11-arkos | arkot-bevet | bevev-csina | csino-elcse | elcso-eltak | eltan-fabol | facsa-feszk | feszu-gondo | gondv-harom | harsa-husza | huszf-jovah | joval-kever | keves-korul | koss-lefut | legal-magne | magos-megta | megte-negye | negyo-ossze | osven-pirul | piski-rovid | rogyi-szall | szalm-szori | szorj-tessz | test-utott | utted-vesze | veszh-zuzot
Rész
2002 7| is alunni mentek, minden elcsöndesült, csak az ő szemeire nem
2003 8| kiváltottalak; mikor marhád eldöglött, helyette nem adtam-e neked
2004 6| ha elvesztett a nemzet az eldöntő ütközetben, hírmondó ne
2005 7| a sáncok közt, itt-amott eldőltek az árokban, átkozódó arccal
2006 4| hajadon leányai, bús danáikat eldúdolva, tarka virágokkal hinteni
2007 6| Valahol a harasztos völgyben eldűlt, vére kifolyott, ott meghalt.~
2008 1| Elővették a másik ládát. Az elébbibe visszaseperték a megvámolt
2009 1| tudja ön, uram, a haza elébbvaló minden privát dolgoknál.
2010 3| magyar sereg. A papa kiment elébök a deputációval, a cselédek
2011 8| Az oláhok közül többen elégedetlenül kezdettek morogni.~– Aki
2012 2| szokása.~Voltak, kik nem elégedtek meg e rendszerrel. Kik váltig
2013 5| églakókkal, rebegé:~– Meg vagy elégedve velem?… Jól tettem-e így?…
2014 15| helyre, aholott is annak elegendő üres ideje lőn gondolkozni
2015 5| elkövetett, nem kapott volna elégtételt, míg azzal merőben ellenkezőt
2016 2| bömbölve okádta a szikrával elegy fekete füstöt.~Néhol az
2017 7| mulatozni szoktak, ott beszédbe elegyedett velök, szavai lassanként
2018 5| sziklákat, a földomlásokat elegyengették, már jöttek utánok a nehezen
2019 1| tiszt urak, kik világért sem elegyítik magukat a közkatonaság közé,
2020 4| szakadó zápor vérpatakokkal elegyül itt alant.~Az égen tán felhőszakadás
2021 4| hurcolva ölükben. Összefagyva, eléhezve a decemberi hideg éjszakában.~–
2022 7| megtanultak könyv nélkül azokat eleitől végig, azt imádkozák reggel-este.~
2023 8| felfuttatva…~1848 tavasz elején e kastély ebédlőtermében
2024 14| terv szerint szétosztva, elejénte urai voltak a csatatérnek,
2025 4| megállnak egy dombon, ágyújok elejét lekapcsolják, amelyik legőszebb
2026 6| Térden állt, mert mankóit elejté. Úgy nézett ki, mintha buzgó
2027 1| az alkalmat lesik, hogy elejthessenek. Félnek tőled, és ez rossz
2028 8| mellettük, futtában kiáltá eléjük:~– Jertek utánam Topánfalvára!~
2029 5| tán feje levágva, arca eléktelenítve? Nem volt. Épen hagyták,
2030 8| de egymással boldogan, elélhettek. Ne átalljátok azt elfogadni,
2031 5| táncoltak a honvédek.~Valami élelmes ember kocsmát rögtönzött
2032 6| éppen az esett le.~A két elem ura lett a csatatérnek,
2033 1| fejemmel vagyok felelős.~S elémbe állt egész hosszában.~Nem
2034 8| név viselői.~Elöl egy agg, élemedett asszony, Bárdy Antalné,
2035 1| emlékezetünk még nagyon élénk, s amik ezután következtek,
2036 6| mankóit, s oly sietve, oly élénken haladott az asszony mellett,
2037 2| félre, magányba vonulni, elenyelegte búját katonás tréfával.~–
2038 7| mélyen elnyújtott félhangban elenyészők.~Még most is hallani e dalokat
2039 10| tüzében?…~Vagy elmúltál, elenyésztél, miután oltáraid lerontattak?
2040 1| mámorával ittas év? Elmúltatok, elenyésztetek.~Hová levétek ti, hősei
2041 3| kisasszony leveléből)~Kedves Eleonórám!~Beteg vagyok, fekszem,
2042 10| nehogy elszökj tőlünk, inkább eleresztelek.~– Köszönöm, ezredes uram –
2043 7| Azt egy hadnagy sem bírja elérni, az nem hagy magára idegen
2044 6| hozott a városnak. Az asszony elérté a jelt s megtagadva intett.~–
2045 7| szóltak egymáshoz.~Reggelre elértek a legközelebbi faluba.~Györgynek
2046 3| cilinderekre, nem bírt egy elértő mosolygást visszatartani,
2047 15| megfogta János mester kezét s elérzékenyültében könnyeket sírva, így kezdé
2048 6| kést köszörült, fejszét élesített. A kisgyermekek sírtak-ríttak
2049 1| Ugye nem futott el egy is! Elestek. Mire az éjszaka eljön,
2050 8| meg kelle küzdeni. Az ő elestével nem maradt egyéb a háznál,
2051 10| látott a kelő nap,~ Azt elesve látta lemenőben.)~*~A harmadnap
2052 7| közönséges gonosztevő végezd be életedet.~– Te ismersz engem?~– Híredből.
2053 1| az útonállónak váltságul életéért. Tegye ön el.~– Takarodj!
2054 1| minuta egy század a nemzet életére nézve. Itt ezer pengő útiköltségül,
2055 6| átható csengését s termetök életerős karcsúságát megtartják a
2056 5| tűzhelyén, a vesztőhelyen kell életetét bevégeznie.~– Szegény asszony,
2057 1| életüket, míg a honvéd olcsó életével adózott a síkon.~Ah! Az
2058 5| hihetetlen!~És a nő arcán oly élethíven volt kifejezve a bámulás,
2059 9| vakmerő istenkísértés és életkockáztatás lenne.~– Katonának ott a
2060 14| oda áldozatul, ők még az életnél is drágább áldozatot vittek
2061 9| hosszú szőke szakállal és életpiros arccal, mely most még pirosabb
2062 5| Virágokkal akkor, most élettel és halállal. Ön megvénült,
2063 8| ifjú ül, Bárdy Leó. Szép, életteljes arc, kifejlett idomos termet,
2064 10| az ő arcának rózsái, és életteljesek és dicsőek, miként ő!~–
2065 1| megőrzék a haza számára becses életüket, míg a honvéd olcsó életével
2066 7| hogy jóvátehetjük elmúlt életünk vétkeit egy becsületes halállal.
