11-arkos | arkot-bevet | bevev-csina | csino-elcse | elcso-eltak | eltan-fabol | facsa-feszk | feszu-gondo | gondv-harom | harsa-husza | huszf-jovah | joval-kever | keves-korul | koss-lefut | legal-magne | magos-megta | megte-negye | negyo-ossze | osven-pirul | piski-rovid | rogyi-szall | szalm-szori | szorj-tessz | test-utott | utted-vesze | veszh-zuzot
Rész
1001 1| további ellenállás nélkül bevevém.~A konferencia szörnyen
1002 14| ezredes minden előszó és bevezetés nélkül úgy ütött pofon rettenetes
1003 3| quadrille-om. A zenekar a bevezetést elhúzta, s erre mindenki
1004 6| élte lángját kioltotta, s bevitték őt karjaikon árván maradt
1005 2| alig bírta aztán állomásra bevontatni.~Túl Szolnokon pedig a tovább
1006 3| kívánságot?~Nemsokára zeneszóval bevonult a magyar sereg. A papa kiment
1007 1| eléggé bölcs rückgängige Bewegungot csinált, s megilletődve
1008 15| felelősségemre újabb három hónapokra bezáratni, hanem a vésztörvényszéknek
1009 1| rendőrminiszternél három ládát bezárolt. Mely teketóriák Kánya Antal
1010 14| és gyermekek.~Hanem, ki a bezárt templom előtt elment, hallhatott
1011 15| volt elég, hogy kétszer bezártak? még most sem tudod, hogy
1012 2| volna is odaát.~S azzal bezörgetett a révész fabódéja ajtaján.~–
1013 10| asta bitagtále sarmangade biále! soha sem mondtam én még
1014 4| aranybetűkben ez egyszerű szóval: biblia.~E könyvből szokott az ő
1015 4| apja vállán keresztül a bibliába tekinte, mint annyiszor
1016 4| érzé annak. A tünemény a bibliában kezdett levelezni, s egy
1017 6| szemmel folytatá halk hangon a bibliai vers jól ismert végsorait:~„
1018 4| A besütő hold a nyitott bibliára veté kísértetvilágát, mely
1019 4| egy sincs, s felnyitotta a bibliát.~És olvasá benne e szavakat:~„
1020 5| maga állt serege élére, s bíbordolmányában, lengő piros tollakkal iszonyú
1021 7| arcain, azután feljebb az ég bíboros felhőin, s fanatikus fohásszal
1022 8| elé, s fejével hátrafelé biccentve, mellére ütögetett öklével: „
1023 12| Végigolvasá az, s elégülten bicegett hozzá kis szürke fejével,
1024 1| Szabadcsapathoz?~– Van mindenütt.~– A bihari oláhok ellen még nincs.~–
1025 9| megtörte erőszakos bátorsága bilincseit, s egy bestiális ordítással,
1026 1| leszórt öltönyeit s fejével billegett, mint egy gipszpagódli.~
1027 1| fejét mindenféle oldalra billegetve, mint egy gipszpagódli,
1028 1| alatt folyvást mosolygott és billegtette a fejét, mint egy gipszpagódli,
1029 2| kerülte egy is figyelmét.~Egy bimbózni indult hangabokor mellett
1030 1| Ide nézzetek! Legyetek bíráim! – deklamált a cinegének
1031 7| színe elé, bosszút kiáltva bírája fejére.~A segéd sokáig nem
1032 1| nem szabad hallgatózni.~Bírkózni kezdtünk. Én erősebb voltam,
1033 7| legiszonyúbb átokeskü ki bírna fejezni.~Fölkelt, otthagyta
1034 8| egyformát, annyian fogjuk bírni.~– Csak egyé lehet – szólt
1035 7| szívébe, de nyomára nem bírtak akadni.~A katonák közől
1036 8| maradtatok itt, ugye, a leány birtoka felett? – kérdé Numa az
1037 7| Engem a rácok kivertek birtokomból, nőmet elcsábíták, atyámfiait
1038 2| szekerek végtelen sorát nem bírva kikerülni, kénytelen volt
1039 10| dikhec előre.~– Jaj, asta bitagtále sarmangade biále! soha sem
1040 1| osztráknál alább becsülik, bitófával fenyegettetnek. E plakátot
1041 10| harmadnap következő éjet bivouacon tölté a hadsereg. Künn a
1042 5| elindulna kémkedni, fanatikus bizalmának kellene lenni kegyed iránt.~–
1043 1| és engem meglopott. Az a bizalmasság, mellyel házamhoz ki- s
1044 8| állhatok neki, mert akkor bizalmát elveszítem. Semmit sem akadályozhatok
1045 1| dolognak; hogy ön csak tréfás bizalomból vette el azt a pénzt Laci
1046 9| kitüntetéssel, kik azt méltányló bizalommal fogadák.~– Ó, igen jól fogunk
1047 4| el azokat, akik énbennem bíznak.”~A szellem tovább lapozott,
1048 5| akartam magamat önre, mint őrá bízni.~Az őrnagy dühösen csapott
1049 14| Esküdjél meg.~– Bennem bízol-e legkevésbé, hogy megesküdtetsz?~–
1050 8| amint én most őt rátok bízom. Akinek kedve találna jönni
1051 8| azzal, ami megtörtént, most bizonyítani nem lehet. A próbát ezentúl
1052 5| s eltávoztával senki sem bizonyíthatá be, hogy a nő mint jött
1053 4| sokaságában áll, lőszerei bőségét bizonyítja az, hogy szüntelen puskáznak,
1054 10| sajátságos építési modor bizonyítják, hogy az a pallér, aki építette,
1055 5| rábízott, azok legjobban fognak bizonyítni.~A hadnagy végtelen zavarba
1056 1| becsületes nevét, s az írnoknak bizonyítványt adni róla, miszerint nemes
1057 5| Madame, ön engemet ért? Bizonyomra ez a mesterség nincs ínyem
1058 5| hivatkozunk, sohasem fogunk bizonyosat tudni. Én egyedül jöttem
