11-arkos | arkot-bevet | bevev-csina | csino-elcse | elcso-eltak | eltan-fabol | facsa-feszk | feszu-gondo | gondv-harom | harsa-husza | huszf-jovah | joval-kever | keves-korul | koss-lefut | legal-magne | magos-megta | megte-negye | negyo-ossze | osven-pirul | piski-rovid | rogyi-szall | szalm-szori | szorj-tessz | test-utott | utted-vesze | veszh-zuzot
Rész
5046 8| testvér.~Barnabás egy roppant húszfontos vasbuzogányt hozott jobb
5047 1| mondatni az ítéletnek a hűtlen miniszter fejére, kinek
5048 9| elő a batteriákat.~Jégben hűtött pezsgőpalackokból volt e
5049 2| maga alatt. Csak eredj, húzd azt a kötelet.~A révész
5050 9| dikciózhatnánk, a zenebanda húzná, az ifjak táncolnának, és
5051 4| sincsen.~Az oláhok nyolc ágyút húznak a folyampartra, azokat egymás
5052 6| a toronytetőt, úgy fogom húzni a harangot, s mikor már
5053 7| voltak azok.~– Maradj itt. Húzódjál a fal mellé – monda az apa
5054 11| bele szerelmes.~E várhoz húzódott Kupának szétverése után
5055 10| Elmehetsz.~A huszár még húzódozott, orrát vakarta és szemöldeit
5056 1| részein hosszú fekete vonalok húzódtak keresztül. Kényszerű sietséggel
5057 7| egy férfi ült, köpenyébe húzódva s kíváncsi csodálkozással
5058 2| másikig egyszerű mesterséggel húzzák-vonják az idomtalan kompot. E komp
5059 1| tanácskoznak, hogy milyen árkot húzzanak nemes Debrecen városa körül.~–
5060 14| és gyötörte kétségbeejtő Iáz, s míg kedvese özönlő csókjai
5061 1| generálisom nem is marékkal, hanem iccével méri az aranyat! Mindezt
5062 1| beleszólnak.~– Letorkolom őket. Ich kenne meine Pappenheimer.
5063 8| papirosra teremtett léttelen ideáljai.~Vajha ne láttam volna a
5064 5| odakünn megtudnák, hogy ön idebenn mit mível.~– Abban csak
5065 1| dolgoknál. Tessék máskor idefáradni.~– De magam is közügyben
5066 4| Áron lázasan érzé reszketni idegeit.~Kiment, felkölté cselédjeit,
5067 13| tartozom – szólt Perczel az ősz idegenhez, nem szégyenlve elismerni
5068 15| furfangos ábrázattal az idegentől.~– Hjaj… Bécsből – sóhajtá
5069 10| temetve.~A tábornok különös idegható borzadással fogadta e gondolatot
5070 13| lámpa mellett feküdt az idegkór, egy igen fiatal szűz, arca
5071 7| fekete hajfürtökkel, halvány, idegzetes arccal, kék szemeiben azon
5072 8| sokáig, mert ő félni fog idehaza.~Utoljára maradt a búcsúzás
5073 5| jószántából nem jövök, erővel is idehozat.~A tiszt tréfásan veté le
5074 5| megbocsát kegyed, hogy idehozattam, de a kötelesség…~– Engedje
5075 5| sikerülni kellene annak. Idehoznám ön elé az embert, elmondanám:
5076 5| azon embert. Én fogom őt idehozni. Én magam fogok neki okot
5077 15| megmondjuk, hogy már Metternich idejében is drabantkáplár és viceporkoláb
5078 6| megtartják a késő vénség idejéig, kikben a lélek sem vénül
5079 6| a hollóknak.”~Éjszakának idejére küzdetett le az ellenállás.
5080 1| hogy minek jöttek ide az ő idejét és pénzét lopni!~A kompánia
5081 7| családjaikat hagyták el, hogy idejöjjenek háborút látni, kikre, ha
5082 8| oda jelt cimboráinak, hogy idejőjenek.~Egy rejtekajtó volt ott,
5083 3| venni.~Alig volt azonban idejük az én vendégeimnek elszenderedhetni,
5084 9| fokait; a túlparton mint idelátszanak az ostromlók sáncai; amott
5085 13| volt senkinek, hogy még az idén háborút is lásson.~Az emberséges
5086 8| Numa ki akarja játszani.~– Idenézzetek – szólt Numa, s az ágy alól
5087 6| s az utasok nem fognak idetalálni többé, a város mellett körös-körül
5088 7| lovára felkapott, a másikkal idevontattam a szekeret.~– Miért nem
5089 1| melyre vészt, pusztulást idéze, de nyomorú korcs volt a
5090 8| félrenőtt válla a szánalmat idézik fel láttára. Ez az agg nő
5091 7| ki ébreszt föl újra?~Mely idéző hang költe föl régi álmodból?~
5092 5| parancs által el lehessen idéztetni.~– Kegyed sokáig nem volt
5093 6| zokogás kitölti a hangok időközeit, s belül a városból a gazdátlan
5094 2| pályaudvarban rendetlen időközökben érkező vonatok álltak meg,
5095 14| leány?~Emlékeztek-e azon időkre, mikor a patriotizmus láza
5096 8| életteljes arc, kifejlett idomos termet, nevelt, kellemes
5097 2| mesterséggel húzzák-vonják az idomtalan kompot. E komp éppen a túlsó
5098 7| elfelejteni, hogy kell jönni egy időnek, mely mindent visszafizet,
5099 8| felelé az hidegen.~– Nincs időnk késni – szólt József türelmetlenül –,
5100 8| Kolozsváron akart lenni a kitűzött időre, s ahelyett, hogy a hídra
5101 1| lettél te hőstettekben gazdag időszak, te hír mámorával ittas
5102 10| székek megfeketültek az időtől, maga az oltárkép festése
5103 11| csonka falai még küzdenek az idővel és a zivatarokkal, s ha
5104 5| kém a magyarok táborában időzik. Ezért jogom volt kegyedet
5105 3| elevenített, az megölt és idvezített.~Egy óra alatt minden leány,
5106 4| bizonyosan hitte, hogy idvezül.~A kis szürke vezér és fiai,
5107 2| Álmaikban megjelennek előttük ifjaik. Semmi más kívülök, sem
5108 4| napsütötte arcú székely ifjakat; nem marad itt egyéb, mint
5109 4| gyászfenyőfát ültess, hol a székely ifjaknak legyen miről zöld ágat törni
5110 14| a délibáb. Nem merte az ifjúnak megmondani: Eredj, ne csókolj,
5111 7| napbarnított arcán még az ifjúság virított, de homloka már
5112 8| férfit, fiával, a húszéves ifjúval.~Az apa hevesen járja végig
5113 8| alvá az ártatlan gyermek az igazak álmát.~A decurio fél óra
