Rész
1 1| rendőrminiszter úr ablakai még mind ki voltak világítva, pedig
2 1| szomszéd uram; alhatunk mind a két fülünkre, virraszt
3 1| Mondanom sem kell, hogy mind a hat rettenetesen pipázott.~–
4 1| Ó, nem – felelte Laci, mind a két lábát maga alá szedve. –
5 1| öltözetet, azután megint mind felszedte magára, szidta
6 1| országot, egész Európát, mind az öt világrészt összevéve,
7 1| a falhoz.~– Ki járt itt?~Mind odanéztek. Legalábbis azt
8 1| csak vigyen a ménkű!~Magam mind ekkorig ott vártam egy pamlagra
9 1| rejtett vexir zárak, és mind hatrendbeli pecséttel lepecsételve.~–
10 1| faragványú szoborművek, mind, mind tömör aranyból és
11 1| faragványú szoborművek, mind, mind tömör aranyból és ezüstből,
12 1| mindezt el nem vihetjük!~– Mind semmi ez. Ez mind itt marad.
13 1| vihetjük!~– Mind semmi ez. Ez mind itt marad. Csak terhünkre
14 1| hinné, hogy ezek a lengyelek mind olyan borzasztó dölyfösek!
15 1| nem tartok, mert Szolnokon mind valamennyit bevetem a kályhába,
16 1| Minő émail! Zichy-féle mind a kettő.~– Igen? Res servando
17 1| Harminc forintért vettem mind a kettőt, testvérek közt
18 1| arcú ifjú, maguk a fiúk mind oly érettek, oly okosak.
19 2| mosolygás.~E mosolygásról mind ráismernek.~Az özvegy és
20 2| Véresen tértünk vissza mind a ketten; ha összecsapunk,
21 2| özvegynek való gyászruhát. Mind a kettő oly szép oly ifjú
22 2| s szuronyára tűzve viszi mind előbbre.~A sáncot elérték,
23 2| percben szét van szórva mind a kettő. A kölcsönös ütközés
24 2| megegyezésből, visszavonul mind a kettő.~A két ifjú vő megismerte
25 2| percre megdöbbenve állt meg mind a két véletlenül találkozott
26 2| távolból, sortüzet adott mind a két század a vértesekre,
27 2| majd káplár uram, ha most mind megisszuk, holnapra egy
28 2| özvegy; még reggel mást hitt mind a kettő.~És azóta másodmagával
29 2| Egy év múlt azóta… És most mind a hárman feketében járnak,
30 2| hárman feketében járnak, mind a három özvegy, egyenlőn
31 3| deputációval, a cselédek mind elszaladtak a katonákat
32 3| találtam, már azelőtti napon is mind azzal törte fejét, hogy
33 3| egyik szőke, másik barna,és mind a kettő igen módos, igen
34 3| ágyon hálni – kérdezém tőle.~Mind a kettő elneveté magát.~–
35 3| két ágy volt. Cselédjeink mind elmentek hazulról, s magam
36 3| táncoljanak? Szépen azért, ez mind csak finesse, csak komplott
37 3| hogy a város leányzóit így mind egy csomóba csalogatva,
38 3| kacagással elrejteni.~– Nono, mind sírás lesz ennek a vége –
39 3| hátha a többiek csakugyan mind négyszegletes fejűek, csupán
40 3| elsietett, vele együtt a tisztek mind. Mi azonban együtt maradtunk,
41 4| akkor mondjuk rá, hogy ez mind mese, mert különben nem
42 4| felállítják, egyetlen ágyúval mind le lehetne azokat szerelni,
43 4| szavaidtól, a székely ifjak mind, mind szerelmesek lesznek
44 4| szavaidtól, a székely ifjak mind, mind szerelmesek lesznek beléd,
45 4| csaták bűvös menyasszonya, mind, mind elveszve, meghalva.~
46 4| bűvös menyasszonya, mind, mind elveszve, meghalva.~Elmúlt
47 5| próbált utat törni magának, mind a négyfelől el volt állva
48 5| ez ajkak, ez arc maga, mind rég elmúlt idők ismert tüneménye –
49 5| Rögtön előrendelte utászait mind, a sereget rendbe állítá,
50 5| granátosokkal beszélgetni, mind a három lengyel volt – sokat
51 5| magyar seregek.~És rögtön mind a három átszökött!~A nő
52 5| akit el kellene fognia, mind elég vétek a föllebbvaló
53 5| igaz, amit állítok.~– Ha mind a ketten állításaink valóságára
54 5| másikban már szabad volt.~Utóbb mind a két fél saját kémjének
55 5| Talán egyiket sem, talán mind a kettőt? Nem tudta meg
56 6| a te fiaid, a te unokáid mind elhullottak. Gábor Áron
57 6| elesett, ágyúi is ottvesztek mind. A vezér is sebben elhullt.~
58 6| volt igen sok, tisztelői mind, akik ismerték, unokái és
59 6| üstben. Az első harangszóra mind ide fogtok jőni. A halottat
60 6| kétségbeesés némaságával hazament mind. Tette azt, ami mondva volt,
61 6| Sepsiszentgyörgynek, a többit mind ágyúnak önték.~Most e harang
62 6| másik a városból.~Amazok mind férfiak, fegyveres, kemény
63 6| kemény vitézek. Emezek mind nők, leányok, gyönge, fegyvertelen
64 6| előtt fognak találkozni mind a ketten~ ~Egy csapat
65 6| Ruházatjok, arcvonásaik, nyelvök, mind valami eltévedt emlék a
66 6| szeszélye ismét összehozza őket, mind ellenség állanak egymással
67 6| kard felkötésének módja, mind oly emlékeztető valami ismerős
