11-arkos | arkot-bevet | bevev-csina | csino-elcse | elcso-eltak | eltan-fabol | facsa-feszk | feszu-gondo | gondv-harom | harsa-husza | huszf-jovah | joval-kever | keves-korul | koss-lefut | legal-magne | magos-megta | megte-negye | negyo-ossze | osven-pirul | piski-rovid | rogyi-szall | szalm-szori | szorj-tessz | test-utott | utted-vesze | veszh-zuzot
Rész
6556 4| sopánkodni, öreg. Eredj be, köss kardot, és siess utánam
6557 4| csak azért menjen be, hogy kösse fel kardját, üljön lovára
6558 1| Erre-amarra, szedte-vette! Köszönje meg az úr, hogy lealázzuk
6559 2| mezején mi fájdalmas hangok köszöntik az estét.~Szörnyen elhullottak
6560 2| özvegy házánál egyszerre köszöntött be öröm és siralom. Temetés
6561 3| szelíd, behízelgő hangon köszönve meg minden ajánlott szolgálatot,
6562 6| és olajat forralt, kést köszörült, fejszét élesített. A kisgyermekek
6563 4| között, melyeket keskeny híd köt össze egymással, kiegészítve
6564 8| nehéz kirakott görbe kardját köté fel, különben igen nyugodtan
6565 8| csüggtek alá, mint vörös kötelek a sima oldalon, meg-megkapaszkodva
6566 1| elveszett, s ő letépi sebei kötelékeit és hagyja folyni vérét,
6567 7| azután egy késsel elmetélte a kötelékeket, mikkel György kezei össze
6568 14| minden szerb nő megtette kötelességét, csak te árultál el bennünket,
6569 6| tudott nekik mit szólni.~Kötelességgyakorlásban növekedett fel, megszokta
6570 1| miniszter úr, s a többiek kötelességöknek érzék a tréfát megkacagni,
6571 2| gondolni másra, mint a kemény kötelességre.~– Ah, Gábor, tinektek nem
6572 5| tartani subordinatiórul, kötelességről s azon esetekről, mik árulásnak
6573 2| kardjaikkal.~A kompot az elszakadt kötélnél fogva visszaverte a víz
6574 7| karjaival.~Előtte egy nő áll, kötényével törülve szemeit és sokat
6575 1| De hátha elébb belénk kötnének, mint odajutnánk?~– Gondoltam
6576 4| fegyverét s oldalára akarta kötni, midőn eszébe jutott, hogy
6577 5| jöttem.~– Asszonyom, ön kötődik velem – szólt a hadnagy
6578 8| ez, nem jó világ. Miért kötöttél kardot, Imre? Háború lesz,
6579 7| haj kétoldalt csimbókba kötözve, félkeze le van vágva, erről
6580 10| lovak földbe vert cövekekhez köttettek, egészen felnyergelve, lovagjaik
6581 5| vontatták fel a nyers ércek köveit nagy kemény bőrökben.~A
6582 8| sziklai lak, nagy kemény kövekből, melyhez csak egy elrejtett
6583 4| mennydörögve gördülnek végig a köveken. A vénemberek megállnak
6584 8| Barnabás, dacára a repülő köveknek, kiült a padlásablakba,
6585 4| nehéz ágyút vontatnak alá a köves hegyi úton; a lovak fáradtan
6586 12| aznap jelent meg a hongyűlés követe is a küldött csecsékkel.~
6587 12| végeztével az országgyűlés követéhez azon kérdést intézni, mely
6588 1| megállítja az alkudozásokat.~Követelései botrányosak voltak.~Magyar
6589 1| batkáról sincs.~– Nem is fognak követelni?~– Kicsoda? Ez a soklábú
6590 1| lehetne hajigálni.~More patrio követeltetett a kaució, ugyanakkor, midőn
6591 10| melyre taszító dördülés következett.~– Erősen fűtenek a mieink –
6592 13| is fölültetézte ínséges következményekkel.~Megjövendölte azt is, hogy
6593 15| megmenekülhet a gonoszabb következményektől.~A szegkovács tehát, mielőtt
6594 4| Özvegység és árvaság egyszerre következnek tereád.~Közel, igen közel
6595 3| futárnak!~– Tehát az utána következőre – vitatá tovább az engagement-t
6596 3| városunkban. Ő a mimikámból azt következtethetve, hogy valaki rettenetesen
6597 3| volt civilisták ebből azt következtették, hogy a magyarok győztek.~
6598 12| hangzék kiáltása, s ki ne követte volna őt, midőn legelöl
6599 8| a tüsző alá rejtve.~– Mi követünk – bíztaták társai –, fegyverrel
6600 4| mennydörgő pukkanástól követve, mit a sziklák oldalain
6601 13| amik közül egyik vagy másik közbámulatra be is teljesedett.~Így megjövendölte,
6602 5| Az én szeretőim!)~Közbe-közbe hangzott az ágyúdurrogás,
6603 2| helység a másiktól, s hol a közbeeső vendégfogadókból, jöttüknek
6604 9| a szurokkoszorús teke, s közben-közben egy-egy izzó golyó, mint
6605 5| Figyelmesen kihallgatták mindenik közbeszóló észrevételeit. A fáradságosan
6606 10| lenézéssel mérte végig a közbeszólót – hogy mer egy gyalog ember
6607 5| árokba!~Az őrnagy haragosan közbeszólt:~– Menjen ön, az ön három
6608 1| nekik a múltak feledését és közbocsánatot, ha ezentúl békében maradnak.~
6609 1| kacagott, az egész társaság közbotrányára.~– Bizonyosan nem érti a
6610 14| tétovázni látszának.~Anisia közéjük lépett, nagy sötét szemöIdeit
6611 8| Az út egy helyen két igen közelálló sziklapart között viszen
6612 8| van! itt van! – ordíták a közelállók, míg a többi vérszomjú kíváncsisággal
6613 9| nézett a messzeségből, most a közelben igen mulatságos játéknak
6614 8| előlem; oláh – ordíta rájok a közelből Imre, melyre kettő rögtön
6615 13| kapott a rejtélyes lényt közelebbről megismerni, es elvezetteté
6616 4| küzdhetett; ha ott esett el közelében, bizonyosan hitte, hogy
6617 8| katonaruhában meg nem ismert ifjú közeledésére.~– Csitt, baba! – neszelé
6618 5| ellenállás nélkül, mint közeledik a nő az ajtó felé… Első
6619 2| tüzet intézve a feléjük közeledőkre.~Hirtelen megritkítják azok
6620 10| vezetője hevesen vitázva közeledtek, s amint az üteghez értek,