5114 3| hallhatólag, hanem azért folyvást igazgatott, rendezgetett rajtam valamit,
5115 1| depêche-eit már Szolnokon útba igazítja.~– Hm. Nem csupán ez irományokkal
5116 1| nem élek, csupán a magam igazolására akarom azt felhozni, a legbizalmasabb
5117 8| akárki legyen felettem, csak igazságos legyen hozzám, s népemet
5118 8| alapon a nagy épületet, s igazságot szolgáltatand azok neveinek,
5119 8| idején, voltam-e hozzájok igazságtalan valaha, egy panaszt nem
5120 3| hogy a magyarok győztek.~Igazuk volt.~Alig egy negyed múlva
5121 4| utoljára bezárta? Az Isten igéi nem voltak benne oly vigasztalók
5122 1| volt.~Az ember kilenc óráig igen-igen nyugodtan aludt.~Az ember,
5123 1| észrevéve –, e párbeszéd nem igényel tanúkat.~A miniszter intett
5124 1| kis helyet és nagy értéket igényelt.~De a keresett fekete bársony,
5125 2| úgy látszott, hogy amit ígér, meg is szokta tenni, mert
5126 9| keresztül-kasul lőhetni.~A tisztek ígérék, hogy másképp leend ez a
5127 2| hadseregéhez, s erre ünnepélyes ígéretet tőn…~A csata előtti éjjel
5128 8| Szóljatok hozzájok békítőleg, ígérjetek nekik bort, vezessétek le
5129 8| azt adom nektek vissza. Ígérjétek meg, hogy nem mentek Magyarország
5130 3| kegyed felejteni, hogy nekem ígérkezett – kötődék velem tovább.~
5131 3| szerencsétlen! El voltam rá ígérkezve. Mint szerettem volna, ha
5132 8| melyek nekünk közös prédát ígérnek. E leány itt nekünk zsákmányunk.
5133 8| miután ráriasztgattak s ígérték, hogy ha igazat mond, élni
5134 7| utasok félelme lenni. Nem ígértem-e, hogy mindenkinek, kit megkárosítottam,
5135 1| egészt bizalmas tréfára nem igyekszik fordítani, délre a börtönbe
5136 11| el álmodó lelke előtt.~*~Ígyen szólt a mese. A tábornok
5137 7| fel foguk magasztalni. Ma igyuk meg leánya lakodalmát, holnap
5138 7| kiáltának a rácok. – Igyunk egyet az egészségére tulajdon
5139 1| meghal. Még akkor is szent ihlet zárja le szemeit, s a haldokló
5140 6| mintha buzgó megdicsőülésben ihletetten imádkoznék.~– Jer velem –
5141 4| Ki tudott volna abból oly ihletten olvasni, mint ő, ki azt
5142 3| őket nekem a mama látnoki ihlettséggel lefestette, de képzeld meglepetésemet,
5143 5| III.~A nő biztos helyismerettel
5144 13| Perczel önnevétől vissza nem ijed, ott ismét pogányul szétverik.~
5145 4| emberek halála, seregek ijedése lőn. A dombot, hová ő állt,
5146 14| ifjú az öröm, a leány az ijedség hangján mondák ki egymás
5147 3| kettős kocogtatást az ajtón.~Ijedségem, elfogulásom, vagy nem is
5148 2| választva, a csatamezőét. Az ijedtebbek pedig beleugrálnak az útjokat
5149 15| az magához jöhetett volna ijedtéből, már ismét a szűk szobában
5150 10| Élő embertől még én sem ijedtem meg soha, de lelkekkel kikötni
5151 3| fenyegető képekké válni, ijédtté, remegővé egyet sem.~Engem
5152 7| után indul.~Az ismerősök ijedve fogadák mindenütt. Egy sem
5153 1| feleségedet a lengyelhez. Ijesszen rá erősen, most tudom, hogy
5154 10| akarnának innen bennünket ijeszteni, mert ha mi nem csatázunk,
5155 5| Néhány fiú utánam szaladt s ijesztgetni kezde a barlangban. Én még
5156 5| féltem annyira, mint az ijesztgető fiúktól, s így mentem szüntelen
5157 1| oldalról, földrengető dörgéssel ijesztve a levegőket. A városban
5158 13| jutott volna.~December 30-ika volt, midőn Mórnál csatát
5159 8| Családja körében ült az. Ikerfiai lábainál a földön játszadoztak,
5160 3| sőt, au contraire, igen illedelmes kettős kocogtatást az ajtón.~
5161 1| hasznos, hanem azt, hogy mi illendő. Jó professzorok váltak
5162 5| megtalálnám is, lehetne-e, illenék-e becsületes katonának becsületes
5163 2| anyát és elhagyott kedvest illetnek e hangok. Elhordod-e azokat,
5164 15| gallérjánál, uti supra, s vitte az illető hűs helyre, aholott is annak
5165 3| gondolkozott volna rajta, hogy illik-e az embert fölkelteni, mikor
5166 14| amit most fütyültél, amaz illír gúnydal, melyért háromszor
5167 11| selyemkendő födé, oly jól illő halavány, szenvedő arcához.~
5168 9| az ellenség valóban elég illojális módon nemcsak bombákkal,
5169 1| cudarság, ez lovagiatlanság, ez illojalitás! – és tudta a jó ég, még
5170 2| ott mindjárt példákkal is illusztrálva.~A porfelleg ismét elfedte
5171 2| néphagyott fehér pusztaságon.~Ilyenek voltak az ezernyolcszáznegyvenkilencedik
5172 1| értek is egy kicsinyt az ilyesmihez.~S tüstént előkeresett néhány
5173 1| legközelebb macskazenét adatok, az ilyesmin leghamarabb megízelíti a
5174 2| ütéssel levághatja kend…~Ilyforma oktatásokkal táplálta a
5175 6| ellenség?~A vezető végzett ima után közelíteni akar a nőkhöz,
5176 1| Menj vissza a sírba. És imádj istent: hogy engedjen meghalnod,
5177 6| otthonmaradt rokonok, boldogok-e? Imádják-e még a régi Istent? Szabadok-e
5178 7| bérceken nektek is van hazátok… Imádjátok Istent, hogy halálotok óráján
5179 7| azokat eleitől végig, azt imádkozák reggel-este.~Azután sokan
5180 6| megdicsőülésben ihletetten imádkoznék.~– Jer velem – szólt az
5181 7| akarta vinni, ajkai mintha imádkoztak volna. György elragadta
5182 8| jobban kezde szorulni.~– Imádkoztatok-e már ma? – kérdezé végre
5183 8| megtiltottam-e? Térdepelj le, imádkozz!~Az oláh elsápadva esett
5184 1| az országgyűlésnek milyen imádója in solidum, néhányak kivételével,
5185 5| viseli, s akit én imádtam, imádok még most is, szerencsétlen
5186 7| gyermekemnek, hogy kit foglaljanak imádságaik közé.~– Nevemet elhagytam.