1059 13| rejtett batteriák vannak?~– Bizonyosnak tartom. Azt a legkisebb
1060 5| arcának halállal pecsételt bizonyságot lőn róla, hogy bátran, vitézül
1061 1| felvilágosítást kérve ez ügyben a bizottmánytól. Elmondák, hogy ez árverés
1062 8| régit. Szentségtörők! Ki bízta rátok a haza sorsával Istent
1063 8| rejtve.~– Mi követünk – bíztaták társai –, fegyverrel fogjuk
1064 7| bokrok megül síró nőbeszéd és biztató, erős férfihang tört elő,
1065 8| elbúcsúzék. A jó öreg Simon biztatólag monda:~– No, öcsém, aztán
1066 5| engemet el akar vitetni, s biztatott, hogy rejtsem el magamat,
1067 9| a sánc árkába esett, azt biztatták, hogy majd kötelet eresztenek
1068 14| hadnagy, vérengző szavakkal biztatva nálánál nem kevésbé bátor
1069 1| héttel, Laci Szemerének egy biztosát csukatta be, csak azért,
1070 1| én nem tudom. Hanem arról biztosíthatom önt, hogy ha holnap reggelig
1071 5| hogy miért tagadnám el, sőt biztosítom önt, hogy panaszt tennék
1072 1| hivatalos pecsétjével újra biztosította.~A lakatosnak meg kellett
1073 5| helyet ismerje valaki, még biztosítva nem vagy.~– De ezek legbizalmasabb
1074 1| Félnek tőled, és ez rossz biztosság rád nézve. Soha nem szerettem
1075 2| egyedül a szomorú útra. A biztossági hivatalok elhagyták helyeiket,
1076 12| aki magyarul nem tudott, bízvást azt hihette, hogy most magyarul
1077 13| Lehet rajta segíteni, bízzon ön rám egy zászlóalj gyalogságot
1078 7| Budára, két hét múlva a bocsánatlevél kezedben lesz. Hol talákozhatunk?~–
1079 7| mondák: „haza, – haza, – bocsássanak haza.”~Azután sok elhalt,
1080 2| egy famózus proklamációt bocsáta ki, mely is hangzik szórul
1081 8| szabadon fognak benneteket bocsátani, s hátra se nézzetek addig,
1082 5| sietek; Isten önnel!~– Nem bocsátlak magadat, Hermine, elkísérlek
1083 5| lehetett panasz.~– Ön egyedül bocsátotta idáig az általam elfogatott
1084 7| Két mérföldnyi távolból bocsátottak vissza, hogy ezt önnek hírül
1085 15| vétségekért elítéltek szabadon bocsáttattak, köztük a szegkovács is.~
1086 5| haragos hangon, s maga után bocsátva a szomszéd terembe, elkezdett
1087 3| amit az ember leírhat, az bódított, az elevenített, az megölt
1088 1| folyama alatt egy eléggé bölcs rückgängige Bewegungot csinált,
1089 13| ellenséget, ki Szolnoknál nagy bölcsen megfeneklett, és várta,
1090 2| dübörög a föld, az ágyú bömböl – csak emberi jajszó nem
1091 7| ordítása túlhangzik az ágyúk bömbölésén.~A családapák ostromolnak.~
1092 1| igyekszik fordítani, délre a börtönbe kerül.~– Rajta leszek, asszonyom.~–
1093 15| János mester előszólítá őt a börtönből.~Már messziről látszott
1094 15| mielőtt hármat lépett volna börtöne ajtajától, ismét visszavitetett,
1095 15| hónapra parancsolá azt vissza börtönébe.~*~November harmadikán az
1096 15| megörülni az újabb háromhónapi börtönnek, annyira megijedt.~– De
1097 15| Ezúttal egy háromhónapi börtönnel megmenekülhet a gonoszabb
1098 1| német bulletin: General Böse, der den Rückzug deckte,
1099 1| megragadva per Pausch und Bogen kitálaltak a legszélesebb
1100 9| ellenben a rákövetkező ordító bőgés azt látszott mutatni, hogy
1101 1| pompás faragványú kámeák, a boglárokból a ritka nagyságú türkizek,
1102 1| menazsériákban kalitkázott bohókás evetkéknek és tengeri macskáknak
1103 8| bácsi kardját s annak fényes bojtját, míg a kis csecsemő sírni
1104 11| néhol folyam, itt-ott fa és bokor s egyes fehér tanya. Az
1105 10| fogadá a jóslatban foglalt bókot, s néhány darab pénzt adatva
1106 7| lombokat tépett le a közel bokrokról, azokkal hinté be előbb
1107 2| volt felelős. Turkált közte boldog-boldogtalan, keresve eltévedt holmijét.~
1108 2| a golyó – a tüzér sokkal boldogabb. Sohasem látja annak arcát,
1109 8| én szerelmem hozzá. Téged boldogít a te honszerelmed, engem
1110 2| sorsa, barátném. Szeretni, boldognak lenni, örülni, s mikor a
1111 6| az otthonmaradt rokonok, boldogok-e? Imádják-e még a régi Istent?
1112 7| kettő. Mögötte az ég tiszta boldogsága, előtte a villámos dicsőség.
1113 8| magukat a jövő nemzedék boldogságáért. Meghalni a hazáért szép;
1114 2| elfeledni szerelmet, örömet, boldogságot, és nem gondolni másra,
1115 11| győzelemre, a békére, a boldogságra a hazában.~És megszánta
1116 7| voltak, és azok, kik őket ily boldogtalanná tették, legkeservesebb ellenségeik
1117 8| tudnám hinni, hogy annyi boldogtalanság, annyi szenvedés csak főfájós
1118 1| különben is meglehetősen bolond.~Az én futárom is majd így
1119 7| bajnokot”…~– Hagyd abba, ne bolondíts… Ó, mennyit tudnék tenni!
1120 8| Ketten maradtunk, ne bolondozzunk egymással, alkudjunk meg.