6621 8| kebellel várták testvéreik közeledtét.~Azok már akkor a túlvilágon
6622 6| Sepsiszentgyörgyre vezető úton közelegve.~A harang megkondult.~Egyetlen
6623 6| Egy csapat cserkesz lovag közelg a városhoz. Ruházatjok,
6624 6| Sepsiszentgyörgy kapujához két csapat közelget. Egyik kívülről, másik a
6625 7| mindenre elkészülve várták a közelgőket.~Egy sajátságos, utánozhatatlan
6626 7| Balaton hallat szélvész közelgte előtt.~És midőn a jövevény
6627 2| Szilárd, bátor léptekkel közelíte ezalatt a vörössipkás ezred
6628 1| magam is közügyben jövök.~S közelíték az ajtóhoz.~– Uram, egy
6629 1| keletiességgel bírt, teintje némileg közelített a cigánykolorithoz. Sok
6630 2| vasasezred látszik száguldva közelítni a csatatérre. A fölvert
6631 6| visszautasítja a közeledőt.~– Ne közelíts! E sír határ köztünk és
6632 2| csata színhelyét. Eközben közeljut pajtásához.~– Add meg magad,
6633 7| durva, olvasni nem tudó közember elhalt honvágy miatt, mint
6634 5| ágyúszóra megjelent az erdő közepéből, csaknem háta mögött az
6635 2| s mire a huszár a Tisza közepéig jutott, elvagdalták azt
6636 7| dühvel járják a táncot, egy középre állított bőrduda körül,
6637 8| törvényhozás, alkotmány, közigazgatás felől. Bámulni fog rád,
6638 9| pompás kálváriád, nagyszerű köziskolád a reformáltak templomával
6639 14| voltam én, midőn magamat közitekbe vetém? Jobban meglátszik
6640 1| nemigen látszott osztozni a közjókedvben. Hihetőleg valami brodsitzer
6641 7| A honvágy~A közkatona meghal honvágy miatt.~Egyszer
6642 7| búsongás, ez elvadulása a közkatonáknak, kiknek gyakran lehete szokatlan,
6643 5| betérő özvegy ott egy csomó közkatonán kívül egy alsóbb rangú tisztet
6644 5| odaállt a harcolók közé közkatonának.~És hangzott a riadozó dal,
6645 1| sem elegyítik magukat a közkatonaság közé, annál ragyogóbbak,
6646 5| jegygyűrűmet.~– Vehette valamely közkatonától.~– Nem. Azt mondá, hogy
6647 14| vörössipkás hadnagy állott meg öt közlegényével. Prokóp vezette őket odáig,
6648 1| aztán másnap kárpótlásul a Közlönyből halálra unhatta magát.~S
6649 11| rá.~Mese van róla, mit a köznép jól ismer. Azt hiszik, hogy
6650 7| könyörgeni fogok érted.~– Mi közöd neked hozzám? Ki vagy te?
6651 1| a viccet s bemutatott a közönségnek, mint azt az embert, aki
6652 7| Én nem vagyok az. Mi közötök hozzám?~– Kérdezd meg szomszédjaidat,
6653 7| már, csak még egy éj volt közötte.~Ezen éj estéjén későn elment
6654 7| bírtak akadni.~A katonák közől egy sem árulta el, s ő maga
6655 7| puskáikat ölükbe fektették, egy közőlük a guszlicán búsongó szerb
6656 8| jobban, mint te, kamasz. Közosztály minden zsákmányból; de ugyanott
6657 8| itt nekünk zsákmányunk. Ez közosztályra megy a győzelem után.~–
6658 14| keresztül hadnagyukig, ott azt közrevették, szuronyt szegeztek, s egy
6659 2| sem volt felelős. Turkált közte boldog-boldogtalan, keresve
6660 8| vagy hat oláh állt előtte, köztök Lupuj.~– Két ellenségfejet
6661 1| idefáradni.~– De magam is közügyben jövök.~S közelíték az ajtóhoz.~–
6662 8| fogva vasbuzogányát, elkezde közükbe sújtani a támadóknak.~Sebesen,
6663 9| igen szívesen fogadott, s közűlök legkivált azzal a jeles,
6664 1| sem? Miért kellett azoknak közvetlenül másnap bekövetkezniök, azt
6665 1| cukorral és spiritusszal kófernyált kerti vinkót madeira képében?~
6666 1| ezért majd a bajod az öreg kóficcal, hogy elkártyáztad a pénzt,
6667 5| fejéről, megnézte; a golyó a kokárda és a viharcsat között fúrta
6668 3| csákóját föltette, odatűzte kokárdája mellé s ekkor visszafordult
6669 2| ragyogó sisakok, a lobogós kokárdák, kitűnnek a küzdéstől piros
6670 8| fehér kezeivel egy hímzett kokárdát tűzött föl az ifjú szíve
6671 14| kik keblükön a nemzeti kokárdával önként ajánlák bájaikat
6672 10| ha aztán okhets dikecsáre kokhele tuterone mangyéra, úgy ne
6673 1| ajakról. Özvegyek, árvák, koldusok és őrültek siralma az. Hallgass,
6674 8| vért szagolt csapat a szűk kőlépcsőkön, s megtámadá az oltalmazókat.~–
6675 13| Megjövendölte azt is, hogy a kolera meg fogja látogatni az országot,
6676 1| órakor elment az ember a kollégiumba, ott hallott iszonyú szép
6677 14| Fölugráltak táncolni, a kóló toporzékolásai alatt rengett
6678 3| többen, s rendezni kezdék a kolonne-okat, mintha csak az étteremből
6679 1| tanácsosa lett volna a rhoduszi kolosszus, ő maga pedig egy vitorlás
6680 8| tömeget, vagy mindenáron Kolozsváron akart lenni a kitűzött időre,
6681 8| öltöztetlek, menj sietve Kolozsvárra, gyűjtsd össze ottan társaidat,
6682 7| én állítottam hegyére a Kolumbus tojását … Mind a hathoz
6683 13| olyan természetes volt, mint Kolumbusz tojása, s mégsem jött rá
6684 1| két hivatalt viselek, mint komám, Laci is, és te, édes generálom,
6685 9| hatalomból?~A fekete romok – és a komáromi honvédtisztek~
6686 5| kérdezés helyett.~– Kegyednek Komáromot és a szőnyi sáncokat kell
6687 10| tévedés képtelenné tett minden kombinációt. A köd sűrűen, áthatlanul
6688 1| idejét és pénzét lopni!~A kompánia szokva volt a miniszter
6689 1| szólt a nagy férfiú ama kis kompendiumban őszintén, és ivott.~– De
6690 2| Megsokalltak bennünket s elvágták a kompkötelet, ahogy feleúton voltunk.
