11-arkos | arkot-bevet | bevev-csina | csino-elcse | elcso-eltak | eltan-fabol | facsa-feszk | feszu-gondo | gondv-harom | harsa-husza | huszf-jovah | joval-kever | keves-korul | koss-lefut | legal-magne | magos-megta | megte-negye | negyo-ossze | osven-pirul | piski-rovid | rogyi-szall | szalm-szori | szorj-tessz | test-utott | utted-vesze | veszh-zuzot
Rész
7056 1| járt itt?~Mind odanéztek. Legalábbis azt hitték, hogy valaki
7057 7| szétugrottak ijesztő arca elől. A legbátrabbak is elsápadtak, midőn közöttük
7058 6| mindenki hordja fel vagyonai legbecsesebbjét háza padlására, kapuit torlaszozza
7059 14| megesküdtetsz?~– Terólad akarok legbizonyosabb lenni. Látod, a női szív
7060 7| vénsége és félkeze dacára a legbiztosabb ügyességgel.~S azzal nyargaltak
7061 3| arca legbátrabb, szemei legcsillogóbbak, ha szerelmet, gyönyört
7062 7| szerelemtől égett a huszárok legdélcegebb hőse – a kapitányért.~Gróf
7063 6| megjelenne a halál előtted legdicsőbb arcával, ragyogóbban, mint
7064 2| hallani. Míg én sokszor a legdühösebb csatában, mikor a dicsőség
7065 14| támadók fegyverei közé, s a legdühösebbet köztük, testvérét, Prokópot,
7066 14| Mikor nem is gyanítják, legédesebb álmukban rajtuk rohanunk,
7067 12| étlen, álmatlan lovagolt legelől, télben hóban, zivataros
7068 8| ostromló odabenn rekedt, ki legelsőnek hágott fel a lábtón. Ezt
7069 1| szépei egy csapat gavalléron legeltetheték szemeiket, kik közül egy
7070 4| Székelyföldnek minden ifjú legényei, még maguk a házas férfiak
7071 14| föveget viselt félrevágva.~A legények minden kérdezősködés nélkül
7072 10| kezeit és nevetett. Hajdani legényére ismert az elfogott huszárban,
7073 2| azt a kompot? – rivallt a legényre, midőn a parthoz érve megsejté
7074 13| volt a zsurnalisztikának a legérdekesebben elmélkedhetni a hallatlan
7075 9| ott volt, hol a veszély legfélelmesebbnek mutatta magát. Ott járt
7076 8| tűzetett. Alant a völgy legfenekén kis szétszórt falu látszik,
7077 7| huszár az arcvonalból, a legfiatalabbik, ugyanaz, ki a halálítéletet
7078 8| mindnyáját abba hányták bele, legfölül odaveték a kis síró csecsemőt
7079 6| lángok ropogása. Mintha léggé olvadt nők szellemei hánynák
7080 5| elmegyek önnel – szólt a tiszt, leggyengébb oldalán támadtatva meg. –
7081 8| egy kastély fehérlik, a leggyönyörűbb kilátás perspektívjébe építve,
7082 8| kinyitotta nekik az ajtót.~Lupuj leghátul jött be.~– Zárd be az ajtót,
7083 3| el visszajötte előtt.~A leghosszabb órát ekkor éltem át életemben.~
7084 4| vezetve maga után; ment előtte légi zajtalan léptekkel, alakjával
7085 8| szemöldeiben.~Mellette jobbfelől legidősb fia ül, Bárdy Tamás, ötven
7086 8| belőle holtan.~Csak Tamás, a legidősebb testvér élt még a férfiak
7087 8| és egy ifjú menyecske, a legifjabb fiúnak felesége, ki mellett
7088 9| miként ő és a tábornok a legintimebb szövetségben élnek és legjobban
7089 12| vén huszár a philhungarok légióit kezdi dicsérgetni, letette
7090 14| táplált démonainak egész légiója van rejtve.~A leány néma
7091 8| híres dákok s a világhódító légiók maradványa? Én nem vádolok
7092 5| dicső csatamezőn – a halál legirtózatosabb tűzhelyén, a vesztőhelyen
7093 1| Még eddig amerre járt, a legjámborabb oláhok közt, kik soha a
7094 3| németül szólnak is hozzá. De legjelesebb benne az, hogy szörnyű nagyot
7095 11| vőlegényét is, a legszebbet, a legjobbat minden vitézek közt.~Másnap
7096 11| mohos oltárára.~A vitézek legjobbika, legszebbike volt a leány
7097 5| téli éjszaka, s már a sereg legjobbjai néhány ágyúval keresztüljutottak
7098 14| fogom hozni tehozzád a sereg legjobbjait, hősöket, kik tizenhét csatából
7099 11| annak sem tudja senki, de legjobbnak és legszebbnek kellett lennie,
7100 12| a jelenet hangulatának a legjoviálisabb kacagásra nem fordulnia.
7101 4| tulajdonává vált, ki azt most legkedvesebb halottjának síremlékké szánta,
7102 5| csatát, szinte ottveszett. Legkedvesebbik barátját mellette lőtték
7103 8| hivatalokból, mely él tengődve a legkeményebb kézimunka után, melynek
7104 7| ily boldogtalanná tették, legkeservesebb ellenségeik velük szemben,
7105 7| kezdett szemébe tűnni, ki a legkicsapongóbb jókedvvel járt kézről kézre
7106 3| szobát, s az, anélkül, hogy legkisebbet gondolkozott volna rajta,
7107 2| egy vértes a huszárcsapat legközepében, másutt vértesek között
7108 3| nem.~Mintha a világon a legközömbösebb dolgot tenném, kivettem
7109 8| vezéreljen!” s halkan tevé hozzá: legkülönb férfi vagy egész családunkban.
