11-arkos | arkot-bevet | bevev-csina | csino-elcse | elcso-eltak | eltan-fabol | facsa-feszk | feszu-gondo | gondv-harom | harsa-husza | huszf-jovah | joval-kever | keves-korul | koss-lefut | legal-magne | magos-megta | megte-negye | negyo-ossze | osven-pirul | piski-rovid | rogyi-szall | szalm-szori | szorj-tessz | test-utott | utted-vesze | veszh-zuzot
Rész
3506 1| vizsgálatai eredményét, feszült várakozás közben előadását
3507 6| Megfutamodék az Izrael, a te két fiad is megholt, az Isten ládáját
3508 6| arca mutatá, hogy mikor a fiág kihalt, neki kell a fennmaradottak
3509 8| szaggatott mondatokban ott álló fiához. – Ne hidd, hogy harag szól
3510 6| Elveszett Székelyország, a te fiaid, a te unokáid mind elhullottak.
3511 12| szűkölködni nem hagyom a fiaimat.~Rájuk költötte volna mind
3512 8| hiszed, hogy a román nemzet fiainak asszonyokat kell ellenségül
3513 8| Ezzel félrefordult s intett fiának, hogy távozzék.~Szótlanul
3514 6| Mindenki ráismert benne Judit fiára, s a nők körülállták az
3515 2| a Tiszántúlról egy másik fiatalabb huszárközlegénnyel, kivel
3516 8| annyian – szólt fel kedvesen a fiatalasszony. – Csak tizenharmadfelen,
3517 6| legvénebbek sem ismertek fiatalnak. Aki meghalt szívszakadásban.~
3518 9| zenehangnál a tűzrekapott fiatalság táncra kerekedett a vidék
3519 1| körülsáncoltatni. Hogy ő a fiatalságnak mekkora barátja, hogy a
3520 1| nem loptam én még senki fiától egy garast sem, hallja az
3521 8| arisztokratikus arcú férfit, fiával, a húszéves ifjúval.~Az
3522 14| mit vétettem.~– Tudd meg, fickó – felelé mennydörgő basszus
3523 5| Önök kémjei haszontalan fickók – szólt a nő, kivéve a tiszt
3524 10| Megjutalmaztam volna e fickót.~– Hogyan?~– Mert ezáltal
3525 9| ott mulatókra vonatván a figyelem, elkezdtek durrogni, s hánytak
3526 15| egyik csakugyan a legnagyobb figyelemmel látszott azon gondolkozni,
3527 6| el nem veszi senkitől.~– Figyelj reám. A győztesek ma vagy
3528 8| egy mázsa lőpor van: Ide figyeljetek. Egy szurokfenyű forgácsot
3529 5| ütközet diszpozíciói felől. Figyelmesen kihallgatták mindenik közbeszóló
3530 1| A zaj magára ragadta a figyelmet, a szcéna még inkább. Két
3531 2| talált; el nem kerülte egy is figyelmét.~Egy bimbózni indult hangabokor
3532 15| szemeit le nem vette róla.~E figyelmetes férfi senki sem volt egyéb,
3533 9| egy lábig megitta – a rá figyelmezők nem csekély mulatságára.~
3534 5| nő majd erre, majd amarra figyelmezteté őt írás közben.~– Milyen
3535 2| azonban egyik törzstisztje figyelmezteti rá, hogy holnap csata lesz,
3536 5| hazatért a laktanyára, tisztjei figyelmeztették, hogy csákója keresztül
3537 5| azt mondták, midőn előre figyelmeztettem őket. Én bizonyosan tudtam,
3538 10| fáklyavivők, és senki sem látszott figyelni a ragyogó hadfiakra. Mindenki
3539 5| vezér várakozásteljesen figyelt a nő szavaira.~– Midőn kiértem
3540 3| ablakba hallgatózni, és figyeltünk és okoskodtunk a távolabb
3541 9| az ezüstgombokat, a nehéz filigrán láncokat, s mind lerakták
3542 1| van, még sincs semmi. E filippika csak azért volt megkezdve,
3543 12| neki, mit katonái közt egy fillérig kiosztott, az erdélyi hölgyek
3544 1| erősen, most tudom, hogy egy fillérje sincs. Sikerülni fog.~Új
3545 3| Szépen azért, ez mind csak finesse, csak komplott a magyaroktól,
3546 2| egymással egy szobában, s finnyás úrhölgyek köszönettel fogadák
3547 1| miniszter beletekinte a fiókjába, s azzal felordíta oly hangon,
3548 1| sztentorral, s öklével a fiókra mutatott.~A társaság kővé
3549 1| felhúzni s más egyéb módon fitogtatni.~– Szép órák – mondám.~–
3550 7| állítanék ki magam. Mind oly fiúkat, kik százszor látták már
3551 12| fölött, fele elhullott a jó fiúknak, de el nem futott egy is,
3552 5| annyira, mint az ijesztgető fiúktól, s így mentem szüntelen
3553 1| is szólni.~– Hát ezzel a fiúval mit tegyünk – kérdé suttogva
3554 8| tekintetet vetve a decurióra. – Fizesd ki árukat – s azzal tarisznyájából
3555 1| Lacit miniszternek?~– Mióta fizetéseinket felemelte. Hanem beszélni
3556 1| Kérem tőle a pecsétőri fizetésemet, azt előmbe számlálja, én
3557 1| ez s ez őrnagy urat, ki a fizetését jött felvenni. Az ember
3558 1| másfelől őrnagy. A legközelebbi fizetésfelvevés napján felveszem az én ezüstös
3559 1| tele szája a gyávaságnak, s fizetést kér a tolvaj.~A katonák
3560 8| sápadt.~– Tégedet az ellenség fizetett meg, hogy leorgyilkolj.~
3561 7| A fizető nap~Egy év múlt már, hogy
3562 14| összeszedve, rettentően fizették vissza a kölcsönt.~Reggelre
3563 1| boxírozás segedelmével egy flankenbewegungot tettem az ajtó felé, s azt
3564 10| tábornok, egészen kihozatva flegmájából.~– A patvarba is! az a baj,
3565 1| hogy nagy baj. Ez a nép oly flegmatikus, oly rettenetes józan, hogy
3566 8| lélekjelenléttel a férfi –, a főajtót torlaszoljátok el az ebédlő
3567 1| az ugyane nap kinevezett főápolóné nyújtá neki karját támaszul,
3568 1| azt jegyezte meg, hogy a főápolónő a legelső massacrirozott
3569 8| holdvilágnál Numa a két főben Imre és Jolánka fejére ismert.~
3570 1| enne meg egy nyolcvanezer főből álló ellenséges hadsereget
3571 1| azonban megveszek Pesten a fodrásztól egy csinos hajfürtöt, s
3572 11| burkolattal kék selyemkendő födé, oly jól illő halavány,
3573 8| lovag e hídhoz ért, lova fölágaskodott vele, visszafordult, s bármint
3574 8| szolgáltatand azok neveinek, kik föláldozták magukat a jövő nemzedék
3575 2| dikcióval még késő reggelig sem.~Fölállítá seregét csatarendben, s
3576 4| még azon nap éjszakáján fölásatá a leánya sírja elé ásott
3577 7| mindenféle marhanyomoktól, miket földárja után áthajtottak rajtuk.