6691 2| nem fogja, odafutottak a kompkötélhez, s mire a huszár a Tisza
6692 3| ami több volt táncnál, komplimentjainál, az a je ne sais quoi nagy
6693 3| mind csak finesse, csak komplott a magyaroktól, hogy a város
6694 15| így tán valami veszélyes komplottnak jöhet nyomára.~Mi kell egy
6695 7| köveket hordott fel a fején a kőműveseknek. Kétszer-háromszor elmentem
6696 2| pontot, mindenestül a Pestnél koncentrált császári főhadseregre vettetnék
6697 8| odaérkeztek, s fel akarták koncolni az ott talált oláhot.~–
6698 6| ágyúnak önték.~Most e harang kondulása jelenté, hogy nem szeretett
6699 4| találva hullsz alá, nagyot kondulva a sújtott sziklavölgyben,
6700 1| kerítsen egyúttal valami finom konfektet. Nini – kiálta a távozó
6701 1| a legbizalmasabb privát konferenciában. Csak néhány sor elismerés,
6702 1| visszavonulni kezdék, midőn a belőli konferenciából ilyen töredékhangok üték
6703 1| lengyelt, kivel ama mulatságos konferencián találkozánk, s ki ott oly
6704 1| nem öcsém – vága közbe konfidens hangon a miniszter. – Látod,
6705 8| elkezdte a falakat sorba kongatni vaskalapácsával, s midőn
6706 6| fanatikus nép.~És a harang egyre kongott. Sikoltás és fegyverzaj
6707 1| felkapaszkodott a gyűlterem kontignációs katedrájába, s onnan kacagott
6708 3| hogy kegyeddel az ígért kontratáncot eljárhassa, miután a féllábát
6709 3| szokva, amilyenen az ágyúk konverzálnak egymással.~Hanem azt mondják,
6710 14| nélkül helyet foglaltak a konyhában lobogó tűz körül, míg a
6711 8| kémények nem füstöltek, a konyhák ablakain át nem lobogott
6712 8| egykor Decebál összetörte a konzulok hírhedett seregét. S jaj
6713 8| vasrácskerítés foga körül, melynek kőoszlopaira a gobea és ipomoea örökzöld
6714 8| ostromló tömeghez.~Azok egy kőoszlopát a vasgádor kapujának iparkodtak
6715 5| hegykanyarulat tölcsérén kopár hegyoldalba vágva tátongott
6716 7| de homloka már magasan kopasz volt – „együtt a nap és
6717 1| Tehát azért van ő olyan kopaszra lenyírva?~– Azért ám, az
6718 1| kedélyváltozataihoz, s sans gęne kopasztotta egymást, míg a miniszter
6719 6| volt neki hagyva.~– Vedd le kopjádnak hegyéről, vedd le azt a
6720 6| zárva talált házajtókat kopjákkal ütteté be erőszakosan.~Fáradságos
6721 2| egy golyó elsodorja annak kopjás nyelét kezéből, ekkor kardjára
6722 8| látszik ki, a visszhangzó kopogás s a mellette elfutó mocskossárga
6723 7| oldalán egyhangú léptek kopogása hallatszék. Az őrül állított
6724 8| harci mén egyhangú ügetése kopogott végig a sziklai úton. A
6725 1| úr meglopatja magát, van kopója elég, szagláltassa ki a
6726 8| egyike állig kettéhasított koponyával esett lábaihoz, a másiknak
6727 6| az utolsót most teszik koporsóba. Az is nyolcvanéves világtalan
6728 6| halottat. Az utolsó férfit a koporsóban. Akit a legvénebbek sem
6729 10| elbúvtak félénken hideg koporsóik, penészes templomfalaik
6730 6| gyermekek.~A nyolcvanéves agg koporsója körül ott sírnak az elhagyottak.
6731 10| eddig üldözé, itt a halott koporsójánál elmaradna szívéről, mintha
6732 8| szegélyzett virágágyakban kora jácintok és anemonék nyílnak,
6733 9| valaha főispáni helyettes korában tanult.~– Minden sáncot
6734 7| ki a sáncokra. Ismerték korábbi csatákból a nemzetőröket.
