11-arkos | arkot-bevet | bevev-csina | csino-elcse | elcso-eltak | eltan-fabol | facsa-feszk | feszu-gondo | gondv-harom | harsa-husza | huszf-jovah | joval-kever | keves-korul | koss-lefut | legal-magne | magos-megta | megte-negye | negyo-ossze | osven-pirul | piski-rovid | rogyi-szall | szalm-szori | szorj-tessz | test-utott | utted-vesze | veszh-zuzot
Rész
3003 5| záporalakban zuhogott alá, facsaróvá áztatva az alatta elmenőket.~
3004 8| Ekkor az oláhot kezdték el faggatni az ifjak, hogy mit tud a
3005 1| estétől itt állnak hóban, fagyban, mit akarsz velök?~– Mondd
3006 4| ki is, erősen be szokott fagyni.~E kis folyam jobb partján
3007 7| rebbent meg előtte. Végre egy fagyökérben elbotlott, elesett. Nem
3008 8| rohant oda valami közel fához, s a sikoltozás bizonyítá,
3009 14| most háborúval álmodik és faja vérében gázol, tán önmaga
3010 5| Térj magadhoz. Én tisztelem fájdalmadat, férjed becsültem, s ha
3011 8| meg a rozsda.~– Nem értem fájdalmaidat.~– Nem érted? Hiszed-e azt,
3012 5| Hermine, eleget beszéltél már fájdalmaidról, most hagyj magamra az enyimekkel,
3013 7| valaki jár nagy titokban e fájdalmakat oltogatni a magyar katonák
3014 8| megöltétek őket! – sikolta fel fájdalmasan a szerencsétlen ifjú, s
3015 5| bevégeznie.~– Szegény asszony, a fájdalom megzavarta agyadat.~– Tábornok
3016 13| Valami mondhatlan édes fájdalomérzet volt vonásaiban kifejezve.
3017 8| mindig azon halavány, hideg, fájdalomtalan arc, azon merev, büszke,
3018 11| feküdt beteg lázas ágyán. A fájó seb nehezen gyógyult fején,
3019 6| összekeveredtek a szomszéd fajokkal, mindenik nagyot változott, –
3020 14| tesz engem az ölelés, mely fajom ellenétől jő, csak azt,
3021 10| katonáknak.~Ismerte már ezt a fajt alföldön laktából, s odainté.~–
3022 1| arany és ezüst bizonyos fajta emberek kezeiben el nem
3023 10| megállani, hogy hahotára ne fakadjon.~Odamentek egyenként a huszárhoz,
3024 6| magát. Hangos zokogásra fakadt, s fejét az aggastyán térdeire
3025 7| szerbek hangos hahotára fakadtak az ötleten, s egy hordót
3026 4| felhőket, a földön sudaras fákat tépdelve haragjában, míg
3027 2| töltés mellett kivágott fákból rakattak pallisadok védpontul
3028 5| verte ki régi odújából. A fáklyáktól jobbra-balra hányt árnyékok
3029 10| jött a kísérő népség, a fáklyavivők, és senki sem látszott figyelni
3030 11| ünnepe van a természetnek. A fákon egy levél sem mozdul. A
3031 4| rongált sarkaikon, nagy fakult aranybetűkben ez egyszerű
3032 11| tenyészt meg kipusztult falain.~És ha olykor a babonás
3033 4| sírbolti fényt vetve a házak falaira, melyek mellett elsuhant.~
3034 9| kérdéses bástya óriási tömör falaival éppen a Dunára fekszik,
3035 9| Dunára fekszik, teteje a falaknak magas földhányattal van
3036 4| öreg Áronnak?~Amott a zárda falánál, legelöl valamennyi között,
3037 7| mire hazajuttok, házatok falára fekete betűkkel látjátok
3038 7| Egy sem adott neki egy falat kenyeret. Mindnyájan kizárták,
3039 2| örömest megoszták vele utolsó falatjaikat, s tüzet raktak neki, hogy
3040 8| zsúfolt férfitömeg közt faldöntő buzgánya csapásaival.~Már
3041 1| zivatarban fekete hollók falkái kóvályogtak, szüntelen kiáltozva
3042 7| ingoványok repülő kócsagok fehér falkáival, s ismét sivatag lelegelt
3043 1| árvereztetni fognak.~Az emberek a falra, s onnan egymásra bámultak,
3044 11| vezér. Egy nem messze eső faluban hált meg seregével együtt.~
3045 8| szerpentina vezet a kis völgyi faluból, míg túl rajta a hegy nyerges
3046 7| távozzék el minél elébb falujokból.~Nem rosszak, csak gyávák
3047 7| dalokat énekelve, erdőkben, faluk végén, néma éjszakákon,
3048 3| ismer kegyed rám…~Valami falusi liba azt felelte volna erre
3049 7| Éjjel belopózik elárkolt falvaitokba, s mikor gyermekeitek alusznak,
3050 1| mindenütt sarcot vetett a békés falvakra. Tudta, hogy az oláh pórnők
3051 7| rájok gyújtja tíz helyen a falvat, mire hazajuttok, házatok
3052 2| ottani ellenfeleihez egy famózus proklamációt bocsáta ki,
3053 4| szélcsendes időben, mikor más fának levele sem mozog, te annak
3054 7| Vad ordítással rohant a fanatizált nép alvó szomszédjai házára,
3055 14| különben szemérmes hölgyek a fanatizmus szent őrültségével veték
3056 7| volt vele, e nevet látta a fára kezei által felvágva.~„Basilisk.”~
3057 7| itatni kellene, s mégsem fárad ki. Az átússza a Tiszát
3058 8| állókat. A vaskezű ember fáradatlanul verte őket vissza, rést
3059 1| egy óra múlva lesz, ne is fáradjak oda érte magam, csak egy
3060 4| akar, de vágytak tenni, fáradni, s éjjel-nappal ébrenlét
3061 10| mondta méltánylandó nagy fáradsággal egymásnak közös mulatságára.~
3062 3| kipihenhessék magukat, mert igen fáradtak, már hat hét óta nem feküdtek
3063 5| Hónapokon át éjjel-nappal fáradtam rajta, hogy megölhesselek…
3064 7| nem bírt tovább menni a fáradtságtól.~– Ki vagy? Honnét jősz? –
3065 10| kiálta.~Előtte egy magas faragványos ódon síremlék állott; egy
3066 13| gyalogságunk már ki van fárasztva.~– Lehet rajta segíteni,
3067 15| ribillió!”~Mint a veszett farkas a bárányt, úgy kapta át
3068 1| szemfedővel volt leterítve, a farkasok üvöltve felelgettek egymásnak
