11-arkos | arkot-bevet | bevev-csina | csino-elcse | elcso-eltak | eltan-fabol | facsa-feszk | feszu-gondo | gondv-harom | harsa-husza | huszf-jovah | joval-kever | keves-korul | koss-lefut | legal-magne | magos-megta | megte-negye | negyo-ossze | osven-pirul | piski-rovid | rogyi-szall | szalm-szori | szorj-tessz | test-utott | utted-vesze | veszh-zuzot
Rész
5546 4| oldalról erdőktől megvédve, jóval magasabb a bal partnál,
5547 7| van engedve nekünk, hogy jóvátehetjük elmúlt életünk vétkeit egy
5548 5| a mámor is elég, míg ide józanság kell.~– A halál nemei közt
5549 8| rikácsolá az ősz, elrángatva Józsefet az ablaktól –, nem szabad
5550 8| Innen apja testvéréhez, Józsefhez ment búcsúzni.~Családja
5551 6| De senkinek annyi, mint Juditnak, a büszkelelkű nőnek, és
5552 6| látni, s mikor meglátta Juditot, onnan fölülről utána kiáltott.~
5553 11| emelkedni nem bír?…~*~Múlt év júliusában Miskolc felé járt a magyar
5554 15| megint elmúlt. Vala ekkor június nem tudom hányadika.~Az
5555 4| és a halál örök.~Hőséges júniusi nap volt. Erdély határának
5556 5| kellett volna, hogy szobájába jussak, ott lehettem volna, míg
5557 10| küzdelmes csaták véres jutalma, a messze szárnyaló hírnek
5558 14| fényes győzelem után a harc jutalmául ily magasztaló szókkal örvendezteté
5559 7| üldözve vagy, hogy fejedre jutalom van téve, és azt is tudom,
5560 7| Mielőtt azonban szóhoz juthatna, kiugrat elébe négy huszár
5561 14| örültek valahára födél alá juthatni s annyi nélkülözés után
5562 5| felét elvesztheted, mégsem juthatsz keresztül, de ha e telep
5563 14| oroszlán, kedvese ölében nem jutnak eszébe csatái, de viszont
5564 1| Nem csaltam-e meg.~– Hogy jutottál hozzá? – dadogá csalatkoztában
5565 14| mintha nem tudnám, hogy miért jutottam e kitüntetéshez, kérdezém,
5566 12| ellenség országában?~Egy hídhoz jutottunk.~Itt megállította seregét
5567 3| fogom nyugtatni, ha eszébe juttatom, miszerint keringőt nem
5568 14| utcákon házról házra, s eszébe juttatva a szerb nőknek, hogy az
5569 1| ráncról arcán gyanítám, hogy kacag. Amiről később feketére
5570 12| hangulatának a legjoviálisabb kacagásra nem fordulnia. A kis szürke
5571 3| voltam zavarodásomat hangos kacagással elrejteni.~– Nono, mind
5572 1| bele. Rejtsd el arcodat.~De kacagj fel, és tartsd arcodat az
5573 10| bosszúsága mellett is el nem kacagnia magát.~– Tehát azok az emberek
5574 8| feketére festett pofával kacagó társai előtt.~Ez még inkább
5575 3| megszorítá vele.~Örültem, kacagtam, magamon kívül valék.~–
5576 5| lenni; az asszony tréfált, kacérkodott, az ifjú tiszt mindig szorosabban
5577 9| nyerte vele, hogy egy eleven kackiás menyecske kiidézte ülőhelyéből,
5578 6| mely alól hosszabb másszínű kaftán látszik elő hosszú ujjakkal,
5579 7| hajtja gyulyáját a pásztor, kákás, nádas ingoványok repülő
5580 10| gyöngeség. Az oroszlán is fél a kakaskukorékolástól. Élő embertől még én sem
5581 14| járta be az éjszakát, künn a kakasok az éjfél utáni első szót
5582 8| s a kezében volt nehéz kalapáccsal fejére csapott a könyörgő
5583 1| nem kötnöm.~Pro primo a kalapjáról akkora vörös toll lógott
5584 4| legyen miről zöld ágat törni kalapjukra a nagy menyegző napján.~
5585 1| elég. Nekik egészen vörös kalapot kellett hordani, hogy tudhassa
5586 9| akarták leönteni, egy pláne kalappal akarta lefülelni, mint valami
5587 2| erőpazarlással, igen sok és igen nagy kaliberű ágyúkkal voltak megtámadhatók,
5588 1| szokás a menazsériákban kalitkázott bohókás evetkéknek és tengeri
5589 8| hámorok pörölye s az érczúzók kallói hallgattak mindenütt.~Imre
5590 8| most fejedet mutogatnák ott kalpagod helyett.~A tömeg megállt
5591 8| szögletbe vonult.~– Neved kalpagodra volt írva? – kérdé tőle
5592 8| feleselni, s a póznára tűzött kalpagot nyújtogaták felé.~A decurio
5593 9| épült városházad, pompás kálváriád, nagyszerű köziskolád a
5594 10| fél óra óta attakirozzuk a kálvinista temetőt.~Erre lehetetlen
5595 1| mind valamennyit bevetem a kályhába, hogy ha elfognak, nálam
5596 12| szürke köpenyben, feszes kamáslikban; egyik arcán a még friss
5597 8| törvényeinket jobban, mint te, kamasz. Közosztály minden zsákmányból;
5598 1| gyűrűkből a pompás faragványú kámeák, a boglárokból a ritka nagyságú
5599 8| gagyogó kisded ült, ezüst kanállal kis kövér kezecskéjében
5600 15| Bécsből – sóhajtá amaz, kancsója fenekére tekintve.~– Mi
5601 8| leégett kanócot, s azt a kandalló tüzébe vetve, odalépe a
5602 6| maradjanak nyitva, rakjon tüzet a kandallóban, a gyermekek forraljanak
5603 4| helyéről; néha csendes estéken kandallóvilágnál hallani fogod az agg bútort
5604 9| eleven mellvédeik mögül kandi fejecskéiket, nem foghatva
5605 4| legőszebb közöttük, irányoz, égő kanócát megcsóválja, s perc múlva