2067 10| foglalt helyet, oly friss, oly életvidám arccal, ragyogó szemeihez,
2068 10| jelent meg előtte. Pirosan, életvidámon, mosolyogva; perc múlva
2069 2| vendégfogadókból, jöttüknek hírére, eleve megszökött minden korcsmáros.~
2070 1| Ez utóbbi eset nagyon elevenig ható csapás volt a miniszterre.
2071 3| leírhat, az bódított, az elevenített, az megölt és idvezített.~
2072 6| az ősz emberre; és szíve elfacsarodott, szemei megteltek könnyel.~–
2073 8| látszott valami elkésett, elfanyarodott mosolygás…~Ha ezeknek akkor
2074 3| alusznak s mégsem tudnak elfáradni, hogy az én quadrille-omra
2075 2| naphosszant, hordva bús, elfásult képű népet, málhákat, szekereket,
2076 2| diadalkiáltás. A porfelleg elfedi a képet.~*~Ezalatt egy osztály
2077 9| iparkodtak a veszély elől elfedni, akik viszont kíváncsian
2078 14| reszketett, mint a délibáb, s elfehéredve susogá:~– Te is Kossuth
2079 7| az est. A táj elszürkült, elfeküdt. Csak a vén csikós tudta,
2080 2| tábornok arca kigyulladt, elfeledett dikciót, frázisokat, kirántá
2081 2| mikor a trombita megszólal, elfeledni szerelmet, örömet, boldogságot,
2082 5| a nagy, epedő szemekben elfeledteték vele, hogy vádlott és bíró
2083 6| lefestve láttunk s nevét elfeledtük, valami álomképre, mely
2084 3| neki felelni, hogy elébb elfelejtem azt, hogy a világon vagyok.
2085 5| s ilyenkor elhagyatnak, elfelejtetnek, ami akkor is megtörténhetik
2086 4| tetszék, mintha századok rég elfelejtett meséire emlékeznék vissza.~
2087 6| születtél. Élj vagy halj, de elfelejts bennünket!~A fiú esdő tekintettel
2088 9| melyben tán kétszázan is elférnénk.~– Valóban?~– Sőt még tán
2089 6| Menjetek innen. Nagy a világ, elfértek benne. Nincs tőlünk mit
2090 14| hát, orgyilkosok! – kiálta elförmedve –, nem áll utatokban semmi! –
2091 13| és azt elveszté.~E csata elfogadásával és kimenetelével maig sincs
2092 7| sem oltár el nem fogadott, elfogadja áldozataidat a haza. A hazának
2093 8| az ifjú a decurióhoz.~– Elfogadom, a csatában visszaszerezheted
2094 7| keresve napi kenyeremet. Elfogadták-e valaha?… Nem volt az az
2095 13| Zrínyi-zászlóaljat leölték vagy elfogák. Mikor vesztett csata után
2096 1| megijedt nagyon. Igen fél az elfogatástól. Egy óra múlva itt lesz.
2097 1| csengettyű felé retirálni.~– Most elfogathat ön, de tudja meg, hogy Dembinszkinek
2098 5| Ezért jogom volt kegyedet elfogatni s kérdőre venni.~– Az emberek
2099 1| a crawallokat, Kovácsot elfogatom, mint titkos összeesküvőt,
2100 5| bocsátotta idáig az általam elfogatott vádlottat.~A tiszt állítá,
2101 2| egyes futárokat a huszárok elfogdosák, s midőn késő éjjel az egész
2102 13| ágyúit elvették, pozícióját elfoglalák. Bajnokai színét-javát,
2103 13| Tehát e szerint ez a pozíció elfoglalhatatlan?~– Éppen nem. Ilyenkor azt
2104 6| ebekkel. Egyenkint kellett elfoglalnia minden házat. Újra kezdeni
2105 1| túlerőt, míg végre az oláhok elfoglaltak ágyúit.~– Ne hagyjuk ágyúinkat,
2106 14| harctársait.~A rácok torlaszait elfoglalták, az ellenállókat leöldösék,
2107 1| bevetem a kályhába, hogy ha elfognak, nálam ne kapják. Nem nagy
2108 2| Gábor nem hagyja magát elfogni, inkább meghal, de fogollyá
2109 12| megrázta forróan annak elfogódástól reszkető kezét és mondá:~–
2110 10| Hajdani legényére ismert az elfogott huszárban, ki Szoboszlón
2111 11| leverte őket, vezérüket elfogta, megölé, seregeiket szétverte,
2112 5| magát vágni; amely órában elfogták, a másikban már szabad volt.~
2113 3| kocogtatást az ajtón.~Ijedségem, elfogulásom, vagy nem is tudom, mi miatt,
2114 2| mikor az az ordé. Majd, ha elfogy a pénz, akkor megint vágunk
2115 14| pirossipkás sereg, előtte elfogyott az ellen, mögötte megszűnt
2116 11| át rajta.~A hold, félig elfogyva, nézi altató világgal a
2117 8| siralmasan fogtok felkoncoltatni, elfojtanám a könnyet, mely égő szemem
2118 9| forradalmat iparkodik, de nem bír elfojtani. S hagy kétségbeesése tökéletes
2119 6| erőszakosan reszketni, száraz, elfonnyadt karjai kiterjesztett kezeikkel
2120 6| kiált eliszonyodva Judit, s elfordítja arcát és szemeit kezével
2121 2| másik percben mindkettő elfordul ellenfelétől s ennek társaira
2122 7| vagyok halálhírnök – szólt elfulladt hangon a segéd –, ami hírt
2123 8| visszhangzó kopogás s a mellette elfutó mocskossárga patak, mi onnan
2124 8| ha akarsz, de én elébb elfutok innen, hogy velem ne találjanak.