5187 4| Mert lesz idő, mikor az imádságok nem hatnak fel az égbe.~
5188 7| kerestelek. Egy év óta minden imádságomban benne vagy. Ismersz-e, Basilisk!?~
5189 7| közül, kik ott magyarul imádták az Istent. Vagyonomat felprédálták,
5190 5| ujján viseli, s akit én imádtam, imádok még most is, szerencsétlen
5191 5| jelentetik, amit az asszony imént elmondott neki.~– Valót
5192 12| arcán a még friss seb csak imígy-amúgy betapasztva.~A fiatal sereg
5193 7| csillám tűnt szemeik elé, imitt-amott kigyullandó pásztortüzek
5194 1| kifejezést ugyan az elnök imparlamentárisnak nyilatkoztatott, de melyet
5195 1| az egész országgyűlés, ki imponált a kormányon, ki parancsolt
5196 8| lyánka a decurióhoz s azután Imréhez –, ő megmente téged, megmente
5197 8| felbonták a nagy sírt, s Imrét erővel elvitték onnan. Amit
5198 1| országgyűlésnek milyen imádója in solidum, néhányak kivételével,
5199 8| hallatlan erőködések után inaszakadtan zuhant le, s odalenn összetörte
5200 2| forradalmi csatákban. Az Inczédi-zászlóalj próbálta meg először Görgey
5201 12| költötte volna mind a két Indiát! úgy szerette őket! Szegény
5202 1| crawallt sem lehetne vele indítani. De jussunk csak vissza
5203 1| hozott a miniszter ellen.~Indíttattak meg ellene hasonló formátumban
5204 9| egy irányadó eszmét hozni indítványba, mely ilyenforma tervet
5205 9| kívül vagyok, hogy szerény indítványom képes volt parancsnok úr
5206 1| még Lacinál is csekélyebb individuum, mely utóbbi, hogy társával
5207 7| leányát, míg maga sorsa után indul.~Az ismerősök ijedve fogadák
5208 7| vonásaival arcaikon, azon percben indulandók Szenttamás ellen.~Ekkor
5209 15| letette, szavakba bírja önteni indulatjának mivoltát.~A szobában a veres
5210 5| hallgatott és nem mutatta indulatját.~Az úton elkezdett a granátosokkal
5211 7| Küzdött keblében a két indulatóriás. Már szinte leroskadott,
5212 5| kényszerített hangon, hanem indulatosan, fellázadtan.~– Egyesegyedül,
5213 5| szerelemféltés szítja!~A nő ennyi indulatot tudott néhány szavával fölgerjeszteni.~–
5214 1| jelt adni a kocsisnak az indulhatásra.~Perc múlva elnyelte a porfelleg
5215 2| Tacskó! Én hatvanöt vagyok. Indulj! Előre!~Sajátságos, hogy
5216 1| Még ez órában Pestre fogsz indulni. Ezen iratokat viszed, oda,
5217 2| jelt, melyre ismét meg kell indulniok.~E jelt a Tiszán túl megdördülendő
5218 7| nincs még oda Lengyelország” indulóját.~És e percben két szeme
5219 7| rácok közé tüzelt, egy-egy infernális örömkiáltás hagyta el ajkait.
5220 14| kérdésre.~Az ezredes egy ingben-gatyában jött szemlét tartani az
5221 1| arany medaillonba zárva az inge alatt visel.~A testileg
5222 1| kacagva, handabandázva és ingerkedve.~Jelen voltak a meggázolt
5223 6| összetartva, tántorogva, ingó léptekkel nekiindult az
5224 1| Halljuk.~– Az egész Zichy-féle ingóságokat elárvereltetem, így nem
5225 7| egy szekér belemaradt az ingoványba, s a rajta veszett menekvőket
5226 7| a pásztor, kákás, nádas ingoványok repülő kócsagok fehér falkáival,
5227 7| Zsivány-magyartól vettem el ingyenképpen. Pincéjéből jött, el akarta
5228 7| népet, mondák magukban: nagy innepök van a rácoknak ma, s tovább
5229 6| csüggött alá, lépései alatt inogni látszott a föld.~Térdei
5230 8| nem segítettem-e rajtok az ínség idején, voltam-e hozzájok
5231 9| csak romjaid vannak és ínséged és szomorúságod.~Hajh, nem
5232 13| jóslatot is fölültetézte ínséges következményekkel.~Megjövendölte
5233 1| az előfizetők nemsokára instanciát adtak be hozzá, hogy fordíttassa
5234 9| táblabíróőrnagytól, kinek ugyan, hála instinctusának, egy porcikája sem sérült
5235 1| A párbaj arisztokratikus institutio, és én testestül-lelkestül
5236 1| hát leülhetnek!~Ezzel az instrukcióval kitolt az ajtón, s a szegény
5237 10| történik az először, a néhai inszurrekció éppen így nézte ellenségnek
5238 10| uram – suttogá szüntelen integetve valamit.~A tábornok egy
5239 8| szeretitek egymást?~Azok némán intének „igen”-t.~– Ti boldogok
5240 1| hm – ej, ej – lám-lám” interjectióval válaszolt.~Végre fölkelt
5241 9| epizód okozott csak némi intermezzót az általános vigalomban.