5606 4| süvegét elhajítva, s égő kanócával a folyam felé mutat, melynek
5607 4| áll az ősz maga, kezében kanóccal és szól: „ne hagyj el, leányom,
5608 7| magadat elhatározd; lovad kantárjánál fogva erőszakkal viszünk
5609 8| Imre, s azzal az egyik ló kantárját átvéve, felveté magát a
5610 2| kezével lova fejét tartva fel kantárnál fogva, másik kezében kivont
5611 7| közülünk, az elsőket, akik kantárodhoz nyúlnak. Akár engem, én
5612 8| térdeivel a reszkető állatot s kantárszíjával erősen nyakára vágott, mire
5613 8| kezével, a meredek szerpentina kanyarulatain merész robogással nyargalt
5614 6| Predialó felől a hegyút kanyarulatán a távolban magas porfelleg
5615 9| míg a nehéz bomba lomha kanyarulatban emelkedett mindig fellebb,
5616 8| győztek vele haladni.~Egy kanyarulatnál végre kitűnt a völgy. Látszott
5617 2| védpontot vesztenek, egy kanyarulattal el vannak vágva a városba
5618 4| jégtáblák s egymás hegyén-hátán kapaszkodó emberek tömegei fedék, kik
5619 8| őt keresztülszúrtam.~– Én kapaszkodtam fel legelöl a hágcsón.~–
5620 4| szekerébe fogatott, ásót, kapát hozatott velük, s még azon
5621 5| esetre, ha az ember tetten kapatik.~– Csak egy kis ügyesség,
5622 4| a könyv tábláit, s annak kapcsait kiakasztva, feltárta.~Ahol
5623 7| kapitány.~A huszár megragadta kapitánya lovának zabláját, túlfelől
5624 7| huszárok legdélcegebb hőse – a kapitányért.~Gróf K**nszky Anna, szép
5625 7| őrültek házában ül a huszárok kapitányja, búsan, mélán mondogatva
5626 2| zászlót, még egy másik le nem kapja azt onnan s szuronyára tűzve
5627 1| hogy ha elfognak, nálam ne kapják. Nem nagy tüzet ad ugyan
5628 1| órakor beültek, hogy helyet kapjanak.~Künn a piacon nézdelték
5629 14| megérdemlitek, hogy új szalmát kapjatok!~A rác nők megelőző arccal
5630 2| rekrutának.~– Hát kend mit kapkodja félre a fejét? Mindegy a
5631 1| zászlóaljamból, csak egy akkora kis káplárkát, mint a kisujjam abból a
5632 1| oda érte magam, csak egy káplárt küldjek el a zászlóaljamból,
5633 1| az árverés által gyanút kapnak. Hiba lesz önnek fegyvert
5634 5| kegyedet oly állításokon kapnám, amikről azon gondolatra
5635 10| legszélső őrszem túl volt a kápolnán, s ahogy a tábornok mellette
5636 11| mint napsütötte fölleg, kápráznak el álmodó lelke előtt.~*~
5637 1| elkártyáztad a pénzt, amin kapszlikat kellett volna venned a felső
5638 5| Késő estig harcoltak, sebet kaptak eleget, de még halottjuk
5639 14| kérdé tőle: – tán sebet kaptál, jó fiú, hogy oly halovány
5640 5| hadnagy –, éppen parancsot kaptam, hogy mihelyt megérkezik
5641 1| még vár valakit.~– Most kaptunk friss kecsegéket a Tiszából –
5642 8| meghalt.~E percben ledőlt a kapubálvány, a vaskapu kifordult sarkából,
5643 6| említeni, hátraesék székéből a kapufélen és meghala.”~ ~A temető
5644 8| előtt állott.~A lerombolt kapuhoz támaszkodva egy félrészeg
5645 8| egy kőoszlopát a vasgádor kapujának iparkodtak nagy hámori pöröllyökkel
5646 7| volna megkérdeni, mikor a kapun bejöttél, hogy mi ünnep
5647 8| hallatszott fel erre; a kaput ostromlók szétugrottak,
5648 1| meghunyászkodva előkeresék téli kaputjaikat, s egyenként elosongatának.
5649 2| örökös hátrálást és az egész kaputos világot, mely előlük minden
5650 13| s most azután ordított a kára fölött.~– Micsoda falu ez,
5651 7| mogorva arccal emelte fel karabinját.~A bíró ismét intett az
5652 7| leszállt lováról, leoldta a karabint a nyeregkápáról, a többiek
5653 2| deres zúzmara.~Majd egész karavánok, gyalog, szegényes ruhában,
5654 1| mindenféle szolgálattevő lelkeket Karcag városában, amiért őt kész
5655 1| bevallá.~*~Útban voltam. Karcagon, míg lovakat váltottak,
5656 13| meg is cselekvé, s miután Karcagról írt nekik egypár levelet,
5657 6| csengését s termetök életerős karcsúságát megtartják a késő vénség
5658 5| futó századjától, letépte kardbojtját, felvett egy elhajított
5659 2| Azért nem szeretem én a kardcsatát, kedvesebb előttem az ágyú,
5660 8| már régóta nem tudott. A kardcsörgésre kérdezé, hogy ki jő.~A kis
5661 3| Végre sarkantyús lépteket és kardcsörgést hallok az előszobában, de
5662 6| teneked e mankók helyett kardhoz, szuronyhoz szoktak volna
5663 1| ilyenkor becsületes ember kardjához nyúl és megverekszik.~–
5664 2| jutott, elvagdalták azt kardjaikkal.~A kompot az elszakadt kötélnél
5665 2| feltartja az kardját és kardján a zászlót, még egy másik
5666 2| ki-kivillanó egyenes és görbe kardokat, s ha olykor a szél elkapja
5667 4| egyenesre ütött kaszákkal vagy kardokkal voltak ellátva, miknek mostani
5668 1| dehonesztáljon, mert ha itt volna a kardom, mindjárt karmonádlinak
5669 1| riaszta fel. Kocsizörgés, kardzörgés, ajtózörgés, káromkodás
5670 8| mellől előbukkant.~Imre kardzörgése verte fel őket családi mulatozásaikból.