7110 6| túlharsogja a vihar tombolása.~De legmagasabban minden lángok között lobog
7111 7| szélcsöndes éjben az ég legmagasán megáll. De ha beszéltek
7112 7| tudsz szeretni, a szerelem legmagasztosabb nemét, a honszerelmet ne
7113 1| körös-körülálltak bennünket, a legmesszebb távolság tizenkettő, a legközelebb
7114 5| természetesen kimagyarázható legmogorvább fogadásra, annál inkább
7115 14| Mint kőszikla állnak ki a legnehezebb lovasroham ellen. s visszaverik
7116 4| hazulról, hallgatva segíték a legöregebb férfit, nem érték, mit akar,
7117 3| rejtekhelyét.~Magamra maradva legokosabbnak tartottam, ha sok mindenféle
7118 4| elejét lekapcsolják, amelyik legőszebb közöttük, irányoz, égő kanócát
7119 14| mezeje ad. A szalma előttük a legpazarabb fényűzési cikk, úgyhogy
7120 8| Csodálatos, hogy éppen a legpompásabb magyar ruháját vevé fel
7121 13| huszárok kengyelébe, s maga a legpontosabb vezénylettel vitte őket
7122 8| anemonék nyílnak, s a tavaszi légre kinyitott ablakon olykor
7123 8| tehát hiszed, hogy eljön?”~– Legrövidebb idő alatt. Most nyugodd
7124 1| nem tehetének, a lehető legrövidebbre levén lenyírva.~Pőrére volt
7125 14| volt, mint a tárogatósíp legsimább hangjai.~A szerbek részegek
7126 14| baljel-intő guzlica hangja, legsiralmasabban döngve a leány ablaka alatt.
7127 6| van téve. De még ez nem legsúlyosabbika a csapásoknak, mik fejünkre
7128 11| leánya vőlegényét is, a legszebbet, a legjobbat minden vitézek
7129 11| oltárára.~A vitézek legjobbika, legszebbike volt a leány kedvese. Nevét
7130 3| tisztem –, és a divatok legszebbikét foga kegyed viselni.~– De
7131 11| senki, de legjobbnak és legszebbnek kellett lennie, mert hisz
7132 1| Pausch und Bogen kitálaltak a legszélesebb asztalra. Sok egy s más
7133 10| szokott éji őrszemlére.~A legszélső őrszem túl volt a kápolnán,
7134 13| országot, s azok lesznek a legszerencsésebbek, akiket az elvisz.~Mikor
7135 2| ez iszonyú sebeket látja. Legszörnyűbb sebek, miket a kard oszt,
7136 4| tüze legvillogóbb, golyói legtávolabb visznek.~Ott áll az ősz
7137 1| és hogy ő a respublikát a legtökéletesebb alkotmányformának tartja,
7138 8| körüle ülünk. Amelyikünk legtovább itt mer maradni, az kérdésen
7139 11| láthatáron a különös halvány légtüneményt, melynek csodálatos neve:
7140 1| önöket feljelentem, én önöket leguillotinoztatom! A haza megszabadítóival
7141 10| hol azt, hol egymást a legválogatatlanabb címekkel tisztelve meg.~–
7142 4| napra e dombhoz a vidék legvénebb embere hófehér hajával,
7143 6| férfit a koporsóban. Akit a legvénebbek sem ismertek fiatalnak.
7144 5| majd a forradalmiak, és ő a legvilágosabb tanújelek ellenére mindenütt
7145 4| valamennyié közt legerősebb, tüze legvillogóbb, golyói legtávolabb visznek.~
7146 1| közepén, egytül egyig, mint a legyeket, s a többi s a többi – s
7147 8| vezér.~– És te valóban mind legyilkolád azon asszonyokat a kastélyban? –
7148 5| lehettem volna, míg elalszik, legyilkolhatnám; de mindhiába, ahhoz én
7149 14| mindenik megy a maga házához, s legyilkolja, akit ott talál.~Azután
7150 14| fogják azt egy perc múlva legyilkolni.~Az ifjú álmában egyes szavakat
7151 7| felprédálták, rokonaimat legyilkolták. Ha volt ismerőstök ott,
7152 8| mint temették oda mind a legyilkoltakat.~A boldogtalan család végsarjadéka
7153 7| magyar lakosság nagy része legyilkoltatott, csak egy kis csapatnak
7154 1| bundáját felvette, annak egy legyintésével az egész puncs-szervizet
7155 10| rovod le most rajta?…~Vagy legyőzetél egy náladnál hatalmasabb
7156 8| Nyomorúsága van, egyebe nincs; ha legyőzetik, ezt nem veszi el tőle senki.