1121 5| szerelmet vallott, belém bolondult.~– S te férjhez fogsz hozzá
1122 3| minden asszony bele volt bolondulva.~Magamat sem veszem ki.~
1123 1| városában.~Estenként egy piaci boltban transparent felirat előtt
1124 9| százhatvanfontosak sem. A boltozat erős, s fölötte kétölnyi
1125 9| keresztültörték magukat a templom boltozatán.~– A toronytetőnek nem szabad
1126 14| vér…~Kiderülend az ég, de boltozatja nem lesz kék, hanem piros,
1127 8| rémségesen tölté be a visszhangzó boltozatokat.~A támadók hanyatt-homlok
1128 9| ők legjobban iparkodtak a bombákat a városra szórni, mi csak
1129 9| rakétát póznának csúfolták, a bombát úritöknek és a golyókat
1130 9| túlnan állnak a tarackok, egy bombavető mozsár; gyönyörű tiszta
1131 4| holdjával.~És látta, mint bomlanak a távoli fegyvertől csillogó
1132 2| Szolnok felé sietett, s ott is bomlásba kezd jőni a csatarend.~De
1133 3| nekem egy papiros tölcsért bonbonokkal töltve, én panaszkodtam,
1134 1| silánynak találta az egész bonmot históriáját.~– Az a furcsa,
1135 7| az egészségére tulajdon borából, amit el akart tőlünk lopni.~
1136 14| kedvesénél hőszívű szerelmes, borasztalnál vígkedvű cimbora, csak a
1137 1| csináljon.~A bor megjött, a kis bőrben lakó nagy férfi csaknem
1138 3| négyszegletű fejekkel, singes bőrcsalmákkal, övig érő szakállal, kikészítetlen
1139 7| táncot, egy középre állított bőrduda körül, mintha mindnyájan
1140 1| miniszter, kinek jó vastag bőre volt sértések elszívelésére,
1141 9| táblabíró-őrnagy majd kibújt a bőréből örömében. – Magamon kívül
1142 5| az lakott, aki akart.~A borházba nyíló mellékszobában a maszkírozott
1143 14| míg kedvese özönlő csókjai boríták el arcát és kebleit, belül
1144 8| padlástetőt egyszerre kőzápor borította el. A kapu döngött a vassúlyok
1145 8| minden tűzbelángba volt borítva, az oláhok lerohantak a
1146 2| csak, ha ki nem fordítom a bőröd!~A granicsár, úgy látszott,
1147 5| ércek köveit nagy kemény bőrökben.~A mély nyílás egészen födetlen
1148 2| hogy szökhetném volt a bőrömbül, de ne féljetek, meglesz,
1149 3| felrakott oldalszalonnákra és boros cilinderekre, nem bírt egy
1150 7| egy golyó sem találja… Ah, borotok erős volt, fejem szédül.~–
1151 1| az én hátamat meglehetős borsódzásoktól menti meg – szólott a nagy
1152 9| pecsenyét, az édes ételbe borsot, paprikát hintett nagy bőséggel,
1153 11| elküldött. Lesz aratás, lesz borszüret, telni fognak pincék, vermek,
1154 14| szerbek részegek voltak a bortól, daltól, dicsvágytól és
1155 9| világa elűzé a józan félelem borúját. Az emberek elkezdtek egymással
1156 2| másiknak arca mosolyogva borul vánkosára, s az ajkaihoz
1157 2| elvesztett hazáját. Egymásra borulnak, kezeiket egymáséba teszik,
1158 8| zokogott és lova nyakára borult. – Jaj nekem, jaj nekem!~
1159 2| kezéből kivenni. Amott lovára borulva fekszik a vén harcos, egyetlen
1160 8| Fehér; megőszült haja és borvirágos piros képe van. Első ízbeli
1161 7| arcú gyermeket, egy tompa borzadályos zúgás futott végig a tömegen,
1162 10| szegényt.~A tábornokot hideg borzadás futotta végig.~Az a szép
1163 10| tábornok különös idegható borzadással fogadta e gondolatot mindannyiszor.
1164 10| vonásain. Mi volt ez?~A borzadó lélekérintés újra végigfutotta
1165 2| azokat, akiket megölt, mint borzadoz ez, midőn ez iszonyú sebeket
1166 8| Sohase tudja meg amaz éj borzalmait! Jaj mindkettőnkre, hogy
1167 5| visszhangzó üreg még egyszer oly borzalmassá tette azt előttem, s én
1168 9| annál inkább fölfogta annak borzalmát a szakállas őrnagy úr. Amint
1169 10| pillanatban valami hideg borzalom futott végig testén. A mosoly
1170 9| félelmen, s mit azelőtt szent borzalommal nézett a messzeségből, most
1171 1| ujjaival hosszú szakállát borzolá.~– Itt van – szólt a lengyel,
1172 3| medvebőrrel körülcsavarva, hátán bőrzsákkal, amibe mindent bepakolhat,
1173 4| a székelyek. Hadiszerek bőségében erősen védhető állomás.
1174 4| sokaságában áll, lőszerei bőségét bizonyítja az, hogy szüntelen
1175 9| borsot, paprikát hintett nagy bőséggel, s a salátához feltett ecetet
1176 10| ki mindenkit szeretett bosszantani, ráhágott a huszár sarkantyújára,
1177 10| kiálta fel a tábornok, bosszantatva az ominózus találkozás által,
1178 7| fekete képű szerb, hideg bosszantó dühvel állva meg a lekötözöttel
1179 1| aki rettenetesen nyert és bosszantott mindenkit.~– Ah, szervusz! –
1180 7| szokatlan tűz hevíté fel, a bosszúállás szent lelkét érzé fejére
1181 7| előre!~Magas a sánc, de a bosszúállásnak szárnya van oda fölrohanni,
1182 14| vakesetet, mely szerelmét és bosszúját egy házba hozta össze.~Futott
1183 7| ember, hidegvérrel táplált bosszújától hajtva, útjait nem vakdüh
1184 8| ki nekik. Töltsék rajtam bosszújokat.~– Az nem használna semmit.