3578 4| órájában?…~Most feküdném a földben és alunnám s nyugodalmam
3579 4| van halva.~Úgysem volt a földé egészen soha, lelke éltében
3580 7| elhalt honvágy miatt, mint a földéből átültetett virág.~Megpróbálták
3581 7| sok utam van nagy messze földekre. Ha átkozott sorsom megtart,
3582 4| kegyetlen búsulással…~Távol földekről összejött népek kiáltása
3583 8| mégis idegen saját szülötte földén.~– Ábrándok. E nép titeket
3584 2| magukat egy-egy nádas hajlék földes szobájában. Régi ellenségek,
3585 10| fészkelnek, kriptájába e környék földesurasága temetkezik bele, a templomába
3586 5| tapogatózva omlott kövek s sáros földhányások között. A setétségtől és
3587 9| teteje a falaknak magas földhányattal van befedve, mely ismét
3588 14| hosszú puskáikat verve a földhöz.~– Most még egy szót. Asszonyaitoknak
3589 1| dölyfösek! És éppen ez? olyan földhözragadtnak látszott. Semmit sem lehet
3590 4| Székelyország! minden darab földje vérrel ázatott meg. És mi
3591 4| műhellyé alakult; az ősz földművelő az asszonyokkal salétromot
3592 4| kardot, hegyével ugye a földnek áll? Az öl meg engem, az
3593 5| az utászok a sziklákat, a földomlásokat elegyengették, már jöttek
3594 7| láthatáron. Egyszerre egy földrendítő durranás hangja tölté be
3595 9| erős, s fölötte kétölnyi földsáncolat. Mi ott kényünkre poharazhatnánk,
3596 8| végigcsörgött a lépcsőkön.~A földszínen lakott egy kis szobában
3597 8| odavezette őket egy magas földtúráshoz, s remegve beszélte el,
3598 4| hogy visszajő, várta, hogy fölébred, hogy majd elmosolyodik
3599 14| elpihennek. És nem fognak fölébredni többé.~– A terv jó. De nem
3600 8| feküdt, mikor aludt, álmában, fölébredtében nevedet mondta ki. Nemde
3601 10| sújtolod-e, hogy egykor újra fölemeld, vagy az apák és nagyapák
3602 8| fejét egy karóra szúrva fölemelték, azon embert, ki e karót
3603 5| senkinek leégett házát újra fölépíteni. A romok között az lakott,
3604 8| de megjön az idő, mely fölépíti az általok teremtett alapon
3605 11| meredek volkán alakú bércre fölépítve.~A várúr nevét rég kitörölte
3606 1| mindegyike egy-egy uradalommal fölér. Mikről azoknak egykori
3607 1| percig meg volt halva.~Amint föleszmélt, azon vette észre magát,
3608 2| előlük minden ennivalót fölfalt.~Egy óráig pihenni telepedett
3609 2| egymást a csata hevében, de a fölfedezés nem tette őket gyávákká.
3610 1| mulatott holmi családi titkok fölfedezésén.~A harmadik pár pedig a
3611 5| lehet venni. Nagyapám e fölfedezést a tudósoknál annyira sajátságos
3612 8| sziklai vaskereszthez, arra fölfeszíték, s ott végezték ki rettentő
3613 9| mivoltában.~De annál inkább fölfogta annak borzalmát a szakállas
3614 5| indulatot tudott néhány szavával fölgerjeszteni.~– Kegyed tehát egyedül
3615 7| jelenet drasztikus fordulata fölháborítá a tömeget.~– Bosszú, véres
3616 4| képzetvilágában?~De a könny, mely a fölidézett nevek emlékére a szemet
3617 7| elesett. Nem volt oka miért fölkelni, ha egyszer ott feküdt.
3618 5| ébren álmodozni.~Éjfél után fölkelté az őrállótiszt, jelentve,
3619 4| éltében, holtában, sírból fölkeltében tulajdona maradt, a hosszú,
3620 3| hogy illik-e az embert fölkelteni, mikor harmadnapra egyszer
3621 3| ezt az embert, amiért az fölkelti őket.~De nem tették, sőt
3622 9| tábornok volt az, ki őt fölkeresé, karon fogva fölvezette
3623 3| kívánkoztak szobájukba, hanem fölkeresték a mamát meg engemet, s behízelgő
3624 3| találjanak rajtam.~A két tiszt fölkísért bennünket a táncterembe.