7157 14| sem magas, egy akadály sem legyőzhetlen. Ők nem számlálják elleneiket
7158 7| már a halált, és százszor legyőzték, kik megtanultak tűrni esőt
7159 3| bennünket, hogy feleségeik legyünk.~Akkor hát én nem tudom,
7160 14| ellenállhatlan vihar rohant végig a legzajosabb utcán a pirossipkás sereg,
7161 9| gránátot felkapva, hirtelen lehajítá a sáncárokba.~A rögtöni
7162 6| torony ajtaját, a kulcsot íme lehajítom.~S levetette a kulcsot a
7163 7| a fejecske, mely vállára lehajlék, oly hideg!…~Szeged tornyai
7164 4| hatalma ellenében.~A tünemény lehajlott hozzá, homlokára jéghideg
7165 4| annyiszor szoká apja vállára lehajtani kis aranyhajú fejét.~Áron
7166 5| utolsó gondolatja nevét és lehajtja arcát a fűbe, s kinyújtott
7167 6| ellenség elfoglalta a várost, lehányod azokat a házak tetejére,
7168 1| többi s a többi – s mérgesen lehányt magáról minden öltözetet,
7169 6| békét. Amíg itt egy élő lehelet lesz, háború van köztünk
7170 7| mint egy veszett lélek leheletétől megtébolyodva, elkezdtek
7171 8| látszott lenni, mely a népeket leheletével pusztítani jött le.~Az oláhok
7172 2| utolsó emberig, az utolsó leheletig, vitézül hullanak el telepeik
7173 14| sebéből. A dicső harcmezőn lehelte ki lelkét, egy sóhaja nélkül
7174 5| van.~– Az képtelenség, az lehetetlenség!~– Az ottani parancsnokok
7175 5| ha végre megtalálnám is, lehetne-e, illenék-e becsületes katonának
7176 9| elszörnyedt magában e vakmerőség lehetőségét felfogva.~– Uraim! – szólt
7177 8| nőt sem tartom. Oly bizton lehetsz házam küszöbén belől, mintha
7178 8| oláhok; ötvenen-hatvanan lehettek. Mind vad, rettenetes arcú
7179 11| még holtod után is; milyen lehettél életedben!…~Most is áldás
7180 8| miket szerte a hegyekről lehord.~Fel a kastélyhoz a hegyoldalba
7181 8| kezdenek. Mikor ezek a fák lehullatják utolsó leveleiket, e tizenhárom
7182 8| végigmosolygott a földön.~…A fák lehullatták utolsó leveleiket.~…A Bárdy
7183 8| azt, hogy az emberek mind lehullottak róla, s azután két végénél
7184 2| pajtás”-– kiált rám lováról lehullva, valamelyik tanulótársam,
7185 10| az úrnak.~A segédőrnagy lehúzta kesztyűjét, s odatartá tenyerét
7186 1| Hátraültek szegények és lehúzták fejüket, hogy szemeik ki
7187 1| hátra, hogy a csizmáit is lehúzza, felugrott, hátrarúgva a
7188 8| én sírtam, midőn azokat leírám.~Boldogok lesztek, ha azt
7189 5| üldözték, mire a személyes leírás köröztetett, már nem ő volt
7190 5| kidolgozott haditervet szépen leíratták, felolvasták, helybenhagyták,
7191 3| több, mint amit az ember leírhat, az bódított, az elevenített,
7192 1| vagyok, nem akarom azokat leírni.~Elég annyit mondanom, hogy
7193 12| hozzá.~A vén huszár tehát leírta papirosra elmondott szavait,
7194 5| fővezérnél, s ott nem ritkán leírva adta oda neki az egész haditervet,
7195 15| gyanúra.~Egyet gondolt, leitatja az embert, még így tán valami
7196 4| képében hozzád látogatni lejár.~Hímzett karszékemet ne
7197 3| három a tánc”-ok nem akartak lejáródni. Soha olyan dühösen táncolni,
7198 8| Ha meguntad a várakozást, lejjebb nyomhatom a kanócot.~– Ne
7199 9| nap volt, a kaszárnyákból lejött katonaság vígan éljenezett
7200 3| pedig a tánc-kolonne-ba lejténk. Úgy hiszem, mintha hátam
7201 8| vágtatva nyargalt le a hegy lejtőjén, s azután vágtatva ismét
7202 4| egy dombon, ágyújok elejét lekapcsolják, amelyik legőszebb közöttük,
7203 4| ordítás támadt, az oláhok lekerültek a folyam befagyott részére,
7204 7| ordíta fel kétségbeesetten a lekötött apa, s arccal a földre veté
7205 7| bosszantó dühvel állva meg a lekötözöttel szemben.~– Én nem vagyok
7206 1| megszégyenlette magát és lekotródott. Ez történt ápril 12-én.~
7207 2| adja, hogy az ellentállás leküzdetett.~A szegedi zászlóaljnak
7208 8| ablakon kezdenek beugrálni, leküzdve a csekély ellentállást,
7209 7| falkáival, s ismét sivatag lelegelt avar puszták, ragyássá gázolva
7210 5| futottam a sötétségben, lélegzetem visszatartva, tapogatózva
7211 5| halva… – szól a nő, küzdő lélegzetétől megszaggatott szavakban. –
7212 10| vonásain. Mi volt ez?~A borzadó lélekérintés újra végigfutotta testét,
7213 6| Az utolsó férfinak.~– A lélekharangot húzzák!… A halálra készítő
7214 8| az ajtókat– szól teljes lélekjelenléttel a férfi –, a főajtót torlaszoljátok
7215 8| utcákon.~Bárdy Imre egy lélekkel sem találkozott, amint a
7216 7| a leány éhség, nyomor és lélekkín miatt.~Az apa érzé, hogy
7217 10| úgy érzé, mintha a nehéz léleknyomás, mely eddig üldözé, itt
7218 8| fogytáig, s mikor aztán lélekszakadtan leesett egy fa alatt, a
7219 5| ehhez kell kimeríthetetlen leleményesség, ami kegyeden kívül senkinek
7220 10| kezed munkáit! Reszkettünk lelked hatalma előtt. Csodáid meg
7221 11| lakó azt hiszi, a pogányok lelkei süvöltenek ottan.~A várúrnak
7222 2| fönségesebb eszmeért járnak fel lelkeik az égbe. Sírnak, de nem
7223 10| sem ijedtem meg soha, de lelkekkel kikötni nem hivatásom. Az
7224 8| honszeretetnél, világol lelkemben, s hogy hitem erős, tanúm
7225 4| hagyd bejőni a szellőt, mely lelkemet szárnyaira veszi; hagyd
7226 8| annyi szenvedés csak főfájós lelkemnek kínzott teremtménye, és
7227 8| amint azt az útban találta, lelkendezve kezdé el neki beszélni,
7228 6| szemeivel menyasszonyát, lelkének legszebbik reményét, a kis
7229 8| Értelek! – szólt a meglepetés lelkesítő örömével az ifjú, s forrón
7230 1| Vezérük fiatal, komoly, lelkesült arcú ifjú, maguk a fiúk
7231 1| katonák rongyosak, véresek és lelkesültek… A diplomata jól érzi magát.
