Rész

  1   1|               méri az aranyat! Mindezt oly élesen, hogy a fülem csengett
  2   1|            fiókjába, s azzal felordíta oly hangon, mintha harminc cserépkorsót
  3   1|             magasodó hangon, míg végre oly dörgéssé vált irtózatos
  4   1|          minden díszmenetek alkalmával oly kitűnő, oly nevezetes volt.~
  5   1|     díszmenetek alkalmával oly kitűnő, oly nevezetes volt.~Némán, elvarázsolva
  6   1|               ő pecsétőre kíséretében.~Oly kecsesen, oly possierlich
  7   1|             kíséretében.~Oly kecsesen, oly possierlich vette ki magát
  8   1|                hogy nagy baj. Ez a nép oly flegmatikus, oly rettenetes
  9   1|              Ez a nép oly flegmatikus, oly rettenetes józan, hogy éppen
 10   1|    körülkerülgetve, egész szelídséggel oly téren támadnak meg, hol
 11   1|     konferencián találkozánk, s ki ott oly igénytelen szerepet viselt.~
 12   1|              küldöm őt Galícia szélére oly megbízással, mely miatt
 13   1|                miniszter, de a lengyel oly előkészületeket kezdett
 14   1|             jutott zsebmetszők üldözik oly vétekért, melynek gyanúja
 15   1|              madeira képében?~Az ember oly impertinens volt, hogy lehetetlen
 16   1|              egyik megmentője után, ki oly sietve rohan, és a haza
 17   1|            számon kérjen tőle.~Az eset oly hallatlan volt, mint csudálatos.~
 18   1|           juthatott ő is, de ekkor meg oly furcsákat beszélt összevissza,
 19   1|                ifjú, maguk a fiúk mind oly érettek, oly okosak. Tán
 20   1|               a fiúk mind oly érettek, oly okosak. Tán mindnyájan egy
 21   1|              legszebb tehetsége, kiben oly forró szív, oly magas ésszel
 22   1|       tehetsége, kiben oly forró szív, oly magas ésszel volt párosulva –
 23   2|          hadsereggel ellentétben látni oly leverő, oly nyomasztó vala.~
 24   2|          ellentétben látni oly leverő, oly nyomasztó vala.~Hát még
 25   2|               gyászruhát. Mind a kettő oly szép oly ifjú volt, termeteik
 26   2|      gyászruhát. Mind a kettő oly szép oly ifjú volt, termeteik egészen
 27   2|               sem előzi meg a másikat, oly rendben, oly pontos egységgel
 28   2|                a másikat, oly rendben, oly pontos egységgel robognak
 29   2|             másik csapat, mint a szél; oly könnyű, vidám paripáik nyerítve
 30   2|            huszár szomorúan, s aközben oly közel nyargaltak el egymáshoz,
 31   2|               mi a hadak históriájában oly kevés párját találja. Gyalogság
 32   2|           lancier-csapat harcaiban, de oly csatákat egy sem vívott,
 33   2|              sebek, miket a kard oszt, oly hosszú, oly mély mindegyik.
 34   2|               a kard oszt, oly hosszú, oly mély mindegyik. Néhol egy
 35   2|               és az élet utolsó sugári oly bágyadt fényt adtak e szép
 36   2|              és a halál legelső sugára oly sápadt fényt vete a szép
 37   2|             számára készült.~Termeteik oly egyenlők voltak.~A szolnoki
 38   3|             Szép halvány piros arcához oly jól illett az a kis fekete
 39   3|           virágomat szívéhez szorítva.~Oly forró volt keze, midőn kezemet
 40   3|             kardját felkötötte, valami oly különös hév fogott el minden
 41   4|          azután ismét elveszett onnan, oly hirtelen, mint megjelent,
 42   4|          annyiszor elmondatott s fejét oly elégülten billegette rá,
 43   4|          kézben. Ki tudott volna abból oly ihletten olvasni, mint ő,
 44   4|            Isten igéi nem voltak benne oly vigasztalók többé, mint
 45   4|               sajtolva. Az írott betűk oly veresek voltak, mint a vér.~
 46   4|   kísértetvilágát, mely a lámpafényben oly zöldes halottfényt adott
 47   4|        áldozott le Székelyhon felett – oly soká tudott elnyugodni,
 48   4|          jöttetek?~– Tordáról.~– Miért oly messziről ennyire?~– Útközben
 49   4|               szavait, ó, úgy érezett, oly szívéből érezett minden
