11-arkos | arkot-bevet | bevev-csina | csino-elcse | elcso-eltak | eltan-fabol | facsa-feszk | feszu-gondo | gondv-harom | harsa-husza | huszf-jovah | joval-kever | keves-korul | koss-lefut | legal-magne | magos-megta | megte-negye | negyo-ossze | osven-pirul | piski-rovid | rogyi-szall | szalm-szori | szorj-tessz | test-utott | utted-vesze | veszh-zuzot
Rész
4028 1| massacrirozott sebesültet hivatalos gondviselése alá veszi.~Látszott tagadhatatlanul,
4029 1| tartható dolgok) azoknak gondviselője által bármikor eladathatnak.~„
4030 15| börtönnel megmenekülhet a gonoszabb következményektől.~A szegkovács
4031 1| Nem mondhatnám – felele gordon hangon. – Már a második
4032 10| hinni, hogy a huszár valami gorombaságot mondott volna rá.~Bajuszán
4033 10| vándor népek, a normannok, góthok, longobárdok és hunok, kiknek
4034 2| közepén elmaradt. A forró gőz megfagyott csöveiben, a
4035 2| folytatása e szomorú képnek.~A gőzgépek újra jártak egész éjt, egész
4036 13| is odalépteté a mágneses gőzkörbe.~A leány arca e pillanatban
4037 13| leány kiterjedt mágneses gőzkörébe ért, a sympathetikus összehatás
4038 2| hallatszék a jövő és távozó gőzmozdonyok zúgása, fütyölése. A pályaudvarban
4039 4| hegyi úton; a lovak fáradtan gőzölögnek, az ágyú kerekei mennydörögve
4040 9| hajdan! A melletted elröppenő gőzösök vendégei két torony kúpjait
4041 1| egyszer már le is dobatott a grádicson, azóta csak a portásnak
4042 5| Menjen ön, az ön három granátosa sohasem volt a világon.
4043 5| állítani, hogy én az ön három granátosát az úton meggyilkoltam s
4044 5| indulatját.~Az úton elkezdett a granátosokkal beszélgetni, mind a három
4045 5| hadnagy előszólíta három granátost, s parancsolá nekik, hogy
4046 9| helyéről a parancsnok, s a gránátot felkapva, hirtelen lehajítá
4047 9| azon perc között, midőn a gránátrakéta szerte ellobban, s aközött,
4048 1| telefecskendett sárral ez a griff! Hohó ne, hohó ne. Ki hitte
4049 7| legdélcegebb hőse – a kapitányért.~Gróf K**nszky Anna, szép fiatal
4050 15| művészetet minden falu végén en gros űzik az oláhcigányok.~János
4051 1| elrongyollott gyalognép, élén gubába burkolt vezetője nehéz harci
4052 2| burkolt férfiak, asszonyok gubbaszkodtak.~Egy-egy fekete hintó, mely
4053 10| cigányul morogni: „irgundum gule sandikhec, csororum sophengyule
4054 8| Őt fölkeresni. Vesd le gúnyádat – szólt az oláhhoz fordulva –,
4055 14| most fütyültél, amaz illír gúnydal, melyért háromszor víttam
4056 14| egyszer bajomra ama híres gúnydalt kezdtem el fütyülni, mely
4057 7| elkezdték az ittas emberek gúnyos hahotával s csúfoló mozdulatokkal
4058 7| fektették, egy közőlük a guszlicán búsongó szerb éneket vert,
4059 1| intézve, ki példás flegmával gusztálta a sántát. Kettős álla volt.
4060 9| katonának.~– Az én nevem Guyon Richard – felel az érkezett –,
4061 14| az utcákon a baljel-intő guzlica hangja, legsiralmasabban
4062 14| mikor a lobogó őrtűz mellett guzlicáját pengetve ábrándos csatadalt
4063 14| kitűzött óra, a harmadik guzlicaszó is elhangzott az utcák során,
4064 4| jelentőség nélküli, még gyakrabban csak ráfogott szavakat,
4065 8| ártatlanokat, kire fog e vér gyalázata szállni?~– Énreám. De módot
4066 6| távolból meglátta az anya fia gyalázatát.~Tántorogva, tétovázva jött
4067 8| tégedet, s a harc nem lesz gyalázatos többé, férfi férfi ellen
4068 7| örömest eljössz, de félsz a gyalázattól, ha veszteni találunk. Azért
4069 2| hideg, iszonyú hófúvás, gyalogló csapatok, fázva, éhezve,
4070 8| melyhez csak egy elrejtett gyalogösvény vezet.~Az ifjú ismerni látszék
4071 8| a hegyeken keresztülvivő gyalogösvényen Kolozsvár felé.~*~Éjfél
4072 13| gyors mozdulatok kellenek, s gyalogságunk már ki van fárasztva.~–
4073 6| gyermekek lakják ezt, kiknek gyámolait már megöltétek. Ím e sírba
4074 5| a császáriakat?~A tiszt gyanakodni kezde.~– Asszonyom, nekem
4075 5| semmi más, a magyarok nem gyanakodók.~– Megengedem, Hermine.
4076 14| többé.~– A terv jó. De nem gyanakszik-e rád az ezredes?~– Nem természete
4077 3| piros-fehér-zöld szalagot kötöttem öv gyanánt fehér báli ruhám derekára,
4078 1| rettenetes sok ráncról arcán gyanítám, hogy kacag. Amiről később
4079 5| meglepetés.~Ki merte volna gyanítani, hogy éppen ő volt az, ki
4080 14| dicsőségről szól, melyből gyaníthatná, hogy most háborúval álmodik
4081 15| történni, mindjárt egyelőre gyaníthatóvá tesszük, miként az, kit
4082 2| lételét pedig éppen semmi sem gyaníttatá. Azt akarták láttatni, hogy
4083 8| mocskossárga patak, mi onnan támad, gyaníttatja alatta az érczúzó malmot.~
4084 14| ezredes?~– Nem természete a gyanú. Egyszer ugyan szinte elárultam
4085 5| észrevétetett, eltűnt. Ha gyanúba vették s üldözték, mire
4086 1| üldözik oly vétekért, melynek gyanúja is megölő.~– Ki hinné, hogy
4087 15| mindig több okot talált a gyanúra.~Egyet gondolt, leitatja
4088 1| Félő, hogy az árverés által gyanút kapnak. Hiba lesz önnek
4089 4| szárazmalomban puskaport gyártott, összeszedte a található
4090 10| atyafiak mentek, talpig gyászba öltözve, köztük arcok, mikről
4091 6| bennünket megsirasson. Éltünk gyászban, meghalunk emléktelenül,
4092 10| elesett hadvezér halálát gyászemlékben tartja.~– Valóban igaz.