1185 1| tevék le a fegyvert, s most bosszúra lobbanva fogták körül a
1186 7| édes dicsőségről s keserű bosszúról.~
1187 10| ordítás.~A jelenet szemtanúi bosszús szörnyűködéssel mondák el
1188 10| volt a tábornoknak minden bosszúsága mellett is el nem kacagnia
1189 5| gyűlöletedben. Egy egész évre vannak bosszúterveid… Egy év múlva hol leszünk?
1190 8| kellett várniok.~Halálos bosszúvággyal rohant fel a vért szagolt
1191 14| vonása lett volna rajta a vad bosszúvágynak, meg hagyta volna őt ölni,
1192 7| együtt a másik részen. Ily bosszúval átellenben mit érnek a magas
1193 14| lelkét, egy sóhaja nélkül a bősz fájdalomnak.~Szégyen lett
1194 13| elvesztettem, azt hinném, boszorkányság van a dologban. No de lesz
1195 2| mint a paripák, és ordítva bőszülten, mint a zaklatott leopárd.~
1196 1| értő publikum meg találná botozni, s ez csak azon esetre lehetne
1197 1| Minden elkövettetett, hogy e botrány megszüntettessék. Fenyegettetének
1198 1| alkudozásokat.~Követelései botrányosak voltak.~Magyar vagyok, nem
1199 1| erősebb voltam, s egy ügyes boxírozás segedelmével egy flankenbewegungot
1200 5| zeneszó mellett. Ezóta Branyiszkó alatt van.~– Az képtelenség,
1201 8| szászföld felé, menjetek Brassónak, mindenütt szabadon fognak
1202 9| nagyot hall.~E rövid kis bravúr után, melynek hitelességéről
1203 15| a jámbor szegkovácsot, s brevi manu beescortírozta a városházához.~
1204 1| közjókedvben. Hihetőleg valami brodsitzer volt.~Balján egy termetes
1205 1| ne csinálj púpos hátat.~– Brrrr! Hogy telefecskendett sárral
1206 1| elővehető, ha valami eclatans brutaliter támadnának rajtad a gyűlésben.
1207 5| katona odalett e tekintet bűbájától. E kábító mosoly, ez észvesztő
1208 6| asszony arcát egyfelől a nap búcsúfénye festi tartós aranyszínre,
1209 10| annál többet jártak hozzá búcsúra a délceg hadfiak tüzes pillanatai.~
1210 8| idehaza.~Utoljára maradt a búcsúzás Jolánkára.~Szemeit lesütve
1211 8| láthatni többé. Menjetek. Ne búcsúzzatok. Egy szót se. Felejtsük
1212 5| II.~Egy hónap múlt el a budaméri vesztett csata után.~A magyar
1213 7| hogy megteszem. Fölmegyek Budára, két hét múlva a bocsánatlevél
1214 11| csapat menekült meg épen a Bükk rengetegeibe, hol kapitányának
1215 7| egy katona becsületét!~– Büntesd őt másképpen.~– Csak két
1216 7| többet vissza. A bíró vagy büntet, vagy egyetért a bűnössel.
1217 7| bűnössel. Egyik kezemben a büntetés pallosa, másik kezemben
1218 7| ellen küzdeni. E merény büntetése halál.~– S te aláírhattad
1219 8| ellen. Ezért halál volna büntetésed; ha egy szót szólsz valakinek
1220 5| hadbírái csak a haditörvények büntetéseit olvasnák fejére, önnek csak
1221 15| mester pontosan kiereszté a büntetését kiállott szegkovácsot, ki
1222 7| hogy vegye el fejemről büntető kezét, és én megszűnök gazdák
1223 14| gyalázatot tarták dicsőségnek, s büszkék voltak reá!~Anisia volt
1224 6| annyi, mint Juditnak, a büszkelelkű nőnek, és Dávidnak, a nyomoréknak.
1225 14| tengeri csigák rejtélyes búgása. Ott a férfiak voltak fegyverben.~*~
1226 9| pörgött egy helyben, mint egy búgócsiga, a belőle kijövő rakétaláng
1227 2| magányba vonulni, elenyelegte búját katonás tréfával.~– Ne félj,
1228 1| láncok között vagy futva bujdostok, elhagyva nőt, gyermekeket,
1229 3| azzal törte fejét, hogy hová bújhatna el, s ha híttam, kerestem,
1230 3| rheumatismusai vannak, azért bújt valamennyi derekalj alá
1231 4| sincs. Egy csapat vadászt bújtatnak el csupán az innenső part
1232 7| kelepcébe soha nem kerülni.~Bujtogatásait sohasem intézte a tisztek,
1233 8| az ember messze elrepült, bukfenceket hányva a levegőben.~– Ide
1234 8| percben alá akartak volna bukni. Hosszú, vastag gyökereik
1235 7| némbert, hogy az a földre bukott előtte.~– Megállj, kutya! –
1236 8| míg a fejetlen test térdre bukva mindkét karjával átölelte
1237 1| amelyikben így ír egy német bulletin: General Böse, der den Rückzug
1238 1| lelketlenség, az álarcos bűn látása gerjeszte benned;
1239 11| áldva volt, akire néztél, s bűnbocsátó erő volt ajkaidra ruházva.~
1240 1| kártyaasztalt kettéhasította, a bundáját felvette, annak egy legyintésével
1241 4| férfi lépett ki, vállán bundával, kezében lámpáját hozva,
1242 10| népedet még ki nem szenvedett bűneiért?… Azért sújtolod-e, hogy
1243 7| a törvény megbocsátotta bűneinket. Meg van engedve nekünk,
1244 4| eget és földet s az emberek bűneit.~A sötét éjszakában néha
1245 1| tartományokban érdemjel-fosztottan bűnhődtök nem önbűnötökért.~És ti,
1246 7| Töredelmes irtózattal vallom meg bűnös szenvedélyem: jobban szeretlek,
