11-arkos | arkot-bevet | bevev-csina | csino-elcse | elcso-eltak | eltan-fabol | facsa-feszk | feszu-gondo | gondv-harom | harsa-husza | huszf-jovah | joval-kever | keves-korul | koss-lefut | legal-magne | magos-megta | megte-negye | negyo-ossze | osven-pirul | piski-rovid | rogyi-szall | szalm-szori | szorj-tessz | test-utott | utted-vesze | veszh-zuzot
Rész
6048 3| taglejtésből ítélve semmivel sem kevesebbet, mint hogy ő azt tarkótul
6049 9| megmenteni nincs elég kéz, bár a kevesek mindent megkísértenek! –
6050 10| beírva latin betűkkel, s nem kevéssé összekarcolva.~A sarkantyúk
6051 11| neveit olvasá, kiket ő adott kézbe, s kiket miatta lefejeztek.~
6052 4| könyv öt év óta nem volt már kézben. Ki tudott volna abból oly
6053 1| azóta csak a portásnak kézbesítem – szólt a nagy férfiú ama
6054 1| pénzt, vagy írást nem fogja kézbesíteni Lacinak s az egészt bizalmas
6055 12| kineveztetés és rendjel kézbesítésével.~A kis szürke ember ekkor
6056 14| beszéltem, hogy megöljük őket!~– Kezdelek érteni.~– Megöljük őket,
6057 4| ennyi rossz időt megérni? kezdeteit a gyászos balnapoknak, miknek
6058 13| azt, nagyságos uram, világ kezdetétől fogva.~A tábornok megállítá
6059 8| akkor mondta volna…~A fák kezdették hullatni leveleiket.~A Bárdy-kastély
6060 11| kironthat ismét, s újra kezdheti a harcot oltáraért, ősi
6061 8| kastély túlsó oldalát lábtókon kezdik megmászni az oláhok, s a
6062 7| templom ajtaja megnyílt, s kezdődött az ünnep.~Vad ordítással
6063 14| bajomra ama híres gúnydalt kezdtem el fütyülni, mely Zágrábban
6064 1| szabad hallgatózni.~Bírkózni kezdtünk. Én erősebb voltam, s egy
6065 8| ezüst kanállal kis kövér kezecskéjében hadonázva és sikongatva.
6066 10| erőre?…~Voltál! Láttuk nagy kezed munkáit! Reszkettünk lelked
6067 7| hét múlva a bocsánatlevél kezedben lesz. Hol talákozhatunk?~–
6068 6| utolsó szavaknál kiejté kezeiből mankóit s odarogyott a nő
6069 6| szuronyhoz szoktak volna kezeid, Dávid! lesütnéd-e fejedet
6070 4| vagyok az Úr, ki tenéked kezeidbe adom a te ellenségeidet.”~
6071 8| megszabadítál, azért, ím, kezeidet csókolom, de most szabadíts
6072 2| szepegő kisfiaikat vonva kezeiknél fogva, az ottlevők az érkezőket,
6073 7| közülök, leányom az úton kezeim közt halt meg, itt temettem
6074 8| hagylak bántani, most vedd kezeimből ajándékban az életet. Csupán
6075 8| megtartsuk. Sorvadott bár kezeink közt a nemzet élete, de
6076 3| mintha egymást szorító kezeinken keresztül az én vérem az
6077 6| nem hallatszik a harcban. Kezem a győzelmet el nem veszi
6078 8| sem élt többé.~*~Kihull kezemből a toll, szívem elfogódik.~
6079 13| Így, a vezényletet más kezére bízva, kinek nem volt e
6080 9| hitelességéről szemtanúk kezeskednek, a tábornok oszolni engedé
6081 8| tengődve a legkeményebb kézimunka után, melynek még csak egy
6082 7| talál dőlni alóla, amaz kéznél legyen, s nyargalt bámulatos
6083 7| legkicsapongóbb jókedvvel járt kézről kézre a vad mulatók közt,
6084 14| dobogó lábaiktól, a leány kézrül kézre járt, mindenikkel
6085 1| mindenféle akták forogtak kézrül-kézre, miket a parasztvilág kártyáknak
6086 2| csatánk lesz” – s az a forró kézszorítás mondani látszatott hozzá: „
6087 1| egész ország sorsa az ő kezükben van. Akármit tesznek, az
6088 1| ez?~– Nevezetes férfiak kézvonásai, vesd a kandallóba.~– Hát
6089 1| bizalmasság, mellyel házamhoz ki- s bejárt, valamint saját
6090 2| fölvert porfelleg közül ki-kivillan néha a fénylő réztarajos
6091 2| hajlongásait látni s néha-néha ki-kivillanó egyenes és görbe kardokat,
6092 3| midőn rettenetes sikoltást, kiabálást hallok szobájukból.~– Segítség!
6093 3| nem futottam segítségére a kiabálónak, míg az végre keresztül
6094 1| Megvesztél, cimborám? Mit kiabálsz? ki bántott? – szólala fel
6095 3| vesznek ki, és folyvást kiabált és jajgatott és hítta a
6096 4| tömegei fedék, kik ordítva kiabáltak segély után, sehol sem menekülhetve
6097 7| végezheti be?~– Nincs! nincs! – kiabálták egyszerre mind.~– Eljöttök-e
6098 4| tábláit, s annak kapcsait kiakasztva, feltárta.~Ahol a könyv
6099 1| Nézd azt a fiatal hőst. Kiáll serege elé. Buzdítva szól
6100 8| lehet. A próbát ezentúl kell kiállanotok, mindnyájatoknak együtt,
6101 2| annyi csaták tüzét bátran kiállották, kik Mórnál a forradalmi
6102 9| ordítással, melyben az eddig kiállottakért kárpótlást látszott magának
6103 3| éltem át életemben.~Többen kiállottunk az ablakba hallgatózni,
6104 2| elrabolt.~Mikor csatát kezde, kiállt a serege élére, megnézve,
6105 8| kezet szorított, s azután kiálltak a lépcső fokára s várták
6106 2| és a két leány egyszerre kiáltanak fel:~– Gábor!~S azután odarohannak
6107 10| rohanó csapatjai hurrá! kiáltását. Látta őket közeledni sebes
6108 1| hiszi, azt hazaárulónak kiáltjuk, s veszve van. A feltörött
6109 15| világon, ki rossz időben kiáltotta el magát.~
6110 9| pattant szét, annak „fórát” kiáltottak; amelyik a fejük felett
6111 7| Ki vagy? Honnét jősz? – kiáltozának rá a harcosok, felugrálva
6112 5| seregek őrszemeinek sorba menő kiáltozásai.~Az erdő oly sötét volt,
6113 8| hangjaira, s annak zavaros kiáltozásaiból ítélve jót-rosszat.~Végre
6114 8| ablakhoz közeledő ostromlók kiáltozását, kik oda hágcsót támasztottak
6115 7| Haljanak meg! – kezdék itt-ott kiáltozni. – Vesszenek el, mint testvéreink
6116 8| rajzott ellenébe a vadul kiáltozó nép, kaszákkal és vasvillákkal
6117 1| falkái kóvályogtak, szüntelen kiáltozva alá egyhangú szavakban „
6118 6| hollóknak!” – Ordíts kapu! kiálts város! Eljött az Úrnak rettenetes
6119 15| dolga, jövő alkalommal ezt kiáltsa: „Éljen a császári hadsereg!
