11-arkos | arkot-bevet | bevev-csina | csino-elcse | elcso-eltak | eltan-fabol | facsa-feszk | feszu-gondo | gondv-harom | harsa-husza | huszf-jovah | joval-kever | keves-korul | koss-lefut | legal-magne | magos-megta | megte-negye | negyo-ossze | osven-pirul | piski-rovid | rogyi-szall | szalm-szori | szorj-tessz | test-utott | utted-vesze | veszh-zuzot
Rész
4532 8| feküdt a medvebőrrel terített hárságyon a szép leány, alig lehete
4533 8| melyben feküdt, egyszerűen hársból volt fonva s medvebőrrel
4534 9| katonai zenekar rákezdte harsogtatni a Rákóczi-indulót.~– El
4535 2| meg öcsém, ne bújj a lovam hasa alá, mert agyonrúg, nem
4536 5| tűntek el a kemény sziklafal hasadékaiban.~A vezér és minden tisztek
4537 8| meg-megkapaszkodva egy mohos hasadékban.~Messziről zúgva jött alá
4538 9| arasznyira pattant el a hasaló táblabíróőrnagytól, kinek
4539 9| kapuja felé.~A csoport közt a hasas szakállas őrnagy vette magának
4540 3| tarkótul talpig ketté fogja hasítani – ha csak azt nem hiszem,
4541 2| öldöklő tekéiket.~A villám így hasítja keresztül a felhőt, de a
4542 5| alak, más útlevél, semmi hasonlatosság elébbi alakjához.~Később
4543 7| éjszakákon, és most még jobban hasonlítanak a halotti dalokhoz, és a
4544 9| kullogtak utána, s inkább hasonlítottak egy áldozatra vezetett mártírsereghez,
4545 2| hajlandó szót fogadni, hanem hasra feküdt a komp fenekében,
4546 2| elleneikkel szemtül szemben használhatják. Kezeiket arcuk elé tartva
4547 14| Csatában a magyar nemigen használja a lövöldözést.~Mikor az
4548 8| rajtam bosszújokat.~– Az nem használna semmit. Elárulnám vele,
4549 8| szabdalt jobbra-balra, s használva egy percet, melyben a támadók
4550 1| sohasem azt nézik, hogy mi hasznos, hanem azt, hogy mi illendő.
4551 10| háromlábú széke roppant hasznot hajt a markotányosnénak.~
4552 5| akar törni.~– Önök kémjei haszontalan fickók – szólt a nő, kivéve
4553 1| sajtóhibái és vádjai miatt. Hasztalan, másnap még több sajtóhibát
4554 2| keresztül Szolnok egy utcáján, hátába kerülendő a vívó huszárezrednek.~
4555 10| legyőzetél egy náladnál hatalmasabb erőtől, s kénytelen voltál
4556 1| szegényt mindenkinek és a hatalmasnak mindenkit szabad bántani.~–
4557 1| nélkül. S ki adott neki erre hatalmat? Ez nem történik sehol.~–
4558 8| megosztanád néped nagyságát, hatalmát, befolyását, előnyeit, csak
4559 14| visszaverik azt szuronyaik hatalmával, mint tenger tajtékát a
4560 1| garasos lap a korlátlan hatalmú miniszter hajába merjen
4561 9| belőled annyi fényből, annyi hatalomból?~A fekete romok – és a komáromi
4562 3| lejténk. Úgy hiszem, mintha hátam mögött suttogni hallottam
4563 1| tüzet ad ugyan ki, de az én hátamat meglehetős borsódzásoktól
4564 1| diabolkát játszottak vagy hatan, nagyon el voltak merülve,
4565 6| ellen egy óra előtt a hon határait védték.~Sepsiszentgyörgy
4566 7| egy födél alatt, egy város határán belöl, kiket vérség, rokonság,
4567 4| júniusi nap volt. Erdély határának bércein felhők gyülekeztek,
4568 1| elkótyavetyélni?~A szónokok határozottan; becsületesen beszéltek,
4569 1| cinegének született férfi, s hatás végett most már az asztalra
4570 10| Kartáccsal kell tölteni, annak hatása lesz.~Néhány kidőlt az alakok
4571 3| Előre büszke voltam arra a hatásra, amit nemzetiszín szalagommal
4572 10| mellette elrobogott, különös hatással tűnt szemébe az elhagyott
4573 3| félig, s anélkül, hogy a hatást akarnám észrevenni, odanyújtám
4574 6| melyet visel, oly különös hatású, az a piros, körül prémes
4575 9| tőn, mintha igen nagyon hátba ütötték volna.~Ebéd után
4576 7| fogom keresni. Szép kis hatéves gyermek volt, mikor utoljára
4577 9| röppentyűkkel, miknek végére hatfontos gránát van ragasztva, de
4578 5| két zászlóaljat s néhány hatfontost kellene a defilét őrző telepek
4579 10| cigánynőnek.~Azután egy hatgyermekes apa tartotta elébe tenyerét.~–
4580 6| halál diadalszekerei jőnek, hathat harcméntől vonatva. Ezekkel
4581 7| Kolumbus tojását … Mind a hathoz férjhez adtam a lyánt …
4582 1| elébbi hat hónap alatt csak hatmillióra volt szükség.~– Hát számadás
4583 10| kedvetlenebbül érzé magára hatni a jelenetet.~A katonai harcmenet
4584 1| utóbbi eset nagyon elevenig ható csapás volt a miniszterre.
4585 6| ládáját hallá említeni, hátraesék székéből a kapufélen és
4586 8| a decurio elé, s fejével hátrafelé biccentve, mellére ütögetett
4587 13| jutottak a somnambula szavai.~Hátrafordult, szemeivel az ismeretlen
4588 6| inte fehér kendőjével a hátrahagyott gyászos asszonyoknak, azután
4589 13| foglalt helyet arcán, feje hátrahanyatlott karszéke vánkosára s elaludt.~
4590 4| egymásra, majd előre, majd hátrahömpölygenek, a zászlók vadul lobognak
4591 2| szelet és havat és az örökös hátrálást és az egész kaputos világot,
4592 8| legyilkolt, buzogányát az előtte hátráló tömeg közé hajítva, s a
4593 10| hátulról mentéjénél fogva. Hátranéz. Miska lopózott oda lábujjhegyen,
4594 1| pecsétőrét, mert maga nem mert hátranézni, félt, hogy leesik.~– Az
4595 8| férfias hang. Az oláhok hátranéztek. Egy férfi állt közöttük.