3069 1| Kazinczyt, a Zeykeket, Pálffyt, Farkast, azt a rongyos újságírót
3070 7| szorgalma honosított meg a fát nem ismerő homokban.~Végre
3071 8| ifjú.~– Igen, az a halavány fáta, aki sors útján neki jutott.~–
3072 8| míg otthon nem voltál, a fátáért eljött, s még pénzeidet
3073 10| e leány szemei – most!~– Fatális gondolat – mondá bosszúsan
3074 8| tüszőjéből, s egyikkel a fátát lőtte agyon, másikkal önmagát.~–
3075 8| hajlékába törve, az elrabolt fátával szerelmeskedik.~– Hogy tudod
3076 13| bajaitól. A bekövetkezett fátum még a jóslatot is fölültetézte
3077 5| vezér. A nő leeresztett fátyolán keresztülvillogtak nagy
3078 12| belénk fért; de ki mert volna fázni, ki mert volna panaszkodni
3079 2| deresen, zúzmarásan, reszkető, fázó nők, szepegő kisfiaikat
3080 7| kanyargó futással, minő a fecske repülése, s nemsokára csak
3081 9| fogja felépíteni újra? Elő a fecskendőkkel! Egyetlen szent háza az
3082 4| kapaszkodó emberek tömegei fedék, kik ordítva kiabáltak segély
3083 1| kétszázezer ember nem aludt fedél alatt.~Az ország minden
3084 6| A láng emelkedik, az ég fedele izzani látszik tőle, s a
3085 10| egy fehér koporsót vittek. Fedelére mirtuszkoszorú volt tűzve,
3086 2| gyermekeit, a többi nagyrészint fedetlen; a szél fútt, hordta a havat
3087 3| szörnyen megszidott, hogy minek fedezem én fel az ő rejtekhelyét.~
3088 2| felőli mocsáros rész maradt fedezetlen, mint ahonnan erélyes támadást
3089 2| ágyúkat elérték.~Az ágyúkat fedező csapatok egy perc alatt
3090 14| sikolt a leány, testével fedve az ifjút –, őrült voltam,
3091 14| erőszakkal rohanva a támadók fegyverei közé, s a legdühösebbet
3092 2| sebesültet visznek tova fegyvereikre fektetve.~A csatamezőt vizsgáló
3093 10| módon köszönté el.~– E pohár fegyvereink dicsőségére! Legyenek azok
3094 8| gyalázatot hoztatok mindenütt fegyvereinkre! Míg a hős a csatamezőn
3095 14| ahol ők vannak, ott nincs fegyvereitek számára győzelem.~– Megölnélek
3096 8| egyenként.~– Én tölteni fogom a fegyvereiteket – biztatá őket az özvegy.~–
3097 4| jősz énellenem dárdával, fegyverekkel, én teellened a seregek
3098 1| szavakra hallgatni szokott.~Fegyvereseit azonnal csatarendbe állítá,
3099 8| kaszákkal és vasvillákkal fegyverezve.~– Tágulj előlem; oláh –
3100 1| csatarendbe állítá, bevezette a fegyverlerakás színhelyére, s a fegyvertelen
3101 2| megapadt tarisznyával – fegyverműhelyek és felszerelések személyzete.~
3102 7| ásó. Vigyük el.~– Jó lesz fegyvernek – mondá az apa.~– Jó lesz
3103 4| mely a melléből kiálló fegyvernél fogva a holt székelyt is
3104 9| Vajon nem lenne jó e napra fegyverszünetet kérni az ostromlóktól, hogy
3105 8| falai erősek, az ostromlók fegyvertelenek, és a hely sem védi őket.
3106 4| őnekik egy ágyújok sem volt, fegyverük is kevés. Többnyire egyenesre
3107 6| bár a szív erősebb. Sem fegyverünk, sem erőnk ellenállani,
3108 6| egyre kongott. Sikoltás és fegyverzaj közt hallatszott a rémes
3109 14| szemrehányó szóval, hogy még nem fegyverzé le a házánál alvókat.~És
3110 2| átvergődni a túlpartra, a nehéz fegyverzet nem hagyta a lovagokat úszni,
3111 5| halavány volt, még ajkai is fehérek voltak a dühtől, de hallgatott
3112 4| éjjel-nappal nehéz fojtó szagú fehéres füst csavargott fel az égre.~
3113 2| nehogy testvére megtudja.~Fehéret, hímzettet varratott Anikó,
3114 1| népet semmivé tették.~Sírj, fehérüljön el képed azok sírhalmánál,
3115 3| csakugyan rendes akciója az a fejbeütésforma).~Mi pedig a tánc-kolonne-ba
3116 9| bizalmas urak helybenhagyó fejbiccenései.~Az észrevételt tevő circumspectus
3117 7| nem szorítnak többé, s a fejecske, mely vállára lehajlék,
3118 9| eleven mellvédeik mögül kandi fejecskéiket, nem foghatva fel a fenyegető
3119 7| hullámok gyöngyívet képeznek fejeik fölött.~Előre, előre, a
3120 3| belépni rajta, négyszegletű fejekkel, singes bőrcsalmákkal, övig
3121 3| medvebőrnek és négyszegletes fejeknek semmi híre náluk, sőt úgy
3122 7| Ah, borotok erős volt, fejem szédül.~– Igyál többet,
3123 7| Szenttamási György.”… Ah, fejemben valami ég. Szomjazom, ne
3124 8| elvérzesz, azt mondanám fejemet meghajtva: az úr adta, az
3125 1| pávián pátosszal –, én a fejemmel vagyok felelős.~S elémbe
3126 8| éjjel rajtam ront s házamat fejemre gyújtja.~– Annak is az idők
3127 7| törvény előtt: hogy vegye el fejemről büntető kezét, és én megszűnök
3128 5| keresztül van lőve.~Levette fejéről, megnézte; a golyó a kokárda
3129 2| sisakos fejére, hogy a sisak fejestül jobbra-balra hull le. S
3130 8| annak háta mögé esett, míg a fejetlen test térdre bukva mindkét
3131 15| ünnepélyes hangon ekképen fejezé ki magát:~– Éljen a szabadság,
3132 7| legiszonyúbb átokeskü ki bírna fejezni.~Fölkelt, otthagyta a sírt,
3133 1| férfiú azt hitte, hogy nem fejezte ki magát elég világosan,
3134 7| kérgére a nevet, mely élő fejfája legyen egyetlen gyermekének.~
3135 6| leszállnak. Kezeiket összeteszik, fejökről leveszik a csalmát, s a
3136 8| fülkét fedett el.~Néhány fejszecsapással be volt törve az ajtó.~–
3137 8| elsápadt, kiejté kezéből fejszéjét, amint Barnabást meglátta.