6735 11| mélységes álmában, amint kórágyán feküvék, egy fehér alak
6736 8| mutogat, csak egy nehéz kórálomnak utósejtelme.~Vajha tudnám
6737 10| Megkövetem, én neveltem azt csikó korátul fogva, tíz esztendeje, hogy
6738 10| a sarkadra verek ezzel a korbáccsal.~– Én nem bánom, de ha aztán
6739 7| év múlt, most már serdülő korban kell lennie. Elmentem a
6740 1| pusztulást idéze, de nyomorú korcs volt a silány, s meg sem
6741 7| városra, beült egyenként a korcsmákba, hol a huszárok mulatozni
6742 7| kiitta borát, kifizette a korcsmárost, s ment György előtt, anélkül,
6743 1| Elhiszem azt. Egyik nyolc kőre, másik tizenhatra. Minő
6744 9| keblében, roppant katonai kórházad és igen víg, igen jókedvű
6745 1| sajtóhibákkal teljes garasos lap a korlátlan hatalmú miniszter hajába
6746 1| tekintetre sem méltatva többet a kormányférfiút, eltávozott, valamennyi
6747 1| ugyanakkor, midőn maga a kormánylap sem tette azt le. Mindhiába,
6748 1| harminckét nyomda ingyen készít a kormánynak.~Elmondák, hogy ez árverés
6749 1| dikciózni.~Elmondá, hogy ő a kormányzónak legbenső barátja, és hogy
6750 9| megyeépület, dolgozóház, kóroda és a piac egészen.~Ami még
6751 3| hogy fessem be a képemet korommal, hogy utálatos legyek.~Hallottál
6752 5| vár most kegyedre, mely koronája leend eddigi működéseinek.~
6753 5| érctermő gyomrába, a malom korongja, a nehéz gerendely még most
6754 14| És egy szép leány fogta a korsót és sorba járt és tölte mindenkinek.
6755 9| vereshajú, pirosgallérú kortesnek elhitte, hogy ő Kossuth
6756 1| őket agyon.~Így esett el korunk egyik legszebb tehetsége,
6757 14| Kossuth katonája vagy?~– Nem Kossuthé, lelkem. Az országé és a
6758 9| aminőt még soha életükben nem kóstoltak.~*~Másnap a tábornok szállásán,
6759 10| Állják a tüzet, mint a kőszál!~A tábornok vevé távcsövét,
6760 4| A ti kisgyermekeitek a kősziklákhoz veretnek, és házaitok lerontatnak…~
6761 8| mozdulatlanul állt, mint kőszobor, míg ellenei két lépésnyire
6762 4| orgonavirágokból tűzködött koszorúcska sajtolva. Az írott betűk
6763 4| megcsókolta a levelkét, azután a koszorúcskát s mindkettőt ismét visszatevé
6764 11| liliomból és fehér rózsából font koszorúit, virágáldozatul a nagy szellem
6765 4| melyik orgonafából csinált koszorúkat, melyik kútról ivott? hol
6766 3| jól illett az a kis fekete koszorúszakáll, a piros zsinóros atilla
6767 10| nem tudok írni.~– Hát mi a kőt szándékozol mívelni? Ingyen
6768 8| ordítá a vasgyúró. Szája egy kőütéstől vérzett, úgy nézett ki,
6769 1| a pórnép a crawallokat, Kovácsot elfogatom, mint titkos összeesküvőt,
6770 1| zivatarban fekete hollók falkái kóvályogtak, szüntelen kiáltozva alá
6771 4| árkos sáncai közt s vívott a kozákkal Szeben bástyái alatt. Mindenütt
6772 5| kohanicka!~(Ezek a katonák,~A krakkói fiúk~ A vörössipkások,~
6773 7| mellett. A hordó fenekére krétával e szavak voltak írva:~„Köszöntet
6774 6| kápolna küszöbében, a szellős kripta ajtajánál ősz, hallgatag
6775 6| Egetverő sírás.~Az ősz ember a kriptaajtóban hallván a sírást, kérdé,
6776 10| elszaporodott galambok fészkelnek, kriptájába e környék földesurasága
6777 1| porig. Lakói a föld alá, a kriptákba rejtőztek. Ezerei a tűzgolyóknak
6778 1| a szivárvány szállna le kristályalakban!~Nyolc solitair gyémántgomb.
6779 1| Egyébiránt te mindenesetre küldd el a feleségedet a lengyelhez.
6780 1| evégett kár volt lakatosért küldened, vannak nekem ditricheim,
6781 1| még azon éjjel gyors futár küldetett titkos misszióval Hetveni
6782 10| találták a helyeket, ahová küldettek, s azután meg nem találtak
6783 1| magam, csak egy káplárt küldjek el a zászlóaljamból, csak
6784 10| Merről jött?~– A k…i útról.~– Küldjetek arra rögtön erős kémcsapatot,
6785 1| jól van. S azzal rögtön küldöm őt Galícia szélére oly megbízással,
6786 4| és ez jelensége, hogy én küldöttelek tégedet.”~Áron reszketve
6787 1| felejtve s azokért egyenként küldözve be a fogadói szolgákat.
