Rész
1 1| Rejtsd el arcodat.~De kacagj fel, és tartsd arcodat az égre,
2 1| előre, pihenés nélkül. Fel a hegyeknek, az ágyúkat
3 1| jött leveleket tördelte fel ex offo, s nagyon jól mulatott
4 1| lehessen, egy székre hágott fel, s onnan kiabálta csatahangon:~–
5 1| noble nonchalenc-szal vette fel ismét kártyáit és kérdezé: –
6 1| már erre méltán kerekedett fel az univerzális röhej, mert
7 1| kiabálsz? ki bántott? – szólala fel végre a pecsétőr. – Én is
8 1| hallgatva és sebesen járt alá s fel, mint szokott, ha összeszidták. –
9 1| miniszter úr sebesen járt alá s fel, mintha a világon minden
10 1| ásítozott.~– Öcsém – szólala fel hirtelen megfordulva sarkán
11 1| állunk.~– Tudom – sóhajtja fel a pecsétőr.~– Seregeinkről
12 1| nézett maga elé.~– Nos, nyisd fel hát, mi van benne?~– Nézd,
13 1| pecsétje van rajta.~– Törd fel, holnap nem leszünk itt.~
14 1| azt Dembinszkitől kértem fel kölcsön becsületszóra, s
15 1| lábaihoz vetve. – Szedje fel ön! – S egy tekintetre sem
16 1| legnagyobb léptekkel nyargalt fel s alá.~– Beszélt kegyed
17 1| országgyűlést, reménylve, hogy ott fel fog világosíttatni e váratlan
18 1| méltatlankodással szólalt fel, felvilágosítást kérve ez
19 1| unatkozásaimból szörnyű zaj riaszta fel. Kocsizörgés, kardzörgés,
20 1| két kézzel büszkén sétált fel s alá a hosszú szobában,
21 1| árát, én pedig azt vetettem fel magamban, hogy ha a nagy
22 1| neki mogyorót hajigálni fel, mint szokás a menazsériákban
23 2| pohárcsendülés köszönti fel…~1848. év utolsó napja nem
24 2| leány egyszerre kiáltanak fel:~– Gábor!~S azután odarohannak
25 2| ezalatt erős sáncokat hánytak fel a hely védelmére.~Túl a
26 2| kezével lova fejét tartva fel kantárnál fogva, másik kezében
27 2| marsokban éjen keresztül vonult fel Szolnok felé, anélkül, hogy
28 2| fönségesebb eszmeért járnak fel lelkeik az égbe. Sírnak,
29 2| tatár vigye el! – kiált fel a tábornok. – Ez volt az,
30 2| vállaira ugrálva másznak fel reá, már pengnek az összeütköző
31 2| lesz a csatának, keress fel a mezőn, ott rám találsz,
32 2| gazdátlan paripa nyargalt még fel s alá a csatamezőn, vagy
33 2| arcnak.~– Róbert! – sóhajta fel a huszár. – Így látjuk-e
34 3| hírére azt hittük, hogy fel fogják gyújtani a várost,
35 3| megszidott, hogy minek fedezem én fel az ő rejtekhelyét.~Magamra
36 3| kétszerannyi nemzeti színt rakott fel magára, mint én, s ami a
37 4| az imádságok nem hatnak fel az égbe.~Ne sírj, a könnyek
38 4| lámpa lángja kígyózva nyúlt fel magasra, fekete füstfoltot
39 4| mintha tűzlélek emelné fel izzó árnyékát a véghetetlen
40 4| siket éjszakának.~A föld fel van fagyva, a göröngyös
41 4| azért menjen be, hogy kösse fel kardját, üljön lovára és
42 4| Miért szült, miért nevelt fel engemet édesanya? miért
43 4| fekete füstlombot hajtva fel a fehér padozatra.~– Elvesszen
44 4| fehéres füst csavargott fel az égre.~A falu vénei és
45 4| helységben.~*~Csatára virradt fel a nap, magas bércek kettős
46 4| Balról meredek mélység tátong fel a zárda mellett, melynek
47 4| A holtak alszanak.~Kelj fel, éjféli szellő, szedd fel
48 4| fel, éjféli szellő, szedd fel a lombokat, mik le vannak
49 5| tétetik.~Ők egyedül tartották fel az üldöző hadsereget, melynek
50 5| fagyos színe.~Még egyszer fel akar emelkedni a földről,
51 5| látszik, mely a kötelet húzta fel és alá, mint bányászlegények
52 5| ereszkedtek le és szálltak fel ismét s vontatták fel a
53 5| szálltak fel ismét s vontatták fel a nyers ércek köveit nagy
54 5| alaktalan gnómok tűntek fel szerteszét, mik fenyegető
55 5| De ez lehetetlen – kiálta fel a tiszt, a kezében levő
56 5| lőnének – viszonzá az őrnagy, fel sem pillantva írásából.~–
57 5| fenyegető alakká magasulva fel, és arca kigyulladt –, ez
58 6| tehetném bár! – sóhajta fel a nyomorék. – De mi az én
59 6| hanem a becsületes halál. Te fel fogsz menni a toronyba.