4596 10| egyik előre haladt, a másik hátranyomatott, az elszakadt csapatok kereszttűzbe
4597 2| csapásaik alatt, mindkét fél hátranyomja a másik csapat balszárnyát,
4598 1| csizmáit is lehúzza, felugrott, hátrarúgva a székét, s ment az írószekrényéhez,
4599 9| s evés közben szüntelen hátratekingetett a túlsó parton álló ágyúk,
4600 8| Ahogy ketten maradtak, hátratekinte az oláh, s látta, hogy a
4601 1| szaladt, az apró férfi pedig hátratett két kézzel büszkén sétált
4602 1| mindenkitől érdemeik szerint. Hátraültek szegények és lehúzták fejüket,
4603 15| második kancsó serre már hátravitte a feje, s alig bírta mozgatni
4604 11| Az ellenség mindenünnen hátravonult, seregének minden része
4605 1| rejtett vexir zárak, és mind hatrendbeli pecséttel lepecsételve.~–
4606 10| kíséretéhez, midőn a sírbolt hátterébe tekintve, úgy rémlék előtte,
4607 10| rögtönzött sátora körül, melynek hátterében fekete ráncosképű cigányasszony
4608 4| szolgál nekik, melyen gyalog hátukba kerülhetnek.~Egy csapat
4609 8| találjanak. Az ifjú a ház hátuljára kerülve, benéze az ablakon.~
4610 2| oktatni.~– Kend nem érti a hatvágást, ki látta azt úgy vágni
4611 1| 1600 főnyi csapatából – hatvanadmagával menekült meg, a többi a
4612 2| ötvenkilenc én.~– Tacskó! Én hatvanöt vagyok. Indulj! Előre!~Sajátságos,
4613 7| sincs negyven éven alul, hatvanon túl akármennyi.~Mint mennek
4614 4| meneteles lapnak látszik minden hátvéd nélkül.~Ez erdős dombocskát,
4615 2| egészen egyenlők.~*~Hetekig, havakig feküdtek a császári seregek
4616 4| is, fölkereste az oláhot havas bérceiben, rárontott a szerbre
4617 4| csapatokban törtek alá a havasokról, s szerte mindenfelé égetnek,
4618 4| Ezernyolcszáznegyvennyolcadik év december havát éltük. A nap véresen áldozott
4619 1| Egy futárral így bánni hazaárulás. Én önöket feljelentem,
4620 1| ellenségei a hazának, azok hazaárulók, azokat le kell nyakazni.
4621 1| mesét. Aki nem hiszi, azt hazaárulónak kiáltjuk, s veszve van.
4622 7| másikig hajtja.~Az őrültek házában ül a huszárok kapitányja,
4623 7| leszálltak lovaikat megitatni a hazából jövő hullámokból.~Míg a
4624 7| csöndes volt már, csak egy-egy hazabotorkáló danája verte föl az utcák
4625 8| tűzverességre mutatva. – Ott a te házad ég.~– Talán még nem – felelt
4626 9| a magamé, az én életem a hazáé is, nekem azt könnyelműen
4627 5| IV.~Az özvegyasszony hazaért távollevő lakába.~De akiért
4628 9| Rettenetes tűzvész elhamvasztá házaid kétharmadát, a legszebb
4629 1| káromkodással eltávozott, s hazáig valamennyi cívist felmorgott
4630 7| Ezzel különböztették meg házaikat a többiektől a rácok, tartva
4631 8| előtt álltak, ti az alvók házait rohantátok meg. Ki kell
4632 4| kősziklákhoz veretnek, és házaitok lerontatnak…~A ti jajgatástok
4633 6| azontúl senki. Most menjetek, házaitokat elrendezni. Az első harangszóra
4634 1| nincs, de van dicsősége. Hazája alig ad neki mindennapi
4635 4| aranyoshajú Lóráét!~Nemcsak hazájában győzött a székely kar, vitte
4636 9| parancsnok. – E pohár a magyarok hazájaért!~– Éljen! – harsogá e szóra
4637 1| mégis mindennap vért ad hazájának s véren vett diadalt.~Nézd
4638 7| De ha beszéltek előtte hazájáról, vagy ha ő beszélt felőle,
4639 2| magyar hölgynek elvesztett hazáját. Egymásra borulnak, kezeiket
4640 8| estenként, nem a munkáról hazajövő leányok éneke, csak kicsukott,
4641 6| dombját s a zárva talált házajtókat kopjákkal ütteté be erőszakosan.~
4642 8| hazafit, jobban szeretik ők hazájukat, mint mi, kik ivadékról
4643 7| azonnal. Az idegen ember hazájukban történt dolgokat beszélt
4644 7| tíz helyen a falvat, mire hazajuttok, házatok falára fekete betűkkel
4645 8| hogy a sírok, melyekre házakat építe, megnyíljanak, s ismét
4646 6| elbujdostak. Kimentek idegen hazákba, most is odavannak, nem
4647 14| vérszomjú nép a mélyen alvó házakra. Az ajtók nyitva.~– Fuss!
4648 7| elcsábíták, atyámfiait leöldösék, házamba beültek, magam szökve szöktem
4649 5| volna, mert előttem volt, házamban aludt, csak akarnom kellett
4650 7| betegnek megengedni, hogy hazamehessen, és másnap már egészséges
4651 6| érteni szavainkat, s mikor hazamennek, elmondanák otthon, hogy
4652 3| ágyúdördülésekből ítélve.~Hazamenni senki sem tartá tanácsosnak,
4653 5| létezni, amiért engem saját házamtól parancs által el lehessen
4654 7| rövid volt: „Esküszünk, hogy hazánkért örömmel ontjuk ki vérünket.”~
4655 11| Beláthatlan nyomor az egész hazára, soha ki nem alvó lángja
4656 1| Egy arany a visi. Ez nem hazárd. Nemde, édes generálom?