5671 14| sipkája.~Csókról álmodott, s kardzörgésre ébredt.~– Fuss innen! –
5672 7| kiugrik egy fiatal altiszt a karé soraiból, egy szökéssel
5673 2| hévvel az ütközet. Négyszögű karéjban áll ki a síkra egy ezred
5674 2| alakultak hirtelen négyszögű karéjjá s sortüzeket adtak a közelgő
5675 9| csillagos égen, fényes tüzes karéjt írva maguk után.~Tűzfarkát
5676 1| alakod, midőn sírást hallasz. Karének az, millió és millió ajakról.
5677 7| vesztőhelyre az elítéltet.~Karét formálva lovagoltak a huszárok
5678 4| iszonyú ordítással dőlt a híd karfájának, mely letörött alatta, esni
5679 1| mikor a temető elbocsátja kárhozott lelkeit, kik nem tudnak
5680 8| tajtékot túrtak, szemei véres karikákban foroptak, arca kék volt.
5681 14| iparkodott az kifejleni az ifjú karjaiból, mindannyiszor felébreszté
5682 6| A székely nők felvevék karjaikba az elhunyt aggot, kinek
5683 6| kioltotta, s bevitték őt karjaikon árván maradt városukba,
5684 6| az én hangom? Mik az én karjaim. Szavam nem hallatszik a
5685 7| enyimet!~Ekkor felemelte karjain a gyermeket a szerencsétlen
5686 7| nevezi s meg-megölelgeti apró karjaival.~Előtte egy nő áll, kötényével
5687 7| hunyt szemű gyermekkel karján úgy állt meg közöttük, mint
5688 1| volna a kardom, mindjárt karmonádlinak aprítanám, aki cigánypecsenyéje
5689 13| kész táblabíráknak nem kis kárörömmel monda neki:~– Öcsém, Mór,
5690 8| s midőn kifejle az ölelő karokból, édes fájdalommal rebegé:~–
5691 1| hagyva mindenütt, hangos káromkodással eltávozott, s hazáig valamennyi
5692 3| előszobában, de még semmi káromkodást, sőt, au contraire, igen
5693 1| Ejnye, ilyen adta-vette – káromkodék mindig magasodó hangon,
5694 7| azokat maguknak, sírtak, káromkodtak és megtanultak könyv nélkül
5695 10| Sarkantyúért fület! – szólt nagyot káromkodva, s ismét elnyargalt. Az
5696 9| volt az, ki őt fölkeresé, karon fogva fölvezette a bástyára
5697 8| amint rokona ősz fejét egy karóra szúrva fölemelték, azon
5698 8| Karszékében ült, előtte karos ezüst tartóban két szál
5699 8| fölemelték, azon embert, ki e karót kezébe fogta, lelövé, egy
5700 9| melyben az eddig kiállottakért kárpótlást látszott magának venni,
5701 1| magát, melyért aztán másnap kárpótlásul a Közlönyből halálra unhatta
5702 5| le a vezér által ajánlott karszékbe.~A vezér szemben vele megállt,
5703 8| volt zárva.~A nemes felkelt karszékéből, kardját felvette az asztalról,
5704 4| látogatni lejár.~Hímzett karszékemet ne tedd el helyéről; néha
5705 4| maga mellett a hímzett karszéken leányát látta ülni, a szép
5706 10| a dombos állásponton.~– Kartáccsal kell tölteni, annak hatása
5707 7| a többit. Mikor egy-egy kartácságyú a tömegbe szorított rácok
5708 4| túlparti ágyúk oly erős kartácstüzeléssel fogadák, hogy kénytelenek
5709 1| napjaiban nem átallanak kártyaasztal mellett éjeket tölteni.~
5710 1| összetörött, egy ökölütéssel a kártyaasztalt kettéhasította, a bundáját
5711 1| nonchalenc-szal vette fel ismét kártyáit és kérdezé: – Mi a visi?~
5712 1| kézrül-kézre, miket a parasztvilág kártyáknak nevez.~Az egyik asztalnál
5713 2| mulatnak, beszélgetnek, kártyáznak, éjfélig eltelik bizalmas
5714 13| falu ez, földi? – kérdé a kárvallottat a tábornok csupa merő kíváncsiságból.~–
5715 1| coquettírozhatott a város karzati szépeivel.~Azután elmehetett
5716 1| országgyűléseken, midőn a karzatnak tudtára akarja adni, hogy
5717 1| előre tudta mindenki. A karzatok tele voltak úri hölgyekkel,
5718 8| kígyóúton; egy óranegyed múlva kastélya előtt állott.~A lerombolt
5719 8| pillanatban; midőn az oláhok a kastélyba betörtek, a gyászos testvér
5720 8| ottan társaidat, s jöjj kastélyod védelmére. Ott elvárlak
5721 8| nemes.~Végre egy ráhajított kasza nehéz sebet ejte kifeszített
5722 2| zászlóalj. Sietniök kellett, kaszáikat csak elleneikkel szemtül
5723 8| zablájába, a többi pedig kaszáit nekifordítva, dühösen rohanta
5724 8| és imádkozott. Süvege és kaszája melléje volt letéve. Amint
5725 8| elmehetsz” – s ismét letette kaszáját és süvegét; letérdepelt
5726 8| s az ügyetlenül hadazó kaszák között lehete látni villogó
5727 8| néptömeg hullámzását látni, kik kaszákat és fejszéket forgatnak a
5728 9| meleg tavaszi nap volt, a kaszárnyákból lejött katonaság vígan éljenezett
5729 8| közeledőt, felállt, felvette a kaszát, s útját állta a jövőnek.~
5730 7| elleneire, a halál kétélű kaszával vágta most a rendet, a sáncárok
5731 8| volt.~Egy özvegyasszony, Katalin, a családfő leánya, ki évek
5732 1| a gyűlterem kontignációs katedrájába, s onnan kacagott alá, fejét
5733 4| s a szomszéd agyagdombon katlan volt vájva, melyből éjjel-nappal
5734 1| felesége – egy kis ravasz katolizált zsidónő – fölkereste a lengyelt,
