A haditörvény
 86   7|            Menyegzőnk előestéjén egy ember életét kérem tőledjegyajándékul.~–
 87   7|                Csak két eset van. Az ember lázított, a törvény halált
 88   7|        puskák ropogását, melyek azon ember életét kiolták, akit ő ítélt
 89   7|              fővel, az vezette őket, ember nem járta ösvényeken, mocsári
 90   7|                            A félkezű ember~Egy év múlt el.~Szenttamásnak
 91   7|       ördögnek, nem is lehetett soha ember, veszett volna el, mielőtt
 92   7|            azt elmondani, amit ez az ember mível. Nincs egy nyugodalmas
 93   7|        élnének már.~Elöl egy szörnyű ember megy, kezében rongyos zászlóval.
 94   7|          sejte, de ez arcot nem volt ember, ki megismerje többé.~A
 95   7|         Végre az is égni kezdett, az ember gyönyörködött benne. Látta,
 96   7|          mennyi elveszett.~Mennyi jó ember nincs, aki volt, s mennyi
 97   8|        hírhedt erejű komor, szótalan ember, szörnyű kezeit felrakja
 98   8|          hasonlók egymáshoz, hogy az ember képes őket szüntelen összetéveszteni.
 99   8|             küzdött annyi becsületes ember e régi roskadozó alkotmány
100   8|           nép egyszer szabad, legyen ember, mint más, akkor majd érteni
101   8|         nincs, most hűlve vagyok.~Az ember holthalványra sápadt.~–
102   8|          Mely közt nincs egy tehetős ember, nincs egy tudományos fő,
103   8|        pokolba – harsogá a herkulesi ember, forgatva kezében a nehéz
104   8|          lábtón. Ezt ott találta.~Az ember elsápadt, kiejté kezéből
105   8|     megmerevíté, oly iszonyú volt ez ember tekintete.~Őrült haraggal
106   8|             a magas ablakon, hogy az ember messze elrepült, bukfenceket
107   8|           előttük állókat. A vaskezű ember fáradatlanul verte őket
108   8|               Csupán neki jutott tíz ember része a ragadományból, a
109   8|             vasdarabokat az a széles ember.~– De én voltam az, ki őt
110   8|         Azután az oláhhoz fordult:~– Ember! tüsződ alatt egy arany
111   8|       látszik egy elrejtett falu. Az ember alig tudja észrevenni, hogy
112   9|   rejtekeitekből, templomtök ég! Egy ember, ha meghal, születik helyette
113   9|            kövér szakállas, bajuszos ember, aranyos mentegallérral;
114   9|              utánam”. Aki becsületes ember, hallotta, mit mondtam. –
115   9|      különbözők azoktól, melyeket az ember más körülmények között terített
116   9|          vagyunk árulva! – kiálta az ember, s szinte hanyattesett székestül
117  10|    közbeszólót – hogy mer egy gyalog ember mukkanni, mikor két huszár
118  10|              de maradt ott valaki.~– Ember vagy, Miska. Adass magadnak
119  10| főhadiszállását.~Midőn az ősz magyar ember egyedül maradt, kétszer-háromszor
120  10|              tábornok nem volt az az ember, aki szerette volna valakinek
121  10|             a templomába nemigen jár ember.~Amint a kápolna mellett
122  10|          kísérőjéhez fordult: „ez az ember, úgymond, tudósoknak tart
123  10|           dereka és csípeje, hogy az ember ködös időben honvédeknek
124  12|                         A kis szürke ember~(Egy invalidus irkafirkáiból)~
125  12|            akkor, midőn a kis szürke ember egyszerű, vékony öltözetben,
126  12|           fáradt, midőn a kis szürke ember nyitott sebeivel étlen,
127  12|             ellenséggel a kis szürke ember, hol elöl, hol hátul, ahol
128  12|              a követnek a kis szürke ember –, és mondja meg parancsnokának,
129  12|      ellenséges várost, a kis szürke ember vizes pokrócokkal terítteté
130  12|    megállította seregét a kis szürke ember. Tovább nem megyünk! – monda
131  12|           műtétel után, a kis szürke ember pedig mosolyogva mondá:
132  12|            alatt vívott a kis szürke ember. Megverte az ellenséget,
133  12|      békekötésre, midőn a kis szürke ember nyújtá legelőször a magáét,
134  12|           amnesztiáért.~A kis szürke ember, amint a pirongatóriumot
135  12|         kézbesítésével.~A kis szürke ember ekkor Kolozsvárott volt.~
136  12|          barnult kezet.~A kis szürke ember könnyezve szorítá keblére
137  12|           debreceni születésű magyar ember, ki ama német szavak elmondására
138  12|        érzelmeket, sírt a kis szürke ember, érzékenyen, keservesen,
139  12|              fordulnia. A kis szürke ember az egész izzadsággal fogamzott
140  13|          Eközben egy kis ősz sasorrú ember lovagol mellé, cívilkaputban,
141  13|               hogy mit fog a kis ősz ember kezdeni.~Az a gyalogságot
142  13|                felele hidegen az ősz ember –, én Dembinszki Henrik
143  15|          meglehetősen kívánta minden ember a háborút, s különösen itt
144  15|         állítá az ártatlant.~– Ez az ember gyanús – monda ott annak
145  15|             aki szinte valami gyanús ember lehet.~– Ki az a Slimák
146  15|             kérdőre.~– Megátalkodott ember! – förmedt az reá, megértve
147  15|             négyfelé vágatnál!!!!~Az ember kénytelen volt megörülni
148  15|               éljen a revolúció!”~Az ember még egyszer elmondatta magának
149  15|         kinyitotta neki az ajtót, az ember zsebkendőjével bekötötte