5242 1| mint egy gipszpagódli.~Az interpellans képviselők ugyancsak szerencséseknek
5243 8| jutott ugyan eszébe nagyanyja intése, de annál inkább a kis szőkefürtű
5244 8| fegyveresen jöttek volna hozzám s intettek volna, hogy menjek velök.
5245 2| tiszántúli állomásnak volt intézendő.~*~Szolnok és Cibakháza
5246 12| országgyűlés követéhez azon kérdést intézni, mely annak beléptekor már
5247 2| harcvonalba.~Majd a magyarok intéztek rohamot a sáncok ellen,
5248 4| tornyából a csengő estharang intő hangjai beszélnek halkan
5249 7| bement a szegénylegény, intve Györgynek, hogy maradjon
5250 12| A kis szürke ember~(Egy invalidus irkafirkáiból)~Szegény öregapó!
5251 5| Bizonyomra ez a mesterség nincs ínyem szerint. Nyolcszor voltam
5252 9| kitörni készülő forradalmat iparkodik, de nem bír elfojtani. S
5253 8| kőoszlopaira a gobea és ipomoea örökzöld levelű folyondárindái
5254 12| nem nagy szánalommal volt irántunk, éheztünk is, amennyi belénk
5255 8| részéről az atyátlan gyermek irányában. A család többi tagjai közt
5256 9| gondolkozik, jónak látta egy irányadó eszmét hozni indítványba,
5257 4| amelyik legőszebb közöttük, irányoz, égő kanócát megcsóválja,
5258 4| ágyúi a híd védőire vannak irányozva, a fütyülő tekék hol fejük
5259 9| azt oly hidegvérű képpel irányzá a raisonnírozó homlokának,
5260 4| Lóra leányom! – Egy jól irányzott lövés a parton álló telep
5261 5| amarra figyelmezteté őt írás közben.~– Milyen különös
5262 1| Hisz ez a miniszter úr írása.~– Valóban az övé.~– Igen
5263 5| őrnagy, fel sem pillantva írásából.~– S ha én egyszer csak
5264 1| megenni. Elhiheted, hogy iratoddal én vissza nem élek, csupán
5265 1| Pestre fogsz indulni. Ezen iratokat viszed, oda, ahová címezve
5266 1| törődj vele. Elküldöm Pestre iratokkal, mikért bizonyosan főbe
5267 8| az együgyűeket.~– Jó, hát írd te neveinket cserepekre,
5268 8| s rebegve mondá:~– Légy irgalmas. Tégy jót velem. Ölj meg.~
5269 14| esküdjél, hogy nem fogsz irgalmazni nekik. El nem árulod haláluk
5270 10| Elkezdett az cigányul morogni: „irgundum gule sandikhec, csororum
5271 6| testvérek sorsát nincs mit irigyleni, s egy-egy könny, egy sóhaj
5272 6| oda a megutált életet az irigylett halálért! – szólt a nyomorék
5273 5| tudósoknál annyira sajátságos irigységből holtáig titokban tartotta.~–
5274 5| levő papírba ütve –, ez azt írja, hogy Szélakna felől oly
5275 4| ércleány~Írjunk mitológiát.~Írjuk le az év eseményeit, híven,
5276 4| Az ércleány~Írjunk mitológiát.~Írjuk le az
5277 12| szürke ember~(Egy invalidus irkafirkáiból)~Szegény öregapó! mintha
5278 1| készítve, csak alá kell írnod.~A lengyel, anélkül, hogy
5279 1| ijedten, halálra sápadva.~Az írnok volt, kit lakatosért küldtek.~–
5280 1| lehetett, míg miniszterialis írnokká nem promoveálták.~Az én
5281 1| vallani becsületes nevét, s az írnoknak bizonyítványt adni róla,
5282 1| szárnyát kivette sarkából, egy írnokot ledobott a lépcsőn, s ekként
5283 1| suttogva a pecsétőr, az írnokra célozva.~– Ne törődj vele.
5284 1| minát rejtett el a miniszter íróasztalába.~– Ki járt itten? – kérdé
5285 14| Otthon szerény munkás polgár, íróasztalánál kedélyes költő, kedvesénél
5286 1| folyna a Duna, hogy azon lap íróit bele lehetne hajigálni.~
5287 1| tudja meg, hogy én fontos irományokat viszek itt a zsebemben.
5288 1| igazítja.~– Hm. Nem csupán ez irományokkal vagyok küldve. Látja ön
5289 5| őrnagy jegyzeteket rajzolt irónnal a nyitott óra belsejébe,
5290 1| hátrarúgva a székét, s ment az írószekrényéhez, új pénzerővel jelenendő
5291 7| az ítéletet éppen most írtam alá, az embert holnap agyonlövik.