1247 7| büntet, vagy egyetért a bűnössel. Egyik kezemben a büntetés
1248 1| a lábamról a pipafüst.~A bureau 66 hivatalnokai közül csak
1249 1| Holnap kifizetjük vele a bureau-személyzetet.~– Hát ez?~– Nevezetes férfiak
1250 11| szőke fejét fantasztikus burkolattal kék selyemkendő födé, oly
1251 1| legyen miért egy gyönyörű burnótszelencét előhúzni a zsebből, mely
1252 7| feltűnőbb kezdett lenni e búsongás, ez elvadulása a közkatonáknak,
1253 7| egy közőlük a guszlicán búsongó szerb éneket vert, néha
1254 4| Úrnak napja eljő kegyetlen búsulással…~Távol földekről összejött
1255 2| hirtelen, mintha a földből bútt volna ki, előttük áll két
1256 13| küzdeni az ellenállhatlan bűverővel, mely mindig nagyobb erőt
1257 4| vén Áron apó és a csaták bűvös menyasszonya, mind, mind
1258 5| édeset ne gondoljon rólok, a bűvös-bájos szemek minden tekintete
1259 6| az egész városon, népét buzdítani tetszék, s ha olykor szűnt
1260 1| hőst. Kiáll serege elé. Buzdítva szól hozzá. A legelső golyó
1261 4| odavésve: „Lóra”.~Áron ihlett buzgalommal csókolá meg az ércbe vésett
1262 8| férfitömeg közt faldöntő buzgánya csapásaival.~Már szinte
1263 6| állva, áhítattal imádkoznak, buzgón égre emelt szemmel. Ki hinné,
1264 2| vágni a karddal, mint a buzogánnyal. Azt csak olyankor teszi
1265 8| heverni a lépcsőn. A súlyos buzogány iszonyú döngése s a halálordítás
1266 8| fordult meg a legyilkolt, buzogányát az előtte hátráló tömeg
1267 8| forgatva kezében a nehéz buzogányt, mint egy nádszálat.~– Nem
1268 1| ki.~És végre íratott egy catói vezércikk egy olvasatlan
1269 13| püfölni, az vísszahúzódik Ceglédre.~Perczel utána.~A császári
1270 6| ellenállani, csak akaratunk. A cél úgysem a győzelem, hanem
1271 5| önt megmenteni volt jöttöm célja. Jőjön velem.~A nő magára
1272 2| egészen ellenkező volt a céljok. Alig szólalt meg itt-ott
1273 9| akarom, hogy mint tudnak célozni.~– De én nem akarom, az
1274 8| verd, hogy biztos lehessen céloznunk.~– Nem, nem hagylak benneteket
1275 4| az ősz ember, miután újra célozott; a mennydörgésszülte golyó
1276 1| suttogva a pecsétőr, az írnokra célozva.~– Ne törődj vele. Elküldöm
1277 5| ellenkezőt állítva, teljesen célt ért.~
1278 1| négy disznó. Ránéztem a cerberusra. Az először el akart vörösödni,
1279 1| cigánykolorithoz. Sok vonásaiban a cercopithecusok nemzetségével rokon, csakhogy
1280 12| örömében sem felejté el a ceremónia végeztével az országgyűlés
1281 5| alagúton átjött hadosztály, s a cernírozó had, nehogy két tűz közé
1282 5| hasonló körülmények között) cernírozott seregét a föld alatt keresztülvitte.
1283 3| azok mellett az én két chevalier servant-om csak a másod-
1284 1| szemrehányással.~– Itt egy chrysopras ékszer.~– Igen nehéz.~–
1285 2| voltak felállítva egész Cibakházáig, mely a magyaroknak átjárási
1286 2| egész dandárjával átjött Cibakházánál a Tiszán, s ott meg sem
1287 2| csatarendben.~E manoeuvre által a cibakházi révnél figyelő őrszem el
1288 1| rajtok elöl, fölül mindenféle cifraság alá rejtett vexir zárak,
1289 10| kesztyűjét, s odatartá tenyerét a cigányasszonynak.~Elkezdett az cigányul morogni: „
1290 1| teintje némileg közelített a cigánykolorithoz. Sok vonásaiban a cercopithecusok
1291 10| azzal odanyújtá kezét.~A cigánynő száraz kezeibe fogta a hadvezér
1292 10| egy ezüstpénzt vetett a cigánynőnek.~Azután egy hatgyermekes
1293 1| karmonádlinak aprítanám, aki cigánypecsenyéje van! Azért, hogy én a státus
1294 10| cigányasszonynak.~Elkezdett az cigányul morogni: „irgundum gule
1295 14| a legpazarabb fényűzési cikk, úgyhogy Damjanich egyszer
1296 1| ítéletet.~De pórul járt cikkeivel, mert az országgyűlésen
1297 1| eredménnyel végződött.~Lázító cikkeket íratott bérenclapjaiban
1298 1| mellett éjeket tölteni.~A cikket a rendőrminiszter úr írta.~
1299 1| applausussal fogadott.~A cikkíró, hogy mindezek általi sértetlenségét
1300 3| oldalszalonnákra és boros cilinderekre, nem bírt egy elértő mosolygást
1301 14| szerelmes, borasztalnál vígkedvű cimbora, csak a csatamezőn hős,
1302 8| örvendő ordítással oda jelt cimboráinak, hogy idejőjenek.~Egy rejtekajtó
1303 1| járt itt.~– Megvesztél, cimborám? Mit kiabálsz? ki bántott? –
1304 10| egymást a legválogatatlanabb címekkel tisztelve meg.~– Mi baj?
1305 7| hordta; kapuja fölött hercegi címer díszlett, gyakran mulattam
1306 10| kifaragott pajzson családja címere.~– Mi ez? – kérdé izgatott
1307 10| nevét, mindenféle nemesi címerekkel felcifrázva.~Az egyik előtt
1308 1| iratokat viszed, oda, ahová címezve vannak. Egy percet se késsél.