7232 9| ők fukarok, egy népszerű lelkész egyetlen templomi beszédére
7233 10| és annak uráról.~Jöttek a lelkészek, egyszerű hosszú talárban,
7234 8| kiszorítá gyilkosából a lelket, karjai úgy merevedtek meg
7235 1| mit az önzés, a piszkos lelketlenség, az álarcos bűn látása gerjeszte
7236 10| cigányasszony legkisebb lelkiismeretet sem csinált magának belőle,
7237 11| ahová szállt; a mívelt lelkű hölgy pedig örömest teljesítendette
7238 7| gyűlölettel szítták tele lelküket azok iránt, kik nem vétettek
7239 7| halállal!…~– És ha dicsőséget lelnél ott halálod helyett… És
7240 8| ki e karót kezébe fogta, lelövé, egy másik kapta föl, azt
7241 9| ha még egyet szól ellene, lelövi mint egy tököt.~– Könyörgöm –
7242 8| innen minden közeledőt lelövöldözhetünk, s azután, ha arra kerül
7243 10| harangozó, a csengettyűkötél lelógott, csak pajkos suhancok szoktak
7244 12| az ostromtűzben egy ujját lelőtték, hidegvérrel vágatta le
7245 1| baja annak a fiúnak? Mi lelt fiam, Hetveni? Dugjátok
7246 5| beszélt, írást soha sem leltek nála. Sehogy sem lehetett
7247 5| egy betűnyi tanújelét nem lelték nálam azon foglalatosságnak,
7248 11| álmatlan.~Egyik csillag lemegy a másik után pihenni. Az
7249 10| Azt elesve látta lemenőben.)~*~A harmadnap következő
7250 4| soká tudott elnyugodni, lemente után majd egy óráig fénylett
7251 5| Lássuk.~Egy kis arany lemez félretolásával az óra belsejében
7252 14| gyalázat az, lesz vér, miben lemoshatjátok. S ha elalszanak ölükben,
7253 1| egész gyülekezet iránti lenézését kitüntesse, a tartott szellemi
7254 10| egyik főtiszt. A huszár néma lenézéssel mérte végig a közbeszólót –
7255 2| még az ősz parasztot egész lenézőleg per te s tu szólongatta,
7256 1| ellen szólni, meghúzódva, lenézve mindenkitől érdemeik szerint.
7257 6| világít az éjben, s alakja oly lenge, hogy tán a fuvallat is
7258 5| élére, s bíbordolmányában, lengő piros tollakkal iszonyú
7259 1| Ki hinné, hogy ezek a lengyelek mind olyan borzasztó dölyfösek!
7260 1| igénytelen szerepet viselt.~A lengyelnek igen sok gyermeke volt és
7261 1| neglizsében volt.~– Voltam a lengyelnél – mondta –, az ember sírt,
7262 1| Azt mondja, visszamegy Lengyelországba, ott legalább becsületes
7263 3| quadrille-re, csárdásra és lengyelre, mert keringő nem lesz.~
7264 7| annyiszor látott, szóltam hozzá lengyelül, egy szót sem értett többé.
7265 7| üldözés után embernek hagysz lennem ismét!…~Azután társaihoz
7266 14| tömnek a puskába s a lovakat lenyergelik. Tán így nem vehetik majd
7267 10| Megszorítottak.~– De csak lenyomtál közülök vagy kettőt?~– Nem
7268 13| kedvet kapott a rejtélyes lényt közelebbről megismerni,
7269 8| húszéves ifjú ül, Bárdy Leó. Szép, életteljes arc, kifejlett
7270 7| rácok azalatt gyermekeinket leöldösik…~A szó szájról szájra ment.~–
7271 7| Szenttamáson minden magyar leöletett.~Vért vérért!~Igyál, vérszomjú
7272 13| szép Zrínyi-zászlóaljat leölték vagy elfogák. Mikor vesztett
7273 10| köd képében, égő városra leömlő felhőszakadásban, láttuk
7274 9| bátrabbak vízzel akarták leönteni, egy pláne kalappal akarta
7275 7| huszár leszállt lováról, leoldta a karabint a nyeregkápáról,
7276 10| huszárezredes, s fegyverét leoldva, kényelembe tette magát,
7277 10| megavult betűkből képes volt leolvasni a rossz latin hexameterekben
7278 2| bőszülten, mint a zaklatott leopárd.~És a veterán hősök, kik
7279 8| ellenség fizetett meg, hogy leorgyilkolj.~A vádlott szólni akart,
7280 9| Midőn megérkezék, a torony lépcsői már le voltak égve, a harangok
7281 9| megkísértenek! – a tűz már a torony lépcsőibe kezd elharapózni.~*~Az égő
7282 9| maga indult előre a bástya lépcsőin, vendégei búsan kullogtak
7283 8| padlásra; mi megpróbáljuk a lépcsőket fokonkint védeni. Nőmet,
7284 8| fegyvereit, jött szinte a lépcsőre, kísérve az özvegy testvértől.~–
7285 10| szobák tulajdona.~A torony lépcsőzetéből három-négy fok hiányzott,
7286 1| mind hatrendbeli pecséttel lepecsételve.~– Most értelek – szólt
7287 7| bosszúja percéhez minden lépés közelebb viszi, ellenségének
7288 5| a nő az ajtó felé… Első lépése szilárd, a második tetovázó…
7289 1| Sorakozva mennek, hangot csak lépéseik taktusa ad.~Utánuk ismét
7290 4| foglak ölni! – s roppant lépésekkel közeledett dandárja élén,
7291 8| kígyózó folyam, minden száz lépésnél zuhatagot képez, s hol hóolvadáskor
7292 6| valami keserű vonzalom lepi meg a találkozókat, s mindkettő
7293 8| társaid az országgyűléseken lepisszegetik az aggodalmas hazafit, jobban
7294 1| montagnard-oknak, amennyit tetszett, lepisszeghette, leröföghette az aggodalmaikat
7295 7| vőlegény. – Ön halálhírnök, ne lépjen be most.~– Nem vagyok halálhírnök –
7296 7| felé.~Álom-e vagy vízió? Lépteinek semmi hangja.~Majd lassan
7297 5| gyötörve hallgatta távozó lépteit, s midőn azok elhangzottak,
7298 4| A túlsó oldalt az oláhok lepték el, rendetlen, vezetőtlen
7299 3| kiabálni.~Végre sarkantyús lépteket és kardcsörgést hallok az
7300 14| szuronyszegezve, s minden lépten szaporodva új csoportozókkal.~
7301 8| látta, de amint legelső lépténél kardja megcsörrent, e hangra
7302 13| gondja! – kiálta a tábornok, lerázva a nyakáról az alkalmatlan
7303 1| tetszett, lepisszeghette, leröföghette az aggodalmaikat kifejezni
7304 8| volt borítva, az oláhok lerohantak a pincébe, felverték a hordók
7305 8| nagy hámori pöröllyökkel lerombolni, egy közülök beugrott a
7306 7| ölj. Azzal fogod vétkeidet leróni. Mit sem törvény, sem oltár
7307 4| kősziklákhoz veretnek, és házaitok lerontatnak…~A ti jajgatástok elhallik
7308 10| elenyésztél, miután oltáraid lerontattak? Láttunk, éreztük jelenlétedet.~
7309 8| hogy újat építetek, midőn lerontjátok a régit. Szentségtörők!