4093 6| halottas kocsi, rajta a koporsó gyászfátyollal beterítve.~Amazok riadó
4094 4| ércből, négy szegletéhez négy gyászfenyőfát ültess, hol a székely ifjaknak
4095 4| domb négy szögletéhez négy gyászfenyőt ültettek, fejtől egy egyszerű
4096 5| Fekete ruha volt rajta, fején gyászfőkötő, arca bús, halovány.~Szép,
4097 10| megállítá lovát, s várta, míg a gyászkíséret elhalad előtte.~Jöttek az
4098 10| sokkal szomorúbb előjogú gyászmenetnek. A tábornok megállítá lovát,
4099 7| közöttük, ki valakit ne gyászolna, némelyik egész népes családjából
4100 2| asszony, tíz év óta hordta gyászruháját; két év óta volt a két szép
4101 2| varratott Rózsa, özvegynek való gyászruhát. Mind a kettő oly szép oly
4102 6| Sepsiszentgyörgyön. A bátrai elhulltak, a gyáváit elhajtották, az utolsót
4103 2| fölfedezés nem tette őket gyávákká. Egyik sem akart rosszabb
4104 6| De én azon időt nem fogom gyáván megérni. A halál mindent
4105 1| panasszal van tele szája a gyávaságnak, s fizetést kér a tolvaj.~
4106 7| amely oltó könny helyett a gyehenna tüzét küldé szemeire.~Azután
4107 2| szekerei, itt-ott egy-egy gyékénnyel fedett kocsi, hol férje
4108 1| kristályalakban!~Nyolc solitair gyémántgomb. Akkorák mint egy mogyoró,
4109 1| megtörténte után a minisztert a gyémántokért senki kérdőre nem vette.~*~
4110 8| gazdátlan ebek csatangoltak a gyepesedni kezdő utcákon.~Bárdy Imre
4111 7| fekete hantokat.~Mikor a zöld gyepet kirakta a felhányt sírhalomra,
4112 8| felemelték s lefektették a gyepre, ahol az legkevésbé volt
4113 2| hang szólalt meg rá:~– „Gyere-é?” Majd még „hallja kend”
4114 7| kend olyanokat, nézze, ez a gyerek mindjárt sírva fakad.~–
4115 2| láttatni, hogy a hely csak igen gyéren és erőtelenül van védve,
4116 4| Minden rossz, semmi jó. Gyergyószéket elfoglalta az oláh; Felvincet
4117 7| jövevény fiatal halavány gyerkőc volt, nagyot ivott a hordóból,
4118 1| sohasem bírtam megtudni, hogy gyermek-e vagy vén ember, annyi silányság
4119 5| helyén e magas hegyek közt gyermekbarátnéimmal játszani kijártam, gyakran
4120 7| neked kedves nőd és szép kis gyermeked van, kiket, hogy esztendőben
4121 8| egyedül ellenök, nekem nőm, gyermekeim vannak, nekem öreg anyám,
4122 8| fokonkint védeni. Nőmet, gyermekeimet csókold helyettem. Ha megölnek
4123 1| de elmondhatom. Eladtam gyermekeimnek minden ruháját, el megholt
4124 7| itt maradt rácok azalatt gyermekeinket leöldösik…~A szó szájról
4125 2| édesanya vitte ágy közé pólált gyermekeit, a többi nagyrészint fedetlen;
4126 7| elárkolt falvaitokba, s mikor gyermekeitek alusznak, rájok gyújtja
4127 1| lengyelt egyedül hagyva síró gyermekeivel.~*~Másnap reggel a miniszternél
4128 7| hogy elmondhassam nőmnek és gyermekemnek, hogy kit foglaljanak imádságaik
4129 7| leányomat. Jöjjetek ide, gyermekes apák, gondoljatok ártatlan
4130 8| játszadoztak, ő maga a kisded gyermekével mulatta magát, neje bújósdit
4131 8| ablakon olykor egy-egy vidám gyermekfő tekint ki, míg az udvaron
4132 7| sokáig hallgatózott a távozó gyermeki csevegés ismert hangjaira.~
4133 7| egy halvány, hunyt szemű gyermekkel karján úgy állt meg közöttük,
4134 6| megjelenik, valami regére a távol gyermekkorból. Az ember felsóhajt s úgy
4135 1| hogy izzani látszának a gyertyák világában, és a töméntelen
4136 7| mindenkit, kinek ablakában gyertyavilág nem égett.~Ezzel különböztették
4137 1| olyan kicsiny emberbe?~– Gyerünk haza, szomszéd uram; alhatunk
4138 14| álma előttem ér el, e kés gyilkolja le!~Prokóp sötét mosolygással
4139 7| elkeseredéssel, oly dühvel gyilkolt le mindenkit, kinek ablakában
4140 8| kikeresett kínzások közt gyilkoltattak le valamennyien, nők és
4141 8| megtisztítom a rablóktól és gyilkos gyújtogatóktól a román nemzetet.