6120 7| isten színe elé, bosszút kiáltva bírája fejére.~A segéd sokáig
6121 2| megfagyott csöveiben, a tűz kialudt a rettentő hidegtől, s az
6122 1| elárulják, hogy bármi áron kibéküljenek, hogy a hadsereget eladják,
6123 5| gerendákkal vannak elöl kibélelve.~Az asszony elöl lépett
6124 3| felelé az egyik.~No, nézd! És kibírják! Nálunk a cselédség is holtra
6125 2| tartani, proklamációkat kell kibocsátani sat.~Így történt, hogy a
6126 8| lépcsőn, egy hátulsó ajtón kibocsáttatá magát az udvarra, mely még
6127 9| A táblabíró-őrnagy majd kibújt a bőréből örömében. – Magamon
6128 10| mondott el rá egy hosszú, kicifrázott, kacskaringós szedtevettét.~–
6129 14| lovagias kifejezést adott a kicsapott bajusz és a spanyol szakáll.
6130 2| csatában találkoznátok…~– Kicsinyben múlt, hogy már meg nem történt.
6131 8| hazajövő leányok éneke, csak kicsukott, gazdátlan ebek csatangoltak
6132 14| hanem piros, miként a vér…~Kiderülend az ég, de boltozatja nem
6133 10| tábornokot megpillantá, hirtelen kiderült arca, mint a felhőből kinéző
6134 9| és ivás közben lassanként kiderültek a kedélyek, a bor belső
6135 5| észrevételeit. A fáradságosan kidolgozott haditervet szépen leíratták,
6136 10| annak hatása lesz.~Néhány kidőlt az alakok közül a sűrű golyózáportól
6137 8| kapuja felett volt.~Azután kidugta nagy, lángoló arcát az ablakon,
6138 1| Egy-egy beteg vagy sebesült kidűl a sorból. Ott marad. A hó
6139 5| kijárást. Sírva ültem le egy kidűlt fenyőre, ott találtak rám
6140 14| már a zászlóalj, most újra kiegészítteték, és a később jövők örökleni
6141 4| híd köt össze egymással, kiegészítve a sziklába vájt utat, mely
6142 5| tekintetétől. Egy hangot nem bírt kiejteni száján, csak úgy bámult
6143 12| hallottuk siettető szavát. Hamis kiejtéssel, de valódi hévvel mondá
6144 14| félőrülten térdre esik, kiejtve az ifjú fegyverét kezéből,
6145 11| érkeztek-e vissza a nyargoncok.~Kielégítő feleletet kapott minden
6146 8| baba! – neszelé őt anyja, kiemelve apja kezéből –, a bácsi
6147 15| tömlöcajtóban elkezdé deklamálni a kiengesztelésül betanult igéket:~– Éljen
6148 15| hogy azért, amit szádon kieresztél, ha most elég kegyelmes
6149 10| megölne a szégyen, mire kiérnék belőle. Adassa vissza legalább
6150 7| ki nődet elcsábítottam, s kiért tégedet elárult.~– Az neked
6151 5| figyelt a nő szavaira.~– Midőn kiértem a szabadba, egy sűrű, vadonnan
6152 8| lármázott, felszedte szájából kiesett pipáját. S midőn a decurio
6153 1| gipszpagódli, s minden nyomósabb kifakadásra egy-egy „hm, hm – ej, ej –
6154 2| nekivágtatott a Zagyvának. A kifáradt csatamének közül sok nem
6155 10| nevének hét betűi, s a kettős kifaragott pajzson családja címere.~–
6156 14| lett tőle, de egy se bírta kifárasztani, egy sem bírta arcát pirosabbá
6157 7| melynek számára a düh kevés kifejezés.~– Megálljatok! – kiálta,
6158 7| meredt az idétlen vigalom kifejezése.~A férj megölő tekintettel
6159 6| virágzó alakoknak, kik arcuk kifejezését, nagy fekete szemeik ragyogványát,
6160 8| hajítva, s a düh mondhatlan kifejezésével arcán ragadá meg vállainál
6161 8| magát öleltetni, s midőn kifejle az ölelő karokból, édes
6162 14| alatt. Kétszer iparkodott az kifejleni az ifjú karjaiból, mindannyiszor
6163 8| Leó. Szép, életteljes arc, kifejlett idomos termet, nevelt, kellemes
6164 7| dalolt mindenki, ahogy torkán kifért. Éjfél felé az őrszemek
6165 8| ráhajított kasza nehéz sebet ejte kifeszített lábán. A fájdalomnak egy
6166 1| gyűjtemény.~– Tedd félre. Holnap kifizetjük vele a bureau-személyzetet.~–
6167 1| s most bankókban akarják kifizetni, per hat forint darabját.~
6168 6| harasztos völgyben eldűlt, vére kifolyott, ott meghalt.~Sohasem tudta
6169 8| a kapubálvány, a vaskapu kifordult sarkából, s az ostromló
6170 1| látni, érteni, cselekedni, kifőzni. Ő levelezésben áll valamennyi
6171 10| tűzve, a rózsás szemfedél kifüggött alóla.~A koporsó egyik oldalára
6172 1| Debrecenben ezalatt szépen kigömbölyödtek az ábrázatok. Kik néhány
6173 1| kivinni.~– Más tervet kell kigondolnunk.~– Már készen vagyok vele.~–
6174 8| tettem veled, feleségedet kigyógyíttattam a nagy betegségből, tégedet
6175 4| hömpölygő tömegekben s lángoló kígyókat lövöldözve egymásra, míg
6176 4| elmúltak, az én gondolatim kigyomláltattak szívemből. Az én lelkem
6177 8| azután vágtatva ismét fel a kígyóúton; egy óranegyed múlva kastélya
6178 4| recsegett, a lámpa lángja kígyózva nyúlt fel magasra, fekete
6179 7| szemeik elé, imitt-amott kigyullandó pásztortüzek között.~– Ott
6180 15| amint megérté a delikvens kihágását, szóhoz sem hagyta őt jőni,
6181 6| nő föltekintett, a béna kihajlott az ablakból s mankóját leveté.~–
6182 5| diszpozíciói felől. Figyelmesen kihallgatták mindenik közbeszóló észrevételeit.