6788 1| levelezésben áll valamennyi külföldi udvarokkal, megvizsgálja
6789 2| fiak. Messze jártak sivatag külföldön, mégis minden hóban érkezett
6790 7| szellemi járvány kiütni a külhonban elhelyezett magyar katonaság
6791 4| napsugárnak egyes áttörő küllői mint jeladó zászlók függnek
6792 5| tolták fáradságosan tova küllőiknél fogva, ahol egy-egy megfeneklett.~
6793 1| ládákat?~A alkovenben három különböző nagyságú láda volt egymás
6794 9| találni magát, mik egészen különbözők azoktól, melyeket az ember
6795 7| gyertyavilág nem égett.~Ezzel különböztették meg házaikat a többiektől
6796 1| részét elébb el kell abból különözni, mielőtt valaki rátehetné
6797 5| össze van omolva, úgy, hogy külről észre sem lehet venni. Nagyapám
6798 8| törekvés, visszataszító külsejét megelőző jóság által megcáfolni.~
6799 1| kincs közül az igénytelen külsejű skatulyát.~– Ez az – szólt
6800 1| férfi a kincsre, midőn a külső szobában léptek hallatszának,
6801 5| látszott jőni, a besütő külvilág mint valami ezüstköd tört
6802 1| mint egyetlen jelszóra, kürtök rivalltak mindenfelé s vérengző
6803 6| jőjön belőle.~A kápolna küszöbében, a szellős kripta ajtajánál
6804 5| magadat!… Elhoztalak a halál küszöbéig, fordulj vissza, nem kell
6805 9| Isten dicsőségére a templom küszöbénél. Ez adakozásból épült a
6806 6| magas sziklákra, kunyhóik küszöbére, melyeket még nemrég oly
6807 8| jár-kel őgyelegve vagy a küszöbnek támaszkodva, amint hivatása
6808 10| E helyen.~– S ki ellen küzde itt?~– II. Rákóczi Ferenc
6809 11| mely eddig folytonos csaták küzdelmei közt nem férhetett hozzá.~
6810 2| nem szabad egymás ellen küzdenetek, mi el fogjuk valamelyiteket
6811 4| számát, kikkel meg kell küzdenie, nem kérdezte, hogy győzni
6812 2| lobogós kokárdák, kitűnnek a küzdéstől piros arcok, a tomboló paripák,
6813 6| hollóknak.”~Éjszakának idejére küzdetett le az ellenállás. A város
6814 4| hogy csak ember ember ellen küzdhet rajta.~Alább csöndesebben
6815 4| boldog volt, ki mellette küzdhetett; ha ott esett el közelében,
6816 5| ordításuk egetföldet betölt.~Küzdnek sokáig, elszántan. A magyar
6817 8| dákoromán. – Én a szabadságért küzdök, s rabszolgának még a nőt
6818 2| porfelleg ismét elnyeli a küzdőket, s nem látni egyebet, mint
6819 14| bájaikat a nemzetiségért küzdőknek, s míg a férfiak éltüket
6820 2| szavait –, s most egymás ellen küzdünk.~A két menyasszony rémülten
6821 2| járta a jókedvű legénység a kuferces táncot, mintha nem is emlékeznék
6822 1| megszabadítója.~– Igenis és egy fél kuglihupf.~– Ha egész volna, jobb
6823 10| valamit.~A tábornok egy kukkot sem értett a desperatus
6824 14| az éjfél utáni első szót kukoríkolák.~Felpattant ekkor az ajtó,
6825 9| lépcsőin, vendégei búsan kullogtak utána, s inkább hasonlítottak
6826 6| kiülnének a magas sziklákra, kunyhóik küszöbére, melyeket még
6827 7| csak üszkök vártak az ősi kunyhók helyén, kínzó emlékek a
6828 11| szerelmes.~E várhoz húzódott Kupának szétverése után a megmaradt
6829 9| gőzösök vendégei két torony kúpjait látták messziről ragyogni,
6830 10| alföldön laktából, s odainté.~– Kurhere dade, mondj szerencsét itt
6831 7| hallani s a táncolók vidám kurjantozásait.~Éjfél után két óra felé
6832 8| most „fiam, Lupuj”, hanem kuruc! – kiálta az oláh; s a kezében
6833 5| mondá hogy ez lesz az a „kurucok útja”, melyen II. Rákóczi
6834 5| mély, rettenetes hosszú, kút alakú üreg, mely megy fölfelé,
6835 7| ellen.~Ekkor egy ismeretlen kútforrású eszme kezdett el a felhevült
6836 4| csinált koszorúkat, melyik kútról ivott? hol hallották őt
6837 7| bukott előtte.~– Megállj, kutya! – kiáltának ekkor minden
6838 4| vágták s vérét felitatták a kutyákkal, kis öcsémet beledobták
6839 1| megvizsgálja a passzusokat, kvártélyt rendel a deputátusoknak,
6840 1| asztalra lépett, ez a longurió la aranyakba veszt, s most
6841 6| nyomorék ül. Egyik keze, egyik lába összezsugorodva. Pedig a
6842 8| menyecske férje a könnybe lábadásig kacagott, nevettek a kis
6843 8| s medvebőrrel leterítve, lábához háttal fordulva egy öles
6844 4| repülnek el a bátraknak, hol lábaiknál fúródnak a földbe; néha
6845 14| alatt rengett a ház dobogó lábaiktól, a leány kézrül kézre járt,
6846 8| vezető lépcsőn, nehéz, súlyos lábak léptei.~– Ezek Barnabás
6847 14| akarod őt szeretni? miután lábakapcája voltál az utósó szerbnek.
6848 1| aholott is majd leütött a lábamról a pipafüst.~A bureau 66
6849 8| felemelt paripa két hátulsó lábára állva, súlyegyent vesztve
6850 10| Hunc dies vidit fugiens labentem.”~ (Kit kevélynek látott
6851 9| feltett ecetet mind egy lábig megitta – a rá figyelmezők
6852 8| rézsisak volt, bal kezében két lábnyi rövid széles pallost tartott.~
6853 3| kegyed viselni.~– De az én lábom fáj – mentegetőzék a mama.~–
6854 8| terem ablakához egy másik lábtó van állítva, melyen át már
6855 8| a kastély túlsó oldalát lábtókon kezdik megmászni az oláhok,
6856 6| azt a halottat siratják.~Lábtól a koporsó mellett ül kis
6857 8| csapással ejté rá a másik lábtóra.~Középen kettétörött az
6858 8| megragadva két kézzel a lábtót, egyet csavarintott rajta
6859 1| másik hang, melyet világosan Laciénak ismertem el –, mert az enyém
6860 1| szál férfi, a másik egy még Lacinál is csekélyebb individuum,
6861 1| Hát önök mióta híják Lacit miniszternek?~– Mióta fizetéseinket
6862 1| három különböző nagyságú láda volt egymás mellé elhelyezve.
6863 1| kitudhatnának rád. Teszem föl azt a ládahistóriát.~– Csitt! Lassabban. Nem
6864 6| háborúról, hol az Isten ládája mellett, védve, viaskodva
6865 1| összetakarítottak mindent a ládákba, azokat helyökre tették.