5292 7| megtébolyodva, elkezdtek egymásnak irtására esküdni össze, s véres gyűlölettel
5293 2| tartják elfoglalva, tartós, irtó tüzet intézve a feléjük
5294 8| aranyszínnel.~Messze egy irtott hegyoldalban egy kastély
5295 8| megtelepedtek, csak akkora helyet irtottak volna mindenütt, amekkora
5296 7| Nem kívánom. Töredelmes irtózattal vallom meg bűnös szenvedélyem:
5297 8| szól belőlem… félek tőled… irtózva tekintek rád… eszemet vesztem,
5298 3| nem látszott rajtuk, nem is-igen kívánkoztak szobájukba,
5299 9| templommal szemben a nagyszerű iskola.~Mindez volt! Volt, és nincs
5300 7| apádból; jövő esztendőre iskolába add, tanuljon valami jót.~–
5301 7| elvadult szemekkel. Nem ismere rám, pedig hajdan annyiszor
5302 8| szólt közbe dacosan Lupuj –, ismered törvényeinket, melyek nekünk
5303 8| benned gyilkosai egyikére ismerek; de megígértem, hogy nem
5304 2| egymástól, midőn egymásra ismerénk. Hirtelen félrekapta ő lovát,
5305 13| Azt a legkisebb taktikai ismeret felfedezheti.~– Tehát e
5306 5| a hadépítészet titkaival ismeretes. Mit tudhatom én, melyik
5307 5| szemöldtől árnyazott szemei oly ismeretesek voltak a vezér előtt.~Igen.
5308 13| hogy mi lelte ezt a vad ismeretlent, hogy úgy belekapaszkodik
5309 10| szentekkel és relikviákkal ismeretségbe jőni, csak menjünk.~A sírbolt
5310 7| hol minden gyermek rád ismerhet.~– Ne beszélj arról! Rongyos
5311 8| pillanatban mit érez belől.~– Ismerheted őket – szólt az oláh –,
5312 2| ágyúk el-elakadva a hótól ismerhetlen úton.~A hatodik nap megszűnt
5313 9| A tűzkarika elmúlt.~Akik ismerik az ilyen állatnak a természetét,
5314 5| nő súgva –, hogy e helyet ismerje valaki, még biztosítva nem
5315 5| hadsereggel egyéb hivatást ne ismerjek, mint valakit, bárha legjobb
5316 1| sem hisz, és akit kevesen ismerjenek. Eredj, mindjárt visszajöjj.~
5317 14| nyugodtan állt meg az ajtóban.~– Ismerjetek rám! – szóla s fövegét levevé.~–
5318 5| Ki ez a férfi?~– S nem ismerné ön? – kérdé a nő élesen,
5319 8| tudnád ellenségeid számát s ismernéd barátid erejét, ezt tettem
5320 7| honosított meg a fát nem ismerő homokban.~Végre leszállt
5321 13| kénytetett tölteni, s ott néhány ismerői annyira telebeszélték a
5322 9| kezdte rá, a társaság az ismerősebb nótákat együtt énekelte
5323 8| Hiszen mind jó emberek, mind ismerőseim, odamegyek hozzájok.~– Rossz
5324 4| mertek bennünket befogadni ismerőseink, féltek, hogy üldözőink
5325 9| vígan szokott mulatni ifjabb ismerőseivel. Ó, akkor az emberek sokkal
5326 1| találkozhatott mindenféle ismerősökkel, kik mindig tele voltak
5327 1| pedig elmentem egy helybeli ismerősömet felkeresni. Egy óra múlva
5328 7| rokonaimat legyilkolták. Ha volt ismerőstök ott, vegyetek gyászt, mert
5329 6| Akit a legvénebbek sem ismertek fiatalnak. Aki meghalt szívszakadásban.~
5330 11| vezér kérte a hölgyet, hogy ismertesse meg e mesével, mit igen
5331 7| pusztákon. Sehol út, sehol egy ismertető-jel nem látszott, itt-ott csenevészett
5332 1| elég világosan, s újólag ismételé.~Itt nem vétkes hanyagság,
5333 9| manoeuvre-et kétszer hagyta magán ismételni csókolnivaló hidegvérű képpel.~
5334 10| kétszer-háromszor hagyták ismételtetni a kérdést, anélkül, hogy
5335 3| ajtót, sőt a kocogtatás ismételve lőn, s csak szavamra nyílt
5336 7| azután félénken széttekintve ismétli: „Szenttamási György kezéből
5337 11| a harcot oltáraért, ősi isteneért.~A várúr azonban nagyot
5338 8| biztatá őket az özvegy.~– Az istenért – rikácsolt közbe Simon –
5339 7| szomszéd népektől, mit várhat istenétől, ha nagyobb népekkel eredett
5340 8| lyánka homlokát, még egyszer istenhozzádot monda rokonainak, s piros
5341 9| négyölnyi magasról a különös isteni gondviselés épkézláb lesegíté,
5342 9| megkísérteni csupa vakmerő istenkísértés és életkockáztatás lenne.~–
5343 7| volna törvénynek, embernek, istennek, nem elhajtottak-e mindenünnen.
5344 4| könyvet, hogy beszéljen Istennel, mielőtt azon útra kelne,
5345 1| loptam soha. Esküszöm az istenre, hogy nem láttam a miniszter
5346 15| szót szólna, s végtére elég istentelen nyilvánságosan tust inni
5347 4| ez nem aludnivaló idő az Istentől. Jöjjön ki, Áron apó.~Az
5348 5| bírt öt-hat ló vontatni az iszapos úton; maguk a katonák tolták
5349 1| olyan embert, aki madeirát iszik? Pedig jobb lett volna,
5350 10| nevetve a tábornok –, most iszkiri nekem mondj szerencsét.
5351 7| poharaiból nagy danolás közt isznak s oly dühvel járják a táncot,
5352 3| borzasztó! az rettenetes! az iszonyatos! azt még regényben sem olvasád
5353 14| van rejtve.~A leány néma iszonyattal nézte az alvó arcát.~Oly
5354 14| város vérpiros fényénél iszonyúan folyt tovább a csata.~A
5355 8| arcaikon a vérszomj még iszonyúbb eszmék pokoli vigyorgásával
5356 1| tudta a jó ég, még mi minden iszonyúságot nem.~– Mi baja annak a fiúnak?
