11-arkos | arkot-bevet | bevev-csina | csino-elcse | elcso-eltak | eltan-fabol | facsa-feszk | feszu-gondo | gondv-harom | harsa-husza | huszf-jovah | joval-kever | keves-korul | koss-lefut | legal-magne | magos-megta | megte-negye | negyo-ossze | osven-pirul | piski-rovid | rogyi-szall | szalm-szori | szorj-tessz | test-utott | utted-vesze | veszh-zuzot
Rész
1501 3| Egyik kedvesebb, egyik csinosabb volt, mint a másik, ügyesek,
1502 10| van faragva és dereka és csípeje, hogy az ember ködös időben
1503 2| kezében kivont kardját tartva csípejéhez.~Gyönyörű látvány volt,
1504 14| haja két tömött tekercsben csípején alul lógott, közé szalagok
1505 8| Numa felelet helyett egy csipetet kivett a hordóból három
1506 7| a vőlegény, habzó fehér csipkeköntösben a szép menyasszony, csak
1507 2| pörgére pödörve, arcát a csípős szél pirosra festette, s
1508 6| kezeit szívére nyomva, mintha csitítani akarná a kis nyugtalant.~–
1509 9| terjeszté ki feléjök kezeit, csitítva a rá nem hallgatókat, mint
1510 1| akkor sem az ő számára. Csizmái hónaljig értek, miket sarkantyúk
1511 1| csak az volt hátra, hogy a csizmáit is lehúzza, felugrott, hátrarúgva
1512 13| a somnambula mindennemű csodadolgaival, hogy elvégre is kedvet
1513 1| pénzben.~E három krajcárért csodadolgokat olvashatott az ember. Nem
1514 10| Kinek jelenlétét nagy keze csodái hirdetik a föld lakóinak…
1515 10| Reszkettünk lelked hatalma előtt. Csodáid meg vannak írva a hagyományok
1516 1| megtalált és megtakarított.~A csodálat „ah”-ja röppent el a pecsétőr
1517 13| kitágult.~Lassanként egész arca csodálatosan elváltozott. Valami mondhatlan
1518 4| ami megtörtént, minden csodálatost, emberfölöttit, nagyszerűt,
1519 7| köpenyébe húzódva s kíváncsi csodálkozással figyelve a szerte kivilágított
1520 8| látszik, melynek estharangja csodásan zeng szét a hallgató természetben.~
1521 4| ellen küzdhet rajta.~Alább csöndesebben fut a folyam vize, s kemény
1522 2| reggel elhagyá a várost. Csöndesen maradt az, várva nyugton
1523 4| az erdős út felől zajos csörtetéssel egy csapat öregembert látnak
1524 2| A forró gőz megfagyott csöveiben, a tűz kialudt a rettentő
1525 14| Iáz, s míg kedvese özönlő csókjai boríták el arcát és kebleit,
1526 8| az ifjú kinyújtott kezét csókjaival halmozá.~Az ajtó megnyílt,
1527 2| repülő fekete paripán, csókokat hányva az egyik; halványan
1528 5| Odarogyott a nő lábaihoz és csókokkal halmozá el annak kezét,
1529 8| Jól tevéd.~Azután sorba csókolák valamennyien, s víg lárma
1530 8| védeni. Nőmet, gyermekeimet csókold helyettem. Ha megölnek bennünket,
1531 7| mindig ölében tartva, mindig csókolgatva.~A fal mellett egy eszközben
1532 2| szorított fehér patyolatot csókolja álmában.~*~Damjanich serege
1533 9| kétszer hagyta magán ismételni csókolnivaló hidegvérű képpel.~Egy rövidke
1534 1| humoristice kötött shawlja csokrából nagy patetikus vatermörderek
1535 14| a másik a vörös sipkája.~Csókról álmodott, s kardzörgésre
1536 3| város leányzóit így mind egy csomóba csalogatva, hirtelen magukkal
1537 8| mindenik megölt egy nagy csomót az ellenségből.~– Ti mind
1538 10| pislogatva, fölemelé aszott csont ujját és mondá:~Míg csak
1539 4| inkább a halált, mint az én csontjaimat.~Távozzál el éntőlem, Uram,
1540 8| rendes tulajdona. Ritka haja, csontkezei és félrenőtt válla a szánalmat
1541 11| hegytetőn, félig árnya, félig csontváza egy ledűlt óriásnak, mely
1542 8| tömegre, s várta, míg nagy csoportban az ajtó körül gyülekeztek,
1543 14| csatadalt énekelt a hallgató csoportnak.~*~Jobbra-balra dűltek már
1544 9| vígan éljenezett egy fényes csoportot, mely a tábornokot körülfogva
1545 14| lovaikra ugráltak fel. A csoportozók rögtön csataoszlopot formálva
1546 14| minden lépten szaporodva új csoportozókkal.~Egy lövés sem esett részükről,
1547 9| pavilonban, nagyszámú vendégsereg csoportozott össze, ünnepi ruhákban,
1548 7| halavány arccal, az izzadság csorgott le homlokán.~– Maradjon
1549 4| két oldaláról vérszalagok csorogtak a tajtékzó patakba.~E percben
1550 10| irgundum gule sandikhec, csororum sophengyule gágyule,” ha
1551 4| némelyik süvöltő tűzfarkat csóvált maga után, másik párjával
1552 9| írva maguk után.~Tűzfarkát csóválva futott kígyózó röpttel a
1553 8| addig, míg a havasok utósó csúcsát sem fogjátok láthatni többé.