3138 4| egymásra többé, kardok és fejszék pengtek a csatában, s a
3139 8| hullámzását látni, kik kaszákat és fejszéket forgatnak a levegőben, fenyegető
3140 8| a legyilkolt tetemére, s fejszével elvágva annak ősz véres
3141 1| második emeletről az ablakon fejtetőre le nem hajigáltattak.~Mi
3142 4| négy gyászfenyőt ültettek, fejtől egy egyszerű nyolcszegű
3143 3| csakugyan mind négyszegletes fejűek, csupán nekünk jutott a
3144 1| rajtuk, hogy érzik, miként fejükkel játszanak, de az is, hogy
3145 6| legsúlyosabbika a csapásoknak, mik fejünkre mérvék. Azok helyett, akiket
3146 1| ormok; miknek szakadékain feketésen zöldell a hóban lakó fenyő.~
3147 2| menyasszonynak való lakodalmi ruhát.~Feketét, egyszerűt varratott Rózsa,
3148 8| szívemben soha. Foglald el fekhelyemet, édesen alhatol ott, a múlt
3149 2| úrhölgyek köszönettel fogadák a fekhelyet, mit idegen férfi engedett
3150 11| néhány óráig ne hagyja el fekhelyét, s ne gondolkozzék haditerveiről.~
3151 14| szállásaikon, kényelmesebb fekhelyükre, mint minőt a röggé fagyott
3152 6| kétes világánál térdére fektetett bibliából olvas a nyomorék
3153 6| megöltétek. Ím e sírba most fektetjük az utolsó székely férfit,
3154 7| hosszú puskáikat ölükbe fektették, egy közőlük a guszlicán
3155 4| fölül…~A halálnak árnyéka feküdjék azon és a felhő lakozzék
3156 4| születésemnek órájában?…~Most feküdném a földben és alunnám s nyugodalmam
3157 10| felnyergelve, lovagjaik mellettük feküdvének a hótalan fagyon. Rongyos
3158 4| levelekkel titeket, kik meghalva feküsztök, barna székely fiak, ifjú
3159 11| álmában, amint kórágyán feküvék, egy fehér alak jelent meg
3160 2| nehéz sebekkel, sóhajtalanul fekvők a szomorú ágyon.~A trombiták
3161 2| mén hánykódott a földön, fel-felemelkedve s szomorún végignyerítve
3162 4| beszéltek álmukban egyes fel-felijedő zavart szózatokat.~Áron
3163 8| csecsemővel, ki hangosan fel-felkacagott, valahányszor anyja az apja
3164 5| s merően nézett a hölgy fel-felpillantó szemeibe.~Oly sápadt volt
3165 10| jövő diadalok képei kezdtek fel-feltünedezni, tündöklő alakok pálmakoszorúkkal,
3166 8| tenyereivel eltakarva ott feküdt, fel-felütve fejét és hallgatózva; hogy
3167 12| jött az ellen táborából, feladásra szólítandó a kis szürke
3168 8| Numa, s az ágy alól egy félakós hordót húzott elő. S amint
3169 7| Nem kívánom, hogy magadat feláldozd, sőt, ha akarnád tenni,
3170 12| Kijött az hozzánk a piacra, felállítá seregét, végignézte és kérdezé:~–
3171 7| emelvényig vitték a jövevényt s felállíták a nép közé.~Amint meglátták
3172 1| helyet, hogy hol fogják felállítani az akasztófát, hány foga
3173 4| azokat egymás sorjában felállítják, egyetlen ágyúval mind le
3174 5| volna – kérdé egyszer a nő, felállva helyéről –, ha ezek odakünn
3175 8| élhess.~Riadozó lárma szakítá félbe a két bajnok párbeszédét.