5735 5| a riadozó dal, a lengyel katonaének:~„Jáci táci vojáci.~Klapci
5736 9| beszélni. Én nem szoktam katonáimnak azt mondani veszély idején,
5737 10| fordulva mondá:~– Ha ezek a mi katonáink volnának!~*~A tábornok és
5738 14| szókkal örvendezteté meg katonáit:~– Fiúk, ma megérdemlitek,
5739 10| magyarokért, németekért, katonákért és szép leányokért.~A hadfiak
5740 3| hívatta őket.~Különös ez a katonanép! Hogy tud engedelmeskedni
5741 10| szedtevettét.~– Hát Miska, a mi katonánk leszesz ezután, ugye? –
5742 9| őrnagyot, mert a haza atyját a katonaöltönyben is ki kelle tüntetni. Eközben
5743 5| pokolrahívó tekintetet vetett a katonára.~– S nem találná ön ki?~
5744 8| csecsemő sírni kezdett a katonaruhában meg nem ismert ifjú közeledésére.~–
5745 8| nagy betegségből, tégedet a katonaságból kiváltottalak; mikor marhád
5746 9| olvasta után a helyparancsnok katonaüdvözléssel köszönti az érkezőt, s átszállíttatja
5747 2| A komp megindult a két katonával, a túlsó félen egy határvadász
5748 9| Hát azon esetben van itt a kazamátákban egy nagy hosszú terem, melyben
5749 1| vele az egész békepártot, Kazinczyt, a Zeykeket, Pálffyt, Farkast,
5750 14| leány keblére, mintha azon kebelben még most is a gyönyör angyalai
5751 8| vannak verve; s könnyebbült kebellel várták testvéreik közeledtét.~
5752 6| ércszavait, s új erő fog szállni kebleinkbe. Verni fogod a harangot,
5753 14| csókjai boríták el arcát és kebleit, belül a szív úgy fáj, úgy
5754 3| dolgot tenném, kivettem a keblemre tűzött magányos rózsabimbót,
5755 2| csapatok, fázva, éhezve, keblükbe dugott kézzel, s nehéz,
5756 14| nemzetiségük védőinek keblére, kik keblükön a nemzeti kokárdával önként
5757 1| valakit.~– Most kaptunk friss kecsegéket a Tiszából – szólt kétkedve
5758 14| ruhája rosszul rejti termete kecseit. – El vagy árulva, fuss
5759 1| pecsétőre kíséretében.~Oly kecsesen, oly possierlich vette ki
5760 2| verekedés közben leterelték Kecskemétnek.~Még azon éjjel Damjanich
5761 10| Mi ez? – kérdé izgatott kedéllyel a sekrestyéstől.~– A tábornok
5762 2| tehát rendkívül szorongó kedélyben érzé magát a vezér.~– Különös –
5763 7| mikre különös, megfoghatlan kedélyből oly dallam van alkalmazva,
5764 9| lassanként kiderültek a kedélyek, a bor belső világa elűzé
5765 1| szokva volt a miniszter úr kedélyváltozataihoz, s sans gęne kopasztotta
5766 3| minden ízeimben, szinte kedvem lett volna vele menni a
5767 14| csókolj, én nem vagyok a te kedvesed többé. Eredj, ne csókolj,
5768 6| nem a csatából megtérő kedveseiket, hanem a győzelem hírét.~
5769 6| szobáinkban azon helyen ülve, mely kedveseink után üresen maradt. Az ismert
5770 8| nem annyian – szólt fel kedvesen a fiatalasszony. – Csak
5771 7| járásából, s megismeri, hogy kedvesének bánata van.~Odasimul hozzá,
5772 14| íróasztalánál kedélyes költő, kedvesénél hőszívű szerelmes, borasztalnál
5773 14| csak szerelméről, csak kedveséről.~A magyar csak a csatában
5774 2| másik vőlegény. Hogyha ráért kedvesével szemben harcairól is megemlékezni,
5775 2| dicsőséget, anyát és elhagyott kedvest illetnek e hangok. Elhordod-e
5776 13| csodadolgaival, hogy elvégre is kedvet kapott a rejtélyes lényt
5777 10| melankolikus énekhangok, annál kedvetlenebbül érzé magára hatni a jelenetet.~
5778 3| legkisebb jele nélkül a kedvetlenségnek, követték az ordonáncot.
5779 10| bevágtatott szállására, szótlanul, kedvetlenül.~Aznap alig lehete szavát
5780 8| kegyence, mert a ráhalmozott kedvezések által a család egyik tagja
5781 11| fogja tarthatni magát, s kedvező alkalommal kironthat ismét,
5782 10| Az osztrák tábornok víg kedvvel mulatott főtisztjei társaságában.~
5783 5| kimeríthetetlen leleményesség, ami kegyeden kívül senkinek sem sajátja.~–
5784 5| Egy nagy feladat vár most kegyedre, mely koronája leend eddigi
5785 5| Jó, csak egyet kérdezek kegyedtől – szólt az őrnagy egy összehajtott
5786 15| kieresztél, ha most elég kegyelmes nem volnék, saját felelősségemre
5787 12| hadvezérnek tenni nem szabad.~Kegyelmezni a kormány tudta nélkül!
5788 1| miknek rezultátuma azon kegyes óhajtás lőn, hogy bárcsak
5789 3| visszajövünk, tartsanak kegyetek addig nyugórát.~S ment kardját
5790 7| folytatá Basilisk kiszámított kegyetlenséggel vontatva a szót.~– Mit akarsz
5791 14| egykor a hit első proselytái, kéjnek nevezték a mártírhalált
5792 6| másfelől a villám vet rá elmúló kék-zöld világot.~S mentül jobban
5793 6| nap, a villám fénye annál kékebb, annál sápasztóbb a nő arcán.~
5794 13| mik igen nagyok és tiszta kékek voltak, sohasem nyitotta
5795 8| a sziklafalak közt alig kéklett keresztül a távoli égnek
5796 5| csatatér magára marad.~A kéklő távolban rohanó seregek
5797 6| leánykát Arankának híják. Szép, kékszemű gyermek, sima szőke hajjal.