4142 8| Utolsó erejével kiszorítá gyilkosából a lelket, karjai úgy merevedtek
4143 8| nyakában, s melyről benned gyilkosai egyikére ismerek; de megígértem,
4144 7| kívánsz?~– Halottaim véreért gyilkosaik vérét.~– Mondd meg legalább
4145 8| s nyugodt arccal várta gyilkosait hálótermében.~Karszékében
4146 8| vállainál fogva végső erejével gyilkosát, s vele együtt a földre
4147 8| négy elsőt, ki odarohant a gyilkosnak segíteni, testvére lövései
4148 8| választani az átnyalábolt gyilkostól, már akkor mindkettő halva
4149 14| kötve, a piros övben fényes gyilok, hosszú fekete haja két
4150 8| volna bukni. Hosszú, vastag gyökereik szárazon csüggtek alá, mint
4151 8| menekülhessenek.~Ott várták a család gyöngébb tagjai a harc kimenetelét,
4152 1| auspiciuma alatt a miniszter gyöngyen megmenekült.~Volt-e e másnapi
4153 7| folyóba, a felszökő hullámok gyöngyívet képeznek fejeik fölött.~
4154 1| boglárok, az ékszerekről a gyöngyök, a gyűrűkből a pompás faragványú
4155 14| azon kebelben még most is a gyönyör angyalai laknának egyedül,
4156 7| kérdezőnek. – Olvasd és gyönyörködjél benne.~A rabló a tűz világához
4157 3| lovagolni és biztatni s gyönyörködni benne, mint ront ellenei
4158 7| is égni kezdett, az ember gyönyörködött benne. Látta, hogy az ablakból
4159 3| legcsillogóbbak, ha szerelmet, gyönyört éreztem miatta az elébb,
4160 8| Vagy ne láttalak volna oly gyönyörűnek egykor, vagy ne látnálak
4161 8| Te vagy ott, én lelkem gyönyörűsége, ki utánam nézesz – sóhajtá
4162 1| láthatta az ember ama minden gyönyörűséget felülmúló látványt, mint
4163 9| áldozatját, ámbár ebbeli gyönyörűségét kifejezni nem volt is szokása.
4164 7| még azután sokáig nézte gyönyörűséggel szülötte városa hamuvá égését,
4165 7| veszélyt érez.~Késő estig vitte Györgyöt a szegénylegény keresztül-kasul
4166 14| vér”, és reszketett és gyötörte kétségbeejtő Iáz, s míg
4167 5| A nő reszketve, láztól gyötörve hallgatta távozó lépteit,
4168 11| szegényeket ápolni, betegeket gyógyítani eljárt faluról falura, ki
4169 14| más írt, mint a dicsőség! Gyógyította is az az ifjú sebét, lassan-lassan
4170 4| vígnak; a vén fa sebe nehezen gyógyul.~Éjjelei, nappalai leánya
4171 14| ide sebedet, bekötöm, hadd gyógyuljon meg – szólt az ezredes,
4172 1| táblabíróból csinált generális gyomra elbír.~– Ejnye, ilyen adta-vette –
4173 5| ölnyire a föld érctermő gyomrába, a malom korongja, a nehéz
4174 5| Néhol oly meleg volt a föld gyomrában, mint a rekkenő nyári délben,
4175 15| Mi kell egy szegkovács gyomrának, hogy részeg legyen? A második
4176 8| nem – felelt emez, s még gyorsabb haladásra sarkantyúzta lovát.
4177 5| rendbe állítá, s csodás gyorsasággal rendbehozatva a földalatti
4178 12| mielőtt megdicsérték volna győzedelmeiért, keményen megrótták az adott
4179 6| az ellen kezéből a biztos győzedelmet, s magaddal vinnéd azt hősien
4180 11| gyűlölet, és semmi kilátás a győzelemre, a békére, a boldogságra
4181 8| testvére helyett, dühtől és győzelemtől izzadó arccal.~Az özvegy
4182 10| Ha a sors szaván fogná s győzelme fénye sem lenne ragyogóbb,
4183 14| azok vesznek el, ha azok győznek, ennek kell meghalni.~Hirtelen
4184 3| komplimentet mondott, hogy győznék rá emlékezni.~Ő sem hagyhatta
4185 1| ön? Hisz arról meg lehet győződve, hogy én öntől nem lopok.~–
4186 10| helyen fogok megütközni. Ha győzök, egy másik márványemlékre
4187 10| Rákóczi Ferenc ellen.~– Győzött-e?~– Megveretett.~– Az nem
4188 9| hogy az őrnagy úr alig győzte szomszédjait könyökkel taszigálni,
4189 13| volt, a vele jártak nem győzték magasztalni hidegvérét és
4190 7| diadallal rohant fel a sáncra a győztes magyar had.~Egyszerre esett
4191 6| senkitől.~– Figyelj reám. A győztesek ma vagy holnap városunkba
4192 1| s egyszersmind az egész gyülekezet iránti lenézését kitüntesse,
4193 7| több mint húszezer ember gyülekezett össze, s közepén egy emelvényről
4194 4| vérrel ázatott meg. És mi gyümölcse lett az elvetett vérnek?