4657 7| kedves helyett vérről és hazáról beszéltek, keserves, fájdalmas
4658 8| zsákmány kiosztása után hazatakarodtak, azonban egy nagy része
4659 5| el a csatatérről.~Amint hazatért a laktanyára, tisztjei figyelmeztették,
4660 7| a bérceken nektek is van hazátok… Imádjátok Istent, hogy
4661 7| falvat, mire hazajuttok, házatok falára fekete betűkkel látjátok
4662 14| szerelmét és bosszúját egy házba hozta össze.~Futott volna
4663 7| Ott szemem láttára egy égő házfödél rászakadt, azt hittem, hogy
4664 6| minden utcán, ablakokból, házhéjáról kövekkel és forró vízzel
4665 8| mindenütt, amekkora egy házhelynek elég, a többit erdőnek hagyva.~
4666 8| e fülkébe, melyet még a házi cselédség sem ismert.~Ájultan
4667 10| titkolhatlan bánat.~Az ősz házigazda unokatestvérének leánya
4668 2| telepedett a sereg. Szíves házigazdák örömest megoszták vele utolsó
4669 10| együtt felkerekedett, s a házigazdától katonás búcsút véve, még
4670 4| halott dicsősége?~*~Kisded házikóban pisla mécsvilágnál virraszt
4671 10| miután látták, hogy az öreg háziúrnak jólesik a magyar szót hallani
4672 6| is, halottja volt minden háznak.~Judit megállt közöttük
4673 4| gyalázat; mikor az oláhok házokra rontottak, látva, hogy nem
4674 6| gazdátlan egyedül maradt házőrző ebek sejtő vonítása hallik.~
4675 9| víg társaságok gyűltek házrul házra, az ismerősök összeszedték
4676 8| tovább az erdő körül rongyos háztető látszik ki, a visszhangzó
4677 9| hulló darabjait az alanti háztetőkre.~Mint meggyulladt planéta
4678 8| melleiket ütögetve.~– Ne hazudjatok! Nézzétek, feleségeitek
4679 1| szemei szikráztak –, én hazudni nem fogok. E pénzt nem az
4680 5| hidegen, változatlanul a hazudó arcvonalmak színpadi játéka
4681 8| egy harmadikhoz.~– Nem hazudok, ha azt állítom.~– S ti
4682 8| már messziről kiszemelt.~– Hazudsz, áruló, golyód páncélomat
4683 9| egy tököt.~– Könyörgöm – hebegé –, csak szerény véleményemet
4684 3| alkalmatlankodnak, mire én olyasmit hebegtem, hogy ezt nem tartom alkalmatlanságnak,
4685 14| ifjú sebét, lassan-lassan hegeszteni kezdé; de csak mégis legjobban
4686 1| előre, pihenés nélkül. Fel a hegyeknek, az ágyúkat nem bírják a
4687 8| a helyet, miket szerte a hegyekről lehord.~Fel a kastélyhoz
4688 4| szétzúzott jégtáblák s egymás hegyén-hátán kapaszkodó emberek tömegei
4689 6| hagyva.~– Vedd le kopjádnak hegyéről, vedd le azt a fehér kendőt! –
4690 13| alig értetve hozzá ujjai hegyét, elkezdé az orvos a leány
4691 5| azután egész a branyiszkói hegyig egy helység sincs elfoglalva.
4692 5| világot vete komor arcaikra.~A hegykanyarulat tölcsérén kopár hegyoldalba
4693 5| állt beszélgetésök.~Egy hegykanyarulatnál megállt a nő, az egyik fáklyát
4694 7| piros csillagai ragyognak a hegyoldalakban.~Előre, előre…~
4695 5| volt, ott vesztél volna, a hegyszoroson nem lehet fölfelé menned.
4696 11| pusztaságban volkán alakú hegytetőn, félig árnya, félig csontváza
4697 7| úttalan pusztákon. keresztül, hegytetőre fel, hegytetőről alá – mindig
4698 6| miért.~*~Predialó felől a hegyút kanyarulatán a távolban
4699 9| Ott fogunk ebédelni.~– Hehe. Igenis? – A táblabíró-őrnagy
4700 1| Szép órák – mondám.~– Hehő. Elhiszem azt. Egyik nyolc
4701 2| fabódéja ajtaján.~– Gyere ki, hej!~Odabenn valami morgó, dörmögő
4702 7| a dallam oly kedélyes:~„Héj, én is odavaló vagyok~Ahol
4703 3| máskor, ha bálba készültem, a hektikától félt, s azt hittem, hogy
4704 1| magam pedig elmentem egy helybeli ismerősömet felkeresni.
4705 9| képes volt parancsnok úr helybenhagyását megnyerhetni.~Eközben az
4706 9| jelenlevő bizalmas urak helybenhagyó fejbiccenései.~Az észrevételt
4707 5| velem?… Jól tettem-e így?… Helybenhagyod-e?…~*~Pár nap múlva véres
4708 8| a négy oldalról, azután helybenhagyólag inte fejével: „elmehetsz” –
4709 8| decurio népéhez beszélt, helybenhagyta azok szándékát, s útba indítá
4710 5| leíratták, felolvasták, helybenhagyták, s másnap egy betűt, de
4711 8| vigyorgással fészkelődve álló helyében. – Kockát fogunk vetni,
4712 12| beszédnek voltak igen érzékeny helyei. Azon helyeknél a vén huszár
4713 7| rá a harcosok, felugrálva helyeikből.~– Adjatok egy ital bort –
4714 2| biztossági hivatalok elhagyták helyeiket, ami málha, ágyú, készletszer
4715 4| mindkettőt ismét visszatevé helyeikre és homlokát tenyerébe fektetve,
4716 7| kivilágított város több helyein zeneszót lehete hallani
4717 12| igen érzékeny helyei. Azon helyeknél a vén huszár szemei ismét
4718 10| nem értek rendeltetésük helyére, mindenik külön küzdött,
4719 14| vásárolja a halálnak szánt vért.~Helyeslő ordítás felelt a leány kérdéseire.