3176 10| nevezetességeit, a tábornok azonban félbeszakítá.~– Hagyja abba, nem akarjuk
3177 14| földről fölemelkedve, hosszú felbomlott haja a földet sepri, fehér
3178 2| visszavonulhatástól, rendetlenül felbomolva rohannak azután, merre még
3179 8| az én síromat is!~Azután felbonták a nagy sírt, s Imrét erővel
3180 1| Pappenheimer. A ládák új felbontása saját hivatalnokaim előtt
3181 1| rövid ellenállás után a felbőszült nép a martalékul vetett
3182 2| kísérlet sikere annyira felbuzdította a tábornokot, miszerint
3183 10| mindenféle nemesi címerekkel felcifrázva.~Az egyik előtt egy új alabástrom
3184 3| főkötője a szemére lecsúszva, félcipőjét valahol elvesztette s maga
3185 9| vigalom hangjai többeket felcsaltak a város szépei közül a veszélyes
3186 2| a vérlepte mezőt.~Szerte feldöntött lőporos szekerek és leszerelt
3187 12| ágyúit, hosszú, sziklai útban feldűlt egy szekere, s a túlnan
3188 11| Pár órai nyugodt álom után felébredt a vezér: Ágya mellett a
3189 14| karjaiból, mindannyiszor felébreszté mozdulata által az őt ölelve
3190 1| szavakkal ígérte nekik a múltak feledését és közbocsánatot, ha ezentúl
3191 5| legalább az erdőből ki.~– Ne feledje ön, hogy ön húszezer ember
3192 8| észre nem vett, amint háttal feléfordult, egy roppant nyárssal hátulról
3193 7| Ha igazat beszéltél, jöjj Félegyházára, ott a vendéglőben ül reggelenként
3194 7| fáradtan érkezett meg a félegyházi fogadóba.~A sötét mellékszobában
3195 8| egy sziklának kettéhasadt felei volnának; e parton innen
3196 9| kétségbeesetten terjeszté ki feléjök kezeit, csitítva a rá nem
3197 12| érzékenyültében, jóltevő örömében sem felejté el a ceremónia végeztével
3198 5| rettegek, de míg élek, nem felejtek.~– Jó, Hermine, eleget beszéltél
3199 14| monda neki~– Esküdet el ne felejtsd; ha éjszaka lesz, én végigjárom
3200 8| búcsúzzatok. Egy szót se. Felejtsük el egymást.~A szeretők útra
3201 1| kardját, táskáját odabenn felejtve s azokért egyenként küldözve
3202 11| a nyargoncok.~Kielégítő feleletet kapott minden kérdésére.
3203 7| kiáltának akik hallák feleletét. – Egy ember jött Szenttamásról.
3204 8| kérdezett zavarba jött a felelettel.~– Nem tudom – monda.~–
3205 5| főnököm; hogy miért? arra nem felelhetek, mert arra nekem semmi gondom.~
3206 8| gondolkozott, nem tudta, mit feleljen.~– Neki nem kellett volna
3207 7| gazdák pusztulása, utasok félelme lenni. Nem ígértem-e, hogy
3208 9| egész társaság kikapott a félelmen, s mit azelőtt szent borzalommal
3209 1| mondaná el valaki e tényt, azt felelnők rá, nem, az nem igaz, ily
3210 15| kegyelmes nem volnék, saját felelősségemre újabb három hónapokra bezáratni,
3211 9| Megtörténhető esetre nézve én a felelősséget magamra vállalom kegyed
3212 10| a kérdést, anélkül, hogy feleltek volna rá.~– Senki sem fog
3213 8| kicsinyt még a vasúton is csak félemberszámba szokták venni. – S azzal
3214 11| tova – kiálta fekhelyéről felemelkedve a vezér. – A seregnek elég
3215 8| családja sírja mellett.~Társai felemelték s lefektették a gyepre,
3216 2| leáldozott, az ég túlsó felén feljött a telihold, rásütött
3217 2| a két katonával, a túlsó félen egy határvadász állt puskával,
3218 9| közé talált égve leesni, a félénkebbek félreugrottak, a bátrabbak
3219 9| az Isten házát ki fogja felépíteni újra? Elő a fecskendőkkel!
3220 7| Mit tehetett szegény? … Feleséged az első asszonytól maradt
3221 3| el majd bennünket, hogy feleségeik legyünk.~Akkor hát én nem
3222 8| Ne hazudjatok! Nézzétek, feleségeitek az ablakon keresztül hallgatják,
3223 6| leányok, menyasszonyok, feleségek egy óhajtást mondtak magukban:
3224 1| az egész eseményről még a feleségének sem mert egy szót is szólni.~–
3225 8| hol kisfiára, hol szende feleségére.~Ama zömök, vállas férfi
3226 3| a férfiaknak, mint hogy feleségül vegyenek.~– Hiszen majd
3227 8| többen hevesen kezdtek hozzá feleselni, s a póznára tűzött kalpagot
3228 11| újra bekötve a vezér sebe, féleszméletlenül vették le szekeréből, s
3229 8| egy marék aranyat.~– Egy felet sem, maradj itt.~– Decurio,
3230 8| Nekem mindegy, akárki legyen felettem, csak igazságos legyen hozzám,
3231 2| elvágták a kompkötelet, ahogy feleúton voltunk. Lám, ha magam megyek,
3232 2| csikorgó járművek a göröngyös felfagyott úton, megrakva málhákkal,
3233 5| nagyon örülni látszott a felfedezésen, s mint emlékszem, nagy
3234 13| legkisebb taktikai ismeret felfedezheti.~– Tehát e szerint ez a
3235 8| ház belsejében.~Az oláhok felfedezték a hátulsó kerti ajtócskát,
3236 7| Elmentem a házhoz, ahol felfogadták. Kérdezősködéseimre egy
3237 9| e vakmerőség lehetőségét felfogva.~– Uraim! – szólt erős csengő
3238 8| alatt elmégy, el ne mulaszd felfohászkodni az életnek és halálnak urához –
3239 7| nevemet hallom kimondani, felforduljon bennem minden érzés, és
3240 4| Zúgnak a népek, miként a felforrott tenger. De az Úr megdorgálja
3241 8| levelű folyondárindái vannak felfuttatva…~1848 tavasz elején e kastély
3242 1| és ezüstpénzeket viselnek felfűzve. És gyűjte aranyat és ezüstöt.~
3243 5| még, mikor e harag tüzét a felgerjedt szerelemféltés szítja!~A
3244 4| vagy tán egy tüzes golyó felgyújtja a zárdát; vad vörös lángot
3245 6| szurokkanócok egy perc alatt felgyújtják a várost, a viharos forgószél
3246 10| kiomlott vér, az eget a felgyújtott város lángja.~A magyarok
3247 4| elfoglalta az oláh; Felvincet felgyújtották, még idáig is ellátszik
3248 13| kezdeni.~Az a gyalogságot felhágatta a huszárok kengyelébe, s