4195 8| ivadék nem fogja aratni gyümölcseit, hiszem, hogy azok közül,
4196 9| kertekre volt osztva, mik gyümölcsöt termének az egész vidék
4197 3| hittük, hogy fel fogják gyújtani a várost, hogy kirabolnak
4198 10| és a sírbolt kulcsait, és gyújtasson fáklyákat. Kevés idő múlva
4199 1| ezüstpénzeket viselnek felfűzve. És gyűjte aranyat és ezüstöt.~Most
4200 1| egy gyönyörű numizmatikus gyűjtemény.~– Tedd félre. Holnap kifizetjük
4201 1| nincs.~– Valamikor pipára gyújthattál vele. – Ez a magas, szatirikus
4202 8| megtisztítom a rablóktól és gyilkos gyújtogatóktól a román nemzetet. Nyomorúk,
4203 8| dicsekedhettek vele, hogy öltetek, gyújtogattatok és raboltatok?~– Mind! Mind! –
4204 6| nyomorék, hős fogok lenni. Rám gyújtom a toronytetőt, úgy fogom
4205 8| dugta, odament és pipára gyújtott nála.~E tréfára az oláhok
4206 8| menj sietve Kolozsvárra, gyűjtsd össze ottan társaidat, s
4207 9| pattant szét, egy percre napot gyújtva az éjszakai égen, s messze
4208 1| brutaliter támadnának rajtad a gyűlésben. De mit teendnél akkor,
4209 1| Tartatának egyenlőségi gyűlések, miknek rezultátuma azon
4210 1| adni ellenei kezébe.~– A gyűlésen letorkolom őket, ha pedig
4211 5| Hermine, be boldog vagy gyűlöletedben. Egy egész évre vannak bosszúterveid…
4212 6| él a szívben, rátok nézve gyűlöletnek fészke van ott. Menjetek
4213 7| irtására esküdni össze, s véres gyűlölettel szítták tele lelküket azok
4214 5| Melyiket szerette! melyiket gyűlölte? Talán egyiket sem, talán
4215 1| közben felkapaszkodott a gyűlterem kontignációs katedrájába,
4216 7| hová csak éjszakára hajtja gyulyáját a pásztor, kákás, nádas
4217 1| világában, és a töméntelen gyűrűk, mellkövek, az ízlés minden
4218 1| ékszerekről a gyöngyök, a gyűrűkből a pompás faragványú kámeák,
4219 5| az is elöl – mellén. Csak gyűrűmet nem találtam ujján, jegygyűrűmet,
4220 3| állapotban!~Ruhája összevissza gyűrve, főkötője a szemére lecsúszva,
4221 2| tüsszögő feje látszott ki a habból, maguk is derékig víz alatt,
4222 8| kezeikkel ragadták meg a leányka habgyöngéd karjait.~– Mi történik itt? –
4223 14| vér…~Megárad a folyam, de habja nem fog szőke lenni, hanem
4224 9| kilátás! Mint nyalják a habok a bástyák fokait; a túlparton
4225 4| aranyat játszó haj szelíd habokban folyja körül az arcot, mely
4226 14| minő a forrongó méhkas háborgása vagy a tengeri csigák rejtélyes
4227 6| Mindkettő feje ég, lángokkal háborog. A tűzhányóhegy oldalából
4228 8| apja kezéből –, a bácsi háborúba megy, majd hoz neked onnan
4229 3| nem hiszem, hogy ennek a háborúban élő embernek rendes akciója
4230 10| fölemelte poharát.~Ittak a háborúért, ittak a békességért, királyért,
4231 14| melyből gyaníthatná, hogy most háborúval álmodik és faja vérében
4232 7| Míg a szomjú lovak a hűs habot szítták, a délceg lovagok
4233 7| gazdagon ott volt a vőlegény, habzó fehér csipkeköntösben a
4234 10| lobogását, a vert ellen menekvő hadait, hallá a hurrá! ordítást
4235 4| ércszobrot, mely hajdan török hadakban ágyú volt, csodálatos maradványa
4236 1| Takarodj! vidd pénzedet – hadará a miniszter, kinek jó vastag
4237 8| kiszabadítá lovát, s az ügyetlenül hadazó kaszák között lehete látni
4238 5| ezt! vétette ezt! önnek hadbírái csak a haditörvények büntetéseit
4239 7| kegyelmet az elítéltnek. A hadbíró a harmadik kérésre kettétöri
4240 7| szerint egy katona odalép a hadbíróhoz, egy pálcát ad kezébe s
4241 5| tudományos ember kell, ki a hadépítészet titkaival ismeretes. Mit
4242 10| látszott figyelni a ragyogó hadfiakra. Mindenki csak az enyészet
4243 2| fogollyá teszem és nálad hagyom hadifogságban.~De a leánynak fájt a tréfa.
4244 7| ott kevés része termett a hadihírnek. Számítottak a bizonyos
4245 4| távol fegyvertől csillogó hadisorok előtt. Látta a villanást,
4246 5| egyikén ismét az ifjú őrnagy hadiszállásán találjuk az özvegyet. Éppen
4247 5| hosszú téli éjszaka, mire hadiszállására újra visszatért.~Rögtön
4248 4| oltalompontul a székelyek. Hadiszerek bőségében erősen védhető
4249 5| bizalmasan üdvözölve a nőt –, a haditanács ma kegyedet különösen megdicsérte
4250 10| ajkán, látta a kiszámított haditerv csalhatlan sikerét, és ekkor,
4251 11| fekhelyét, s ne gondolkozzék haditerveiről.~A vezér kibámult az ablakon,
4252 11| hallgatni, miután két óráig haditervekről gondolkoznia nem szabad.~
4253 2| el, megbirkózom vele.~A haditervvel egy óranegyed alatt készen
4254 5| ezt! önnek hadbírái csak a haditörvények büntetéseit olvasnák fejére,
4255 15| kancsó sör mellett. Jártak a hadizenetek, készült az európai háború.
4256 7| néha-néha rémes ritmusokban a hadizenő davoria.~A város többi népe
4257 14| Jarovácra a magyar had. A téli hadjárat minden sanyarúságait kiállott
4258 13| tábornok volt, csatázott, hadjelentéseket írt, seregeket fogott el,
4259 11| történt.~Kegyelmet ő kapott, hadnagyait lefejezték.~Azok között
4260 11| minden seregeivel, minden hadnagyaival együtt, kívánva, hogy essék
4261 5| asztalra. – Rögtön menjenek a hadnagyért – kiálta az ordonnance-nak.