7310 2| ágyúit megmentse s a hidat lerontsa maga után. Az ágyúkat a
7311 1| tolják felfelé. Maguk is leroskadnak. Keresztül mély, meredek
7312 7| indulatóriás. Már szinte leroskadott, feje aláhanyatlott keblére,
7313 7| E szavak után az elítélt leroskadt térdére, s termete ismét
7314 13| lovast, s várjon itt addig lesben, míg én a vadat fektéből
7315 9| isteni gondviselés épkézláb lesegíté, szétnyúlt a földön, négyfelé
7316 4| utat, egyetlen ágyú végig leseperhetné őket onnan, de a székelyeknek
7317 4| a golyó kedvenc ágyúját leseperte a meredekről, következő
7318 1| valamit, s csak az alkalmat lesik, hogy elejthessenek. Félnek
7319 7| Odasimul hozzá, kezeivel lesimítja, ajkaival lecsókolja homlokáról
7320 14| egy is, csak akit a golyó lesodor. Mint kőszikla állnak ki
7321 8| ismertem reád.~A lyánka lesüté szemeit s halkan kérdezé: „
7322 6| szoktak volna kezeid, Dávid! lesütnéd-e fejedet némán, mint most?~
7323 8| búcsúzás Jolánkára.~Szemeit lesütve közeledett ez a búcsúzó
7324 7| mellyel halálos ellene fejére lesújthat.~
7325 8| voltál-e az, ki ama vén embert lesújtottad? – kérdé Lupujhoz fordulva.~–
7326 8| Eredj – rebegé az apa lesújtva, megtörve. – Lehet hogy
7327 11| halvány, szomorú hölgy ült, lesve minden mozdulatát, álma
7328 6| készül a halál képe felé.~– Lesz-e bátorságod?~– Ó, örülni,
7329 4| harang, mely a toronyból leszakad.~…A halál órája kong!…~…
7330 9| ide, dicsőség oda – de úgy leszaladt volna a bástyáról, amint
7331 6| harcménjéről, társai is mind leszállnak. Kezeiket összeteszik, fejökről
7332 7| az ő bérceiből ered. Ott leszálltak lovaikat megitatni a hazából
7333 9| egyetlen templomi beszédére leszedték a férfiak ruháikról az ezüstgombokat,
7334 6| városunkba jőnek. De nem leszen itt megpihenésük, nem vár
7335 15| sem hagyta őt jőni, hanem leszidta tetőtül talpig, s tudtára
7336 5| adni, amiért ez vizeiket leszivárogtatja; ezen jogaikat azonban elvesztik,
7337 4| mielőtt megvirrad, nem lésznek…~Megszűnik az öröm, az átok
7338 8| termetű férfi a szikláról leszökik elébe, s lova zabláját megkapja
7339 7| György, a tajtékzó paripáról leszökve, s egy nagy pecsétes iratot
7340 1| egyenként ismét felszedé leszórt öltönyeit s fejével billegett,
7341 8| meggyújtunk, azt e hordó közepébe leszúrjuk, azután körüle ülünk. Amelyikünk
7342 8| ostromlottaknak.~Azt rögtön leszúrták.~Barnabás elszántan ragadá
7343 8| fölkelő, a decurio köpenyével letakarta az ifjút, hogy ne lássák,
7344 5| reszkettem, midőn köpennyel letakarva házamhoz hozták, ha nincs-e
7345 6| asszonyoktól lakott város ellen. Az letapodta lovai patkójával az utca
7346 12| hogy nincs, aki a fegyvert letegye!…~– Menjen ön vissza – szólt
7347 8| lángoló arcát az ablakon, letekintve a tomboló tömegre, s várta,
7348 6| szülőföldét, – itt-amott letelepedett, – a sors viharjai onnan
7349 2| az erdő melletti telepek lételét pedig éppen semmi sem gyaníttatá.