3625 5| fognia, mind elég vétek a föllebbvaló haragját megtorlásra gerjeszteni,
3626 11| ruhában, mint napsütötte fölleg, kápráznak el álmodó lelke
3627 7| Esküszöm, hogy megteszem. Fölmegyek Budára, két hét múlva a
3628 11| mikor az ébredő szemeit fölnyitá.~Még akkor is úgy tetszék
3629 9| sem. A boltozat erős, s fölötte kétölnyi földsáncolat. Mi
3630 7| bosszúállásnak szárnya van oda fölrohanni, pokoli az ágyúk tüze, de
3631 1| meghalnod, és ne hozza el rád a föltámadás napját.~*~Hideg januári
3632 10| leszállni a sírba, s háromszor föltámasztá újra s megnövelé világrendítő
3633 6| fölülről utána kiáltott.~A nő föltekintett, a béna kihajlott az ablakból
3634 7| kegyelmet nem hozok, azon föltét alatt, hogy a rácokra menj
3635 3| férfi lépett be a terembe, föltett csákóval, sárral összefecskendve,
3636 3| tartá, s midőn csákóját föltette, odatűzte kokárdája mellé
3637 3| okosabb ennivalót találnak, s föltettem magamban, hogy akármit kívánnak,
3638 2| helyzetét kelle megostromolni, s föltéve, hogy ha ez sikerülendett
3639 5| Szerencsecsillaga ekkor kezdett föltűnni az égen.~
3640 6| aki maga nem mozdulhat – fölülemelkedve az egész városon, népét
3641 9| tetszék, mintha a pokol fölülkerült volna az égen, s ott csatázna
3642 4| zivatarban.~Az ég zivatarát fölülmúlja a földön csatázók ordítása.~
3643 2| vitatott sánc, a vad ostromtul fölülmúlt ellen kényszerülten vonul
3644 13| fátum még a jóslatot is fölültetézte ínséges következményekkel.~
3645 14| dicsvágytól és a leány szemeitől.~Fölugráltak táncolni, a kóló toporzékolásai
3646 7| messze; György fáradtan fölvánszorgott fél kezével s odavonszolta
3647 13| míg én a vadat fektéből fölverem.~– Tegye ön – monda a tábornok,
3648 7| sötétségével arcán, ha akkor fölveté szemeit, mintha egyik ég
3649 5| keresztülmennie, a vezér fölvette őt ölébe, a nő ráhajlott
3650 9| őt fölkeresé, karon fogva fölvezette a bástyára s tartotta beszéddel
3651 6| özönében, füstnek fellegében fölviszed magaddal a magas mennyországba.~
3652 10| egykor ismét megmutatod fönséges arcodnak dicső ragyogását?…~
3653 2| kedveseik élteért, magasabb, fönségesebb eszmeért járnak fel lelkeik
3654 8| támaszkodott, keresztbe fönt karral, s az ablakon kibámult.~
3655 5| helytelen!~– No, hisz azért ne förmedjen rám – szólt a nő féltréfásan –,
3656 15| Megátalkodott ember! – förmedt az reá, megértve vétke nagyszerűségét. –
3657 10| csapatok kereszttűzbe jöttek. A főerő maszkok ellen operált, míg
3658 14| Ismerjetek rám! – szóla s fövegét levevé.~– Ah, te vagy Prokóp?! –
3659 1| gyűrű.~– Hát ez micsoda?~– Föveny a Szaharából. Szórd a szemétre!~–
3660 9| úritöknek és a golyókat fövetlen gombócnak.~Egyszóval az
3661 8| boldogtalanság, annyi szenvedés csak főfájós lelkemnek kínzott teremtménye,
3662 15| tette, se vette – galléron fogá a jámbor szegkovácsot, s
3663 1| s most egy országgyűlés foga-e azokat elkótyavetyélni?~
3664 5| kimagyarázható legmogorvább fogadásra, annál inkább a kérdéses
3665 14| ifjút –, őrült voltam, midőn fogadást tettem előttetek, és őrült
3666 2| Még azután dühös tüzelés fogadja az épületek ablakaiból,
3667 7| koszorúkkal s örömrivalgással fogadna. S azután nem mondaná senki
3668 5| fuvaros egy helyen megállt a fogadó előtt lovait etetni, azt
3669 7| érkezett meg a félegyházi fogadóba.~A sötét mellékszobában
3670 1| egyenként küldözve be a fogadói szolgákat. Mikor elvégre
3671 8| szemrehányással. – Miért nem fogadtátok szavamat, miért nem hallgattatok
3672 9| akart, de nagyon vacogtak a fogai.~– Tábornok úr tréfálni
3673 12| ember az egész izzadsággal fogamzott német dikciót azzal a hiszemmel
3674 14| amelyért egy ütéssel három fogát ütöttem ki egy embernek.~–
3675 10| Hát el hagytad magadat fogatni, Miska – kötődék a tábornok
3676 14| ellentállok tinektek. Nem fogátok őt megölni, mert én őt szeretem.~–
3677 4| szomszédjait, szekerébe fogatott, ásót, kapát hozatott velük,
3678 8| kívánnának a gazdának. Némelyik fogcsikorgatva, dühösen távozott el, végre
3679 10| Ne félj, boszorkány. Fogd meg a tenyerét ennek az
3680 1| ellene hasonló formátumban fogdmeg lapok a miniszter úr saját
3681 9| kandi fejecskéiket, nem foghatva fel a fenyegető veszélyt
3682 8| megjuhászodnak; maradj itt és fogj fegyvert.~Az öreg e szavakat
3683 4| a szemet elárasztja, nem fogja-e megmondani, hogy mindez
3684 5| a Vágon. Vigyázz, el ne fogjanak. Nem kell halálod. Eredj…~
3685 8| vonultak félre.~– A hintó elébe fogjatok lovakat, a leányt bele kell
3686 4| Mellékszobáit a menekvők foglalák el; egyik nőnek megfagyott
3687 5| szép Hermine, az ilyen foglalatossághoz nem mindenkinek van szenvedélye,
3688 5| tanújelét nem lelték nálam azon foglalatosságnak, mely a vesztőhelyre vitt
3689 8| lakott az én szívemben soha. Foglald el fekhelyemet, édesen alhatol
3690 1| olyan nehezen eresztenek be. Foglalj helyet, ide mellém. Osszatok
3691 2| huszárok a vértesek helyét foglalják el, ezek amazokét. S akkor,
3692 7| és gyermekemnek, hogy kit foglaljanak imádságaik közé.~– Nevemet
3693 4| Tiétek házam, mindenem, foglaljátok el.~– Áldjon meg érte az
3694 1| románok lefegyverzésével foglalkozik Abrudbányán, s rögtön sietett
3695 2| leégették.~Ki e hidat el akarta foglalni, annak először is a töltés
3696 3| hivatalosak vagyunk, és rögtön foglalót kértek tőlem quadrille-re,
3697 1| a lengyelhez, helyet sem foglalva nála –, ön emlékezni fog
3698 1| mikor két kézre szokták fogni a pallost, akkor sem az
3699 5| egyetértés azzal, akit el kellene fognia, mind elég vétek a föllebbvaló
3700 5| tudósításait s nézze meg, nem fogok-e igazat mondani.~– Jó, csak
3701 7| szomjazza a vért.~– Velünk fogsz-e eljönni?~– Még nem. Még
3702 1| s most bosszúra lobbanva fogták körül a gerilla-sereget,
3703 8| nyugalmamtól foszt meg. Te fegyvert fogtál nemzetedet védni, mielőtt
3704 8| Mi nem a nemzetiségért fogtunk fegyvert, hanem a világszabadságért.~–
3705 7| holnap ünnepélyesen fel foguk magasztalni. Ma igyuk meg
3706 4| túlnan levők sűrű tüzeléssel fogyaszták a védőket.~A hídnál küzdő
3707 2| sanyargatott, mindenben fogyatkozást szenvedő magyar hadsereggel
3708 2| özvegy napról napra aggott, fogyatkozott, közeledett férje sírja
3709 11| unokáról unokára szálló fogyhatlan gyűlölet, és semmi kilátás
3710 14| tajtékát a szirt. Kétszer fogyott el már a zászlóalj, most
3711 8| amint tőle kitelt, ereje fogytáig, s mikor aztán lélekszakadtan
3712 10| a faluba, ott a tábornok főhadiszállása előtt megállt, az olasz
3713 2| Pestnél koncentrált császári főhadseregre vettetnék ellenállhatlanul.~
3714 7| bíboros felhőin, s fanatikus fohásszal szólt: „Köszönöm, Istenem!