2125 6| szél és a láng.~Az emberek elfutottak onnan. Csak két ellenséges
2126 10| alakok pálmakoszorúkkal, elgázolt hadak, láncra fűzött ellenség
2127 2| egy perc alatt szétszórva, elgázolva rohan a kápolna sáncainak
2128 2| szegényeket.~Bús, kedvetlen, elgémberedett arcok mentek tova reggeltől
2129 15| világon? – kérdé a szegkovács, elgondolkodva, hogy az egész világ ugyan
2130 2| szolnoki özvegy, és sokszor elgondolkozék róla magában, miért, hogy
2131 4| maguk a házas férfiak is, elhagyák szép mátkáikat, el szende
2132 5| át a hegyen, s ilyenkor elhagyatnak, elfelejtetnek, ami akkor
2133 8| míveltebb, nagyobb, az enyém elhagyatottabb, mostohább; annál keserűbb
2134 1| elhagyva az ősi hajlékot, s elhagyatva örömtől, reménytől!~Hol
2135 4| leányod.~Minden székely legény elhagyja jegyesét, még a házas férfiak
2136 2| kénytelen volt Szolnokot elhagyni s a Zagyva mocsárai között
2137 6| koporsója körül ott sírnak az elhagyottak. Isten látja, nem azt a
2138 7| imádságaik közé.~– Nevemet elhagytam. Most Szenttamásinak hívatom
2139 5| kardbojtját, felvett egy elhajított fegyvert a földről s odaállt
2140 7| elragadta kezéből a keresztet, s elhajította messze, haldokló hangon
2141 4| kiált az ősz ember, süvegét elhajítva, s égő kanócával a folyam
2142 7| embernek, istennek, nem elhajtottak-e mindenünnen. Meg akarsz
2143 1| odaértek. Az ágyúdörgés elhal.~Menj tovább. Láss ott,
2144 10| várta, míg a gyászkíséret elhalad előtte.~Jöttek az énekesek,
2145 7| csupán, melyet nem lehetett elhalasztani. A haditörvényszék egy embert
2146 9| nádorvonal felől, s kényszeríté elhallgatni az ostrom-mozsarakat…~*~
2147 6| Székely asszony~Elhallgattak az ágyúk, elhalt a csatazaj,
2148 4| lerontatnak…~A ti jajgatástok elhallik a szomszéd országokra…~A
2149 6| diadalének, alig-alig az elhalók kiáltása, midőn hirtelen,
2150 6| a fű. Mi pedig egyenként elhalunk, és nem akarjuk, hogy valaki
2151 10| hogy arcom halványsága után elhalványuland a dicsőség is.~A tábornokot
2152 4| táblával, barnult rézkapcsokra, elhamvadt aranyozással rongált sarkaikon,
2153 9| többé.~Rettenetes tűzvész elhamvasztá házaid kétharmadát, a legszebb
2154 7| futókat, lovaik dübörgése elhangzik az éjben.~A távol bérceken
2155 6| él, s mikor már mindenki elhanyatlott, mikor nincs, aki segítsen
2156 9| a torony lépcsőibe kezd elharapózni.~*~Az égő templom fénye
2157 8| adok neked e gyalázatot elhárítani rólam. Megteszed-e?~– Szólj.~–
2158 6| a fekete szem tűzsugára elhat.~Pillanatok múlva láthatóbbá
2159 7| gondolkoznod rajta, hogy magadat elhatározd; lovad kantárjánál fogva
2160 1| letűntével, a kormányon elhatározó majoritásban maradandott
2161 8| szólt az ifjú, hirtelen elhatározottan kelve fel csüggedt helyzetéből. –
2162 7| járvány kiütni a külhonban elhelyezett magyar katonaság között.~
2163 1| nagyságú láda volt egymás mellé elhelyezve. Iszonyú vaspántos és rézcirádás
2164 7| tetemet s vállain azt az elhervadt, holdfehér arcú gyermeket,
2165 8| csak hogy uratlan hazában élhess.~Riadozó lárma szakítá félbe
2166 7| további napjaira emberek közt élhessek, napszámmal, verítékkel
2167 6| Pedig ki tudja, még meddig élhetsz?… De szólj, ha megjelenne
2168 1| nem akarlak én megenni. Elhiheted, hogy iratoddal én vissza
2169 4| mert különben nem fogják elhinni.~A költő álmodta ezeket.~
2170 3| némileg megnyugtatni és elhitetni vele, hogy azok a katonák
2171 9| pirosgallérú kortesnek elhitte, hogy ő Kossuth Lajos, s
2172 6| az egész városnak, most elhívta őt magához, mert e városnak
2173 4| csillagok, a nap és a hold elhomályosulnak, a kevélyek szarvai letörnek…~
2174 4| végeztével, miután a sebesülteket elhordák, mindenki az öreg Áron után
2175 2| kedvest illetnek e hangok. Elhordod-e azokat, esteli szellő, hová
2176 2| Ne félj, jó teremtés, elhozom mátkádat a legelső harcból,
2177 10| fekete még a Schwechat alól elhozott puskaporfüsttől, de bajusza
2178 5| fuss, mentsd meg magadat!… Elhoztalak a halál küszöbéig, fordulj
2179 1| megfordítja a csata sorsát. Fele elhull a seregnek, de a másik fele
2180 6| mind. A vezér is sebben elhullt.~Az ősz ember ezt hallva,
2181 6| Sepsiszentgyörgyön. A bátrai elhulltak, a gyáváit elhajtották,
2182 1| van a pénz.~A miniszter elhűlt, elsápadt. Nem tudott mit
2183 1| férfi. Szabályos, de kissé elhúzott arca igen tudományosnak
2184 3| A zenekar a bevezetést elhúzta, s erre mindenki sietett
2185 5| embernek, ki kegyeddel együtt elindulna kémkedni, fanatikus bizalmának
2186 6| olvasott:~„Monda az ember Élinek: a harcból jövök, a harcból