3249 8| észrevéve a berohanást, felhagyott a kapu védelmével, s kezeiben
3250 7| végre mélyen elnyújtott félhangban elenyészők.~Még most is
3251 2| egyiket vőlegénye, másikat felhantolt sír alatt.~A fekete ruhát
3252 7| a zöld gyepet kirakta a felhányt sírhalomra, úgy fájt egész
3253 7| kútforrású eszme kezdett el a felhevült agyak közt terjengeni, először
3254 9| vannak téve a banketthoz, felhívta vendégeit, hogy szíveskedjenek
3255 5| látszik még, mint egy sötét felhőárnyék, mely végigfut a földön,
3256 10| hirtelen kiderült arca, mint a felhőből kinéző nap, s csakhogy el
3257 7| azután feljebb az ég bíboros felhőin, s fanatikus fohásszal szólt: „
3258 6| nyomorék kitörülte szemének felhőit, a könnyeket, és olvasott:~„
3259 4| táncoló oszlop, az égen felhőket, a földön sudaras fákat
3260 8| Említe tán előtted.~– Mikor félholtan feküdt, mikor aludt, álmában,
3261 7| szeme egy-egy fergeteges felhőnek látszott, melyből a könnyek
3262 4| elegyül itt alant.~Az égen tán felhőszakadás lesz, ide alant egy nép
3263 10| képében, égő városra leömlő felhőszakadásban, láttuk képedet az égő nap
3264 2| így hasítja keresztül a felhőt, de a felhő azért előre
3265 2| Gyorsan, véletlenül, mint a felhőtlen égből lecsapó villám, rohanta
3266 1| magam igazolására akarom azt felhozni, a legbizalmasabb privát
3267 8| napvilágnak, s nemsokára felhozta rájok az Isten örök mennyei
3268 1| azokat füléhez tartani, felhúzni s más egyéb módon fitogtatni.~–
3269 8| szenvedélyes hangon.~A lyán felijedt az ismerős hangra. Odatekinte,
3270 7| hideg kéz érinté kezét.~Felijedve, de azért egy kiáltás nélkül
3271 1| piaci boltban transparent felirat előtt lehete látni egy sereg
3272 4| fényes ujjával a szobor feliratára mutatott. Ez egyszerű név
3273 10| egy másik márványemlékre felíratom, hogy százötven év múlva
3274 7| fekete betűkkel látjátok felírva: „Köszöntet Szenttamási
3275 4| négyfelé vágták s vérét felitatták a kutyákkal, kis öcsémet
3276 1| embert, aholott is egy kis félíves lapocskát árult egy kis
3277 7| álló katonák arcain, azután feljebb az ég bíboros felhőin, s
3278 4| de az áradó tömeg mindig feljebb-feljebb szorítá őket parthosszában,
3279 5| minden helyet összejárni, feljegyezni: ez a feladat, s az ilyesmit
3280 1| bánni hazaárulás. Én önöket feljelentem, én önöket leguillotinoztatom!
3281 2| szökhetném volt a bőrömbül, de ne féljetek, meglesz, nem marad el,
3282 9| nép elszegényült.~Most már feljöhet a szivárvány, nincs minek
3283 8| nap, mely ily éj után is feljön az égre!!!~Az oláh odavezette
3284 7| a pokolhoz oly közel, s feljöttél szomjadat vérben oltani
3285 7| messziről, mint egy a sírból feljövő kiáltás.~*~Galícia egyik
3286 14| beszélted ezt nekünk? Tán hogy féljünk tőlök?~– Azért beszéltem,
3287 10| együtt.~A tábornok rettentően felkacagott e mondásra, s rögtön elmondá
3288 4| keresve, hogy ott ismét felkapaszkodhassanak.~A parton álló székelyek
3289 4| vállára hágva iparkodtak felkapaszkodni a meredek parton, s a túlnan
3290 1| szellemi püfölések közben felkapaszkodott a gyűlterem kontignációs
3291 7| útját álltam, ő egyik lovára felkapott, a másikkal idevontattam
3292 3| egyszer odalejt hozzám, s felkér a legközelebbi quadrille-ra.~
3293 10| után suite-jével együtt felkerekedett, s a házigazdától katonás
3294 5| hívatta volna is azon ember, ő felkereste volna. Elvitette magát a
3295 8| széthasgatták a szöveteket, felkeresték a padlások, pincék minden
3296 10| vidáman ugrott fel lovára, s felkészült kíséretével együtt nyargalt,
3297 8| közülök az ablakpárkányon félkézen függve maradt, míg hallatlan
3298 7| s kitörő lelkesültséggel felkiált:~– Előre hát, az isten nevében!~
3299 8| keskeny hídján az ifjú, mintha felkiáltozott volna rá, hogy térjen vissza
3300 4| reszketni idegeit.~Kiment, felkölté cselédjeit, szomszédjait,
3301 12| könnyei a tábornokban is felkölték a rokon érzelmeket, sírt
3302 7| A rác meghalt, György félkönyökére emelkedve nézte, mint öldösik
3303 6| görbe kard, maga a kard felkötésének módja, mind oly emlékeztető
3304 1| laktalan rom.~Néhány nap múlva felkötött karral részvétgerjesztőleg
3305 3| gerjeszte bennem.~Midőn kardját felkötötte, valami oly különös hév
3306 8| megöltök, ők mindnyájunkat felkoncolnak. Ne tegyétek azt. Szóljatok
3307 8| csatában siralmasan fogtok felkoncoltatni, elfojtanám a könnyet, mely
3308 3| kontratáncot eljárhassa, miután a féllábát ellőtték a csatában, s kénytelen
3309 5| hangon, hanem indulatosan, fellázadtan.~– Egyesegyedül, mint láthatja
3310 6| szikrák özönében, füstnek fellegében fölviszed magaddal a magas
3311 7| lovagol a vezér, sötét, fellegzetes arccal. Arra gondol: hogy
3312 10| néha adott irányt egy-egy fellobbanó vörös láng, melyre taszító
3313 10| suhancok szoktak oda néha felmászni galambfiakért.~Az oltár
3314 10| tábornok úr.~A tábornok felment a templomba kíséretével,
3315 7| Azután elővette kését: hogy felmesse a fa kérgére a nevet, mely
3316 4| csoport gyalognép jött, félmezítelen nők, rongyba takargatott
3317 1| hazáig valamennyi cívist felmorgott az álmából.~A többi assessorok
3318 4| dobbanásai voltak azok.~Felnézett leányára, úgy tetszék, mintha
3319 11| álma pihegését, szemei felnyíltát.~A vezér segédeit szólítá;
3320 13| le-lecsukódva s újra kerekre felnyílva. A szemcsillag szokatlanul
3321 8| egy magas kőszikla látszik felnyúlni, melynek tetejébe a távolba
3322 1| fújják ön ellen a követ. Félő, hogy az árverés által gyanút