3715 9| legnyájasabb hangon, melyet valaha főispáni helyettes korában tanult.~–
3716 4| melyből éjjel-nappal nehéz fojtó szagú fehéres füst csavargott
3717 7| rajta veszett menekvőket fojtogatták egyenként a vízbe.~Elhangzott
3718 8| gyilkosok, nőket és gyermekeket fojtogattatok; míg a bátrak az ágyúk előtt
3719 9| nyalják a habok a bástyák fokait; a túlparton mint idelátszanak
3720 9| sétányoknak.~A bástya keleti fokán egy kis rondella van építve,
3721 8| azután kiálltak a lépcső fokára s várták elleneiket.~Nem
3722 8| a másik lábtón közeledő főket lehetett kivenni.~– Ide,
3723 8| különösen fésült hajjal, fehér főkötőben. Arcán semmi nyoma már az
3724 3| Ruhája összevissza gyűrve, főkötője a szemére lecsúszva, félcipőjét
3725 8| megpróbáljuk a lépcsőket fokonkint védeni. Nőmet, gyermekeimet
3726 10| babérkoszorús kard.~És a főlapon nagy arany betűkkel a tábornok
3727 4| vastag keménykötésű nehéz fóliáns, minő aggott alakú könyvek
3728 8| keresztül a távoli égnek egy-egy foltja, a meredekről lecsüggő fák
3729 1| A játék ezalatt tovább folya, a miniszter úr vesztett,
3730 1| Hetveni úr is, hová a csata folyama alatt egy eléggé bölcs rückgängige
3731 1| maradnak.~A békülés legszebb folyamában érkezék meg Hetveni úr éhes
3732 2| beleugrálnak az útjokat álló folyamba… Messze, messze üres csákókat
3733 7| nevében!~S azzal nekinyargal a folyamnak, a két huszár, aki paripáját
3734 4| oláhok nyolc ágyút húznak a folyampartra, azokat egymás sorjában
3735 4| szuronyok csengnek, az embervér folyik.~Hol vagy, aranyhajú Lóra!
3736 4| játszó haj szelíd habokban folyja körül az arcot, mely olyan,
3737 1| prófétái, hol vagytok, mint folynak napjaitok?~Farsang van.
3738 7| egyszerre ugranak mindhárman a folyóba, a felszökő hullámok gyöngyívet
3739 1| Dübörgő hidakon át, befagyott folyók jegén. Elöl, hátul, oldalról
3740 6| odasimulva hozzá, mint hízelgő folyondár a sugár jegenyéhez.~E leánykát
3741 8| ipomoea örökzöld levelű folyondárindái vannak felfuttatva…~1848
3742 5| volna.~Ismét odább egy patak folyott keresztül a folyosón.~–
3743 4| aranyoshajú Lóra!~*~Csaták között folytak le hónapok. Szegény Székelyország!
3744 2| Az új év első napja csak folytatása e szomorú képnek.~A gőzgépek
3745 2| ketten maradtak volna, ketten folytatták volna tovább a viadalt.~
3746 11| hosszan vonult át a szép főn egész a homlokig.~– Istenem,
3747 6| odaveték magukat a cserkesz főnök lova elé; a paripa tombolt
3748 5| előttem itt volt s ki nekem főnököm; hogy miért? arra nem felelhetek,
3749 4| ágyújára, tölgyágakból koszorút fontak annak nyaka körül, feltűzték
3750 8| egyszerűen hársból volt fonva s medvebőrrel leterítve,
3751 1| vérről.~Hetveni úr 1600 főnyi csapatából – hatvanadmagával
3752 9| levegőben pattant szét, annak „fórát” kiáltottak; amelyik a fejük
3753 1| bizalmas tréfára nem igyekszik fordítani, délre a börtönbe kerül.~–
3754 8| az isten mérte ránk, ki fordíthatja el? Álmomban ismét halottaimmal
3755 2| próbáld csak, ha ki nem fordítom a bőröd!~A granicsár, úgy
3756 10| örök álom angyala, lefelé fordított fáklyával, fején mákkoszorúval.~
3757 12| érthettem belőle; kérem önt, fordítsa le nekem németre, amit beszélt.~
3758 1| instanciát adtak be hozzá, hogy fordíttassa le magyarra, amit ír, mert
3759 7| állókra.~A jelenet drasztikus fordulata fölháborítá a tömeget.~–
3760 5| Elhoztalak a halál küszöbéig, fordulj vissza, nem kell halálod
3761 2| elkényszeredve s nem tudva merre fordulni az ismeretlen, túltömött
3762 12| legjoviálisabb kacagásra nem fordulnia. A kis szürke ember az egész
3763 2| félrekapta ő lovát, én is másfelé fordultam, hogy kikerüljem. S kerestünk
3764 8| ellen. Kardját feje fölött forgatá. Mindig azon halavány, hideg
3765 8| kik kaszákat és fejszéket forgatnak a levegőben, fenyegető ordítással.~–
3766 8| harsogá a herkulesi ember, forgatva kezében a nehéz buzogányt,
3767 4| keletről, egymással szembefúvó forgószelektől kergetve égi csatára, a
3768 10| a legnagyobb veszélyben forgott. Egy osztály huszárság alig
3769 1| gyanakszik, hogy kétszáz forintját elvivém, s fenyeget, hogy
3770 1| servabilis?~– Igen, hat forinton vevém, már ígértek értük
3771 12| szászok éppen százezer ezüst forintot adtak át neki, mit katonái
3772 7| az ítéletet.~A szokásos forma szerint egy katona odalép
3773 1| Indíttattak meg ellene hasonló formátumban fogdmeg lapok a miniszter
3774 9| megállt a gránát. Megszűnt forogni. A tűzkarika elmúlt.~Akik
3775 8| szemei véres karikákban foroptak, arca kék volt. Így rohant
3776 7| azoknak elveiből, kik a forradalmakat képezik, egy szót sem értek,
3777 7| de annyit tudok, hogy a forradalmaknak sohasem volt jó kimenetele.