5798 7| ő maga igen óvatos volt kelepcébe soha nem kerülni.~Bujtogatásait
5799 1| igenis hat forint mostani kelete az aranynak.~– Dehogy! –
5800 9| legszebb sétányoknak.~A bástya keleti fokán egy kis rondella van
5801 1| annak szárai közt.~Arca sok keletiességgel bírt, teintje némileg közelített
5802 5| véreért bosszú kell! messze kell-e keresnem azt, ki e bosszút
5803 8| kifejlett idomos termet, nevelt, kellemes modor, szakálla, bajusza
5804 12| nagyrészének alig volt ruhája, s a kellemetlen téli idő nem nagy szánalommal
5805 10| dicsőség is.~A tábornokot kellemetlenül érinté a válasz, más tárgyra
5806 1| segédem.~– Ahhoz ékszerek kellenének, gyémántok s több afféle.~–
5807 3| én nem tudom, hogy mire kellenénk még egyébre a férfiaknak,
5808 1| világverő lármával szidja a kellnereket, marqueureket, vendégfogadósokat
5809 4| Istennel, mielőtt azon útra kelne, melyből nincs visszatérés.~
5810 10| Kit kevélynek látott a kelő nap,~ Azt elesve látta
5811 10| Küldjetek arra rögtön erős kémcsapatot, egy fél üteg ágyúval.~A
5812 5| Kegyednek bizonyosan más kémei is vannak, vegye ön kezéhez
5813 5| jobban hittek hivatalos kémeiknek, akik a Körmöc felé intézett
5814 5| vagyok kém. A magyarokat kémelem-e vagy a császáriakat?~A tiszt
5815 3| vörös volt, mint akit a kemencéből vesznek ki, és folyvást
5816 5| magasba, mint egy óriási kémény, föl egész a hegy tetejéig,
5817 2| belátszottak a vak éjszakában, kéménye bömbölve okádta a szikrával
5818 6| ellene vétett.~Küldtek azután keményebb szívű embert az asszonyoktól
5819 6| Harminchat éves lehet. Vonásai kemények, szigorúak, de még most
5820 8| utcáján végignyargalt. A kémények nem füstöltek, a konyhák
5821 4| könyvek között egy vastag keménykötésű nehéz fóliáns, minő aggott
5822 5| ha ki akar törni.~– Önök kémjei haszontalan fickók – szólt
5823 5| Utóbb mind a két fél saját kémjének tartotta, s ekként járt-kelt
5824 14| a szicíliai éjszakát. Én kémjök vagyok, s nem is gyanítják,
5825 5| hogy a magyarok engem saját kémjöknek tartanak, de azért sokszor
5826 5| kegyeddel együtt elindulna kémkedni, fanatikus bizalmának kellene
5827 14| is gyanítják, hogy őket kémlelem. Most is előre jöttem, megtudandó,
5828 7| aggodalommal eltelve, benéz kémlő szemekkel, s egy csoport
5829 8| decurio a két fejet egy kendőbe takarva ágyára helyezé,
5830 2| Az özvegy ablakából fehér kendők lobogtak utána. Egy óra
5831 13| gyalogságot felhágatta a huszárok kengyelébe, s maga a legpontosabb vezénylettel
5832 7| rabló felugrott lovára, s kengyelében fölemelkedve sokáig hallgatózott
5833 1| Letorkolom őket. Ich kenne meine Pappenheimer. A ládák
5834 10| huszárezredes, s fegyverét leoldva, kényelembe tette magát, míg tisztjei
5835 1| pedig egy vitorlás hajó, kényelmesen áthajókázhatott volna annak
5836 7| verítékkel keresve napi kenyeremet. Elfogadták-e valaha?… Nem
5837 8| arculatja örök mosolyban él, kis kenyérgolyókkal hajigál hol kisfiára, hol
5838 14| minket is azokkal együtt, de kényeskedő asszonyszem könnye meg ne
5839 5| őrnagy, többé nem hideg, kényszerített hangon, hanem indulatosan,
5840 8| erősen, s azt ágaskodni kényszeríti.~Az óriás fején római rézsisak
5841 1| vonalok húzódtak keresztül. Kényszerű sietséggel törekvő hadcsapatok.
5842 2| ostromtul fölülmúlt ellen kényszerülten vonul vissza a hídfőig,
5843 8| férfitestvéreik hátrálni kényteleníttetnek, oda menekülhessenek.~Ott
5844 13| utazván, egy éjet Vácon kénytetett tölteni, s ott néhány ismerői
5845 9| kétölnyi földsáncolat. Mi ott kényünkre poharazhatnánk, tósztírozhatnánk,
5846 6| valakire, kit tán egykor képben lefestve láttunk s nevét
5847 1| tették.~Sírj, fehérüljön el képed azok sírhalmánál, kik mások
5848 10| felhőszakadásban, láttuk képedet az égő nap kettős udvarában,
5849 2| szembenállanak elleneik meglepett képeivel. Egy óra alatt övék a vitatott
5850 9| városi előkelők kissé savanyú képeket vágtak hozzá, annak emlékében,
5851 3| haragos, vakmerő, fenyegető képekké válni, ijédtté, remegővé
5852 9| ünnepi ruhákban, ünnepi képekkel.~A tábornok szokott udvarias
5853 1| rendőrminiszter úr írta.~El a rút képektől! Keressünk szebbeket. Menjünk
5854 14| elleneiket soha, egyenként képesek volnának nekimenni egy hadseregnek.
5855 2| diadalkiáltás. A porfelleg elfedi a képet.~*~Ezalatt egy osztály vértes
5856 8| száz lépésnél zuhatagot képez, s hol hóolvadáskor meg
5857 7| elveiből, kik a forradalmakat képezik, egy szót sem értek, de
5858 7| felszökő hullámok gyöngyívet képeznek fejeik fölött.~Előre, előre,
5859 2| csak folytatása e szomorú képnek.~A gőzgépek újra jártak
5860 7| vagyok.~A megkötött férfi képtelen megvetéssel arcul köpte
5861 10| vissza.~A zavar, a tévedés képtelenné tett minden kombinációt.