2187 7| Mondhatom, ugye azt magad is elismered, hogy igen szép volt?~–
2188 1| konferenciában. Csak néhány sor elismerés, azontúl ne legyen semmire
2189 1| s bejárt, valamint saját elismerése tökéletesen valószínűvé
2190 13| vagyok.~Perczel szerény elismeréssel nyújtá át neki a tábornoki
2191 1| e pénzt megadnod, csupán elismerned, hogy elvivéd.~– De nem
2192 13| idegenhez, nem szégyenlve elismerni annak fensőbbségét maga
2193 6| Nincs fegyvere! – kiált eliszonyodva Judit, s elfordítja arcát
2194 6| előlépve a tömeg közül, kemény elítélő hangon Judit.~A fiú felelni
2195 15| apróbb politikai vétségekért elítéltek szabadon bocsáttattak, köztük
2196 7| hogy adjon kegyelmet az elítéltnek. A hadbíró a harmadik kérésre
2197 6| Eltagadd, hogy itt születtél. Élj vagy halj, de elfelejts
2198 1| veszik öntől számon hivatalos eljárását? – kérdém.~– A státus dolgaiba
2199 3| kegyeddel az ígért kontratáncot eljárhassa, miután a féllábát ellőtték
2200 11| ápolni, betegeket gyógyítani eljárt faluról falura, ki nem alhatott,
2201 7| ősi nyugodalmas házikó, eljegyzett kedves, növendék gyermek,
2202 9| kaszárnyákból lejött katonaság vígan éljenezett egy fényes csoportot, mely
2203 9| ágyúgolyók ropogásainál, harsogó éljennel üdvözlé a nép az új várparancsnokot.~
2204 2| testtel a mezőkön, de társaik éljenordítása hirdeti, hogy az ágyúkat
2205 9| tökéletes legyen, a harmadik éljenszó után a rondellában elrejtett
2206 2| hangon, mire a sereg viharos éljenzéssel felelt, s megindult vezére
2207 1| kardot magával? A gyémántok eljöhetnek belőle.~És így tovább. Minden
2208 7| a vért.~– Velünk fogsz-e eljönni?~– Még nem. Még sok utam
2209 7| magunkkal. Tudjuk, hogy örömest eljössz, de félsz a gyalázattól,
2210 4| szemeit felnyitja; – reggel eljöttek a szomszédok, felöltöztették
2211 7| kiabálták egyszerre mind.~– Eljöttök-e velem a csatába?~– Mindenhova!
2212 7| nagy kegyetlenül szörnyen eljövendő dolgokat, s hangzott néha-néha
2213 4| a sírban, sem az égben. Eljövök. Lesz egy pillanat, melyben
2214 5| kegyedet arra, hogy mégis eljőjön?~A nő összetette kezeit,
2215 2| Rózsa.~– Sejtettem, hogy eljősz. Sírhatnám volt már az egész
2216 6| vissza nem jő. Akármeddig éljünk, számunkra több öröm nem
2217 2| mikor a dicsőség mámora elkábítja agyamat, nem egyszer hallom
2218 1| hogy én a státus pénzét elkártyázom, nem loptam én még senki
2219 1| bajod az öreg kóficcal, hogy elkártyáztad a pénzt, amin kapszlikat
2220 8| karolta át bátyja térdeit s elkényszeredett hangon kéré, hogy ne legyen
2221 2| vagonokból, összefagyva, elkényszeredve s nem tudva merre fordulni
2222 11| azonban nagyot gondolt. Elképzelé, hogy mi lesz e harcnak
2223 3| kegyednek nem kell éppen elkerülhetetlenül táncolni, édes mama.~A tisztek
2224 6| s kit a csaták golyója elkerült, megölte a szigorú haditörvény,
2225 7| kellene megtorlania, oly elkeseredéssel, oly dühvel gyilkolt le
2226 8| arcán is látszott valami elkésett, elfanyarodott mosolygás…~
2227 7| Sajnállak, hogy a menyegzőről elkéstél…~– Verjen meg az Isten súlyos
2228 8| már fenn van az égen.~– Elkéstünk! – szól egy, ki Imre mellett
2229 6| ottan egy fülkében előre elkészített szurokkoszorúkat, azokat
2230 7| alakja látszék, kik mindenre elkészülve várták a közelgőket.~Egy
2231 2| ugrál elő a töltés mellől s elkezd tüzelni a két huszárra.~–
2232 2| alakítanak, s egy vezényszóra elkezdenek futni a sáncok felé, a ropogó
2233 13| legközelebb találja az ellenséget, elkezdi püfölni, az vísszahúzódik
2234 2| legerősebb az ellenség, akkor elkiáltá magát: Utánam! – s tört-zúzott,
2235 5| bocsátlak magadat, Hermine, elkísérlek odáig, legalább az erdőből
2236 6| jöhettek ide. A nyugalom elköltözött e városból örökre. Fényes
2237 5| sérelemmel, mit az rajta elkövetett, nem kapott volna elégtételt,
2238 3| szokta kifejezni.~Végre elkövetkezett az én quadrille-om. A zenekar
2239 1| elvbarátai, kik mindent elkövettek, hogy e tett részeseinek
2240 1| hajába merjen kapni.~Minden elkövettetett, hogy e botrány megszüntettessék.
2241 1| országgyűlés foga-e azokat elkótyavetyélni?~A szónokok határozottan;
2242 10| küzdeni.~Egyik segédét rögtön elküldé a sekrestyés után, hogy
2243 1| az utolsó garasát, másnap elküldette magát futárnak és harmadnap
2244 1| célozva.~– Ne törődj vele. Elküldöm Pestre iratokkal, mikért
2245 11| megy dicsérni, ki téged elküldött. Lesz aratás, lesz borszüret,
2246 3| szerettem volna, ha táncosomat elküldték volna hirtelen valahová
2247 1| Visszahozta az ördög. Ma megint elküldtem, meg sem hagytam pihenni.