4262 5| vigye a kitűzött helyre, a hadnagynak pedig átadta szobája kulcsait,
4263 14| eltanulni.~Amint meglátta a hadnagyot, vitéz csatája után búsan
4264 14| vörös sipkájukkal jöttek hadnagyukat megmenteni. Iszonyú csapásokat
4265 14| törtek a szerbeken keresztül hadnagyukig, ott azt közrevették, szuronyt
4266 8| kis kövér kezecskéjében hadonázva és sikongatva. Akkor tanult
4267 5| mögött az alagúton átjött hadosztály, s a cernírozó had, nehogy
4268 2| előtt beszédet fog tartani hadseregéhez, s erre ünnepélyes ígéretet
4269 10| Egy római visszafordulna hadseregével ily előjelenség után – szólt
4270 8| Nevem Numa, decurio a román hadseregnél, ellenséged a csatában,
4271 12| vén, ősz huszárezredes – a hadügyminiszter segéde – lőn megbízva e
4272 13| a jövendő – legnagyobb – hadvezéreinek.~Perczel elmosolyodott és
4273 12| Alkotmányos országban ilyesmit hadvezérnek tenni nem szabad.~Kegyelmezni
4274 7| beteg hangon –, az ablakhoz hágcsó van támasztva. Siessünk,
4275 8| ostromlók kiáltozását, kik oda hágcsót támasztottak s most másztak
4276 8| hogy távozzék.~Szótlanul hagyá el a szobát, s amint kilépett,
4277 2| rá. Itt egy férfi fekszik hagyatt, kinyújtott kezében most
4278 3| győznék rá emlékezni.~Ő sem hagyhatta szó nélkül azt a kis szeplőt
4279 8| hogy ha igazat mond, élni hagyják, kivallá, hogy egy hintóban
4280 1| elfoglaltak ágyúit.~– Ne hagyjuk ágyúinkat, fiúk! – kiálta
4281 4| mint egy fantasztikus agy hagymázos képzetvilágában?~De a könny,
4282 7| tartózkodásom helyét, négyfelé hagyná magát vágni, mégsem mondaná
4283 9| Csak azok odaáltal békét hagynának ezúttal – jegyzé meg az
4284 14| elveszed fegyvereiket, s el hagyod őket alunni… Esküdjél meg.~–
4285 8| a múlt dicsőségnek rémlő hagyományai; hogy itt most is vannak,
4286 10| Csodáid meg vannak írva a hagyományok között… Rejtélyes jóslatokban,
4287 7| évi üldözés után embernek hagysz lennem ismét!…~Azután társaihoz
4288 1| ágyúszóra.~Erre ismét hangos hahota keletkezett. A haza atyjai
4289 7| az ittas emberek gúnyos hahotával s csúfoló mozdulatokkal
4290 1| korlátlan hatalmú miniszter hajába merjen kapni.~Minden elkövettetett,
4291 8| angyalának” neveznek? Ezüstszőke hajadról ismertem reád.~A lyánka
4292 14| piros ajkaira s fekete hajára jó volt nem néznie, ki nem
4293 8| felrakja az asztalra. Hosszú haját hátra szokta fésülni parasztosan.
4294 4| legvénebb embere hófehér hajával, forró könnyeivel locsolgatni
4295 1| gentleman volt egymással éppen hajban. Az egyik egy jó szál férfi,
4296 8| odalopózkodott az ablakhoz s hajborzadva látta, hogy a leány nyakába
4297 4| szemek csillaga kék és a hajfürte arany.~Áron reszketve törülte
4298 6| szemeik ragyogványát, sűrű hajfürteik hollószínét, szavaik átható
4299 1| miniszter szerelmes. Egy hajfürtét küldi e levélben ama szép
4300 1| reszketni szokott, amit hajfürtjei nem tehetének, a lehető
4301 7| menyasszony, sötét, fekete hajfürtökkel, halvány, idegzetes arccal,
4302 1| a fodrásztól egy csinos hajfürtöt, s válaszul azt hozom neki
4303 8| él, kis kenyérgolyókkal hajigál hol kisfiára, hol szende
4304 8| szórattak alá, honnét Barnabás hajigálta le az ostromlók fejére a
4305 1| fölülről a hegytetőről kövekkel hajigálták őket agyon.~Így esett el
4306 1| ablakon fejtetőre le nem hajigáltattak.~Mi pedig ezúttal megtanulhattuk,
4307 9| odalenn bizonyítá, hogy a hajítás éppen jókor történt, ellenben
4308 8| két-három embert ölve meg minden hajítással.~A rondellából ezalatt folyvást
4309 7| halálítéletet, s kettérepesztve hajítja a katonák lábai elé.~E percben
4310 8| napestig mindig egyformán hajítunk.~– Hát kártyázni fogunk
4311 8| előtte hátráló tömeg közé hajítva, s a düh mondhatlan kifejezésével
4312 9| magát skizzírozni törekvés hajlamának.~Azonban ezúttal a tábornok
4313 2| azonban sehogy sem volt hajlandó szót fogadni, hanem hasra
4314 8| túl rajta a hegy nyerges hajlásán esővájta szakadékos út visz
4315 2| érzék magukat egy-egy nádas hajlék földes szobájában. Régi
4316 8| beszélni, miként egy pór hajlékába törve, az elrabolt fátával
4317 7| vezérszóra, megrohanta szomszédja hajlékait, s kiirta aznapon minden
4318 2| a két ellenséges lobogó hajlongásait látni s néha-néha ki-kivillanó
4319 7| Korán reggel, mikor a hajnal meghasadt, kivitték a vesztőhelyre
4320 4| el ne jöjjön, ne legyen hajnala annak… Miért szült, miért
4321 7| utcák csendjét néha. Már a hajnalcsillag is fenn ragyogott a kitisztult
4322 7| akkor arcára a szerelem hajnali rózsái jöttek fel virulni,
4323 8| fehér, csak mikor mosolyog, hajnallik át rajta gyöngéd rózsafuvallat,
4324 6| leányka arcán szerelmes hajnalpír ömlik el, az anyán haragos
4325 8| szállt alá. Imre még jókor hajnalra Kolozsvárott akart lenni,
4326 1| maga pedig egy vitorlás hajó, kényelmesen áthajókázhatott
4327 11| A tengeren megállnak a hajók. De a legelső szellő szétleheli
4328 8| szót:~Numa a hordó után hajoltában lassú, halk hangon súgá
4329 10| háromlábú széke roppant hasznot hajt a markotányosnénak.~A tábornok
4330 7| mint szokták, tisztelegve hajtják meg előtte kardjaikat.~A
4331 9| sáncon, ki lehet venni vörös hajtókáit a távolból. Gyönyörű idő.~
4332 2| s kirántotta kardját; – hajtsa ezt a kompot, már ezt a
4333 6| termeteik oly délcegek és hajuk olyan fekete – a szépséges
4334 2| fél Magyarországon.~Nem a hálaadás, az ádáz rémület ünnepe
4335 8| felelt emez, s még gyorsabb haladásra sarkantyúzta lovát. Társai
4336 2| nyomja, és néz, néz merően haladó zászlója után. Már nem láthatja
4337 6| oly sietve, oly élénken haladott az asszony mellett, mintha
4338 5| előmbe, s én mindig mélyebben haladtam befelé. A fiúk ordítását
4339 4| valamennyi között, ott szórja haláladó tüzét az agg ércleánya.