6183 6| mutatá, hogy mikor a fiág kihalt, neki kell a fennmaradottak
6184 1| vörössel, ahol csak lehet, kihányva. Maga Hetveni úr aranygallért
6185 8| lyánkának: „ne félj”, s azután kihengeríté a hordót a szoba közepére.~
6186 7| van. A zsiványnak nincs kihez imádkozni reggel, este,
6187 2| forgatta a kardját szörnyen kihívólap.~A granicsárok azonban látván,
6188 1| és magas leereszkedéssel kihörpenté. A kerti vinkónak az a jó
6189 1| megszüntettessék. Fenyegettetének a lap kihordói, hogy agyonköveztetnek,
6190 10| rájok a tábornok, egészen kihozatva flegmájából.~– A patvarba
6191 4| vagyok az Úr, ki népemet kihoztam a téjjel-mézzel folyó hazába,
6192 1| Beszélnek úgyis eleget a kihulló könnyek a kihullott vérről.~
6193 1| eleget a kihulló könnyek a kihullott vérről.~Hetveni úr 1600
6194 1| egyik óráját a másik után kihúzni zsebéből, azokat füléhez
6195 8| hordóba mind, amelyiket kihúzod, az vigye el a leányt.~–
6196 8| sebesebben, mint azelőtt. Kihúzta széles görbe kardját, letette
6197 9| eleven kackiás menyecske kiidézte ülőhelyéből, s úgy megforgatta
6198 7| ágaskodott vele, nem akart kiindulni az udvarból, sarkantyúba
6199 10| csupa félreértés lett. A kiindult csapatok nem értek rendeltetésük
6200 7| szomszédja hajlékait, s kiirta aznapon minden rácot a városból.~
6201 2| azalatt meg mertek moccanni, kiirtalak benneteket a föld színéről,
6202 7| tudnád, hogy ez a magyarok kiirtásának ünnepe! Te is magyar vagy,
6203 8| nyolcvanéves nagyanyát, hogy lássa kiirtatni egész családját. Szerencséjére
6204 1| miniszter, egy tekintettel kiismerve a sok kincs közül az igénytelen
6205 7| szótlanul fölkelt helyéből, kiitta borát, kifizette a korcsmárost,
6206 5| túlsó oldaláig vezet, ahol a kijárás egészen össze van omolva,
6207 4| angyal sírját, és sokáig kijárt évről évre, napról napra
6208 4| E dombhoz aztán sokáig kijártak még évről évre a környék
6209 5| gyermekbarátnéimmal játszani kijártam, gyakran találtunk a hegyoldalban
6210 5| volna. Elvitette magát a kijelölt állomásig, ott kifizette
6211 12| szólítandó a kis szürke embert.~Kijött az hozzánk a piacra, felállítá
6212 9| egy búgócsiga, a belőle kijövő rakétaláng fényes tűzkereket
6213 9| Egyszóval az egész társaság kikapott a félelmen, s mit azelőtt
6214 6| megtartják a késő vénség idejéig, kikben a lélek sem vénül meg, hanem
6215 7| az elvetett mag mindenütt kikelt.~A tisztek előtt napról
6216 7| ordíta a vőlegény önmagából kikelve, s mint egy őrült, rohant
6217 5| sáncokat kell számunkra kikémlelni.~– Ahhoz én nem értek. Oda
6218 10| de bajusza azért kétfelé kikenve.~Széttekintett mogorván,
6219 8| szemnek való.~Nyomorúan, kikeresett kínzások közt gyilkoltattak
6220 7| huszárság, délceg, nyalka fiúk, kikért nem egy szép lengyel leány
6221 2| másfelé fordultam, hogy kikerüljem. S kerestünk mindenikünk
6222 2| végtelen sorát nem bírva kikerülni, kénytelen volt lépést baktatni
6223 3| bőrcsalmákkal, övig érő szakállal, kikészítetlen medvebőrrel körülcsavarva,
6224 5| S ha én egyszer csak kikiáltanék: ide, katonák! ezen ember
6225 8| most is vannak családok, kiknél ivadékról ivadékra származnak
6226 10| ijedtem meg soha, de lelkekkel kikötni nem hivatásom. Az egész
6227 8| malmot.~Mindig messzebb a kilátástalan erdő oldalából páros pörölykongás
6228 5| hogy nem lehetett belőle kilátni.~– Most Isten önnel, én
6229 1| toldták ki fejüket, hogy kilátszassanak a tömeg közül, a miniszternek
6230 9| mentegallérral; képéből kilátszik, hogy valami képviselőből
6231 1| Bizonyosan generális. Képéből kilátszott, hogy ez az ember maga megenne
6232 1| mennyei élet volt.~Az ember kilenc óráig igen-igen nyugodtan
6233 2| kellene elfoglalni.~Megállt a kilencedik zászlóalj lobogója előtt,
6234 6| kiáltást.”~„Vala pedig Éli kilencvennyolc esztendős, és az ő szemei
6235 5| térdre esik, kezét az ajtó kilincsére teszi s reszketve, halálfehér
6236 8| pipájába vetve, a rögtön kilobbanó lág arculcsapá a kételkedőt,
6237 9| taszigálva a belől percenként kilövellő tűztől, míg egyszerre a
6238 4| melyet az érckígyó torkából kilövellt, látta a földről felpattanó
6239 8| A gyászos nő töltötte a kilőtt fegyvereket. Tamás nyugalommal
6240 2| nyargalja e napon, kettőt kilőttek alóla, nehéz neki verekedéshez
6241 5| mellette lőtték le, ő alóla kilőtték a lovat, egy huszár nyargalt
6242 8| s azután a kétségbeesés kimagyarázhatlan bátorságával fogta rá pisztolyát
6243 5| számíthatott a nagyon természetesen kimagyarázható legmogorvább fogadásra,
6244 5| hengerítenie az útból, hogy kimehessenek rajta, s ott egy vadonnat
6245 7| forradalmaknak sohasem volt jó kimenetele. Sok vér, kevés dicsőség
6246 13| E csata elfogadásával és kimenetelével maig sincs tisztában senki.~