 50   4|          szívéből érezett minden szót, oly igazán gondolá, hogy miért
 51   4|                öltöny és kezek, minden oly liliomfehér, csak a szemek
 52   4|               sziklába vájt utat, mely oly keskeny, hogy csak ember
 53   4| feltartóztatására, de a túlparti ágyúk oly erős kartácstüzeléssel fogadák,
 54   4|            ágyúszót hallani.~De mégsem oly kedves sehol, mint a hazai
 55   5|            szemöldtől árnyazott szemei oly ismeretesek voltak a vezér
 56   5|           között, mely az egész arcnak oly fenyegető, oly baljósló
 57   5|            egész arcnak oly fenyegető, oly baljósló tekintetet ád.~
 58   5|              fel-felpillantó szemeibe.~Oly sápadt volt mindkettőnek
 59   5|                Nem. A föld alatt.~A nő oly komolyan mondta e szavakat,
 60   5|           visszhangzó üreg még egyszer oly borzalmassá tette azt előttem,
 61   5|               tenni, melyet ijedtemben oly hirtelen bejártam.~A vezér
 62   5|               szürke köpenyében. Néhol oly meleg volt a föld gyomrában,
 63   5|                vállára.~Mindkettő arca oly komor, oly halovány volt.~
 64   5|              Mindkettő arca oly komor, oly halovány volt.~Valaha –
 65   5|                nem lettek volna arcaik oly haloványak, de az a fekete
 66   5|              menő kiáltozásai.~Az erdő oly sötét volt, hogy nem lehetett
 67   5|                és megyek tova.~– Miért oly sietve?~– Ön már elfeledte,
 68   5|          őrnagyot, akihez küldve volt; oly arccal, melyen semmi nyoma
 69   5|               hogy rejtsem el magamat, oly helyre, mit csak ő fog tudni.
 70   5|                nő összetette kezeit, s oly csábító, oly mosolygó, oly
 71   5|      összetette kezeit, s oly csábító, oly mosolygó, oly pokolrahívó
 72   5|             oly csábító, oly mosolygó, oly pokolrahívó tekintetet vetett
 73   5|             rosszul esnék, ha kegyedet oly állításokon kapnám, amikről
 74   5|              írja, hogy Szélakna felől oly erő áll ellent, hogy ott
 75   5|              hihetetlen!~És a nő arcán oly élethíven volt kifejezve
 76   5|            Hogy e tudósításoknak mégis oly kevés hasznát vették a császáriak,
 77   6|                sima szőke hajjal. Arca oly fehér, hogy szinte világít
 78   6|             világít az éjben, s alakja oly lenge, hogy tán a fuvallat
 79   6|             szemeit kezével eltakarja.~Oly távolból megismeré a szerelmes
 80   6|                a szerelmes vőlegényét, oly távolból meglátta az anya
 81   6|                 Arcát tenyerébe rejté. Oly rosszul esik neki hallani,
 82   6|             támasza, tanácsadója volt, oly sokan valának… Ezeknek nagy
 83   6|      tekintetéhez s nagy fekete szemei oly bátran, oly hősien világoltak
 84   6|              fekete szemei oly bátran, oly hősien világoltak elé, mintha
 85   6|              Dávid felvette mankóit, s oly sietve, oly élénken haladott
 86   6|        felvette mankóit, s oly sietve, oly élénken haladott az asszony
 87   6|        napbarnította szép ovál arcához oly jól illik az a kis sötét
 88   6|              öltözet is, melyet visel, oly különös hatású, az a piros,
 89   6|               felkötésének módja, mind oly emlékeztető valami ismerős
 90   6|         küszöbére, melyeket még nemrég oly hősien védtek, és oly hiába,
 91   6|           nemrég oly hősien védtek, és oly hiába, mint távol rokonaik,
 92   6|             innen.~A cserkesz szívében oly különös visszhangot gerjesztettek
 93   6|               édesanyja, akinek szavai oly hasonlók ez asszonyéhoz,
 94   6|            éppen úgy ragyognak, arcaik oly halaványak, hosszúkásak,
 95   6|      halaványak, hosszúkásak, vonásaik oly szenvedők, termeteik oly
 96   6|               oly szenvedők, termeteik oly délcegek és hajuk olyan
 97   7|               a föld alatt, a pokolhoz oly közel, s feljöttél szomjadat