2248 6| elszorulni érzi szívét, ellankadni karját és nem tudja, miért.~
2249 2| lőtávolságra az elárkolt s ágyúkkal ellátott pályaudvar, citadellaszerű
2250 4| felgyújtották, még idáig is ellátszik a tüze. Mindig visszanéztem,
2251 8| tetejébe a távolba messze ellátszó egyszerű kereszt tűzetett.
2252 6| érchangon hirdetve halálos ellenállást mindennek, aki él, s mikor
2253 10| dicsőségére! Legyenek azok oly ellenállhatlanok, mint szép szomszédnőm szemei,
2254 2| császári főhadseregre vettetnék ellenállhatlanul.~Egyedül a Zagyva felőli
2255 14| torlaszait elfoglalták, az ellenállókat leöldösék, templomukba üszköt
2256 8| sziklatorkolatnak, honnét rajzott ellenébe a vadul kiáltozó nép, kaszákkal
2257 1| katonái szidnak bennünket, az ellenéi fenyegetnek. Elöl tűz, hátul
2258 2| nekipirult arcok szembenállanak elleneik meglepett képeivel. Egy
2259 2| kellett, kaszáikat csak elleneikkel szemtül szemben használhatják.
2260 14| vihart. Nyargalva rohannak elleneiknek; mire az kétszer kilőtte
2261 5| haditervet, hogy vigye meg elleneinek, s miután a többi kémek
2262 12| nyújtotta volna kezét halálos ellenének a békekötésre, midőn a kis
2263 14| engem az ölelés, mely fajom ellenétől jő, csak azt, hogy ez ölelés
2264 2| semmit többé.~Leghamarabb jut ellenével össze a szegedi zászlóalj.
2265 2| csatatért elhagyva, ottani ellenfeleihez egy famózus proklamációt
2266 4| nem, végtelen távolságból ellenfeleikre.~Ők készülnek a támadáshoz,
2267 2| vén huszár verekszik véres ellenfeleivel. Tüzesen, de harag nélkül
2268 2| percben mindkettő elfordul ellenfelétől s ennek társaira csap le.
2269 5| rá bebizonyítani, hogy az ellenfélnek is szolgálatokat tesz.~Tudósításai
2270 10| eseményt, mely a magyarok elleni csatában elesett hadvezér
2271 7| végett tégy úgy, mintha ellenkeznél, vágj le egy-kettőt közülünk,
2272 2| előtt, míg amazoknak egészen ellenkező volt a céljok. Alig szólalt
2273 2| arccal fordulva az érkező ellennek, nem várják be annak megtámadását,
2274 7| Házat építek számodra ellenség-fejekből, ha utat csinálsz nekem
2275 8| megölt egy nagy csomót az ellenségből.~– Ti mind igen vitézül
2276 6| Gábor Áron… emez volt az ellenségé… s ez rá az ég mennydörgése…~
2277 8| decurio a román hadseregnél, ellenséged a csatában, most gazdád,
2278 8| nemzetedet védni, mielőtt tudnád ellenségeid számát s ismernéd barátid
2279 4| tenéked kezeidbe adom a te ellenségeidet.”~Ismét új lap:~„Én veled
2280 7| boldogtalanná tették, legkeservesebb ellenségeik velük szemben, egy sáncba
2281 10| A magyarok visszaverték ellenségeiket.~A tábornok kénytelen volt
2282 14| szerete, aljas eszköze halálos ellenségeinek! A világ elborult előtte
2283 9| kegyetlenül bánt, mint a magyar ellenségeivel.~– Csak azok odaáltal békét
2284 2| földes szobájában. Régi ellenségek, kik egy országban nem fértek
2285 7| minden lépés közelebb viszi, ellenségének véres fejét látja képzeletében.
2286 10| sereg a folyam jegén várta ellenségét. Ott ütköztek meg utoljára
2287 7| Basilisk behunyt szemmel feküdt ellenségétől nem messze; György fáradtan
2288 8| előtte, köztök Lupuj.~– Két ellenségfejet hoztunk– szólt Lupuj sötét,
2289 12| nap, egész éjjel vítt az ellenséggel a kis szürke ember, hol
2290 4| Az a mi menyasszonyunk, ellenségrontó ércleánya az öreg Áronnak,
2291 8| fiainak asszonyokat kell ellenségül keresni. Tedd le a földre.~–
2292 8| tegye le a földre.~– Ez is ellenségünk – felele az dacosan.~– Hallgass,
2293 5| egymásra égő harcvágyával a két ellensereg. A tisztek mindenütt csapatjaik
2294 1| ezeket az embereket. Különös ellenszenvem volt mindig a becsületes
2295 5| golyó fütyölt.~A kis csapat ellentállása nélkül az egész vert sereg
2296 8| beugrálni, leküzdve a csekély ellentállást, míg a másik lábtón közeledő
2297 14| őrült vagyok most, midőn ellentállok tinektek. Nem fogátok őt
2298 8| csapással úgy ütötte le az ellentmondó fejét, hogy az annak háta
2299 7| iránt, kik nem vétettek ellenük soha.~Szent Eustach napja
2300 3| tud engedelmeskedni minden ellenvetés nélkül! De már én nem jó
2301 3| mama folyvást ráncigált és ellenvetéseket tett.~– Nincsen báli ruhád.~–
2302 1| sorból. Ott marad. A hó ellepi, megfagy, jól jár. A többi
2303 8| eljött, s még pénzeidet is ellopta azzal együtt, sőt, ami több,
2304 1| ha összeszidták. – Igazán ellopták a pénzedet?~– Dehogy lopták.~–
2305 10| elhaladt előtte, egy hátul elmaradottól nyers hangon kérdé a tábornok:~–
2306 8| siess, el ne késsél. Ha elmaradsz, gyász lesz reád, énreám
2307 4| mely emléktelen időkből elmaradva a helység tulajdonává vált,
2308 15| magamért szoktam inni.~– Ne elméckedjék kend! Hanem igyék azért,
2309 6| van az udvar is, mindenki elmegy nézni a halottat. Az utolsó
2310 7| találta mondani:~– Hátha mi elmegyünk, s az itt maradt rácok azalatt
2311 3| nem táncolt. Ott egészen elmélázott magában.~Eközben még két
2312 13| zsurnalisztikának a legérdekesebben elmélkedhetni a hallatlan vérengzés felett
2313 1| előtt futásról, menekülésről elmélkedtek, most egyébről sem akartak
2314 5| madame, ma nagy kedve van elménckedni; annak az embernek, ki kegyeddel
2315 5| facsaróvá áztatva az alatta elmenőket.~A tunnel közepe táján látható
2316 5| sebet adva és nyerve.~A nő elmerengő szemmel nézte soká a két
2317 2| vonultak keresztül.~Haragos, elmérgesedett nép, gyalog és lóháton,
2318 7| nagy szorgalommal, nagy elmerüléssel, s mikor készen volt vele,
2319 8| hallgattak mindenütt.~Imre mélán elmerülve ült paripáján, midőn egyszerre
2320 8| megtörtént dolog, csak egy költő elmeszüleménye, ki lázas álmainak szörnyképeit
2321 7| megcsókolá, azután egy késsel elmetélte a kötelékeket, mikkel György
2322 6| szavainkat, s mikor hazamennek, elmondanák otthon, hogy az eltávozott
2323 5| Idehoznám ön elé az embert, elmondanám: ez ember vétette ezt! vétette
2324 7| ismerjük meg.~– Nem lehet azt elmondani, amit ez az ember mível.