4340 6| készítő csengettyűt… Kinek a halálára?… Az egész városnak.~Sepsiszentgyörgy
4341 1| nem a harcmezőnek dicső halálával.~Hová levétek ti, szellemóriások,
4342 4| arc éppoly liliomfehér a halálban, mint az életben, a hosszú
4343 2| Szolnokot.~Egy rettenetes halálhirdető „éljen!” hangzék a támadó
4344 2| Még egyszer éljent kiált halálhörgő hangon, s azután leveszi
4345 8| sem halálod óráján, sem halálom óráján nem átkoztalak meg.
4346 8| buzogány iszonyú döngése s a halálordítás rémségesen tölté be a visszhangzó
4347 8| hátulsó teremben egy csatlós halálosan összehajigálva feküdt már,
4348 7| kettétöri a pálcát s odaveti a halálraítélt elé, tompán hangoztatva: „
4349 8| védtelenül hevert a porban.~De a halálüvöltést túldörgé az óriás szava:~–
4350 6| neked helyet nem ad. A mi halálunkban nem osztozol. Eredj tőlünk.
4351 9| táblabíró-őrnagy úr állt ki ezalatt halálverítékes kínokat. Le-lekapta a fejét
4352 7| esztendőben egyszer megláthass, halálveszéllyel jössz idáig, hol minden
4353 2| példával mennek elő. Hull, aki halandónak született, csapásaik alatt,
4354 1| Igen? Abból is öt fontot halászlével. S kerítsen egyúttal valami
4355 7| menyasszony.~– Tán el kellene halasztani az ünnepélyt – súgá a menyasszony
4356 7| meglátta menyasszonyát, halaványabban, mint valaha, megtört szemeiben
4357 6| úgy ragyognak, arcaik oly halaványak, hosszúkásak, vonásaik oly
4358 2| temetése lesz a másiknak, halaványan, vérző sebbel fog feküdni
4359 2| aléló szemeit le-lehunyva, haldoklóan a másik.~Éjjel a jó özvegyasszony
4360 8| diadalkiáltás, hallani lehete a haldoklók és sebesültek kínos jajgatását.~*~
4361 10| elébe tenyerét.~– A csuk hale dade! Meg fogsz házasodni
4362 7| emelvényre vele – kiáltának akik hallák feleletét. – Egy ember jött
4363 7| egyik ablakán valami zörejt hallana.~Az éji félsötétben látá,
4364 3| robajjal és víg lármával hallánk visszafelé jőni a tisztikart,
4365 1| reszkessen alakod, midőn sírást hallasz. Karének az, millió és millió
4366 7| hasonlatos ahhoz, minőt a Balaton hallat szélvész közelgte előtt.~
4367 9| félelem eloszlott. E név hallatára, kik mámorosok sem voltak,
4368 4| éjszakában néha tompa dördülés hallatik, megelőzve egy-egy villanástól,
4369 1| a külső szobában léptek hallatszának, s mintha nyitná valaki
4370 5| találták magukat.~A távolból hallatszottak az ellenséges seregek őrszemeinek
4371 7| a kutyák rekedt ugatása hallék, majd egy puszta cserény,
4372 7| haldokló hangon hörögve: „ne hallgasson rád az isten.”~A rác meghalt,
4373 7| huszárok végig az utcán, hallgatagon, szótlanul, csak a lovak
4374 1| összevissza hüledezve, hallgatás lőn, a szúnyogrepülést meg
4375 8| feleségeitek az ablakon keresztül hallgatják, hogy mit beszélünk, el
4376 9| kezeit, csitítva a rá nem hallgatókat, mint ki egy kitörni készülő
4377 7| kengyelében fölemelkedve sokáig hallgatózott a távozó gyermeki csevegés
4378 8| feküdt, fel-felütve fejét és hallgatózva; hogy mikor repül a világ
4379 8| pörölye s az érczúzók kallói hallgattak mindenütt.~Imre mélán elmerülve
4380 5| tettekről. A granátosok figyelve hallgatták, néztek reá, bámulták, egyre
4381 15| de már egyszer a pincéből hallgattam, mint ágyúztak az utcán,
4382 8| fogadtátok szavamat, miért nem hallgattatok rám!~És zokogott ellensége
4383 1| mint a história köréhez, hallgatunk róla, míg egy férfias kocogtatás
4384 8| beérheté, s mikor már nem is hallhaták, még akkor is utánok kiáltá:~–
4385 7| lassan kezd susogni, alig hallhatóan pihegé e szót:~– Apám, apám…~–
4386 3| mormogta a mama félig hallhatólag, hanem azért folyvást igazgatott,
4387 14| bezárt templom előtt elment, hallhatott olyszerű zúgást, minő a
4388 3| regényben sem olvasád soha.~Hallhattad, hogy a múlt héten a branyiszkói
4389 9| beszélni, úgyhogy akik nem hallják, hogy mit beszél, azt képzeljék,
4390 2| fiatal rekrutát megbecsülé és halljakendezte.~A komp megindult a két
4391 6| Sepsiszentgyörgy özvegyei, árvái, halljátok szómat! Isten nehéz kísértetekkel
4392 3| korommal, hogy utálatos legyek.~Hallottál valaha ilyen kívánságot?~
4393 6| Egész éjjel nem aludtál, hallottalak ágyadban-forgolódni, nyöszörgeni,
4394 7| menekültem.”~– Ki az?~– Nem hallottátok soha Szenttamási György
4395 6| elhullt.~Az ősz ember ezt hallva, kezeit és világtalan szemeit
4396 10| mellett balra, egy kerek halmocskán kisded kápolna áll.~Régi
4397 11| ködtünemény holdsütötte távol halmon…~Mint ül ott mozdulatlanul…~
4398 5| ő énbelém. Hízelgéseivel halmoza el, szerelmet vallott, belém
4399 8| magához s édes szavakkal halmozza el.~Azután futva futott
4400 3| betegednék, ha egy éjjel kinn hálna télen. Csakugyan valami
4401 3| vagy éppen tábori ágyon hálni – kérdezém tőle.~Mind a
4402 11| láthatáron domboruló zöldes halom mögé.~Balról komor, vén