1309 5| kívül, valami oknak, valami címnek csak kell létezni, amiért
1310 8| rekedt dühödt hangon:~– Cine mintye!~Pár óra múlva összegyülekeztek
1311 1| Legyetek bíráim! – deklamált a cinegének született férfi, s hatás
1312 4| karszék ugyanazon helyen, a cipőcskék most is az ágy fejénél,
1313 1| gazember”-nek nevezte őt minden circumscriptio nélkül egész pereputyjával
1314 9| fejbiccenései.~Az észrevételt tevő circumspectus őrnagy a parancsnok komoly
1315 6| olyan fekete – a szépséges cirkasz nőké, mint e székely nőké
1316 1| ellentétben a rendkívül cirmos ritka szakállú mongol ábrázathoz.~
1317 2| ágyúkkal ellátott pályaudvar, citadellaszerű erős épületeivel, melynek
1318 3| elhangzottak.~A velünk volt civilisták ebből azt következtették,
1319 13| sasorrú ember lovagol mellé, cívilkaputban, s minden bemutatás nélkül
1320 1| eltávozott, s hazáig valamennyi cívist felmorgott az álmából.~A
1321 1| szörnyűködék az egész coetus, maga a miniszter úr is
1322 10| maradnia.~A lovak földbe vert cövekekhez köttettek, egészen felnyergelve,
1323 3| hosszan le hagyva függni, a coiffure-ömbe egyszerű fehér és piros
1324 1| jött felvenni. Az ember nem confundálódott, megcirógatta két kézzel
1325 9| kígyózó röpttel a szikraokádó congrevrakéta, míg a nehéz bomba lomha
1326 13| vérengzés felett pro et contra.~Ez időkben sokat beszéltek
1327 3| semmi káromkodást, sőt, au contraire, igen illedelmes kettős
1328 15| ennek bizonyosan valami contrarevolutionalis merényletben kell törni
1329 6| nyomorék alakja, mintegy szent convulsióban elkezde erőszakosan reszketni,
1330 1| összevéve, az egész systema copernikianum valamennyi csillagait, s
1331 1| kifejezni merész táblabírákat, coquettírozhatott a város karzati szépeivel.~
1332 3| tancosnéjához.~Majd kiverte szívem a corsette-em oldalát, úgy dobogott, midőn
1333 1| leghamarabb megízelíti a pórnép a crawallokat, Kovácsot elfogatom, mint
1334 1| józan, hogy éppen semmi crawallt sem lehetne vele indítani.
1335 2| látszólagos futamodással csábítva elleneiket az üldözésre,
1336 5| a világon? – kérdé a nő csábos hízelgéssel dűlve a tiszt
1337 2| derékig víz alatt, piros csákóikon a zöld forgó tollát lobogtatta
1338 2| folyamba… Messze, messze üres csákókat visz alá a vérrel vegyült
1339 5| viharcsat között fúrta át a csákót.~– Miért nem egy arasszal
1340 10| felele a huszár, kezét csákótlan fejéhez emelve.~– Tábornok
1341 3| lépett be a terembe, föltett csákóval, sárral összefecskendve,
1342 7| túlhangzik az ágyúk bömbölésén.~A családapák ostromolnak.~Egy egész zászlóalj
1343 8| van. Első ízbeli rokon a családfővel, ki itt őszült meg vele
1344 7| gyászolna, némelyik egész népes családjából egyedül maradt meg. Ezek
1345 7| ősi tűzhelyüket, szerető családjaikat hagyták el, hogy idejöjjenek
1346 8| fogadta el. – Az én kezemen családod vére van – súgá neki halkan. –
1347 8| hogy megmentettelek, s családodat mégsem szabadíthatnám meg.~–
1348 8| nép közt most is vannak családok, kiknél ivadékról ivadékra
1349 7| irtózatos hangon. – Benne lakik családom megrontója, kardot neki,
1350 8| átalljátok azt elfogadni, családotok kincse volt az, melyből
1351 8| tanácsodat.~Numa megfogja a két családtag kezét, és sokáig nézve azoknak
1352 8| is, s meg fogja menteni családunkat is.~Imre csodálkozva tekinte
1353 8| legkülönb férfi vagy egész családunkban. Jól tevéd.~Azután sorba
1354 3| gömbölyűből.~De mekkora volt csalatkozásom és meglepetésem! Barátnéim
1355 1| jutottál hozzá? – dadogá csalatkoztában az ember.~– Nem volna ugyan
1356 10| látta a kiszámított haditerv csalhatlan sikerét, és ekkor, mint
1357 6| összeteszik, fejökről leveszik a csalmát, s a sír oldalára állva,
1358 9| Jobban nézi. Látja, hogy csalódott, nem honvédek, csak honvédtisztek.~
1359 2| manoeuvre-eivel látszott egymást csalogatni.~A császári seregek lovassági
1360 3| leányzóit így mind egy csomóba csalogatva, hirtelen magukkal elragadják
1361 1| van, számlálja meg. Nem csaltam-e meg.~– Hogy jutottál hozzá? –
1362 8| előre, mindig egy helyre csapásai. Kit egy csapás ért, az
1363 2| aki halandónak született, csapásaik alatt, mindkét fél hátranyomja
1364 8| férfitömeg közt faldöntő buzgánya csapásaival.~Már szinte a lépcsők aljáig
1365 14| hadnagyukat megmenteni. Iszonyú csapásokat osztva a puska agyával,
1366 6| ez nem legsúlyosabbika a csapásoknak, mik fejünkre mérvék. Azok
1367 8| kettétörött az az iszonyú csapásra, felső része a rákapaszkodókkal
1368 1| vérről.~Hetveni úr 1600 főnyi csapatából – hatvanadmagával menekült
1369 2| előre, nyomában a vértesek csapatai.~– Hurrá, hurrá! Rajta!