60 6| mutatott erővel ment az fel a meredek lépcsőkön, a lélek
61 6| fogtok menni, mindenki hordja fel vagyonai legbecsesebbjét
62 6| Kötelességgyakorlásban növekedett fel, megszokta a parancsszót
63 6| fehér kendőt, akkor tűzd fel lobogónak, úgy jöhetsz be
64 7| tulajdon népök félreismerésből fel ne prédálja egymás háza
65 7| beszélőt.~– Hah! ember – ordíta fel dühében a meggyalázott. –
66 7| súlyos bal kezével! – ordíta fel kétségbeesetten a lekötött
67 7| elébe, holnap ünnepélyesen fel foguk magasztalni. Ma igyuk
68 7| Keservvel torkig telve vevé fel ölébe ismét a leányt a boldogtalan
69 7| felelé György.~– Hah! Fel! fel az emelvényre vele –
70 7| felelé György.~– Hah! Fel! fel az emelvényre vele – kiáltának
71 7| jött Szenttamásról. Álljon fel és beszéljen a népnek!~Pillanatok
72 7| keblét szokatlan tűz hevíté fel, a bosszúállás szent lelkét
73 7| véres bosszú! – ordíta fel egy hang, s a rá feltámadó
74 7| hogy annak nevét véste fel halottja sírfájára, többet
75 7| sírját, s visszafordult, fel akarta azt keresni – a fák
76 7| tudom, rám sohasem virrad fel a nap, hogy azt mondhatnám,
77 7| Ne kísérts! – sóhajta fel a rabló. – Ha a csatatéren
78 7| inte Györgynek, hogy üljön fel az egyikre, míg a másikra
79 7| másikra az öreg pattant fel, vénsége és félkeze dacára
80 7| lengyel leány szíve dobogott fel.~És a környék legszebbik
81 7| szerelem hajnali rózsái jöttek fel virulni, s szemei ragyogtak,
82 7| észre, aki köveket hordott fel a fején a kőműveseknek.
83 7| Megígértem, hogy leányát fel fogom keresni. Szép kis
84 7| válassz, melyiket emeljem fel?~*~Korán reggel, mikor a
85 7| könyörtelen hangon olvasá fel a halálítéletet Szenttamási
86 7| huszár mogorva arccal emelte fel karabinját.~A bíró ismét
87 7| pusztákon. keresztül, hegytetőre fel, hegytetőről alá – mindig
88 7| tetemein át diadallal rohant fel a sáncra a győztes magyar
89 8| szerte a hegyekről lehord.~Fel a kastélyhoz a hegyoldalba
90 8| válla a szánalmat idézik fel láttára. Ez az agg nő árva
91 8| Ó, nem annyian – szólt fel kedvesen a fiatalasszony. –
92 8| lovagcsapatba, s az apa hevesen jár fel s alá a szobában.~– Eredj…
93 8| Imre kardzörgése verte fel őket családi mulatozásaikból.