7350 15| idő.~A szegkovács ideje letelt. János mester előszólítá
7351 3| még folyvást nem akartam letenni arról a reménységről, hogy
7352 9| mennydörgő zuhanással a letépett csillagseregeket.~Rémséges
7353 1| elvihető. Az aranyláncokról letépettek a boglárok, az ékszerekről
7354 1| hogy a csata elveszett, s ő letépi sebei kötelékeit és hagyja
7355 5| maradt el futó századjától, letépte kardbojtját, felvett egy
7356 1| pecséteket pietástalanul letépve, sok üggyel-bajjal és nyögéssel
7357 8| letette kaszáját és süvegét; letérdepelt és imádkozott.~A sziklai
7358 2| s heves verekedés közben leterelték Kecskemétnek.~Még azon éjjel
7359 8| szemeit lecsukni.~Kiment. Leterítette a nyílt ajtóban a durva
7360 10| tetemei ebbe legelőször letétettek.~A tábornok egyik kísérőjéhez
7361 8| és kaszája melléje volt letéve. Amint észrevette a közeledőt,
7362 5| valami címnek csak kell létezni, amiért engem saját házamtól
7363 4| elhomályosulnak, a kevélyek szarvai letörnek…~Olyanok lesztek, mint a
7364 4| mintha egy láthatlan kéz letörölte volna az égről.~*~Napok
7365 4| dőlt a híd karfájának, mely letörött alatta, esni hagyva a súlyos
7366 10| sarkantyújára, s annak pengő taraját letörte, s azzal odább ugrott kacagva.~
7367 5| írva. Ami pedig a seregek létszámát illeti, az minden számokon
7368 5| régen – ily esetben nem lettek volna arcaik oly haloványak,
7369 8| képzeletvilág papirosra teremtett léttelen ideáljai.~Vajha ne láttam
7370 4| És legyek, mintha sohasem lettem volna.~Az én reményem napjai
7371 1| miniszter fejére, kinek letűntével, a kormányon elhatározó
7372 1| szebb újságokkal.~Délután leülhetett az ember kártyázni, elveszthette
7373 1| hogy ha eluntak állni, hát leülhetnek!~Ezzel az instrukcióval
7374 6| hanem a győzelem hírét.~Leültek a sírkövekre, a kizöldült
7375 4| befagyott részére, s ott a jégre leugrálva, csoportosan jöttek felfelé
7376 1| semmiért, még az a dromo levág, híre lesz a városban.~–
7377 2| orrára, s a másik ütéssel levághatja kend…~Ilyforma oktatásokkal
7378 7| messze vagy,~Ha az erdőt levághatnám,~A hazámat megláthatnám.”~
7379 8| öcsém, aztán sok törököt levágj.~– Nem a törökkel lesz bajunk,
7380 5| nincs-e megcsonkítva, tán feje levágva, arca eléktelenítve? Nem
7381 1| földrengető dörgéssel ijesztve a levegőket. A városban éhség, nyomor,
7382 5| futás után ismét a szabad levegőre értem, s nem hiszem, hogy
7383 1| szerelmes. Egy hajfürtét küldi e levélben ama szép hölgynek. Ezzel
7384 4| időben, mikor más fának levele sem mozog, te annak lombjai
7385 3| Egy bál~(Egy kisasszony leveléből)~Kedves Eleonórám!~Beteg
7386 8| éjszakák vörösre festék a fák leveleit, az egész táj úgy nézett
7387 1| hanem a miniszter úr a maga levelére annál inkább sürgeti a választ.
7388 1| cselekedni, kifőzni. Ő levelezésben áll valamennyi külföldi
7389 4| tünemény a bibliában kezdett levelezni, s egy lapnál megállapodva,
7390 1| elszökjenek, hogy Olmützbe levelezzenek, és a kormányzót kisebbítsék,
7391 4| susogá és megcsókolta a levelkét, azután a koszorúcskát s
7392 1| többi közt ezt a rózsaszínű levélkét, ez bizonyosan nem státustitok,
7393 4| vén ákászfa áll szomorúan, levéltelenül.~Itt bekopogtat az ablakon,
7394 8| gobea és ipomoea örökzöld levelű folyondárindái vannak felfuttatva…~
7395 2| mégis minden hóban érkezett levelük váró mátkáikhoz, tele reményekkel,
7396 6| férfiaknak, s mentül többet levernek onnan, annál több rohanna
7397 10| egyikök. – A varjak ma reggel leverték a toronyból kitűzött zászlónkat.~–
7398 14| vitéz csatája után búsan és leverve, szívesen kérdé tőle: –
7399 9| majd a nyakába öntötte a levest, majd a fülének vitte a
7400 2| halálhörgő hangon, s azután leveszi sebéről kezét, hagyja folyni
7401 6| Kezeiket összeteszik, fejökről leveszik a csalmát, s a sír oldalára
7402 6| kihajlott az ablakból s mankóját leveté.~– Nem lesz rá többé szükségem!
7403 7| elítélt őszülő fürteivel, levették a szekérről, hat huszár
7404 14| Ismerjetek rám! – szóla s fövegét levevé.~– Ah, te vagy Prokóp?! –
7405 1| hőkeblű utazó.~Sit tibi terra levis. Azaz hogy a szekerednek.~*~
7406 4| meredek parton, s a túlnan levők sűrű tüzeléssel fogyaszták
7407 2| huszár szidni a túlparton levőket s biztatni erősen, hogy
7408 8| reánéz, s azután ismét lezárja pilláit.~Ébren volt és hallott
7409 8| kézzel feje fölé kapva, lezúdítá azt az ostromlók fejére.~
7410 3| kegyed rám…~Valami falusi liba azt felelte volna erre helyzetemben:
7411 3| erősebben megmosdatott, kis libának nevezett, s azt mondta,
7412 11| láthatáron s lát messzünnen libegő fehér tojásdad fényt: a
7413 9| aranyhálóval szőtte be az egész ligetet.~Nyáron itt mulatott a kedélyes
7414 8| Tamás! Szólj te nekik! – lihegé az öreg, Tamáshoz fordulva,
7415 8| felölteni. Napszállta felé kétes lilaszín ködbe mosódnak el a távolabb
7416 11| mikor a fehér rózsa és liliom kezd virulni? Nem nyílhatnak-e
7417 7| e szót:~– Apám, apám…~– Lina!~Az ember feltekinte, látni
7418 7| szóra.~– Úgy tartom, hogy Linának hítták – folytatá Basilisk
7419 4| villanástól, mely lomhán lobban el a világtalan éjben. Itt,
7420 1| fegyvert, s most bosszúra lobbanva fogták körül a gerilla-sereget,
7421 10| lelkében a győzelmi zászlók lobogását, a vert ellen menekvő hadait,
7422 7| mintha két hosszú fáklya lobogna a láthatáron. Egyszerre
7423 4| hátrahömpölygenek, a zászlók vadul lobognak a zivatarban.~Az ég zivatarát
7424 8| máglya a hegyoldalban magasan lobogni. Mint halálra sebzett vad,
7425 9| körül volt tűzködve nemzeti lobogócskákkal, kettő-kettő minden oszlop
7426 2| acélív, a szélnek eresztett lobogók a csapatok fölött. Középett
7427 4| körül, feltűzték rá a nyert lobogókat, s így vonták be diadalmenettel
7428 4| ott, mi ott koszorúkkal és lobogókkal megrakva közelít, örömsugárzó
7429 14| hadfiak csatákban elfoglalt lobogókrúl hoztak neki ajándékba.~Égő
7430 6| fehér kendőt, akkor tűzd fel lobogónak, úgy jöhetsz be városunkba.~–
7431 2| kitűnnek a ragyogó sisakok, a lobogós kokárdák, kitűnnek a küzdéstől
7432 2| özvegy ablakából fehér kendők lobogtak utána. Egy óra múlva üres
7433 2| csákóikon a zöld forgó tollát lobogtatta a szél.~A granicsárok egy
7434 4| hajával, forró könnyeivel locsolgatni a sírt, hol eltemetve fekszik
7435 7| nálam? Nesze egy pisztoly, lődd főbe magadat, ha nem tudsz
7436 7| múlva értek oda. A közelgő lódobogásra hangosan nyerítettek a paripák
7437 4| fehér füst és vörös láng lövell ki, mennydörgő pukkanástól
7438 7| záporhullásában a harag villámai lövellnek elő.~A vőlegény odalépett
7439 8| iszonyú dördüléstől, s az égig lövellő lángban, mely szétcsapott
7440 1| mogyoró, mikből millió sugara lövellt szét a prismaticus színeknek.