4720 8| Nőmet, gyermekeimet csókold helyettem. Ha megölnek bennünket,
4721 9| melyet valaha főispáni helyettes korában tanult.~– Minden
4722 4| völgyet választák csatáik helyéül.~A völgyön keresztül keskeny
4723 8| egy kendőbe takarva ágyára helyezé, azután kinyitotta nekik
4724 5| III.~A nő biztos helyismerettel vezette a tábornokot a mondott
4725 9| s a vendégek felugráltak helyökből, s poharaikat csengve összezördíték.
4726 2| mutatni, hirtelen elhagyták helyöket, s mire a huszárok a túlpartra
4727 1| mindent a ládákba, azokat helyökre tették. Az érkezett lakatosnak
4728 9| ostromoltatni oly seregtől, mely a helyőrségnél számra alig nagyobb, hogy
4729 9| melynek olvasta után a helyparancsnok katonaüdvözléssel köszönti
4730 8| szakította össze. Most menjünk e helyről. Amik ezután történtek,
4731 4| fáradság lakott a kis völgyi helységben.~*~Csatára virradt fel a
4732 4| lovagok ügettek ismét a helységen keresztül.~– Honnét jöttök? –
4733 2| szégyenére válni. Mindegyik helytáll magáért, férfi férfi ellen
4734 5| Hermine, kegyed tréfája igen helytelen!~– No, hisz azért ne förmedjen
4735 8| egy imádságos könyvecskét helyze, s azzal magára hagyta a
4736 2| kereszttüzében találta volna magát. A helyzet megkerülhető nem volt, mert
4737 5| véve magának azon bizalmas helyzetből, melyben őrnagyát a küldött
4738 8| elhatározottan kelve fel csüggedt helyzetéből. – Megyek.~– Hová? – kérdezék.~–
4739 3| gyilkosok! segítség!~Ha helyzetembe képzelheted magadat, gondolhatod,
4740 3| liba azt felelte volna erre helyzetemben: Száz közül! ezer közül,
4741 2| felállított seregek biztos helyzetét kelle megostromolni, s föltéve,
4742 5| több nehéz követ el kelle hengerítenie az útból, hogy kimehessenek
4743 13| ősz ember –, én Dembinszki Henrik vagyok.~Perczel szerény
4744 1| Tán álruhában? Én mint hentes, te mint puskaműves?~– Nem
4745 7| köveket hordta; kapuja fölött hercegi címer díszlett, gyakran
4746 8| himlőhely miatt. Vállai herkulesiek. Különben látszik rajta
4747 5| keresve s haldokló ajkaival Hermie-t suttogva, meghal.~A nemzetőri
4748 5| csakhogy sokkal hiányosabban, Hermine-t a legjobb kémek egyikének
4749 4| halottakat. Hintsen be a szellő hervadt levelekkel titeket, kik
4750 13| leánynak, s már hatodik hete volt, hogy a mágnesálom
4751 4| miknek végét tán a jövő hetedik ivadék sem fogja látni.~–
4752 1| egyhirtelen, bár azt már hetek óta betanulá, de a lengyel
4753 2| termeteik egészen egyenlők.~*~Hetekig, havakig feküdtek a császári
4754 2| mondá Anikónak: „mához egy hétre csatánk lesz” – s az a forró
4755 1| minap, azelőtt mintegy hat héttel, Laci Szemerének egy biztosát
4756 9| melynek tornyait már egyszer hetven év előtt a földrengés döntötte
4757 12| huszárezredes. Ősz, magas, hetvenbe járó férfi volt.~Amint meglátta
4758 8| sem.~– No, hát üssön meg a hetvenhét ágú sistergő istennyila
4759 8| Jól van, nem bánom – hetvenkedék Lupuj –, én itt maradok,
4760 8| ottmaradtak pedig nagy lármával és hetvenkedéssel telepedtek le a hordó körül
4761 3| felkötötte, valami oly különös hév fogott el minden ízeimben,
4762 2| az eloszló füstben százak hevernek megcsonkított testtel a
4763 8| szólt a decurio a lábainál heverő holttestet elrúgva maga
4764 2| Szolnok felé, útját állták, s heves verekedés közben leterelték
4765 7| lángolni, keblét szokatlan tűz hevíté fel, a bosszúállás szent
4766 7| űzetve valami belső kínzó hévtől, melynek számára a düh kevés
4767 10| leolvasni a rossz latin hexameterekben megírt eseményt, mely a
4768 5| tudósításokat adtak, csakhogy sokkal hiányosabban, Hermine-t a legjobb kémek
4769 1| árverés által gyanút kapnak. Hiba lesz önnek fegyvert adni
4770 1| szomjazva, fázva. Dübörgő hidakon át, befagyott folyók jegén.
4771 7| megtanultak tűrni esőt és hideget s le nem szállni a lóról
4772 5| fiatal arcán a szokatlan hidegséget, a visszautasító szigort
4773 5| kulcsait, szarkasztikus hidegséggel mondva: – Ha már elfoglalta
4774 2| a tűz kialudt a rettentő hidegtől, s az útban tüzet raktak
4775 13| nem győzték magasztalni hidegvérét és bátorságát.~– Önnek én
4776 2| kényszerülten vonul vissza a hídfőig, hol a túlpartról érkező
4777 2| tartják fedezet alatt.~A hídfőn innen három egymást védő
4778 2| redoute készült, mely a hídfőt védte. A hosszú töltés mellett
4779 8| mikor áthaladt keskeny hídján az ifjú, mintha felkiáltozott
4780 1| akarják onnan rázni az odaült hidrát.~A miniszter valamennyi
4781 4| mindannyiszor visszaverettek a hídról.~Egy kis zömök székely állt
4782 5| vannak zárva. Tegnap, hogy a hídtól visszavertek, még szerencséd
4783 4| alatt, míg az most kényelmes hídul szolgál nekik, melyen gyalog
4784 8| akarok menni.~– Ne tedd azt! higgy nekem és ne menj oda, rossz
4785 5| kezét összecsapva. – Csaknem hihetetlen!~És a nő arcán oly élethíven
4786 7| rácok dühöngéseiről beszélt hihetlen dolgokat.~Többen észrevették
4787 2| támadás e részről csaknem hihetlennek tetszék, a taktika rendes
4788 5| várba és sáncokba, az nagyon hihető. De azzal még semmi sincs
4789 12| nem tudott, bízvást azt hihette, hogy most magyarul beszél.~
4790 7| világ, most zsiványoknak híja és üldözi.~– Én elmegyek
4791 8| el az ebédlő asztalaival. Híjátok elő Barnabást és az öreget,
4792 8| Bajuszt, szakállt nem visel a himlőhely miatt. Vállai herkulesiek.