1370 5| élén.~Hirtelen a császáriak csapatjából kiválik egy vitéz s előrenyargalva,
1371 14| később azonban a magyarok, csapatjaikat összeszedve, rettentően
1372 10| a hurrá! ordítást üldöző csapatjainak ajkán, látta a kiszámított
1373 12| Erdély is elveszett! – szólt csapatjait elrendezve a hídon, s amint
1374 4| kezdődik a csata. A támadók csapatjaitól fehérlik a bércoldal, a
1375 10| mellett elhaladt a tábornok csapatjaival, már jól kezdte látni az
1376 1| érkezék meg Hetveni úr éhes csapatjával s saját kincsszomjával,
1377 7| legyilkoltatott, csak egy kis csapatnak sikerült a mocsárokon keresztül
1378 4| hogy az oláhok roppant csapatokban törtek alá a havasokról,
1379 2| sorait.~A vörössipkások az új csapatokkal is csatába keverednek, s
1380 9| még azon éjjel kiütött egy csapattal a nádorvonal felől, s kényszeríté
1381 8| állott, a tűz az ablakokon csapdosott ki, feketére festve a falakat.
1382 1| valamennyi szobaajtót úgy csapkodva be maga után, hogy a ház
1383 5| ütődik. Szörnyű roppanással csapnak le egymásra. Rémes ordításuk
1384 7| leemeltek a szekérről, s csapra ütötték az őrtűz mellett.
1385 2| ma.~Egy óra múlva minden csapszékben harsogott a zene, a vidám
1386 3| kértek tőlem quadrille-re, csárdásra és lengyelre, mert keringő
1387 10| a lovamat.~– Lovadat? A császáré az, fiam.~– Megkövetem,
1388 2| vőlegénye.~Ez a fiú nem beszélt csatában-elveszésről, mint a másik vőlegény.
1389 14| guzlicáját pengetve ábrándos csatadalt énekelt a hallgató csoportnak.~*~
1390 1| hágott fel, s onnan kiabálta csatahangon:~– Ez cudarság, ez lovagiatlanság,
1391 2| csak néha tűnik ki egy-egy csatai kép, magasan a porfelleg
1392 14| ölében nem jutnak eszébe csatái, de viszont a csatában sem
1393 4| hadseregek is e völgyet választák csatáik helyéül.~A völgyön keresztül
1394 6| Izrael harcairól, nagy nehéz csatáiról az Isten választott népének,
1395 2| láttam az ancienne garde csatáit, részt vettem a lancier-csapat
1396 8| tán szégyenlette legelső csatáját is visszavonulással kezdeni
1397 7| sáncokra. Ismerték korábbi csatákból a nemzetőröket. Azok számára
1398 10| fognak-e győzni legközelebbi csatámban vagy sem!~S azzal odanyújtá
1399 2| a Zagyvának. A kifáradt csatamének közül sok nem bírt átvergődni
1400 2| a dicsőbbet választva, a csatamezőét. Az ijedtebbek pedig beleugrálnak
1401 1| Keressünk szebbeket. Menjünk a csatamezőre.~Emelkedjél föl, lélek,
1402 2| egy üresen száguld el a csatamezőről, míg elesett lovagja testét
1403 2| fegyvereikre fektetve.~A csatamezőt vizsgáló huszártiszt – Gábor.~
1404 8| kicsukott, gazdátlan ebek csatangoltak a gyepesedni kezdő utcákon.~
1405 14| fel. A csoportozók rögtön csataoszlopot formálva rohantak végig
1406 2| is bomlásba kezd jőni a csatarend.~De amott a kápolna felől
1407 1| szokott.~Fegyvereseit azonnal csatarendbe állítá, bevezette a fegyverlerakás
1408 7| lovaikra, kardjaikat kivonják, csatarendet formálnak, s amint a kapitány
1409 10| lépésnyi távolban egy dombon csatárláncban szétszórt csapat látszék,
1410 2| megritkítják azok soraikat, csatárláncot alakítanak, s egy vezényszóra
1411 1| ágyúkat nem bírják a lovak, a csatárok tolják felfelé. Maguk is
1412 7| ha utat csinálsz nekem a csatatérig.~– Megteszem. Esküszöm,
1413 10| tiszteihez fordult s a jövő csatatervről kezde értekezni.~Egyszer
1414 13| németnek is neve napja!~E csatavesztés után el kelle hagyni Pestet.
1415 6| Elhallgattak az ágyúk, elhalt a csatazaj, elhullottak a hősök.~Csak
1416 9| fölülkerült volna az égen, s ott csatázna angyalokkal és csillagokkal,
1417 6| hol az elemek maguk is csatáznak, magasan a harckiáltás közepében
1418 10| mert én is e helyen akarok csatázni. Rossz ómen. Igen rossz
1419 4| összeomlani.~Az ágyúk dörögnek, a csatázó csapatok véres kézzel rohannak
1420 13| Mór magyar tábornok volt, csatázott, hadjelentéseket írt, seregeket
1421 14| fegyvereiket tölté, ha csatáztak, poharaikat, ha vigadtak,
1422 10| ijeszteni, mert ha mi nem csatázunk, ők éhen maradnak.~E félig
1423 10| ellenséget nézték barátjuknak s csatlakoztak hozzá.~A nyargoncok nem
1424 8| A hátulsó teremben egy csatlós halálosan összehajigálva
1425 5| fölül vezették el valami csatornán, s az most elromlott, és
1426 4| míg egy mennyrázkódtató csattanás jelt ád a viharok harcára,
1427 2| az összeütköző szuronyok, csattog a megfordított puskaagy.
1428 2| sikolt, pengnek a sarkantyúk, csattognak a tenyerek, táncol a katona,
1429 4| fojtó szagú fehéres füst csavargott fel az égre.~A falu vénei
1430 8| két kézzel a lábtót, egyet csavarintott rajta s megrázta azt, hogy
1431 12| hongyűlés követe is a küldött csecsékkel.~Belép hozzá a vén huszárezredes.