 98   7|           bosszút kellene megtorlania, oly elkeseredéssel, oly dühvel
 99   7|       megtorlania, oly elkeseredéssel, oly dühvel gyilkolt le mindenkit,
100   7|             nagy danolás közt isznak s oly dühvel járják a táncot,
101   7|                 mely vállára lehajlék, oly hideg!…~Szeged tornyai már
102   7|         mélyébe, azután megbánta, hogy oly könnyezetlenül hagyta el
103   7|               állítanék ki magam. Mind oly fiúkat, kik százszor látták
104   7|                 megfoghatlan kedélyből oly dallam van alkalmazva, mely
105   7|            éljen a magyar!” és azok is oly hangra téve, mintha valami
106   7|            menyasszonyához a vőlegény. Oly szép volt őket együtt látni.~
107   7|           finom metszésű ajkai mellett oly szelíd, oly bánatos, oly
108   7|              ajkai mellett oly szelíd, oly bánatos, oly andalító fénye
109   7|               oly szelíd, oly bánatos, oly andalító fénye volt a szemeknek,
110   7|                lehetetlen, hogy te, ki oly nemesen tudsz szeretni,
111   7|             kezdtek el énekelni, a dal oly víg, a dallam oly kedélyes:~„
112   7|                a dal oly víg, a dallam oly kedélyes:~„Héj, én is odavaló
113   8|                 Vagy ne láttalak volna oly gyönyörűnek egykor, vagy
114   8|          egykor, vagy ne látnálak most oly elpusztulva.~Vagy ne látnálak
115   8|     elpusztulva.~Vagy ne látnálak most oly elpusztulva, vagy tudnám
116   8|              honol, mely a kinőtteknek oly rendes tulajdona. Ritka
117   8|               ez a búcsúzó ifjúhoz; ki oly szép, oly deli volt egyenruhájában,
118   8|          búcsúzó ifjúhoz; ki oly szép, oly deli volt egyenruhájában,
119   8|                 A rémület megmerevíté, oly iszonyú volt ez ember tekintete.~
120   8|     rabszolgának még a nőt sem tartom. Oly bizton lehetsz házam küszöbén
121   8|               kisded imádságos könyve.~Oly szép, oly halavány volt.~–
122   8|            imádságos könyve.~Oly szép, oly halavány volt.~– Jolánka! –
123   8|      eltávozottakra gondolt magában, s oly jólesett neki arra gondolni,
124   9|               parancsnoka előtt –, ott oly sűrűen röpkednek a bombák,
125   9|              pisztolyt vont elő, s azt oly hidegvérű képpel irányzá
126   9|          várost lövetni, ostromoltatni oly seregtől, mely a helyőrségnél
127   9|             magyar nyelvvel majd éppen oly kegyetlenül bánt, mint a
128   9|                beszéljenek, míg ő maga oly óvatossággal rakta le kését
129   9|               inni akar.~Csak nem lesz oly gondatlan, hogy most tósztozzék? –
130   9|             szétpattant, mindannyiszor oly mozdulatot tőn, mintha igen
131  10|                hajadon foglalt helyet, oly friss, oly életvidám arccal,
132  10|             foglalt helyet, oly friss, oly életvidám arccal, ragyogó
133  10|                s teljes piros ajkaihoz oly rosszul illett a titkolhatlan
134  10|             dicsőségére! Legyenek azok oly ellenállhatlanok, mint szép
135  10|           szomszédnőm szemei, legyenek oly hódítók, mint az ő tekintete,
136  10|            mint az ő tekintete, legyen oly ragyogó diadaluk, mint az
137  10|          puszta vakeset intézte.~A köd oly sűrű volt, hogy tájékozásról
138  11|      burkolattal kék selyemkendő födé, oly jól illő halavány, szenvedő
139  12|               igaza, de ő a magyarokat oly nagyon szerette.~Jobban
140  14|              mikor a patriotizmus láza oly járatlan régiókba ragadta
141  14|                alvókat.~És az ifjú hős oly nyugodtan hajtá le fejét
142  14|       iszonyattal nézte az alvó arcát.~Oly nyájas volt az, oly mosolygó,
143  14|             arcát.~Oly nyájas volt az, oly mosolygó, oly szelíd!~Ha
144  14|          nyájas volt az, oly mosolygó, oly szelíd!~Ha egy vonása lett
145  14|             sebet kaptál, jó fiú, hogy oly halovány vagy?~– Azt – felelé
146  15|                hogy azon férfi, kire ő oly gyanús szemeket veteget,