3323 8| tavaszi világoszöld színét felölteni. Napszállta felé kétes lilaszín
3324 10| Másnap már korán reggel felöltözködött a tábornok. Nyugtalan éj
3325 5| fővezér fölkelt, nem kellett felöltöznie, ruhástul aludt mindig,
3326 4| reggel eljöttek a szomszédok, felöltöztették a halottat hófehér ruhába,
3327 3| múlva mindketten teljesen felöltözve, legkisebb jele nélkül a
3328 5| feladat, s az ilyesmit kivinni felötlés nélkül – ehhez kell kimeríthetetlen
3329 5| polgári köntös. Ez legkevésbé felötlő.~Fél óra múlva az özvegy
3330 9| repült el a sánc felett. Féloldalt fordult a közeledő golyónak,
3331 2| ellenállhatlanul.~Egyedül a Zagyva felőli mocsáros rész maradt fedezetlen,
3332 4| estéken jósló ezüsthangon felolvasni, míg apja, lelkével Isten
3333 2| tüzet raktak alá, hogy ismét felolvasszák. Két-három segélymozdony
3334 5| haditervet szépen leíratták, felolvasták, helybenhagyták, s másnap
3335 7| olvasni tudó őrmestereikhez, s felolvastaták azokat maguknak, sírtak,
3336 8| hágcsón.~– Én víttam majd félóráig az aranyruhás nemessel.~
3337 1| beletekinte a fiókjába, s azzal felordíta oly hangon, mintha harminc
3338 14| kedvesét felrázva álmából, s félőrülten térdre esik, kiejtve az
3339 1| rohanták meg a várost, midőn felpattan az ajtó, s belép rajta egy
3340 4| kilövellt, látta a földről felpattanó fekete golyókat, szárnytalan
3341 7| imádták az Istent. Vagyonomat felprédálták, rokonaimat legyilkolták.
3342 8| szótalan ember, szörnyű kezeit felrakja az asztalra. Hosszú haját
3343 3| véve szavaimat az asztalon felrakott oldalszalonnákra és boros
3344 14| sikolt fel a leány kedvesét felrázva álmából, s félőrülten térdre
3345 10| fenntartani. Minden csupa félreértés lett. A kiindult csapatok
3346 8| de azért meglehet, hogy félreértő haraggal egy éjjel rajtam
3347 6| És szíve erőt vett rajta. Félrefordította fejét, hogy az asszonyok
3348 5| elöl lépett be a tunnelbe, félrehajtva szép fehér kezével az akadályozó
3349 6| szikrák hullanának.~Judit félrehíja a nyomorékot a nősírás közül
3350 8| megrántá kezénél fogva s félrehúzva dörmögé:~– Nem tudja, hogy
3351 7| tőle, hogy tulajdon népök félreismerésből fel ne prédálja egymás háza
3352 8| láthatják többet, hirtelen balra félrekanyarodott egy meredek hegyi úton,
3353 2| egymásra ismerénk. Hirtelen félrekapta ő lovát, én is másfelé fordultam,
3354 8| Ritka haja, csontkezei és félrenőtt válla a szánalmat idézik
3355 8| kapuhoz támaszkodva egy félrészeg oláhot talált.~– Hol van
3356 5| Lássuk.~Egy kis arany lemez félretolásával az óra belsejében egy férfi
3357 3| késekkel, pisztolyokkal felrettenetesítve, amint őket nekem a mama
3358 9| égve leesni, a félénkebbek félreugrottak, a bátrabbak vízzel akarták
3359 14| kis piros föveget viselt félrevágva.~A legények minden kérdezősködés
3360 1| intett az asszonyságnak, s az félrevonult az előszobába, az ajtót
3361 13| mint vonulnak el onnan a felriasztott ágyútelepek mind a két oldalról.~
3362 8| karszékben.~Barnabás ezalatt felrohant a padlásra. Ott több nehéz
3363 8| kell lenni.~S ezzel újra felrohantak az üres szobákba, összetörtek
3364 2| hanem bújj ki, mert úgy felrúgom a deszkarezidenciádat, hogy
3365 15| alkotmányos szabadság! éljen a felső-dunai és az alsó-dunai hadsereg,
3366 7| valami zörejt hallana.~Az éji félsötétben látá, hogy valami fehér
3367 6| gyermekkorból. Az ember felsóhajt s úgy fáj, hogy nem tud
3368 4| szent könyvhöz vezeték. Felsóhajtott. Mintha mondta volna neki
3369 1| ki most egyenként ismét felszedé leszórt öltönyeit s fejével
3370 2| tarisznyával – fegyverműhelyek és felszerelések személyzete.~Ismét nagy,
3371 4| dombocskát, melyet a patak félszigetként foly körül, választák oltalompontul
3372 8| lassanként közeledett a lőpor felszínéhez.~Az oláhok eleinte csak
3373 9| nyugodt pillanatban hirtelen felszökék helyéről a parancsnok, s
3374 7| mindhárman a folyóba, a felszökő hullámok gyöngyívet képeznek
3375 7| csapatot össze kell híni.~Azok felszöktek paripáira, s keresztül-kasul
3376 8| annak szélére, a két fejet feltakarta, rájok nézett, keblébe nyúlt,
3377 7| ordíta fel egy hang, s a rá feltámadó zaj egy szélvész ordítása
3378 4| fogsz vele, hogy leányod feltámadott.~És én védeni foglak téged
3379 4| annak kapcsait kiakasztva, feltárta.~Ahol a könyv kinyílt, egy
3380 2| dönti a porba, még akkor is feltartja az kardját és kardján a
3381 4| elindult az oldalt jövő tömeg feltartóztatására, de a túlparti ágyúk oly
3382 5| sokszor megesett rajtam, hogy feltartóztattak, azonban soha egy betűnyi
3383 9| képviselőből ütött őrnagy, ki féltében állt be katonának.~– Az
3384 7| apám…~– Lina!~Az ember feltekinte, látni akarva a sötétség
3385 8| szisszenése nélkül csuklott féltérdére a nemes s küzdött tovább
3386 9| bőséggel, s a salátához feltett ecetet mind egy lábig megitta –
3387 1| annyira nevetett, s egy lábát feltette az asztalra.~– No, meggyűlik
3388 11| reménnyel vevé föl azt, feltöré és elolvasá.~Azt olvasá
3389 1| jogot nyerek a pecsétek feltörésére.~– De hátha a táblabírák
3390 1| kiáltjuk, s veszve van. A feltörött ládák neki fognak beszámíttatni.~
3391 5| förmedjen rám – szólt a nő féltréfásan –, hadd lássam, mit írt
3392 7| tisztek előtt napról napra feltűnőbb kezdett lenni e búsongás,
3393 8| lakának helyén csak egy feltúrt gödör maradt.~…A nap feljött
3394 14| meg – szólt az ezredes, s feltűzé az ifjú szíve fölé a vitézség
3395 12| azután örömmel hagyta magának feltűzni az igénytelen érdemjelt.