4793 7| lóra, a csapatot össze kell híni.~Azok felszöktek paripáira,
4794 10| megfarmatringolnának, azt hinnék, hogy beittam.~– Jól van,
4795 13| csatát elvesztettem, azt hinném, boszorkányság van a dologban.
4796 6| ruháját megszaggatá és port hinte fejére.”~„És íme, Éli ül
4797 7| közel bokrokról, azokkal hinté be előbb halottját, azután
4798 4| eldúdolva, tarka virágokkal hinteni be a holt angyal sírját,
4799 9| ételbe borsot, paprikát hintett nagy bőséggel, s a salátához
4800 8| szétrohant, a decurio pedig a hintóba emelteté az alélt szüzet,
4801 8| hagyják, kivallá, hogy egy hintóban elvitték őt be a hegyek
4802 4| tépve a zivatar kezétől, hintsd be vele a halottakat. Hintsen
4803 4| hintsd be vele a halottakat. Hintsen be a szellő hervadt levelekkel
4804 1| meglehetősen kurta plakátok hirdeték, hogy a rendőrség szállásán
4805 2| de társaik éljenordítása hirdeti, hogy az ágyúkat elérték.~
4806 10| jelenlétét nagy keze csodái hirdetik a föld lakóinak… Ki háromszor
4807 6| angyalául a halálnak, érchangon hirdetve halálos ellenállást mindennek,
4808 7| életedet.~– Te ismersz engem?~– Híredből. Tudom, hogy üldözve vagy,
4809 1| másnap jöttek a győzelmi hírek. S mi néhány rongyos százezerért
4810 7| meglátjuk egyszer, vége lesz hírének.~– Jarovácnál láttam őtet
4811 1| vezércikk egy olvasatlan hírlapba azon alávaló könnyelmű emberekről,
4812 10| jutalma, a messze szárnyaló hírnek ragyogványa, lelkében a
4813 8| kerülöd.~S ezzel otthagyta a hírnököt, ki sokáig bírt ámulatából
4814 1| ellen, kik minden leverő hírre a megbékülésről vagy megfutamodásról
4815 9| átlátszó levegő helyett hirtelenében, hogy az asztal egyik végén
4816 8| egy nádszálat.~– Nem kell hirtelenkedni – szólt közbe József –,
4817 1| kérek.~– Úgy! – sekkor nagy hirtelenséggel összetakarítottak mindent
4818 1| tartozván a romantika, mint a história köréhez, hallgatunk róla,
4819 2| harci jelenet, mi a hadak históriájában oly kevés párját találja.
4820 1| találta az egész bonmot históriáját.~– Az a furcsa, hogy diákkoromban
4821 1| levétek ti, hősei az új históriának, kiknek neveit két világrész
4822 1| kocogtatás az ajtón ismét historikummá teszi az elbeszélést.~A
4823 5| legbizalmasabb embereim.~– Én nem hiszek senkinek.~– De te nő vagy…
4824 12| fogamzott német dikciót azzal a hiszemmel hallgatta végig, hogy most
4825 11| a köznép jól ismer. Azt hiszik, hogy ez igen jót jelent.~
4826 14| oltárhoz, s mint egykor a hit első proselytái, kéjnek
4827 1| Abrudbányára jönni, hol hite szerint sok aranynak kell
4828 9| hogy ő Kossuth Lajos, s e hitében mind e mái napig szilárdul
4829 9| kis bravúr után, melynek hitelességéről szemtanúk kezeskednek, a
4830 1| pénzt nem az adós fizeti hitelezőjének, hanem a megtámadott utas
4831 8| világol lelkemben, s hogy hitem erős, tanúm legyen az, hogy
4832 8| pedig nevette a babonás hitet. Még a kis nyomorék arcán
4833 9| égett!~Föl, föl, ti buzgó hitsorsosok, jőjetek elő rejtekeitekből,
4834 2| özvegy; még reggel mást hitt mind a kettő.~És azóta másodmagával
4835 7| Gonosz ünnep~Ki hítt téged elő, gonosz szellem?~
4836 2| szürke ember volt.~– Régen híttak engemet „öcsémnek”, katona
4837 7| Úgy tartom, hogy Linának hítták – folytatá Basilisk kiszámított
4838 3| hogy hová bújhatna el, s ha híttam, kerestem, sohasem felelt,
4839 5| a parancsnok urak jobban hittek hivatalos kémeiknek, akik
4840 3| mindenfelé, jövetelük hírére azt hittük, hogy fel fogják gyújtani
4841 14| könyörögve.~– Vessz el, hitvány esküszegő! – kiált az, s
4842 4| házas férfiak is megválnak hitveseiktől, hogy utánam jőjenek, és
4843 4| mindennapi tárgyakat, barátnékat, hiúságot, hízelgő ifjút. Az ő szerelme
4844 8| szüzet, s azt a család néhány hív jobbágyaira bízva, útnak
4845 1| apróbb egyén lépett be e hívásra. Úgy látszik, mintha a miniszter
4846 1| volt vagy miniszteriális hivatalnok, tartott igen csinos társalkodónőket,
4847 1| a pipafüst.~A bureau 66 hivatalnokai közül csak hat volt jelen.