3778 9| mint ki egy kitörni készülő forradalmat iparkodik, de nem bír elfojtani.
3779 5| majd a császáriak, majd a forradalmiak, és ő a legvilágosabb tanújelek
3780 1| gyémántos miniszter~(Egy skicc a forradalomból)~Magyar forradalom! Te egetgyújtó
3781 6| kandallóban, a gyermekek forraljanak vizet és olajat az üstben.
3782 6| eltorlaszolta, vizet és olajat forralt, kést köszörült, fejszét
3783 11| ifjú szépeivel a Harica forrásához hordá liliomból és fehér
3784 11| ontotta a magyar.~Egyik forrásoknál tisztelte Istenét, másik
3785 14| olyszerű zúgást, minő a forrongó méhkas háborgása vagy a
3786 2| vértesezred el lőn vágva a fősereggeli egyesülhetéstől. Nyomva
3787 8| honszerelmed, engem nyugalmamtól foszt meg. Te fegyvert fogtál
3788 8| szemüggyel tarták, hogy meg ne fosztassanak tőle, s ott vártak tömegestül,
3789 8| lelőtte egymás után, amelyik a főt felemelte, míg végre nem
3790 10| tábornok víg kedvvel mulatott főtisztjei társaságában.~Az asztalon
3791 9| kétharmadát, a legszebb részt; a főutca, a Duna-sor, több, mint
3792 9| tekintetet adott, egy szép főutcád emeletes épületekkel, nagy
3793 7| szekér döcögött végig a város főutcáján. Benne egy férfi ült, köpenyébe
3794 15| puskaporos összeesküvés fővezére. S ezzel – se tette, se
3795 5| megfordult a forradalmi fővezérnél, s ott nem ritkán leírva
3796 4| asszonyokkal salétromot főzetett, a szárazmalomban puskaport
3797 1| Ezek a súgó-búgó emberek főznek valamit, s csak az alkalmat
3798 14| megízlelhetni a szép asszony főztét.~Gond nélkül veték el magukat
3799 1| cukor és spiritusz van közé főzve, tökéletesen, de legkivált
3800 8| ifjú mosolyogva.~– No, hát franciát – igazítá ki magát a múltszázadbeli
3801 13| mentéjét, s megszólítja franciául:~– Arra ne menjen ön!~A
3802 8| Amint rajtuk rohantunk, a frátye két pisztolyt húzott elő
3803 2| kigyulladt, elfeledett dikciót, frázisokat, kirántá kardját, csákóját
3804 15| szerencsétlen szélkakas~(Fresco)~Némely embert a szerencse
3805 9| páratlan volt Magyarországon freskófestményeivel, volt szép újan épült Duna-sorod,
3806 9| köztük a kéttornyú a szép freskófestményekkel, melynek tornyait már egyszer
3807 1| minőket a hochselige Ritter Fridolin viselhetett. Tulipiros bársony
3808 1| Hát neked mi bajod? mondd frissen. Három szóval elvégezd.~–
3809 5| üldöző szelektől.~A meggázolt fűben egyedül marad el egy elesett
3810 7| szemekkel, hosszú bajusza búsan függ le ajkán, s fekete nagy
3811 1| mintha a világon minden attól függne, hogy ő meg ne állapodjék,
3812 4| küllői mint jeladó zászlók függnek alá a barna fergetegben.~
3813 3| végit elöl hosszan le hagyva függni, a coiffure-ömbe egyszerű
3814 8| vetve, odalépe a leányhoz és fülébe súgá:~– Meg vagy szabadítva.~
3815 10| szólt a huszár, kezét ismét füléig emelve.~– Elmehetsz.~A huszár
3816 1| töredékhangok üték meg a füleimet:~– Négy király!~Úr isten! –
3817 13| annyira telebeszélték a füleit a somnambula mindennemű
3818 1| Mindezt oly élesen, hogy a fülem csengett bele.~Erre általános
3819 2| köszönöm, pajtás” hangzik fülembe. Ó, a tüzér milyen boldog…~…
3820 9| öntötte a levest, majd a fülének vitte a szájának szánt falatot,
3821 1| azután a miniszter úrral két fülénél fogva megragadva per Pausch
3822 9| aznapságtól fogva a jobbik fülére még most is nagyot hall.~
3823 10| a fülét. – Sarkantyúért fület! – szólt nagyot káromkodva,
3824 8| megállt vele az okos állat, s fülhegyezve kezdé fejét visszatartani.~–
3825 8| elősejtelemmel ide rejté őt e fülkébe, melyet még a házi cselédség
3826 10| látni.~Kétoldalt a szűk fülkékbe roskatag koporsók voltak
3827 11| is látható csodás alakú fülkékben bocsátá ki a hófehér mén
3828 8| egyenlőre festve, egy tágas fülkét fedett el.~Néhány fejszecsapással
3829 1| uram; alhatunk mind a két fülünkre, virraszt mihelyettünk a
3830 2| fiúk, hát aki szereti a fürdést, utánam! – kiálta az ifjú
3831 3| valamennyi derekalj alá izzasztó fürdőt venni.~Alig volt azonban
3832 7| kócsagjaival s az elítélt őszülő fürteivel, levették a szekérről, hat
3833 8| fekete haja természeti fürtökbe gördörülve. Ez az asztalfőn
3834 8| megsimogatta a lyánka kedves kis fürtös fejét, s nyájas, szelíd
3835 1| rengett bele.~– Tervünk füstbe ment – szólt az asszonyság
3836 4| nyúlt fel magasra, fekete füstfoltot játszva a szoba fehér padlatára.~…
3837 4| kígyózó lángját, fekete füstlombot hajtva fel a fehér padozatra.~–
3838 6| tőle, s szikrák özönében, füstnek fellegében fölviszed magaddal
3839 8| végignyargalt. A kémények nem füstöltek, a konyhák ablakain át nem
3840 2| a szikrával elegy fekete füstöt.~Néhol az út közepén elmaradt.