2325 12| ember, ki ama német szavak elmondására egy álló hétig készült,
2326 4| miket ő magának annyiszor elmondatott s fejét oly elégülten billegette
2327 15| revolúció!”~Az ember még egyszer elmondatta magának a vivátokat, s ígérte,
2328 7| meg legalább nevedet, hogy elmondhassam nőmnek és gyermekemnek,
2329 7| monda a vezér Györgynek – elmondhatod: hogy egyetlen ember vagy,
2330 1| ugyan senkinek gondja rá, de elmondhatom. Eladtam gyermekeimnek minden
2331 15| példát fog előnkbe mutatni.~Elmondjuk, amint hallottuk, egy szót
2332 10| maradt, kétszer-háromszor elmormolá magában:~„Quem dies vidit
2333 4| hogy fölébred, hogy majd elmosolyodik s szemeit felnyitja; – reggel
2334 13| hadvezéreinek.~Perczel elmosolyodott és gondolá magában, az országgyűlés
2335 6| másfelől a villám vet rá elmúló kék-zöld világot.~S mentül
2336 4| volna.~Az én reményem napjai elmúltak, az én gondolatim kigyomláltattak
2337 10| tisztító tüzében?…~Vagy elmúltál, elenyésztél, miután oltáraid
2338 1| hír mámorával ittas év? Elmúltatok, elenyésztetek.~Hová levétek
2339 6| roppanás hallik, aztán a harang elnémul, talán éppen az esett le.~
2340 7| a haláltól; úgysem soká élnének már.~Elöl egy szörnyű ember
2341 3| kérdezém tőle.~Mind a kettő elneveté magát.~– A puszta földön,
2342 7| roskadva, alig látszott benne élnivaló erő, úgy hallgatta végig
2343 1| mely kifejezést ugyan az elnök imparlamentárisnak nyilatkoztatott,
2344 1| végre a vizsgáló bizottmány elnöke. Alacsony ősz ember, becsületes
2345 6| napjainkat. Túl kellett élnünk a nálunknál jobbakat, túl
2346 8| betörött mellcsontok, derékban elnyaklott tetemek kezdtek heverni
2347 7| idegen embert felülni, az elnyargal álló nap, anélkül, hogy
2348 6| nyomorék és tovább olvas:~„És elnyerék az Isten ládáját és Éli
2349 12| akkor egy katonai rendjel elnyerése.~Egy vén, ősz huszárezredes –
2350 1| valakitől egy icce aranyat elnyerni azon időben, mikor az országot
2351 6| megholt, az Isten ládáját is elnyerték.”~A nyomorék nem bírta tovább
2352 9| hogy melyik bírja a másikat elnyomni.~A bombák pedig hullottak
2353 8| Mellette egy szegény kis elnyomorodott gyermek ül. Halvány idétlen
2354 4| felett – oly soká tudott elnyugodni, lemente után majd egy óráig
2355 14| érteni. Mikor mindnyájan elnyugosznak, ők lopózzanak be az alvókhoz,
2356 5| látszik ki belőle.~A porfelleg elnyugszik, a kisded csapat bántatlanul
2357 7| hanyatlók, végre mélyen elnyújtott félhangban elenyészők.~Még
2358 1| feszült várakozás közben előadását azzal rekeszté be, hogy
2359 7| bokrokról, azokkal hinté be előbb halottját, azután takarta
2360 1| eseményeknek összeköttetése az előbbiekkel vagy sem? Miért kellett
2361 2| szuronyára tűzve viszi mind előbbre.~A sáncot elérték, egymás
2362 1| elosongatának. Legutoljára előbújt az ágy alól Hetveni úr is,
2363 8| az apja karszéke mellől előbukkant.~Imre kardzörgése verte
2364 14| jövők örökleni látszanak elődeik vitézségét azoknak vörös
2365 2| Utánam! – s tört-zúzott, amit elöl-utól talált. Neki ez volt a szokása.~
2366 8| szobát, s amint kilépett, elöntötte a sűrű könny arcát, hagyta
2367 7| mint a tied. Menyegzőnk előestéjén egy ember életét kérem tőledjegyajándékul.~–
2368 1| vezetése mellett, hanem az előfizetők nemsokára instanciát adtak
2369 1| Simon!~Egy még minden eddig előfordultaknál apróbb egyén lépett be e
2370 10| fölkelt, nyergelt lovát előhozatá, s néhány kísérői társaságában
2371 1| gyönyörű burnótszelencét előhúzni a zsebből, mely egyetlen
2372 7| tanította, hova, merre menjen, előidézendő minden vészt, mellyel halálos
2373 10| látszik, nincsenek minden előítéletek nélkül. Jó katonának, ki
2374 10| visszafordulna hadseregével ily előjelenség után – szólt egyike kísérőinek.~–
2375 10| kitért a sokkal szomorúbb előjogú gyászmenetnek. A tábornok
2376 1| aranynyomatú tok nem akart előjőni.~A miniszter arca sötétült.~–
2377 1| bejöttek teríteni, mire ő ismét előkelő mínákba kezdte szedni arcát,
2378 9| távozának.~Utánok a város előkelői jöttek tisztelkedni, derék,
2379 9| magához ebédre, a város előkelőit is megtisztelé e kitüntetéssel,
2380 9| míg a jelenvolt városi előkelők kissé savanyú képeket vágtak
2381 1| assessorok meghunyászkodva előkeresék téli kaputjaikat, s egyenként
2382 1| az ilyesmihez.~S tüstént előkeresett néhány girbegurba eszközt