1554 13| hölgyről, aki sok mindenféle csudákat jövendölt előre, amik közül
1555 1| oly hallatlan volt, mint csudálatos.~Hogy egy kis, sajtóhibákkal
1556 8| sokat vesztettek, s már-már csüggedni kezdének az ajtó sikertelen
1557 8| elhatározottan kelve fel csüggedt helyzetéből. – Megyek.~–
1558 2| haragosan kereste magában e csüggeteg elbúsulás nyomát, de csak
1559 6| gyönge szíveken a félelem, a csüggetegség, hallani fogjuk a toronyból
1560 8| vastag gyökereik szárazon csüggtek alá, mint vörös kötelek
1561 7| emberek gúnyos hahotával s csúfoló mozdulatokkal körültáncolni
1562 9| fel; a rakétát póznának csúfolták, a bombát úritöknek és a
1563 8| fa alatt, a fejére húzta csuháját s fülét tenyereivel eltakarva
1564 10| tartotta elébe tenyerét.~– A csuk hale dade! Meg fogsz házasodni
1565 1| le, hogy az ajtót sohasem csukhatta be maga után, anélkül, hogy
1566 8| fájdalomnak egy szisszenése nélkül csuklott féltérdére a nemes s küzdött
1567 1| anélkül, hogy azt oda ne csukta volna. A kardját valaha
1568 10| templomszag, mely sokáig csukva tartott szobák tulajdona.~
1569 1| érzék a tréfát megkacagni, csupan a generális nem kacagott,
1570 1| kiabálta csatahangon:~– Ez cudarság, ez lovagiatlanság, ez illojalitás! –
1571 1| hanem megbolondul, kivált ha cukor és spiritusz van közé főzve,
1572 1| olyan embert, aki megissza a cukorral és spiritusszal kófernyált
1573 3| panaszkodtam, hogy milyen rossz cukrász van itt a mi városunkban.
1574 7| környék, csak Szenttamás állt, dacolva az ostromok dühével.~Egy
1575 1| Hogy jutottál hozzá? – dadogá csalatkoztában az ember.~–
1576 8| dicsőségnek örököse, a híres dákok s a világhódító légiók maradványa?
1577 8| felelt büszkén erre a dákoromán. – Én a szabadságért küzdök,
1578 7| gyakran lehete szokatlan, bús dalaikat hallani, mikor lovaikat
1579 7| jobban hasonlítanak a halotti dalokhoz, és a végsor danája úgy
1580 7| S ittak, vígan voltak, dalolt mindenki, ahogy torkán kifért.
1581 14| részegek voltak a bortól, daltól, dicsvágytól és a leány
1582 1| Ugye néznek utánam a dámák? – kérdé a miniszter úr
1583 3| hölgyeiktől. Csak egy percre, mes dames, rögtön visszajövünk, tartsanak
1584 4| környék hajadon leányai, bús danáikat eldúdolva, tarka virágokkal
1585 1| éjszakában.~Néhol egy-egy siető dandár látszott, mely egy másikat
1586 2| estéjén oda Damjanich egész dandárával megérkezett s átkelni készül.~
1587 2| azon éjjel Damjanich egész dandárjával átjött Cibakházánál a Tiszán,
1588 2| e mozdulatáról az ottani dandárparancsnokokat valaki értesíthette volna.~*~
1589 7| mennyit tudnék tenni! Egy dandárt állítanék ki magam. Mind
1590 7| kik az ő poharaiból nagy danolás közt isznak s oly dühvel
1591 1| belőle.~És így tovább. Minden darabból volt valami elszakasztható,
1592 9| égen, s messze szórva hulló darabjait az alanti háztetőkre.~Mint
1593 1| kifizetni, per hat forint darabját.~Az egész társaságban egy
1594 8| padlásra. Ott több nehéz darabok hevertek néhány szétszedett
1595 1| őket, de azt mint árulót darabokra tépték, s a gerillákat beűzték
1596 8| Ekkor felemelt egy mázsányi darabot a vaskályhából, s két kézzel
1597 6| utánasiettek nyargalva, a dárdák süvöltöttek a légben. A
1598 4| olvasá:~„Te jősz énellenem dárdával, fegyverekkel, én teellened
1599 6| a büszkelelkű nőnek, és Dávidnak, a nyomoréknak. És csak
1600 13| kormány és a pénzsajtó elment Debrecenbe, s Perczelre volt bízva,
1601 1| hadsereget eladják, hogy Debrecenből elszökjenek, hogy Olmützbe
1602 1| dolgok kezdtek történni Debrecennek városában.~Estenként egy
1603 8| város épült ott, hol egykor Decebál összetörte a konzulok hírhedett
1604 12| mintha most is látnám…~Mikor decemberben hideg, fagyos éjjel lovagolt
1605 4| Összefagyva, eléhezve a decemberi hideg éjszakában.~– Adj
1606 1| deckte, oder wenigstens decken sollte?~– De megmentettem
1607 1| General Böse, der den Rückzug deckte, oder wenigstens decken
1608 8| bántó tekintetet vetve a decurióra. – Fizesd ki árukat – s
1609 5| menned. Szélakna felől a defilé úgy meg van ágyúkkal rakva,
1610 15| bekötötte a száját, úgy defilírozott el előtte, s csak pantomimikájával
1611 1| nem hogy még itt bennünket dehonesztáljon, mert ha itt volna a kardom,
1612 15| a tömlöcajtóban elkezdé deklamálni a kiengesztelésül betanult
1613 1| nézzetek! Legyetek bíráim! – deklamált a cinegének született férfi,
1614 7| két-három óra a várt idő után. A dél közelgett, a percek örökkévalósággá
1615 6| szenvedők, termeteik oly délcegek és hajuk olyan fekete –
1616 10| óra aztán este mutatja a delet.~– Nagyon természetes! –
1617 7| töltöttem nála… Mikor a déli harangszóra leült szegényes
1618 11| meg-meglebbensz. Mint a délibábnak éjszakára ottfeledt leánya.~
1619 15| ott, ki, amint megérté a delikvens kihágását, szóhoz sem hagyta
1620 15| mester tehát fogta az elítélt delikvenst gallérjánál, uti supra,
1621 4| úsztak. Örömhangon, mely a delíriummal rokon, rebegé az őt környezőknek: „
1622 1| szebbnél szebb újságokkal.~Délután leülhetett az ember kártyázni,
1623 13| hidegen az ősz ember –, én Dembinszki Henrik vagyok.~Perczel szerény
1624 1| elfogathat ön, de tudja meg, hogy Dembinszkinek elmondtam, mire kell e pénz.~
1625 1| jegygyűrűjét; ami ki nem telt, azt Dembinszkitől kértem fel kölcsön becsületszóra,
1626 15| éljen a respublika, éljen a demokrácia, éljen a revolúció!”~Az
1627 1| és én testestül-lelkestül demokrata vagyok.~A lengyel fogait
1628 9| repültek a romlás szárnyatlan démonai a csillagos égen, fényes
1629 14| gyűlölet vérrel táplált démonainak egész légiója van rejtve.~
1630 4| fekete golyókat, szárnytalan démonait a sötét rémvilágnak, némelyik
1631 7| meglátja ott keresve keresett démonát, Basiliskot.~Ez összetépett,
1632 6| üszköket mintha láthatlan démonok vinnék eget ostromló csatába.
