Rész

1   5| áldozatjára, ki még mindig ott ül mozdulatlanul, mint kit a szél ütött meg.~–
2   7|     feküdt ott a puszta földön és mozdulatlanul, mint kinek sem lelke, sem
3   8|       csepegett a vértől.~A nemes mozdulatlanul állt, mint kőszobor, míg
4   8|           ragadmányra.~Halványan, mozdulatlanul feküdt a medvebőrrel terített
5  10|            egyenes alakok merően, mozdulatlanul álltak az ellenök lőtt golyók
6  11|         távol halmon…~Mint ül ott mozdulatlanul…~Lelke egy magános csillag,
7  11|         fehér ködöt, mely ott ült mozdulatlanul a szélcsendes éjszakában.~–