2383 4| letette maga mellé a kardot, előkereste a szent könyvet, hogy beszéljen
2384 9| segédei jelenték, hogy az előkészületek meg vannak téve a banketthoz,
2385 1| miniszter, de a lengyel oly előkészületeket kezdett tenni ökleivel,
2386 8| vasvillákkal fegyverezve.~– Tágulj előlem; oláh – ordíta rájok a közelből
2387 6| állnak, ekkor egy közülök előlép, Judit az, bátor, hideg
2388 1| tartani. Mihelyt távol lesz, előlépek az irattal, nagy zajt ütök,
2389 6| fegyveredet? – kiálta rá, előlépve a tömeg közül, kemény elítélő
2390 2| egész kaputos világot, mely előlük minden ennivalót fölfalt.~
2391 7| Pincéjéből jött, el akarta előlünk lopni borát, de útját álltam,
2392 1| rendel a deputátusoknak, elolvas minden újságot, amelyiket
2393 11| vevé föl azt, feltöré és elolvasá.~Azt olvasá benne, hogy
2394 10| az eseményt, ha tetszik, elolvashatja, tábornok úr.~A tábornok
2395 2| éveimből, vagy egy ezredemből előmozdított tiszt, s aztán valahányszor
2396 15| szeszélyének élő példát fog előnkbe mutatni.~Elmondjuk, amint
2397 8| nagyságát, hatalmát, befolyását, előnyeit, csak hogy uratlan hazában
2398 1| véget szánt ő a gonddal és előnyökkel szervezett gerilla-csapatnak.~
2399 2| összeütközésnél készakarva nagy előnyt engedtek nekik.~Ez így folyt
2400 3| az ellenség megtámadta az előőrsöket.~Az őrnagy az ágyúlövést
2401 10| segítve keresztülnyargalt az előőrsökön, be a faluba, ott a tábornok
2402 14| szinte elárultam magamat. Előőrsön valánk, ő odajött őrtüzünkhöz
2403 10| szomszéd helységbe tette előrehaladó útjában főhadiszállását.~
2404 5| újra visszatért.~Rögtön előrendelte utászait mind, a sereget
2405 13| azzal kirántá kardját és előrenyargalt.~– Utánam!~Már alig voltak
2406 5| csapatjából kiválik egy vitéz s előrenyargalva, a magyarok vezére felé
2407 10| tart bennünket!” s azután előretolva a sekrestyést, tréfásan
2408 4| zászlós seregek látszanak előrevonulni.~Rövid szünet múlva háborgó
2409 8| a padlásra vivé, mintegy elősejtelemmel ide rejté őt e fülkébe,
2410 1| kaputjaikat, s egyenként elosongatának. Legutoljára előbújt az
2411 10| hallani idegen ajakról, előszedte mindenki, amit itt-ott eltanult
2412 2| egyszerre megdördül, az eloszló füstben százak hevernek
2413 14| Erre az ezredes minden előszó és bevezetés nélkül úgy
2414 1| az ajtót s eltávozott.~Az előszoba is megüresült. A miniszter
2415 1| asszonyságnak, s az félrevonult az előszobába, az ajtót félig nyitva hagyva.
2416 3| és kardcsörgést hallok az előszobában, de még semmi káromkodást,
2417 1| miniszter úrnál. Benyitottam az előszobájába, aholott is majd leütött
2418 10| igen rosszul nézett ki.~Előszobájában valami zsinat keletkezett,
2419 5| vagyonaimnak.~A hadnagy előszólíta három granátost, s parancsolá
2420 15| ideje letelt. János mester előszólítá őt a börtönből.~Már messziről
2421 8| osztozni mindenkinek.~A vezér elosztotta azt egyenlő részekre, s
2422 2| kiválogatva a holtak közül az élőt.~Olykor négyesével látni
2423 9| mint valami villi az úton előtalált gavallért.~A parancsnok
2424 1| pénzt lesz ön kénytelen előteremteni.~– De hol vegyem azt, asszonyom?~–
2425 8| csoport fegyveres nép látszott előtolakodni.~Még ekkor ideje lett volna
2426 7| a második a menyegzője előttin esik el.~– Nem kívánom.
2427 12| hideg, fagyos éjjel lovagolt előttünk, egyszerű szürke köpenyben,
2428 1| csak azon esetre lehetne elővehető, ha valami eclatans brutaliter
2429 8| hogy mit ád nekik.~Ezzel elővett egy fejszét, s a hordó fenekét
2430 1| valaki megelőzött volna.~Elővették a másik ládát. Az elébbibe
2431 2| harci mének közül egy sem előzi meg a másikat, oly rendben,
2432 7| városból.~Az ember nem tudva az előzményeket, azt hitte, hogy álmodik.~
2433 14| fognak mulatni. Dőzsölés után elpihennek. És nem fognak fölébredni
2434 2| diadalunk” – s az a vágyó elpirulás a menyasszony arcán mondani
2435 5| Az asszony mosolygott, elpirult, szemeit lesütötte… Minden
2436 1| oktalan. Aranyat és ezüstöt elprédálni ilyen időben kétséges papirosokért
2437 7| voltak, kiknek mindenüket elpusztíták a rácok, kikre csak üszkök
2438 7| őket is legyilkolják vagy elpusztítják.~Keservvel torkig telve
2439 9| is, szép fái kivagdalva, elpusztítva; a híd, mely a várossal
2440 9| fogtok imádkozni, ha ez is elpusztul? Siessetek! Templomotok
2441 9| szivárvány, nincs minek elpusztulni többé.~*~Rémséges éj volt.