6247 6| Székely ifjak elbujdostak. Kimentek idegen hazákba, most is
6248 5| semmivel sem hitte magát jobban kimenthetni a még nem sejtett vád alól,
6249 5| felötlés nélkül – ehhez kell kimeríthetetlen leleményesség, ami kegyeden
6250 5| Tudósításai mindig pontosak, kimerítők voltak mindkét fél részére.~
6251 11| egész seregnek, s lázban, kimerülten kocsijába viteté magát,
6252 1| vádlott egyénre, szárazon kimondá rá az ítéletet.~– Magyar
6253 7| midőn e szót „szeretem” kimondja, akkor hallaná a puskák
6254 8| Ébren volt és hallott minden kimondott szót:~Numa a hordó után
6255 1| elvem a párbaj, ezt már kimondtam az országgyűlésen. A párbaj
6256 7| s szörnyű görcsök közt kimúlt. Az életben maradt szerbek
6257 8| elvöröslő izzó tűz fénye kimutatja a vashámor helyét.~Alant
6258 7| Sándor – monda a betyár kimutatva a tüzet mérföldnyi távolból,
6259 14| nevezték a mártírhalált a végső kín perceiben is, úgy ők a gyalázatot
6260 9| repült el, azt pohárral kínálták, hogy igyék egyet, ha elfáradt;
6261 1| tekintettel kiismerve a sok kincs közül az igénytelen külsejű
6262 1| fényvágyó oligarcha család kincsben és pompában századokon át
6263 8| azt elfogadni, családotok kincse volt az, melyből nekem tíz
6264 1| elvarázsolva bámult a két férfi a kincsre, midőn a külső szobában
6265 1| éhes csapatjával s saját kincsszomjával, s megállítja az alkudozásokat.~
6266 1| eltávozott, az ugyane nap kinevezett főápolóné nyújtá neki karját
6267 12| altábornagynak.~Ugyanakkor még kineveztek egynéhány hazafit altábornagynak,
6268 12| országgyűlés színe előtt kinevezték altábornagynak.~Ugyanakkor
6269 1| jól, csak eredj.~– Hát kineveztess holnap őrnagynak.~– Hová
6270 12| segéde – lőn megbízva e kineveztetés és rendjel kézbesítésével.~
6271 1| odamegyek.~– Jól van no. Kineveztetlek, csak vigyen a ménkű!~Magam
6272 8| hátulsó ablakán szokott kinézni. Eredj oda, ha akarsz, de
6273 10| kiderült arca, mint a felhőből kinéző nap, s csakhogy el nem rikkantá
6274 4| az leesik és meghal, vagy kínlódik, szótalanul, szégyenlve
6275 6| Csodálatos volt halála, nem kínlódott, mint más ember, a vesztett
6276 7| természetűek még reggel is kínlódtak, átkozva életet és halált.~
6277 8| ott végezték ki rettentő kínok közt.~Midőn a másik testvért
6278 9| ki ezalatt halálverítékes kínokat. Le-lekapta a fejét minden
6279 8| szelídség honol, mely a kinőtteknek oly rendes tulajdona. Ritka
6280 7| valaha sírni? Megölhetsz. Kínozhatsz, széttéphetsz ízenként,
6281 10| ütleget is kap, de tízen kinyeri, amit a tizenegyediken elveszt.~
6282 4| feltárta.~Ahol a könyv kinyílt, egy kisded írott szelet
6283 5| senki sem tudja ez órát kinyitni, de nem is gyanakszik rá.~
6284 8| rohant az ablakhoz.~– Jer be, kinyitom az ajtót, belül van bezárva–
6285 8| nyílnak, s a tavaszi légre kinyitott ablakon olykor egy-egy vidám
6286 8| észrevevé, hogy az szemeit félig kinyitva, reánéz, s azután ismét
6287 14| nekihevült arcú szerb, poharát kinyújtva.~És egy szép leány fogta
6288 8| való.~Nyomorúan, kikeresett kínzások közt gyilkoltattak le valamennyien,
6289 8| szenvedés csak főfájós lelkemnek kínzott teremtménye, és e véres,
6290 8| hordók fenekeit, s úsztak a kiömlő bor és pálinka tengerében,
6291 4| előtt. Látta a villanást, a kiokádott tüzet, melyet az érckígyó
6292 5| erdőben, még a fáklyát is kioltá, melyet magával vitt, s
6293 7| melyek azon ember életét kiolták, akit ő ítélt halálra.~Megeshetnék,
6294 6| veszteség híre élte lángját kioltotta, s bevitték őt karjaikon
6295 8| fejenként.~Többen a zsákmány kiosztása után hazatakarodtak, azonban
6296 12| katonái közt egy fillérig kiosztott, az erdélyi hölgyek pedig
6297 8| a többiek is lassanként kipárologtak a szobából, anélkül, hogy
6298 3| valahol egy szobát, hol kipihenhessék magukat, mert igen fáradtak,
6299 11| virággal többet tenyészt meg kipusztult falain.~És ha olykor a babonás
6300 3| gyújtani a várost, hogy kirabolnak és megölnek bennünket, sőt
6301 7| bíró előtt terem, annak kiragadja kezéből a halálítéletet,
6302 6| nincs, aki segítsen többé, kiragadnád az ellen kezéből a biztos
6303 8| csupán széleik maradnak kirajzolva gyöngéd aranyszínnel.~Messze
6304 3| mindenféle ennivalót és bort kirakok az asztalra, így csak nem
6305 8| magára s oldalára nehéz kirakott görbe kardját köté fel,
6306 7| hantokat.~Mikor a zöld gyepet kirakta a felhányt sírhalomra, úgy
6307 9| ismét gyönyörű zöld gyeppel kirakva egyike lehet a legszebb
6308 1| lehet nekik egyszerre négy királlyal?~– Nem ér semmit – kiálta
6309 10| Mindenki csak az enyészet királya előtt hajtá meg fejét e
6310 10| háborúért, ittak a békességért, királyért, vezérekért, magyarokért,
6311 1| vigasztalódjál.~Nézd amott túl a Királyhágón azt a kis, ifjú, hős sereget.