1633 1| bulletin: General Böse, der den Rückzug deckte, oder wenigstens
1634 1| kegyednek Pestre befáradni, ha depêche-eit már Szolnokon útba igazítja.~–
1635 9| szépnek találta, s a búcsúzó deputációkat azon reménnyel engedé távozni,
1636 3| A papa kiment elébök a deputációval, a cselédek mind elszaladtak
1637 1| passzusokat, kvártélyt rendel a deputátusoknak, elolvas minden újságot,
1638 7| közülök választani, egyik derekabb fiú volt, mint a másik …
1639 3| táncvigalom nálunk farsang derekáig. Úgy látszott, hogy ők sem
1640 15| hogy az egész világ ugyan derekasan nagy, de abból ő szép keveset
1641 5| csókolá meg, azután karcsú derekát karolta át; mindez nem esett
1642 8| fők, betörött mellcsontok, derékban elnyaklott tetemek kezdtek
1643 2| látszott ki a habból, maguk is derékig víz alatt, piros csákóikon
1644 15| a bárányt, úgy kapta át derékon e szóra János mester a szegkovácsot,
1645 5| megindult az országúton a deréksereg Szélakna felé.~Az ellenfél
1646 2| A vértesezred, miután a derékseregtől elvágatott, a túlnan érkező
1647 2| szálltak ki, beburkolva, deresen, zúzmarásan, reszkető, fázó
1648 1| becsületes embereket ugyan ne derogáljon, mert ha azt nem nézném,
1649 9| várparancsnok, Bakonyi, szép derült időkben vígan szokott mulatni
1650 10| egy kukkot sem értett a desperatus pantomímiából.~– Ezredes
1651 1| elrontotta a tervet.~Még egy desperátus kísérletet próbált azután
1652 2| ki, mert úgy felrúgom a deszkarezidenciádat, hogy az ég alatt maradsz.~
1653 15| viceporkolábnak, hogy ezentúl a deviseket magának fogja tartani.~No
1654 1| nevez.~Az egyik asztalnál diabolkát játszottak vagy hatan, nagyon
1655 5| Hol ide, hol oda hajlott a diadal, mígnem utoljára a magyar
1656 4| összeölelgették, összecsókolgatták, diadalaik jeleit feltűzték oldalára,
1657 6| már erősen hallatszott a diadalének, alig-alig az elhalók kiáltása,
1658 8| elöl egy póznára tűzve diadaljelül hozván a huszár piros csákóját.~–
1659 2| lovak dobogása, halálhörgés, díadalkiáltás…~Ismét új kép.~Két csapat
1660 6| Látni fogjuk őket utcáinkon diadalmas zenével végigvonulni, látni
1661 4| lobogókat, s így vonták be diadalmenettel örömtől ujjongó kisded városukba,
1662 10| ragyogványa, lelkében a jövő diadalok képei kezdtek fel-feltünedezni,
1663 7| Számítottak a bizonyos diadalra.~De ám e nemzetőrök nem
1664 6| Amazokkal nehéz ágyúk, a halál diadalszekerei jőnek, hathat harcméntől
1665 2| harcairól is megemlékezni, diadaltól lángoltak szemei, imádta
1666 10| tekintete, legyen oly ragyogó diadaluk, mint az ő arcának rózsái,
1667 2| mondani látszatott hozzá: „és diadalunk” – s az a vágyó elpirulás
1668 1| históriáját.~– Az a furcsa, hogy diákkoromban a professzorom mindig azért
1669 1| csata, hanem egy egyszerű dialog, egy nyugodt pertractatio
1670 8| itt vagytok, egytül egyig dicsekedhettek vele, hogy öltetek, gyújtogattatok
1671 4| fog veled mindenüvé, és te dicsekedni fogsz vele, hogy leányod
1672 12| philhungarok légióit kezdi dicsérgetni, letette az írást:~– Ezt
1673 1| éjfél után. Minden jó lélek dicséri az urat.~És másnap az országgyűlésen
1674 11| vidéken. A nép Istenét megy dicsérni, ki téged elküldött. Lesz
1675 11| telni fognak pincék, vermek, dicsértessék az ég ura, a fehér angyal
1676 6| halálért.~– S kinek volna dicsőbb halála, mint neked! Egy
1677 2| vitézebbek, két halál közül a dicsőbbet választva, a csatamezőét.
1678 10| rózsái, és életteljesek és dicsőek, miként ő!~– Éljen! – harsogott
1679 14| rohanunk, még csak azon dicsőségük se legyen, hogy a csatában
1680 1| azok sírhalmánál, kik mások dicstelen nagyravágyásáért dicső halált
1681 8| Egy eszme, mely erősebb a dicsvágynál, erősebb a honszeretetnél,
1682 14| voltak a bortól, daltól, dicsvágytól és a leány szemeitől.~Fölugráltak
1683 9| magáért tenni egy válogatott diétai dikcióval.~– Tetszik önnek
1684 14| lövöldözést.~Mikor az ezredes a 9-dik zászlóalj, a pirossipkások
1685 9| poharazhatnánk, tósztírozhatnánk, dikciózhatnánk, a zenebanda húzná, az ifjak
1686 1| kaputot levetett, elkezde dikciózni.~Elmondá, hogy ő a kormányzónak
1687 10| bánom, de ha aztán okhets dikecsáre kokhele tuterone mangyéra,
1688 10| itt ezeknek az uraknak, dikhec előre.~– Jaj, asta bitagtále
1689 1| repertumot adnak róla, amilyet diktálok nekik.~– Ezt mégsem tanácsolnám.