5862 5| Branyiszkó alatt van.~– Az képtelenség, az lehetetlenség!~– Az
5863 10| templomfalaik mögé.~A köd képtelenül sűrű volt, alig lehete száz
5864 1| A reggeli ülésben több képviselő méltó méltatlankodással
5865 9| képéből kilátszik, hogy valami képviselőből ütött őrnagy, ki féltében
5866 9| ismerős táblabíró-őrnagy, ki képviselői tekintélyénél fogva bizalmas
5867 1| kezdte szidni azokat a gyáva képviselőket, kik minden percben készek
5868 3| epedő szemeiben, te azt nem képzeled, az több, mint amit az ember
5869 7| ellenségének véres fejét látja képzeletében. A felzavart hullám ismét
5870 8| kínos alakok mind csupán a képzeletvilág papirosra teremtett léttelen
5871 3| segítség!~Ha helyzetembe képzelheted magadat, gondolhatod, hogy
5872 9| hallják, hogy mit beszél, azt képzeljék, miként ő és a tábornok
5873 1| elé, és mutasd meg arcodat képzetemnek.~A nemes büszkeség lángja
5874 4| fantasztikus agy hagymázos képzetvilágában?~De a könny, mely a fölidézett
5875 7| ittak, elbetegeskedtek, s ha kérdék az orvosok, mi bajuk, szívükre
5876 8| pazsurát s említsd nevemet, ha kérdenek, az mit sem tesz, hogy oláhul
5877 1| hangon.~– Azt ne merje ön kérdeni, tudja ön, mert az státustitok –
5878 1| hanyagság, hanem világos lopás kérdése forog fenn, s kezével, esetleg-e
5879 14| Helyeslő ordítás felelt a leány kérdéseire. Bátyja odalépett hozzá,
5880 2| ezek amazokat ostromlák kérdésekkel, száz kérdésre egy válasz.~
5881 8| legtovább itt mer maradni, az kérdésen kívül legbátrabb közöttünk,
5882 11| feleletet kapott minden kérdésére. Az ellenség mindenünnen
5883 1| nézett volna ilyenforma kérdéssel: láttál-e már olyan embert,
5884 5| mondani.~– Jó, csak egyet kérdezek kegyedtől – szólt az őrnagy
5885 14| lakni? Nézzétek, én nem kérdezem, mivé tesz engem az ölelés,
5886 5| működéseinek.~A nő hallgatott, kérdezés helyett.~– Kegyednek Komáromot
5887 14| Nestor a vöröslő lángba. Kérdezhették, nem felelt semmi kérdésre.~
5888 8| háromnegyedét lakja. Mire kérdezné e nép, hogy jelen-e az idő,
5889 7| pecsétes iratot adva át a kérdezőnek. – Olvasd és gyönyörködjél
5890 14| félrevágva.~A legények minden kérdezősködés nélkül helyet foglaltak
5891 7| házhoz, ahol felfogadták. Kérdezősködéseimre egy leány jelent meg, nem
5892 10| s megállt a sátor előtt.~Kérdezősködésére felelék, hogy egy cigányasszony
5893 8| magadat. Rokonaidról ne kérdezősködjél, ők jó helyen vannak már,
5894 8| arccal a földre.~– Minek kérdezted? minek akartad megtudni?~
5895 7| hordva alélt gyermekét.~Nem kérdezve tőle, hogy mi fáj, és az
5896 4| hallotta volna őket emlegetni?~Kérdezz meg a Székelyföldön bármely
5897 10| állítsa meg a menetet, és kérdje meg, miért jőnek éppen errefelé.~
5898 1| rohant.~Mi történt azután? Ne kérdjétek. Azt tudni nem jó emberi
5899 8| s elkényszeredett hangon kéré, hogy ne legyen oda sokáig,
5900 15| mint rendén lett volna, kerékbe töresse a vakmerőt, csupán
5901 4| fáradtan gőzölögnek, az ágyú kerekei mennydörögve gördülnek végig
5902 4| döntötte az árokba, összetört kerekeit messze elszórva.~– Hajrá!