6312 4| földön, nincs tenéked többé királyi széked. Özvegység és árvaság
6313 11| napon kezébe adva magát a királynak minden seregeivel, minden
6314 14| davoria a bor mellett, a kirántott handzsárok villogtak az
6315 2| vén huszár a rekrutára, s kirántotta kardját; – hajtsa ezt a
6316 8| ordíta fel az ifjú, s kardját kirántva, vágtatva nyargalt le a
6317 10| nemsokára hallá megdördülni a kirendelt irányban ágyúit.~– Valahára
6318 6| a vesztett csata hírére kirepült a lélek belőle. Vak volt
6319 14| pedig az első harangszóra kirohantok a templomból, s mindenik
6320 11| magát, s kedvező alkalommal kironthat ismét, s újra kezdheti a
6321 4| egyik nőnek megfagyott kisdede az úton, azt siratta; a
6322 1| levelezzenek, és a kormányzót kisebbítsék, aki őneki legbenső barátja
6323 5| tudnám, mire lett volna e kíséret, miután önakaratomból jöttem.~–
6324 13| férfit keresve. Ott volt az kísérete közé vegyülve.~– Tehát csakugyan
6325 10| volnának!~*~A tábornok és kíséretének pompás lakomát készített
6326 5| kegyed azt állítja, hogy kísérettel küldött, hívja elő azt a
6327 8| Úgy menjetek. Isten kísérjen benneteket utaitokban. Vegyétek
6328 2| utolsó rácot.”~E legelső kísérlet sikere annyira felbuzdította
6329 1| tervet.~Még egy desperátus kísérletet próbált azután meg az országgyűlés
6330 10| lovát előhozatá, s néhány kísérői társaságában elindult a
6331 10| előjelenség után – szólt egyike kísérőinek.~– És én éppen azért e helyen
6332 10| letétettek.~A tábornok egyik kísérőjéhez fordult: „ez az ember, úgymond,
6333 3| szalagommal s két csinos, fess kísérőmmel fogok a többek felett kivívni.~
6334 8| rátok a haza sorsával Istent kísérteni? Ki mondta nektek, hogy
6335 6| örökre. Fényes nappal sírok kísértetei járnak végig az utcán. Kisírt
6336 10| Az egész éjjel mindenféle kísértetek nyomtak. Egyébiránt nem
6337 6| halljátok szómat! Isten nehéz kísértetekkel látogatta meg napjainkat.
6338 10| megmenekszünk a vízióktól és kísértetektől. Azok nem mernek velünk
6339 14| előtt, minden hangja egy-egy kísértetként futotta át a leány szívét,
6340 7| hangzott a sík pusztán, mint a kísértetkiáltás.~Messziről egy szekér döcögése
6341 5| szabadulás.~Mikor negyedszer kísértette meg a csatát, szinte ottveszett.
6342 10| a katona atmoszférája, a kísértetvilág nyomasztó rémei egyetlen
6343 4| a nyitott bibliára veté kísértetvilágát, mely a lámpafényben oly
6344 7| szennyet nevedről.~– Ne kísérts! – sóhajta fel a rabló. –
6345 8| jött szinte a lépcsőre, kísérve az özvegy testvértől.~–
6346 2| reszkető, fázó nők, szepegő kisfiaikat vonva kezeiknél fogva, az
6347 8| kenyérgolyókkal hajigál hol kisfiára, hol szende feleségére.~
6348 8| családi mulatozásaikból. A két kisfiú odaszaladt hozzá s összebámulta
6349 4| mint a futó szarvas. A ti kisgyermekeitek a kősziklákhoz veretnek,
6350 6| köszörült, fejszét élesített. A kisgyermekek sírtak-ríttak a pitvarokban,
6351 8| S azzal ölébe vette a kisgyermeket.~Erre többen nevetni kezdtek
6352 5| Emlékszem rá, hogy mikor kisgyermekkoromban anyám születése helyén e
6353 8| mely szívébe lopta magát, kisietett a szobából, ott künn a tornácban
6354 6| Sepsiszentgyörgy asszonyai magukat kisírni. Pedig sírhatott volna mindenki
6355 6| kísértetei járnak végig az utcán. Kisírt szemű nők, kik kedveseik
6356 8| szenvedjen. Éppen azért lett e kislány a család kegyence, mert
6357 7| hogy a többit küldjem el kislányának, akit valamelyik vidéki
6358 1| szépet, hogy senki sem érti, kisujjában viseli az egész diplomatikát,
6359 1| akkora kis káplárkát, mint a kisujjam abból a zászlóaljból, amelynek
6360 8| lövés durrant el, s Imre kiszabadítá lovát, s az ügyetlenül hadazó
6361 8| egy ellen.~– De nélküled kiszabadultam volna közülök.~– Nélkülem
6362 4| néha egy-egy találó lövés kiszakaszt egyet soraikból, az leesik
6363 2| már ottlevők odatódultak a kiszállókhoz. Soknak volt valakije, akit
6364 5| szemeit lesütötte… Minden kiszámítás…~– Kegyed tisztje engemet
6365 14| ott talál.~Azután felvevé kiszárított öltönyeit, s ez ónas esős
6366 15| választottainak prototípusául kiszemeltünk, bizonyára ő lesz.~Valamint
6367 5| halálod. Eredj…~A tiszt kiszökött az üres ablakon át, s gyorsan
6368 8| tágítani kezdtek körülötte, kiszöktetett a tömeg közül, s vágtatott
6369 8| részekre, s abból mindenkinek kiszolgáltatá a maga osztályrészét.~Csupán
6370 1| értesz hozzá. – S ezzel kiszólt az ajtón.~– Simon!~Egy még
6371 8| halva volt. Utolsó erejével kiszorítá gyilkosából a lelket, karjai
6372 2| visszahozza női szíveikbe a kitagadott érzelmeket. Álmaikban megjelennek
6373 13| szemcsillag szokatlanul kitágult.~Lassanként egész arca csodálatosan
6374 3| de ijedtemben nem tudtam kitalálni, hogy kié.~– Rablók, gyilkosok!