3841 14| udvarokban.~A város szörnyű füsttel égett a megholtak felett.~
3842 7| sajátságos, utánozhatatlan fütty a vén betyár szájából tudtul
3843 10| esztendeje, hogy vele járok, ha füttyentek neki is, megismer. Az Isten
3844 7| hangzott a pusztában a jeladó füttyentés, mire tíz perc alatt száznyolcvan
3845 2| távozó gőzmozdonyok zúgása, fütyölése. A pályaudvarban rendetlen
3846 14| szokásom, ha elandalodom, fütyörészni, s éppen akkor az egyszer
3847 14| híres gúnydalt kezdtem el fütyülni, mely Zágrábban annyi verekedésre
3848 2| aztán egész éjjel dörgött és fütyült a járókelő gép. Vörös tűzszemei
3849 14| hangján –, hogy amit most fütyültél, amaz illír gúnydal, melyért
3850 7| alatt, hagytad zöldülni a füvet, pihenni az embert sírod
3851 10| superbum,~Hunc dies vidit fugiens labentem.”~ (Kit kevélynek
3852 7| György, te pedig, Gajdos, fújj abba a dudába, zenekíséret
3853 1| ott a szegletházban erősen fújják ön ellen a követ. Félő,
3854 7| kebléhez ölelve. – Meghalt – fuldoklá, s mint a szélütött, hanyatt-homlok
3855 7| én uram istenem! – kiálta fuldokló zokogással. Tizenhét évi
3856 8| a szerencsétlen ifjú, s fuldokolva zokogott és lova nyakára
3857 10| halni népét, meg hagyta fúlni önvérében, elveszni, leszállni
3858 9| különösen a tábornok mellé furakodni, hozzá szüntelen beszélni,
3859 9| táblabíró-őrnagy pedig nem hogy furakodott volna a tábornok mellé,
3860 5| még náluknál is mélyebben fúratik át a hegyen, s ilyenkor
3861 1| juthatott ő is, de ekkor meg oly furcsákat beszélt összevissza, hogy
3862 9| batteria, melynek pukkanásai furcsán paródiázták a túlparti ágyúdörgést,
3863 1| egyik megmentője várakozó furmányosához, köpenyét, kardját, táskáját
3864 4| bátraknak, hol lábaiknál fúródnak a földbe; néha egy-egy találó
3865 4| golyókat készíte, egész nap fúrt-faragott valami iszonyú nehéz vasas
3866 5| kokárda és a viharcsat között fúrta át a csákót.~– Miért nem
3867 7| Édes, egyetlen gyermekem!~– Fussunk innét – pihegé a lyán, bágyadt,
3868 2| megfordultak, látszólagos futamodással csábítva elleneiket az üldözésre,
3869 4| népedet!”~– – Másnap híre futamodott, hogy az oláhok roppant
3870 2| átkelni készül.~Az egyes futárokat a huszárok elfogdosák, s
3871 1| meglehetősen bolond.~Az én futárom is majd így járt.~Az első
3872 1| Én futár vagyok! Egy futárral így bánni hazaárulás. Én
3873 1| már azt a részeg gazember futárt onnan belülről, mert ő nem
3874 5| sötétségbe, szinte egyórai futás után ismét a szabad levegőre
3875 5| távolban rohanó seregek futása látszik még, mint egy sötét
3876 1| ábrázatok. Kik néhány hét előtt futásról, menekülésről elmélkedtek,
3877 7| bokrai között, kanyargó futással, minő a fecske repülése,
3878 10| dördülés következett.~– Erősen fűtenek a mieink – szólt a tábornok,
3879 8| vissza és fusson, merre futhat!~Mélyen benn a vadonerdők
3880 2| Az emberek összevissza futkostak. Legjobb ismerősök észre
3881 11| felugrott ágyából s amint futna kifelé, a bástya ormáról
3882 6| feküsznek a csatamezőn, kinn futnak az elátkozott világban.