4848 1| ládák új felbontása saját hivatalnokaim előtt megy végbe, s azok,
4849 2| szomorú útra. A biztossági hivatalok elhagyták helyeiket, ami
4850 8| olvasni, mely ki van zárva a hivatalokból, mely él tengődve a legkeményebb
4851 3| rögtönözni, és hogy oda mi is hivatalosak vagyunk, és rögtön foglalót
4852 1| Jól tudod, hogy én két hivatalt viselek, mint komám, Laci
4853 5| szenvedélye, ehhez saját hivatás kell, sajátszerű vakmerőség,
4854 8| küszöbnek támaszkodva, amint hivatása hozza.~A kastély minden
4855 10| de lelkekkel kikötni nem hivatásom. Az egész éjjel mindenféle
4856 5| bízott hadsereggel egyéb hivatást ne ismerjek, mint valakit,
4857 5| ketten állításaink valóságára hivatkozunk, sohasem fogunk bizonyosat
4858 1| Abrudbányán, s rögtön sietett oda hivatlanul, kéretlenül, az alku pontjaiba
4859 7| elhagytam. Most Szenttamásinak hívatom magamat, hogy valahányszor
4860 4| Írjuk le az év eseményeit, híven, valóan, mindent, ami megtörtént,
4861 2| helyét változtató tenger, a hívogató ágyúk ismert mennydörgése
4862 8| jogtalanul bánok vele, mert nem hívom őt elő ekéje mellől, megkérdezendő,
4863 5| az ajtót benyitják s a hívott hadnagy belép rajta nagy
4864 5| lettél bele?…~– Az ő énbelém. Hízelgéseivel halmoza el, szerelmet vallott,
4865 5| világon? – kérdé a nő csábos hízelgéssel dűlve a tiszt vállára.~–
4866 1| kidűl a sorból. Ott marad. A hó ellepi, megfagy, jól jár.
4867 1| díszesítének, minőket a hochselige Ritter Fridolin viselhetett.
4868 3| ezek a csatatéren is ily hódításokat fognak tenni, úgy nem tudom,
4869 10| szomszédnőm szemei, legyenek oly hódítók, mint az ő tekintete, legyen
4870 6| A város kezében volt a hódítónak, már erősen hallatszott
4871 3| az elébb, most bámulatot, hódolást gerjeszte bennem.~Midőn
4872 1| mulatott a fenntisztelt hölggyel, de ami inkább tartozván
4873 6| többit mind. Sepsiszentgyörgy hölgyei ide fogják őt elásni, a
4874 9| maradtak, legfellebb is hölgyeiket iparkodtak a veszély elől
4875 3| percre kérjenek engedelmet hölgyeiktől. Csak egy percre, mes dames,
4876 1| karzatok tele voltak úri hölgyekkel, kik már reggel hat órakor
4877 6| ismeretlen szókat a székely hölgyhöz, s a kebléből kivont fehér
4878 13| váci magnetikus álomjáró hölgyről, aki sok mindenféle csudákat
4879 4| omlanak, dulakodva haragos hömpölygő tömegekben s lángoló kígyókat
4880 7| messze, haldokló hangon hörögve: „ne hallgasson rád az isten.”~
4881 15| eine schweigt, der andere hört zu.”~Mert az egyik csakugyan
4882 2| iszonyú hideg, iszonyú hófúvás, gyalogló csapatok, fázva,
4883 1| csapatok jöttek és mentek. A hófuvat behordta nyomaikat. Sehol
4884 1| meredek sziklautakon, övig érő hófuvatagban, éhezve, szomjazva, fázva.
4885 5| zúzmarázos fák közt, az úttalan hófuvatban, elöl a nő, utána a vezér,
4886 15| ottan?~– Hjaj… Semmi jó.~– Hogyhogy? Semmi jó? Hát mi bajuk
4887 7| halállal halj meg.~– Hát te hóhér vagy, Basilisk?~– Én nemzetem
4888 1| Máskor az elítélt köntösein a hóhérlegények osztoztak, s most egy országgyűlés
4889 1| politikai vétekért, míg itt hóhérszerepre jutott zsebmetszők üldözik
4890 1| viszi magával. Isten veled hőkeblű utazó.~Sit tibi terra levis.
4891 4| ki belőle.~Egy csöndes, holdas estén, midőn temetői sétájából
4892 7| szemeknek, mint az éjféli holdé, mikor a szélcsöndes éjben
4893 7| vállain azt az elhervadt, holdfehér arcú gyermeket, egy tompa
4894 1| januári éjszaka volt. Sem holdja, sem csillaga nem volt az
4895 4| elszabadult bujdosó magához kötött holdjával.~És látta, mint bomlanak
4896 13| megfogta a leány kezét, fagyos holdkóros mosoly vonult végig annak
4897 11| Halvány rezgő ködtünemény holdsütötte távol halmon…~Mint ül ott
4898 4| szentképeket szokták festeni.~A holdsugár nem fehérebb, nem tündöklőbb,
4899 4| szárnyaira veszi; hagyd besütni a holdsugárt, mely ezüst utat rajzol
4900 11| csillagos éjbe, a hanyatló holdvilágba, az erdős hegyekre, s amint
4901 6| ragyogványát, sűrű hajfürteik hollószínét, szavaik átható csengését
4902 1| offo, s nagyon jól mulatott holmi családi titkok fölfedezésén.~
4903 2| boldog-boldogtalan, keresve eltévedt holmijét.~Még hátrább, födetlen szekereken
4904 1| rendőrség szállásán a Zichy-féle holmik árvereztetni fognak.~Az
4905 1| rekeszté be, hogy a megvizsgált holmiken kétségtelen eltulajdonítás
4906 2| ha most mind megisszuk, holnapra egy pénze sem marad majd
4907 7| menyegzőm napján? Miért nem jött holnaputánra?~– Az ember tán gonosztevő?~–
4908 1| mint néz ki egy lélek, mely holta után tébolyodott meg, ha
4909 5| annyira sajátságos irigységből holtáig titokban tartotta.~– El
4910 8| most hűlve vagyok.~Az ember holthalványra sápadt.~– Tégedet az ellenség
4911 11| szép, mi vonzó vagy még holtod után is; milyen lehettél
4912 3| kibírják! Nálunk a cselédség is holtra betegednék, ha egy éjjel
4913 8| szerteszét halottaikat és holtrészegeiket.~*~Az ájult leánykát a decurio
4914 8| dühének árjai összecsaptak holtteste felett, s pllanatok múlva
4915 8| valamennyien, nők és gyermekek, s holttesteik azon padlásablakból szórattak
4916 6| városunkba.~– Szíveinken, holttesteinken keresztül! – kiáltának mind
4917 7| most a rendet, a sáncárok holttestekkel lett tele, de a sánctető
4918 8| mennyei világosságát.~A holttesteknek azután egy közös sírt ástak,
4919 14| és menj az útból!~– Csak holttestemen át fogtok hozzájutni – monda
4920 8| decurio a lábainál heverő holttestet elrúgva maga elől, s azzal
4921 5| tudom, hogy miért esett el. Holttestét nagy áron vásároltam vissza;
4922 6| magának utat törni odáig a homályban, hová a fekete szem tűzsugára
4923 5| távol, igen távol valami homályos csillám pislogott előmbe.