5357 2| embervérontás volt.~A vén huszár itatja minden pajtásait, sok pénze
5358 2| áll lábán, s még folyvást itatná, az váltig szabódik.~– De
5359 7| anélkül, hogy etetni vagy itatni kellene, s mégsem fárad
5360 8| melyikünk mit tett, abból ítéld meg aztán, ki a legbátrabb
5361 8| sikoltozás bizonyítá, hogy az ítélet végrehajtatik.~A decurio
5362 1| törvénytelen. A megöltnek törvényes ítélete nincs, vagyonait elfoglalni
5363 1| Másnap ki kellene mondatni az ítéletnek a hűtlen miniszter fejére,
5364 9| parancsnok komoly arcából azt ítélte, hogy bizonyosan e tárgyról
5365 11| tizenhárom tábornokát halálra ítélték és kivégezék, egyedül ő
5366 9| azonban egész ebéd alatt itta a vizet, hogy egy gödény
5367 5| szemek minden tekintete ittasabbá tette, még közelebb simult –
5368 5| mint azon öröm, mely kegyed ittlétét ünnepelteti velem.~– Én
5369 8| monda a decurio. – Aki végül ittmarad, annak egyedüli joga van
5370 8| Aki fél, nem kénytelen ittmaradni – felelé nekik szárazon
5371 8| a leányhoz.~– Hiszen én ittmaradok, de mit nyerek vele? Tudom,
5372 8| vele? Tudom, hogy te is ittmaradsz, s mindkettőnket elvisz
5373 5| IV.~Az özvegyasszony hazaért
5374 9| hordani az ételeket. Evés és ivás közben lassanként kiderültek
5375 8| borvirágos piros képe van. Első ízbeli rokon a családfővel, ki
5376 4| s a kis hímzett karszék ízei ropogtak, csikorogtak magukban,
5377 7| Megálljatok! – kiálta, minden ízeiben reszketve –, mit akartok
5378 3| különös hév fogott el minden ízeimben, szinte kedvem lett volna
5379 8| tettétek ezeknek testét?~– Ízekre téptük s elszórtuk az országúton.~
5380 7| Kínozhatsz, széttéphetsz ízenként, elég sokan vagytok hozzám,
5381 11| keresztyén király hadat izent azoknak, kik fehér paripákkal
5382 7| György, a halálra ítélt izgató.~Kiértek a mezőre, a nap
5383 10| címere.~– Mi ez? – kérdé izgatott kedéllyel a sekrestyéstől.~–
5384 1| töméntelen gyűrűk, mellkövek, az ízlés minden választásainak eleget
5385 8| helységbe.~A kastély maga egy ízletesen épült úri lak, zöld ablakredőnyökkel.
5386 8| helyett, dühtől és győzelemtől izzadó arccal.~Az özvegy rettentő
5387 7| ruhában, halavány arccal, az izzadság csorgott le homlokán.~–
5388 12| kis szürke ember az egész izzadsággal fogamzott német dikciót
5389 7| Kétszer-háromszor elmentem azon, a nő izzadva hordta a köveket, lábai
5390 3| valamennyi derekalj alá izzasztó fürdőt venni.~Alig volt
5391 1| megtakarított.~A csodálat „ah”-ja röppent el a pecsétőr ajkairól
5392 8| szegélyzett virágágyakban kora jácintok és anemonék nyílnak, s a
5393 4| házaitok lerontatnak…~A ti jajgatástok elhallik a szomszéd országokra…~
5394 6| városba, megzendüle az nagy jajkiáltással.”~„Micsoda kiáltás az? –
5395 2| ágyú bömböl – csak emberi jajszó nem vegyül még a zajba.
5396 13| szőlőktől, midőn az útfélen egy jajveszékelő svábot találnak, ki szekerével
5397 15| vette – galléron fogá a jámbor szegkovácsot, s brevi manu
5398 8| egy-egy zsinóros cseléd jár-kel őgyelegve vagy a küszöbnek
5399 2| A hatodik nap megszűnt a járás-kelés! Az utósó gőzgép is megérkezett;
5400 3| Mindeniknél merészebb volt járása, arca legbátrabb, szemei
5401 7| redőiből, a szemek tétova járásából, s megismeri, hogy kedvesének
5402 2| Szolnoktul mintegy két óra járásnyira ütött éjjel tanyát. Csatarendben,
5403 5| ily éjszakában…~– Nem első járásom ez ily időben és utakban.