7441 4| És lőtt az öreg, minden lövése emberek halála, seregek
7442 8| gyilkosnak segíteni, testvére lövései a földre teríték, ki miután
7443 8| folyvást egymásra következtek a lövések. Egy sem esett hiába. Az
7444 1| fegyvertelen oláhok közé lövetett vele! Ha egy századdal később
7445 9| hogy miért engedik a várost lövetni, ostromoltatni oly seregtől,
7446 2| s minden eredmény nélkül lövették a földből hányt sáncokat.~
7447 1| mikért bizonyosan főbe lövik. Jojcakát.~A pecsétőr eltávozott.~–
7448 9| ragasztva, de sőt srapnellel is lövöldöz az égő házak fölé – mentegetőzék
7449 10| pozíciót véve. Az üteg azt lövöldözé.~– Nos, hogy viselik magukat
7450 14| magyar nemigen használja a lövöldözést.~Mikor az ezredes a 9-dik
7451 2| rakattak pallisadok védpontul a lövöldözőknek, a töltés előtt pedig egy
7452 10| találkozó csapatjai egymásra lövöldöztek, vagy az ellenséget nézték
7453 4| tömegekben s lángoló kígyókat lövöldözve egymásra, míg a napsugárnak
7454 2| utoljára magamat is főbe lövöm, mint az utolsó rácot.”~
7455 1| ott künn egy nyulat láttam lógni, azt pörkölje meg.~– De
7456 9| a várost keresztül-kasul lőhetni.~A tisztek ígérék, hogy
7457 4| fagyva, a göröngyös fagyon lókopogás hallik. Fáradt, sovány lovon
7458 5| sűrű fák között, miknek lombja egyedül maradt a tél fehér
7459 8| mögül, az erdők sárguló lombjait most ezüstösre festve, az
7460 9| congrevrakéta, míg a nehéz bomba lomha kanyarulatban emelkedett
7461 4| egy-egy villanástól, mely lomhán lobban el a világtalan éjben.
7462 2| vagy megbukni előtte, s nem lőnek a levegőbe soha, mint az
7463 5| volna a különös, hogy főbe lőnének – viszonzá az őrnagy, fel
7464 10| népek, a normannok, góthok, longobárdok és hunok, kiknek csak neveit
7465 1| az asztalra lépett, ez a longurió la aranyakba veszt, s most
7466 8| az ablaktól –, nem szabad lőnötök! maradatok veszteg.~– Eredj
7467 1| hanyagság, hanem világos lopás kérdése forog fenn, s kezével,
7468 1| győződve, hogy én öntől nem lopok.~– Jól van, jól, csak eredj.~–
7469 13| tábornokhoz, arca csupa lőporfüst volt, a vele jártak nem
7470 10| tábornok.~A tűzmester haragos, lőporfüstös pofával felelé:~– Állják
7471 9| midőn a belső szikra a lőporhoz érve, az üreges golyót szétszakítja,
7472 8| bolondulj! A tűz mindjárt a lőport éri.~– Látom.~– Hát egy
7473 8| míg két szemébe két könny lopózék észrevétlenül.~Hevesen törülte
7474 14| mindnyájan elnyugosznak, ők lopózzanak be az alvókhoz, vagy még
7475 8| érzelemtől, mely szívébe lopta magát, kisietett a szobából,
7476 1| ellopták a pénzedet?~– Dehogy lopták.~– Hát mért csináltál olyan
7477 1| sohasem szerettétek, csak loptátok a hazát, kik játszottatok
7478 4| ércleánya hangját, aranyoshajú Lóráét!~Nemcsak hazájában győzött
7479 4| ülni, a szép aranyoshajú Lórát.~Ugyanazon mennyei komolyság
7480 9| csak nevettük az egészet a lőréseken keresztül. Hahaha!~Az őrnagy
7481 9| hová csak két arasznyi lőrésen süt be valami világosság.