4924 9| képpel irányzá a raisonnírozó homlokának, miszerint az bizonyos lehete
4925 7| lesimítja, ajkaival lecsókolja homlokáról a redőket – újra visszajőnek.~–
4926 11| vonult át a szép főn egész a homlokig.~– Istenem, milyen szörnyű
4927 5| hosszú erőszakolt ránc a homlokon a két szemöld között, mely
4928 7| formálnak, s amint a kapitány a homlokzat elé ér, mint szokták, tisztelegve
4929 7| miket behordott a sívó homok, néhol egy-egy távoli tanya,
4930 7| honosított meg a fát nem ismerő homokban.~Végre leszállt az est.
4931 6| nem maradhatott régi honában, – milliónként elhagyta
4932 11| míg aludt.~A levél költe honából szólt.~Bágyadt reménnyel
4933 1| sem az ő számára. Csizmái hónaljig értek, miket sarkantyúk
4934 15| efféle.~– Hjaj uram, egy hónapig sem tudom én azt mind megtanulni.~–
4935 4| Csaták között folytak le hónapok. Szegény Székelyország!
4936 4| rajta…~Ne számláltassék az a hónapokhoz, töröltessék ki az esztendőből…~
4937 5| szavakban. – Elvesztél… Hónapokon át éjjel-nappal fáradtam
4938 15| felelősségemre újabb három hónapokra bezáratni, hanem a vésztörvényszéknek
4939 15| vakmerőt, csupán újabb három hónapra parancsolá azt vissza börtönébe.~*~
4940 11| nyomorban, betegen, távol honától.~Milyen jó lett volna meghalnia…~
4941 12| lőn, aznap jelent meg a hongyűlés követe is a küldött csecsékkel.~
4942 8| bevégezte földi életét, s ha én honn vagyok, akkor se legyen
4943 8| arcán szenvedő szelídség honol, mely a kinőtteknek oly
4944 7| mit újabb idők szorgalma honosított meg a fát nem ismerő homokban.~
4945 8| hozzá. Téged boldogít a te honszerelmed, engem nyugalmamtól foszt
4946 7| legmagasztosabb nemét, a honszerelmet ne tudd érezni.~– Szeretni
4947 8| a dicsvágynál, erősebb a honszeretetnél, világol lelkemben, s hogy
4948 10| hogy az ember ködös időben honvédeknek nézhesse őket.~– No, semmi –
4949 14| magas szőke ifjú volt a honvédhadnagy, széles nagy vállain s karcsú
4950 3| Egy gyönyörű magas, karcsú honvédkapitány. Szép halvány piros arcához
4951 14| ragyásképű férfi toppant be, honvédöltönyben, fején piros sipkával.~–
4952 14| vezette őket odáig, ki ismét honvédöltönyében a többi közé keveredett.~
4953 8| lépésnél zuhatagot képez, s hol hóolvadáskor meg szokott torlani, roppant
4954 15| embert a szerencse a tenyerén hord, míg a másik számára csak
4955 11| szépeivel a Harica forrásához hordá liliomból és fehér rózsából
4956 6| haza fogtok menni, mindenki hordja fel vagyonai legbecsesebbjét
4957 8| vajon nem mák van-e ebben a hordóban, éppen olyan ez, mint a
4958 8| elő kebléből, s lőporos hordóhoz lépett.~Ordítva rohantak
4959 8| lerohantak a pincébe, felverték a hordók fenekeit, s úsztak a kiömlő
4960 2| ruhakelméket, fegyvereket, hordókat s más egyéb, a gondviselés
4961 7| hajtott egy szerb katona, hordókkal terhelve, pajtásai felé.
4962 5| papírszelet hullott ki.~– Ebben hordom én a veszélyes jegyzeteket.