5404 9| ő már legjobban tudja a járást.~– Nem arra, nem – kiálta
5405 8| magyar urak álruhában hozzam járdogálnak, s arcodat éjjel látták,
5406 2| a Zagyva vize s a Tisza járhatlan mocsárai védnek, míg alulról
5407 1| elmehetett az ember a nagyerdőre, járhatott térdig a sárban és találkozhatott
5408 5| kéz van, néhány óra alatt járhatóvá tehetni azt. A folyosó ágyúk
5409 8| ifjúval.~Az apa hevesen járja végig a szobát, a fiú az
5410 10| tuterone mangyéra, úgy ne járjak, mint a minap, hogy jól
5411 7| közt isznak s oly dühvel járják a táncot, egy középre állított
5412 8| fordulva, ki megindulás nélkül járkált a szobában fel s alá.~–
5413 2| sorban. Rossz, csikorgó járművek a göröngyös felfagyott úton,
5414 4| kerekeken álló csodálatos járművön, napestig kongás, ráspolyzás,
5415 6| mintha nem is a földön járna. Mintha a mankók helyett
5416 2| vendégszeretetlen pusztaságba, hol napi járóföldre van egy helység a másiktól,
5417 10| tíz esztendeje, hogy vele járok, ha füttyentek neki is,
5418 2| éjjel dörgött és fütyült a járókelő gép. Vörös tűzszemei messzire
5419 7| egyszer, vége lesz hírének.~– Jarovácnál láttam őtet az égő város
5420 14| Holnap ilyenkor itt lesz Jarovácon.~– Esküszünk, hogy nem lesz! –
5421 14| harsogó zenével vonult be Jarovácra a magyar had. A téli hadjárat
5422 11| nélkül? vagy tán látogatni jársz ide valakit, ki sírjából
5423 5| kémjének tartotta, s ekként járt-kelt szabadon egyik táborból
5424 9| mindenkit, ki hozzá tisztelkedni járult, másnapra meghítta magához
5425 14| mindig enyészetesebben járva végig az utcákon házról
5426 7| elkezdett valami szellemi járvány kiütni a külhonban elhelyezett
5427 1| vegzálnak, hogy dupla vagyok.~A játék ezalatt tovább folya, a
5428 5| hazudó arcvonalmak színpadi játéka fölött!~– De mindenekelőtt
5429 9| közelben igen mulatságos játéknak találta.~Csak a táblabíró-őrnagy
5430 8| Ikerfiai lábainál a földön játszadoztak, ő maga a kisded gyermekével
5431 1| hogy érzik, miként fejükkel játszanak, de az is, hogy végtére
5432 5| gyermekek voltunk s virágokkal játszánk… Virágokkal akkor, most
5433 7| csákóján az alkony fénye játszik. „A kapitány” mormogja mindenki.~
5434 1| a puncs.~– Köszönöm, nem játszom, igen nagyba megy itt. –
5435 1| egyik asztalnál diabolkát játszottak vagy hatan, nagyon el voltak
5436 1| csak loptátok a hazát, kik játszottatok mindennel, ami szent; ti
5437 5| torkolatjánál olykor bújósdit játszottunk. Egyszer rossz gyermekek
5438 4| magasra, fekete füstfoltot játszva a szoba fehér padlatára.~…
5439 7| Ott veszett a szépe, a java a seregnek a hosszú táborozásban,
5440 5| földalatti utat; elkezdé serege javát azon keresztülszállítani.~
5441 3| komplimentjainál, az a je ne sais quoi nagy fekete
5442 9| Hozzátok elő a batteriákat.~Jégben hűtött pezsgőpalackokból
5443 2| kiknek bajuszán, szakállán jégcsapokat vert a deres zúzmara.~Majd
5444 7| látszott, itt-ott csenevészett jegenyefákkal benőtt buckák, miket behordott
5445 6| hízelgő folyondár a sugár jegenyéhez.~E leánykát Arankának híják.
5446 9| ágyútűz megkímélt, nekijött a jeges árvíz, s mind, mind ledöntötte…~
5447 4| lehajlott hozzá, homlokára jéghideg csókot nyomott s fényes
5448 4| kezét. Az öreg érzé az ujjak jéghidegségét, de nem azoknak nyomását.
5449 4| befagyott részére, s ott a jégre leugrálva, csoportosan jöttek
5450 4| melynek lapját most szétzúzott jégtáblák s egymás hegyén-hátán kapaszkodó
5451 4| gallyai halkan verődtek a jégvirágos ablaktáblákhoz.~…A hímzett
5452 7| lengyel özvegy már fél év óta jegyben járt a délceg huszárkapitánnyal,
5453 2| egymás ellen harcoltok! Az én jegyesem testvérem jegyese ellen.
5454 1| mire a debreceni cívis azt jegyezte meg, hogy a főápolónő a
5455 9| békét hagynának ezúttal – jegyzé meg az ismerős táblabíró-őrnagy,
5456 1| rendőrminiszter!~– Szentséges Jehova, mennyit kell annak tudni,
5457 14| fegyvereiket, s adjanak hírt jeladással az elrejtőzötteknek. A bosszú
5458 4| összecsókolgatták, diadalaik jeleit feltűzték oldalára, s ha
5459 9| kezde maradozni, világos jeleivel a magát skizzírozni törekvés
5460 8| Mire kérdezné e nép, hogy jelen-e az idő, melyben meg lehet
5461 1| írószekrényéhez, új pénzerővel jelenendő meg a csatatéren.~Aki látott
5462 1| tagadhatatlanul, hogy e jelenés után az országgyűlés nyakára
5463 10| kedvetlenebbül érzé magára hatni a jelenetet.~A katonai harcmenet kitért
5464 2| vén lengyel katona, ki e jelenetnek tanúja volt, azt mondá felőle: „
5465 1| lehet fogalma a következő jelenetről, senkinek másnak nem.~A
5466 9| idő. Ni, most egy tüzér jelenik meg a sáncon, ki lehet venni
5467 1| festette le senki arcodat. Most jelenj meg nekem az éjfél óráiban,
5468 10| ismeri az utókor?…~Kinek jelenlétét nagy keze csodái hirdetik
5469 9| rendén kívül, tanúsíták a jelenlevő bizalmas urak helybenhagyó
5470 14| fáklyafénynél dühödt arcok jelennek meg, kardok, handzsárok
5471 4| Én veled leszek, és ez jelensége, hogy én küldöttelek tégedet.”~
5472 9| mindenkit, s miután segédei jelenték, hogy az előkészületek meg
5473 5| mikben szórul szóra az jelentetik, amit az asszony imént elmondott
5474 2| volt vágva Szolnoktul s nem jelentheté meg, hogy azon nap estéjén
5475 10| várandja fegyvereiket.~Egyszer jelentik a tábornoknak, hogy egy
5476 4| egyes szókat, gyakran minden jelentőség nélküli, még gyakrabban
5477 12| ki ne könnyezett volna a jelenvoltak közül, de e pillanatban
5478 9| közűlök legkivált azzal a jeles, kitűnő férfiúval igen kedélyesen
5479 8| kard, arcvonásain ős római jellem.~– A decurio! – mormogának
5480 11| suttogja magában, s jó jelnek tekinti, és azután egész
5481 6| kapu felé tart. Sír van jelölve az úton keresztbe.~Az előtt
5482 5| álruhákról.~– Elébb a tábori jelszavakról. Az álruha egyszerű polgári
5483 1| gerilla-sereget, mint egyetlen jelszóra, kürtök rivalltak mindenfelé
5484 10| A huszár megköszönte a jóakaratot, de csak úgy tétovázva settenkedett
5485 5| Tábornok úr, ön férjemnek jóbarátja volt! Artúr! Ha én azt mondom,
5486 8| szüksége van. Kérdezd meg jobbágyaim bármelyikét, van-e közöttük
5487 8| azt a család néhány hív jobbágyaira bízva, útnak indítá a hegyek
5488 6| kellett élnünk a nálunknál jobbakat, túl mindent, akit szerettünk.