2442 7| megkárosítottam, visszafizetem elrablott jószágát, templomot akartam
2443 3| magamon kívül valék.~– Ah, ön elrabolja szomszédnémat! – kiálta
2444 3| rajtam valamit, hogy ha elrabolnak, legalább mindent rendben
2445 3| csalogatva, hirtelen magukkal elragadják s elvigyék Törökországba.~–
2446 7| imádkoztak volna. György elragadta kezéből a keresztet, s elhajította
2447 8| lőni – rikácsolá az ősz, elrángatva Józsefet az ablaktól –,
2448 14| adjanak hírt jeladással az elrejtőzötteknek. A bosszú annál keserűbb
2449 1| gázoltatott. A fekete földig!~És elrendeltetett ellene a szigorú, törvényes
2450 6| Most menjetek, házaitokat elrendezni. Az első harangszóra sietve
2451 12| elveszett! – szólt csapatjait elrendezve a hídon, s amint az ostromtűzben
2452 8| ablakon, hogy az ember messze elrepült, bukfenceket hányva a levegőben.~–
2453 10| ahogy a tábornok mellette elrobogott, különös hatással tűnt szemébe
2454 9| voltál te hajdan! A melletted elröppenő gőzösök vendégei két torony
2455 5| valami csatornán, s az most elromlott, és a patak itt tört keresztül.~
2456 1| másik után, azután megint elrongyollott gyalognép, élén gubába burkolt
2457 10| volna valakinek a mulatságát elrontani, odafordítá lovát s megállt
2458 1| országgyűlésen, e kegyence elrontotta a tervet.~Még egy desperátus
2459 8| lábainál heverő holttestet elrúgva maga elől, s azzal inte
2460 4| ellenség ellen, szavaimtól elsápadnak a havasok lakói, és a Székelyföld
2461 7| elől. A legbátrabbak is elsápadtak, midőn közöttük halálfehér
2462 8| Térdepelj le, imádkozz!~Az oláh elsápadva esett térdre és kezeit összetevé.~–
2463 5| benőtték nyílását, a zöld fű elsarjadzott benne, amennyire a napvilág
2464 10| közül a sűrű golyózáportól elsepertetve, a többi állt, mint a szikla.~–
2465 3| Szemeink találkozának. Ő elsietett, vele együtt a tisztek mind.
2466 8| jöttüket, s halálos ijedtében elsikoltá magát, jelt adva a veszélyről
2467 7| A felzavart hullám ismét elsimul, a fenyves elnyeli a futókat,
2468 15| falnak e szavakra. A falnak elsőbb, de azután a szegkovács
2469 2| elöl a zászlóval, egy golyó elsodorja annak kopjás nyelét kezéből,
2470 7| egy-kettőt közülünk, az elsőket, akik kantárodhoz nyúlnak.
2471 8| a földre leesett.~A négy elsőt, ki odarohant a gyilkosnak
2472 4| falaira, melyek mellett elsuhant.~Kivezette apját a városból,
2473 4| egymás körül kerengve, mint elszabadult bujdosó magához kötött holdjával.~
2474 1| Minden darabból volt valami elszakasztható, elvihető. Az aranyláncokról
2475 6| Éli két fia is meghala.”~„Elszaladott pedig egy ember a harcból
2476 10| mi a fejfákat; az ugyan elszaladt tőlük, de mi legalább megágyúztuk
2477 3| deputációval, a cselédek mind elszaladtak a katonákat nézni, a mamát
2478 1| zászlómat.~– Igen, mert elszaladtál vele az első ágyúszóra.~
2479 8| visszatért arcára az előbbi rideg elszántság, s szemeiben a könnyek helyét
2480 2| partjáig, ott a kétségbeesés elszántságával, fordulnak meg újra a vitézebbek,
2481 11| egy, számra nem nagy, de elszántságban erős csapat menekült meg
2482 10| században született.~Tornyában elszaporodott galambok fészkelnek, kriptájába
2483 8| ugye? Az emberek nagyon elszaporodtak a földön? Nem fértek el
2484 7| áruló kiáltás nélkül.~György elszedte a szerb öltönyét, fegyverét,
2485 8| vágta, ki az esés alatt elszédülve, végigterült a földön.~E
2486 9| házak építetlenek, a nép elszegényült.~Most már feljöhet a szivárvány,
2487 3| idejük az én vendégeimnek elszenderedhetni, már jött valami ordonánc,
2488 10| közé szorítva nagyobbrészt elszivárványosodtak a ragyás verőfénytől, az
2489 1| vastag bőre volt sértések elszívelésére, s a pénzt a lengyel markába
2490 5| nő egyedül maradt. Ő is elszökhetett volna, ha kedve tartá. De
2491 10| No Miska, hát nehogy elszökj tőlünk, inkább eleresztelek.~–
2492 1| eladják, hogy Debrecenből elszökjenek, hogy Olmützbe levelezzenek,
2493 1| egész társaságban egy közös elszörnyedést jelentő „ah!” hallatott.~–
2494 11| orvosoknak a sebkötözésnél. Elszörnyedett, midőn meglátta az iszonyú
2495 8| testét?~– Ízekre téptük s elszórtuk az országúton.~A decurio
2496 6| találkozókat, s mindkettő elszorulni érzi szívét, ellankadni
2497 4| összetört kerekeit messze elszórva.~– Hajrá! hajrá! A havasok
2498 7| Végre leszállt az est. A táj elszürkült, elfeküdt. Csak a vén csikós
2499 6| osztozol. Eredj tőlünk. Eltagadd, hogy itt születtél. Élj
2500 6| arcát és szemeit kezével eltakarja.~Oly távolból megismeré
2501 4| puskáját ragadva, karjával eltakarta szemeit, hogy ne lásson,
2502 8| csuháját s fülét tenyereivel eltakarva ott feküdt, fel-felütve
|