4403 2| hadsereget egyedül gázolták halomra, kénytelenek voltak visszavonulni
4404 8| arccal várta gyilkosait hálótermében.~Karszékében ült, előtte
4405 11| apjának álmában, halvány, halott-arccal. Szép hosszú, fekete haja,
4406 8| rakottan, otthagyva szerteszét halottaikat és holtrészegeiket.~*~Az
4407 8| fordíthatja el? Álmomban ismét halottaimmal beszéltem. Úgy tetszék,
4408 6| itten. De a szomorúság csak halottainkért él a szívben, rátok nézve
4409 4| kezétől, hintsd be vele a halottakat. Hintsen be a szellő hervadt
4410 6| fekete paripától vonatva, a halottas kocsi, rajta a koporsó gyászfátyollal
4411 6| távolba nézett.~*~Judit a halottasházhoz visszatért.~Ott gyűltek
4412 6| viselne.~Hogy átmentek a halottastermen, odalépett szépapjához,
4413 4| lámpafényben oly zöldes halottfényt adott a szent könyvnek.~„
4414 6| tennetek azt, amint én, halottjaitokhoz méltóknak lennetek. Most
4415 4| ki azt most legkedvesebb halottjának síremlékké szánta, belevésve
4416 7| azokkal hinté be előbb halottját, azután takarta rá a fekete
4417 5| sebet kaptak eleget, de még halottjuk egy sem volt.~Most egy dühös
4418 10| múlva sápadt, hideg szótalan halottkép.~Azután eszébe jutott a
4419 5| lettek volna arcaik oly haloványak, de az a fekete ruha és
4420 5| megyen „nem e vétkeidért halsz meg így, én vagyok az, ki
4421 11| Egy nem messze eső faluban hált meg seregével együtt.~Szállását
4422 1| szekeresek másik éjjel is ott háltak a havon, hozzájuk sem szólt
4423 2| megtudjuk, élünk-e vagy halunk. Ezeren fognak sírni, hogy
4424 14| alattok égő lángra. Arcai halványak voltak, de ajkai szinte
4425 8| nézdegéltek egymásra. Mindenik halványnak találta a másikat. Egy-kettő
4426 10| holnap. Ha tudnám, hogy arcom halványsága után elhalványuland a dicsőség
4427 11| égre vetett fehér árnyéka a halványzöld távol dombjai felett; fehér
4428 2| S meg tudnád őt ölni?~– Hamarabb megöletni magamat általa.
4429 3| pleine parade várt ránk, az a hamisabbik annyi komplimentet mondott,
4430 8| kapujának iparkodtak nagy hámori pöröllyökkel lerombolni,
4431 8| végig a sziklai úton. A hámorok pörölye s az érczúzók kallói
4432 5| ott találtak rám azon járó hámorosok, s kevés kerüléssel egy
4433 10| eredetét, s annak nevét, kinek hamvadó tetemei ebbe legelőször
4434 1| ábrázattal, fennhangon kacagva, handabandázva és ingerkedve.~Jelen voltak
4435 14| meg reá. Ti vonjátok ki handzsártokat, tegyétek keresztbe, e keresztre
4436 2| figyelmét.~Egy bimbózni indult hangabokor mellett észrevett egy fehér
4437 6| keresztül! – kiáltának mind egy hanggal az elkeseredett asszonyok,
4438 7| tükörbe nézett; a megszólító hanghoz sejte, de ez arcot nem volt
4439 2| vidám cimbalom s klarinét hangjánál pengett a huszárok tarajos
4440 8| fel lakába, s midőn léptei hangjára a szerelmesek elébe siettek,
4441 4| ismerni az öreg Áron ércleánya hangját, aranyoshajú Lóráét!~Nemcsak
4442 4| zsöllyeszékben és hallgatta a jósló hangokat.~Hajh, e könyv öt év óta
4443 9| háromszor ordíták rá rivalgó hangokban az éljent!~A táblabíró-őrnagy
4444 6| nyomorék. – De mi az én hangom? Mik az én karjaim. Szavam
4445 8| ajtajához, és szíve nem vert hangosabban, nem sebesebben, mint azelőtt.
4446 9| mindenféle magyar dalokat hangoztatott eközben szakadatlanul, ha
4447 7| halálraítélt elé, tompán hangoztatva: „Istennél a kegyelem!”~
4448 12| lehetetlen volt a jelenet hangulatának a legjoviálisabb kacagásra
4449 3| a távolabb vagy közelebb hangzó ágyúdördülésekből ítélve.~
4450 8| túlvilágon voltak.~Lépések hangzottak a padláshoz vezető lépcsőn,
4451 7| azután takarta rá a fekete hantokat.~Mikor a zöld gyepet kirakta
4452 15| Vala ekkor június nem tudom hányadika.~Az emberséges János mester
4453 1| ismételé.~Itt nem vétkes hanyagság, hanem világos lopás kérdése
4454 1| Akármit tesznek, az sok hányás-vetés után történik, s mennyi
4455 6| világot.~S mentül jobban hanyatlik alá a nap, a villám fénye
4456 7| kiáltása volnának, alább-alább hanyatlók, végre mélyen elnyújtott
4457 8| önmagadra.~Az ifjú feje keblére hanyatlott. Kezei csüggedten estek
4458 9| kiálta az ember, s szinte hanyattesett székestül együtt. – Az ostromlók
4459 7| méreggel van tele!~S azzal hanyattvágta magát, s szörnyű görcsök
4460 7| tollai s prémes mentéje hánykódnak a légben, aranyos csákóján
4461 2| csatamezőn, vagy egy sebesült mén hánykódott a földön, fel-felemelkedve
4462 6| léggé olvadt nők szellemei hánynák alá égő szikrák alakjában
4463 8| hiszem, egy sírba fognak hányni. Ott találkozunk.~Az özvegy
4464 6| szárnyak..~– Ó, ne mondd. Hányszor adtam volna oda a megutált
4465 4| eresztékeiben.~…A lámpa vadul hányta-vetette kígyózó lángját, fekete
4466 3| táncolni. Ez még jobban haragba hozta.~– Nincs eszed! Minek
4467 5| beszéljünk arról, hogy mi haragja van önnek reám, amiért,