5489 8| hófehér szemöldeiben.~Mellette jobbfelől legidősb fia ül, Bárdy Tamás,
5490 9| de ki aznapságtól fogva a jobbik fülére még most is nagyot
5491 7| jókor jöttél, hogy együtt jöhess velünk Magyarhonba. Nem
5492 15| valami veszélyes komplottnak jöhet nyomára.~Mi kell egy szegkovács
5493 3| hogy az én quadrille-omra jöhetne a sor.~Hanem eközben sok
5494 5| amikről azon gondolatra jöhetnék, hogy kegyed nem mond mindig
5495 6| tűzd fel lobogónak, úgy jöhetsz be városunkba.~– Szíveinken,
5496 6| elvennetek. Pihenni sem jöhettek ide. A nyugalom elköltözött
5497 8| meg a többieknek is, hogy jöjjenek ide. Azt a pénzt, ami a
5498 7| meg, nyomorult leányomat. Jöjjetek ide, gyermekes apák, gondoljatok
5499 6| most is odavannak, nem is jönnek vissza.~ ~Nagy sírása
5500 7| prófétái, hogy onnan sohasem jönnék többet vissza. A bíró vagy
5501 7| ott halálod helyett… És ha jönnél vissza, s a nép, mely eddig
5502 8| Miért kelle ily későn jönnöd!~Az ifjú kezét nyújtá neki.
5503 14| nekik. El nem árulod haláluk jöttét, elveszed fegyvereiket,
5504 4| helységen keresztül.~– Honnét jöttök? – kérdé az öreg.~– Agyagfalváról!~–
5505 5| hanem önt megmenteni volt jöttöm célja. Jőjön velem.~A nő
5506 8| leszek a bérceken, hogy jöttömről társait előre ne értesíthesse.~
5507 8| egy nőcseléd észrevette jöttüket, s halálos ijedtében elsikoltá
5508 2| közbeeső vendégfogadókból, jöttüknek hírére, eleve megszökött
5509 5| fölöttük levő bányák megszűnnek jövedelmezni.~– S e tunnelt, úgy hiszed,
5510 13| tétovázva felelt.~– Egyike – a jövendő – legnagyobb – hadvezéreinek.~
5511 10| magának belőle, ha annak azt jövendölé, miszerint igen sok embert
5512 13| sok mindenféle csudákat jövendölt előre, amik közül egyik
5513 3| hurcolkodás mindenfelé, jövetelük hírére azt hittük, hogy
5514 8| hogy a leány nyakába esik a jövevénynek, míg az hevesen szorítja
5515 8| kaszát, s útját állta a jövőnek.~Imre hidegvérrel mutatta
5516 5| Erbschachtok, melyeknek azon jogaik vannak, hogy a fölöttük
5517 5| vizeiket leszivárogtatja; ezen jogaikat azonban elvesztik, ha egy
5518 1| az országgyűléssel azon jogkifejezést, miszerint a „res servando
5519 5| táborában időzik. Ezért jogom volt kegyedet elfogatni
5520 8| mondd neki, hogy én mégis jogtalanul bánok vele, mert nem hívom
5521 1| mikért bizonyosan főbe lövik. Jojcakát.~A pecsétőr eltávozott.~–
5522 9| föl, ti buzgó hitsorsosok, jőjetek elő rejtekeitekből, templomtök
5523 1| kezdett ez ötletre nevetni, jókedve csupán azáltal zavartatván
5524 9| vigadó társaság szilajult jókedvét.~A zene mindenféle magyar
5525 10| Miska? – kérdé a huszártól jókedvűen.~– Igenis szolgálatjára,
5526 8| fölé dobogó híd van építve jól-rosszul összetákolt gerendákkal.~
5527 8| Utoljára maradt a búcsúzás Jolánkára.~Szemeit lesütve közeledett
5528 8| eltávozottakra gondolt magában, s oly jólesett neki arra gondolni, hogy
5529 10| hogy az öreg háziúrnak jólesik a magyar szót hallani idegen
5530 8| álmodott. A szorgalom utáni jóllét az, mire e népnek szüksége
5531 2| csillogó vitézek, nehéz, jóltartott harcméneken.~Csinos, rendesen
5532 12| vagy leteszik a fegyvert? Jőnek-e, merre vezetni fogom?~S
5533 3| mintha csak az étteremből jőnének.~Csak az én táncosom nem
5534 8| ide fog jőni, ide kell jőnie.~– Miért hiszed azt?~– Mert
5535 8| visszataszító külsejét megelőző jóság által megcáfolni.~Mellette
5536 10| Eszébe jutott a boszorkány jóslata.~„Mig a temető lakosai nem
5537 10| tábornok nevetve fogadá a jóslatban foglalt bókot, s néhány
5538 10| hagyományok között… Rejtélyes jóslatokban, sírok szózatában, csaták
5539 13| bekövetkezett fátum még a jóslatot is fölültetézte ínséges
5540 10| néhány darab pénzt adatva a jósnőnek, víg beszéd közt tovarobogott
5541 7| visszafizetem elrablott jószágát, templomot akartam építeni
5542 2| hánytak le mindenféle uratlan jószágot, mikért senki sem volt felelős.
5543 8| zavaros kiáltozásaiból ítélve jót-rosszat.~Végre elhalt a zaj. A támadó
5544 8| imádkozott, míg végre eljött a jótékony nemtő, az álom, szemeire,
5545 14| Rettenetes ordítás követé szavait jóváhagyó tetszéssel.~– Ha mi nem
|