6866 1| lakatját felnyitotta a kérdéses ládáknak, melyeket azután a miniszter
6867 8| vetve, a rögtön kilobbanó lág arculcsapá a kételkedőt,
6868 11| szoktál olykor megjelenni. Lágy harangszó csendül meg ilyenkor
6869 1| sulyokkal csaptak volna a feje lágyára, hanyatt esett székében,
6870 9| elhitte, hogy ő Kossuth Lajos, s e hitében mind e mái
6871 14| ezúttal utolszor.~Anisia laka előtt egy vörössipkás hadnagy
6872 10| ősz magyar gazda, kinek lakában főhadiszállását felüté.~
6873 8| felriadt lakók.~A decurio lakának helyén csak egy feltúrt
6874 1| rézcirádás ládák. Két-három nehéz lakat lógott rajtok elöl, fölül
6875 1| nyögéssel valamennyi zárát és lakatját felnyitotta a kérdéses ládáknak,
6876 1| miszerint nemes Kánya Antal lakatosmajszter uram ez s ez napon az éjnek
6877 9| ostromlóktól, hogy békén lakhatnók el a tisztelt parancsnok
6878 6| pillanatra elfeledte volna lakháza silányságát.~– És te sohasem
6879 6| megőszülhetünk szomorú lakházainkban, éltünk jobb fele a föld
6880 5| tisztem küldte kegyedet, kit lakházánál hagytam?~Az asszony mosolygott,
6881 5| harmadik vármegyében fekvő lakhelyére, s eltávoztával senki sem
6882 8| hazában, melynek háromnegyedét lakja. Mire kérdezné e nép, hogy
6883 6| városban. Csak nők és gyermekek lakják ezt, kiknek gyámolait már
6884 7| rettenetes szájadat.~Igyál! Lakjál jól! Részegülj meg! S menj
6885 9| mindenféle golyóbisokat a lakmározó társaság felé.~– Azonban
6886 14| most is a gyönyör angyalai laknának egyedül, nem sejtve, hogy
6887 9| mártírsereghez, mint valami lakodalmas menethez, kik még ma táncolni
6888 9| úgy megforgatta a tolnai lakodalmason, mint valami villi az úton
6889 7| magasztalni. Ma igyuk meg leánya lakodalmát, holnap megisszuk az ő torát.
6890 2| Anikó, menyasszonynak való lakodalmi ruhát.~Feketét, egyszerűt
6891 2| táncol a katona, mintha lakodalomból jött volna.~*~De künn, künn
6892 9| Elpusztult, kiszenvedett város! Lakóidnak egytized része nem talál
6893 10| keze csodái hirdetik a föld lakóinak… Ki háromszor meg hagyta
6894 8| ne ismertem volna azoknak lakóit soha.~Bár mondhatnám azt:
6895 8| repülését látták a felriadt lakók.~A decurio lakának helyén
6896 9| rezignációval tán nem fogtak még lakomához az apostolok utósó vacsorája
6897 7| többi népe nyugton volt. A lakosok, kik látták az itt-ott kivilágított
6898 7| Pár óra alatt e magyar lakosság nagy része legyilkoltatott,
6899 6| mely nem akar magába több lakost fogadni, mint egy sírral,
6900 8| rossz napok várnak az ott lakozókra. A ti prófétáitok nem látják
6901 4| feküdjék azon és a felhő lakozzék rajta…~Ne számláltassék
6902 6| aki Sepsiszentgyörgyöt lakta. Itten vénült ő meg, szent
6903 10| már ezt a fajt alföldön laktából, s odainté.~– Kurhere dade,
6904 1| Abrudbánya most leégetett laktalan rom.~Néhány nap múlva felkötött
6905 5| csatatérről.~Amint hazatért a laktanyára, tisztjei figyelmeztették,
6906 10| meghalni? Mi más tartományban lakunk.~– Itt esett el egy véres
6907 1| egy-egy „hm, hm – ej, ej – lám-lám” interjectióval válaszolt.~
6908 4| kísértetvilágát, mely a lámpafényben oly zöldes halottfényt adott
6909 4| vállán bundával, kezében lámpáját hozva, mellyel a jövevény
6910 2| csatáit, részt vettem a lancier-csapat harcaiban, de oly csatákat
6911 1| alkotni a világot?~Nyögtök láncok között vagy futva bujdostok,
6912 9| ezüstgombokat, a nehéz filigrán láncokat, s mind lerakták Isten dicsőségére
6913 10| pálmakoszorúkkal, elgázolt hadak, láncra fűzött ellenség a diadalszekér
6914 14| nézett Nestor a vöröslő lángba. Kérdezhették, nem felelt
6915 8| dördüléstől, s az égig lövellő lángban, mely szétcsapott percnyi
6916 4| sorok az érccsoda okádott lángjai előtt, mintha egy emberfölötti
6917 9| állt, a szél megragadta lángjait, felkapta a szomszéd templom
6918 14| s a megbántott büszkeség lángjával arcán emelé fel azt magasra,
6919 6| hirtelen egyet fordul a szél, a lángokat ismét megfordítja, egy iszonyú
6920 6| sírnak.~Mindkettő feje ég, lángokkal háborog. A tűzhányóhegy
6921 6| forgószél segélyül jő a lángoknak, a tüzes zsarátnokot végigfújja
6922 6| egyik oldalán a lemenő nap lángol, a másik oldalon a fergeteg
6923 2| megemlékezni, diadaltól lángoltak szemei, imádta a csatát,
6924 4| felgyújtja a zárdát; vad vörös lángot vet az égre és földre, a
6925 14| árnyékot vetének az alattok égő lángra. Arcai halványak voltak,
6926 4| a szemek nyitva bár, de lángtalanok.~A szellem fölkelt helyéről
6927 6| óriási fáklya, és az égő lángtető alatt még mindig hallik