4468 4| földön sudaras fákat tépdelve haragjában, míg egy mennyrázkódtató
4469 5| elég vétek a föllebbvaló haragját megtorlásra gerjeszteni,
4470 9| tűz visszfényétől s lelke haragjától.~Midőn a parthoz érnek,
4471 5| semmi nyoma sem látszék a haragnak, lépett be hozzá, s midőn
4472 5| Őrnagy úr, kegyed énrám haragszik?~Az ember azt hitte volna,
4473 7| vágni, mégsem mondaná ki. Ne haragudj érte, hogy őrizkedem. Tizenhét
4474 9| tábornok nem nevetett, nem is haragudott. Az egész tervet igen szépnek
4475 6| mindig hallik a szomorú harangkongás, csatának, tűznek, viharnak
4476 6| fogjuk a toronyból a te harangod ércszavait, s új erő fog
4477 9| lépcsői már le voltak égve, a harangok megolvadva hullottak alá
4478 10| hiányzott, nem is járt oda fel a harangozó, a csengettyűkötél lelógott,
4479 4| medret vájt magának két harántékos sziklagerinc között, melyeket
4480 5| embermagasságnyi, oldalai harántékosak, mint az egyiptomi épületek
4481 1| róla bizonyos, hogy nem harap-e meg, s már szinte visszavonulni
4482 1| pénz.~A miniszter mérgesen harapott ajkaiba, s ujjaival hosszú
4483 6| látszott meg alatta. Valahol a harasztos völgyben eldűlt, vére kifolyott,
4484 6| erőszakosan.~Fáradságos harca lett ott, a harc dicsősége
4485 2| vettem a lancier-csapat harcaiban, de oly csatákat egy sem
4486 4| csattanás jelt ád a viharok harcára, s a felhők egymásba omlanak,
4487 6| sánta, a többi elment a harcba.~A nyomorék olvas az Izrael
4488 5| enyészetesebben hangzik a riadozó harcdal:~„Jáci táci vojáci,~Klapci
4489 5| vissza, dalolva a riadozó harcéneket; az ágyú dörgött, a paripák
4490 11| istenét imádta, s míg a vad harcfiak fenn az Örvény-kövön mutaták
4491 2| Az egész még egy eleven harcjátékhoz hasonlít. A trombita harsog,
4492 2| vitézek, nehéz, jóltartott harcméneken.~Csinos, rendesen ruházott,
4493 10| hatni a jelenetet.~A katonai harcmenet kitért a sokkal szomorúbb
4494 6| lovagcsapat vezetője leszáll harcménjéről, társai is mind leszállnak.
4495 6| diadalszekerei jőnek, hathat harcméntől vonatva. Ezekkel is egy
4496 1| nyomorú halállal, nem a harcmezőnek dicső halálával.~Hová levétek
4497 2| szomorúan járta végig a harcmezőt, csak akkor örült, ha egy
4498 11| Elképzelé, hogy mi lesz e harcnak vége. Beláthatlan nyomor
4499 4| magyarnak nem maradt más a harcokból, mint véren vásárolt gyász
4500 4| mintha egy emberfölötti lény harcolna hadseregek ellen, kiknek
4501 5| fegyvert a földről s odaállt a harcolók közé közkatonának.~És hangzott
4502 12| az ujjamnak.~Másfél napig harcolt a kis sereg roppant erő
4503 2| szemeibe.~– Ti egymás ellen harcoltok! Az én jegyesem testvérem
4504 7| jősz? – kiáltozának rá a harcosok, felugrálva helyeikből.~–
4505 1| mintha a föld okádná ki a harcosokat, ezrei és ezrei támadtak
4506 4| csodálatos maradványa az ősi harcszereknek, s mely emléktelen időkből
4507 14| nálánál nem kevésbé bátor harctársait.~A rácok torlaszait elfoglalták,
4508 5| lávafolyam közelgett egymásra égő harcvágyával a két ellensereg. A tisztek
4509 2| csendesen visszaballagtak a harcvonalba.~Majd a magyarok intéztek
4510 6| beterítve.~Amazok riadó harczenével közelítnek, bús méla énekkel
4511 11| környék ifjú szépeivel a Harica forrásához hordá liliomból
4512 8| mindkettőnkre, hogy el nem háríthattuk azokat!~– De elébb-utóbb
4513 8| tudományos fő, melynek minden harmadika pópa nevet visel, s mégis
4514 15| vissza börtönébe.~*~November harmadikán az apróbb politikai vétségekért
4515 8| asszonyokat a kastélyban? – egy harmadikhoz.~– Nem hazudok, ha azt állítom.~–
4516 10| elnevette magát, és egy harmadiknak adott helyet, ki történetesen
4517 5| szilárd, a második tetovázó… a harmadiknál térdre esik, kezét az ajtó
4518 2| második napján, így tartott a harmadikon, negyediken, ötödiken.~Mindig
4519 3| servant-om csak a másod- és harmadrangú csillagok közé tartozott.~
4520 2| múlt azóta… És most mind a hárman feketében járnak, mind a
4521 15| szegkovács tehát, mielőtt hármat lépett volna börtöne ajtajától,
4522 6| mellett, védve, viaskodva harmincezer férfi vesztette el éltét.~–
4523 6| támaszkodva egy magas némber áll.~Harminchat éves lehet. Vonásai kemények,
4524 7| termetének acél izmai.~Egy kis három-négyéves gyermeket tart ölében, komoly
4525 10| erősen dolgozott.~Mintegy három-négyszáz lépésnyi távolban egy dombon
4526 15| azt mind megtanulni.~– De háromig, úgy hiszem, hogy meg fogja
4527 10| virtuóz próféta dodonai háromlábú széke roppant hasznot hajt
4528 8| sincs a hazában, melynek háromnegyedét lakja. Mire kérdezné e nép,
4529 1| testvérek közt is megér egy háromszázat. Nem tubákol ön?~E kérdés
4530 2| egyik ablakából kitűzött háromszín zászló végre hírül adja,
4531 8| zsinórokra, piros csákója a háromszínű rózsával kezében van, oldalán
|