Rész

1   2|   keservesen zokogott haldokló ellensége fölött.~– Ó, hogy egyikünknek
2   6|       hogy fegyverét otthagyta ellensége szívében bennetörve, de
3   7| megmerevedve állt meg közelítő ellensége előtt, mint névtársa, mely
4   8|    forrón szorítva meg halálos ellensége kezét.~– Siess, ott egy
5   8|      karjai úgy merevedtek meg ellensége agyonszorításában.~Le kelle
6   8|  hallgattatok rám!~És zokogott ellensége leütött feje felett, jobban,
7  14|         s ha meghallja azt, és ellensége fegyvereit el nem rejti.