1690 14| előtt süvegét, amit később a diplomaták sem restelltek tőle eltanulni.~
1691 1| kisujjában viseli az egész diplomatikát, előre tudja még azt is,
1692 9| emberek elkezdtek egymással diskurálgatni, majd tréfálni, később kacagni
1693 9| tábornokot körülfogva kedélyes diskurzus közt hullongott az óvár
1694 1| értek, miket sarkantyúk díszesítének, minőket a hochselige Ritter
1695 2| simult vőlegénye érdemjellel díszített mellére, a másik menyasszony
1696 7| kapuja fölött hercegi címer díszlett, gyakran mulattam házánál,
1697 1| egykori viselője minden díszmenetek alkalmával oly kitűnő, oly
1698 1| el –, mert az enyém négy disznó. Ránéztem a cerberusra.
1699 5| tartottak a másnapi ütközet diszpozíciói felől. Figyelmesen kihallgatták
1700 10| tábornok sietett megtenni a diszpozíciókat, s nemsokára hallá megdördülni
1701 7| vendégek már összegyűltek, díszruhájában, aranyzsinórral gazdagon
1702 1| lakatosért küldened, vannak nekem ditricheim, értek is egy kicsinyt az
1703 8| folyt le száz esztendő, hogy Diurbanus vitéz seregeit leverte a
1704 1| embereim, kiket két forint diurnumért láthattál a redoute előtt
1705 3| ugye, milyen rossz dolog dívánon vagy éppen tábori ágyon
1706 3| én barna tisztem –, és a divatok legszebbikét foga kegyed
1707 15| különösen itt Pesten nagyon divaton kívüli tárgy volt a békesség.~
1708 1| olvasatlanul, egyszer már le is dobatott a grádicson, azóta csak
1709 4| hallani, szívének hangos dobbanásai voltak azok.~Felnézett leányára,
1710 9| a paradicsomról. Kemény dobogó-híd vezetett oda a városból,
1711 2| tutajokra épített híd. A nagy dobogóhidat még januárban leégették.~
1712 2| hasonlít. A trombita harsog, a dobok recsegnek, a rohanó paripák
1713 1| világosíttatni e váratlan dobraütés, melynek okát senki sem
1714 1| eladathatnak.~„Éljen! éljen! Vivát! Dobre ránó! – hangzott mindenfelől,
1715 1| vonuló seregeket, amint dobszó, trombitahang nélkül mindenféle
1716 2| jövendőt.~Délfelé hangos dobverés és trombitaszó verte föl
1717 10| körüle, a virtuóz próféta dodonai háromlábú széke roppant
1718 7| kísértetkiáltás.~Messziről egy szekér döcögése hallott s vidám ujjongatás.
1719 7| két óra felé egy szekér döcögött végig a város főutcáján.
1720 6| kiálta reá az asszony. – Döfd e szívbe fegyveredet, mártsd
1721 2| minő kar volt az, melytől e döfés származott! Másutt az összevagdalt
1722 14| s kardját markolatig döfte a leány keblébe, s azután
1723 1| lengyelek mind olyan borzasztó dölyfösek! És éppen ez? olyan földhözragadtnak
1724 8| s midőn egy helyt üres döngés felelt ütéseire, örvendő
1725 8| súlyos buzogány iszonyú döngése s a halálordítás rémségesen
1726 8| kezdének az ajtó sikertelen döngetése után, midőn egy lovász sápadtan
1727 8| kőzápor borította el. A kapu döngött a vassúlyok ütéseitől.~Barnabás,
1728 14| hangja, legsiralmasabban döngve a leány ablaka alatt. Kétszer
1729 2| golyó jön és magát a vitézt dönti a porba, még akkor is feltartja
1730 2| út közepén, összevissza döntögetett ládákat, az ország pecsétjével
1731 4| halálos tüzét, s bömbölve dördül meg minden láng után, mintha
1732 6| kizöldült sírhalmokra, s hogyha dördülést hallottak, maguk között
1733 8| havasok megrengtek az iszonyú dördüléstől, s az égig lövellő lángban,
1734 9| sáncárokba.~A rögtöni szakadó dördület odalenn bizonyítá, hogy
1735 10| percben oldalt idegen ágyúk dördültek meg.~Harsogó „éljen!”-kiáltás
1736 1| magasodó hangon, míg végre oly dörgéssé vált irtózatos szava, mintha
1737 1| minden oldalról, földrengető dörgéssel ijesztve a levegőket. A
1738 8| kezénél fogva s félrehúzva dörmögé:~– Nem tudja, hogy meghaltak,
1739 2| hej!~Odabenn valami morgó, dörmögő hang szólalt meg rá:~– „
1740 4| arcai ide alant.~Az ágyú dörög, a villám harsog, a szuronyok
1741 10| nyargalt, merre az ágyúkat dörögni hallá. Érzé, hogy a puskaporos
1742 1| láthatáron, s egy-egy eltévedt dörrenés az ütközet távoli morajából.~
1743 4| meg-megrezzentek egy visszhangzó dörrenéstől.~– Azok nem a mi ágyúink –
1744 1| eljárását? – kérdém.~– A státus dolgaiba tetteket senki sem, hanem
1745 1| elébbvaló minden privát dolgoknál. Tessék máskor idefáradni.~–
1746 9| feküdt, udvarán példányos dolgozó-intézettel, iszonyú falakra épült városházad,
1747 9| a roppant megyeépület, dolgozóház, kóroda és a piac egészen.~
1748 5| fáklyákkal világítottak a dolgozóknak, s amint elöl az utászok
1749 1| klubnak meg van hagyva, hogy dolgozzék erősen. Nyárynak legközelebb
1750 3| is jóképű barna fiú.~Első dolguk volt engedelmet kérni, hogy
1751 5| tükrözi magát.~Az égszínkék dolmányon végigfolyik a piros meleg
1752 6| az a kis sötét bajusz. Ha dolmányt venne magára, senki sem
1753 7| hogy ha az egyik ki talál dőlni alóla, amaz kéznél legyen,