5903 8| hang nélkül.~Az öreg nő kerekes karszékében ült, mert járni
5904 1| lapocskát árult egy kis kerekhasú könyvárus jó három krajcárért
5905 4| röpüléssel egymás körül kerengve, mint elszabadult bujdosó
5906 1| bársony aranynyomatú futrált keresek, te választhatsz belőle
5907 7| tövébe leányát elásta, s keresése közben mindég beljebb tévedt
5908 5| bosszú kell! messze kell-e keresnem azt, ki e bosszút teljesítse?~–
5909 6| köztünk és köztetek. Nincs mit keresnetek e városban. Csak nők és
5910 7| elítéltnek. A hadbíró a harmadik kérésre kettétöri a pálcát s odaveti
5911 2| ha vége lesz a csatának, keress fel a mezőn, ott rám találsz,
5912 5| nem akartam én, hogy ön keresse azon embert. Én fogom őt
5913 5| az embert, ki őt megölte, keressem és üldözzem? S ha végre
5914 6| székely nők egytül egyig.~– Keressetek más hont magatoknak, ha
5915 1| írta.~El a rút képektől! Keressünk szebbeket. Menjünk a csatamezőre.~
5916 6| Temetkezni jöttél haza? Kerestél volna sírt magadnak ottan,
5917 7| kiált magán kívül. – Téged kerestelek. Egy év óta minden imádságomban
5918 3| bújhatna el, s ha híttam, kerestem, sohasem felelt, sőt ha
5919 2| fordultam, hogy kikerüljem. S kerestünk mindenikünk magunknak más
5920 8| lovára, a szédült ifjút keresztbefektette maga előtt, s mielőtt a
5921 6| utca végén, a kapu előtt keresztben egy sírt ásunk neki, s ezzel
5922 9| ragyogni, egyes, kettős keresztek, sasok és aranygombok fénylettek
5923 2| seregeket ágyúik veszélyes kereszttüzébe csalni; összeösszecsaptak
5924 2| fűzes rejtett ágyútelepei kereszttüzében találta volna magát. A helyzet
5925 8| roppant nyárssal hátulról keresztüldöfte.~Irtózatos ordítással fordult
5926 8| ki ama férfit hátulról keresztüldöfted? – szólt egy másikat véve
5927 1| mély örvénye fölött egy-egy keresztüldöntött fa revesedő törzse az átvezető
5928 8| mögötti kisebb számú tömegen keresztülgázolni magát, de ő tán szégyenlette
5929 5| legjobbjai néhány ágyúval keresztüljutottak az alagúton. A sűrű fenyves
5930 8| útlevelet adok nektek, azzal keresztülmehettek Moldván, Oláhországon. Itt
5931 5| nőnek nem lehetett a vizen keresztülmennie, a vezér fölvette őt ölébe,
5932 2| találni, kinek a mellvasán keresztülment kard hegye a hátán jött
5933 10| huszár a sűrű ködtől segítve keresztülnyargalt az előőrsökön, be a faluba,
5934 11| magános csillag, mely rajta keresztülragyog.~Tiszta az éjjeli ég, sem
5935 5| után, azután megfordult, keresztülsietett a földalatti folyosón, s
5936 5| elkezdé serege javát azon keresztülszállítani.~Az elhagyott aknafolyosó
5937 8| mire a paripa szilajon keresztülszökött egy ugrással a kétöles hídon,
5938 8| De én voltam az, ki őt keresztülszúrtam.~– Én kapaszkodtam fel legelöl
5939 14| támadásuk, az ágyúgolyó keresztültör soraikon, de vissza nem
5940 9| egyenként égő állványukról, s keresztültörték magukat a templom boltozatán.~–
5941 2| a két huszárra, a golyó keresztülütötte az öreg csákóját.~Az pedig
5942 5| nő leeresztett fátyolán keresztülvillogtak nagy sötét szemei.~– Az
5943 8| sziklahasadékból is, melyen az út keresztülvitt, nagy csoport fegyveres
5944 5| cernírozott seregét a föld alatt keresztülvitte. Ily elhagyott bányaüregeket
5945 8| léptekkel haladt a hegyeken keresztülvivő gyalogösvényen Kolozsvár
5946 1| sietett oda hivatlanul, kéretlenül, az alku pontjaiba beavatkozandó.~
5947 7| kését: hogy felmesse a fa kérgére a nevet, mely élő fejfája
5948 6| Boldogtalanok, kiket az őrültség kerget s az öngyilkosság vezet.
5949 9| akarta lefülelni, mint valami kergetett ürgefiút.~– Mindenki helyén
5950 3| csárdásra és lengyelre, mert keringő nem lesz.~Természetes, hogy
5951 3| eszébe juttatom, miszerint keringőt nem fogunk táncolni. Ez
5952 1| öt fontot halászlével. S kerítsen egyúttal valami finom konfektet.
5953 9| egyebet, mint hogy sóhajtva kérje a jó és rossz idők adóját
5954 1| hogy egyet-mást számon kérjen tőle.~Az eset oly hallatlan
5955 3| őket. Messieurs, egy percre kérjenek engedelmet hölgyeiktől.
5956 1| panasztalan. A dicsőség nem kérkedik. De panasszal van tele szája
5957 6| szellemei kezdettek odafenn új, kérlelhetlen csatát az ég kapuit védve
5958 10| ébredett fel. Néhány tisztje kérlelhetlenül zúgolódott és káromkodott
5959 2| az elvett évet s áldást kérnek az ismét jövőre. Estenden
5960 7| fiatal volt még és már hat kérője volt neki … Nem tudott közülök
5961 3| vagyunk, és rögtön foglalót kértek tőlem quadrille-re, csárdásra
5962 7| Mindnyájan kizárták, s kérve kérték, hogy távozzék el minél
5963 9| kedélyes népség; a sziget kertekre volt osztva, mik gyümölcsöt
5964 1| telt, azt Dembinszkitől kértem fel kölcsön becsületszóra,
5965 2| Szolnok egy utcáján, hátába kerülendő a vívó huszárezrednek.~Amint
5966 5| járó hámorosok, s kevés kerüléssel egy faluba vezettek.~– Azon
5967 2| orozva vonuló csapatot, s a kerülgetett ágyútelep lovait befogja
5968 5| is.~Tehát csakugyan nem kerülheté el halálát.~De halála szép
5969 4| nekik, melyen gyalog hátukba kerülhetnek.~Egy csapat lovasság ugyan
5970 5| de ha e telep háta mögé kerülhetnél, az út egészen szabad volna
5971 7| mindenünnen. Meg akarsz csalni? Kerülj, szerencsétlen. Még nem
5972 10| lenni. Egy osztály lovasság kerülje meg őket, egy zászlóalj
5973 5| had, nehogy két tűz közé kerüljön, kénytelen volt oldalt elvonulni
5974 8| valakinek efelől, azt ki nem kerülöd.~S ezzel otthagyta a hírnököt,
5975 3| volt az tőle?~Nagy munkába került a mamát némileg megnyugtatni
5976 2| még életet talált; el nem kerülte egy is figyelmét.~Egy bimbózni
5977 8| Az ifjú a ház hátuljára kerülve, benéze az ablakon.~Ott
5978 7| és aludjál.~Készítsétek a késeket, a rossz szellem szomjazik!…~*~
5979 3| bepakolhat, amit megkíván, és késekkel, pisztolyokkal felrettenetesítve,
5980 14| magasra, míg jobbját az éles késektől alkotott keresztre tevé.~–
5981 4| világosságot és életet a kesergőnek?!~Kik a halált keresik,
5982 7| legyilkolják vagy elpusztítják.~Keservvel torkig telve vevé fel ölébe
5983 1| magas sziklafal között, keskenyen, rögösen a bányavárosig.~
5984 10| ellen, ugyanott veszté el a késői unoka a csatát, nemzetéért
5985 7| megcsókolá, azután egy késsel elmetélte a kötelékeket,
5986 1| képviselőket, kik minden percben készek az alkudozásra, kik egy
5987 1| harminckét nyomda ingyen készít a kormánynak.~Elmondák,
5988 4| vasat, azokból golyókat készíte, egész nap fúrt-faragott
5989 1| tán addig valami omlettet készíteni.~– Három adagot. Bátran.~
5990 10| kíséretének pompás lakomát készített az ősz magyar gazda, kinek
5991 1| belenyúlt.~– Ah, vagy már el is készítetted, annál szebb, nem tesz semmit.