3883 10| viselik magukat a fiúk? nem futnak-e még? – kérdé a tábornok.~
3884 2| egy vezényszóra elkezdenek futni a sáncok felé, a ropogó
3885 2| huszár mosolygott.~– Én futok előle, ő pedig üldöz.~A
3886 7| elsimul, a fenyves elnyeli a futókat, lovaik dübörgése elhangzik
3887 2| Tisza mellett egy hosszú futósánc, ettől lőtávolságra az elárkolt
3888 2| soha, mint az újonchadak.~A futósáncokat vadászcsapatok tartják elfoglalva,
3889 2| ezalatt a vörössipkás ezred a futósáncokhoz. Ezek nem takarják el szemeiket
3890 1| fekete bársony aranynyomatú futrált keresek, te választhatsz
3891 2| nagyrészint fedetlen; a szél fútt, hordta a havat a menekvő
3892 6| alakja oly lenge, hogy tán a fuvallat is elvihetné, mint a repülő
3893 5| csábító mérgét, s mikor a fuvaros egy helyen megállt a fogadó
3894 5| állomásig, ott kifizette a fuvarost s visszaküldé, az hazament,
3895 2| Mint két egymásba szakadó fuvatag közelít egymásra a két lovasezred,
3896 5| visszatéríti a takarodót fúvó trombitaszó, a csatatér
3897 7| rokonság, hála, kötelesség fűze egymáshoz, kik megszoktak
3898 2| neki, akkor a redoute és a fűzes rejtett ágyútelepei kereszttüzében
3899 2| előtt pedig egy hosszúkás fűzfaerdőcskében rejtett ágyútelepek voltak
3900 10| így nézte ellenségnek a fűzfákat, mint mi a fejfákat; az
3901 6| fiatal tizenhat éves leányka fűzi karjait, odasimulva hozzá,
3902 10| elgázolt hadak, láncra fűzött ellenség a diadalszekér
3903 14| alul lógott, közé szalagok fűzve, miket szerelmes hadfiak
3904 8| ki mellett kis karszékben gagyogó kisded ült, ezüst kanállal
3905 10| sandikhec, csororum sophengyule gágyule,” ha jól viseled magadat,
3906 7| Sírj, György, te pedig, Gajdos, fújj abba a dudába, zenekíséret
3907 1| lehetne belőlük titkolni.~E galád megrohanásra, mintha a föld
3908 10| szoktak oda néha felmászni galambfiakért.~Az oltár mellett baloldalt
3909 10| Tornyában elszaporodott galambok fészkelnek, kriptájába e
3910 15| szegkovács többször tisztelt gallérjának, s mielőtt az magához jöhetett
3911 15| fogta az elítélt delikvenst gallérjánál, uti supra, s vitte az illető
3912 15| ezzel – se tette, se vette – galléron fogá a jámbor szegkovácsot,
3913 1| magáról először egy piros gallérú szürke köpenyeget, azután
3914 4| sírt.~…A vén ákász száraz gallyai halkan verődtek a jégvirágos
3915 4| Minden csöndes volt, a gallyak nem zörögtek ott künn, a
3916 7| fut keresztül, hasonló egy galvanizált halott arcának rándulásihoz.~–
3917 15| éljen a sajtószabadság által garantírozott nyilvánosság? s több efféle.~–
3918 1| elveszthette az utolsó garasát, másnap elküldette magát
3919 1| kis, sajtóhibákkal teljes garasos lap a korlátlan hatalmú
3920 1| én még senki fiától egy garast sem, hallja az úr. Ha policájminiszter
3921 2| alatt, láttam az ancienne garde csatáit, részt vettem a
3922 1| heverni az asztalon egész garmadában.~– Ó, nem – felelte Laci,
3923 7| önnön városára, s mint a gátot tört folyam, nem hallgatva
3924 1| nagyerdő szépei egy csapat gavalléron legeltetheték szemeiket,
3925 9| villi az úton előtalált gavallért.~A parancsnok mindezt angol
3926 8| ellenséged a csatában, most gazdád, ki nyughelyet ád és oltalmaz.~–
3927 4| rebegék az ajtajában álló gazdához.~– Tiétek házam, mindenem,
3928 7| háromszor egymás után, s ha gazdája alszik, ott vigyáz a feje
3929 4| tompa hangon beszól a ház gazdájához.~– Áron apó! alszik-e kend?~–
3930 10| Érzékeny szemmel egykori gazdájára tekintett.~– Ezredes uram! –
3931 6| asszonyokkal, gyermekekkel és gazdájukat védő ebekkel. Egyenkint
3932 7| büntető kezét, és én megszűnök gazdák pusztulása, utasok félelme
3933 2| kérve a náloknál szomorúbb gazdáktól. Kényelmes nagyurak, kiknek
3934 15| szegkovács –, csak az én volt gazdám, egy emberséges szegkovács,
3935 8| jó éjszakát kívánnának a gazdának. Némelyik fogcsikorgatva,
3936 14| álmodik és faja vérében gázol, tán önmaga verte volna
3937 2| megtiporva deli termete a gázoló lovaktól.~– Nem örülsz-e? –
3938 4| melyet fegyveres had meg nem gázolt, Székelyföldnek egy kis
3939 2| forradalmi hadsereget egyedül gázolták halomra, kénytelenek voltak
3940 1| szerencsétlen újság földig gázoltatott. A fekete földig!~És elrendeltetett
3941 7| lelegelt avar puszták, ragyássá gázolva mindenféle marhanyomoktól,
3942 7| fenekére írt szavakat.~– Ó, gebedjetek meg! Mit adtatok innom!
3943 1| ember beszélt volna egy gégéből – Hát kinek néz az úr minket?
3944 1| kedélyváltozataihoz, s sans gęne kopasztotta egymást, míg
3945 1| így ír egy német bulletin: General Böse, der den Rückzug deckte,
3946 1| utána, a herkulesi nemzetőr generalis pláne „gazember”-nek nevezte
3947 1| impertinens éles hangon –, az én generálisom nem is marékkal, hanem iccével
3948 1| mulatságosnak találták, hogy egy generálisuk az első ágyúszóra kezébe
3949 1| a szcéna még inkább. Két gentleman volt egymással éppen hajban.
3950 2| dörgött és fütyült a járókelő gép. Vörös tűzszemei messzire
3951 8| villanattal, omló kövek, gerendák között szétszaggatott emberi
3952 5| malom korongja, a nehéz gerendely még most is ott látszik,
3953 1| és előnyökkel szervezett gerilla-csapatnak.~Mint hajdan Napóleon, úgy
3954 1| lobbanva fogták körül a gerilla-sereget, mint egyetlen jelszóra,
3955 1| berendelem Hetvenit az ő gerilláival s szétveretem az egész parlamentet.~–
3956 1| árulót darabokra tépték, s a gerillákat beűzték a városba.~Ha katona
3957 1| undorral utasítá vissza.~A gerillavezér azonban nem volt az az ember,
3958 1| keresztül-kasul, néhol a hegyek éles gerincein futva végig, honnét a ködös
3959 5| föllebbvaló haragját megtorlásra gerjeszteni, hát még, mikor e harag
3960 6| oly különös visszhangot gerjesztettek az ismeretlen ismerős hangok,
3961 8| melyen épült, óriási vén gesztenyefákkal van itt beültetve, udvarán
3962 1| tüstént előkeresett néhány girbegurba eszközt s a pecséteket pietástalanul
3963 1| az alkudozásra, kik egy gironde-ot akarnak Magyarországon megalapítani,
3964 5| árnyékok mint alaktalan gnómok tűntek fel szerteszét, mik
3965 8| melynek kőoszlopaira a gobea és ipomoea örökzöld levelű
3966 9| alatt itta a vizet, hogy egy gödény is megsokallta volna, azt
3967 8| helyén csak egy feltúrt gödör maradt.~…A nap feljött ismét
3968 3| csupán nekünk jutott a gömbölyűből.~De mekkora volt csalatkozásom
3969 7| hanyattvágta magát, s szörnyű görcsök közt kimúlt. Az életben
3970 8| haja természeti fürtökbe gördörülve. Ez az asztalfőn ülő arisztokratikus
3971 4| szobrot nehéz vastag kerekeken gördülni, vonatva erős fekete harci
3972 5| jöttek utánok a nehezen gördülő ágyúk, miket alig bírt öt-hat
3973 10| is inkább engem érjen a golyóbis, mint azt.~– Jól van, elviheted.~
3974 2| félre a fejét? Mindegy a golyóbisnak akár elöl talál, akár hátul.