1754 13| hinném, boszorkányság van a dologban. No de lesz még a németnek
1755 1| tudniillik azt a színt adnók a dolognak; hogy ön csak tréfás bizalomból
1756 10| s nem beszéltek többet a dologról.~– Önök, úgy látszik, nincsenek
1757 1| reábízott vagyonok körül.~A dologság borzasztó volt. A vizsgálat
1758 8| baljával széke támlapjára dőlve, némán, hidegen állt meg
1759 11| árnyéka a halványzöld távol dombjai felett; fehér ködruhádon
1760 6| hogy észrevette a temető dombjára gyűlt nőket, arra vette
1761 6| utca közepére ásott sír dombját s a zárva talált házajtókat
1762 4| hátvéd nélkül.~Ez erdős dombocskát, melyet a patak félszigetként
1763 6| Sepsiszentgyörgy kapuja előtt a domboldalban, a temetőben, ott ültek
1764 11| el az átelleni láthatáron domboruló zöldes halom mögé.~Balról
1765 10| ellenök lőtt golyók előtt a dombos állásponton.~– Kartáccsal
1766 2| s a nyugoti részen egy dombra épült kápolna, mely egyetlen
1767 7| ily vígan a halálba?…~A dombtetőkre felállított őrök hirtelen
1768 10| Hol vagy? Hová lettél?…~Dorgálod-e népedet még ki nem szenvedett
1769 14| gyermekeket, jól fognak mulatni. Dőzsölés után elpihennek. És nem
1770 7| tizenhárom szerb harcos ült dőzsölve. Keresztbe vetett lábbal
1771 15| már Metternich idejében is drabantkáplár és viceporkoláb volt nemes
1772 14| áldozatul, ők még az életnél is drágább áldozatot vittek az oltárhoz,
1773 14| közöttük.~– Min gondolkodtok? Drágábbak a ti nőitek, mint voltam
1774 1| szelencék egyetlen darab drágakőből faragva, remek faragványú
1775 13| Perczel még látta az utósó dragonyost eltűnni az ákászfák között,
1776 7| körüle állókra.~A jelenet drasztikus fordulata fölháborítá a
1777 1| váratlanul ugyan, de azért drolatique végződött.~A miniszter e
1778 1| zajt semmiért, még az a dromo levág, híre lesz a városban.~–
1779 13| monda neki:~– Öcsém, Mór, a druszád nemigen jól talált fogadni.~–
1780 7| pedig, Gajdos, fújj abba a dudába, zenekíséret mellett hadd
1781 7| elnyeli a futókat, lovaik dübörgése elhangzik az éjben.~A távol
1782 4| bércoldal, a föld reszket dübörgéseik alatt. Az ágyúk megdördülnek.~
1783 5| elhagyott aknafolyosó szokatlan dübörgéstül visszhangzott, a századok
1784 2| rohanó paripák patkói alatt dübörög a föld, az ágyú bömböl –
1785 8| karját.~Egy szót sem szólt. A dühnek egy hangja sem jött ki ajkán.
1786 7| de sírni nem látsz, habár dühödben megvesznél is előttem.~–
1787 1| városban éhség, nyomor, fagy dühöng. Nem, tudja senki, a halállal
1788 7| a szónok éppen a rácok dühöngéseiről beszélt hihetlen dolgokat.~
1789 8| te és őrjöngő társaid egy dühöngő csatában siralmasan fogtok
1790 8| megsebesíte közülök, annál dühösebb rohammal ostromolták. Ő
1791 8| vasdarabtól.~Perc múlva újra még dühösebben rohanták meg az ajtót, s
1792 4| székelyek elkeseredett dühösséggel víttak, hol az egyik foglalta
1793 11| Balról komor, vén vár sötét düledékei feküsznek az erdős pusztaságban
1794 1| Mi lelt fiam, Hetveni? Dugjátok be a száját, ne sikoltson
1795 2| fázva, éhezve, keblükbe dugott kézzel, s nehéz, dübörgő
1796 8| égő forgácsot a hordóba dugta, odament és pipára gyújtott
1797 2| míg elesett lovagja testét dulakodó társai tiporják a vérázott
1798 4| felhők egymásba omlanak, dulakodva haragos hömpölygő tömegekben
1799 1| belőle magadnak, ami tetszik.~Dúltak a kincsek között.~Millió
1800 14| csoportnak.~*~Jobbra-balra dűltek már az ittas férfiak, a
1801 9| legszebb részt; a főutca, a Duna-sor, több, mint ezer ház porrá,
1802 9| freskófestményeivel, volt szép újan épült Duna-sorod, mely egészen nagyvárosi
1803 9| jobbra-balra, némelyik a Dunába esett s ott pattant szét
1804 9| óriási tömör falaival éppen a Dunára fekszik, teteje a falaknak
1805 7| Egyszerre egy földrendítő durranás hangja tölté be a messze
1806 8| dühösen rohanta meg.~Két lövés durrant el, s Imre kiszabadítá lovát,
1807 9| vonatván a figyelem, elkezdtek durrogni, s hánytak mindenféle golyóbisokat
1808 14| jobb, készítsenek számukra dús lakomát, adjanak nekik mindent,
1809 7| felett, mint egy hűséges eb, s jelt ad nyerítéssel,
1810 9| nézte áldozatját, ámbár ebbeli gyönyörűségét kifejezni
1811 9| hogy az ostromlók is most ebédelnek, s nem vehetnek bennünket
1812 1| nem mondhatom.~Hozták az ebédet. A kis férfiú nekiült, magam
1813 7| harangszóra leült szegényes ebédje mellé, odamentem hozzá és
1814 9| kellene szegényeknek hagyni az ebédjüket s bennünket mulattatni.~
1815 8| főajtót torlaszoljátok el az ebédlő asztalaival. Híjátok elő
1816 8| tavasz elején e kastély ebédlőtermében tizenhárman ültek az asztalnál.~
1817 6| gyermekekkel és gazdájukat védő ebekkel. Egyenkint kellett elfoglalnia
1818 8| az ablakon kibámult.~Az ébredés neszére megfordult a férfi.