94 8| megfagyott a hang.~– Akasszátok fel, ő áruló!~A tömeg dühödten
95 8| hozzám, s népemet emelje fel; míg te megosztanád néped
96 8| pokolbeli ordítás riasztja fel álmaikból a szunnyadókat.~–
97 8| rémítő zajra ijedten futott fel ura szobájába.~– Az oláhok! –
98 8| szobájába.~Már akkor az fel volt öltözködve. Csodálatos,
99 8| legpompásabb magyar ruháját vevé fel magára s oldalára nehéz
100 8| kirakott görbe kardját köté fel, különben igen nyugodtan
101 8| különben igen nyugodtan járt fel s alá. Az ő szobájából dőlt
102 8| nélkül járkált a szobában fel s alá.~– Hiába az engesztelés,
103 8| Siket ordítás hallatszott fel erre; a kaput ostromlók
104 8| lovász sápadtan nyargalt fel a pusztító Barnabáshoz,
105 8| rekedt, ki legelsőnek hágott fel a lábtón. Ezt ott találta.~
106 8| Barnabás elszántan ragadá fel nehéz vasbuzogányát, amint
107 8| a gyászos nőhöz –, vidd fel mindnyájat a padlásra; mi
108 8| Halálos bosszúvággyal rohant fel a vért szagolt csapat a
109 8| vímester ügyességével fogott fel minden ellene intézett csapást,
110 8| viadalban is tíz paraszttal ér fel egy nemes.~Végre egy ráhajított
111 8| kíváncsisággal ágaskodott fel, meglátni a martalékot.~
112 8| keresztülszúrtam.~– Én kapaszkodtam fel legelöl a hágcsón.~– Én
113 8| halálra sebzett vad, ordíta fel az ifjú, s kardját kirántva,
114 8| s azután vágtatva ismét fel a kígyóúton; egy óranegyed
115 8| megöltétek őket! – sikolta fel fájdalmasan a szerencsétlen
116 8| társai is odaérkeztek, s fel akarták koncolni az ott
117 8| szólt az ifjú. – Kelj fel, vezess, el, hová temettétek
118 8| egynek élni kell! – kiálta fel Imre a remény egy halvány
119 8| hirtelen elhatározottan kelve fel csüggedt helyzetéből. –
120 8| decurio pedig sietve ment fel lakába, s midőn léptei hangjára
121 9| vészcsillag, mely a pokolból jő fel.~Úgy tetszék, mintha a pokol
122 9| hegyen batteriákat állítsanak fel, melyekről a várost keresztül-kasul
123 9| kiálta a parancsnok. – Fel, fel a bástyatetőre. Látja
124 9| kiálta a parancsnok. – Fel, fel a bástyatetőre. Látja ön,
125 9| kelle tüntetni. Eközben fel kezdték hordani az ételeket.
126 9| eresztenek le neki, azon jőjön fel; a rakétát póznának csúfolták,
127 9| fejecskéiket, nem foghatva fel a fenyegető veszélyt a maga
128 10| monda – pincéből beszélni fel, hogy ne lássék arcom pirulása.”~
129 10| minő ostobaság! – kiálta fel a tábornok, bosszantatva
130 10| hiányzott, nem is járt oda fel a harangozó, a csengettyűkötél
131 10| keletkezett, arra ébredett fel. Néhány tisztje kérlelhetlenül
132 10| Valahára tehát – kiálta fel megkönnyebbült szívvel. –
133 10| velünk az ágyútűzbe jönni. Fel lóra!~S egészen vidáman
134 10| S egészen vidáman ugrott fel lovára, s felkészült kíséretével
135 11| holt nyugalomban mered fel az égre.~Jobbról gondolatfárasztó
136 13| voltak, sohasem nyitotta fel egészen, s ajkai és kezei
137 14| hanem piros, miként a vér…~Fel fog jőni a nap, de sugára
138 14| meszely rumot úgy hajtott fel egy hujjában, mint én ugyanannyi
139 14| büszkeség lángjával arcán emelé fel azt magasra, míg jobbját
140 14| mentsd magadat! – sikolt fel a leány kedvesét felrázva
141 14| nyergeletlen lovaikra ugráltak fel. A csoportozók rögtön csataoszlopot
|