4963 15| A szerencse őt tenyerén hordozá. Szeptember volt az idő.~
4964 3| vártam, hogy legalább hat hórihorgas tatár fog belépni rajta,
4965 11| s amint tekintetével a horizontra jutott, meglátta ott a halvány
4966 8| nyugtalanul rázta s félelmesen horkolt és röhögött.~Az út egy helyen
4967 5| ujján. Egy fiatal tiszt a horvátoktól szállásolta magát oda hozzánk,
4968 7| a huszárok legdélcegebb hőse – a kapitányért.~Gróf K**
4969 4| rövid, és a halál örök.~Hőséges júniusi nap volt. Erdély
4970 1| elenyésztetek.~Hová levétek ti, hősei az új históriának, kiknek
4971 14| tehozzád a sereg legjobbjait, hősöket, kik tizenhét csatából mindig
4972 7| ha csatába eresztenének, hősöknek nevezne a világ, most zsiványoknak
4973 1| felelős.~S elémbe állt egész hosszában.~Nem voltam róla bizonyos,
4974 7| és Basilisk alig egy kard hosszára, ekkor mind a két fél egyszerre
4975 7| elaludt ott és álmodott hosszasan vérben úszó emberekkel és
4976 2| a töltés előtt pedig egy hosszúkás fűzfaerdőcskében rejtett
4977 6| arcaik oly halaványak, hosszúkásak, vonásaik oly szenvedők,
4978 9| éljenek kellenek, hanem hőstettek. Miért nincsenek önök a
4979 1| dicsőségnek, hová lettél te hőstettekben gazdag időszak, te hír mámorával
4980 14| kedélyes költő, kedvesénél hőszívű szerelmes, borasztalnál
4981 10| lovagjaik mellettük feküdvének a hótalan fagyon. Rongyos sátor alatt
4982 2| dübörgő ágyúk el-elakadva a hótól ismerhetlen úton.~A hatodik
4983 1| agyonköveztetnek, de e fenyegetés nem hozathatott teljesedésbe azon csekély
4984 14| kezét szívére szorítá.~– Hozd ide sebedet, bekötöm, hadd
4985 1| berekből a másikba.~És e hózivataros éjszakákon kétszázezer ember
4986 6| megtagadva intett.~– Hiába hozod a békét. Amíg itt egy élő
4987 12| beléptekor már száján lebegett.~– Hozott-e ön pénzt a katonáknak?…~–
4988 7| az újon érkezett.~– Mit hoztál, Pável? – kiáltának rá társai.~–
4989 8| Lupuj.~– Két ellenségfejet hoztunk– szólt Lupuj sötét, bántó
4990 7| elbukunk, minket vádolj, erővel hozunk el. Nagyobb valószín végett
4991 8| póznára tűzve diadaljelül hozván a huszár piros csákóját.~–
4992 1| lapjukat.~– Én nem mernék hozzáfogni.~– Mert nem ismeri őket
4993 1| konferencia végét, s mikor hozzájuthattam, én is belekötöttem a miniszterbe.~–
4994 14| Csak holttestemen át fogtok hozzájutni – monda a leány, s amint
4995 10| egy huszárt fogtak el.~– Hozzák be! – inte a vezér. Éppen
4996 8| hogy magyar urak álruhában hozzam járdogálnak, s arcodat éjjel
4997 8| felemelte, míg végre nem mertek hozzányúlni többé.~A gyászos nő töltötte
4998 7| szekereikre kapaszkodott hozzátartozóikkal megmenekülhetni. A sötét
4999 14| valakinek elmondja ön, azt is hozzáteheti, hogy amelyért egy ütéssel
5000 1| engedelmeskedik! Addig is hozzon ide két palack madeirát.
5001 2| mindkettő kedvese. Derék jó, hű fiak. Messze jártak sivatag
5002 1| egymásra néztek, összevissza hüledezve, hallgatás lőn, a szúnyogrepülést
5003 7| kard repül ki egyszerre hüvelyéből, az ordításból egy hangot
5004 6| ez asszonyéhoz, és szép húgai s ifjú jegyese, kik szintoly
5005 14| rumot úgy hajtott fel egy hujjában, mint én ugyanannyi lőrét,
5006 4| összecsaptak a polgárháború hullámai, a magyarnak nem maradt
5007 7| mindhárman a folyóba, a felszökő hullámok gyöngyívet képeznek fejeik
5008 7| megitatni a hazából jövő hullámokból.~Míg a szomjú lovak a hűs
5009 9| kétfelé csapta a felzavart hullámot.~Süvöltött, pattogott valamennyi,
5010 8| fényénél rémséges néptömeg hullámzását látni, kik kaszákat és fejszéket
5011 9| harangszóra komoly jóképű nép hullámzott a templomok felé, selyemruhákban
5012 6| helyett tán inkább szikrák hullanának.~Judit félrehíja a nyomorékot
5013 8| mondta volna…~A fák kezdették hullatni leveleiket.~A Bárdy-kastély
5014 8| román nemzet fiai közül. Hulljatok térdre, a halál rettenetes
5015 9| kedélyes diskurzus közt hullongott az óvár kapuja felé.~A csoport
5016 4| meredekről halálra találva hullsz alá, nagyot kondulva a sújtott
5017 9| a szikraözön záporként hullt a templom tetejére, s nemsokára
5018 8| vasingem rajtam nincs, most hűlve vagyok.~Az ember holthalványra
5019 1| aranylánc csüggött ki, s humoristice kötött shawlja csokrából
5020 10| vidit veniens superbum,~Hunc dies vidit fugiens labentem.”~ (
5021 10| góthok, longobárdok és hunok, kiknek csak neveit és tetteit
5022 7| embert, ki egy halvány, hunyt szemű gyermekkel karján
5023 3| keresztül. Volt rémülés, hurcolkodás mindenfelé, jövetelük hírére
5024 5| meg kezénél fogva s erővel hurcolta el a csatatérről.~Amint
5025 4| takargatott gyermekeket hurcolva ölükben. Összefagyva, eléhezve
5026 7| György kezei össze voltak hurkolva.~– Gyermekem! – rebegé az
5027 5| a pariparobaj, az ellen hurrákiáltása.~Dalolva vonult odább-odább
5028 7| többé.~A két csapat alig húsz lépésnyire volt egymástól,
5029 8| Ha ketten vagy tízen vagy húszan vetünk egyformát, annyian
5030 2| neki verekedéshez jutni, huszárai mindenütt megelőzik. Mellette
5031 5| iszonyú rohamra vezette harcos huszárait.~Szembe a császári nehéz
5032 10| legényére ismert az elfogott huszárban, ki Szoboszlón öt évig szolgált
5033 2| küzd, néhol egy vértes a huszárcsapat legközepében, másutt vértesek
5034 2| elvágatott, a túlnan érkező új huszárezred által túlszárnyalva, tömegestől
5035 2| hátába kerülendő a vívó huszárezrednek.~Amint robogva haladnak
5036 7| óta jegyben járt a délceg huszárkapitánnyal, menyegzőjük napja is közel
5037 2| egy számosabb csapat; a huszárkapitány, nehogy két tűz közé jőjön,
5038 2| Tiszántúlról egy másik fiatalabb huszárközlegénnyel, kivel szünet-szüntelen
5039 10| szeszélyben volt. Maga is huszáröltönyt viselt, mint egykori huszárezredes,
5040 7| elítélt magával vitte a huszárokat mind a magyar határ felé.
5041 2| csalni; összeösszecsaptak a huszárokkal, s azután hirtelen megfordultak,
5042 2| elfáradt. Tanuljon kend huszárosan vágni, így ni, visszakézzel.
5043 10| felel rá.~– Nincs itten huszárregement – monda az öreg, bajszát
5044 10| nem kívánhatja, hogy így huszárruhában végiggyalogoljak az egész
5045 8| egyszer bedugta fejét.~– Egy húszast sem adsz? Még nem mentem
|