6375 1| megragadva per Pausch und Bogen kitálaltak a legszélesebb asztalra.
6376 1| patrontás nélkül.~Végre kitámolygott a haza egyik megmentője
6377 8| nyargalni, futott, amint tőle kitelt, ereje fogytáig, s mikor
6378 6| beszél:~– Dávid! Szépapád kiterítve fekszik, te ott ülsz a ravatal
6379 13| odalépett hozzá. Amint a leány kiterjedt mágneses gőzkörébe ért,
6380 6| száraz, elfonnyadt karjai kiterjesztett kezeikkel az égre voltak
6381 10| jelenetet.~A katonai harcmenet kitért a sokkal szomorúbb előjogú
6382 6| hangzik el rajta, a zokogás kitölti a hangok időközeit, s belül
6383 2| akarja türtőztetni magát, kitör rajta az el nem rejthető
6384 9| hallgatókat, mint ki egy kitörni készülő forradalmat iparkodik,
6385 11| fölépítve.~A várúr nevét rég kitörölte az emlékekből az idő, de
6386 11| szekeréből, s midőn lefektették, kitört rajta az erős sebláz, mely
6387 1| maga a miniszter úr. Majd kitörte a széke hátát, annyira nevetett,
6388 6| olvasod tovább?~A nyomorék kitörülte szemének felhőit, a könnyeket,
6389 1| Ezzel az instrukcióval kitolt az ajtón, s a szegény szekeresek
6390 2| váratott, s mint a kémek kitudák, a határozott napra egyenesen
6391 1| De mégis, ha valamit kitudhatnának rád. Teszem föl azt a ládahistóriát.~–
6392 3| segítséget.~Sokára bírtam kitudni tőle, hogy hol volt és mi
6393 1| gyülekezet iránti lenézését kitüntesse, a tartott szellemi püfölések
6394 14| tudnám, hogy miért jutottam e kitüntetéshez, kérdezém, hogy mit vétettem.~–
6395 9| előkelőit is megtisztelé e kitüntetéssel, kik azt méltányló bizalommal
6396 8| Egy kanyarulatnál végre kitűnt a völgy. Látszott a kastély,
6397 6| kimondani. S aztán alkonyatkor kiülnének a magas sziklákra, kunyhóik
6398 1| tartalmat, s amazt szinte kiüríték az asztalra.~– Jól van! –
6399 7| valami szellemi járvány kiütni a külhonban elhelyezett
6400 9| is váltá – még azon éjjel kiütött egy csapattal a nádorvonal
6401 7| azonban szóhoz juthatna, kiugrat elébe négy huszár az arcvonalból,
6402 7| összehajtott papírral, ekkor kiugrik egy fiatal altiszt a karé
6403 10| mihozzánk!~S ezzel hirtelen kiugrott a szobából, érezve, hogy
6404 1| azt a rongyos újságírót kiutasítom a városból. Ha ez sem segít,
6405 4| lesznek, mint a fészkéből kiűzött madár…~Zúgnak a népek, miként
6406 9| Oda a sziget is, szép fái kivagdalva, elpusztítva; a híd, mely
6407 2| A hosszú töltés mellett kivágott fákból rakattak pallisadok
6408 8| ellenállhatlan erővel, s azzal kivágta azt a magas ablakon, hogy
6409 12| tizenharmadszor. Mind a tizenkétszer kivágtam magamat…~Ekkor reánkgyújtották
6410 5| a császáriak csapatjából kiválik egy vitéz s előrenyargalva,
6411 8| igazat mond, élni hagyják, kivallá, hogy egy hintóban elvitték
6412 2| orvosokkal szerte a harcmezőn, kiválogatva a holtak közül az élőt.~
6413 8| tégedet a katonaságból kiváltottalak; mikor marhád eldöglött,
6414 10| főhadiszállását felüté.~Kívánatára a család együtt ült asztalhoz
6415 7| ült, köpenyébe húzódva s kíváncsi csodálkozással figyelve
6416 9| vagy erősebb volt bennök a kíváncsiság a vigalomban részt vehetni,
6417 13| kárvallottat a tábornok csupa merő kíváncsiságból.~– Percel! – felé az fejét
6418 8| közelállók, míg a többi vérszomjú kíváncsisággal ágaskodott fel, meglátni
6419 10| Ezredes uram! Csak nem kívánhatja, hogy így huszárruhában
6420 7| Rózsával jót tett az életben. Kívánj bármit, megteszem.~– Ölj,
6421 3| látszott rajtuk, nem is-igen kívánkoztak szobájukba, hanem fölkeresték
6422 3| föltettem magamban, hogy akármit kívánnak, mindent adok nekik és nem
6423 8| anélkül, hogy jó éjszakát kívánnának a gazdának. Némelyik fogcsikorgatva,
6424 6| bájait érni fogja az idegen kívánó tekintete. De én azon időt
6425 7| esett el a csatában, ha kívánod, a második a menyegzője
6426 11| örömest teljesítendette minden kívánságát.~Három nap óta nem volt
6427 3| Hallottál valaha ilyen kívánságot?~Nemsokára zeneszóval bevonult
6428 15| derekán már meglehetősen kívánta minden ember a háborút,
6429 11| minden hadnagyaival együtt, kívánva, hogy essék áldozatul ő,
6430 8| az oláhot.~– Itt maradok! kivárlak! – lármázott, felszedte
6431 11| tábornokát halálra ítélték és kivégezék, egyedül ő kapott kegyelmet…~…
6432 8| vagdalni kezeit, hogy az oláhot kivehessék belőle holtan.~Csak Tamás,