6928 6| ömlik el, az anyán haragos lángvörösség.~– Ez ő, kedvesem – rebegi
6929 1| letorkolom őket, ha pedig lapban támadnak meg, betiltom lapjukat.~–
6930 8| ismeretlen betűkkel beírt fekete lapjára.~A lárma mindig közelebb
6931 4| folyam felé mutat, melynek lapját most szétzúzott jégtáblák
6932 1| lapban támadnak meg, betiltom lapjukat.~– Én nem mernék hozzáfogni.~–
6933 4| az viszont egy meneteles lapnak látszik minden hátvéd nélkül.~
6934 4| kezdett levelezni, s egy lapnál megállapodva, fehér átlátszó
6935 1| soká tartott, a sajtóhibás lapocska azzal vádolta a minisztert,
6936 1| aholott is egy kis félíves lapocskát árult egy kis kerekhasú
6937 1| csukatta be, amért az Esti Lapokba mert írni.~– De hiszen az
6938 4| bíznak.”~A szellem tovább lapozott, fehér ujja ismét megállt
6939 2| egymástól, most összetörődve lapultak meg egymással egy szobában,
6940 14| utcákon ekkor már verték a lármadobot.~A zajra felriadt legénység
6941 1| csapat rendetlen, útjában lármáz és veszekszik, ruházata
6942 8| Itt maradok! kivárlak! – lármázott, felszedte szájából kiesett
6943 15| A Nagypipában szörnyen lármáztak a vendégek a kancsó sör
6944 8| Eredj… minél elébb… ne lássalak – szólt szaggatott mondatokban
6945 5| a nő féltréfásan –, hadd lássam, mit írt már? – s azzal
6946 14| Gyógyította is az az ifjú sebét, lassan-lassan hegeszteni kezdé; de csak
6947 10| pincéből beszélni fel, hogy ne lássék arcom pirulása.”~Az osztrák
6948 8| a hordó után hajoltában lassú, halk hangon súgá a lyánkának: „
6949 1| volna, hogy még sarat is lássunk Debrecenben. Nem azért,
6950 7| oda a rabló, s egy férfit láta lova mellett állni. A szenttamási
6951 7| hallana.~Az éji félsötétben látá, hogy valami fehér alak
6952 8| fogom tartani, de ha jónak látandom, követni fogom tanácsodat.~
6953 1| lelketlenség, az álarcos bűn látása gerjeszte benned; jer, láss
6954 1| pecsétőr ajkairól e kincsek látásán.~Nehéz masszív aranyláncok,
6955 9| között terített asztalok látására érezni szokott.~Csupán a
6956 10| lehetett, de azt a tábornok nem láthatá.~A koporsó után síró atyafiak
6957 8| mikor már gondolta, hogy nem láthatják többet, hirtelen balra félrekanyarodott
6958 7| Nemcsak nyílt csatában láthatjátok őt meg. Éjjel belopózik
6959 8| utósó csúcsát sem fogjátok láthatni többé. Menjetek. Ne búcsúzzatok.
6960 6| elhat.~Pillanatok múlva láthatóbbá lesz az alak. A leányka
6961 1| néha napfényes idő volt, láthatta az ember ama minden gyönyörűséget
6962 1| kiket két forint diurnumért láthattál a redoute előtt órákig ordítozni
6963 7| házatok falára fekete betűkkel látjátok felírva: „Köszöntet Szenttamási
6964 2| sóhajta fel a huszár. – Így látjuk-e egymást?~– Tégy le a földre,
6965 1| a nagy férfiú ily módon látna hozzá, mennyi idő alatt
6966 5| tetszék, mintha világosságot látnék magam előtt, távol, igen
6967 3| amint őket nekem a mama látnoki ihlettséggel lefestette,
6968 4| azon sötétség, Isten ne látogassa azt meg onnan fölül…~A halálnak
6969 5| nem tudott szólani.~– Te látogatsz meg engem, Hermine, ez átkozott
6970 6| Isten nehéz kísértetekkel látogatta meg napjainkat. Túl kellett
6971 6| megszokta a parancsszót latolgatás nélkül teljesíteni, és most
6972 4| a világ végére is utánam látszanék.~– Hát apádék?~– Apámat
6973 1| igen tudományosnak akart látszani egy mal à propos applikált
6974 1| hogy e tett részeseinek ne látszassanak.~Végre a sok tépés, marcangolás
6975 2| forró kézszorítás mondani látszatott hozzá: „és diadalunk” –
6976 5| halvány arca megcsalja látszó szelídségével a szemlélőt,
6977 8| meglepetve a lyánka. – Te láttad őt? Hol van? Él-e?~A decurio
6978 7| sírni előttem.~– Én? sírni? Láttál engemet valaha sírni? Megölhetsz.
6979 8| Mi lett belőled!~Vagy ne láttalak volna oly gyönyörűnek egykor,
6980 2| gyaníttatá. Azt akarták láttatni, hogy a hely csak igen gyéren
6981 7| szóljatok senkinek, hogy itt láttatok, áldjon meg a… – gondolkozott,
6982 8| álom, felébredünk, és nem látunk belőle semmit többé.~*~Mélyen,
6983 2| kihívólap.~A granicsárok azonban látván, hogy ezt az embert a golyó
6984 8| forgó szemekkel rohant ki e látványra a szobából Barnabás, míg
6985 1| gyönyörűséget felülmúló látványt, mint lovagol a miniszter
6986 5| lovasság jött vele.~Mint két lávafolyam közelgett egymásra égő harcvágyával
6987 15| mester ugyan nem olvasta Lavatert, hanem azért régi tapintatnál
6988 14| időkre, mikor a patriotizmus láza oly járatlan régiókba ragadta
6989 7| pallosa, másik kezemben a lázadás zászlója, válassz, melyiket
6990 8| térdre és kezeit összetevé.~– Lázadó! vétettél parancsom ellen.