3396 6| kivont fehér kendő, mit feltűzött dárdája hegyére, azt látszék
3397 1| ama minden gyönyörűséget felülmúló látványt, mint lovagol a
3398 7| mormogja mindenki.~A huszárok felülnek lovaikra, kardjaikat kivonják,
3399 7| hagy magára idegen embert felülni, az elnyargal álló nap,
3400 4| székelyekkel.~A lovag ismét felült ménjére, s tovaügetett,
3401 5| után az ajtót.~A granátosok felültek a nő mellé és vele szembe
3402 4| aranyoshajú Lóra!”~A székelyek felültették az öreget ágyújára, tölgyágakból
3403 10| lakában főhadiszállását felüté.~Kívánatára a család együtt
3404 8| fejszét, s a hordó fenekét felütötte vele.~– Itt egy mázsa lőpor
3405 8| Decurio! Egyet mondok – szólt felugorva. – Ketten maradtunk, ne
3406 9| minden ajak s a vendégek felugráltak helyökből, s poharaikat
3407 7| kiáltozának rá a harcosok, felugrálva helyeikből.~– Adjatok egy
3408 14| percben el akart rejteni.~Felugrik az, kardja az első, melyet
3409 7| látta a fára kezei által felvágva.~„Basilisk.”~Mert nem leánya
3410 6| marasztja, az sem vigasztalja, felvánszorgott a földről szótlanul, kezével
3411 8| nyugtalankodék Lupuj, mindig félve, hogy Numa ki akarja játszani.~–
3412 1| urat, ki a fizetését jött felvenni. Az ember nem confundálódott,
3413 7| közé jutott, a fészkéről felvert madár sikoltva rebbent meg
3414 8| oláhok lerohantak a pincébe, felverték a hordók fenekeit, s úsztak
3415 10| talapjára egyszerűen volt felvésve: B**i Emma…~– Szegény leány! –
3416 1| legközelebbi fizetésfelvevés napján felveszem az én ezüstös atillámat,
3417 3| magam akartam az ágyakat felvetni számukra.~– Ah, azt meg
3418 2| megerősített pont volt félkörben felvetve.~A Tisza mellett egy hosszú
3419 14| akit ott talál.~Azután felvevé kiszárított öltönyeit, s
3420 6| Meghalt.~A székely nők felvevék karjaikba az elhunyt aggot,
3421 6| maga elment a nyomorékkal, felvezette őt a toronyba. Eddig nem
3422 2| őrszeme tartá ez átjárást felvigyázat alatt.~A várt napot megelőző
3423 4| Gyergyószéket elfoglalta az oláh; Felvincet felgyújtották, még idáig
3424 8| utolsó reggel, mely rátok felvirradt!~– Vezér! Eszeden vagy?