1819 10| zsinat keletkezett, arra ébredett fel. Néhány tisztje kérlelhetlenül
1820 14| álmodott, s kardzörgésre ébredt.~– Fuss innen! – kiált a
1821 8| emlékezet, amely előttem ébrenlétemben véres árnyakat mutogat,
1822 7| embert sírod fölött, ki ébreszt föl újra?~Mely idéző hang
1823 9| bőséggel, s a salátához feltett ecetet mind egy lábig megitta –
1824 1| lehetne elővehető, ha valami eclatans brutaliter támadnának rajtad
1825 6| hogy neki is van otthon édesanyja, akinek szavai oly hasonlók
1826 8| felett, jobban, mint ha az édesapjáé lett volna.~Azután felkelt.
1827 8| Foglald el fekhelyemet, édesen alhatol ott, a múlt éjet
1828 5| ajkait, anélkül, hogy valami édeset ne gondoljon rólok, a bűvös-bájos
1829 8| egy szót szólsz valakinek efelől, azt ki nem kerülöd.~S ezzel
1830 10| meg a perceket számláló efemer portömeg sóhajtása?…~Vagy
1831 6| láng, hallatszott a távol égdörgés, szélsóhajtás. Tán az elhullottak
1832 7| most is fagyva volnék, mint égek, a pokol van bennem.~A szerbek
1833 11| Olyan, mint valami távoli égés jele, csakhogy inkább fehér,
1834 7| gyönyörűséggel szülötte városa hamuvá égését, végre a templom is égni
1835 9| szórni, mi csak nevettük az egészet a lőréseken keresztül. Hahaha!~
1836 1| csatatéren …~– Szaladok – egészíté ki a miniszter. – Mondd
1837 10| magát.~Ittak sok mindenféle egészségért, közben olyanért is, mire
1838 7| hazamehessen, és másnap már egészséges volt.~Tudva volt, hogy valaki
1839 1| kézbesíteni Lacinak s az egészt bizalmas tréfára nem igyekszik
1840 5| egymásra. Rémes ordításuk egetföldet betölt.~Küzdnek sokáig,
1841 1| forradalomból)~Magyar forradalom! Te egetgyújtó alak! Véres arcú kép! Senkinek
1842 4| havasokról, s szerte mindenfelé égetnek, pusztítnak mindent, ami
1843 14| akkor, perc múlva nehéz égető sebek. Az ifjú bosszúja
1844 6| asszonyoknak a temetőkertben. Egetverő sírás.~Az ősz ember a kriptaajtóban
1845 14| hosszú téli éj csillagtalan egével, örök éj azoknak, kik most
1846 4| forgószelektől kergetve égi csatára, a távoli mennydörgés
1847 8| iszonyú dördüléstől, s az égig lövellő lángban, mely szétcsapott
1848 1| fejüket, hogy szemeik ki ne égjenek a szégyen miatt.~Felállt
1849 5| mintha beszélne látatlan églakókkal, rebegé:~– Meg vagy elégedve
1850 4| láthatlan kéz letörölte volna az égről.~*~Napok múltak, évek múltak,
1851 5| fénye tükrözi magát.~Az égszínkék dolmányon végigfolyik a
1852 2| megérkezett; már azon alig jött egy-két ember, az is kedvetlen,
1853 8| halványnak találta a másikat. Egy-kettő megkezdte az odábbállást,
1854 7| mintha ellenkeznél, vágj le egy-kettőt közülünk, az elsőket, akik
1855 8| annyian fogjuk bírni.~– Csak egyé lehet – szólt közbe szárazon
1856 8| születni? Nyomorúsága van, egyebe nincs; ha legyőzetik, ezt
1857 14| fejjel magasabb voltam, mint egyébkor; de visszaadom a pofont!