3975 9| durrogni, s hánytak mindenféle golyóbisokat a lakmározó társaság felé.~–
3976 8| kiszemelt.~– Hazudsz, áruló, golyód páncélomat ütötte, ha vasingem
3977 6| teljesíté, s kit a csaták golyója elkerült, megölte a szigorú
3978 9| fontot nyom, nemcsak tüzes golyókkal és röppentyűkkel, miknek
3979 7| György és Basilisk ellenséges golyóktól találva, Basilisk behunyt
3980 9| Féloldalt fordult a közeledő golyónak, s valahányszor egy bomba
3981 9| lőporhoz érve, az üreges golyót szétszakítja, vagy egy rövid
3982 9| akörül.~– Nem kell félni a golyótul – biztatá embereit –, aki
3983 1| szakállú embert, mint áll ott a golyózápor közepette, mint ragyog arca,
3984 10| kidőlt az alakok közül a sűrű golyózáportól elsepertetve, a többi állt,
3985 9| roppant ércfedele aranyos gombjával még maig is fenn áll.~Így
3986 9| úritöknek és a golyókat fövetlen gombócnak.~Egyszóval az egész társaság
3987 5| volt rajta, hosszú ezüst gombokkal.~– Ki ez a férfi?~– S nem
3988 14| megízlelhetni a szép asszony főztét.~Gond nélkül veték el magukat
3989 9| akar.~Csak nem lesz oly gondatlan, hogy most tósztozzék? –
3990 8| melyet Simon maga után gondatlanul nyitva hagyott, s azon belopózva,
3991 1| Nem ilyen véget szánt ő a gonddal és előnyökkel szervezett
3992 1| éjjel sem alhatnak az ország gondjaitól. Bizonyosan itt készítik
3993 1| azontúl ne legyen semmire gondod. Már el is van készítve,
3994 1| Négy király!~Úr isten! – gondolám magamban –, mi bajuk lehet
3995 10| e szavak visszhangzottak gondolatai messzeségében. Mindig ez
3996 11| mered fel az égre.~Jobbról gondolatfárasztó síkság. Avar tér, néhol
3997 4| reményem napjai elmúltak, az én gondolatim kigyomláltattak szívemből.
3998 2| haldokló ifjú –, hogy utolsó gondolatom ő volt. Viseld gondját,
3999 14| boldogan nem nézhette őt azon gondolattal, hogy az ő keblén fogják
4000 5| embereket, őt megsiratnám, de gondolhattad-e azt valaha, hogy én egy
4001 13| kereszttűzbe veszik.~– Miről gondolja ön azt?~– Az a pozíció természetéből
4002 10| tábornokot eltemették.~– Miről gondolják azt?~– Odafenn ama márványtábla
4003 7| Jöjjetek ide, gyermekes apák, gondoljatok ártatlan szüzeitekre, s
4004 5| oldalán támadtatva meg. – Gondolkodjék álruhákról.~– Elébb a tábori
4005 1| megbékülésről vagy megfutamodásról gondolkodnak. A dikciót a rendőrminiszter
4006 4| visszavonulásról kezdének gondolkodni a minden oldalról szorongatott
4007 14| alól rejtett tőrét, s azon gondolkodott, hogy ne önszívébe verje-e
4008 6| ágyadban-forgolódni, nyöszörgeni, miről gondolkodtál?…~A nyomorék lesütötte fejét
4009 14| állt meg közöttük.~– Min gondolkodtok? Drágábbak a ti nőitek,
4010 9| hogy bizonyosan e tárgyról gondolkozik, jónak látta egy irányadó
4011 11| két óráig haditervekről gondolkoznia nem szabad.~A hölgy mosolyogva
4012 7| Magyarhonba. Nem kell sokáig gondolkoznod rajta, hogy magadat elhatározd;
4013 6| könnyet nem ejtesz, miről gondolkozol?… Egész éjjel nem aludtál,
4014 1| menekülni?~– Tán nem azon gondolkozom éjjel-nappal?~– Tán álruhában?
4015 13| emberséges hazafiak mindenről gondolkoztak a világon, csak a puskaporgyártásról
4016 1| tudhatnak ki semmit. Különben gondolkoztam felőle.~– Simont megint
4017 11| hagyja el fekhelyét, s ne gondolkozzék haditerveiről.~A vezér kibámult
4018 8| eszemet vesztem, ha rád gondolok… Egyetlen fiam vagy… Tudhatod,
4019 1| státustitok, ugyebár.~– Úgy gondolom.~– Találja ki, ki küldi
4020 5| nyújtva a tábornok elé.~– Hová gondolsz, Hermine? ez erdőben, ily
4021 8| Topánfalvára!~S azután, mikor már gondolta, hogy nem láthatják többet,
4022 1| a puskához.~– De hát nem gondoltál valamit?~– Azt hiszed? Nézz
4023 2| huszár arája remegve.~– Nem gondoltok olykor mireánk is? – monda
4024 7| ott elfásultan feküdt, nem gondolva többé sem múltra, sem jövőre,
4025 5| felelhetek, mert arra nekem semmi gondom.~Az asszony nem mondott
4026 1| Hja, sok mindenről kell gondoskodniok. Az egész ország sorsa az
4027 8| veszi el tőle senki. Rosszul gondoskodtak nyugalmukról, kik egy népet
|