5992 12| kérelemnek eleget tegyenek, készítettek a kis szürke embernek egy
5993 3| mázsa szalonnát az ő számára készítettem.~Végre a szőke tiszt ragadott
5994 1| gondjaitól. Bizonyosan itt készítik azt a sok ménkű puskaport,
5995 14| essenek el! Itt e városban készítjük el számukra a szicíliai
5996 6| lélekharangot húzzák!… A halálra készítő csengettyűt… Kinek a halálára?…
5997 14| alvókhoz, vagy még jobb, készítsenek számukra dús lakomát, adjanak
5998 7| légy átkozott és aludjál.~Készítsétek a késeket, a rossz szellem
5999 4| leányodra.~A halál órája kong.~Készíttess énnekem ércszobrot sírom
6000 2| leány ünnepélyes öltönyt készíttetett. Titokban, nehogy testvére
6001 1| semmire gondod. Már el is van készítve, csak alá kell írnod.~A
6002 2| helyeiket, ami málha, ágyú, készletszer eddig el nem vitetett, ottmaradt,
6003 1| Mindhiába, másnap a kaució is készpénzben le volt téve.~A lap ócsároltatott
6004 6| rémes kongás, kétségbeesésre késztő hangok, mikkel a magas torony –
6005 10| úrnak.~A segédőrnagy lehúzta kesztyűjét, s odatartá tenyerét a cigányasszonynak.~
6006 3| vissza.~Estig dolgom volt a készüléssel. Az én tisztem utasítása
6007 2| császáriakat nem találta a roham készületlenül, mindamellett, hogy váratlanul
6008 6| szeretett vendégek jőnek.~– A készülőt húzzák!… A temetésre készülő
6009 8| végig termében.~– S nem készülsz védelemre?~– Minek az? Le
6010 3| szerint, mint máskor, ha bálba készültem, a hektikától félt, s azt
6011 8| kilobbanó lág arculcsapá a kételkedőt, hogy az hanyatt tántorodott
6012 7| fegyvereit elleneire, a halál kétélű kaszával vágta most a rendet,
6013 9| út ment végig egyenesen, kétfelől óriási pálmajegenyék soraival
6014 8| nála.~E tréfára az oláhok kétharmada odahagyta a szobát.~Az ottmaradtak
6015 9| tűzvész elhamvasztá házaid kétharmadát, a legszebb részt; a főutca,
6016 1| kecsegéket a Tiszából – szólt kétkedve a kocsmáros.~– Igen? Abból
6017 10| tolakodnak tarka tömegben kétkerekű talyigából rögtönzött sátora
6018 1| belevesztettünk volna. Azóta kétmilliónál több fordult meg a kezemen.~–
6019 8| keresztülszökött egy ugrással a kétöles hídon, s ott ismét megfordult
6020 9| boltozat erős, s fölötte kétölnyi földsáncolat. Mi ott kényünkre
6021 14| és reszketett és gyötörte kétségbeejtő Iáz, s míg kedvese özönlő
6022 9| nem bír elfojtani. S hagy kétségbeesése tökéletes legyen, a harmadik
6023 6| hallatszott a rémes kongás, kétségbeesésre késztő hangok, mikkel a
6024 8| ordítá az ifjú őrült kétségbeeséssel, s kardját megforgatá feje
6025 2| ötödiken.~Mindig több, mindig kétségbeesőbb arcok, iszonyú hideg, iszonyú
6026 8| ez iszonyú szolgálatot, kétségbeestében elhagyta eszmélete.~– Ah! –
6027 1| hogy a megvizsgált holmiken kétségtelen eltulajdonítás nyomai látszanak!~
6028 9| hosszú terem, melyben tán kétszázan is elférnénk.~– Valóban?~–
6029 1| e hózivataros éjszakákon kétszázezer ember nem aludt fedél alatt.~
6030 3| Barátnéim mindegyike legalább kétszerannyi nemzeti színt rakott fel
6031 8| s azzal magára hagyta a kétszeresen árvát.~Néhány falatot evett
6032 7| sáncok előtt, számra alig kétszerte több a védseregnél, annak
6033 8| mintájára egy sziklának kettéhasadt felei volnának; e parton
6034 8| nézegesd, mert a decurio kettéhasít, ha megtudja; a ház hátulsó
6035 7| kezéből a halálítéletet, s kettérepesztve hajítja a katonák lábai
6036 7| hadbíró a harmadik kérésre kettétöri a pálcát s odaveti a halálraítélt
6037 9| nemzeti lobogócskákkal, kettő-kettő minden oszlop mellett.~A
6038 5| beszéd mindig melegebb kezde kettőjük közt lenni; az asszony tréfált,
6039 1| egyiken tea és puncs, a másik kettőn mindenféle akták forogtak
6040 8| egymással, alkudjunk meg. Legyen kettőnké a leány.~– Ha meguntad a
6041 9| három templom, köztük a kéttornyú a szép freskófestményekkel,
6042 4| hold elhomályosulnak, a kevélyek szarvai letörnek…~Olyanok
6043 10| fugiens labentem.”~ (Kit kevélynek látott a kelő nap,~
6044 1| Semmit sem lehet velök ostoba kevélységök miatt kivinni.~– Más tervet
6045 14| honvédöltönyében a többi közé keveredett.~Szép, magas szőke ifjú
6046 3| két sereg utcai csatába keveredik. Jobb volt elvárni itt együtt
6047 2| új csapatokkal is csatába keverednek, s már hallik a csataordítás
|