1858 3| hogy mire kellenénk még egyébre a férfiaknak, mint hogy
1859 8| Aki végül ittmarad, annak egyedüli joga van a leányhoz.~– Hiszen
1860 15| szokott történni, mindjárt egyelőre gyaníthatóvá tesszük, miként
1861 14| hogy nem fogsz könyörülni egyen is, és ha szép volna és
1862 1| eddig előfordultaknál apróbb egyén lépett be e hívásra. Úgy
1863 6| gazdájukat védő ebekkel. Egyenkint kellett elfoglalnia minden
1864 8| volt ott, mely a falakkal egyenlőre festve, egy tágas fülkét
1865 8| embereidnek?~– Mert a harc egyenlőtlen volt. Százan egy ellen.~–
1866 1| tekintetet vetve a vádlott egyénre, szárazon kimondá rá az
1867 8| előtt áll, rajta katonai egyenruha. Szürke dolmány piros zsinórokra,
1868 8| Ez volt a Mátyás-huszárok egyenruhája.~Az ifjú búcsúzni jött apjához,
1869 8| oly szép, oly deli volt egyenruhájában, kis fehér kezeivel egy
1870 5| indulatosan, fellázadtan.~– Egyesegyedül, mint láthatja ön.~– S mi
1871 8| leánykát –, ezek Erdély színei, egyesítne Magyarországéval. Becsületére
1872 2| Törökszentmiklóson levén egyesítve Vécsey és Damjanich alatt.~
1873 2| lőn vágva a fősereggeli egyesülhetéstől. Nyomva a túlpartról Vécsey
1874 1| annyi silányság és aggottság egyesült arcán. Úgy látszék, hogy
1875 1| szembe mert állani, hogy egyet-mást számon kérjen tőle.~Az eset
1876 7| A bíró vagy büntet, vagy egyetért a bűnössel. Egyik kezemben
1877 5| parancsai iránt, szövetkezés, egyetértés azzal, akit el kellene fognia,
1878 2| Még tán egy óráig lelkem, egyetlenem.~– És mikor jősz vissza?~–
1879 5| a kivitel a tervvel nem egyezett, természetesen ő oka nem
1880 8| maradunk, s napestig mindig egyformán hajítunk.~– Hát kártyázni
1881 8| tízen vagy húszan vetünk egyformát, annyian fogjuk bírni.~–
1882 10| hangzott végig a bánatosan üres egyházban, s a fáklyák lobogó fénye
1883 10| Kevés idő múlva előjött az egyházfi, egy szerény öregember,
1884 5| bátornak lenni, de ehhez az egyhez, megvallom, nincs bátorságom.~–
1885 1| milyen arcot csináljon egyhirtelen, bár azt már hetek óta betanulá,
1886 1| asztalra volt terítve. Az egyiken tea és puncs, a másik kettőn
1887 5| szőnyi csatát megelőző napok egyikén ismét az ifjú őrnagy hadiszállásán
1888 8| melyről benned gyilkosai egyikére ismerek; de megígértem,
1889 7| volt ott. Azt hivé, hogy egyikhez odaadja leányát, míg maga
1890 8| húzott elő tüszőjéből, s egyikkel a fátát lőtte agyon, másikkal
1891 2| hallja. Odamegy ágyaikhoz. Az egyiknek alvó arcán könnyek gördülnek
1892 10| az egész – felelé végre egyikök. – A varjak ma reggel leverték
1893 7| Györgynek, hogy üljön fel az egyikre, míg a másikra az öreg pattant
1894 5| legerősebb védelemre?~– Egyikről sem; nincsenek már ott.~
1895 2| ellensége fölött.~– Ó, hogy egyikünknek áldozatul kelle esni!~–
1896 5| oldalai harántékosak, mint az egyiptomi épületek ajtain látni, s
1897 5| elé fog állíttatni.~A nő egykedvűleg játszott egy az asztalról
1898 8| jött, látszott rajta, hogy egymaga képes volna nekimenni az
1899 2| Egymásra borulnak, kezeiket egymáséba teszik, imádkoznak.~De nem
1900 6| testvérek sohasem hallottak egymásról többet, – összekeveredtek
1901 12| Ugyanakkor még kineveztek egynéhány hazafit altábornagynak,
1902 5| sűrű sötétségbe, szinte egyórai futás után ismét a szabad
1903 13| miután Karcagról írt nekik egypár levelet, amit nem tettek
1904 1| egymást, míg a miniszter úr egyre-másra vesztve és vetkőzve, mikor
1905 2| oly rendben, oly pontos egységgel robognak elő, mintha az
1906 1| jelenté a haragos úrnak, hogy egyszeribe készen lesz egy egész pulyka.~–
1907 1| általi sértetlenségét s egyszersmind az egész gyülekezet iránti
1908 2| lakodalmi ruhát.~Feketét, egyszerűt varratott Rózsa, özvegynek
1909 9| golyókat fövetlen gombócnak.~Egyszóval az egész társaság kikapott
1910 9| kiszenvedett város! Lakóidnak egytized része nem talál benned hajlékot –
1911 8| ravaszabbak, megcsalhatják az együgyűeket.~– Jó, hát írd te neveinket
1912 7| észre, hogy akik itt vannak, együl egyig rácok – felele neki
1913 1| mert olyan zászlóalj nem egzisztált sehol.~– Valami szamár újság
1914 2| csak katonákat hozott, kik éh és fagy közepett vad harci
1915 9| körülmény forog fenn, ahol neki ehelyett „előre!”, azt kell mondani „
1916 10| ha mi nem csatázunk, ők éhen maradnak.~E félig tréfás
1917 2| még a zajba. A halál még éhen-szomjan nézi az ütközetet.~*~E percben
1918 1| folyamában érkezék meg Hetveni úr éhes csapatjával s saját kincsszomjával,
1919 14| adjatok ennem, mert reggel óta éhezem.~– Él-e még Damjanich? –
1920 8| van-e közöttük egy, kit éhezni hagytam volna, kinek el
1921 1| vethet szememre. Sokszor éheztem, de nem loptam soha. Esküszöm
1922 12| szánalommal volt irántunk, éheztünk is, amennyi belénk fért;
1923 15| amit a német mond:~„Der eine schweigt, der andere hört
1924 11| az ablakon, a csillagos éjbe, a hanyatló holdvilágba,
1925 5| a vezér, s a fáradságos éjek, napok után ledűlt fekhelyére,
1926 1| átallanak kártyaasztal mellett éjeket tölteni.~A cikket a rendőrminiszter
1927 11| és a zivatarokkal, s ha éjféleken a haragos vihar átsüvölt
1928 11| százszor jobban fájt.~Egy éjfélen mélységes álmában, amint
1929 12| körülfogtak bennünket. Éjfél volt.~Éjfélkor követ jött az ellen táborából,