7482 14| hujjában, mint én ugyanannyi lőrét, s meg sem köhenté torkát
7483 7| hideget s le nem szállni a lóról három nap, három éjjel,
7484 9| mellette álló segédét üté le a lórul egy huszonnégy fontos teke.~
7485 4| túlnyomó ereje sokaságában áll, lőszerei bőségét bizonyítja az, hogy
7486 12| pedig egy pompás hímzett lótakarót, amire sohasem mert ráülni,
7487 2| már a zászlóaljak szinte lőtávolságnyira voltak az ágyúktól, ott
7488 2| egy hosszú futósánc, ettől lőtávolságra az elárkolt s ágyúkkal ellátott
7489 5| Legkedvesebbik barátját mellette lőtték le, ő alóla kilőtték a lovat,
7490 7| hogy magadat elhatározd; lovad kantárjánál fogva erőszakkal
7491 10| vissza legalább a lovamat.~– Lovadat? A császáré az, fiam.~–
7492 6| sejtő vonítása hallik.~A lovagcsapat vezetője leszáll harcménjéről,
7493 8| Kolozsvárott az önkéntes lovagcsapatba, s az apa hevesen jár fel
7494 8| egyedül maradva az elalélt lovaggal, hirtelen felugrott annak
7495 14| napbarnította arcának merész, lovagias kifejezést adott a kicsapott
7496 1| csatahangon:~– Ez cudarság, ez lovagiatlanság, ez illojalitás! – és tudta
7497 2| csatamezőről, míg elesett lovagja testét dulakodó társai tiporják
7498 10| köttettek, egészen felnyergelve, lovagjaik mellettük feküdvének a hótalan
7499 8| állva, súlyegyent vesztve s lovagját a parthoz vágta, ki az esés
7500 8| ekkor ideje lett volna a lovagnak megfordulni s a háta mögötti
7501 2| fegyverzet nem hagyta a lovagokat úszni, sokan odavesztek.~*~
7502 3| menni a csatába, mellette lovagolni és biztatni s gyönyörködni
7503 7| elítéltet.~Karét formálva lovagoltak a huszárok végig az utcán,
7504 7| közelít!~A távolban egy lovagot lehete kivenni, paripája
7505 2| vörössipkás.”~Mikor Varro lovagturmáival összecsaptak a teuton óriások,
7506 6| város ellen. Az letapodta lovai patkójával az utca közepére
7507 2| megtiporva deli termete a gázoló lovaktól.~– Nem örülsz-e? – nem félsz-e?~–
7508 8| kapuban két felnyergelt lóval várt a lovász az ifjúra.~–
7509 2| Te meg öcsém, ne bújj a lovam hasa alá, mert agyonrúg,
7510 4| a lovag sokára ér fáradt lován a legelső házhoz, melynek
7511 2| fuvatag közelít egymásra a két lovasezred, egyik nehéz, kemény fal,
7512 2| sortüzeket adtak a közelgő lovasokra. Másutt szuronycsillámlás
7513 10| zászlóalji parancsnoka s a lovasosztály vezetője hevesen vitázva
7514 14| állnak ki a legnehezebb lovasroham ellen. s visszaverik azt
7515 5| rohanással támad rájuk az ellen lovassága; csatájuk mint a sziklát
7516 2| csalogatni.~A császári seregek lovassági rohamokkal iparkodtak a
7517 5| tovább az úton, az üldöző lovasságot visszatéríti a takarodót
7518 13| gyalogságot és két osztály lovast, s várjon itt addig lesben,
7519 10| kardját, a tábornok egyik lovásza, ki mindenkit szeretett
7520 10| pálinkát, s aztán eredj lovászaimhoz, ha bántanak, szidd össze.~
7521 10| előtt megállt, az olasz lovásznak, ki a kapuban ült pipázva,
7522 5| hogy csákója keresztül van lőve.~Levette fejéről, megnézte;
7523 2| egyszer a honvéd, kezét lüktető sebére nyomja, és néz, néz
7524 1| csillagait, s utoljára az egész lump kompániát: hogy minek jöttek
7525 8| embert lesújtottad? – kérdé Lupujhoz fordulva.~– Ugyan én.~–
7526 1| pincéreket, hogy miért olyan lusták, már egy órája, hogy itt
7527 7| a hathoz férjhez adtam a lyánt … Sajnállak, hogy a menyegzőről
7528 1| meglehet, hogy Hetvenit és a macsakazenéző kompániát ez a tréfát nem
7529 1| bohókás evetkéknek és tengeri macskáknak mogyorót hajigálni.~Erre
7530 1| erősen. Nyárynak legközelebb macskazenét adatok, az ilyesmin leghamarabb
7531 1| kófernyált kerti vinkót madeira képében?~Az ember oly impertinens
7532 7| terem meg.~És az elvetett mag mindenütt kikelt.~A tisztek
7533 6| egy várost, mely nem akar magába több lakost fogadni, mint
7534 5| teljesítse?~– Hermine! Térj magadhoz. Én tisztelem fájdalmadat,
7535 1| lélek, rázd le az undort magadról, mit az önzés, a piszkos
7536 8| csókolom, de most szabadíts meg magadtól, ölj meg.~– Tőlem ne tarts –
7537 9| az én életem nem csupán a magamé, az én életem a hazáé is,
7538 14| Szerencsém, hogy hirtelen magamhoz jöttem, s mintha nem tudnám,
7539 4| megszűnök élni, őket is elviszem magammal, a szép, barnafürtű, napsütötte
7540 3| sok mulatságot szereztem magamnak azáltal, hogy az ottlevő
7541 3| összecsókolni – nemcsak magamról beszélek. És, ami több volt
7542 1| miniszter szemen szedte volna a magánál kisebb embereket.~– Ismersz
7543 2| könnyes szemekkel félre, magányba vonulni, elenyelegte búját
7544 5| között. A setétségtől és magánytól nem féltem annyira, mint
7545 1| adta-vette – káromkodék mindig magasodó hangon, míg végre oly dörgéssé
7546 5| hangon, vad fenyegető alakká magasulva fel, és arca kigyulladt –,
7547 14| után a harc jutalmául ily magasztaló szókkal örvendezteté meg
7548 5| bús, halovány.~Szép, nemes magatartása, komoly, szabályos vonásai,
7549 6| egyig.~– Keressetek más hont magatoknak, ha ezt meg nem védelmeztétek.~
7550 14| az, s a leányt eltaszítja magától, hogy az tántorogva rogyik
7551 8| kastély, mint meggyújtott máglya a hegyoldalban magasan lobogni.
7552 6| koporsót, csinálj magadnak máglyát belőle, hogy mikor meghalsz,
7553 13| hatodik hete volt, hogy a mágnesálom tartott rajta.~Csak igen
7554 13| szívgörcsök ellen ajánlák a mágneskúrát a szenvedő leánynak, s már
7555 13| lapok és nemlapok egy váci magnetikus álomjáró hölgyről, aki sok
|