6991 6| mennyországba.~A nyomorék mindig lázasabb reszketéssel hallgatta a
6992 4| zavart szózatokat.~Áron lázasan érzé reszketni idegeit.~
6993 11| azonnal az egész seregnek, s lázban, kimerülten kocsijába viteté
6994 1| siralmas eredménnyel végződött.~Lázító cikkeket íratott bérenclapjaiban
6995 7| ítéletet, vagy együtt mennem a lázítóval Magyarországra. És én tudom
6996 5| között.~A nő reszketve, láztól gyötörve hallgatta távozó
6997 13| nagyobb erőt vett rajta, le-lecsukódva s újra kerekre felnyílva.
6998 2| halványan aléló szemeit le-lehunyva, haldoklóan a másik.~Éjjel
6999 9| halálverítékes kínokat. Le-lekapta a fejét minden bomba előtt,
7000 4| vagy pihenni dőlt.~Áron leakasztá a falról vén ősi fegyverét
7001 8| ágya fölül két jó fegyverét leakasztva, sietett bátyja, Tamás szobájába.~
7002 1| Köszönje meg az úr, hogy lealázzuk magunkat a társaságába,
7003 6| kiknek feje fölött a nap leáldozik, s mondanák olyankor: így
7004 2| fejét ellene térdére. A nap leáldozott, az ég túlsó felén feljött
7005 2| Éjjel a jó özvegyasszony leányait álmaikban beszélni hallja.
7006 4| szomszéd országokra…~A ti leányaitok olyanok lesznek, mint a
7007 7| fal mellé – monda az apa leányának, s maga azalatt az ásót
7008 4| dobbanásai voltak azok.~Felnézett leányára, úgy tetszék, mintha beszédét
7009 2| egy özvegyasszony két szép leányával; Rózsa volt az egyik, a
7010 6| kebléhez simult, a szőke leánykának jegyese. Most elment a csatába.
7011 4| belém, aranyoshajú Lóra leányodba.~Azután még egyszer meghalok,
7012 10| németekért, katonákért és szép leányokért.~A hadfiak szívéből eloszlott
7013 7| menthettem meg, nyomorult leányomat. Jöjjetek ide, gyermekes
7014 3| távoztak.~– Te szerencsétlen leányzó! Így rohansz a kész veszedelembe!
7015 3| magyaroktól, hogy a város leányzóit így mind egy csomóba csalogatva,
7016 4| névfeliratát s sírjához leásva.~E dombhoz aztán sokáig
7017 12| annak beléptekor már száján lebegett.~– Hozott-e ön pénzt a katonáknak?…~–
7018 11| ezüsthaját látná futtában lebegni.~Reggel volt. Asztalán egy
7019 11| maradt örökre, minden év lebont egy követ ormairól, minden
7020 6| gyászos asszonyoknak, azután leborult lova nyakára. Társai utánasiettek
7021 5| elkezdett neki egy rettenetes leckét tartani subordinatiórul,
7022 2| mint a felhőtlen égből lecsapó villám, rohanta meg Damjanich
7023 8| magát a nyeregbe, csákóját lecsatolá, s a paripát sarkantyúba
7024 7| kezeivel lesimítja, ajkaival lecsókolja homlokáról a redőket – újra
7025 8| egy-egy foltja, a meredekről lecsüggő fák mintha minden percben
7026 6| Sáros és véres volt, haja lecsüggött arcába. Ruhája meg volt
7027 8| bírta azon helyen szemeit lecsukni.~Kiment. Leterítette a nyílt
7028 2| egyet a tarajára, akkor az lecsúszik neki az orrára, s a másik
7029 3| gyűrve, főkötője a szemére lecsúszva, félcipőjét valahol elvesztette
7030 1| kivette sarkából, egy írnokot ledobott a lépcsőn, s ekként szörnyű
7031 11| seregeiket szétverte, oltáraikat ledöntögeté.~Csupán egy, számra nem
7032 9| jeges árvíz, s mind, mind ledöntötte…~Oda a sziget is, szép fái
7033 14| fegyverét, már szuronyaik alatt ledől. Vágtatva mennek az ágyútűznek,
7034 8| össze és meghalt.~E percben ledőlt a kapubálvány, a vaskapu
7035 1| volna magát.~Abrudbánya most leégetett laktalan rom.~Néhány nap
7036 2| dobogóhidat még januárban leégették.~Ki e hidat el akarta foglalni,
7037 9| toronytetőnek nem szabad leégni.~Ő mondta, és a nép reggelig
7038 9| mely a várossal összeköté, leégve.~Oda a jókedv, oda a régi
7039 9| kapta be villáját, melyről leejtette a pecsenyét, az édes ételbe
7040 7| ötleten, s egy hordót rögtön leemeltek a szekérről, s csapra ütötték
7041 5| parancsolná megtorlanom, erősebb leendne, mint azon öröm, mely kegyed
7042 7| pillanat még, s ők férj és nő leendnek.~De a pillanat késni látszik.~
7043 2| menyasszony is odafúrta magát, s leenyelegve testvére arcáról a bút,
7044 1| felemelé poharát és magas leereszkedéssel kihörpenté. A kerti vinkónak
7045 5| csemetéket, utána a vezér. A nő leeresztett fátyolán keresztülvillogtak
7046 9| táncolók közé talált égve leesni, a félénkebbek félreugrottak,
7047 8| védelmére, s rövid küzdés után lefegyvereztetett.~Kivitték a sziklai vaskereszthez,
7048 1| kormány a békülni kész románok lefegyverzésével foglalkozik Abrudbányán,
7049 8| oláhok üvöltve rohantak a lefegyverzett martalékra, ki önmagáról
7050 11| adott kézbe, s kiket miatta lefejeztek.~A várúr megőrült álmában,
7051 11| Kegyelmet ő kapott, hadnagyait lefejezték.~Azok között leánya vőlegényét
7052 3| mama látnoki ihlettséggel lefestette, de képzeld meglepetésemet,
7053 6| valakire, kit tán egykor képben lefestve láttunk s nevét elfeledtük,
7054 9| egy pláne kalappal akarta lefülelni, mint valami kergetett ürgefiút.~–
7055 8| mik közül olykor egy-egy lefutott.~A méla éjben távol, igen
|