1930 13| természetéből következik.~– Ejh, kinek volna mindenre gondja! –
1931 4| fa sebe nehezen gyógyul.~Éjjelei, nappalai leánya emlékével
1932 1| körül.~– Szegény urak! sem éjjelük, sem nappaluk. Majd szétreped
1933 1| generális gyomra elbír.~– Ejnye, ilyen adta-vette – káromkodék
1934 9| percre napot gyújtva az éjszakai égen, s messze szórva hulló
1935 8| fölkeresni.~*~Az őszi deres éjszakák vörösre festék a fák leveleit,
1936 11| mint vörös. Ha tél volna, éjszakfénynek tartanám. Mi lehet az?~Az
1937 1| nappal, hegyeken és rónákon, éjszaktól délig lehete látni e vonuló
1938 8| ráhajított kasza nehéz sebet ejte kifeszített lábán. A fájdalomnak
1939 6| mellett s egy könnyet nem ejtesz, miről gondolkozol?… Egész
1940 14| szerelmem. – …~Ha egy hangot ejtett volna ki, mely a csatáról
1941 8| vele, mert nem hívom őt elő ekéje mellől, megkérdezendő, hogy
1942 11| Voltál egykor piros rózsa.~Ékes piros földi angyal. Áldva
1943 15| nehezére eső ünnepélyes hangon ekképen fejezé ki magát:~– Éljen
1944 1| vigyen a ménkű!~Magam mind ekkorig ott vártam egy pamlagra
1945 1| törd rajta a fejedet. Magam ékszerárus leszek, te pedig a segédem.~–
1946 1| letépettek a boglárok, az ékszerekről a gyöngyök, a gyűrűkből
1947 2| s nehéz, dübörgő ágyúk el-elakadva a hótól ismerhetlen úton.~
1948 2| fiúk maradnak el tőlök, el-eldűlve mély sebben a kemény véres
1949 5| Később megesett rajta, hogy el-elfogták, majd a császáriak, majd
1950 10| holt – mormogá több ízben el-elgondolkodva.~*~Eljött az éj.~A tábornok
1951 6| boldogok az új földön. Minket el-elhagyogat a választott Isten. Sokat
1952 6| többen a székely ifjak közül. El-kiűzték őket a székely nők egytül
1953 1| gondviselője által bármikor eladathatnak.~„Éljen! éljen! Vivát! Dobre
1954 1| kibéküljenek, hogy a hadsereget eladják, hogy Debrecenből elszökjenek,
1955 1| gondja rá, de elmondhatom. Eladtam gyermekeimnek minden ruháját,
1956 12| ágyúit vezényelve. Az orvos elájult a műtétel után, a kis szürke
1957 8| decurio egyedül maradva az elalélt lovaggal, hirtelen felugrott
1958 14| miben lemoshatjátok. S ha elalszanak ölükben, szedjék el fegyvereiket,
1959 14| örök éj azoknak, kik most elalusznak. Már ki van vonva a fegyver,
1960 14| utána. Nekem szokásom, ha elandalodom, fütyörészni, s éppen akkor
1961 1| aki őneki legbenső barátja elannyira, hogy aki őt megbántja,
1962 9| rögtön bombákkal fognak elárasztani.~– Az csak nekik fog fáradságot
1963 4| nevek emlékére a szemet elárasztja, nem fogja-e megmondani,
1964 14| ne önszívébe verje-e azt.~Elárulja-e ez embert, ki őt ennyire
1965 1| törekednek, hogy a hazát elárulják, hogy bármi áron kibéküljenek,
1966 8| Az nem használna semmit. Elárulnám vele, hogy megmentettelek,
1967 5| hiszi, hogy én fogom önt elárulni. Ez esetben nem beszélek
1968 7| elcsábítottam, s kiért tégedet elárult.~– Az neked gyalázat, nem
1969 10| Hogyan?~– Mert ezáltal elárulta, hogy az ellenség közelít,
1970 14| gyanú. Egyszer ugyan szinte elárultam magamat. Előőrsön valánk,
1971 1| egész Zichy-féle ingóságokat elárvereltetem, így nem tudják meg, mi
1972 6| Sepsiszentgyörgy hölgyei ide fogják őt elásni, a városnak kapujába, éppen
1973 8| de azért, hogy a fegyvert elássák a földbe, nem emészti azt
1974 7| melynek tövébe leányát elásta, s keresése közben mindég
1975 5| az úton meggyilkoltam s elástam az árokba!~Az őrnagy haragosan
1976 6| csatamezőn, kinn futnak az elátkozott világban. Annyi unokafiú
1977 6| ezt meg nem védelmeztétek.~Elátkozták, elhajtották őket a széles
1978 8| vinni a sírba, megvetve, elátkozva halni meg a jövő milliók
1979 7| hírét? – kérdé a szökevény elbámulva.~– Most jöttünk török Szerbiából,
1980 1| ismét historikummá teszi az elbeszélést.~A lengyel volt, aki belépett.~
1981 8| azt: ne higgyétek, amit elbeszéltem, ne borzadjatok tőle vissza,
1982 7| feküdtek, nem ettek, nem ittak, elbetegeskedtek, s ha kérdék az orvosok,
1983 1| csinált generális gyomra elbír.~– Ejnye, ilyen adta-vette –
1984 1| óráiban, mikor a temető elbocsátja kárhozott lelkeit, kik nem
1985 10| hogy a néhány nap előtt elbocsátott vén huszár a sűrű ködtől
1986 14| halálos ellenségeinek! A világ elborult előtte e gondolatra.~– Jertek
1987 15| mester!”~A viceporkoláb elborzadt e nyilatkozaton. Világos
1988 6| hogy aki be akar jőni, elborzadva visszatérjen. Lassanként
1989 7| előtte. Végre egy fagyökérben elbotlott, elesett. Nem volt oka miért
1990 8| ahhoz is beszólt, attól is elbúcsúzék. A jó öreg Simon biztatólag
1991 7| tied a dicsőség híre, ha elbukunk, minket vádolj, erővel hozunk
1992 2| kereste magában e csüggeteg elbúsulás nyomát, de csak nem akadt
1993 2| vad haraggal, míg Gábor elbúsult keserű csapással úgy vág
1994 5| arasszal alább! – monda elbúsultan a vezér, s a fáradságos
1995 8| egyike, ki egy fülkében elbútt, s kit ő észre nem vett,
1996 8| leverte a római sas, ez elbutult nép közt most is vannak
1997 10| szétröppentek agyából, s elbúvtak félénken hideg koporsóik,
1998 7| kivertek birtokomból, nőmet elcsábíták, atyámfiait leöldösék, házamba
1999 7| hogy én vagyok az, ki nődet elcsábítottam, s kiért tégedet elárult.~–
2000 7| s mikor már a városban elcsendesedett a zaj, a vijjongatás, a
2001 8| kegyetlen szigorral.~Az oláhok elcsendesülve vonultak félre.~– A hintó
|