1432 8| fényes bojtját, míg a kis csecsemő sírni kezdett a katonaruhában
1433 8| legfölül odaveték a kis síró csecsemőt reájok, s eltemették holt
1434 8| bújósdit játszott a kis csecsemővel, ki hangosan fel-felkacagott,
1435 8| ülünk az asztalnál.~A kis csecsszopót akkor ültették először a
1436 1| másik egy még Lacinál is csekélyebb individuum, mely utóbbi,
1437 2| kérdé.~– Nem sült el a csel – monda a vén huszár. –
1438 8| udvaron egy-egy zsinóros cseléd jár-kel őgyelegve vagy a
1439 7| kettőt.~– Menjetek haza, édes cselédjeim, legyetek békességben, ne
1440 3| hol éppen két ágy volt. Cselédjeink mind elmentek hazulról,
1441 4| idegeit.~Kiment, felkölté cselédjeit, szomszédjait, szekerébe
1442 8| falról, Barnabás, adj minden cselédnek egyet, ők álljanak a ház
1443 1| annak tudni, látni, érteni, cselekedni, kifőzni. Ő levelezésben
1444 6| egyedül megyek, egyedül cselekszem, egyedül halok meg. De ismerlek
1445 13| eszkortírozza odáig.~Ezt meg is cselekvé, s miután Karcagról írt
1446 5| kezével az akadályozó deres csemetéket, utána a vezér. A nő leeresztett
1447 2| Ezalatt egy osztály vértes csendben, sietve vonult keresztül
1448 8| pörölykongás veri föl a csendet, s a méla éjszakákon messze
1449 11| megjelenni. Lágy harangszó csendül meg ilyenkor szerte a vidéken.
1450 7| ismertető-jel nem látszott, itt-ott csenevészett jegenyefákkal benőtt buckák,
1451 5| összeütközött szurony és kard cseng-bong, a csatázók porfelleget
1452 6| hollószínét, szavaik átható csengését s termetök életerős karcsúságát
1453 1| hogy Laci jónak látta a csengettyű felé retirálni.~– Most elfogathat
1454 10| járt oda fel a harangozó, a csengettyűkötél lelógott, csak pajkos suhancok
1455 6| húzzák!… A halálra készítő csengettyűt… Kinek a halálára?… Az egész
1456 4| villám harsog, a szuronyok csengnek, az embervér folyik.~Hol
1457 14| közül ki lehete hallani a csengő-bongó magas nőéneket, mely tiszta
1458 10| minden oldalról, a poharak csengtek.~Emma rózsás ujjával fenyegetve
1459 9| helyökből, s poharaikat csengve összezördíték. E névre minden
1460 8| fejük fölött, minden fegyver csepegett a vértől.~A nemes mozdulatlanul
1461 1| magyar lett volna, utolsó csepp vérig védte volna a szerencsétlen
1462 7| visszafizetni a vér legutolsó cseppjéig mindent, amit annyi kéz
1463 6| a mankóért sem kellenek cserébe a szárnyak..~– Ó, ne mondd.
1464 1| szenvedést, mit nyugalmáért cserélt. Az áldozat panasztalan.~
1465 7| hallék, majd egy puszta cserény, hová csak éjszakára hajtja
1466 10| tudom, hogy egy regement cserepár nem fog engemet estrázsálni.~
1467 8| Jó, hát írd te neveinket cserepekre, vessük azt egy hordóba
1468 1| oly hangon, mintha harminc cserépkorsót csaptak volna egyszerre
1469 1| szomszéd asztalnál ezalatt csetepaté nem támad.~A zaj magára
1470 7| hallgatózott a távozó gyermeki csevegés ismert hangjaira.~Ekkor
1471 7| növendék gyermekek ártatlan csevegése jut eszébe.~Ezek a bánáti
1472 7| elő, olykor egy gyermek csevegésével vegyülve.~A férfi egy alacsony
1473 14| háborgása vagy a tengeri csigák rejtélyes búgása. Ott a
1474 10| Megkövetem, én neveltem azt csikó korátul fogva, tíz esztendeje,
1475 1| vagyok.~A lengyel fogait csikorgatta, minden izmai reszkettek
1476 8| hozott jobb kezében, fogait csikorgatva, szikrázó szemekkel jött,
1477 4| hímzett karszék ízei ropogtak, csikorogtak magukban, a lámpa lobogott
1478 7| elszürkült, elfeküdt. Csak a vén csikós tudta, hogy merre jár.~Iszonyú
1479 2| agyonrúg, nem szereti a csikót maga alatt. Csak eredj,
1480 5| ég felé fordítva, szemei csillagában az alkony bús fénye tükrözi
1481 2| menyasszony együtt ül, bágyadt csillagfénynél, szobája ablakában. Tavasz
1482 11| felett; fehér ködruhádon csillaglelked fényesen átvilágol. Meg-meglebbensz –
1483 11| szellő szétleheli alakod, s csillagod messze megy ragyogni a mérhetetlen
1484 14| év óta nem látott bujdosó csillagom!~A leány reszketett, mint
1485 9| mennydörgő zuhanással a letépett csillagseregeket.~Rémséges éj volt.~A tűzgolyók
1486 6| nem lát semmit. A kék szem csillagsugára nem bír magának utat törni
1487 14| Leszállt a hosszú téli éj csillagtalan egével, örök éj azoknak,
1488 10| ugyanott saját nevét látná csillámlani.~Megdöbbenve lépett közelebb:
1489 7| A távol ormokon itt-ott csillámlottak a pásztortüzek piros csillagai,
1490 1| ordítás.~A békekövet még csillapítani akarta őket, de azt mint
1491 2| csatatéren, sisakjaik taréja csillogott a szép napvilágos időben.
1492 1| tovább. A kardok, szuronyok csillogtak az éjszakában.~Néhol egy-egy
1493 7| szegénylegény. Szürke haj kétoldalt csimbókba kötözve, félkeze le van
1494 4| Agyagfalváról!~– Igen. Mit csinál ott a székely tábor?~– Semmit.
1495 6| tudja megkérdeni tőle, mit csinálnak az otthonmaradt rokonok,
1496 11| alkalmatlanságot szokott csinálni, ahová szállt; a mívelt
1497 7| ellenség-fejekből, ha utat csinálsz nekem a csatatérig.~– Megteszem.
1498 2| visszavonulni, szinte „jobbra át”-ot csináltak, és csendesen visszaballagtak
1499 1| A kardját valaha akkor csinálták, mikor két kézre szokták
1500 1| Dehogy lopták.~– Hát mért csináltál olyan nagy zajt semmiért,
|