6433 10| amennyire a sűrű ködben kiveheté, a magas, egyenes alakok
6434 10| melankolikus ének töredékeit kezdé kivehetni, s látta, hogy a néptömeg
6435 10| volt már, csak a fő körül kivehető szent körfény aranya látszott
6436 3| sietett a tancosnéjához.~Majd kiverte szívem a corsette-em oldalát,
6437 7| okom van. Engem a rácok kivertek birtokomból, nőmet elcsábíták,
6438 8| csaknem dacos. Eleven típusa a kiveszni kezdő ősarisztokrata-példányoknak.~
6439 1| imádója in solidum, néhányak kivételével, mely néhányak szüntelen
6440 8| felelet helyett egy csipetet kivett a hordóból három ujjával,
6441 3| legközömbösebb dolgot tenném, kivettem a keblemre tűzött magányos
6442 5| haszontalan fickók – szólt a nő, kivéve a tiszt kezéből az írást
6443 4| melyek mellett elsuhant.~Kivezette apját a városból, ki a temetőig,
6444 7| látja annak ablakait is kivilágítva mind, s benn hallja a zenét,
6445 6| fogtok jőni. A halottat kivisszük a város kapujába, ott az
6446 5| ott tartani.~Annak, hogy a kivitel a tervvel nem egyezett,
6447 3| kísérőmmel fogok a többek felett kivívni.~Köztünk mondva, még folyvást
6448 14| úgyhogy Damjanich egyszer kivívott fényes győzelem után a harc
6449 7| felülnek lovaikra, kardjaikat kivonják, csatarendet formálnak,
6450 5| tunnelt, úgy hiszed, hogy kívüled senki sem ismeri?~– A nyílást
6451 5| a veszélyes jegyzeteket. Kívülem senki sem tudja ez órát
6452 6| a sors viharjai onnan is kizaklatták, – egy része odább ment, –
6453 6| mely e várost a világból kizárja, és átkozott legyen, aki
6454 7| falat kenyeret. Mindnyájan kizárták, s kérve kérték, hogy távozzék
6455 6| Leültek a sírkövekre, a kizöldült sírhalmokra, s hogyha dördülést
6456 1| az ember az egyenlőségi klubba, ott halálra nevethette
6457 1| Gondoltam rá. Az egyenlőségi klubnak meg van hagyva, hogy dolgozzék
6458 6| alakja nem mozdul, mintha kőből volna faragva.~Ez Judit,
6459 15| várva, hogy a szegkovács koccantsa össze a magáét vele.~Az
6460 8| újra kockát vetnek.~– A kockavetés nem ér semmit. Lehet, hogy
6461 2| megtámadhatók, és akkor is azon kockáztatás mellett, hogy visszaveretés
6462 9| is, nekem azt könnyelműen kockáztatnom nem szabad. Abból még az
6463 8| az igen olcsó. Ti többet kockáztattok, nektek annyi vesztenivalótok
6464 3| igen illedelmes kettős kocogtatást az ajtón.~Ijedségem, elfogulásom,
6465 7| játszott a huszárok fényes kócsagjaival s az elítélt őszülő fürteivel,
6466 7| nádas ingoványok repülő kócsagok fehér falkáival, s ismét
6467 10| cifra rácsajtaja megnyílt, a kőcsigalépcsőkön eltűntek a fáklyák, s a
6468 11| seregnek, s lázban, kimerülten kocsijába viteté magát, szép szőke
6469 1| rezignálta magát jelt adni a kocsisnak az indulhatásra.~Perc múlva
6470 1| szörnyű zaj riaszta fel. Kocsizörgés, kardzörgés, ajtózörgés,
6471 1| Pedig jobb lett volna, ha a kocsmárosra nézett volna ilyenforma
6472 5| honvédek.~Valami élelmes ember kocsmát rögtönzött az elpusztult
6473 11| oltár roppant bemohodzott kődarabjait, – míg az ősz táltos a Szentlélekkő
6474 8| szokott torlani, roppant kődarabokkal teríti be a helyet, miket
6475 11| világgal a kedves, szép ködalakot, s lassan, észrevétlenül
6476 8| Napszállta felé kétes lilaszín ködbe mosódnak el a távolabb ormok,
6477 10| távcsövét, s amennyire a sűrű ködben kiveheté, a magas, egyenes
6478 6| keresik az alaktalan távol ködeiben.~– Nem látsz ott egy alakot
6479 10| őrtüzek átvöröslöttek az éj ködén, s szerte a távolban mindig
6480 10| vészeken keresztül, tűznek és ködnek oszlopaiban?…~Ki őrködék
6481 10| jól kezdte látni az oszló ködön át Tarcalnak tornyait, a
6482 11| távol dombjai felett; fehér ködruhádon csillaglelked fényesen átvilágol.
6483 10| elbocsátott vén huszár a sűrű ködtől segítve keresztülnyargalt
6484 11| álomképe…~Halvány rezgő ködtünemény holdsütötte távol halmon…~
6485 14| ugyanannyi lőrét, s meg sem köhenté torkát utána. Nekem szokásom,
6486 1| Dembinszkitől kértem fel kölcsön becsületszóra, s ő adott,
6487 2| van szórva mind a kettő. A kölcsönös ütközés szétbontotta mindkettőnél
6488 7| prédálja egymás háza népét kölcsönösen.~Pár óra alatt e magyar
6489 14| rettentően fizették vissza a kölcsönt.~Reggelre a városon kívüli
6490 8| vissza, hisz mindez csak költemény, csak egy nyomasztó álom.
6491 12| hagyom a fiaimat.~Rájuk költötte volna mind a két Indiát!