68 6| harcménjéről, társai is mind leszállnak. Kezeiket összeteszik,
69 6| mint megölték a többit mind. Sepsiszentgyörgy hölgyei
70 6| gyászos asszonyokon, mintha mind ismerősei volnának, nem
71 6| holttesteinken keresztül! – kiáltának mind egy hanggal az elkeseredett
72 7| ablakait is kivilágítva mind, s benn hallja a zenét,
73 7| mindnyájan őrültek volnának. Mind régi ismerősei a városból.~
74 7| Rokonaid halva vannak mind.~– Jobb nekik az utcán halva
75 7| hegyére a Kolumbus tojását … Mind a hathoz férjhez adtam a
76 7| vele, a rabló összecsókolá mind a kettőt.~– Menjetek haza,
77 7| dandárt állítanék ki magam. Mind oly fiúkat, kik százszor
78 7| temettem el az erdőben. És ezt mind a rácok tették rajtam. Ugye,
79 7| nincs! – kiabálták egyszerre mind.~– Eljöttök-e velem a csatába?~–
80 7| magával vitte a huszárokat mind a magyar határ felé. Két
81 7| bérchatára, epedve vár reá mind a kettő. Mögötte az ég tiszta
82 7| két helyen csatánk van, őt mind a két helyen ott lehet látni,
83 7| egyedül maradt meg. Ezek most mind együtt voltak, és azok,
84 7| egy sáncba bezárva, szinte mind együtt a másik részen. Ily
85 7| egy kard hosszára, ekkor mind a két fél egyszerre lőtte
86 8| azt fogjátok hinni, hogy mind e keserű nem megtörtént
87 8| és e véres, kínos alakok mind csupán a képzeletvilág papirosra
88 8| egymás tetejébe hágva, mind sűrű vad erdővel vannak
89 8| tizenhárman ültek az asztalnál.~Mind az egy család tagja. Mind
90 8| Mind az egy család tagja. Mind Bárdy név viselői.~Elöl
91 8| beszéltem. Úgy tetszék, mintha mind fegyveresen jöttek volna
92 8| tudta hová, a házak majd mind zárva voltak, harangszó
93 8| el, lehet, hogy elveszünk mind a ketten; de azért, hogy
94 8| nyelvökön beszélni. Hiszen mind jó emberek, mind ismerőseim,
95 8| Hiszen mind jó emberek, mind ismerőseim, odamegyek hozzájok.~–
96 8| megrázta azt, hogy az emberek mind lehullottak róla, s azután
97 8| teríték, ki miután fegyvereit mind kilőtte, megfordított puskaaggyal
98 8| gyászos testvér felvitte mind a padlásra, annak ajtaját
99 8| A decurio! – mormogának mind, s utat nyitottak előtte.~–
100 8| tornácot is.~A zsákmányt mind lerakták előtte, mert egyenlően
101 8| vessük azt egy hordóba mind, amelyiket kihúzod, az vigye
102 8| csomót az ellenségből.~– Ti mind igen vitézül viseltétek
103 8| el, hová temettétek őket. Mind megölték! egyet sem hagytak
104 8| beszélte el, mint temették oda mind a legyilkoltakat.~A boldogtalan
105 8| attól megőrülendett.~– Mind megölték – zokogá. – Egy
106 8| pazsurát,~Az oláh megnézte azt mind a négy oldalról, azután
107 8| másikkal önmagát.~– Ti mind ott voltatok?~– És még többen
108 8| ötvenen-hatvanan lehettek. Mind vad, rettenetes arcú népek.~
109 8| végignézett rajtok egyenként.~– Mind itt vagytok?~– Egy sem hiányzik.~–
110 8| vezér.~– És te valóban mind legyilkolád azon asszonyokat
111 8| ha azt állítom.~– S ti mind, mind, akik itt vagytok,
112 8| azt állítom.~– S ti mind, mind, akik itt vagytok, egytül
113 8| gyújtogattatok és raboltatok?~– Mind! Mind! – kiáltozák melleiket
114 8| gyújtogattatok és raboltatok?~– Mind! Mind! – kiáltozák melleiket ütögetve.~–
115 9| nehéz filigrán láncokat, s mind lerakták Isten dicsőségére
116 9| nekijött a jeges árvíz, s mind, mind ledöntötte…~Oda a
117 9| nekijött a jeges árvíz, s mind, mind ledöntötte…~Oda a sziget
118 9| Kossuth Lajos, s e hitében mind e mái napig szilárdul megfeneklett.~
119 9| ilyen vigasságot.~– S mi mind odafenn fogunk ebédelni? –
120 9| salátához feltett ecetet mind egy lábig megitta – a rá
121 9| innen; az ellenség ágyúi mind nekünk vannak szegezve;
122 10| nyelvén, amiből a huszár mind egy szót sem értett, hanem
123 10| szavára a megdördülő ágyúnak mind szétröppentek agyából, s
124 12| s a túlnan maradt ágyúk mind ottvesztek miatta.~Elöl
125 12| vagyok tizenharmadszor. Mind a tizenkétszer kivágtam
126 12| hanem eltette szépen.~Ez mind egy napon történt. Látszott,
127 12| kezét és mondá:~– Valóban ez mind igen szép volt. Sajnálom
128 12| fiaimat.~Rájuk költötte volna mind a két Indiát! úgy szerette
129 13| felriasztott ágyútelepek mind a két oldalról.~Ha Perczel
130 14| van az ókalendáriomban, mind valamennyit egyszerre megláttam
131 14| Reggelre a városon kívüli mezőn mind együtt voltak a magyar seregek,
132 15| Egy esetet tudunk, mely mind a két speciesére a sors
133 15| hónapig sem tudom én azt mind megtanulni.~– De háromig,
|