3425 8| tudnám remélni, hogy újra felvirulandsz.~Édes szép hazám.~Édes szép
3426 8| betörtek, a gyászos testvér felvitte mind a padlásra, annak ajtaját
3427 7| György barátom.~Az embert felvitték a padlásra. Az ajtót rázárták
3428 1| végződött.~A miniszter e felvonás alatt tökéletesen pulverizáltatott.~
3429 2| hanem hasra feküdt a komp fenekében, amint meglátta, hogy ötven-hatvan
3430 8| pincébe, felverték a hordók fenekeit, s úsztak a kiömlő bor és
3431 9| s ott pattant szét a víz fenekén, el nem oltva annak árjaitól
3432 6| mikor már nem hallott semmi, fenndobogó szívvel várták, melyik győzött,
3433 3| nagyot hall.~Igen, olyan fennhangú beszédhez van szokva, amilyenen
3434 6| fiág kihalt, neki kell a fennmaradottak vezérének lenni.~Inte, hogy
3435 10| lehete semmi összefüggést fenntartani. Minden csupa félreértés
3436 1| igen kedélyesen mulatott a fenntisztelt hölggyel, de ami inkább
3437 7| szemeiben azon szokatlan fénnyel, melyet kék szemekben csak
3438 6| minden lángok között lobog fennyen égve a torony teteje, mint
3439 13| szégyenlve elismerni annak fensőbbségét maga felett. – Szabad tudnom,
3440 9| ahová leesett.~Némelyik fent a levegőben pattant szét,
3441 4| fénylett még az ég tüzes-vörös fényben.~Azután fekete lett minden,
3442 9| Mi maradt belőled annyi fényből, annyi hatalomból?~A fekete
3443 10| üstökös csillag ragyogó fényében, tengerré vált folyam elterült
3444 1| kétszáz forintját elvivém, s fenyeget, hogy megbecstelenít, ha
3445 1| hogy agyonköveztetnek, de e fenyegetés nem hozathatott teljesedésbe
3446 1| csak egy csapat állt ki a fenyegetett város védelmére, a komor,
3447 1| szidnak bennünket, az ellenéi fenyegetnek. Elöl tűz, hátul víz. Huszonnégy
3448 2| öreg huszár káromkodott, fenyegetölőzött s forgatta kardját nagy
3449 3| Hiszen majd meglátod – fenyegetőzék a mama, hanem azért nem
3450 1| botrány megszüntettessék. Fenyegettetének a lap kihordói, hogy agyonköveztetnek,
3451 1| alább becsülik, bitófával fenyegettetnek. E plakátot a rendőrminiszter
3452 11| ködruhádon csillaglelked fényesen átvilágol. Meg-meglebbensz –
3453 4| kisded helység ablakai fénylenek szétszórva a setéten keresztül,
3454 4| lemente után majd egy óráig fénylett még az ég tüzes-vörös fényben.~
3455 9| keresztek, sasok és aranygombok fénylettek azoknak tetőin. Voltak templomaid,
3456 2| közül ki-kivillan néha a fénylő réztarajos sisak és a kivont
3457 1| feketésen zöldell a hóban lakó fenyő.~A sziklákon járatlan ösvények
3458 5| Sírva ültem le egy kidűlt fenyőre, ott találtak rám azon járó
3459 14| szalma előttük a legpazarabb fényűzési cikk, úgyhogy Damjanich
3460 1| mit egy arisztokratikus fényvágyó oligarcha család kincsben
3461 7| süppedékeken, hallgatag fenyveseken keresztül – mindig elébb,
3462 5| egy sűrű, vadonnan sötét fenyveserdőt láttam magam előtt, melyből
3463 1| ami történni fog. Hogy fér ennyi tudomány egy emberbe?
3464 1| praesideált a miniszter, ott ferbliztek.~A miniszter nem volt valami
3465 8| gyújtja.~– Annak is az idők ferdesége az oka. Hogy a nép nem érti
3466 7| bántalmat, s egy vonás sem ferdült el arcán.~– Most vigyétek
3467 5| pórnőnek öltözve, egyszer férfi-álruhában is. Utaid minden oldalról
3468 6| válasz, s ha Sepsiszentgyörgy férfiai el tudtak esni városuk védelmében,
3469 9| az ostromhoz, jobban mint férfiaik, vagy erősebb volt bennök
3470 2| nőkkel, gyermekekkel és férfiakkal, kiknek bajuszán, szakállán
3471 5| piros meleg vér, a szép férfiarcon végigfut a halál sápadt
3472 8| aranyos paripát.~József férfiasan rázta meg a búcsúzó kezét
3473 14| davoria, a nyers éktelen férfiordítás közül ki lehete hallani
3474 4| messziről az oláh a zömök férfira. – Én vagyok Balahud, ki
3475 4| egész Erdélyben nem volt egy férfiszív. Csak a háromszéki székely
3476 8| ajtaját nyitva hagyva, hogy ha férfitestvéreik hátrálni kényteleníttetnek,
3477 8| törve magának a zsúfolt férfitömeg közt faldöntő buzgánya csapásaival.~
3478 1| a magas, atlétai termetű férfiúhoz voltak intézve, ki példás
3479 1| legyen oka a testileg kicsiny férfiúnak egyik óráját a másik után
3480 9| tartotta beszéddel a bizalmas férfiút.~– Minő pompás kilátás!
3481 9| legkivált azzal a jeles, kitűnő férfiúval igen kedélyesen mulatott,
3482 8| találkozott, a herkulesi férfival, ki sokáig szótlanul ölelgette
3483 4| zászlók függnek alá a barna fergetegben.~És lenn a földön is csata
3484 7| percben két szeme egy-egy fergeteges felhőnek látszott, melyből
3485 11| csaták küzdelmei közt nem férhetett hozzá.~A hölgy segíteni
3486 6| illik özvegyekhez, kiknek férjeik a csatamezőn maradtak. Azért
3487 5| egy embert hagytam, aki férjemet megölte, ahhoz sietek; Isten
3488 5| agyadat.~– Tábornok úr, ön férjemnek jóbarátja volt! Artúr! Ha
3489 5| volt azzal az emberrel, ki férjét megölte, a magyar tábor
3490 7| mit lengyel nő nem tett férjével soha. Csak azt kérem tőled,
3491 12| éheztünk is, amennyi belénk fért; de ki mert volna fázni,
3492 3| szalagommal s két csinos, fess kísérőmmel fogok a többek
3493 3| rá akart beszélni, hogy fessem be a képemet korommal, hogy
3494 8| őszi deres éjszakák vörösre festék a fák leveleit, az egész
3495 4| minőknek a szentképeket szokták festeni.~A holdsugár nem fehérebb,
3496 10| időtől, maga az oltárkép festése is egészen fekete volt már,
3497 1| az önátkozta sírban, ülj festőtáblám elé, és mutasd meg arcodat
3498 8| Hosszú haját hátra szokta fésülni parasztosan. Bajuszt, szakállt
3499 8| egészen ősz és igen különösen fésült hajjal, fehér főkötőben.
3500 6| rátok nézve gyűlöletnek fészke van ott. Menjetek innen.
3501 4| olyanok lesznek, mint a fészkéből kiűzött madár…~Zúgnak a
3502 10| Tornyában elszaporodott galambok fészkelnek, kriptájába e környék földesurasága
3503 9| vendégek azonközben nagy fészkelődések közt helyet foglaltak az
3504 8| szemtelen vigyorgással fészkelődve álló helyében. – Kockát
3505 7| csalitos buckák közé jutott, a fészkéről felvert madár sikoltva rebbent
|