6492 1| társalkodónőket, kik a státus költségén utaztak vele mindenüvé.~
6493 8| ötleten. A menyecske férje a könnybe lábadásig kacagott, nevettek
6494 4| sokszor megcsókolá. Szemei könnyben úsztak. Örömhangon, mely
6495 14| de kényeskedő asszonyszem könnye meg ne vásárolja a halálnak
6496 8| jó. Magam megyek. Egyedül könnyebben ráakadok. Isten veletek.
6497 8| oláhok vissza vannak verve; s könnyebbült kebellel várták testvéreik
6498 8| erős, tanúm legyen az, hogy könnyeidet látom, és mégis elmegyek.~–
6499 4| bibliából, s amint szeme könnyein áttekinte, maga mellett
6500 4| haja arcához tapadt özön könnyeitől.~Ősz az apa, még gyermek
6501 4| embere hófehér hajával, forró könnyeivel locsolgatni a sírt, hol
6502 12| ismét önkénytelen megteltek könnyekkel. Az ő könnyei a tábornokban
6503 6| elfacsarodott, szemei megteltek könnyel.~– Miért nem olvasod tovább? –
6504 1| olvasatlan hírlapba azon alávaló könnyelmű emberekről, kik a haza ily
6505 9| életem a hazáé is, nekem azt könnyelműen kockáztatnom nem szabad.
6506 2| voltak, visszafojtá mindegyik könnyét és örömét, mert tudta, hogy
6507 7| azután megbánta, hogy oly könnyezetlenül hagyta el gyermeke sírját,
6508 7| lengyel nőknek van miért könnyezni… Egyszer Pesten voltam,
6509 1| vigadnak azok, kik ennyi könnynek voltak teremtői.~Azután
6510 5| álruha egyszerű polgári köntös. Ez legkevésbé felötlő.~
6511 1| nemtelen. Máskor az elítélt köntösein a hóhérlegények osztoztak,
6512 1| titanicus férfi, kinek nyaka és könyökei arany paszomántba voltak
6513 9| alig győzte szomszédjait könyökkel taszigálni, s az átellenieket
6514 7| üldözi.~– Én elmegyek és könyörgeni fogok érted.~– Mi közöd
6515 8| kalapáccsal fejére csapott a könyörgő öregnek.~Irtózatos sikoltással
6516 8| hozzájok.~– Rossz gondolat. Ha könyörögsz nekik, megölnek, ha bátorságot
6517 7| próbáltam én azt eleget. Nem könyörögtem eleget minden törvény előtt:
6518 14| testvérét, Prokópot, átöleli könyörögve.~– Vessz el, hitvány esküszegő! –
6519 7| papirost vett elő, s szigorú könyörtelen hangon olvasá fel a halálítéletet
6520 14| Ígérd meg, hogy nem fogsz könyörülni egyen is, és ha szép volna
6521 6| lássák a szeméből hulló könyűt, és azután lovát sarkantyúba
6522 1| árult egy kis kerekhasú könyvárus jó három krajcárért igazi
6523 4| egyszerű szóval: biblia.~E könyvből szokott az ő kedves leánya
6524 8| előtte kisded imádságos könyve.~Oly szép, oly halavány
6525 8| gyöngédséggel egy imádságos könyvecskét helyze, s azzal magára hagyta
6526 4| hol balra…~Az ősz letette könyvét a lámpa mellé, leült széles
6527 4| szemei akaratlanul e szent könyvhöz vezeték. Felsóhajtott. Mintha
6528 4| halottfényt adott a szent könyvnek.~„Uram ne hagyd elveszni
6529 4| homlokával a becsukott szent könyvre hajolva.~…Minden csöndes
6530 5| vissza; reszkettem, midőn köpennyel letakarva házamhoz hozták,
6531 12| előttünk, egyszerű szürke köpenyben, feszes kamáslikban; egyik
6532 7| főutcáján. Benne egy férfi ült, köpenyébe húzódva s kíváncsi csodálkozással
6533 5| fáklyával, utána a vezér szürke köpenyében. Néhol oly meleg volt a
6534 1| egy piros gallérú szürke köpenyeget, azután egy felső s végre
6535 8| csoport fölkelő, a decurio köpenyével letakarta az ifjút, hogy
6536 7| képtelen megvetéssel arcul köpte e szóra a hozzá beszélőt.~–
6537 8| monda neki a decurio, azután körbe állítá a sokaságot s végignézett
6538 8| ment búcsúzni.~Családja körében ült az. Ikerfiai lábainál
6539 10| fő körül kivehető szent körfény aranya látszott ki még belőle.~
6540 4| mit minden oldalról bércek körítenek, kisded helység ablakai
6541 9| ellenség még csak egy kis körmünket sem bánthatná.~– Valóban
6542 4| delíriummal rokon, rebegé az őt környezőknek: „nézzétek, ez az én leányom,
6543 1| Az osztrák hadcsapatok körös-körülálltak bennünket, a legmesszebb
6544 5| mire a személyes leírás köröztetett, már nem ő volt az, akit
6545 15| szót sem téve hozzá.~…Úgy körülbelül 1848 december derekán már
6546 3| kikészítetlen medvebőrrel körülcsavarva, hátán bőrzsákkal, amibe
6547 1| a fegyveres románoknak a körülfekvő bérceken, kik gyanúsan várták
6548 12| Egy városba értünk, ott körülfogtak bennünket. Éjfél volt.~Éjfélkor
6549 1| teendnél akkor, ha szép lassan, körülkerülgetve, egész szelídséggel oly
6550 9| tábornok, hogy itt megint az a körülmény forog fenn, ahol neki ehelyett „
6551 1| jól tudta, s éppen erre a körülményre volt szüksége.~– Édes barátom –
6552 9| táblabíró-őrnagy úr nem tartá e körülményt komoly aggodalmakra méltónak,
6553 8| rohamára tágítani kezdtek körülötte, kiszöktetett a tömeg közül,
6554 1| tartja, mint fogja egykor körülsáncoltatni. Hogy ő a fiatalságnak mekkora
6555 7| s csúfoló mozdulatokkal körültáncolni áldozatjukat, s rugdosták
|